Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-05 / 54. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök. 1959. március 5. 40 ÉVE TÖRTÉNT A Népszava a somogyi termelőszövetkezetekről 1919 március elejének legjelentősebb belpo­litikai, gazdasági eseménye volt a mezőgaz­daság új, forradalmi alapra helyezése, a szo­cialista termelőszövetkezetek megalakulása. Különösen Somogy megyében volt erős ez a mozgalom. Országszerte sokan felismerték ennek jelentőségét, s éppen ezért a somogyi helyzetet gazdasági és politikai szempontból vizsgálták, mint a szövetkezeti mozgalom to­vábbi terjesztésének kiindulópontját. A Nép­szava akkor hosszabb cikkben számolt be a somogyi termelőszövetkezeti mozgalom hely­zetéről. Az újságíró arról beszél a cikk ele­jén, hogy Somogy ez ideig a nagybirtokok földje volt, ahol a cselédek és nincstelenek tömkelegé nyomorgott. Majd elemzi, hogy miért nem lenne előnyös a földosztás a pil­lanatnyi gazdasági körülmények között, és megállapítja, hogy a 10 holdas parcellázás hosszú ideig tartana, míg a szövetkezet meg­alakulásával az éhes paraszt egyszerre, egy tagban kapja meg a földjét. A továbbiakban pedig így szól a cikk: »■Egy további ok is van, mi miatt itt, So­mogybán nem lehetséges más megoldás, csak a szövetkezeti, kollektív termelés. A megyé­ben a munkások meglehetős magas bért kö­vetelő kollektív szerződéssel álltak a nagy- birtokosok elé, amit elfogadtak ugyan, de ezzel szemben a cselédség egy jelentékeny százalékának fölmondták, és el akarják őket bocsátani. Ebbe nem akarnak belenyugod­ni sem az elbocsátottak, sem a megmaradók. A szolidaritás teljes közöttük, különösen mióta megvannak és erősen állnak a szocia­lista szervezetek. Nem fognak engedni, és már csak azért is átveszik inkább egy tag­ban a földet, és a szövetkezet keretében együtt maradnak. A helyzet nagyon kiélezett, és rettenetes lázadás tüzes csóvájával ját­szik az, aki nem siet ezt az egyetlen megol­dást elősegíteni vagy pláne, megkísérelné ezt megakadályozni. Az izgalom, amely egész vonalon megnyilvánult, akörül sűrűsödik, hogy ezek az emberek azonnal, még a tava­szi munkák megkezdése előtt földhöz jussa­nak. Ez pedig csak úgy történhetik meg, ha a nagybirtokokat egy tagban, minden zökkenő nélkül, mint szövetkezeteket azonnal átvehe­tik. Csak így lehet az izgalom kirobbanását elkerülni. Hiszen már már ezen a ponton állnak úgyis a dolgok. Az emberek izgalmát a vég­ső fokra korbácsolja a tavaszi munkák meg­kezdésének szükségessége. A mozgolódás egész Somogybán nagyon erős, és minden pil­lanatban sztrájk kitörésétől lehet tartani. Az égető nagy problémát öntudatlan helyes meg­érzéssel ők maguk kezdik megoldani. Lengyeltótiban, ahol a gróf Zichy Béla-féle 4 ezer holdas nagybirtok van, február 25-én gyűlést tartottak a cselédek, amelyen a bir­tokbavételről szóló határozati javaslatot a következőkkel okolták meg: Minthogy a föld­birtok fölaprózása a termelés folytonosságát, illetve az ez évi termést nem biztosítja, más­részt a föld jelenlegi urait nem fosztja meg annak a lehetőségétől, hogy a vagyonukat a forradalom vívmányai ellen használják föl, ezért szövetkezeti alapon át kell venni a birtokot és nyomban hozzálátni a megműve­léséhez. Ezt az irányt követi a mozgalom az egész vonalon. A lengyeltóti járásban lévő öreglakon, a Jankovich Bésán Endre gróf tulajdonát ké­pező 12 ezer holdat már birtokba is vették. Felsőbogát-pusztán Széchenyi Bertalan gróf, bizonyára tisztán látva a kényszerítő szüksé­gességet — megelőzte a cselédséget —, maga ajánlotta föl 11 ezer holdnyi hitbizományi birtokát a termelőszövetkezetek céljaira. A nincstelenek és törpebirtokosok között eddig teljes a megegyezés, mert aki igényjo­gosult, és nem akar a szocialista szervezet­hez csatlakozni, akkor is hamarabb megkap­ja a földjét, mint a hivatalos állami appará­tus révén, mert a szocialista szövetkezet a jogosultaknak járó földterületet kihasítja és rendelkezésükre bocsátja. Csináljanak vele, amit akarnak, ám ők lássák, hogyan boldo­gulnak majd. ... Hogy a feszült, egészen kiélesedett hely­zet már eddig is föl nem borult itten, az csak a Kaposvári Központi Munkástanács és a megyei helyi iparszervezetek vezetőségei­nek köszönhető, amelyek a sztrájkoknak és zavargásoknak elejét vették. Eddig csak az­zal az Ígérettel tudják megfékezni az indu­latokat, hogy egy-két héten belül az egész megye területén megalakítják a szocialista termelőszövetkezeteket. A magyarországi Szociáldemokrata Párt Központi Vezetősége éppen azért, mert So­mogybán komolynak látta a helyzetet, és mert jól tudta, hogy milyen nagy horderejű és minden mást háttérbe szorító kérdés az ez évi termés biztosítása, valamint a föld­reformok gyors és helyes irányú megoldása: megbízottakat küldött ki a Somogy megyei helyzet megvizsgálására. Hamburger Jenő elvtárs, akit a párt Somogy megyébe küldött, minden aggodalmat igazoltnak látott, és nyomban érintkezésbe lépett Búza Barna földművelésügyi miniszterrel abban az irány­ban, hogy a helyzet egyedüli megmentésére adjon neki teljes fölhatalmazást Somogy me­gye területére, a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek megalakítására-«. A gépállomások felelőssége A TERMELÖSZÖVETKEZE-1 tsz-eíkneik, hogy egyelőre ne TI MOZGALOM fellendülésé- bocsássák áruba lovaikat, ha- nek idején kezdik meg tavaszi nem minden 30—35 holdra munkájukat a gépállomások. A területileg gyarapodott vagy újonnan alakult közös gazda­ságok kérik és várják a szám tótraktort és az egyéb munka­gépeket. A szövetkezeti agitá- ciónak egyik sarkalatos pont­ja volt annak hirdetése, hogy a technika vívmányai a mező- gazdasági nagyüzemekben al kalmazhatók a legnagyobb si­kerrel. A talajművelési és nö- vényápolási munkák gépesíté­se nagy terhet vesz le a pa­rasztemberek válláról. Gyor­sabban és eredményesebben dolgozik a traktor, a kévekötő aratógép, a kombájn, a kulti- vátor, mint a maga, családja és fogata erejére hagyatkozó gaz­daember. E tételek igazságát már senki sem próbálja két­ségbevonni a falun — az élet eldöntötte, melyik képes több­re: a gépesített nagyüzem vagy az emberi fogatoserőn alapuló kispaneellás gazdálkodás-e. A gépállomásoknak a tavasz első munkanapjától kezdve úgy kell dolgozniuk, hogy egyetlen termelőszövetkezetünk se vár­ja hiába a gépi segítséget. Vannak frissen szerzett, kedvező tapasztalataink. Az iiharosberényiek 30 erőgépe a múlt napokban már megkezd­te a tavaszi szántást a szövet­kezeti földeken. A Kaposvári Gépállomás vezetősége a mi­nap