Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-14 / 62. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1959. március 14. 40 ÉVE TÖRTÉNT... A kisgazdák és a szocializmus Ezzel a címmel írt cikket 40 évvel ezelőtt a Somogyi Hírlap. Akikor, amikor a megyében már voltak működő termelőszövetkezetek, tehát a földhöz, a vagyonhoz, mint az egyetlen boldogítóhoz ragaszkodó emberek világában megteremtődött a mástípusú paraszti élet is. A probléma felvetése 40 éve is, ma is ugyanaz: a kis­gazdaság egyenlő módon, kizsákmányolás nélkül nem tud a föld minden művelőjének egyre növekvő javakat biztosí­tani. A kérdés eldöntője maga a paraszt, melyik utat vá­lasztja? »Gondolkoztak-e már az ország kisgazdái a saját gazdasági helyzetükön? Tudják-e, hogy a jövő gazdasági helyzetében nekik két út áll rendelkezésükre és igyekeztek-e megvizs­gálni, hogy melyik út hova vezet; tehát megállapítva a célt, melyik úton, mely cél felé kell nekik törekedniük? Azt hiszik, hogyha ők körülbástyázzák magukat a nagy vagyon gyűjtési vágyak lehetetlen törekvéseivel, ez a kiala­kulandó jövő világrendjében létjogosultsággal fog bírni? Nem érzik, nem tudják, hogy a világ összvagyonának szél­sőségesen egyenetlen megszerzése csak szaporítja a va­gyontalanok, a szegények számát, s ezzel sokszorosodik a nyomor, a szegénység, az elégedetlenség, mely előbb-utóbb, egyszer és mindenkorra végezni fog a kiváltságok rend­szerével? És emellett nem látják be végre — a múltak nekik is keserves tapasztalatain okulva —, hogy az ő, hosszú évek, esetleg emberöltők keserves munkájával szerzett néhány hold földecskéjük távol sem elegendő az ő még legelemibb, s éppen ezért folyton növekvő, mindennemű igényeik ki­elégítésére-«. D Tanácsköztársaság 40. Évfordulójának nagyatádi ünnepségei (Tudósítónktól.) Egy hét választ, el bennün­ket a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának negyvenedik év­fordulójától. A közelgő jubi­leum alkalmával felkerestük Gémes! Sándor elvtársat, a nagyatádi járási pártbizott­ság osztályvezetőjét, hogy tá­jékoztasson bennünket az ün­nepségekről. — A járási párt-végrehajtó bizottság, a járási tanács vég­rehajtó bizottsága és az ün­nepségeket előkészítő operatív bizottság már időben elkészí­tette az évforduló gazdag programját. A terv szerint minden olyan községben, ahol ma is élő 19-es veterán van, összegyűjtötték a visszaemlé­kezéseket. A gyűjtő munkában komoly erecményt értek el az úttörő csapatok, az ifjú nyom­olvasók. Már el is készült a Hősök Könyve, mely igen szí­nes,, sok) dokumentum anya­got is tartalmaz. A járási mű­velődési ház készíti a tablókat, a kiállítás anyagát. 19-én a községek veteránjait látjuk vendégül a rendőrklubban. Ezen a napon nyitjuk meg a kiállítást is. A veteránokat kedves kis ajándékokkal lepik majd meg az úttörők, kiszesek és a nőtanács tagjai. A baráti beszélgetésen részt vesznek a járás vezetői, és a fegyveres testületek, a honvédség, rend­őrség és munkásőrség képvi­selői is. 20- án este fáklyás felvonu­lást rendeznek az úttörők és az üzemi, területi KlSZ-szer- vezetek fiataljai. A felvonulás után tábortűz körül rövid kis műsort rendeznek a községi parkban. 21- én délben az általános is­kola rendezi meg ünnepsé­gét, ugyanezen a napon tart megemlékezést a gimnázium is. A községi ünnepséget este 7 órai kezdettel rendezik meg a művelődési ház mozi-ter­mében. Az ünnepi beszédet színvonalas, gazdag, színes kul­túrműsor követi majd. Szere­pel a művelődési ház szalon- zenekara, a gimnázium kama­ra-kórusa, az általános iskola énekkara, a területi KISZ- szervezet és a gimnázium szín­játszói. 