Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-04 / 53. szám

8»rda, 1959. március 4 6 SOMOGYI NÉPLAF NEM ELÉG ÉLETET , meg is kell óvni a gyermekek életéti Fel kell nevelni test-' ben és lélekben ép­nek, egészségesnek! Olyan intelem ez, olyan szabály, amely­re nem győzzük újra, meg újra jelhívni a figyelmet. Időnként, mint most is, meg­rendítő történettel aláhúzva a figyelmez­tetési. Anyjuk csak be­vásárolni szaladt a boltba, s otthon hagy­ta a kellemesen fű­tött lakásban, az öt esztendős Zolikát és a hároméves Erikát. Készülődés közben talán azt is lelkűkre kötötte, hogy vigyáz­zanak egymásra, le­gyenek jók, mert ha jók lesznek, anyuhoz valamit. Fordult a zárban a kulcs, aztán a sietős léptek egyre távolod­tak. Mi történt ezután? Pontosan nehéz ösz- szerakni az esemé­nyek mozaikjait. Kö­vetkeztethetünk így I is, úgy is, a döbbene­tes tényen azonban semmi nem változ­tat! A gyerekek elunták megszokott játékaikat és új után nézve fel­fedezték, hogy a tűz­hely ajtaja mögött pattogó mohósággal falják a lángok a tiiz- revalót. Kinyitották a tűzhely ajtaját? Csak gyönyörködni akar­tak a tilos játék­ban csodaívó áhí­tattal, csodálkozni a furcsa piros eleven­ségen, ami olyan ba­rátságosan vonja pír­ba a bámészkodók ar­cát, s oly nagy el­lensége a vigyázatla­noknak? Nem tud­ni. .. Lehet, hogy csak egy kipattanó szikra hullott a fásládába, s a kicsik észre sem vették a settenkedő rosszat, csak akkor, amikor már a láda ki- gyúlt. Ebben az esetben csalhatnak a legkézenfekvőbb ma­gyarázatok is. Amikor Marg Zol­tánná hazatért, iszo­nyodva futottak ösz- sze a marcali hon­védségi lakások lakói. Margék lakásából áradt a füst, s a könnyezhető, fojtogató gomolygásból nem hallatszott egyetlen hang sem. Azaz, az anya kétségbeesett zokogása, az vergő­dött a köréje fonott jeges csend hálójá­ban. A két gyermek közül az egyik már ott, a helyszínen, a másik a kórházban meghalt. — Füst-mérgezés! — igy szól a szaraz or­vosi jelentés, amely bensőnket remegheti meg. — Gondatlanságból okozott... — de nem fejezi be senki a meg­kezdett súlyos mon­datot. Pedig röpköd­nek az igazság nehe­zékével a vádak, vá­laszul ideges felmen­tések csattannak fel. — Mit csináljon az ember a gyerekekkel, ha el kell mennie va­lahova?! — Ne hagyja egye­dül őket semmikép­pen! — De amikor... és folyik a vita. Ahe­lyett, hogy világos fővel summáznánk: — Geyrmekeinkre vi­gyázni kell, életükért, ha világra hoztuk őket, felelősséggel tartozunk, és nem­esek) anyai szivünk törvényszéke előtt! Könnyek nem men­tenek a felelősség alól, mint ahogy a könnyek akkor sem tudják visszaperelni az életnek azt, aki meghalt, ha folyó­kat sírunk értük. A gondatlanság jó­vátehetetlen szeren­csétlenségeket okoz­hat. Legyen figyel­meztetés Marg Zoli és Erika halálának példája: nem elég, ha életet adunk a gyer­meknek! L, I. Irodalmi beszélgetés a kórházban Az etawilt héten meghitten kedves irodalmi beszélgetés volt a kórházban, öt óra után néhány perccel mintegy 70 fő­nyi fizikai dolgozó jelenít meg a kórház éttermében, hogy i meghallgassa dr. Páti Ferenc £ gimnáziumi tanár »Könyv az | ember életében« című eiőadá­♦ sát. A Megyei Könyvtár mun- » katársának megnyitója után | dr. Balázs Andor, a Csíky ♦ Gergely Színház művésze ol­♦ vasta fel igen hangulatosan 1 Tatay Sándor »Angyalok« című í novelláját £ Utána dr. Páti Ferenc ! beszélt az írás és az irodalom kialakulásáról, vázolta a könyv . és a könyvtárak fejlődését az főkörtől napjainkig. Beszélt az ♦ ember és a könyvek viszonyá- iról. Balázs