megbeszélésre hívta ösz- sze a körzetébe tartozó terme­lőszövetkezetek elnökeit. Meg­állapodtak abban, hogyan tud­ják elrendezni egész évi közös dolgaikat. Másutt is hasonló eszmecserékre került sor. Csak üdvözölhető az a felelősségér­zet, amellyel gépállomási veze­tőink többsége kezeli a szövet­kezetek termelésének ügyét. — Ennyi a gépünk.' ennyi munkát tudunk vállalni, a többit vé­gezzétek el fogatokkal — ez kell, az ilyen őszinte és kerte­lés nélküli beszéd. Semmi he­lye nincs annak, hogy a gép­állomás meggondolatlanul, tel­jesíthetetlen ígérettel áltassa a termelőszövetkezetet. Ha kevés az erőgép, akkor javasolják a A vonat éppen megállóhoz ért. Brajcev leugrott, és a me­netrend-táblához szaladt. A legközelebbi vonat visszafelé négy óra múlva imául. Szörnyű, micsoda balsors üldözi, léptefi- nyomon megakad valamiben! Nem talált más megoldást, mint hogy vár. Már esteledett, mire vissza­ért Kujbisevbe. Mindjárt a Pá­lyaudvarról felhívta a Bel­ügyminisztérium területi hi­vatalát, és kért egy kocsit. A sofőr, aki azelőtt tankot vezetett, imádta a száguldást. »Tudja. úgy, hogy az ember­nek elálljon a lélegzete...« Másfél órával később Sziz- ranyban voltak. Brajcev ismét az előbbi mód­szerhez folyamodott: egyene­sen a pénztárhoz lépett, igazol­ta magát, és megmutatta a pénztárosnőnek Urganov fény­képét. — Igen, emlékszem rá. Rosztovba kért egy pámásat. A vonat fél órája indult. Ha szerez egy autót, még Povorin- ban elcsípheti. A pénztárosnő a kocsi szá­mát is tudta, így a legegysze­rűbb talán az lett volna, hogy telefonál a rendőrség vonalán Povorinba, vagy akár már Ba- lasovba, hogy küldjenek egy csoportot a vonat elé; de Braj­cev nem merte idegenre bíz­ni az ügyet, és tovább foly­tává útját a kocsin. Balasovban már nem érték utol a vonatot, rossz volt az út, hiába volt az egykori tankista minden igyekezete. Amikor a povorini pályaud­var peronjára érkeztek, az ál­lomásfőnök már éppen füty- tyentett, s a következő pilla­natban indult is a szerelvény. Brajcev búcsút intett a sofőr­nek, és felugrott a legközéleb- b kocsira. Pár percig ott maradt a nyitott ablak mellett, hogy ki­fújja magát. Revolverét át­tette a belső zsebéből a külső­be, és nyomban elindult Ur­ganov keresésére. Szaporán kattogták a ke­rekek, a vonat alig érezhe­tően himbálózott. Hamar le­szállt a sötét, délvidéki éj­szaka, s az ég feltete bárso­nyán kigyúltak a csillagok. Távíróoszlopok, fák, őrházak villantak fel az ablak négy­szögében és a vonat folyosójá­ra beáramlott a hűvös sztyep­pe fanyar illata. Brajcev megérdeklődte a pár- náskocsi kalauzától, kik utaz­nak a második kupéban. Csak három utas volt: egy asszony a kislányával és egy férfi, aki Szizranyban szállt fel. Brajcev megállt a fülkével szemben levő ablaknál. Az ajtó nyitva volt. A kislány az any­ja térdén ült, és dinnyét evett. Az édes lé végigfolyt az álián, és nagy cseppekben hullott a ruhájára. Brajcev még egy lépést tett, hogy a fülke másik oldalát is lássa, és ebben a pillanatban nagyot dobbant a szíve. A szemközti ülésen, lábát hanyagul keresztbevetve Ur­ganov ült, könnyű fehér pana­maingben, divatos szűkszárú, világos nadrágban. Kabátja ott függött a fogason. Erős, fehér csuklóján vastag, tömör arany óralánc. Sötét haját hátrake­félve