22-én, vasárnap délelőtt ke­rül sor a Latinka Sándor kul­turális seregszemle járási be­mutatójára, melyet a nagy év­fordulóihoz méltóan rendezünk meg. A bemutatón a járás leg­jobb öntevékeny művészeti csoportjai vesznek részt. 23-án este a területi KISZ-szervezet baráti beszélgetésre hívja meg a nagyatádi kommunista veteránokat. Elmondotta még Gémes! elv­társ azt is, hogy a gimnázium igazgatósága pályázatot hirde­tett a Tanácsköztársasággal kapcsolatos témájú művekre. A pályamű vers, novella, tör­ténelmi dolgozat irodalmi mű­fajokban készíthető el. A díjat nyert, műveket a kiállításon is elhelyezzük majd. Ezekből a művekből állítja össze mű­sorát a gimnázium önképzőkö­re is az ünnepi ülésre. A to­vábbiakban arról beszélt G'é- mesi Sándor osztályvezető, hogy az évfordulón ünnepi külsőt ölt majd magára a fa­lu is. Minden házat fellobo­góznak, feldíszítenek. A járás minden községében tartanak ünnepi megemlékezéseket, mű­sorokat, s ezeknek díszelnök- ségében mindenütt ott lesznek I majd a 19-es veteránok is. ÁTMENETI IDŐSZAK BABÓCSÁN KÖSZÖNET Babócsára várakozással tte­kint a megye, az ország szin­tén. Népgazdaságunknak egy­általában nem közömbös, hogy feltör-e az olaj a falu környé­kén vagy legalábbis földgáz fusson a csöveken a főváros­ba, Kaposvárra, esetleg Nagy­atádra is. Minden attól függ, hogy a gyakorlat mit hoz, hogy az eredmények miivel kecseg­tetnek. Lehet, néhány év múl­va műszálgyár magasodik a község fölé, melynek arculata az új utcasorok által megvál­tozik. Sok. minden lehetséges, csák sikerüljön a munka. Egyelőre azonban csafk bizta­tóak a kutatások, de a siker még késlekedik. Ez az átme­neti állapot pedig mindenben érezteti hatását, érezteti a fú­rások dolgozóinak szociális ellátottságában, 'kulturálódási lehetőségeiben is. Holott ez sem közömbös számunkra. Műszak után Az üzemnek jelenleg körül­belül 350 dolgozója van, ennek hatvan százaléka Zala megyé­ből való, csak a többi helybeli vagy környékbeli. Teíhát a munkások nagy részéről az üzem kénytelen gondoskodni, szállást adni számukra, bizto­sítani emberi körülményeiket. Babócsán van két kocsma, valamint kedd, szerda, szom­bat és vasárnap keskenyíilm- vetítés. A két kocsmát igen sűrűn látogatják a dolgozók. Látogatnák a mozielőadásokat is, ha beférnének a helyiség­be mindannyian. El-eljámak a Csíky Gergely Színház tájelő­adásaira is. Kulturális vagy félkulturális foglalkozásra más mód nincs a faluban. Az üzem területén sem sokkal jobb a helyzet. Tavaly építettek egy kis nyi­tott medencét, valamint egy még kisebb fedettet. Ebben szappannal mosakodnak, amely egészségügyileg megen­gedhetetlen. Most építettek kugli- és röplabdapályát. A sportélet megszervezése — labdarúgó csapatuk van — valószínűleg nem fog akadá­lyokba ütközni. Ilyesmi köny- nyen megy. Apró kliubukba vásároltak lemezjátszót és te­levíziót. Gyakorlati értéke — a 350 munkás szempontjából — elenyésző. Hasznos viszont a kis népbolt, melyet saját erő­ből hoztak létre a klub mellett. Mit csinálhatnak műszak után a dolgozók? Elmennek moziba, ha van előadás, s to­vább semmit. Az üzemnek ré­gi könyvekből álló százhúsz kötetes könyvtára van, tehát olvasni sem tudnak. Majd nyá­ron betöltheti szabad idejük egy részét a sport, de kulturá­lis lehetőségük akkor sem lesz több. Új utca épül Négy legény szállóban körül­belül hatvanon Iáknak. A mosakodási lehetőség megvan, fürdés csak egyben. A .leg­újabb szállójuk talán víkend- háznak ha megfelelne. Akik­nek nem jutott hely ilyen le­gényszállóban, albérletben lak­nak a falu különböző pontjain. Száz-kétszáz forintokat fizet­j nek, de van »fővárosi« színvo­nalon álló lakibér is. Az idén végre rendeződik ez az áldat­lan helyzet: új utca épül Ba­bócsán a tanácsház mögött az olajfúrók részére. Egyelőre tíz ikerházról van szó, mely húsz lakást foglalna magában. Itt építenék fel az új munkásszál­lót is, de egyelőre még nem le­het tudni, hogy 52 vagy 104 személy részére. Utóbbi sok­kal jobb lenne. A munkásszál­ló épületében helyet kapna egy klub is. Végre ez talán köze­lebb vinné a dolgozókat a kul­turálódási lehetőségekhez. A jelenlegi helyzetből más kiutat is lehetne találni. Egye­lőre azonban az üzem arra vár, hogy majd a község kezd moz­golódni, a /község pedig az olaj­fúrókra les, vajon miikor fog­nak nagyobb beruházásokba ? i Pedig természetes lehet bárki! előtt, hogy amíg az olajkutatá-! sok nem vezetnek kellő ered­ményre vagy nem áll rendel­kezésre olyan nagy mennyisé­gű földgáz, hogy annak kiter- j melésével már érdemes foglal- 1 kozni, addig nagy beruházás©- ; kát nem fog kezdeményezni Babócsán a Kőolajipari Tröszt. Addig nem lesz Báibócséból Lispe vagy Lovászi. Ez idő kérdése, s közben sem érdemes tétlenkedni. Az egymásra vá­rás helyett összeülhetnének a község vezetői és az üzem ve­tennivalókat. Az olajfúró üzem sok géppel rendelkezik, tár­sadalmi munkában nagy se­gítséget tudnának adni a falu lakóinak. Az összefogásból pe­dig csak jó születne: használ­ható kultúrotthon, normál szé­lességű filmeket játszó mozi és így tovább. Babócsa nevét — a remé­nyek feljogosítanak erre — még sokszor fogja hallatni, ha eljön a sikerek ideje. Az át­meneti állapotra jellemző gyenge szociális ellátottságot, a kulturális lehetőségeik hiá­nyát addig saját erőből és mi­hamarabb meg kell oldani. Ezt kívánja pártunk politikája, ezt sürgeti maga az élet. A Somogyi Néplapon keresz­tül szeretnék köszönetét mon­dani azért a megbecsülésért, amelyben velem együtt, több anyának is része volt. A nem­zetközi nőnap alkalmával egy kedves, megható és családias ünnepélyre hívtak meg ben­nünket, édesanyákat. Csak jól­eső érzéssel tudok visszagon­dolni erre az estére. Az ün­nepség után nem egy édes­anyának a meghatottság köny- nye ragyogott a szemében. Meg is jutalmaztak bennün­ket, 500—500 forinttal, mely j igen jólesett. De elsősorban azt I köszönjük, hogy megemlékez­tek rólunk a nőnap alkalmá- bóL Fehér Kálmán id. Horváth Józsefné, Május 1 utca 74, zetői, hogy megbeszéljék a Bélyeggyűjtő gyerekek A baíatonboglári művelődési ház bélyeggyűjtő szakkörében 18 gye­rek (fiú és lány) ismerkedik e nemes szenvedély kezdeti szakaszán a fogazat, a vízjel, a színnyomás érdekes szépségeivel. Főként a motívumgyüjtést kedvelik, ez növeli tudásukat is. öttevényi László szakkörvezető a gyermekek szépérzékét is fejleszti a foglalkozáso­kon. TIZEVES az Országos Takarékpénztár Tíz évvel ezelőtt, 1949 már­ciusában alakult meg az Or­szágos Takarékpénztár, a la­kosság bankja. Megalakulásá­tól kezdve fő feladatának te­kintette az egyéni takarékos­ság gondolatának elterjeszté­sét, a takarékossági lehetősé­gek széleskörű biztosítását. A takarékossági mozgalom tízéves eredményei azt bizo­nyítják, hogy az OTP alapjá­ban véve eleget tett feladatá­nak. Ezt igazolja a takarékbe­tétek összegének 1Ö év alatti emelkedése, amely elsősorban népünk életszínvonalának és takarékoskodás! lehetőségéneik növekedését tükrözi. A nagyarányú fejlődést jól mutatja, hogy 1949 és 1959 kö­zött tízszeresére növekedett a lakosság takarékbetét-állomá­nya. A betétállomány az ellen­forradalmi események követ­keztében visszaesett. 