Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-08 / 57. szám

Tssámap, 1959. március 8. 2 SOMOGYI NÉPLAP A köztisztasági rendelet nyomában Ha nehéz is visszaemlékezni rá: volt ilyen rendelet A ka­posvári Városi Tanács hozta 2—1958. sz. alatt tavaly, április 18-án. Címe: A közterületek tisztántartásáról és a házisze­mét gyűjtéséről, összesen hú- szonegy paragrafusban szabá­lyozta a címben foglaltakat A tanácsi rendelet annak idején öles plakáton jelent meg, ma már nyomát se látni. Régi mo­zireklámok sarkait felfedezheti az ember némely ház falán, de ez a plakát eltűnt, mintha so­hasem lett volna. Mintha azt jelképezné ezzel, hogy az erő­feszítés is kárbaveszett, mely- lyel városunk tanácsa gátat szándékozott vetni Kaposvár elpiszkolódásának. Valóiban: poros, piszkos vá­ros ez a Kaposvár? Nehéz len­ne válaszolni e kérdésre. Nem mondhatjuk, hogy piszkos, hi­szen ország-világ előtt virágos jelzővel emlegetik nevét (ma­gunk keltettük jórészt hírét), s hogy lehetne összeegyeztetni a »-virágos Kaposvár« fogalmát a szeméttel? Sehogy. Mégis. Az egyik utcában porfelhőt ver a házak fölé a koratavaszi szél, a másik gyepsávján pa­pírdarabok éktelenkednek, a harmadik utcában már rég összeszedte a kocsi a házi sze­metet, mégis szanaszét hever­nek az ütött-kopott szemétlá­dák, lyukas fazekak, rozsdás edények, A por marad Azt ugyan, hogy mikor sep- rik az utcát a Városi Tanács VB. köztisztasági szerve útján, nem mondja ki a rendelet Mégis ésszerűnek tűnik, hogy korán reggel, mielőtt még megindulna a forgalom. (Mint ahogy az ingatlantulajdonosok végzik a járdatisztogatást: reg­gel 7 előtt — ha tényleg elvég­zik.) Már annyiszor írtunk er­ről,, hogy szégyelleni való: még mindig délben sepernek. Hol? Például a Sztálin utcában a napokban úgy képen teremtet­ték e sorok íróját a seprűvel felkavart szeméttel, hogy fél , óra rnülvg, is, ropogott a Joga ií közé szorult por. A hygiénia j durvább megsértését .már. el sein képzelhetjük! Mikor jön rá végre a köztisztasági szerv, hogy ez így nem helyes? Hogy­ha másként nem megy, több munkaerőt kell alkalmaznia? Ha könnyen csüggednénk, legegyszerűbb lenne kézlegyin­téssel elintézni az egészet.. Mert a por még akkor is meg­marad, ha délben sepernek. Szintén a napokban történt. * Tehergépkocsi száguldott vé-| gig a Május 1 utcán. Nem tud-; ni honnan jött, még a vezető-1 fülke ablaka is sáros volt. Leg-1 alább nyolcvanas tempóval ♦ vette az iramot, s a kerekekre,; alvázra tapadt vastag sarat vé-| gigfröccskölte az úttesten.» Szabályos csíkot hagyott maga» mögött. Jó lett volna elolvasni; a rendszámot, de a kísérleti meddő maradt: a rendszámtáb- ♦ la is olvashatatlan volt a sár* miatt. | A Dózsa György utca sarkán» állt az őnszemes rendőr. Nem | vette észre az esetet. A város belterülete ezekben} a -napokban szennyesebb, mint ♦ a külváros. Minden úszik a| porban. Helyesen teszik, hogy; locsolással segítenek a bajon, j amíg nem jön ismét fagy vagy| eső. Még nem lombosak a fák,; nincsenek virágágyak, s bizony! így nagyon sívár az utcák ké-| pe. ; Elborít a háziszemét j Rendeletitek 4. paragrafusé-; nák 2. pontja kimondja, hogy» a háziszemetet az egészségügyi 1 követelményeknek megfelelő I fedett és zárt gyűjtőedények-} bén kéll elhelyezni, és az elfu-» varozághoz a kapun belül kell » előkészíteni. A.Í5. paragrafus-1 ban pedig azt rögzíti, hogy e ♦ szemétgyűjtő tartályok beszer­zéséről az ingatlan tulajdonosa köteles. gondoskodni. Lejjebb közli, hogy azokban az utcák­ban, ahol a szemétgyűjtő nem a kapu alatt veszi át a szeme-1 tét, ott az ingatlan tulajdonosa } a jármű'érkezési időpontjában! köteles azt kivinni. Tehát at jármű érkezési időpontjára, st nem hajnali 6-ra, mikor délben i jön a szemetes! És nem lyukas» fazékban, hanem zárt és fedett £ tartáiybah. : Ilyen zárit és fedett edényt — 1 őszintén szólva — nem lehet,} csak a Május 1 utcában látni Ez egymagában nem volna baj, de a lakók a tartály mellé szórják a szemetet. Némely ház bejárata csúnyább, mint egy városi szeméttelep. Legjobb lenne persze, ha nem volna háziszemét. De van és úgy kell okoskodni, hogy mégis bírjunk vele. Nincs sze­metes tartály, nem jár ponto­san a szemetes, ezért órák hosszat áll az utcán a kitett szemét Azután még órákig nem viszik vissza a házba az üres edényt A megoldás jó­részt megadja a rendelet. A többit a szemétgyűjtő szervnek és a lakosságnak kellene hoz­záadni Szemetelünk, csak szemetelünk A Május 1 utcában a 120-as csemegebolt felett lévő házat hónapok óta tatarozzák. (Ennél lassúbb munkát el sem lehetne képzelni.) Az utcán hetekig állt az építkezéshez szükséges anyag Nem nagy a valószínű­sége, hogy — amint a rendelet kimondja — ezt engedélyezte volna a Városi Tanács V. B. ipari és műszaki osztálya. A Ruhaüzem épülete előtt jelen­leg is a fal tövében sóderhadom áll. így szemetelnek a közüle- tek. Pedig a város lakosságának nagymérvű, szinte »szorgal­mas « szemetelése mellett ez eltörpül. Nálunk nincs villa­mos, az autóbuszjáratokat is kevesen használják a lakosság számához mérten. A jegy elha- jigálásána tehát nincs meg a lehetőség De van másra. Zacs­kók, papírok, újságok, s ki volna képes felsorolni mindazt, amit Kaposvár utcáin minden keresés nélkül talál — elszór­va, elszemetelve. Nem érdemes utcanevet felhozni elrettentő példának, minden utcában egy­formán sok az eldobott sze­mét. Mindenki tudja, hogy a sze­mét csúfítja a városképet, sőt jellemzi a várost Hogy a sze­mét egészségünk esküdt ellen­sége, a betegségek terjesztője,, a járványok szülőanyja. Min­denki "tudja, dé hiába, ha csak százból kilencvenkilencen tesz­nek e szerint, egyetlenegy megfeledkezik róla. öntudat kell és még valami Az öntudat — természetesen — arra kell, hogy belássák vá­rosunk lakói, nem rendjén va­ló, nem illő, neveletlenség és a társadalomra káros dolog a szemetelés. Ennek belátása va­lóban öntudat kérdése. De kel­lő öntudata nincs mindenki­nek. Viszont a helyzet tartha­tatlan, s nem lehetünk tovább elnézőek. Gátat kell vetni a je­lenlegi állapotoknak. A Városi Tanács rendeleté­nek 21. paragrafusa a szabály­sértésekkel foglalkozik. A ren­delet megszegői vagy kijátszói szabálysértést követnek el és ezer forintig terjedhető bírság­gal sújthatok. Az igazgatási osztály havonta körülbelül tíz ilyen irányú szabálysértési el­járást folytat le. Ez nagyon ke­vés. De vajon hibás-e a bíró, ha sok a tolvaj? Nem. Ha több feljelentés érkezne, több lenne a szabálysértési eljárás is. Es kevesebb a rendelet megszegő­je. Senki sem szeret fizetni! A rendőrségtől nem áll ren­delkezésre adat, hogy helyszíni bírságolást hány esetben foga­natosítanak egy hónap alatt. A tapasztalat szerint nem sokat. Mindannyiunk nevében kér­jük, hogy ezentúl többször fi­gyeljenek fel a város köztiszta­ságának rendbontóira Közös, társadalmi összefogásra van szükség és szigorú büntetések­re. Nem szabad elnézni, hogy valaki akárcsak egy mozijegyet is eldob az utcán. Figyelmez­tessük egymást, a hatóságok pedig lépjenek közbe, csak így lehet eredményt elérni. A köztisztasági rendelet be­tűi jók, azonban érvényre kel­lene juttatni ezeket a paragra­fusokat. Ne kelljen belül pi­ronkodni, ha a »virágos Ka­posvárt« emlegetik előttünk. Töltsük meg tartalommal ezt a szép kifejezést! Fehér Kálmán Átalakítják a tetőszerkezetet Megkezdték a Vaskomhinát- ban a lakatosrészleg és a festő­műhely téiőszerkazetének át­alakítását. A munkára azért került sor, mert a régi épület tetőszerkezete az öntödéhez hasonlóan tűzveszélyes és kor­szerűtlen volt. A munkálatok a számítások szerint — beleért­ve a villany-, vízvezeték és ablakszerkezetek költségeit is — egymillió-háromszázezer fo­rintba kerülnek. A FIATALKORC/AK BÍRÁJA... /é mikor először beszéltem vele, nem tudtam meg­érteni mi az, ami ebből a fiatal bírónőből árad, ami őt oly megnyerővé teszi. Középterme­tű, barna, mosolygó arcú, csi­nosan öltözött. Azután részt vettem néhány tárgyalásán. Egy fiatalkorú fiút háromévi próbaidőre felfüggesztett a büntetés végrehajtása alól, a másikat javító, nevelő munká­ra küldte. Hallgattam tárgya­lását, amikor gyermektartási pereket, válópereket és más ügyeket intézett. Itt jöttem rá, mi az, ami Gelencsér Ilonát, a fiatalkorúak bíráját rokon­szenvessé teszi. A hivatásszere­tet és a gond, amellyel ügyeit intézi; a felelősségérzet, amely- lyel a rábízott kiskorúak sor­sát kezeli. A tárgyaláson rit­kán mosolyog, mindig komoly. Csak akkor suhan át elégedett mosoly az arcán, ha sikerül az ügyet jól elintézni. Élete célja tulajdonképpen nem a bírói pálya volt. Ve­gyészmérnök szeretett volna lenni. Nem sikerült, a múlt nem engedte meg. Dolgoznia októberében a fiatalkorúak és a családvédelmi ügyek intézé­sével bízták meg, s azóta végzi ezt a munkát. Egyik legtöbbet tárgyaló bíró. Polgári perekből naponta kilenc-tízet is, havon­ta 60—70 ügyet tárgyal. Most is 51 tárgyalása van kitűzve. Rengeteg különböző ügy. Egyi nap fiatalkorúak ügyét másnap ifjúság elleni bűntet­tet, utána válópert, vagy gyer­mek- és asszonytárs! pereket tárgyal. Mindegyiknél az ala­pos felkészülés, a gondosság jellemzi. Nem fordult még élő, hogy akár egyetlen ügyet is felüle­tesen, hanyagul készített volna elő. Felettesei büszkék rá, s a dolgozó nők tartják. Meglátogattuk őt a bírósá­gon. Éppen gyermektartási pe­reket készített elő. Megkér­deztük: ha válópert, vagy gyermektartási pert tárgyal, s a férfi a hibás, mint nő nem tok, mert tudom, hogy embe­rek sorsa, gyermekek jövője függ intézkedésemtől S ami­kor úgy látom, helyesen jár­tam el, nagyon boldog vagyok. J/olt egy különös esetem. ' Egy fiatal kaposvári fi­út elkényeztették nagyszülei. Mindent megadtak neki, amit a gyerek kért. Később, amikor megpróbálták erről leszoktatni, lopott Ide került a fiatalko­rúak bírósága elé. Javítóinté­zetbe küldtük. A tárgyalás vé­gén szóltam a fiúnak: búcsúzz el édesanyádtól. A gyerek még arra sem volt hajlandó, hogy anyját megcsókolja Azóta írt nekem levelet Jó helyen van, mintaképének szakmát tanul. Barátokat szer- ' zett, boldog. Megköszönte leve­lében, amiért odaküldtük. A másik. Fiatal házaspár kérte elválasztásukat, mert nem értik meg egymást, nem tudnak tovább együtt élni. Volt egy néhány hónapos kis­ítéli-e el súlyosabban a férfit? — Nem — feleli Gelencsér Ilona mosolyogva. — Soha nem azt nézem, hegy férfi kellett kitanulta a fodrász vagy nő áll előttem, hanem, de~maka«ok7‘e7-ik sem' alTar szakmát Amikor felépítették a hogy a gyerek, a család érdeke, békülést kezdeményezni A vá­mit kíván. Azért azt megálla-, lópert karácsony előtti' napra lányuk is. A házastársakkal külön-külön beszélgettem, s úgy láttam, fáj mindkettőjüknek, ■ hogy felbomlik a családi élet, Textilműveket, oda került Fo­nónő lett, munkavédelmi elő­adó, majd elvégzett egy műve­zetői tanfolyamot is. Az üzem küldte 1953-ban kétéves ügyé­szi, bírói akadémiára. S 1954 októberében az akadémia sike­res elvégzése után új élet kez­dődött számára. Nagyatádon volt hat hónapig járásbíró, majd Kaposvárott dolgozott büntetőbíróként 1957 pítottam, hogy a nők sokkal kitartóbbak a gyerek, a család mellett, mint a férfiak. Csak egy-két esetben fordult elő, hogy a nőt kellett kötelezni gyermektartásra. — Mi jelenti munkájában s legnagyobb örömet...? — Nagyon szeretem a hiva­tásomat A legkisebb ügynek is nagy fontosságot tulajdoní­A közös felelősség jegyében A Kábel és Sód rom ykö télgyár kaposvári telepe meghívta az ipari tanulók szüleit, hogy a gyár szakmunkásainak jelenlé­tében elbeszélgessenek a tanu­lok szakmai fejlődéséről, a gye­rekek magánéletéről. Sók munden szóba került. A szülők hallották a gyár vezetőitől, mi­lyen erőfeszítéseket tettek és tesznek a jövőben is a tanulók nevelése érdekében. Beszélget­lek a tanulók oktatójáról, aki maga is mérnök, jó szakember, s irányításával a szakmunká­sok is többet tehetnek a gyere­kek szakmai fejlődéséért. A legszebb és legeredménye­rD&t a raktár! CL f'i Karcolat Telefonálok a gyé­kénygyár igazgatójá­nak. Egy röpke kis interjú az egész. Mindössze azt aka­rom megtudni, mi­lyen elképzelése van az igazgatónak dűlő­iéiben lévő raktáruk újjáépítéséről és a megakadt áruterme­lés megindításáról. Nyomban közli, hogy nagyon szívesen ren­delkezésemre áll, de most pokolian fog­lalt. A titkárnő kezébe nyomja a telefon- kagylót. , Azt még hallom, amint mond­ja neki; folytassa ve­lem a beszélgetést. A titkárnő átveszi a szót és eloszlatja kételyeimet: — Az igazgató kar­társ azért nem ér rá beszélgetni, mert ma reggél derült ki, hogy tegnap nem Porko- lábné, hanem Tóthné mosogatott a konyhá­ban, noha ennek öt fillérrel több a fize­tése. Fegyelmi ügy. Akartam valamit mondani, de a titkár­nő előzékenyen le­tette a kagylót. Vá­rosszerte fut a hír: tegnap a raktáros fe­jére pottyant az első leomló tégla a gyé­kénygyár áruraktá­rában. A közvéle­mény felháborodot­tan tiltakozik, miért nem építteti újjá a vállalat vezetősége a diiledező raktárt. — A közvélemény nevében! — hívom a gyékénygyár igazga­tóját. — A legrosszabb­kor’.! — mondja. Már csak a fülem látszik ki a munkából, de ta­lán ... és megint üd­vözöljük egymást a titkárnővel. — Tessék pár na­pig türelemmel len­ni — így a titkárnő —, kaptunk egy új gépet. Tetszik tudni, ennek a baloldali csavarja az eddigiek­től eltérően nem öt, hanem hatszőgü. A műszaki értekezlet ezzel foglalkozik ... Az igazgató elnö­köl ... De kérem, a rak­tár ...! Előzékeny kagyló- letétel. Tegnap elbocsátot­tak öt munkást a Gyékénygyárból azon a címen, hogy nincs munkájuk. A gyár­ban egyébként mun- kanélkül lődörög a többi brigád is. Ar­ról panaszkodnak, hogy az igazgató nem megy fel Pestre ren­delés után, hogy a termelést elindíthat­nák. Rohanok a gyé­kénygyárba. Közlik, hogy az igazgató két napra s szomszédos városba utazott. Egy lakatos brigádvezelő kellene a gyékény- gyárnak. Megpróbál idegenből szipkázni. A főkönyvelő orra előtt verem az asz­tali. disznó sag! ösz- szedöt az áruraktár, nincs termelés ...! A vállát vonogat- ja. Az áruraktár megépítésére van pénz, csak az építő­ipari vállalatot kel­lett volna megbízni már rég az építkezés­sel. A termelés? Hát az igazgató az egy­személyi felelős és irányító, ő mostaná­ban nem igen ér rá... Egy hetet alszom az egészre. Aztán megint tárcsázok. Közlik, hogy az igaz­gató a próbaműhely­ben irányítja a mun­kálatokat. öt perc múlva ott vagyok, öten játszanak az új műszerrel, köz­tük az igazgató. És nagyokat nevetnek hozzá. Azt kérdem az igazgatótól: miért nem bízza ezt a mű­szaki vezetőkre, neki lenne fontosabb fel­adata, miért aprózza el az idejét. Csendre int. Jöjjek holnapután, mert va­lami újat eszelt ki. — ... Megoldották a termelés dolgát, ugye megkezdték sebb mozzanata talán mégis az volt ennek a szülő és munkás- talállkozának, amikor a szülők és a gyár szakmunkásai szem­től szembe mondták el vélemé­nyüket egy-egy tanulóról. Megemlítették a tanulók jó és rossz tulajdonságait is. Több szülő bizony itt hallotta elő­ször, hogy gyermeke nem veszi komolyan a tanulást, hanyag a munkában. Munkások és szü­lők kölcsönösen meggyőződhet­tek arról is, mélyek a tanulók jó tulajdonságai, amit a jövő­ben ápolgatni, csiszolhatni kell. Kovács János fiáról érdeklő­dött és Böröcz Sándor, Papp D. ■♦♦♦♦♦»♦♦♦»♦»»»»♦♦»»♦♦»»»♦»*»♦♦• János, Ambrus Rezső kielégítő } választ adtak. De a munkások } is sok olyat hallottak beosztott ♦ tanulóikról, ami segítséget je- } lent számukra a nevelésiben. | Végezetül annyit: több ilyen } szülői értekezletről szeretnénk ! hírt adni. Ezek a közös felelős- rr.ár a raktárépítést? • ség jegyében történő megbeszé- ujjongok a titkárnő-1 lések, úgy véljük, építő kövek r.ek, amikor harmad-. lehetned a jövő szakmunlkásai- nap megint felhívom; , ' „ a gyékénygyárat. A ♦ na^ nevelésében. titkárnő zokog. Ve-1 gyem le a kalapom.} ........................«♦♦«♦♦»»♦♦♦♦«♦♦♦♦»♦♦♦»♦. k üldjék részvét- ♦ táviratot, mert az: igazgató kartárs ha-} lőtt. Egy új kulcsot» fabrikált napok óta őt maga, a düledező t raktárra, amelynek; csak az ablaka volt ♦ már jó. Miközben a» kulcsot próbálgatta,! a raktár rádőlt és ...! — Elég későn... ♦ — Mit?! ; — Mondom elég! későn nyúlt szegény l igazgató kartárs eh- ♦ hez a raktárkérdés-» hez és akkor is...} Különben én nem» hatódom meg. Rész- ♦ véttáviratot sem kül- ♦ dök, ahelyett írok az | igazgató temetésére» egy vezércikket. Az \ lesz benne, hogy ! minden igazgató azt | tegye, ami a felada-i ta, irányítsa nagyvo- « nalúan a vállalatot, s í ne vesszen el a nem f rá tartozó részletek-» ben. Mert tetszik; tudni, Jucika, az igaz-1 gató, aki a régi he- ^ lyett először nem új % raktárt, hanem kul-; csőt csinál, méghoz- i zá későn és önmaga,} azt a raktárt úgyis ♦ előbb-utóbb agyonüti.. Szegedi Nándori tűztem ki. Az asszony a gyere­ket is elhozta magával. A tár­gyaláson kibékítettem őket Együtt mentek haza, együtt töltötték az ünnepeket s azóta is jól élnek. íme a bírónő, aki nem a száraz aktákat, a hivatalos té­nyeket hanem az embereket a gyermekeket nézi. S aki nem akkor boldog, ha sikerül a tár­gyalást befejezni, lezárni az ügyet, hanem aikkor, ha sike­rül a gyermek jövőjét bizto­sítani, vagy kibékíteni a válrd akaró feleket Gelencsér Ilonának, a fiatal­korúak bírájának szinte min­den perce ki van számítva, de talál arra is időt, hogy a vá­rosi nőtanács jogi bizottságá­ban tanácsot adjon a hozzá fordulóknak. Ezen kívül tanul is. 1946-ben kezdte a tanulást a dolgozók gimnáziumában. Most egyetemre jár. Jogi dok­torátust szerez. Mikor tanul...? Éjszaka és vasárnap. S most egyetlen vágya van, hogy ta­nulmányait sikerüljön eredmé­nyesem befejezni /S mai napon, amikor tisz- telettel gondolunk a dolgozó nőkre, Gelencsér Ho­nának is sok sikert kívánunk. Kívánjuk, hogy vizsgáit ered­ményesen tegye le és kívánjuk, hogy fáradozása, melyet a fia­talkorúak jövője, a válni aka­ró családok kibékítése érdeké­ben folytat, mindig eredmény­nyel járjon. Szalai László Kovács Ferenc batél kovácsmester 29 éve patkolja a lovakat. Ja­vítja a gazdák mezőgazdasági felszereléseit, kocsikat, szekereket üjit fel és tragacsokat vasal. Munkájában a nyolcadik osztályos fia is segít. Kovács Ferenc nemrég felhagyott a »maszek« ková­csolással Tavasszal már a termelőszövetkezeti község közös éle sitit

Next

/
Oldalképek
Tartalom