Andor lépett ezután £ a közönség elé, és kedves paj- | zánsággal olvasta fel a hallga- i tók élénk derültsége mellett £ Móricz Zsigmond »A bicska« | című novelláját, majd elmond- ♦ ta Karinthy »Ki a gyilkos« cí- : mű szatíráját. A hetven főnyi I közönség hatalmas tapssal fo- ♦ gadta az előadást. »Ráadás» ♦ ként« egy novellát és egy ver­tset adott elő. r Bánki Gyula J A MŰVÉSZET SZERETETE VEZÉRLI ŐKET A múlt évi megyei kulturá­lis seregszemle egyik legna­gyobb meglepetését okozta az addig úgyszólván ismeretlen — mindössze egyéves múltra tekintő — Nagyatádi Gimná­zium Kamarakórusa. Azóta vajmi keveset hallottunk a fia­tal együttesről, legfeljebb ta­lán annyit, hogy lelkesen ké­szülnek az idei Latinka Sán­dor kulturális seregszemlére. Szombaton este nagyatádi »házihangversenyük« ismét j meggyőzött arról, hogy a ti- zenkét főnyi kórus — melynek ! tagjai között a 14 éves gim­nazista lányok mellett ott találjuk a 43 éves Khin Gyu­la állomásfőnököt és a ktsz szabómesterét is, akik a tenort erősítik — a tizennyolc éves korátlagot cáfolva, felveszi a versenyt az »öreg« kórusokkal is. Sőt! Műsorválasztás, ízlés, igényesség és ami az együttest megyénk egyik jelentős kul­turális értékévé segítette érle­lődni : fegyelmezettség szem­pontjából példaként lehet állí­tani bárrr)ely öntevékeny ének­kar elé a nagyatádi gimnazis­ták kamarakórusát. Az énekkar annak ellenére, ! hogy nincs tagjai között egyet- j len »agyondédelgeteitt prima­donna«, (vagy talán éppen ! ezért!), csupa zenerajongóból áll. Ezeket a fiatalokat a tisz- , ta művészet szeretete, meg egy fiatal karvezető, Kallós Károly keze tartja össze. Az énekesek j —• ismerve saját képességeiket; j valamint a kórus létszámából adódó lehetőségeket, nagyon i helyesen a kamarakórus-iroda- ! lom alkotásaiból választják ki1 műsoraikat. A preklasszikusok, Palestrina, Lassus, Pitoni, Gas- told’' Friderici mellett Bach és ’del, Mozart és Beetho­ven, Brahms és Csajkovszkij, Debussy, Bartók és Kodály szerzeményeit, az orosz, len­gyel és angol népdalokat — javarészben az illető nemzet nyelvén előadva! — sőt a néger spirituálékat is megtaláljuk. Szép és nagy repertoár ez. Szinte természetes, hogy akad­nak hiányosságok is, amelye­ket az énekesek továbbképzése (rendszeresen foglalkoznak hangképzéssel. szolmizálnak, zenetörténeti előadásokat hall­gatnak), és a karmester fárad­hatatlansága nyomán lépésről- 1 lépésre pótolnak. Itt-ott talán még túlzottnak ' hat a dinamikájuk, egyes mű­vek megszólaltatásánál még jobban kidomboríthatnák a polifónikus szépségeket, és az — egyébként friss — lendüle­tes tempókat sem érezzük min­dig, indokoltnak. Itt-ott egyes részletszépséggel adósok ma­radnak, mégis ez a kamarakó­rus ma kétségkívül megyénk egyik példamutató együttese, amely remélhetően a hivatalos szervektől is megkapja azt a támogatást, amit megérdemel. Elsősorban lehetőséget a to­vábbfejlődést elsősegítő gya­koribb szereplésekhez. A kamarakórus »baráti kö­re« élén Kiss Ferencné tanár­nővel, Bányai Vendel mérnök­kel, Kenéz Sándor református lelkésszel és dr. Naményi Mik­lós orvossal, támogassa tovább­ra is lelkesedéssel, sze­retettel a fiatalok munkáját. Eddigi önzetlen munkájuk — mint az eredmények mutatták — nem volt hiábavaló és a to­vábbi fejlődés, újabb szép eredmények elérése most már nemcsak az énekesek és a karvezető, de a hivatalos és nemhivatalos szervek támoga­tásán is múlhat. Hock János ÉRDEKESSÉGEK CSODALATOS, de nem PESTEN TÖRTÉNT New Yorkban nemrég nyi­tották meg a világ egyik leg­modernebb színházát. A szín­ház kicsi ugyan, de a legkor­szerűbb felszereléssel rendel­kezik. A súgólyukban még villanyfőző is van, hogy a sú­gó előadás közben feketekávét főzhessen. SÜLLYED A RENDŐRSÉG! Párizsban a rendőrkapitány­ság udvarán február 19-én délután egy gépkocsivezető ar­ra figyelmeztette kartársát, hogy kocsijának hátsó kereke ereszti a levegőt. Amikor kö­zelebbről megnézték, kiderült, hogy a kérdéses kerék egyre mélyebben süllyed a betonba, végül már a gépkocsi egészen a karosszériáig belesüppedt egy mélyedésbe. A sürgősen kihívott tűzol­tók megállapították, hogy a süllyedést egy tűzcsap vezeté­kének összeroppanása okozta. A nyílásokon át kiszivárgó víz lassanként fellazította a talajt és már-már megtámadta az épületet is. MI MINDENRE JÓ A HIPNÓZIS? Egy amerikai könyvkiadó vállalat a következő csábító ajánlatot teszi vevőinek; »Ha látni szeretné főnökét, amint egy szál alsónadrágban, kézen- állva halad át az úttesten, még ma vegye meg cégünk új »Hogyan kell hipnotizálni« cí­mű kiadványát«. PILÓTÁK TALPLENYOMATA Az amerikai repülőtereken minden pilótáról »talplenyo- matot« készítenek. Az ameri­kai légierők véleménye sze­rint ugyanis baleset esetén a pilóta azonosságát könnyebb a talplenyomatok alapján meg­állapítani, mivel a talp leg­többször épségben megmarad. Az egyik pilóta, miközben talplenyomatát készítették, ki­jelentette: »Korunkban, ami­kor kutyák és ma'mok is röp­ködnek az űrben, bizonyára Halkan, szerényen, illedel­mes rövidséggel, szinte bocsá­natot kérve szólal meg a tele­fon csengője a Nudligömbölyí­tő és Kiszerelő Vállalat egyik irodájában. A ' tágas helyiség­ben üresek a székek, asztalok, koptatóik az üzemben vannak ellenőrzésen: a nudlik gömbö- lyűségét vizsgálják felül. Egy ember ül csak a terem sarkában: Bumburnyák Ba- lambér kisegítő segédadtni- nisztrátor. A csengő hangjára unott fanyarsággal nyúl a kagyló után, miközben kopa­szodó, fényes fejét, bosszúsan ingatva fejezi ki nemtetszését. lf J11 ÜRCSnSÍGOK hasznos dolog, ha kétségtele­nül meg tudják állapítani az emberek személyazonosságát«. NŐI LOGIKA Pittsburgban bevonták a ré­gi telefonkönyveket Másnap izgatott női hang telefonált a postára: »Könyörgöm, keres­sék ki a telefonkönyvemet a többi közül, mert pénzt rej­tettem el benne«. A tisztvise­lők lázas keresgéléssel nagy- nehezen ráakadtak a keresett telefonkönyvre. Értesítették a pénz tulajdonosnőjét, de azt is megjegyezték, hogy a telefon­könyv nem a legmegfelelőbb hely a spórolt pénz számára. »Miért nem?« — szólt felhá­borodottan a takarékos házi­asszony. — »A pénzt egész lo­gikusan a szaknévsorban a B betűnél, a bankok felsorolása közé rejtettem«. KINOS meglepetés Blanche Hill detroiti fiatal- asszony bevásárlásáról haza­térve megdöbbenéssel látta, hogy háza és annak teljes be­rendezése nyomtalanul eltűnt. A rejtélyre rövidesen fény derült: egy bulldozer megtisz­tította az utat egy új utca szá­mára és véletlenül az előírt­nál eggyel több házat rombolt le. TÄNCDALOK tudora Két hónap alatt egy ismeret­len római pincér, névszerint Spartaco d’Itri nagyobb nép­szerűségre tett szert honfitár­sai között, mint a legszebb filmcsillagok. Sok milliós te­levíziós közönségét hétről-hét- re azzal szórakoztatja, hogy nincs olyan régi vagy új tánc­dal és sanzon, melyet ne is­merne: a zenekar néhány tak­tust játszik csupán és d’Itri máris rávágja a dal címét. Fe­jében ott zsong minden dal, amit valaha a föld bármely sarkában a könnyűzene kom­ponistái kitaláltak. Eddig leg­alább