1959 feb­ruár végéig azonban az ellen­forradalom előtti összeg két és félszeresére növekedett. A ta­karékoskodás eltörj edésére jellemző, hogy a lakosság a múlt évben egymilUárd forin­tot tett takarékbetétbe, is ez év első két hónapjában újabb 500 millió forintot. Hasonlóképpen növekedett a takarékoskodó emberek száma. 1955 végén 217 ezer takarékbe­tétkönyvet tartott nyilván az OTP. Jelenleg több mint egy­millió 300 ezer van forgalom­ban. Az iskolai takarékbetétet gyűjtő tanulóikkal, a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak, va­lamint a takarékszövetkezetek tagjaival együtt jelenleg mint­egy hárommillió takarékosko­dó van hazánkban. Az elmúlt tíz év alatt az Országos Taka­rékpénztár mintegy 271 millió forint kamatot fizetett ki. A takarékoskodás! kedv ál­landó növekedését bizonyítja, hogy az OTP-nek az elmúlt tíz év alatt számos új takarékos­sági formát kellett bevezet­nie az igények kielégítésére. Az 1953—54-es tanévben indí­totta be közép- és általános iskoláinkban a taikarékbélyeg gyűjtési akciót, azzal a céllal, hogy már gyerekkorban el­hintse a takarékosság gondola­tát. Az első évben 8 millió 300 ezer forintot, az 1957—58-as tanévben pedig több mint 44 millió forintot gyűjtöttek ösz- sze az iskolások. A dolgozók kívánságára kezdte meg az OTP 1954-ben az üzemi, hivatali Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak meg­alakítását. Azóta 3552-re emel­kedett a KST-k, és a 450 ez­ret meghaladja a KST-ben ta­karékoskodók száma. A tagok 1954-ben még csak 2 millió 300 ezer forivtot tettek félre, 1958- ban már ennek több mint száz­szorosát, közel 270 milliót, Az Országos Takarékpénz­tár szolgáltatásaival nemcsak a takarékbetét gyűjtésben állt a lakosság rendelkezésére. Te­vékenységének egyik legfon­tosabb része a lakáshelyzet megjavítására irányult. Tíz­éves fennállása alatt az OTP mintegy 3,3 milliárd forint ál­lami építési kölcsönt folyósí­tott a saját erőből építkező dolgozóknak. Az összegből több mint 94 000 családi ház, illetve lakás épült. 1957 óta az OTP öröklakás akciójával is a lakáshelyzet megoldását igyekszik elősegíteni. Buda­pesten 1016 öröklakás épült. Az OTP az elmúlt tíz évben jelentős összegű egyéni hitelt nyújtott elsősorban betétes ügyfelei részére. A legjelentő­sebbek közé tartozik a múlt évben bevezetett árufcölcsön akció, amely nagymértékben járult hozzá, hogy az emberek kedvező feltételek mellett sze­rezhessenek be nagyobb értékű árucikkeket. Az árukölcsön akció bevezetése óta 115 ezer dolgozó kapott átlag 2200 fo­rint összegű kölcsönt. Az egyéni hitelek mellett Még tisztábban, még érthe­tőbben zengett a kesergő ének a leányról és szerelmeséről. Lázár atya nekidőlt a ned­ves falnak. A fáklyát szinte öntudatlanul engedte le a föld felé. Sűrű füstfelhő szállt fel, amikor égő vége a földre ért. Szisszent egyet, aztán kialudt. Sötét lett. Lázár atya nem bánta — inkább kívánta ezt a sötétséget. Ott járt gondolatban Máriá­nál, annál a leánynál, akit szeretett. Mennyire fájt neki, hogy örökre elvesztette. Szinte érezte Mária hideg kezét és könnyes arcát. Ke­gyetlen élet— A papi pálya az egyetlen út, amely a fájda­lomból a megvigasztalódás fe­lé vezet. A jobbágysors kínja nem nyomja többé, s megnyí­lik előtte a tudás kapuja. Csakhogy ezzel bezárult mö­götte a másik kapu: az életé. Eszébe jutott nyolc testvére, és apja, aki kis földjén be­fogta magát az eke elé, hogy kenyerük legyen... Lázár páter belépett az égi fényességű kapun és -maga mögött hagyta a siralom völ­gyét. Mária! XJgy sírt fel benne a lány neve, mint zokogás a gyermek ajkán. Mária! Úgy érezte, hogy itt, a ko­lostor pincéjében széttörik a fegyelemmel és akarattal te­remtett kemény kéreg a