hordta, de egy makran­cos fürt a homlokába hullott. »A fülkében nem foghatom el — állapította meg Barjcev —, nem lehet az asszony meg a gyerek miatt«. Tudta, hogy nincs joga kockáztatni az éle­tüket. A saját életével nem törődött. Visszament a kocsi másik végébe, és megkérte a kalauzt, 38. továbbítsa a következő állo­másra táviratát, melyben őr­séget kért. Aztán megnézte, honnan tudja legjobban szem- meltartani a fülkét, és várni kezdett. A fülke utasai közül előbb-utóbb valamelyik feltét­lenül kimegy a mosdóba. Ha az anya a lányával, a fülkében tartóztatja le Urganovot, ha pedig Urganov, akkor itt a fo­lyosóm. Az asszony jött ki a kis­lánnyal. Brajcev megvárta, amíg elhaladnak mellette és eltűnnek a fordulóban. No, most! Zajtalanul az ajtó elé lépett, és kitárta. — Kezeket fel! Urganov a kabátjához ka­pott. .. — Kezeket fel! — csattant ismét Brajcev hangja. — Ha egyet mozdul, meghúzom a ra­vaszt, Urganov. A bandita rémülten meredt rá. Homlokát kiverte a verej­ték. Sietni kellett, mert bármely pillanatban visszatérhetett az asszony. — Álljon fel! Urganov szó nélkül engedel­meskedett. Brajcev pisztolyát készenlétben tartva, szabad kezével végigtapogatta a ban­ditát, és a nadrágja hátsó zsebéből kiemelt egy »Wat­tért«. Aztán kihátrált a fül­kéből, és bal kezével az ajtót fogva, nehogy Urganov rácsuk­hassa, a szemével intett, hogy lépjen ki. — Vigyem a holmimat? — kérdezte rekedten Urganov. — Hagyja itt! — A kabátomat is? — Azt is. Induljon! Előreengedte. Ebben a pillanatban Urga­nov futásnak eredt. Egyszerű­en futásnak eredt, mintha fo­gócskát játszana. Brajcevnek földbegyökerezett a lába az el­képedéstől. A folyosó fordulójában még egyszer felvillant a bandita árnyéka, s a következő másod­percben megrándult az ablak könnyű selyemfüggönye a hir­telen betóduló széltől, majd nagyot dörrent az ajtó. — Leugrott! — tört fel a kiáltás Brajcev torkából. A vonat, mely az imént egy kicsit lelassított az emelkedő miatt, ismét egyenes pályán futott, és egyre nőtt a sebes­sége. Brajcev megrántotta a vész­féket, és feltépte az ajtót. vagy ennél is kisebb területre hagyjanak meg egy lófogatot. Az igavonóra átmenetileg azért is szükség van, mert most még kisiparcellákat kell szántani az új szövetkezeték határában. Igazi nagyüzemi talajmunlka — géppel — csak a földrendezés, a táblásítás után végezhető. De addig is szántson — a szövet­kezetek pár holdas földdarab­jain is — minden gépállomási traktor! egyik gépállomás KÖRZETÉBEN kevésbé, a másikban erőteljesebben széle­sedett a szövetkezetek határa. Ezéirt indokolttá válik a gépek átcsoportosítása. Világos, hogy Memye és Fonó nem tudná ki­elégíteni a Kaposvölgye szövet­kezeti községeinek egész sorá­ban a gépigényt — más gépál­lomásokról jönnek erre a kör­nyékre egész traktoros brigá­dok. így válik lehetővé a so­mogyi gépállomások gépkapa­citásának minél ésszerűbb és teljesebb kihasználása. A gépállomások — így igaz, ahogy a kifejezés mondja: a munkásosztály előretolt falusi bástyái. Ebből világosan követ­kezik, hogy küldetést töltenek be: a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a termelőszö­vetkezetek segítését el nem hanyagolható kötelességeik vannak. Sőt — ez a legfőbb kö­telességük. A LEGTÖBB GÉPÁLLOMÁ­SON