Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-13 / 61. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek 1959. március 13. Sok-sok finom édesség Édesipari árubemutató és vásár A Somogy megyei Fűszer- . szer Csomagoló Vállalat ké- és Édességkereskedelmi Válla- szítményei, valamint a Győri lat és a Kaposvári Élelmiszer- Keksz- és Ostyagyár csokolá- kiskereskedelmi Vállalat teg- [ dés pólyásbabája és húsvéti nap délelőtt 10 órakor nyitót- díszdobozaival parádés módon _ ___ ~ cTÓmóríi ironnltotin f/ni o + t a meg a közönség szamara rendezett édesipari árubemutatót és vásárt, a szakszervezetek megyei tanácsa székházának termében. Hajdú István, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetőjének megnyitója után Wieland Jánosné, a Belkereskedelmi Minisztérium Élelmiszeripari Főigazgatóságának édesipari főelőadója nyitotta meg a gyönyörű kiállítást. Elgondolkoztató az édesipari termékek forgalmának fejlődése megyénkben. 1951-hez viszonyítva tavaly 344 százalékkal több édesség fogyott. Az életszínvonal emelkedésének mutatós bizonyítéka, hogy ezen belül is a drágább cikkek forgalma növekedett meg: majd ötször annyi csokoládés készítmény fogy a megyében, mint 1951-ben, s csak kétszer annyi cukorka, ami olcsóbb. Az édességáru nem kenyér, beszerzése nem létkérdés, tehát forgalmának ilyen nagymérvű emelkedése a magasabb életszínvonalat példázza. Visszatérve a kiállításra, szembeszökő, hogy az ipar igyekszik új cikkeket, s ízlésesebb, modernebb csomagolást bevezetni. A résztvevő gyárak majd mindegyike kirukkolt valami újjal. A Budapesti Csokoládégyár Csini babája, a Szerencsi Csokoládé- gyár porcelán bonbonderje, Bori karamellája, a Csemege Édesipari Gyár Fradi nugát csokoládéja, kávépasztája. Kókusz csokoládéja, a Cukrászati Gyár új kis doboza, Thália nevű nugátja, a Budapesti Keksz- és Ostyagyár 20 dekás konyakos meggyes csomagja, az újra megjelenő Suhajda, a Zuglói Édesipari Gyár, a Békési Cukorkaüzem, a Kecskeméti Cukorkaüzem, az Élelmivonultatja fel e törekvések eredményeit. A hatalmas választék arányához mérten egyedül a cukorkaféleségek száma mondható kevésnek. A Budapestről jött szakemberek szerint ilyen szép ilynemű kiállítás, mint a kaposvári, évek óta nem volt vidéken. Hiszünk nekik, mert valóban csak jót, szépet lehet tapasztalni. Elsősorban a törekvés jó, hogy ilyen ékes példát tár a közönség elé. Másodsorban a megrendezés szép. Része van ebben mindkét vállalat dolgozóinak, az Élelmi- szerkisker. dekorációs részlegének, névszerint Héthársi János, Rónai Lajos és Várfalvi Sándor elvtársaknak, akikaiig egy nap alatt felállították az asztalokat és ízlésesen elrendezték a rengeteg édességet. A kiállítás vasárnap este zár, de ha nagy a közönségsiker — ami biztos —, akkor még néhány napig nyitva lesz. Az elragadtatott hangokat már tegnap délelőtt lehetett hallani, amikor bevonultak a helyiségbe az Édesipari Technikum diáksapkás tanulói. Ök aztán igazán szakemberek: tudják a szakma csínját-bínját, no meg gyerekek is. Háborgatjuk tőól) k) eil nyjigxdmát A szél borzongat. Az építők morgolódnak. Ha visszajön a tél, akkor a fagy miatt befellegzik egyelőre a Beloiannisz utcai lakásépítésnek. A brigádok férfiai megragadják a betonkeverő-gépet, hogy segítsék odébbtolmi az egyszem lónak. Úgy látszik, a derék muraközi is tudja már, hogy a gyorsaság itt nagyon lényeges, mert ugyancsak igyekszik. De nemcsak a betonkeverőt, hanem építőanyagot is lehet gyorsabban mozgatni, sőt lehet holnap gyorsabban falat rakni, Továbbképző tanfolyamok a Kaposvári Cukorgyárban Nagy gondot fordított a múltban is, jelenleg is a Kaposvári Cukorgyár, hogy a két szezon közötti időszakban dolgozóinak szakmai továbbképzését biztosítsa. Nehéz feladat ez ebben a gyárban, hiszen a dolgozók állandó gárdája kislétszámú, sok idénymunkást foglalkoztatnak. De éppen ezért fontos, hogy a meglevő létszám szakmai tudása állandóan fokozódjék. A tavalyi évben körülbelül ötven dolgozó végzett cukoripari szakmunkás tanfolyamot. Tizenhatan kazánfűtői tanfolyamra jártak. Ezek közül négyen eredménytelenül végeztek. Az ő számukra tart most a gyár pótelőadásofcat, s módot nyújt március 20-án, hogy pótvizsgát is tegyenek, utolérjék a többieket. Áprilisban tíz fő részére turbinagépészi tanfolyamot indítanak. Ez igen fontos szakma a cukoriparban. Ugyancsak körülbelül tíz fővel kezdik meg majd a szakraj ztanfolyamot, amely a lakatosok továbbképzését szolgálja. Ebben az évben is megtartják a cukoripari munkások számára a szokásos szakelőadásokat. A műszaki vezetők, mérnökök fognak előadásokat tartani olyan kérdésekről, melyek elsajátítása az idénybeli munkát feltétlenül jó irányba befolyásolhatja. Az előadások anyagában figyelembe veszik az előző évi tapasztalatokat, s megkeresik a hibák okozóit. Az üzem áll, azaz nem folytat termelőmunkát, de az élet nem állt meg. őszre, mikor ismét sorozatban érkeznek a cukorrépával rakott vasúti kocsik, sokkal jobb szakmai felkészültséggel kezdenek munkához a cukorgyár dolgozói. Félmillió naposcsibét keltet a Nagyatádi Keltetőállomás A Nagyatádi Keltetőállomáson is megkezdődött a kel- tetési idény. Farkas József vezetőtől érdeklődtünk az állomás munkája iránt. — Milyen felszereléssel rendelkeznek? — Keltetőállomásunk a megye legnagyobb állomása. Tíz korszerű, Gengely-féle gépben egyszerre 100 ezer tojást tu-' dunk élhelyezni. Tágas, meg-} felelő helyiségekkel randelke- * zünk. Van külön raktárunk, ahol a tojásosládákat és a csd- beliádiákat tároljuk. Van egy lámpázó gépünk (tojásvilágító) is, mellyel naponta 10—12 ezer, tojást vizsgálunk át. — Honnan vásárolják a f tojást? ♦ — A mi körzetünkhöz tartó-i zik a nagyatádi, a barcsi, a } kaposvári és a marcali járás.» Nyolc mintaközségünik van, af jásokat nem tesszük gépbe. A gépbe rakás utáni ötödik hatodik napon minden tojást átvilágítunk, lámpázunk. és a »nem fias« tojásokat már nem tesszük vissza a gépbe. Gépeink villanyfűtésesek. a hőmérséklet állandóan 37—38 C- fok között van. A tojásokat a gépben forgatjuk is, hogy egyenletesen kapják a meleget. A huszadik-huszonegyedik napon kelnek ki a csibék, éppen annyi idő alatt, mintha tyúk keltené őket. A 'kis apróságokat szárogatjuk és ládákba rakva átadjuk a MÉK-nek, ahonnan a vásárlókhoz kerülnek. D. S. mint ma. A szokottnál nagyobb gyorsaság, vagy munkaverseny? Mindegy, hogyan , , , „ . , , szakmunkások? — veti közbe Az életben azonban gyakran előfordul, hogy tíz munkásból négy vagy több várakozni kénytelen a falakon, mert a segédmunkások nem győzik kiszolgálni őket. Ha az így semmittevésre kényszerült kőműves azt várja, hogy a sültgalamb a szájába röpüljön, akkor nem emelkedik úgy a fal, ahogy kellene, és a kereset sem növekszik úgy, ahogy azt a hónap elején eltervezték. Ha már most a négy kőműves lejön a falról, és segít a munkásoknak, akkor a fallal együtt a kereset is emelkedik. Milyen ragyogó dolog lenne, ha ezekf a komplex-brigádok egymással versenyeznének! — És ha a komplex-brigádoktól húzódoznak a kőműves nevezzük. Azt mondják azonban, hogy az építők között több éve szunnyad már a munkaverseny. Böczögő Károly segédmunkás a cukorgyárat emlegeti, ha a verseny szóbake- rül. Amíg ott dolgozott, leégett az egyik üzemrész. Kitűzték a határidőt, és a két brigád nekifogott az újjáépítésnek — versenyben. Sohse felejti el, hogy a teljesítmények 180—200 százalék között váltakoztak, és a munka befejezésekor szétosztották az építők között a kitűzött 30 ezer forint jutalmat. Ebből az okos emberek ott két dolgot vontak le: Jól járt az üzem és vastagabb lett elsején a versenyzők borítéka. Borsi Dénes a komlói munkaversenyt emlegeti. Pál Annus segédmunkás pedig azok közé tartozik, aki se Keszthelyen — mert ott is dolgozott —, se pedig Kaposvárott nem tudott részt venni egy »belevaló« munkaversenyben. Azért, mert amikor Keszthelyen volt, ott még nem, mire Kaposvárra került, itt már nem talált munkaversenyt. A munkások próbálnak visszaemlékezni az ellenforradalom előtti munkaversenyekre. Elég távoli. De mit lehet tenni, ha sajna nincs erre közelebbi példa a kaposvári építők között. Valaki azt kérdezi tőlem, hallottam-e a komplex-brigádokról. Böczögő gyorsan felemeli a kezét és máris egy olyan teremben érzem magam, ahol a tanár a munkafolyamatokról beszél, az életből ellesve. ... Szóval adva van egy kőműves-brigád és egy segédmunkás-brigád. Az épületen Pál Anna. — De hát ki az, aki inkább a falon tölti el az időt tétlenül, ahelyett, hogy gyorsítaná a munkát és vastagítaná saját borítékát, hiszen az ő szakmunkás bér- kategóriája úgyis megmarad. De a teljesítmény mégiscsak szár mit — kontráz valaki. Különben meg, ha a komplex-brigád egy évig nem bomlik fel, akkor a vállalat köteles továbbra is együtt tartani. No, de álljunk csak meg egy pillanatra. Borsi tapasztalt kőműves véleménye hiteles: — Úgy bizony! — mondja —, a brigádok együttartásában és a munka szervezésében lehetne itt nálunk versenyezni. Rossz vért szül az, ha állandóan cserélődik egy-egy brigád a munkahelyen. Aki folytatja, az már sohse úgy csinálja, mint aki elkezdte. Ha mi elkezdünk egy lakást, azt szeretnénk a kulcs átadásáig megcsinálni. így már aztán lehet egymást versenyre hívni. Mert a munkaszervezés legalább olyan fontos, mint a brigáddk együt tmar adása. Valaki kiszámította, milyen nagy kárt jelent, ha egy héttagú brigád tíz percet vár, mert nincs anyag vagy rossz a gép. Erre a múlt évekből bőven akadt példa. — Ha most kellene pontokba foglalni a munkaverseny feltételeket, a gépek karbantartása lenne az egyik fontos versenypont — így a fekete lány: Pál Anni. Ami a pontoj kát illeti, bizony szempont akad itt bőven. Csak győzze dolgoznak. Éz csak papírforma. I áttekinteni az ember reggel V3 ifiül: ÉmdaiGytT-gy 2. Néhány nap múlva már járásban például ilyen Görge-; személyes ismerősei voltak a teg és Kúntelep. Ezek a közsé-» fák, a virágok, a régi épü- gek látják el a fajtatiszta to-1 letek és az apácák, akik este- jással állomásiunkat Mi vi-} felé vállnkra omló fátylakban, szont biztosítjuk nekik korlát-»halkan beszélgetve sétálgattak lan mennyiségben a fajtatiszta, j a kertben. Liliomokhoz hason- továbbtanyésztésre alkalmas I lítottak messziről, és ha kocsi békét. Természetesen meg-tzelükbe ért, meghajlottak, éri a gazdáknak ezek tenyész-j mint a karcsú virág a szellő- tésével foglalkozni, mart a ♦ ben. Elnyújtott hangon kömegvásárolt tojásokért a napi árnál 30—40 százalékkal többet fizetünk. — Hány csibét keltetnek az idén? — A terv szerint 400 ezer csibét kellene keltetnünk. Mi szöntek: — Laudeiur Jesus Christus... Már nem sajgóit benne a hajdani fájdalom. Eltávozott szivéből az a furcsa érzés is, amelyet csak egyszer érzett életében, s amellyel olyan neazonban szeretnénk tervünket I héz volt harcba szállni: a sze tirlt.PíTiPöíiít.pini vaiPVík, ^ tpirw- ♦ rp.l.pm.. túlteljesíteni, vagyis a terve-írelem. zett mennyiséget ötszázezerre felemelni. — Keltek-e már kék? kiscsirI Ez ellen kellett legheueseb- } ben tiltakoznia Belülről, ez el- j len szüksége volt minden ere- , . tjére. Most végre legyőzte! Igen. az elsők március j Igen, most úgy érezte, vég- 2-án keltek ki, két-három nap | fcépp meghalt benne. alatt 15—16 ezer naposcsibe'} Elmerült gondolataiban, s került tőlünk a MÉK-hez. Au- ♦ csak arra fel> hoyy félho_ gusztus végéig üzemeltetjük f telepünket, ez alatt az idő alatt 26-szor lesz gépbe rakás, ami azt jelenti, hogy hetente kb. | 25—30 ezer csibét keltetünk. mály veszi körül. A kolostor alagsorába tévedt. A távoli vi- | lágítóablakon úgy vágott be jón, azután mégis továbbment. Az egész kolostort ismerni akarta! A fal mentén tapogatózott lefelé. A lépcső alján folyosó következett. Keze beleütközött a falon egy fáklya tartóvasába. Megfogózott benne egy pillanatra. De jó lenne egy kis világosság — gondolta, és kezét-A megtapogatta a hideg vasat. A tartóban benne volt a fáklya. Levette és meggyújtotta. A salétromos falak fehéren csillogtak, mintha friss hóval lettek volna behintve. Nyirkos hideg volt. Lázár páter továbbbotorkált. Nem tudta, mennyi ideje járhat a kolostor pincéjében. Elfáradt, de azért ment tovább. Ha már itt vagyak — gondolta —, elmegyek a végéig. Alig tett két lépést kanyarodott. Innen látta, hogy szemben a folyosó végén is fehéren csillog a fal. Egyszerre mintha sírást hallott volna... Megállt. A lába egy árva fénysugár a sötétbe, szinte földbe gyökerezett. Nem! — Hogyan történik a esi-1 be. tmint éles penge a gyenge bőrbekeltetés? — A beérkezett tojásokat át-1 válogatjuk, minősítjük, Tovább ment. Csigalépcsősor vezetett az al-?felé. Itt már koromsötét levőit. fcdmaüan, deformálódott to- ♦ Meg is állt, hogy visszajordulNem félt, csak a megdöbbenés bénította meg. Rémes, ha a sötétben váratlanul tör rá valami az emberre. Egy furcsa kis nesz vagy zaj úgy hat, mintha ágyúlövés volna. Ilyenkor az ember minden érzékszerve megfeszül, várja,'mikor ismétlődik a félelmetes zaj. S csak néhány pillanat után oldódik fel a görcsös várakozás, kezd működni az értelem, hogy mindent megmagyarázzon. Vagy talán nem is sírás volt, amit hallott? Talán éneket? Nem, ez lehetetlen! Innen nagyon messze van a kápolna, vagy az apácák cellasora. Szembefordult a fallal és rávilágított. A csillogás szinte megvakította. A fehér salét- romvirágak között kibukkant a szürke kő, mint a koldus szakadt ruhája alól a ráncos barna bőr. Feszülten figyelt. Most már egészen tisztán hallotta az éneket. Vékonyka hang volt, olyan, mint egy kislányé, de tiszta és csengő, mint a folyosó az angyalok éneke. Nem értette a szavakat, csak a dallamot, a lágy, könyörgő, elnyújtott melódiát. Lázár atya lenyűgözve állt. A dal belémarkolt. Ismerős volt a dallam... Úgy tűnt, hogy gyermekkorában hallotta. A lengyel szabadságharcban énekelték a fogoly lengyel katonák. A szülőföldről szólt, az elhagyott, sirdogáló kedvesről, aki örökké csak várja szerelmesét... Vagy másutt is, mástól is hallotta már? Igen... Már tudta: Mária énekelte neki ezt a dalt... Az ének lassan elhalt a nyirkos levegőben. Lázár atya negrázkódott: Talán nem is hallottam semmit! Képzelődtem? Odaszoritotta fülét a falhoz. Az nedvesen lehelt vissza rá. Semmi! Lázár páter visszaindult. Észre sem vette, hogy léptei meggyorsultak, s szinte futásba mentek át... Egész nap hallotta a vékony gyermekhangot, a panaszos- éneket. Fülébe zengett mindenütt. Ezt hallotta az oltár előtt és a gyóntatószékben is. Nem akarta még egyszer hallani! Régi sebet szakított fel benne. Elsietett a kolostorból. A város felé indult, melynek gót tornyai mint égbenyúló, könyörgő karok emelkedtek felfelé. Úgy érezte, hogy most Mária templomába kell mennie. .. A templom vakolatlan épülete ott magasodott a Ring tér közepén. Belépett a templomajtón, aztán egy tétova lépést tett visszafelé, mintha taszítanák. De belül mégis azt súgta valami, hogy menjen, és ez a hang erősebb volt. Mária oltáránál akart imádkozni. A két középhajó közötti széles úton haladt előre a főoltár felé. Tekintetét a két oldalfalat átfogó csodálatos diadalívre vetette, mely szelíden felfelé görbült, és a közepén egy hatalmas gömböt ártott. Ezen, felhőktől körülvéve, egy szinte félelmetes nagyságú kereszt állt, merészen a boltozatra törve, a maghétkor, a munka kezdéskor, hogy mire kell a munkában ügyelnie, ha gyors akar lenni. A pesszimisták most arra gondolhatnának e beszélgetés nyomán, hogy az eddigi munkát talán lebecsüljük és maguk a munkások sem látják, amit látnak a városiak, hogy gombamódra szaporodnak az emeletes házak. Dehogynem látják. És jól is esik nekik, amikor ezért dicsérik őket. Félreértés ne essék, arról van szó csupán, hogy lehet jól, jobban és még jobban csinálni valamit. És amikor az építőmunkásók a társadalom és az egyén számára egyaránt előnyt jelentő munkaversenyben a lehetőségeket szeretnék kiaknázni, akkor a »még jobban« elv mellett szállnak síkra — érthetően. Talán nem is mindig a versenypomtokon a hangsúly, hanem azon a ritmuson, amely a »harc minden percért« szellem jegyében a munkahelyen dübörög. Azon, hogy lendület közben ne álljon meg a kéz, mert nincs anyag stb. Böczögő meséli, hogy amikor munkaversenyben dolgozott valahol — bár az nem haladta meg teljesítőképességét —, de jól emlékszik, hogy egyszer sem volt ideje rágyújtani, amíg dolgozott. De aztán, amikor a végén rágyújtott! Jó mélyre szívta a füstöt és hej de megkönnyebbülten mosolygott hozzá! Másodszor a fizetéskor mo- solyogtaitta meg ugyanez a mumkaverseny. Hát meg lehetne vajon haragudni az ilyen partnerre, mint a munkaver- seny is? Ehhez a beszélgetéshez hiányzik még azoknak a véleménye, akik Böczögőék által ebben a most épülő házban lelnek majd otthonra. Vajon'mit mondanának, ha egyszer megtudnál?, hogy azért költözhettek be három héttel előbb az új lakásba, mert az építőmunkások felébresztették a több éve szunnyadó munkaver- senyt? Míg a félkész falon a téli szél fújdogál és háborgatjuk a szunnyadó munkaverseny nyugalmát, bízunk abban, hogy kisüt a nap. A munkások pedig ennek az önzetlen jó barátnak, a munkaversenynek mielőbb megfújják az ébresztőt. Ez még ma sincs későn. Szegedi Nándor feszített Krisztussal. A csúcsíves ablaliokon belo- pózó fénysugár az aranyozott angyalokkal játszott, és csillogva verődött vissza a gyertyatartók ezüstjén. Lázár egészen a lépcsőkig ment. Ott térdre ereszkedett, és szemével Máriát kereste. A Boldogságos Szűz ott térdepelt haldokolva az apostolok között. Igen! Ez a fából faragott, haldokló Mária az övé, ez a gyötrődő, finom faragású arc, a lehunyt szemek, a törékeny, összecsvkló termet. A »Miasszonyunk« templomában lassan sötétedett. Leszállt az est. A templom nép- telenné vált, csak Lázár atya térdelt még mindig Mária oltára előtt. .. * * * Eltelt néhány nap, s a dallam csak nem ment ki a fejéből. Valósággal kísértette. Egy délután sétára indult Azon vette észre magát, hogy az alagsor felé tart. Hívta, vonzotta a csodálatos dal, a fino-m, lágy énekhang. Az alagsornál többször is megtorpant, majd újra nekiindult. Az Írás szavai jutottak eszébe: »A kövek kiáltani fognak-x. Rossz előérzete volt, de meg akart bizonyosodni róla, hogy jól hallott-e. Körülnézett, sehol egy lélek! Lábujjhegyen osont végig a folyosókon a pincelejárathoz. A fáklyát előbbi helyén találta. Meggyújtotta és borzongva sietett tovább. Csend volt. Feszülten figyelt! Egyszer csak az ismeretlen valaki belefogott a dalba. Ugyanabba, amit Lázár at-ja a napokban hallott. — Folytatjuk —
