Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-06 / 55. szám
SOMOGYI BIl?1*LÄP 3 Péntek, 1959. március 6. 40 ÉVE TÖRTÉNT A FÖLDOSZTÁS A háború és az októberi forradalom után egyik legsúlyosabb problémája volt az országnak a földkérdés. Hogyan alakuljon tovább a nagybirtok sorsa, hogyan elégítsék ki a magyar paraszt évszázados föld-éhségét úgy, hogy közben a szocialista tervek se szenvedjenek csorbát — ezek voltak a fő kérdések, melyekre 40 évvel ezelőtt az egész országban választ próbáltak keresni. A Somogyi Hírlap a következőképpen vélekedett erről a nagyfontosságú lépésről: »Két nagy kérdést kell sürgősen megoldania a népkormánynak és egyik megoldásban sem szabad ragaszkodnia a földreformról szóló törvény betűjéhez. A földreformot, ha csak ideiglenesen is, ha most minden pénzügyi és jogi kérdést félrelökve is, de napok, de hetek alatt meg kell oldani. Mihelyt hónapokra húzzák ki a megoldást, ezzel minden magyar faluba beleviszik a polgárháború üszkét. A másik probléma a földreformnak akként való megoldása, hogy a többtermelés, vagy legalábbis a rendes termelés biztosíttassák. ... Azt kell tehát kívánnunk, hogy a földreform országszerte a szövetkezeti alapra helyezett nagyüzemi termelés útján menjen végbe. Minél nagyobb területen lehet a szövetkezeti nagyüzemet az érdekelt földművelő nép belátáson alapuló, önkéntes hozzájárulásával és közreműködésével megvalósítani, annál kisebb rázkódtatással és veszéllyel fog végbemenni és annál áldásosabb eredményű lesz a földreform«. TiliakoziiÉ az emberteienséi ellen! Tucatjával hozza a posta a táviratokat a Hazafias Népfront Megyei Békebizottságához. Üzemei dolgozói, falvak lakói tiltakoznak az amerika- bérenc, dél-vietnami bábkormány terrorpolitikája ellen. Emberi életet követéinek a Dél-Vietnamban élő haladó emberek a békéért harcolók számára... A napokban a kaposvári Kefeanyag Kikészítő Vállalat dolgoz® tartottak gyűlést, melyről az alábbi táviratot küldték: «■Mi, a kaposvári Kefeanyag Kikészítő Vállalat dolgozói tiltakozunk Dél-Vietnam hazaáruló, amerika-bérenc körei által véghezvitt, Phuoliban elkövetett vérengzések ellen. Tiltakozunk az emberi jogok meggyalázása, az emberi méltóságok lábbal tiprása, a vietnami hazafiak ellen alkalmazott féktelen terror ellen. Követeljük a vérengzések megakadályozását, Vietnam újraegyesítését, a békéért harcoló hősi ellenállók üldöztetésének megszüntetését, az emberséMIVÉ LETTÜNK? S anyarú sorsú kubikusok- > ra. jobb életre érdemes' káfutófiúkra, megalázott ina-1 sokra, inségkonyhára fanyalodott »-munkáskoldusokra-« — ugye emlékszünk még valamennyien? Ott kóboroltak abban a kilátástalan magyar éjszakában, ahol Attl. a We-is- man-fród-gyár részvényese dühösen söpörte a földre a kifutófiú által elé tett leveleket, mert félt a bac húsoktól, i ahol a kaposvári Csendes műhelyében is a létbizonytalanság réme nézett a munkásra, abban a magyar éjszakában, ahol a nagycsaládos kubikos gyermeke napjában egyszer oltotta éhségét — száraz kenyérrel. Ma ő utánuk járok, Én ilyen lovat akartam ..: — Szóval, ha megírja, akkor adja neki talán azt a címet: Egy kifutó fiú története, akiből tíz év alatt embert faragott a rendszer, amelynek magyar hajnalánál ö is ott állt szorong va és remélve... Nahát ez az utolsó két szó nem egészen hiteles. Mert ahogy az imént elbeszélte élete történetét, se szorongva, se remélve nem állt a szocializmus magyar kibon takozásánáL Inkább kicsit fásultan várta sorsát. Az olyan ember közönyével, aki már egyszer igencsak megpróbálta, hogy a kifutó fiú állásához is háromszoros protekció kell. Nehezen mozdult az étetösztöne. De megmozdították: először az a szovjet tiszt, aki azért kérette magához beszélgetésre a táborban, hogy politikai iskolára küldjék. Igaz, hogy fejgörcsöt kapott eleinte a tanulásban, de amikor hazatért az államosított Weismanfrédbe. már volt elképzelése az új életről, s mint SZÍT vezető, úgy beszélt a pesti nagygyűléseken, hogy ha a . régi részvényesek ezt látják, hát guta üti meg őket a kifutó fiú előretörése láttán. De ezután is sokszor lelohadt a kedve, ügy érezte az egykori kifutógyerek, hogy többre nem érdemes, és nem képes. De akárhol vetette meg a lábát, mindig kiemelték, célt adtak számára — így Kaposváron is. Hencz Pál 34 esztendős most, és a készáru-részleg vezetője a Finommechanikai Vállalatnál. Minden idegszálával benne él a mában. Képzeletét állandóan az foglalkoztatja, milyen új gyártmányokat tudna tervezni, hogy életképesebbé tegye a termelést Falusi fürdőberendezést tervezett, és egy hintalovat, de olyan hintalovat, hogy még aligha fordult meg hozzá hasonló a kereskedelemiben. — ... ilyen lovat akartam én ..; Hallgatunk. Valahogy azt kellene most végiggondolni, mi lett volna az egykori kifutó fiúból, ha nem fordul a történelem kereke? De kinek van idege ehhez? Elég, ha az ember az inségkonyhára. Attl fő- részvényesre. a hunyadi páncélosokat sikertelenül toborzó zokogó magyar katonatisztre gondol, akkor biztosan tudja, 6ogy őt is elfújta volna valami kósza szél. De szerencsére 45 után megkérdezték a gyárban, ki érzi magát kommunistának. Érzi? Hm .-.-.Az akkor adott válasz azóta kiáltássá erősödött: Vallja magát kommunistának! A kis irodeablakon, amely fölött Ady mereng, mintha egy pillanatra a jövőbe lehetne látSzínházi találkozások H ófehér fogú, mosolygós munkásember. Egyszerű micisapkát, over álruhát visel, és sok a fényes ceruza, fönn a kabátzsebében. Beszélni kezd, és azt mondja: — Van nekem jónéhány munkás ismerősöm ebben a városban. Mit gondol, hol találkozom velük a legtöbbször? A színházban ... Ilyenkor csak megbillenti az ember a kalapját és elcsodálkozik: ni, a Pista, a Feri, akikkel régen hárman se tudtunk megvenni egy újságot, minden héten beül asz- szonyostul, gyerekestül a páholyba ... Fiatal munkás. De ásott már tankcsapdát, dolgozott éhbérért a Csendes műhelyében. Amikor államosították, a munkások minden erejükkel rendbeszedték ezt a »kócerájt«, a későbbi Vaskombinátot, hogy termelhessenek. Ahogyan kiejti ezt a sokszor elcsépelt szót, hogy termelés, az embernek a meghatottság borsói szaladnak végig a hátán. A hangja őszinte, sok színű és talán a fogai is fényesebben villognak, ahogy szerényebben hozzáfűzi még: — Az államosítás után ne- küirtk mindig megvolt a ke- j nyerünk, és ha most az új gyárba, az új öntödébe költözünk, hát el se lehet képzelni, | megint mennyit változik az ! életünk. Mi munkások már | folyton arról beszélgetünk, mit, i hogyan gépesítünk, hogyan le- 1 hét úgy önteni, hogy több legyen az üzem nyeresége. Aztán arról beszélt, mekkora volt az út onnan, hegy valamikor női munkabért kapott a malomba ... De várjunk csak. Talán elég annyit mondani, hogy a munkás, akivel beszélgetünk, Véirh József, az öntöde művezetője. Azóta lett azzá, mióta a történelem betemette az utolsó tankcsapdákat is. Talán ne is hallgassuk meg most a lövészárkok előtti sanyarú élet minden mozzanatát. De nem árt, ha néha-néha emlékezünk rá ... Fgy iroda története F elment Pestre az orosházi kubikos gyereke. Beállt a tejüzembe dolgozni. A kapitalista főnök intett egyet, mondván: ez sem zavar több vizet a társainál. Aztán 1949 lett később, amit Kiss István, a Tejipari Vállalat igazgatója ma így jellemez: Harcoltunk a gyáraikkal a hatalomért. Annvit még ehhez, hogy Kiss István ugyanabban er irodában lett igazgató, ahol azelőtt csúsania-másznia kellett a régi igazgatók előtt. És a «csoda- megtörtént: a pár elemit vég zett Kiss István munikásigaz gató bizony jól vezette a kezére bízott gyárat Alkalma nyílt megtanulni a szakmáját, olyannyira, hogy az idén 3 millió forint nyereséget ért él a vállalata. És a jövő, amelyet a Zalka Máté utcai üzem korszerűsítése és a fokozottabb exportra gyártás jegyében kovácsolnak, még szebbnek ígérkezik. Igen, ez az iroda egészen más célt szolgál akkor, ha Kiss Istvánok ülnek benne. Ebben az irodában két ember mondta el, hogy »mivé lettünk-«, a volt kapitalista és Kiss István. Csakhogy ez mindkettőnél máist jelentett. Túl nagy fába vágtam a fejszémet, amikor arra vállalkoztam, hogy felkeresem az egykori sanyarú sorsú kubikosokat, kifutófiúkat. Mert nicsak, máris indulnom kellene tovább. Bogdán Sándor kültelki cigányhoz, aki csoportvezető a TRANSZVILL Vállalatnál. De még a Tejipari Vállalattól sem tehetem ki a lábamat, mert máris sorolják, hagy munkás volt Nagy János gyártásirányító, Nagy Imre főművezető, és hosszú még a sor! Nehezen lehetne valóban a végére járni, de talán felesleges is. Nézzünk csak körül ott, ahol vagyunk és dolgozunk. Sok Végh Józseffel, Hencz Pállal, Kiss Istvánnal találkoztunk. A kiket kerestem, megtaláltam. Ilyenné lettek. És amit láttam, tapasztaltam, afölött nem titkolom el örömömet .. i Szegedi Nándor gükből kivetkőzött bűnösök megbüntetését.. .«A Somogy Megyei Fűszer- és Édességkereskedelmi Vállalatnál tartott gyűlésről az alábbi távirat érkezett: «A Somogy Megyei Fűszeres Édességkereskedelmi Vállalat dolgozói tiltakozásunkat fejezzük ki azellen, hogy Dél- Vietnam bábkormánya ezrével zárat hazafiakat koncentrációs táborba, ott embertelen kínzásokat alkalmaznak, s pár év alatt több ezer hazafit gálád módon meggyilkoltak. Követeljük a koncentrációs tábor feloszlatását, a tömeggyilkosságok azonnali beszüntetését. A Nemzetközi Ellenőrző Bizottság szerezzen érvényt a genfi egyezmények betartásának..« Lulla községből is jött távirat, amelyben ezt írják: »Lulla község lakossága tiltakozik a Dél-Vietnamban hatalmat gyakoroló amerika-ba- rát csoport törvényellenes eljárásai miatt. Kérjük a Nemzetközi Ellenőrző Bizottságot, késedelem nélkül juttassa érvényre tekintélyét a Phuoli tömeggyilkosságok), kivizsgálása érdekében...« Táviratok mennék megyénk többi községeiből, üzemeiből az ország különböző részéből a Bé'ke-Világtanácshoz, az ENSZ-hez. Mindegyik táviratból tiltakozást olvashatni az embertelenség ellen, s követelést, hogy Vietnam népe számára is virulhasson a békés élet. Gyümölcsöző egység A belcsa-pusztai szeszgyár kommunistái saját bőrükön tapasztalták, mit jelent, ha nincs meg a szükséges összhang a j pártszervezet és az üzem vezetősége között. Pedig 1953 j augusztusa előtt bőven volt. colga áldatlan súrlódásokkal,1 véget nem érő torzsalkodásokkal a pártvezetőségnek. A régi üzemvezető nem kérte ki semmiben a pártszervezet véleményét, nem támaszkodott a kommunistákra a termelési kérdések megoldásában. A régi vezető leváltása után megváltozott a helyzet. Pápai József, a jelenlegi üzemvezető, aki egyébként maga is párttag, mindenben kikéri a pártszervezet véleményét, mindent közösen, vállvetve old meg a kommunistákkal. Ennek a gyümölcsöző egységnek nem marad el az eredménye sem. A munkafegyelem megszilárdult, a termelés is emelkedik. Most rozsból főzi a gyár a szeszt és általában 118—120 százalék között mozog az üzem teljesítménye. Ez nagyon szép eredmény, mivel rozsból a legnehezebb szeszt főzni. A párt-' szervezet januári taggyűlésén J foglalkozott az üzemben beállott változásokkal. — Megállapítottuk, hogy a munkafegyelem megszilárdulása, a termelés emelkedése az új vezetésnek köszönhető, s annak, hogy mindenben együttműködik a pártszervezet. Augusztus előtt előfordult, NYomolvasAs közben A marcali úttörőcsapat hónapok óta kutatja az 1919-es Tanácsköztársaság emlékeit. Levélben, vagy személyesen keresik fel a már nem élő forradalmárok hozzátartozóit és kérik, mondják el visszaemlékezéseiket az 1919-es eseményekről. A «-kutatómunka« végzése közben történt meg az alábbi kis epizód. A csapat kinyomozta, hogy a községben hány mártír özvegye él. Fel is keresték őket, értékes adatokat szereztek és jegyeztek fel a velük való beszélgetés közben. Már csak egy özvegynél nem voltak. Erről a néniről azonban köztudomású volt, hogy elzárkózott életet él, nem szívesen beszél az emberekkel, és főképp férjéről nehéz a szót kihúzná belőle. Az úttörők azonban nem olyan fából vannak faragva, akik ilyen csekélység miatt meghátrálnak. A csapat három tagja vállalkozott a feladatra. Elindultak. Már az utcába befordulva észrevették, hogy a jelzett ház előtt a hídon egy rakás ág fekszik. Mikor közelebb értek, látták, hogy a mártír özvegye húzkodja be az udvarra a nemrég odaszállított tüzelőnek szánt gallyakat, ösz- szenéztek és már határoztak is. — Tessék megengedni, hogy segítsünk — ajánlkoztak illő köszönés után. És feleletet sem várva megkezdték az ág hordását. Fürgén mozogtak a kis legények, egy kicsit meg is izzadtak, de az utcai rakat rohamosan fogyott. Húsz perc sem telt el és máris az utolsó gallyakat szedték össze a kis alkalmi munkások. A néni nem is tudott szólni a meghatottságtól. Csak bement a szobájába és onnan három fényesre törölt piros almával tért vissza. — Köszönöm a fáradságto- kat, gyerekek. Tessék, fogyasz- szátok el, mással nem tudom meghálálni szívességieket — és nyújtotta feléjük az almát. A pajtások húzódoztak, egymásra néztek, aztán az egyik kis kutató megszólalt: — Köszönjük szépen néni, de kérjük, hogy jutalmul inkább beszéljen nekünk L. bácsiról, meg az 1919-es Tanácsközt ánsasó gról. A néni egy pillanatig gondolkodott, aztán kinyitotta az ajtót: — No, gyertek, menjünk be a szobába, a meleg -kályha mellé. Sötét este lett, mire a három pajtás — zsebükben a sok feljegyzéssel elbúcsúzott a mártír özvegyétől... P. L. hogy néhány dolgozó hozzányúlt a társadalmi tulajdonhoz. A régi vezető leváltása óta ilyen nincs, s épp ez is-bizonyítja, milyen fontos, ha a vezető határozott, ha a párt- szervezet segíti a vezetőt, az pedig igényli ezt a segítséget — mondotta Darvas János párttitkár. A kommunisták a szeszgyárban állandóan értesülnek minden panaszról, minden kérelemről mégpedig azonnal, hiszen az üzem nem nagy, mindössze negyven dolgozót foglalkoztat. Amikor a hideg idő beállt, a dolgozók elpanaszolták a párttitkámak: kifogásolják, hogy nem kapnak forró teát. A pártszervezet azonnal érintkezésbe lépett a központtal. Másnap a munkások már elégedetten itták a forró teát. Látszólag apró dolog ez a «meleg ital« ügy, mégis szeszgyári viszonylatban azt jelentette: megint bebizonyították a kommunisták, hogy azonnal elintézik a jogos kérelmeket, panaszokat. Minden erejükkel azon munkálkodnak, hogy elnyerjék a dolgozóik bizalmát. A pártszervezet figyelemmel kíséri a szaikszervezet munkáját, ha valamiben segítségre szorulnak, támogatja őket. Időközönként a pártvezetőség beszámoltatja a szakszervezetet a végzett munkáról és a tervekről. Ez a módszer bevált a szeszgyárban, elősegíti a jobb munkát. Vannak olyan kérdések, amikben a pártszervezet és a szakszervezet közösen tevékenykedik. Az együttműködés eredménye, hogy november 3-a óta nem volt baleset. A szeszgyár kommunistái nem rekednek meg az üzem falain belül, kívülre is jut energiájukból. Most a Vörös Csillag Tszszel tartják fenn a kapcsolatot. Az üzem kommunistái sem akarnak kimaradni a mező- gazdaság szocialista átalakításáért folytatott munkából — bekapcsolódtak a községi agi- tációba. A szeszgyár párttitkára joggal mondhatta: «Sok minden megváltozott nálunk augusztus óta«. így igaz. Amióta megvan az egység, a pártszervezet is egyre több és több munkát végez. Darvas elvtárs novemberben pártiskolán volt. Sokat tanult a kéthetes tanfolyamon, sok gyakorlati tapasztalatra tett szert. Sajnos még nem használja fel eléggé az elsajá- títottaikat, pedig ebből haszna lenne neki is, a pártszervezetnek is. Sókkal több időt kell a kommunistáknak szentelniük a dolgozók politikai nevelésére, behatóbban kell foglalkozniuk a szeszgyár munkásainak művelődésével. Oktatás nincs ugyan az üzemben, de egy-két előadást szervezhetne a pártvezetőség az aktuális kérdésekről. Jó lenne, ha tudományos ismeretterjesztő előadások is hangzanának el az üzemben. Lajos Géza *9Szevercevet azonban cseppet sem aggasztotta a szemükben égő elszánt tűz, tudta, hogy egy-két perc, és felváltja a kétségbeesés. Hat pár szem nézett rá várakozásteljesen. Felállt az íróasztal mellől, és járkálni kezdett a szobában. — Azt hiszem — szólalt meg hirtelen keményen —, ideje, hogy észre térjenek. Az ügy világos. Senkinek sem érdeke, hogy tovább húzzuk. Mi a véleményük erről? Egyik sem válaszolt. Tudta, hogy így lesz. — Urganovot tegnapelőtt éjszaka szökési kísérlet közben agyonlőtték — mondta, lassan tagolva a szavakat. — Most már egyiküket sem érheti utol a bosszúja. Nem, igazán nem akarom beugratni magukat. Ha nem hiszik, itt ez a kép, tegnap hajnalban készült. Felismerik? — kérdezte, kézread-a a fényképet. Nem történt semmi csoda. Az ilyen Bagrov- és Bászov- féle emberek ertenek ahhoz, hogy eltitkolják érzelmeiket. De Szevercev tapasztalt szemét nem kerülte el, hogy mintha mindannyian megkönnyebbültek volna. Még a komor Bagrov szemében is megvillant a vidámság szikrája. — Szóval befejezzük? — kérdezte barátságosan Szevercev. A hat ember összenézett. Bászov görcsösen gyürögette a sapkáját. A szobában fülledi meleg volt, és ismét néma csend. A játék folytatódott. Végül Bászov megköszörülte a torkát, és megszólalt: — Ezt az embert itt, a képen, ne i ismerjük. És különben is, akkor nyitom szóra a számát, amikor a sapkám! ’■— kiáltotta, földhöz vágva a sapkát. Nyilván az volt a célja ezzel a csatakiáltással, hogy lelket öntsön a társaiba — de nem nagyon sikerült. A másik öt emberben, arckifejezésükből ítélve, az imént felcsillanó reményt, hogy végre véget ért a nyomasztó bizonytalanság, az örökös tapogatózó találgatás, ismét a csüggedés váltotta fel. Bászov nyilván vállalta a vezér szerepét, és hallgatást parancsolt. De Bagrov hirtelen felkapta a fejét, ügy látszik, nem tetszett neki sem a parancs, sem az új vezér. Szevercev szemmel tartotta valamennyit. Ez a hirtelen önkénytelen fejmozdulat sem kerülte el figyelmét. — A sapka aligha fog megszólalni — mondta —, de a hisztériának most már nincs sok értelme. Azt hiszem, valamennyiüknek érdeke, hogy minél gyorsabban lezárjuk a vizsgálatot. Hiszen amúgy is valamennyien a vádlottak padjára kerülnek. Épp elég tárgyi bizonyítékunk és tanúnk van ahhoz, hogy világosan lássunk. Bár őszintén szólva, maradt még egy-két homályos momentum. De ha maguk megtagadják a vallomást, maguk nélkül is tisztázni fogjuk őket. Csakhogy ez még vagy egy hónappal meghosszabbítja a nyomozást, de az is lehet, hogy kettővel. Nem hiszem, hogy nagyon örülnének neki... Szóval döntsék el maguk, mit tesznek, még azt is megengedem, hogy megbeszéljék egymás közt. Őszintén megmondom, akár vallanak, akár nem, a lényegen ez nem változtat. Csupán idő kérdése. Ezzel sarkon fordult, és kiment. Negyedórát várt, aztán visz- szament. A hat ember között nyilván komoly «megbeszélés« folyt. Bászov, aki az imént még Bagrov mellett ült, most a legszélső széken foglalt helyet, s a fal felé fordulva tö- rölgette szája széléről a vért. De a döntés megtörtént, ezt Szevercev nyomban megállapította. — Mivel kezdjük? — kérdezte. — Maga tudja — vont vállat Bagrov. — Szóval megint mindent Volkovra akarnak kenni? — kérdezte csúfondárosan az ezredes. — Folytatjuk —»