meghonosodott ez a szel­lem, egyes helyeken viszont nem vesznek tudomást az ilyen irányú kötelezettségről. Ott van például a Darányi Gépál­lomás esete A múlt hetekben körzetük számos faluja tsz- községgé alakult. A gépállo­más vezetői arra sem voltak képesek, hogy Kastélyosdombó, Drávagárdony, Drávatamásl szövetkezeti községek közgyű­lésein megjelenjenek. Kál- máncsára eljutottak, egy hét késéssel, de akkor is csak azért, mert az elnök személyesen ment el értük. A BaJatankili'ti Gépállomás­tól a balatomszabadi Uj Élet 3 gépet kért a múlt héten, dé csak egyet kapott — a többit ezután javítják. Másutt is ta­pasztalható, hogy kicsit korai­nak vélik a tavasz érkezését Nem arról van szó, mintha nem javítanák folyamatosan a gépeket, hanem arról, hogy ke­vés embert vonnak be ebbe a munkáiba. A vállalati önelszá­molás miatt, az éwégi nagyobb nyereségrészesedés reményé­ben helyenként megannyi gé­pet javítatlanul hagynak — «takarékoskodunk« jeligével. Ilyen takarékosságot nem is­mer a világ. Olyan úgynevezett takarékosságra nincs szükség, amely a termelés rovására megy. Nem szűk a keret! Az év elején vagyunk, most még bő­ven van pénz minden szüksé­ges javítás költségeinek fede­zésére. Ha »kimerül«* a keret, lesz mód újabb fedezet bizto­sítására — természetesen az indokolt takarékosság elvei­nek tiszteletben tartásával. A MOSTANI TAVASZ Oj körülményekkel köszöntött gépállomásainkra. Terebélyese, dő tsz-mozgalom, megnöveke- dett feladatok a jellemzői a mostani időszaknak. Kemény küzdelem vár a technika falu­si bázisaira. Gépállomásaink­nak a nagyüzemi termelés nö­veléséért indított harc meze­jén győzelmet kell aratniuk. Nem feledhetik, hogy felelős­séggel tartoznak a szövetkeze­tek, az új, közös gazdaságok, a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett parasztcsaliádok ezreinek sorsáért Még több szülői értekezletet A Kaposvári Finommecha­nikai Vállalat vezetősége szombaton délután szülői érte­kezletet tartott a vállalatnál ■íolgozó ipari tanulók hozzátar­tozói részére. A szülői értekez­letnek főként az volt a célja, hogy a félévi tanulmányi ered­mények kihirdetése után meg­beszéljék a gyermeknevelés teendőit a szülőkkel. Először Babodi István, a vál­lalat igazgatója mondta el ész­revételeit. Megállapította, hogy az ipari tanulók magatartása általában megfelelő. A válla­latnál dolgozó hatvankét tanu­ló tanulmányi, szakmai előre­haladása jónak mondható. Ter­mészetesen a fiatalok nevelé­sében még több hiba mutatko­zik. Sok gondot okoz, hogy a gyerekek ebéd előtt nem tisz­tálkodnak rendesen, soknak szélén tábortűz pislákolt. E fe- piszkos, rongyos a munkaru- lé a fény felé futott Urganov. i hája. Baj van a tisztasággal, I sőt az udvariasság elemi fo- — Állj! — kiáltotta Brajcev, kához tartozó köszönéssel is. de a bandita meg sem fordult. Ezeknek a hibáknak csak Brajcev célzott. j egyik forrása az, hogy a vál­Egy pillanatig sem gondolt ! ]_alftusokkal több jpari fa­árrá, hogy embert üldöz. Ve­szélyes ragadozó, veszett far­kas volt ez, aki azért mene­kült előle, hogy tovább rabol­hasson, gyilkolhasson, és új farkascsordát toborozzon. Feje felett feketén sodott. az égbolt. A maga­láthatár nuló van, mint ahánynak tu­lajdonképpen férőhelye lenne. Nagyobbik baj az, hogy a szü­lői ház nem foglalkozik eléggé a gyerekekkel, sok szülő azt gondolja, azzal minden el van intézve, hogy gyermeke szak­mát tanul, iskolába jár. Ezt bizonyítja, hogy igen kevés szülő érdeklődött az év folya­mán gyermeke előmenetele fe­lől. A kollektívába való beil­leszkedés és az otthon hiánya azután azt eredményezi, hogy a fiatalok napjainak egy ré­sze az utcán zajlik le. A válla­lat KISZ-szervezeiére hárul annak gondja, hogy az ipari leljen a követelményeknek — mondotta Babodi István igaz­gató. Igen sok szülő hozzászólt az igazgató észrevételeihez. Álta­lában az a vélemény alakult ki, hogy oz első szülői értekez­letet még több szülői értekez­let kövesse. Akár negyedéven­ként is. Ress Lajos, egy kitű­nően tanuló autó-villamossági szerelő édesapja kérte, hogy a savas munkához adjanak bőr­kötényeket. Szabó József, aki maga kőműves, fia pedig a mérlegrészlegnél tanuló, a ré­gi tanoncsorsról beszélt, s rá­mutatott a KISZ-ben való részvétel hasznos hatására. Szabó Gyula tekercselő tanuló édesapja helyeselte, hogy a szülői értekezleten jelen van­nak a gyerekek is. Juhász Ár­pád esztergályostanuló édes­apja kifogásolta, hogy az autó­szerelőknél a fiatalok nehéz tárgyakat, motorokat kényte­lenek emelni. Kérte, hogyha lehetőség van rá, akkor az Irányi Dániel utcai telephely ebédlőjében étkezzenek a fia­talok is. Kovács István, egy utolsóéves tekercselőtanuló apja azt kérte, hogy fiával még szigorúbban foglalkozza­nak. Garami Béla, a megyei tanács ipari osztályának veze­tője hozzászólásában rámuta­tott, hogy a Finommechanikai Vállalatnál a terv szerint ke­vesebb ipari tanulónak volna helye, és éppen a fiatalok ér­dekében vettek fel a megen­gedettnél több gyermeket, hogy azoknak is szakmát adjanak Brajcev meghúzta a ravaszt, és kiengedte az egész tárat. ... Amikor odaért, Urganov mozdulatlanul ■ feküdt a fűben. Bal karját mereven kinyújtot­ta, a jobb a teste alá került. Már halott volt. 21. Az Urganov ártalmatlanná tanulók szabad idejét elfoglal tételét követő napon Szevercev ja, tanulással, hasznos szóra- j kezébe. Hozzászólt a vitához visszatért Moszkvába. Ideje, hogy pontot tegyen erre az üg-yre, gondolta, és felkérette azokat a tanulóit, akik a bár- | szefoglalta az elhangzottakat, más átlageredményt nem érik el. Természetesen az a cél, Umitrij Bászov, , hogy minél több fiatal megfe-| lalat vezetői között. Mihail Koszov — a »Halász«, j _____________________ é s -végül az a három, akit a ' Mozsajszki úton tartóztattak le. Eddig még egyszer sem hallgatták ki őket egyszerre, és most így együtt úgy érez­ték, elég erősek, hogy fel­vegyék a harcot az ezredessel. szobájába a »farkascsorda« va­lamennyi tagját. Ott ültek fél­körben mind a heten: Nyiko­kozással töltse el. A vállalat Hencz Pál, a vállalat párttit- nem fogja vizsga elé engedni i kára is, majd az igazgató ösz­az és baráti beszélgetés alalyult ki gyermekek, szülők, s a vál­Turisici'zállót .rendeznek be Hortobágyon Folytatjuk. A Borsósi Állami Gazdaság együk kihasználatlan munkás- szállását turistaszállónak ren­dezik be. A terveik szerint már a tavasszal megkezdik a horto­bágyi csárda mellett lévő mun­kásszállás átalakítását. A szál­ló, hat van személyes 1«*?-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom