Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-15 / 63. szám
SOMOGYI NÉPLAP 5 t’asárnap, 1959. március 15. AZ EZER HOLD GONDOS GAZDAí Példásan dolgozik a megnagyobbodott szabási Győzelem Tsz tanak így — szükségmegoldás- kéot. — férőhelyet Ezekbe az istállókba kötik be azt a 24 növendékmarhát és 5 tehenet, amit aZ új tagok hoznak a közösbe és azt a 18 hasas üszőt is, amit a napokban vásárolnak. Fejlesztik tehát az állat- állományukat. A 35 szarvas- marha létszáma — az előbb elmondottak szerint — csakhamar 82-re növekszik. A 10 anyakocához vesznek még tízet Ha eladták meghizlalva a mostani 30 süldőt, akkor sem marad üresen hizlaldájuk: 61 kismalac növekszik a kutri- cákban. Itt az új szeparátor, hamarosan lesz sovány tej, attól még gyorsabban fejlődnek majd a malacok. A tavaszi vetésterv A szövetkezet felfejlődésével szinte egyidőben köszöntött be a tavasz. Nem volt mód az éves termelési és költségvetési terv kidolgozására, de a tavaszi munkák programját tüstént papírra vetették a járási mezőgazdasági osztály szakembereinek közreműködésével. Ennek alapján fogtak hozzá a talajelőkészítéshez és vetéshez. A fogatok meg a gépállomás traktorai simítóztak, fo- gasoltak mintegy 100 holdon. A zabot, mákot elvetették, sőt a cukorrépa vetését is elkezdték. Az őszi gabonákra, a rétre és a legelőre 160 mázsa nitrogén műtrágyát szórtak ki. A burgonya földjén pedig ösz- szesen 72 mázsa szuperfoszfátot és kálisót munkáltak bele a talajba. Megrendeltek újabb 580 mázsa műtrágyát, ez meg a répa és a kukorica vetőágyába kerül. így jut 147 kiló műtrágya a szántó minden holdjára. Cukorrépát 15, siló- kukoricát 38, dohányt 10 holdon termelnek. A pillangósok termőterületét felülvetéssel 48 holdról 123 holdra növelik. Még az idén végeztetnek talajjavítást 30 holdon, hogy jövőre lucernát telepíthessenek. Amíg az idő kedvezett, nem volt fennakadás a mezei munkában. A gépállomás hat gépét a két szövetkezet vezetősége irányítja. A Győzelem fo- gatosai is egymás után vonultak ki a határba. Szállították a műtrágyát vagy fogasoltak, ami sorra jött. A könyveié® tanúsága szerint például Császár Károly fogatos 9 nap alatt 10 munkaegységet teljesített. Nagy a tettvágy Az egyéb munkákkal is szépen haladnak. Elkészítették a melegágyakat, s rövidesen vetik a dohánymagot. A vezetőség pedig előrelátóan megkötötte az értékesítési szerződést: biztos vevő van minden kertészeti termelvényük- re, mintegy 160 ezer forint értékben. Elégedetten mondják: meg van az egy holdra való dughagyma. — Már úgy is türelmetlenül kérdezgetik az asszonyok: mikor lehet krumplit válogatni és hagymát dug- ványozni. Ha az idő kedvez, ötven-hatvan »fehémép« is munkához lát. Öröm lesz nézni majd ezt a szorgoskodást, amiért talán nótát is érdemelnének a rádiótól a szabási Győzelem asszonyai — veti közbe Bergovecz Imre elnök. A minap megjavították a szélmalmi csapást. Ez az út a Győzelem földjeihez vezet. Benke Vendel, Vajda József, Erős János és Tóth József ásót, lapátot, kapát fogtak a kezükbe, temették a gödröket, a traktor pedig tárcsával, fogassal tette gyorsabban járhatóvá az utat. Bíznak jobb jövőjük ben Száz holdon termelnek burgonyát az idén. Úgy számolják, hogy egymillió-négyszázezer forintot kapnak a termésért. Tavaly ötven forintnál valamivel több érték volt az egységenkénti részesedés. Most sokoldalúbban és ha lehet, még gondosabb körültekintéssel gazdálkodnak. Megnőtt a vezetőség felelőssége is, a múlt évinél ötszörte több család életkörülményeinek javítását tartja szem előtt minden intézkedés, terv megvalósításánál. — Gondosikod unk az öregekről is — mondja Németh István elnökhelyettes. — Megkapja a háztáji földet mindegyikük, Lőczi János, özvegy Bak Jánosné és a többiek is. A földjáradékból meg a szociális alapból meg lesz a kenyerük, ha már nem tudnak dolgozni. Az elnök mutatja az Irodában: pár nap óta van telefonjuk is, írógépük is. Az iratállvány polcain új nyomtatványok: keretutalvány, csapatvezetőkönyv, pénztárbizonylat, szállítójegy sitb. — ezek a pontos és áttekinthető ügyvitel fontos kellékei... A másik helyiségben dúsan ontja melegét a kályha: ötszáz ládában csírázik a Gülbaba. Vogronics Gyula brigádvezető a ládákra mutatva megjegyzi: »Mostmár éjjel-nappal nő a pénzünk«. Kutas József Amint megszikkadt a föld, Kósa Pál jutái gazda megkezdte a tavaszi munkát. Amikor felvételünk készült, két lovával % szántogatott. Árpa alá készítette elő a talajt. A Földművelésügyi Minisztérium közleménye az 1939. évi liukorlcatersmesstési versenyről Hírek a marcali fmsz-bőí Szabás is szövetkezeti köz- j séggé alakult ezen a télen. Az 1 egyéni parasztok kisebb ré- J sze Zöldmező néven új közös ! gazdaságot hozott létre, a többség pedig az egy esztendős Győzelembe kérte felvételét A felfejlődés után a Győzelem kibővített vezetőségének az volt az első dolga, hogy számba vegye: mekkora és milyen a közös használatba kerülő földvagyon. Hozzáfogtak tehát a mezed leltározáshoz. A felmérés után megállapították, hogy a régi és új tagságnak együttesen 293 hold bevetett földje van. Számba vették a 177 hold kenyérgabonát, a 40 hold árpát és a 76 hold szálastakar- mányt. Megműveletlen parcellát nem találtak: mind a szövetkezeti, mind az egyéni gazdák elvégezték az őszi mélyszántást az összes földön. Az ősszel felszántott 334 hold elmunkálása, elvetése várt a Győzelem tagjaira ezen a tavaszon. A munkaszervezetek kialakítása Ezer holdon majdnem száz család úgy gazdálkodhat eredményesen, ha szervezet fogja össze erejét. Ezért tartozott a vezetőség teendői közé a brigádok, munkacsapatok létrehozása. A növénytermelési brigád hat munkacsapatába egyenként 14—15, a kertészeti csapatba pedig 8 embert osztottak be. A 13 fogatosnak is megvan a helye a munkaszervezetben. A szarvasmarhákat, sertéseket ugyancsak tizenketten gondozzák. így tehát nemcsak a vezetőség, a raktáros, a pénztáros, a könyvelő, hanem a szövetkezet minden tagja tudja, mi az, amit a közösben napról napra neki kell elvégeznie. Az öregek például a nyolcholdas kertészetben dolgozgatnak majd Gál János irányításával. A növénytermelési brigád minden dolgozójára két és fél hold kapásterület jut. Bírnak vele. Istállók rendbehozása Az ácsok, kőművesek a szövetkezet egyik épületét rend- behozták, abba került a kilenc pár behozott ló. Most pedig a belépett tagok nagyobb istállóiban javítják a jászlakat. Négy portán mintegy 60 szarvasmarha számára biztosíA műanyagáruk kiállításán — amely három napig tartott nyitva — a íöldművesszövetkezet mintegy 140 féle háztartási és egyéb árucikket mutatott be. Bakelit áruk, műanyagból készült likőrös készletek, tálcák, dobozok, szappantartók, borotválkozó és fogmo- so készletek kínálták magukat az Ízlésesen, kirakatszerűen elkészített pultokon. A vásárral egybekötött kiállításon mintegy 10 000 forint értékű műanyag árucikket adtak el. * * * önkiszolgáló bolttá alakítják át a marcali 2. számú vegyesboltot, amely előreláthatólag. 2 hónapon belül kezdi meg munkáját. A helyi ktsz már készíti az újszerű bolt berendezését. Ez lesz az első földművesszövetkezeti önkiszolgáló bolt megyénkben. A szemesikukorica termesztési versenyben azok az állami gazdaságok vehetnek részt, amelyek legalább száz holdon, továbbá azok a kísérleti- cs tangazdaságok, valamint termelőszövetkezetek, amelyek legalább ötven holdon termesztenek szemeskukoricát. Az egyénileg gazdálkodó parasztok legalább egy hold sze- mesikukoirica vetésterülettel vehetnek részt a versenyben. A verseny feltétele: holdanként harminc mázsa csöves-, illetve májusi morzsoltra átszámított 18 mázsa szemesiku- koriöa termés elérése. A silókukorica termesztési versenyben azok az állami, cél-, kísérleti és tangazdaságok vehetnek részt, amelyek legalább tíz holdon, továbbá azok a termelőszövetkezetek, amelyek legalább öt holdon termesztenek silókukoricát. A verseny feltételei: holdankénti háromszáz mázsa silókukorica termés elérése, valamint szarvasmarha számosállatonként tíz köbméter silónak megfelelő silókukorica termesztése. A megyék, a járások és községek szemeskukonica termesztési versenyének feltételei a következők: a község kukorica vetésterületének — az elmúlt két év vetésterületéihez képest — legalább tíz százalékos növelése, továbbá, hogy az elmúlt két év terméseredményéhez képest holdanként átlagosan hány százalékkal takarítanak be nagyobb termést. A járás kukorica vetésterületének — az elmúlt, két év vetésterületéhez képest — legalább öt százalékos növelése, valamint, hogy az elmúlt két év terméseredményeihez képest hány százalékkal takarítanak be nagyobb termést. A verseny 1959. november 15-én fejeződik be. A megyék, a járások és a köz;égek országos versenyének értékelésével egyidejűleg az első megye 15 ezer, a második helyezett 10 ezer, a harmadik pedig 8000 forintot ka,p. A legjobb eredményt elért 15 járás közül a j két első helyezést elért járás 8000—8000, a három második 6000—6000, a tíz harmadik pedig 4000—4000 forintot kap. A szemeskukonica termesztésében élenjáró 80 község közül az első helyezést elért tíz község 4000—4000, a második helyezést elért húsz község 3000 —3000. a harmadik helyre jutó 50 község pedig 2500—2500 forint jutalomban részesül. A megyék, a járások silókukorica termesztési versenyének feltételei a következőik: a) a nagyabb silókukorica termésátlag elérése; b) szarvasmarha számosállatonként legalább hét köbméter kukoricasáló készítése; c) a silókukorica vetésterület minél nagyobb százalékán a négyzetes silókukorica termesztési módszer alkalmazása. A silókukorica termesztési verseny 1959. október 31-én fejeződik be. A verseny értékelésével egyidejűleg az első helyezést elért megye 12 000, a második 8000, a harmadik 6000 forintot, a legjobb eredményt elért öt járás közül az első helyezést elért járás 6000, a második kettő 5000—5000, a harmadik kettő pedig 4000— 4000 farint jutalmat kap. A kéz enfogottak T udod, barátom, kijöttem falusi kísérőmmel a lehűlt, -rideg -kis házból és szinte megreanegtem a természet és társadalom eme vad ellentéte láttán. Hunyorogtam. A kora tavaszi napfény szikrái millió mozaikdarabbá torták szememben a valóságot, ugyanakkor még fülembe csengett a mélyről fakadó, öregasszonyos sírás, tudtam, odabent egy élet küzdelme szakadt millió érthetetlen és hiábavaló darabkára. — De miért? — kérdezte belegörnyedve a kínba az öregasszony. Miiért, gondoltam én is magamban. Tudod, barátom, belenéztem egy pillanatra ebbe a sorsba, s így láttam csak. milyen mesz- sze vagyunk még ma is, mi városiak a falutól. Eljövünk néha ide, mint én is most, ebben a nagy forradalmi változásiban, «•. elcsodálkozunk egy-egy jelenség láttán: »hát ilyen is van, hát ilyen is volt?« Mintha régi mammutagyandt ástunk volna ki az őstelevényböl, s belegondolnánk, micsoda roippant erőt képviselhetett, úgy állunk az ályen jelenségek előtt Holott tudhatnánk: ahogyan nekünk, városiaknak, úgy a falunak is megvolt a maga pokla, amelybe nagy tömegek lelke' beleveszett. Csakhogy amíg a mi láncaink a tulajdonnélküliségé voltak, nekik a tulajdon, a föld lett a végzetük. Amíg a mi kiütünk ebből, csak a közös bilincsek leverése tehetett, addig nekik mindig megvolt az illúziójuk: a szerzés lehetősége. De csak egyedül, a más kárára. Ezért nem találkozhattunk mi sokáig, ezért meredünk mi néha nemrégen eltemetett, vagy most tűnőben lévő falusi gondolati és szokásircmak fölé. Mert ezek a dolgok már mind omladoznak. De mi lesz azokkal, akik élő áldozatai ennek a kornak? A A entünk az utcasoron és ' * ■ szervező társam egy üres telek után rámutatott a házakra a faluvégig: — Látja, elvtárs. ez a fél sor innen kezdve mind kipusztul... Ekkor léptünk be egy öregasszonyhoz. Csend és gyász a házban az arcon. S a zárkózottság a vis-eletbe-n. Ismered a fajikendőnek azt a kötési módját? Az ancból alig marad látnivaló, a homlok is középen lapos lejtéssel eltakarva. így fogadott. Nem tudtam történetét, ezért azzal kezdtem: — Egyedül? S ákkor kitört belőle a sírás, amely vég nélkül tartott, s Nikisért a ragyogó napsütésbe is. Elfordultunk zavarunkban, a konyhát néztük a folyosóüve- gen keresztül, amely úgy látszott, az egész h-ázban egyetlen használt helyiség. Nyitott biblia volt az asztalon, nyitott ágv az ablak mellett. Egyedül maradt asszony, hatvan körül; férje most halt meg, leesett a fészer tetejéről, bele egy éles kaszába. Próbáltam elütni a sírást. — Földjük? — Hét hold ... — Osztották? — Nem, úgy szereztük . .. parcellánként, harmincöt év alatt... De minek is gürcöltünk annyit érte, miért? ... — Gyerek? — Nincs... Ezek rokonai ... — Majd segítik... — Messze vannak ... Nem kell nekik a föld ... Iparosok... — Sír tovább. — Jaj, édes uram, miért is hagytál itt engem? .. . Egyedül... Kifordulunk az ajtón. Most minek zavarjuk? Álldogálunk egy darabig a kocsibejárón, nézzük a fél sor utcát, a zsú- pos tetőket. Arra lejjebb pezseg az élet, de itt csönd van, mint odaát a temetőben, ahol néhány családnak már senki sem visz virágot a faluból a holtak napján. — Régen az ilyen házaknak bedeszkázták az ablakait. Mert nem volt rokon, vagy vevő rá... — mondja társam. — Kihaltak. Most is, a 150 családból 27 ilyen él közöttük... De miért? Miért? A falut évszázada körülölelte a hitbizomány, a folyton terjeszkedő nagybirtok, s ők ennek a halálos szorításnak az áldozatai voltak. Gyilkolta őket, reményeiket ez az árnyék, s hogy fennmaradjanak. ölték önmagukat az egykével, sőt a gyermeknélkü- liséggel. Nemcsak a reformátusok évszázados elszigetelődéstől, pusztulástól való féléi- »ae volt ennek az oka, hanem a meggazdagodás vágya is. A paraszt itt azt mondta: »minek legyen több gyerekem, hogy zsellére, részesaratója legyen a grófnak?« — de titokban arra is gondolt, hogy olyan gazdag lehet egyszer, mint a falu első gazdája. Azonban azt már tudta bizonyosan, hogy ehhez évtizedek, ravaszság, előreszámítás kell. A kilencszázas évek elejétől két generáció alatt elrontották őket, de elrontották egymást és önmagukat is. A házasságok, mint régen a királyoknál, már a bölcsőben megszülettek. A föld döntött, nem a szív. A család valamiféle büszkeséggel oltotta be itt a gazdalányt, »kódislegény« be se tehette lábát az ilyen házhoz. S a házasságok után, az egy gyerek esetleges elpusztulása után, az unoka testvérek egybekelése következtében két kategória létezett: az örökhagyóké és az örökösöké. Az előbbiek büszkék voltak, hogy hozzájárultak valamivel egy nagyobb birtok létrehozásához, bíztak abban, a földjükért majd eltartják őket. Csalódásukat a sírba vitték mindahá- nyan. Elvitték mindenüket a fiatalok, mert »arra úgy sincs már szükségük«, maguk meg egyedül maradtak néhány tyúkkal, és begyepesedett udvarukkal. S az öröfcségvárók? Még élt és dolgozott a földön az apa, de a fiú vagy a lány odasúgta az orvosnak, ha betévedt: »megvan ám már a temetésre való négy kiló cukor«. .. Tudták, nincs más örökös, biztosak voltak — és kegyetlenek. U) s a temetés, az igen, an- nak valóságos kultusza alakult ki. Az örökhagyók előre megvették a sírhelyet, a koporsót. Mesélik, egyik öregasszony felvette halotti ruháját, áthivatta a szomszédokat, befoküdt az ágyba, nézzék meg, jól néz-e ma jd ki akkor. Az örökösök legalább a falu szemében a csorbát kiküszöbölendő, pompás és díszes szertartást rendeltek. A tor hasonló volt egy igazi esküvőhöz, a meghívottak számát, és a hangulatot tekintve, igen sokszor. Amikor pedig a holtak jóvoltából kialakult a föld-hierarchia, kialakult belőle a társadalmi ranglétra és a kivéte- lezettség is, a korrupcióval együtt. Jaj volt itt szegénynek és öregnek lenni. A háborúba az ment el, akinek nem volt kocsi számra hordani valója, az történt itt, amit a bíró és a módosabbja akart. Még a föld- vásárlásban is övék volt az előny, mert néhány pengővel többet tudtak adni, és így újra elúszott a fellegekkel a szegények reménye és álma. A felszabadulás csodálatos tavasza földet azt adott, megszűnt a falu fölött a nagybirtok szorítása. Föld már lett elég. Igen. de mégis mit számított ez a rokontalan öregeknek. ha nem volt egészség, nem volt ká tartsa őket, hisz még a föld varázsa is elszállt a fiatalokkal, akik az iparba vágytak innen. E z hát a történet. A pokol, amelynek szenvedő hősei saját tragédiájukat most végigélik, s meg kell érteniük egész életük áldozatának hiábavalóságát. Mi lesz velük? Állunk az árokparton és falusi barátom mesélni kezdi, hogy a termelő® zö vetkezet tagjai közé veszik őket. ha jelentkeznek, földjáradékot vagy haszonbért fizetnek, kenyeret biztosítanak, háztáji területet hagynak nekik, szociális alapot teremtenek számukra, betegségi biztosítottakká válnak, ingyenes gyógykezelésre lesznek jogosultak. Igaz, nem jelent ez majd nagy bőséget, de ezerszer többet a kilátástalanság- nál, a nyomornál, amelyben eddig hagyta őket a rokonság vagy a magukra utaltság kínja. Van teliát megoldása ennek a pakolnak. A falu másik végén pezseg ez az élet, amely nem hagyja számon kívül az egyke-öregeket, eltemeti sorsuk változásából a múlt szégyenét is. Kicsit későn érkezett ez a megoldás, hatvan-hetvenévesek lettek, mire kézenfogta őket a közösség. Dehát érről nem mi tehetünk, hanem az a kor, amelyben éltek, ök annak a kornak a termékei. A mi feladatunk, hogy melegebbé tegyük öregségüket, mutassuk fel nekik a közösség nagy- r.agy indulatát, kezeik mellett fogjuk meg szívüket is. M e haragudj, barátom, ' ’ egy kicsit érzelmesebb voltam. Dehát mit tegyek? Sorsfordulón élünk, amely olyan, mint egy dráma, letaszít, megtisztít és fölemel minket. S mert nem nézői vagyunk csak, hanem harcosai is, át kell élnünk, éreznünk és értenünk mindent, hogy változtathassunk rajta, s így önmagunkon is. Csákván JáMs
