Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-15 / 63. szám
SOMOGYI NÉPT.áP •7 Vasárnap, 1959. március 15. Laci életben maradt Laci, kezében a táskával, -ezen a reggelen is a napközibe indult, mint máskor. Különösebb furcsaságot nem vették észre rajta barátai sem, Varga Gézának is csaik az »eset« után jutott eszébe, hogy reggel a boltban Laci egy gyógyszeres üveget adott neki. de előbb zsebébe öntötte tartalmát. És rágta, vagy nyalogatta a cukormázzal bevont tablettákat. A napköziben tintát kért a szomszédjától. Átnyúlt a pad felett, de a feje furcsán félrebillent, a keze erőtlenül lehullt, és a tinta végigfolyt a kezén és a pádon. A tanár — idős, csendes, szavú ember — megijedt. Mi lehet ezzel a gyerekkel? Betegség, hirtelen rosszullét? Mit tegyünk vele? Laci feje már a padra kop- pant, de nem is érezte. Aludt, mint a mormota. Szagolgatták a pedagógusok és diákok, de nem érezni semmi alkohólsza- got: erre gondoltak. Nagy nehezen kivonszolták a vízcsaphoz, lemosták róla a tintafoltokat és vitték a közeli iskolához, ahonnan azonnal tárcsázták a mentőket. Felbúgott a sziréna, és a járókelőik kicsit összeborzongva néztek a száguldó autó után. Közben gyerekek szaladtak a szülőkhöz; az apa az iskolába, az anya a kórházba, a nagymama meg a napközibe rohant. Lacit már elvitték. Apja fenyegetőzött: — Biztosan itt szerezte! így vigyáznak itt a gyerekekre?! Aztán elcsendesült, amikor Géza elmondta a gyógyszeres üveg történetét. Valószínű, hogy m'ások is ették egy vagy két szemet a Belloid tablettából, amitől Laci a padra, majd a kórházi ágyba került. Csengett a telefon a kórház gyermekosztályán, az iskolából közölték, hogy K. László második osztályos tanuló Belloi- dot evett. Az orvosok már el tudtak indulni egy határozott nyomon a kisfiú életének megmentéséért. A gyomor- és bél- mosásak után az erős altatót tartalmazó gyógyszer hatását kellett megsemmisíteni. A fiú eszméletlen volt, így ■agyon jól jött az értesítés. A pedagógusok — akiket vádolt és gyanúsított az apa — mindent megtettek tanítványukért. Estére tért eszméletre. — Tagad és makacsul hallgat minden kérdés után, nem hajlandó semmire felelni, ami mérgezésével kapcsolatos — ezt mondja el az orvos. S még azt: — Másnap már meg akart szökni a kórteremből, őriznünk kellett. Szerencsére sikerült meggyógyítanunk. De ha idejében, vagy egyáltalán nem kap orvosi segítséget, akkor a Belláid tabletták felszívódása a gyerek halálát okozza. A kórházból ö.t nap után kiengedték, otthon kellett még két hetet pihennie. — Nem, nincs itthon — mondta az anya, — az .,. d hegyben van a másik nagymamánál. Magunk sem tudjuk, hogyan történt — elgondolkozik. Az egyszobás lakás egyszerű rendjét egy nagyabb és kisebb élénk szemű kislány akarja nagy igyekezettel felforgatni. A kicsi a gyerekek tudatlan makacsságával kérd: — Anyú, adj ebből nekem. — Egy gyógyszeres fiolát vett el az éjjeliszekrényről. — Dehogy adók, nem neked való. — Kivette kezéből, s visszatette oda, ahonnan az előbb felvette a kislány. Felém fordult: — Nagyon rossz alvó, már régóta csak altatóval alszik eL Múltkor meg a férjem vitami- nos étvágyhozót kért az orvostól, aztán adtunk a gyerekeknek is esténként. Nem árt az, nem igaz? — És sorolja a különféle gyógyszerek neveit: ez a nagymamának, az a férjnek, vagy neki, ez a gyerekeknek. — Nem tudjuk, honnan szerezhette — folytatta az asz- szony. Hazulról nem vitte el, mert csak három szem volt az anyósomnak, de az még most is benne van. — A férjem? Ma nem dolgo- [ zik, orvosi vizsgálatra ment reggel Most hat órára jár. Biztosan a barátaival... — nem fejezte be. Űjbó] Laci ügyéről beszélt: — Két lányunk, két fiúm? van. Elég szegényesen élünk, de... Nem, nem hagyjuk előttük az orvosságot... apjuk, a barátok ... és rendszeresen . .. Tehát soha se mi magunk, mindig mások a felelősek, mások az okai? Lám, most is a barátok, s néhány nappal ezelőtt az iskola nevelői... Mikor látjuk meg végre, hogy ml is »barátok«, mi is a * többiek« vagyunk? Virányi Pál. nagyatádi mozaik Van Nagyatádon egy kis cukrászda, amely eddig is nagy látogatottságnak örvendett. A község fiatalsága szabad idejében a hosszú téli estéken szívesen tért be egy meleg feketére. Örömmel jártak ide és járnak most is, itt adnak találkozót egymásnak. A szép berendezés, a kitűnő, friss sütemények, a rádióból szűrődő halk zene és egy fekete mellett sok kellemes estét töltenek el. A földművesszövetkezet. hogy még hangulatosabbá tegye a helyiséget, ízlésesen kifestette és a látogatók kívánságának megfelelően a telefont is beszereltette. A panaszkönyv tanúsága szerint azonban még két kívánság vár teljesítésre. Az egyik az, hogy szombaton és vasárnap este ne csak tíz óráig, hanem éjfélig legyen CÁ ,pmiá£z(.deMeip — Neked jó — mondják asszonytársai mert a te férjed vadászik! Ti meg is unhatjátok a sok nyulat, őzet, fácánt, nem is szólva a szarvas- és vaddisznóhúsról! Mégiscsak sokkal egyszerűbb, ha a pecsenyék házhoz jönnek, mintha a hentesnél kell marhát vásárolni! — Ö, könnyen beszéltek ti laikusok! — gondolja magában ilyenkor szegény vadászfeleség. — Ti nem is sejtitek, hogy egy hűséges asszonynak mennyi izgalomban van része egy kis vadászkiruccanás miatt. Mert még csak hagy- ján, hogy vadászat előtt két napig tart a készülődés, a puskatisztítás szertartása, a felhők járásának kémlelése, a sütés és csomagolás, de mikor a vadász férj megérkezik havasán és sárosán és mesélni kezd — akkor légy igazán erős, vadászfeleség! — Képzeld csak, megyünk, megyünk, és nem jön semmi. Azután végre ugrik egy nyűi, de a szomszéd puskás azt hitte, hogy én lövök rá. és nem lőtt... Mikor én mégis rálőttem, már csak a bokrok por- zottak... De viszont ragyogó idő volt... A nap egészen melegen sütött.. Azután végre lőttem egy rókát, a prémjét haza akartam neked hozni, de közben elfelejtettük megnyúzni, s a végén ottmaradt... És a vadászfeleségnek ilyenkor hallgatnia kell elrne- rülten és átszellemülten, mert ha ki akar rohanni a konyhába, hogy megkeverjen valamit, akkor a férje csalódottan néz rá. hogy: — Mi az, hát nem érdekel, amit mondok? — Ú, dehogynem! Igazán érdekes, csak meséld... És még érdekesebb, még re- mekebb, ha a férj nagy vadra megy cserkészni. Ilyenkor még több a természeti leírás és a földrajzi tájékoztatás. — Tudod, végigmentünk egy kis úton és egy kerek tisztásra értünk. Gondoltam, hogy elállók egy fa mellé és várok... Telt-múlt az idő, közbe hallom ám, hogy valamelyik társam elsüti a puskáját. Figyelek én is. Hát egyszer csak látom, hogy valami barna folt mozgolódik a sűrűben... Jobban odanézek, hát egy őz- suta két gidával... Kijönnek a tisztásra és ártatlanul szimatolnak. .. Meg sem merek moccanni... Gondolom, bak is lesz a közelükben... Várok hát türelemmel... A vadászfeleség is vár türelemmel, s mig közben arra gondol, hogy ki kellene mosni két pár nylon-zoknit, s meg kellene nézni, hogy a gyerekek mennyire vannak a leckével, de ha véletlenül ránt egyet a vállán és indulási mozdulatokat végez, férje azonnal kétségbeesett arccal felfor- tyan: — Mi az, hát nem érdekel? — Ö, dehogynem érdekel! Hiszen látod, hogy hallgatom. És meg kell hallgatnia, hogy a bak mégsem jött ki, vagy ha kijött, okosan meg is ugrott és tovább állt... és ha a távolból bőgött is egy szarvas, nem lehetett összekerülni vele, mert volt egy kis szél, és a bika szagot kapva kereket oldott... Viszont gyönyörű volt az erdő! Igazán csodálatos ez a Somogy... És míg a férj valami szép gondolattal, vagy mély sóhajjal be nem fejezi az élmény- monológot, addig szegény vadászfeleség izgalmának és munkalázának levezetésére legfeljebb egy-két törölközőt stoppolhat meg, de mikor a férj azt találja mondani, hogy: — Igazán ritka pechem volt! Akkor a vadászfeleség minden lelki erejét előkoiorva rámosolyog, hogy: — Nem baj, szívem, majd legközelebb! — és már fut is ki a konyhába, megnézni, hogy mi égett oda közben a gáztűzhelyen. És még jó, ha mégis hoz a férje egy nyulat, mert akkor legalább van valami látszatja a vadászatnak a padlón és kövezeten éktelenkedő hatalmas sár- és hónyomokon kívül is, mert akkor a konyhaasztal is tele van nyúlvérrel és szőrrel. És ilyenkor a szegény vadászfeleség mosolyogva arra gondol, hogy a nyúlbőrt majd másnap elviszi a MÉH-hez, és az érte kapott 2,60-nal majd milyen jó lesz beülni a cukrászdába és lenyelni egy tejszínes krémest. Mert hát eny- nyit igazán megérdemel az, aki felnőtt létére képes volt ennyi mesét végighallgatni! Szabó Ibolya nyitva, a másik pedig, hogy hétfői napon is tartson nyitva a cukrászda. Nem nagy kérés, és gondolom, hogy a földművesszövetkezet vezetősége rövidesen teljesíti is. Még egy kiszolgáló beállításával megoldható. /így jól jönne ki a szövetkezet és a vendégek is. Meddig kell még botorkálnia Nagyatádon az állomásra siető embernek? — ezen gondolkoztam a minap, amikor a korai vonatra siettem. Ugyanis az állomás és a temető északi sarka között lévő kb. 100 méteres útszakaszon egyetlen villanyégő sincs. Van azonban két félméter magas úgynevezett kerékvető oszlop, amiben az ember könnyen a nyakát törheti. Nem nagy kérés ez sem: biztos vagyok benne, hogy az illetékesek meg is hallgatják. * * * Immáron 14 év telt el a fel- szabadulás óta, a háború se- j beit már legtöbb városban, fa- I lun begyógyították a szorgal- ! más munkáskezek. Sajnos, j nem így Nagyatádon. Az ál- ! lami és községi tulajdonban j lévő házak nagy részét rendbe hozták ugyan, de a magán házak legnagyobb része még 14 év múltán is úgy néz ki, mintha tegnap még hatalmas csaták dúltak volna itt. 14 év nagy idő, legtöbb háztulajdonosnak módjában iett volna szépen rendbe hozatni lakóházát. Jön a tavasz, tegyük meg végre ezt a csekélységet is. A nagyatádiak előszeretettel nevezik községünket városnak. Én magam is így vagyok vele. Pedig a városi arculathoz még sok minden kell. Tiszta járdák, virágos utcák, s még egy. Igen kedves színfoltja lehetne Nagyatádnak, ha a nagyobb üzletek, üzemek, intézmények neonfénnyel készíttetnék el felirataikat. Milyen szép lenne az esti fényben kivilágított Nagyatád. Rajta hát! Gáspár István Nyílt levél egy pusztakovácsi szülőhöz I'M em tudom, szükséges-e bizonyítanom, hogy a peda- gógusok túlnyomó többsége lelkiismeretesen, felelősségteljes hivatástudattal végzi munkáját, odaadóan neveli és oktatja a reá bízott gyerekeket. Különösen vonatkozik ez az első osztályokban tanító nevelőkre, akik rászoktatják a kis hatéveseket a rendszeres munkára és megtanítják őket a betűkön és a számokon kívül az emberi együttélés szabályainak elemeire. És ebben a nagy türelmet, szeretetet kívánó tevékenységben a nevelők nem ismernek kivételt. Ok minden iskolába kerülő gyermekben olyan alanyt látnak, akit meg kell tanítani a tantervben rögzítettekre. A gyerekek azonban — önök is bizonyára jól tudják — nagyon is különbözők, mind a velük született tulajdonságok, mind pedig az esetleges előképzés tekintetében. Ezt a nevelők is jól látják és az egyéni , bánásmód elvét alkalmazva igyekeznek azokat is felzárkóztatni a többséghez, akik kissé nehezebben sajátítják el az előírt anyagot. A fent vázolt munkát azonban csak a szülök megjelelő segítségévei tudjuk eredményesen végezni. E támogatást igénylik is a pedagógusok, és ennek érdekében jóval többször keresik fel a szülői házat gyermekeik érdekében, mint a szülők az iskolát, illetve a nevelőket. /£ z a fogadtatás azonban, amelyben ön, tisztelt szülő, a gyermek apja részesítette a lakásába lépő tanítónőt, enyhén szólva megcsúfolása a hagyományos magyar vendégszeretetnek és durva megsértése az emberi együttélés szabályainak. Minősíthetetlen, trágár szavakkal vonta felelősségre az önt saját gyermeke érdekében felkereső nevelőt amiatt, hogy félévkor első osztályos kisfia írásból kettes osztályzatot kapott. A szitkok özönével halmozta el fia tanítóját — aki pedig a hivatalos vizsgálat szerint egyénileg is sokat foglalkozott gyermekével —, és többek között a következőt ordította magából kikelve: »Maga fél a tanácselnöktől, csak a kommunisták gyermekéivel kivételez«. Gyalázta a nevelőt, ócsárolta szaktudását és a gyenge eredményért egyedül őt tette felelőssé, mondván: ha fejbeverné a gyereket, mint ő otthon (!), könnyebben megtanulna írni. És mindezt a jelenlévő gyermek előtt, aki csillogó, önelégült tekintettel nyugtázta, hogy most megkapta a tanító néni. r¥1 isztelt Szülő! Nem tudom, gondolkodott-e már a lá- •* togatás óta, hogy az On által rendezeti jelenet mennyit segített kisfia fejlődésének? Nos, ha nem sikerült még ezt önmagában tisztáznia, én segítek feleletet adni e kérdésre: szinte jóvátehetetlen kárt okozott, és a gyermek lelkében végképp lerombolta a nevelője iránt érzett tiszteletet és szeretetet, amit — úgy látszik — már eddig is igyekezett pusztítani. Végezetül csak annyit: ne gondolja, hogy ezek után fiát bármilyen hátrány éri. A tanítónő továbbra is igyekszik a lehető legtöbbet elsajátíttatni tanulóival, és az ön gyermekével ezután is éppen olyan szeretettel foglalkozik — ha szükséges egyénileg is —, mint eddig. Célja, ezután is, hogy kisfiából a többihez hasonlóan igaz, becsületes embert neveljen. Ezt azonban csak akkor tudja elérni, ha a tisztelt szülő is segíti, vagy legalább nem hátráltatja munkájában. Bízva abban, hogy a jó tanácsokat megszívleli, üdvözli PAÁL LÁSZLÓ művelődésügyi felügyelő. Hétvégi hírek a színházból Ma, Bedegkéren kerül sor* Dobozy Imre: Szélvihar című? drámájának 25. előadására. A? bedegkériek — mint erről ér-; tesültünk, — ez alkalommal ? nem csupán a szokásos tap- • sokkal ünneplőik meg a falu-? lukban ellátogató művészeket, | hanem köszöntik az előadási szereplőgájrdáját. Pálffy Aliz, akit a kaposvári) közön s'2'g a Cigánybáró e.lőadá-) saín Sz;?.ffá szerepében ismer-? hetett meg. április 1-én már) nem vendégként érkezik Ka-? posvárra. Pálffy Aliz és férje,? Somogyi Géza — aki igen jó-1 hírű bonviván — április 1-) tői színházunk operett-társu- ) latét erősítik, mint a Csíky j Gergely Színház új tagjai. * * * Már folynak Kätscher: Gyér- ? tyafény keaiingő című zenés? vígjátékának próbái. A soron ? következő darabot Ruttkay Ot- ? tó rendezi. A vígjáték főbb ? szerepeit Krémsr József. Far- ? kas Anny, Gálfy László, Ol-l gyai Magda, Kürthv Ila és Ba- - lázs Andor játsszák. SyBILL Teljes a bonyodalom. Sybíll-t, mint a »felesegét-« ostromolja Konstantin nagyherceg. Csoda-e, hogy tetszik neki a játék? (Lehoczky Éva és Krémer József.) íme egy bizonyíték, nemcsak az isten van állítólag mindenütt jelen. Borcsakov is jelen van mind nütt, most éppen a nagyhercegnő tiszteletere rendezett bál termeit járja szimatolva — komornyikként. Jól érti a dolgát, mert még gazdája, a Kormányzó sem ismer rá, míg az okvetetlenkedő komornyik - illetve titkosrendőr tar fejéről le nem kerül a vendéghaj. (Ruttkay Ottó és Komlós István.) A húsvéti előadások elővételi jegyárusítását 16-án, hétfőn l megkezdi a színház jegyirodája, i * * * * • Az április 10-en bemutatás-? ra kerülő Gogol: Revizor című? művének próbái is elkezdőd-) tek. A ragyogó szatirikus ko- ? médiát Sallós Gábor rendezé-j sében láthatjuk majd. * * * t Az elmúlt színházi év felfe-| dezettje, Hubay Anikó, miután $ vissz lért szabadságáról, a szín-, lapok tanúsága szerint meg- ? kapta a Sybi.ll címszerepét má-? sodik szereposztásban. Legyen j örömhír az érdeklődök száma-J ‘ SWkUjI ra- a iranrvjvárri cvnWőcm Wu-Í Mi a teendő ezek után, hogy SybiU-t nézték a várt magasrangú . u K.apuovcui szu.eu.su nu . vend4s„ck( a nagyhercegnőnek-: Szökni kell, mielőtt kiderül a esabay Anikó a Sybillt március ? laflntaság. Am a hátsó kijárathoz rendelt bérkocsik nem indulnak ■ , ■ , . : el. Poire tesz róla... (Farkas Anny. Csorba István, Lehoczky Éva 19-en es 22-en fogja enekelm,. és Tarján Tamás.) A bajba jutott szerelmesek egyetlen mentsvára Anna nagyhercegnő, Petrov kérésére mint Sybiil jelenik meg a bálon. A megkezdett játékot folytatni kell, ki-ki a »párja« oldalán. A nagyherceg tovább udvarol »feleségének«, míg Petrov »Sybillnek«. (Olgyai Magda.)
