Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-28 / 74. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat. 1959. március W. TERSEN! a nagy nyilvánosság «lőtt A budapesti munkások kezdeményezése után Somogybán is rendre születtek meg az üzemek takarékossági vállalásai. Jelenlegi gazdasági helyze- türikbem pártunk és kormányunk nagy fontosságúnak tartja a takarékosságot, természetes tehát, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusára így készülnek felajánlásaikkal a gyárak dolgozói. Sok kicsi sokra megy A minőség rovására, a dolgozók kárára nem lehet és nem is szabad takarékoskodni. A Kaposvári Patyolat Vállalatinál mégis fognák megtakarítani pénzt, például a munkabéreikből. Senkinek sem lesz kevesebb a fizetése, senki sem károsodik miatta: csák egy felesleges műszaki adminisztrátori helyet nem töltenek be, valamint egy karbantartó lakatosét. Havonta 2750 forinttal kevesebb kiadást jelent ez a vállalatnak. ha beleszámítjuk azokat a költségeket (közterhek: SZTK stb.), melyeket még fizetni kellene az állások betöltése esetén. Lehet, sóikat lehet megtakarítani a gépkocsikon. A Víz- és Csatornaművek az üres járatok csökkentésével, a teherbírás kihasználásával tonnakilométerenként 0,2 forintos költségcsökkentést tervez. Ez a minimálisnak látszó szám egy ' évre kivetítve, mégis ötezer fo- j rintos megtakarítást jelent, ‘semmivel sem kevesebbet. A 1 túlóra is olyan többletkiadás egy vállalatnál, amely éssze- 1 rűbb munkabeosztással elke- z' "ülhető. A Patyolat helyesen gondolt erre a túlságosan »tág * keresztmetszetre-«, s ezzel is *■' 770 forintot tud majd egyetlen * hónapban megtakarítani. P A Víz- és Csatornaművek 1 olyan apróságra is gondolt, < amikor felajánlását tette, hogy a színesfém hulladékában is . pénz van. Gyors számolás: hal ^összegyűjtik és ismét felhasz- . nálják a hálózat karbantartása közben a színesfém hulladékát, 1 egy év alatt 35 kiló ólom és 5 i kiló forrasztóón marad meg, s - ez 564 forintot jelent. Megtakarítás: 50 kilogramm tri A tri egy vegyszerféleség, a Patyolat használja. Hasonló a benzinhez, de jobb a tisztító- képessége, valamint egyéb tulajdonságaiban is különbözik. Például sokkal drágább annál. Ezért gondoltak ennek a megtakarítására is. Amikor szó esett a termelési értekezleten erről, véleménykülönbség — egészéges jelenség! — alakult •ki a dolgozók és a műszaki vezetők között. A munkások még több tri megtakarítását is vállalták volna, de a műszakiak ennyit találtak helyesnek. A kaposvári Patyolat takarékos- sági felajánlása jól átgondolt, pontos számítás. Nem hagytak ki egyetlen lehetőséget sem. A mosodában szódát és evi- pont, a festődében festéket, fogyószerszámot, egyéb anyagot, villanyáramot, szenet fognak megtakarítani. A tüzelőanyag megtakarításában jelentős szerep jut egy hamarosan bevezetésire kerülő újításnak. Eddig a kazánba hideg levegőt fújtak, ezentúl csaknem plusz 100 Celsius fokon lévő levegő kerül bele. Ennyivel is kevesebb szén kell a fűtéshez. Újítást jelent a Patyolatnál a vízzel való takarékoskodás is. Eddig erre nemigen ügyeltek. A felajánlás húsz százalékos megtakarítást ígér. Valóban, a korábbi képtől eltérően, a termekben nem áll tócsákban a víz, vigyáznak rá. Még az üzem tisztasága és rendje is nyert a takarékossággal. A Víz- és Csatornaművek — természetesen — vízből tud legtöbbet megtakarítaná. „Tudjuk a dolgunk" Az eddig említett példákból látható, hogy két kaposvári üzemet vettünk szemügyre a kongresszus tiszteletére tett takarékossági vállalásokkal kapcsolatban. Mindkét üzemben a dolgozók bevonásával, megkérdezésével készülték a vállalások. mindenki tud a maga teendőjéről. A Víz- és Csatornaművek munkahelyein falitáblákon látható a felajánlás, A Palma Gumigyár az idén újfajta és eddig nélkülözött gyártmányokat hoz forgalomba. Tavaly már kísérleteztek gumicsónak és tutajok gyártásával. A kísérletek beváltak, s rövidesen megkezdik a sorozatgyártást. Egy csónak ára hétszáz forint körül lesz. Újszerű és kiránduláskor igen célszerű felszerelésnek ígérkezik a gumírozott szöveta Patyolatnál külső nyoma ugyan nincs a versenynek, de Borbás János festőmester például a következőket mondja: — Nem, nincs semmi ördöngösség a takarékosságban. Nézze csak — rámutat egy hatalmas üstre —, ezt a használt festéket azelőtt kiöntöttük, most már nem. Ha hozzáadagoljuk — rámutat egy másik üstre — a friss festéket, világos, pasztellszínt még tökéletesen lehet vele festeni. Ilyen módszerekkel sikerült a festék felhasználást 3,8 százalékkal leszorítani. Tudjuk a dolgunk! — Nem árt, ha eloltjuk ezeket a nagy 2—300 wattos égőket, ha nem kellenek — szól a beszélgetésibe Bánfai József, a fastöde művezetője. Ha nem kell, minek égjen? Pénz az is. Gál Sándor mosómester a takarékosság jelentőségét (az ő munkájában is) tisztán látja: — Nagyon jó kollektíva van az üzemben, és ilyen körülmények között nem jelent különösebb megerőltetést a takarékosság — így mondja. Színtiszta igazság van ezekben a szavakban. Valóban a takarékosság egyúttal azt is jelenti, hogy a munkás magáénak érzi a gyárban, üzemében a társadalom vagyonát. Úgy bánik vele, úgy takarékoskodik, hogy hasznát látja az egész ország. A versengés nagy nyilvánosság előtt folyik. A két említett vállalatnál igyekeztek tehát Ú?» összeállítani a takarékos- sági tervet, hogy azokban helyet kapjanak a dolgozók kezdeményezései is. És csak úgy lehet majd eredményt felmutatni, ha miár most minden dolgozó tisztában van a takarékosságban rá háruló feladatokkal. Fehér Kálmán bői készült víztárolótartály, amelyből már áprilisban ezer darabot készítenek. Tavaly már igen közkedveltek voltak a gyár átal készített különböző gumibabák, amelyeknek nagy előnye a tartósság. Hajlíthatok, ruganyosak és nem kopnak. Húsz új típust hoznak forgalomba, s az év végéig körülbelül egymillió babát gyártanak. A MI GYEREKEINK Reggel jel hat az idő. Autónk Balatonlelle és Szemes között nyeli a kilométereket. Szemes előtt mintegy két kilométernyire pöttömnyi emberke először bátortalanul, aztán, amint közeledünk, egyre határozottabban »megállj«-t integet. Megállunk, és az emberke bátor hangon arra kér bennünket, hogy vigyük el Szemesre. Felvesszük és beszélgetünk. Kiderül, hogy harmadik osztályos, édesapja az őrházban dolgozik, és ő innen jár Szemesre az iskolába. — Miért indulsz ilyen korán, hiszen csak nyolckor kezdődik a tanítás! Válaszából megtudjuk, hogy ma ő a napos, rá vár a táblatörlés, a krétáról való gondoskodás, no meg a többi napos jeladat. Jólesik hallani szavait. Néhány perc múlva jó ismerősökként válunk el. Jó tanulást kívánunk, ö udvariasan jó utat. Elgondolkodom. Saját gyermekkorom távoli tájait járják a gondolatok. Én is több kilométerről jártam az elemi iskolába. Szerettem tanulni, szerettem az iskolát, sokat dagasztottam a sarat, törtem a havat a messze kültelki úton, de autót megállítani? Ilyet legfeljebb csak álmodtam. Se nekem, se másnak nem volt ehhez bátorsága, mert sejtettem gyerekszemmel, hogy az autókban nagyságok ülnek, akikkel nem tanácsos újat húzni. Mennyire más ez a kis barátom, akit nem régóta ismerek! Ez mai gyerek, a mi gyerekünk. Tudják, hogy nyugodtan meg lehet állítani az autókat, bennük nem kényes umságok ülnek, hanem egyszerű, dolguk után siető emberek, akik megértik, hogy sokat segítenek egy iskolába messziről járó emberpalántának, ha megrövidítik hosszú útját azzal, hogy az autó jelveszi a kis utast. Sokat jelent a mi gyerekeinknek ez a kis fuvar. Hálásak is érte, mert abban a tudatukban erősödnek, hogy nemcsak szeretjük, hanem becsüljük is őket. Káldai Rudolf Balatoníölcvár Gumírozott szövetből liészült víztároló, gumicsónak és tutaj, egymillió baba — a Palma Gumigyár új gyártmányai irta,: let‘daißyör$y 15. Elégedetten tette le a tollat, a levelet átadta titkárának, majd ájtatos imádságra vonult vissza. Crodzyski doktor nem tudott lecsillapodni. Hazament, leült egy nagy bőrkarosszékbe és olvasni próbált, de minduntalan a zárda pincéje jutott eszébe. Végül is letette a könyvet, és elment a Ring téri kávéházba. Nem sokat járt ide, de azért ismert minden embert, aki itt megfordult, és őt is ismerte mindenki. Leült és italt rendelt. Alig távozott a pincér, a szomszéd asztaltól ismerős hang üdvözölte. Lankiewicz Valentin újságíró volt, a krakkói »Czas« című hírlap munkatársa. Az orvos átült az újságíró asztalához, s hamarosan elmerülten beszélgettek. Lankiewicz közben buzgón jegyezgetett. Együtt mentek el, és jó nagyot sétáltak a Visztula partján. Harmadnap délelőtt az utolsó darabig szétkapkodták a »Czas«-t. A rikkancsokat embergyűrű fogda körül az utcán. Mindenki olvasni akarta a szenzációs cikket: a befalazott apáca szomorú történetét. Galecki érsek elsápadt, amikor az »elvetemült förmed- vénytk elolvasta. »A felvilágo- sultság barátai nem nézhetik tovább a gonosz apácák emberi jogokat tipró tetteit — állt az újságban. — Követeljük, hogy a törvényszék tegye meg a szükséges lépéseket a bűnösök kiderítése érdekében, és járjon el az érvényben lévő törvények szerint, tekintet nélkül arra, hogy egyházi személyekről van szó.« Az érsek kétszer is elolvasta a cikket. Mit nem merészelnek ezek — gondolta. — De tervük nem fog sikerülni, meg fogom akadályozni, hogy bárkit is világi bíróság elé állítsanak. Nem fognak fegyvert kovácsolni az ügyből az egyház ellen. De mit tegyen? — kérdezte önmagától. íróasztalára könyökölt és tenyerére támasztotta az állát. Sokáig elmerült gondolataiba, de nem tudott valamire való tervet kiagyalni. Tanácskozni kellene valakivel, akinek van az ilyesmiben tapasztalata... Egyszerre felderült az arca. Felállt és a titkár szobájába ment. A titkár szolgálatkészen felugrott. Galecki barátságosan vállára tette a kezét: — Intézkedjék, kérem, hogy Baworski páter, a jezsuiták rektora sürgősen keressen fel. Küldje érte a hintát. Atyai áldásom küldöm neki! Egy perc sem telt bele, vágtattak az érseki lovak a jezsuiták kolostora felé. S egy félóra viúlva már ott ült Baworski atya az érsekkel szemben egy nagy karosszékben. Sejtette miért hivatta Galecki, ő is olvasta már a »Czas«-t, de nem vágott elébe a dolgoknak. Az érsek nem várt kedvességgel fogadta. — Isten hozta Krisztus egyik legjobb katonáját! — áradozott. Na, na! — gondolta a jezsuita. — Komoly baj lehet, ha az érsek ilyen szívesen fogad. — De nem azért volt jezsuita, hogy egyenesen megkérdezze, mi történt, inkább az érsek egészsége iránt érdeklődött. A kölcsönös udvariassági kérde- zősködés után a rektor hosz- szabb fejtegetésbe kezdett, de az érsek, szokásától eltérően, félbeszakította. — Kedves testvérem — mondta széles gesztussal kísérik szavait —, én tudom, hogy Jézus Társaságának tagjai milyen mesterei a szavaknak, de nagyobb szükség lesz erre, ha nem egymás között leszünk ... Jól sejtettem, hogy valami baj van! — gondolta a rektor. — Persze, ilyenkor jók a jezsuiták! — Talán új eretnekség tűnt fel, eminenciás uram? — kérdezte. — Nem, dehogy, kedves fiam! Csak egy kis ügyről van azó, egy kis igazságtalanságról ... — Tudja eminenciád, mi i igazságtalanság ? — Micsoda, fiam? — Az, hogy a bibliában szí replő kafarnaumi százados a: óta sem lépett elő őrnaggyá! Ezen mindketten nevettek, közben fürkészve nézegette egymást. Ritkán találkoztak. . jezsuitáikkal, rossz hírük miat a többi szerzetesrend tagjt tartózkodóbbak voltak, a j< zsuiták viszont nem is nagyo titkolták, hogy lenézik a töbl szerzetesit és a világi papoka Ráadásul azt sem tudták elfí lejteni, hogy hozzájárultak jezsuiták kiűzéséhez, kolostc raik, templomaik elvevéséhe; Velük tették ezt, akik ha ke1 lett fegyverrel a kezükben i védelmezték Krisztust, aki semmitől sem riadtak visszc ha az egyház érdekéről vol szó. Galecki érsek tartott is kis sé a jezsuitáktól. Tudta, hog minden hájjal megkent embe rek. Baworski rektor egyébkén nem volt ellenszenves ember Közismert volt kellemes modo ráról, szellemességéről, vidárt kedélyéről. Azt is mondták ró la, hogy ravasz intrikus, éi sokan irigyelték, mert az őszülő halántékú, daliás pap bejáratos volt a legelőkelőbb krakkói körökbe, a mágnások házaiba, barátai voltak a tartománygyűlésben, s kitűnő ösz- szeköttetései Becsben és Rómában. Baworski nagyon értett az asszonyok nyelvén. Sima szavaival közel férkőzött a női szívekhez. A rossz nyelvek szerint nekik köszönhette a rektori széket is... — Folytatjuk — Naponta 17 mázsa sajt A Marcali Tejipari Vállalat naponta 20—21 ezer liter tejből 17 mázsa zsíros trappista sajtot készít exportra. A lakosság részére kisebb mennyiségű tejet és hetenként 500 liter tejfelt adnak. Hajdú László alvadék-készítő a 3M Rieses kádban levő tejet oltja, Kuropoli Tibor laboráns vizsgálja a tej savterteteSfc. Németh Margit a zsíros trappista sajtot forgatja és csurgatja, A Belkereskedelmi Minisztérium segíti a tanácsok kereskedelmi osztályának munkáját A Belkereskedelmi Minisztérium az eddigi tapasztalatokat felhasználva segítséget kíván nyújtani a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsok kereskedelmi osztályának a második negyedévi munkatervek elkészítésében. A segítségnek az a célja, hogy az új bérügyi és szervezési feladatokat a vállalatok zökkenő- mentesen oldják meg, jobb legyen az érintett terület áruellátása, és idejében felmérjék az újonnan alakult termelőszövetkezeti községek, városok megváltozott igényeit A munka megkönnyítésére elemző-táblázatokat bocsátanak rendelkezésre, amit az illetékes kereskedelmi osztályok gazdasági elemző munkájuknál az eddigi módszerekhez képest gyorsabban és eredményesen tudnak alkalmazni. A segítségnyújtás kiterjed a bolthálózat ízléses kirakatrendezésére, az áruigények helyes felmérésére és a takarékossági lehetőségek felkutatására, eredményes kibontakoztatására. Tervbe vették árubemutatók és kisvásárok megrendezéséi is.