még nem sikerült ki­fogni tudományán. Hetek alatt nyolcmillió lírát szerzett ezzel a »tudományéival«. Hogyisne, hiszen már ez a har­madik hívás reggel óta, pedig még csaknem fél óra van visz- sza a műszak végéig. Vjjai kö­zé fogja, füléhez illeszti a kagylót, hátradől székében, és elhaló hangon leheli a távbe­szélőbe: — Heló — így. hosszú »e«- vel és rövid »l«-lel, aztán vár­ja a fél jelentkezését. — Nudligömbölyítő? Az osz­tályvezető elvtárssal szeretnék beszélni. — Nincs benn, kérem. De csak mondja el nyugodtan, mit óhajt, én helyettesítem. Bár már teljesen ki vagyok, de azért még meghallgatom a problémáját. Pedig, higgye el, borzalmas napom volt ma: az elvtárs a negyvenkettedik te­lefonáló. Már teljesen be va­gyok rekedve, torkom kiszá­radt, karomat a sok kagyló- emelgetéstől kapott izomlázam miatt alig tudom mozdítani, de azért csak mondja, magát még meghallgatom. Most már mindegy, holnap úgy is or­voshoz kell mennem a teljes szellemi és fizikai kimerülés miatt. No, de ez már nem tar­tozik önre, ez az én maszek ügyem. Hát csak kezdje nyu­godtan. ) — Tetszik tudni... — Csak bátran, bátran és élénken, kérném tisztelettel, mert amint mondtam, renge­teg a dolgom, a telefonhívások elvették az egész napomat, pe­dig ma még egy csomó ügyet el kell intézni. Nohát, csak szaporán, kérem. — Azt szeretném mondani, hogy... — Mert, ha nekem, nem mondhatja el, nem fontos, ké­rem. Én nem ragaszkodom hoz­zá. Csak felajánlottam szerény­ségemet, de ha személyem e fontos ügy elintézésére nem alkalmas, én félreállhatok, a kagylót letehetem, és belemé­lyedhetek a munkába. Egyéb­ként ez már a bizalom kérdé­se, kérem. A bizalomé, amely nálunk... ugye ... hehe... No, de nem érek rá, tessék csak beszélni. — Nem akarok hosszú len­ni... — Egyébként a negyvenegy eddig lefolytatott telefonbe­szélgetés nem kis dolog, azt az elvtárs is bizonyára elis­meri. Nem is tudom, hogyan mondom el hozzászólásomat a Bélyeggyűjtők Baráti Köre mai értekezletén. Pedig már le is írtam, csak fel kell ol­I vasni. Na, dehát ma egész nap ' így megy, a telefoncsengéstől már zúg a fejem, nyálmiri­gyeim képtelenek az utánpót­lás termelésére, és én csak be­szélek, önzetlenül, kagyló le, kagyló fel, csoda, ha ép ésszel megúszom a mai napot. Hajaj! Ilyen az élet. Nos, tetszett már dönteni? — Már tegnap, de az elha­tározás e telefonbeszélgetés után megerősödött bennem: nem az önök vállalatához visszük gömbölyíteni nudli- készletünket... Somogyi TANULÓ LÁNYOK KÖZÖTT Késő este van, de a csurgód Csokonai gimnázium leánykoUé- giuimának növendéked még nem tértek pihenőre. Páros-taniu- lást és csoportos beszélgetést folytatnak. Nevelőik segítségé­vel készülnek a másnapi foglalkozásokra. A kollégiumban élő 81 lány mindegyike az év végére jó bizonyítvánnyal sze­retne hazatérni szüleihez. Tanulnak a párok, s csak néha-néha csattan fel a Jókedv egy pillanatra. Utána folyik tovább a szorgos tanulás, Szépéssy Patrícia és Takács Éva ü/d. osztályosok a kollé­gium legjobb tanulói, magyar nyelvből ellenőrzik egymás felkészültségét. ' SM : ■ ., smi Füles Ágnest, a kollégium kiváló tanulóját levélírás közben találtuk. Azt állította, haza ír szüleinek. De ahogy az álmo­dozó szemeket néztük, úgy tűnt, a borítékra a végén még­sem a szülői ház címe kerül,,, A naposok — Tölll Ilona és Pál Borbála — megtartják be­számolóikat. Elmondják milyen hibák, eredmények születtek a nap folyamán, s aztán átadják a napos-könyvet az új na­pos párnak. Egy nap ismét véget ért.««

Next

/
Oldalképek
Tartalom