szí­vén, felenged, mint tavaszi napsütésben a jég. Lázár atya sírt! Siratott egy emléket, melyről a fal éne­kelt neki! Ettől a naptól kezdve min­den nap elosont ide. Alig vár­ta, hogy elérkezzen a csendes a falhoz. Nem törődött vele töb­bet, hogy mi a titka, csak azt tudta, hogy ott lenn, az ének­lő falnál visszakapja Máriát. Feloldódott az élményben, a dal végigáradt testén, és a sö­tétségben nagyszerű álomvilág tárult fel előtte. Lázár atya itt, a pince zugában élte azt az életet, amelyet a valóság­ban megtagadott tőle az élet. Senkinek sem szólt, magába zárta a titkot. Ez az övé volt. Az egyetlen, amit sajátjának mondhatott. Egy hét tett el azóta, hogy először hallotta az éneket. Egy nap meg kellett változtatnia a Máriával töltött óra időpont­ját. Ugyanis allconyatig az ér­seknél volt, aki tudni akart a kolostor életéről. Lázár páter azonban nem akart lemondani arról, hogy képzeletben együtt legyen Máriával, sietett visz- sza a kolostorba. Már sötét volt. A kertben majd belebotlott az öreg mosó­nőbe, Krisztina névébe, aki kis batyut cipelt. Krisztina néne volt már vagy hetvenéves. Egész életét itt élte le, az apácákra mosott. Lázár atya még sohasem be­szélt vele, de tudta, hogy az öregasszony eszét vesztette. Lehet, hogy sohasem volt ép­elméjű. — Ki tudja? Az apá­cák nemigen hallgatták meg, pedig Krisztina néne szépen tudott mesélni. Ha szerét ejthette, mesélt, Mesélt mindenkinek, és min­denről. Régi történeteket a lengyelek nagy harcáról, az ördögökről és a boszorkányok­ról, a jóságos édesanyáról, aki úgy szerette a fiát, hogy mi­kor a csatában megsebesült, és egy angyal a haldokló fiú megmentéséhez az anya szí­vét kérte, kitépte és oda­adta. Krisztina néne hangos di- csértessékkel köszönt a pap­nak, és magában mormogva ment tovább. ifa:'lordai(jycrgy iMmte 3. óra, az áj tatosság ideje, el­néptelenedjen-a kert, ment Rajta kívül senkivel sem találkozott Lázár atya. Most már úgy ismerte a járást a pincében, hogy meg sem gyúj­totta a fáklyát. Elért a folyosó végére. Szo­kása szerint nekitámaszkodott a falnak, és várt. Az ének azonban nem csendült fel, s Mária sem talált el hozzá az ének nélkül. Rosszkor jöttem! — gondol­ta. Mielőtt visszaindult volna, még egyszer hallgatózott a falnál. Hátha mégis... De továbbra is csend volt. Egyszerre furcsa érzése tá­madt, nyugtalanság fogta el. Visszanézett arra, amerről jött. Egy fáklya fényét pillantotta meg, amely közeledett felé. Nem kétséges, valaki utána­jött a pincébe. Azt azonban nem tudta kivenni, hagy kit takar a fénycsóva. Átvillant az agyán, hogy elmenekül, de nem volt merre. Mozdulatla­nul állt és várt. Amikor a fáklyát tartó alak már csak néhány lépésre volt tőle, megismerte: Krisztina néne volt, a bolond mosónő. — Folytatjuk — nagy jelentőségű az a hitelak­ció, amelynek keretében az OTP a .tanácsoknak nyújt köl­csönt községi ej lesztési célok­ra. Az elmúlt évben a takarék­pénztár 350 tanács részére kö­zel 50 millió forint községíej- lesztési hitelt engedélyezett, melyet a tanácsok a falu villa­mosítására, út- és járdaépítés­re, törpe-vízművek. fürdők, ■kultúrházak létesítésére és más közérdekű célokra hasz­náltak fel Tíz évvel ezelőtt az OTP sze­rény keretek között kezdte meg működését. 1950-ben Bu­dapesten és vidéken összesen 53 takarékpénztári fiók és ki­rendeltség állt a lakosság ren­delkezésére. Jelenleg országo­san mintegy 500 takarékpénz­tári egység nyújt szolgáltatást a lakosságnak amellett, hogy a takarékbetét-igyűjtéssel az or­szágban mintegy 250 takarék- szövetkezet és 3000 postahiva­tal foglalkozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom