Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-26 / 72. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1959. március 26. A munkás-paraszt szövetség jegyében A VÁROS FOGALOM most is — csakúgy, mint 1945 előtt — a gyárak, üzemek székhelyét jelenti. A falu a lassúbb iramú élet, s inkább a csönd színtere. A város a munikásé, a falu a paraszté. így mondták ezt régen. A dolgok ilyen értelmezése azonban a felszabadulás előtt hazug volt. Gyárhoz, földhöz valójában egyik dolgozó osztálynak sem volt joga. Az üzem, a gyár, a föld birtokosa igazában csak 45 után lett a nép. Az ország birtokbavétele óta a parasztnak köze van az üzemhez, a munkásnak a földhöz. Szövetség, munkások, parasztok szövetsége! E szavak mögött pedig ott a valóság, a földművelő nép, a gyári munkások összefogása, az egyetemes jövendőért érzett egyforma felelősség. A romokban hevert ország újjáépítéséhez, a magyar feudal-Jkapitalizmus eltakarításához 45-ben a munkás és paraszti erők egyaránt felsorakoztak. Az úri osztály által tudatosan elvakított cselédek, kisparasztok szeméről lehullott a hályog, s elfogadták a szervezettebb, az elnyomás ideje alatt is a szabadulás zászlaját hordozó munkások feléjük nyújtott kezét. S azóta tart ez a barátság, s egyre inkább erősödik. A városokban jóval előbb eldőlt a harc a szocializmus javára. A falukból is kitakarodtak ugyan az ezer és tízezer holdat kezükben tartó grófok, bárók, de az új értelmű nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés csak a felszabadulás harmadik—negyedik esztendejében kezdődött el. Az út idáig mindenki előtt ismeretes. Az is tudott dolog, hogy a munkás- osztály élgárdájából sorra jöttek a falura az emberek, hogy gyorsítsák, segítsék mielőbb tető alá hozni a szövetkezeti mozgalom ügyét. Munkaerőhiánnyal küzdő termelöszövetke- zeteinkben gyakorta megjelentek az üzemek dolgozói, s szabad idejüket feláldozva ők is megfogták a kasza, kapa nyelét, HOGY A FÖLD TÖBBET TEREMJEN, érdeke a munkásnak is. Ha egy üzem rosszul dolgozik, az a parasztnak sem válik előnyére. Ebben az országban csak egy kassza van, s ha valamin nyerünk vagy vesztünk, mindenki érzi. Akár az éveket pörgetjük vissza, akár a jelent nézzük, mindenképpen felfedezhetjük falvainkban a munkáskéz nyújtotta segítséget. Megyénkben is a különböző üzemek, vállalatok, intézmények a lehetőséghez mérten támogatták és támogatják a mezőgazdaság kollektivizálását, s egy-egy termelőszövetkezetet patronálva segítik a jobb győzelmét, a szövetkezeti mozgalom térhódítását. Az új termelési módot választó parasztjainknak az első lépés megtételéhez szükségük van erkölcsi, politikai, gyakorlati segítségre. Irányításban, tervezésben minden előbbrevivő gondolat hasznukra válik. Elmondhatjuk, hogy a jobb életük kialakításában nincsenek magúikra hagyva. A Kaposvári Cukorgyár például a szabadi Győző és az andocsd Uj Élet Termelőszövetkezetet patronálja. Nem elvtelen, meg nem engedett anyagi javak osztogatásáról van itt szó, ilyenre nem is számít egyik tsz sem. A gazdasági tervek kidolgozásánál, a felszerelés javításánál segédkeztek a cukorgyár emberei. A nagyberényi Kossuth Tsz-nek a Kaposvári Textilművek kőműves brigádja a múlt évben mintegy 15 000 forint értékű társadalmi munkát végzett. A faluban azt beszélik, hogy a brigád egy-egy tagja háromszor annyit dolgozott, mint amennyit a »maszek-« kőműves végzett volna. Ebben az évben villamosítják a falut. A termelőszövetkezet épületeiben a texbilműyek szakemberei díjtalanul elvégzik a szerelési munkákat. »Szóljatok, ha valamire szükségetek van, s úgy érzitek, hogy mi tudunk segíteni«. Ezt mondja a falunak a város, ezt is jelenti a munkás-paraszt szövetség. A kaposvári Szabadságzászló és a Kaposvári Nagymalom között már régi a barátság. Az 1952-es 53-as években a malom hulladékanyaga a tsz-hez vándorolt állatok takarmányozására. Az elmúlt évben egy kiselejtezett traktort, az idén egy országúti szekeret kapott a Szabadságzászló. KINEK AZ ÉRDEKÉBEN történik mindez? Nem kíván mást a város a parasztoktól, mint jó árut minőségben és mennyiségben elegendőt, és tegyük hozzá, olcsót. Ezt pedig csak nagyüzemi módszerekkel lehet valóra váltani. Az osztopáni Győzelem Tsz-nek a Kaposvári Faipari Vállalat két iratszekrényt készített önköltségi áron. A zárszámadás időszakában a vállalat főkönyvelőjének a ceruzája is szántotta a papírt. Ha a tsz-nek anyagbeszerzési problémái vannak, nem kell külön Pestre utazniuk Kaposvárott esetileg nem kapható árucikkekért. A vállalat segít ebben is, neki van anyagbeszerzési lehetősége a fővárosban, és nem önös érdekből. A munkás-paraszt szövetség jegyében történik ez a segítségadás, és ez közügy. Gőbölös Sándor A VÖRÖS FALU árcius 20-án Tótszentpá- lon (ma Somogyszent- pál) elterjedt a hír: Másnap nagygyűlés lesz Marcaliban, ott lesz az egész környék népe. 21-én a tótszentpáliak is útrakelték, hogy a nagygyűlés szónokát meghallgassák A történelem azonban más »szenzációt« tartogatott a gyűlésre igyekvő parasztoknak. A beszéd elmaradt, de a Jónás Vendel és Harangozó József vezette küldöttség szívet melengető hírrel tért meg Tót- szentpálra. — Kikiáltották a Tanácsköztársaságot! Jónásék jóformán az úti port sem verhették le csizmáikról, amikor már százaik álltak a községháza előtt és követelték, hogy számoljanak be a hírekről. A fél falu népe ott tolongott, különösen a szegény népek, Esterházy herceg és a Hunyadi grófok cselédjei. Eljöttek édes ízét ízlelgetni a hatalomnak. Jónás eszes, rátermett parasztember beszámolt a proletárdiktatúra kikiáltásáról, és beszélt a marcaliak talpraesett, gyors intézkedéseiről. — A marcali elv-társaik már orosz módra cselekednek, övék a faluiban a hatalom — folytatta beszédét. A tömeg közbekiáltott: — Mi is csináljuk orosz módra! S amikor a nagy zsivaj lecsendesedett, Harangozó József azt javasolta, hogy válasszanak munkástanácsot. A tömeg egymás után kiáltotta a neveket, s a falu népe a javasoltakból választotta meg az új vezetőséget. A direktórium már másnap kezébe vette az irányítást Tótszentpálon. Jónás Vendelt választották elnökké, Harangozó József és Bogdán Viktor lettek társai a vezetésben. Mikor a direktórium bevonult a községházára, újra ott tolonták, hogyan foglalja el a hivatalt az ő vezetőségük. No hiszen, részesei lehettek szívderítő és mulatságos jeleneteiknek. A meghatódottség párája felhőzte a szemeket, amikor a tagbaszakadt Bogdán Viktor megköszönte a közösség bizalmát. — Ami nádfedeles épület van a környéken, azt én mind ismerem, gazdástul együtt, hiszen tetőfedő, nádazó vagyok gyermekkorom óta. Tudom, mi van a padlásotokon, tudom, mi van kamráitokban. A mai naptól mindent úgy teszünk, hogy nektek jobb legyen. Még el sem csitult a meghatott éljenzés, amikor Bartha László főjegyző törtetett a ka- megszervezésében, pu felé. Legelnyűttebb ruháját házat létesítettek, viselte. S a vállán, mellén ke- reszt.ülvetve, széles vörös szaremilő éneklésre lettek figyelmesek. A tanító az Internacionálét gyakoroltatta a gyerekekkel. — A proletárok himnusza, halljátok-e? — szólott Jónás Vendel a felfigyelő emberekhez. — Illik, hogy mi is megtanuljuk. A tanító kinyitotta az ablakot, s így, a szentpáü direktórium, a falu népe és a gyerekkésedelem nélkül meg is érkezett egy újabb elvtárs a válasszal. Megint összegyűlt a földet kívánó parasztság. De ott tolongott a tamácsháza előtt az egész falu népe. Látni akarták, hogyan dönt a direktórium ebben a sorsformáló ügyben. A megyei elvtárs megma- ' ' gyarázta Jónás Vendelnek, hogy a kormány csak kdhad egvütt tanulta az Intema- vételes esetekben engedélyez cionálét. J ónásék hamar beletanultak a vezetésbe. A jegyző kát hét alatt sem járt any- nvi ügy végére, mint ők néhány óra alatt. Segítették a takisebb mérvű földosztást, s hivatkozott egy bizalmas kormányrendeletre, amely szerint a kisajátított birtokon ugyan termelőszövetkezetek alakítandók, de a szövetkezeti nitót az iskolai munka jobb érdekek tiszteletben tartása egészség- mellett kivételesen megenged- panaszok, hető az egyéni kisajátítás is. segélyek ügyét intézték. Még a Jónás Vendel szívéről nagy falu öreg papja. Keresztes JÓ- kő esett le e szavak hallatára; lag ékeskedett. Úgy övezte ma- zsef is elismeréssel emlegette Nem kell tehát szabálytalanul gát vele, mint valami kanonok a cingulussal. Fergeteges derültség robbant ki a községháza előtt. — Ni csak, itt van a főjegyző elvtárs! — kiáltotta valaki a hangzavarban. A főjegyző izzadva meszelt a kezével, úgy jelezte, hogy meghallgatást kér. S amikor a tömeg elhallgatott, ő kétségbeesetten így kiáltott fel: — Mit nevettek, elvtársak?! Én is proletár vagyok! Ez a mondás minden pénzt megért. Hiszen már az egész megyében suttogtak róla, milyen ügyeskedéssel szerzett Bartha László 240 hold földet néhány esztendő alatt! Ezzel a jelenettel mégis csatát nyert a főjegyző. Békében hagyták a szentpáliak. S amikor néhány napig hiába várta, hogy a proletárhatalom összeomoljon, családostul Németlakra költözött Léner Vilmos főszolgabíró szeme elé, nehogy meggyanúsíthassák, hogy egy követ fújt a vörösökkel. Amikor a nép jól kimulatta magát a főjegyző úri pál-fordumunkájulkat, s a szsnyéri pro- cselekedniük, ha mégis földet letárok mártír káplánja, Si- osztanának. A kiküldött ez- mon pap példájára a szegény után fölhívta a figyelmet nép mellé szegődött testes tül- lelkastül. Nagy eseményt jelentett a tótszentipáli szegénység életében az is, amikor kihirdették, hogy Esterházy herceg és Hu- nyady gróf uradalma nem herrendelet egy fontos pontjára, mely szerint ügyelni kell arra, hogy egy-egy földhözjuttatott családnak a szántóföldje öt magyar holdnál, a rétje pedig egy magyar holdnál nagyobb ne legyen. A földnélküliek mincegi és nem grófi föld többé. A denütt kaphatnak egy hold proletárállam lefoglalta, és kö- földet házhely és háziként céi- zös birtokul adta azoknak, jaira. akik eddig is művelték. A direktórium elnöke az egyik gyűlésen így méltatta a jelentős eseményt. — A grófoktól és a nagybir— A tótszentpáliak nem is akarnak többet — szólt közbe valaki az igénylők közül. Jónás Vendel ekkor kérdőn nézett a küldöttre, mire az betokosoktól elvettük a földet. A leegyezően bólintott A dánek- nagyurak tengernyi birtoka az tórium kivonult a tanácsiháza államé lett, vagyis a miénk, elé, állal áihitatos néma csend- Most. lássunk hozzá közös aka- ben várakozott a tömeg. Jónás rattal, tegyük virágzó paradi- Vendel körülhordozta teteimte- csommá. Eddig is mi művel- tét a feszülten figyelő emibere- tük, csak a haszon volt a má- ken; sé. Most majd a hasznon is mi — Kivételesen eleget teosztozunk. szünk kivánságtdknak. A ráS zéoen beszélt. Jónás Ven- szorulóknak kiosztunk fejendel. gott a dolgozó nép. Látni akar- lásán. az iskola felől odaszüBoenánsák szabadon Manolis Glezoszt! Az elmúlt év decemberében fosztotta meg ismét szabadságától a reakciós Karamanlisz- kormány Manolis Glezoszt, az antifasiszta mozgalom egyik görögországi élharcosát. Manolis Glezosz szabadonbocsá- tásáért a világ valamennyi államában síkraszállnak az emberek. Hazánkban, megyénkben, városunkban is mindenütt gyűléseken követelik az üzemek, vállalatok, intézmények dolgozói: szabadságot Manolis Glezosznak! A Kaposvári Tejüzem II. számú telepén tartott röpgyűlés alkalmával a telep dolgozói tiltakoztak, és követelték, hogy bocsássák szabadon Manolis Glezoszt és a munkás- osztály, a béke többi görög harcosát is. A Víz- és Csatornamű Vállalatnál március 23-án tartott röpgyűlés jegyzőkönyvéből: »Vállalatunk összes dolgozója tiltakozását fejezi ki a letartóztatás ellen. Csatlakozunk az egész világ emberisége tiltakozásához, követeljük, hogy a munkásosztály és a béke többi görög harcosával együtt bocsássák szabadon Manolis Glezoszt! Tetszett is a parasztoknak. Igaz szívükből örültek annak, hogy a föld többé nem az uraké. Örömük azonban mégsem volt teljes. Hiszen csak a legöntudatosaibbak értették meg akkor, hogy jobb közös birtokba venni a nagy uradalmat, közösen megművelni azt, közösen élvezni a munka megszolgált gyümölcsét. A parasztok többsége ezt még nem értette meg, és az uradalmi föld felosztásét kívánta. E kívánságukat közöljék is a direktórium elnökével. Jónás Vendel nehéz helyzetbe került. Szíve szerint nem ként két-három hold földet. Talán egetverő éljenzés lett volna méltó válasz a bejelentésre. De nem ez történt. A csend szinte tapinöiatóvá vált a téren, csak néhol hallatszott szipogás. A férfiak arcán pirosán remegett az izgalom, az asszonyok hangtalanul sírtak; Mert vannak nagy sorsfordulók, amikor az emberek szavát elveszi a hirtelen támadt öröm; direktórium nagy nyu- ' ' galommal és megfontolással vetett számat a tehetőségekkel. A falut övező Esfer- házy-birtofcból néhány bérlő, többek között Papp János maellenezte ő a földosztást és lett _ ^ a lomtulajdonos. Berta Sándor V3 ir4a. ^doWycrgy Hát hai az, akkor az üdv útja az eretnekség tisztítótüzén át vezet — nyugtatta meg magát. Lázár mélységesen hitt abban, hogy szeretni kell az embereket. De nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is! Meg kell védeni az igazságtalansággal, a becstelenséggel, az erőszakkal szemben. Ez harcot jelent. De vállalni kell a harcot, még akkor is, ha magával szemét, és nekitámaszkodott a falnak. A többiek tovább mentek, míg egy nagy, kétszárnyú, vasveretes ajtó elé értek. Zita nőtár egy kulcsot akasztott le a falról. A kulcs megcsikordult a zárban. Az ajtó egyik szárnya kinyílt és súlyánál fogva nekicsapódott a falnak. Az ajtó mögött kőfal emelkedett. A falon egy szűk rés... akkora, hogy legfeljebb egy az anyaszentegyházzal kerül cserépkorsó férhetett át rajta... szembe. Az ügyész egy pillanatig Ezek a gondolatok foglal- megdöbbenve meredt a falra, koztatták Lázár pátert, amikor azután felkiáltott: a kis csoporthoz csatlakozva — Csákányokat ide! elindult az érsek nyomában. Hangtalanul mentek, lefelé az alagsorba, s onnan csigalépcsőn a pincébe. Zita nővér ment elől, utána a többiek. A fáklya most is a helyén volt. Zita fejedelemasszony levette és meggyújtotta. A salétromos folyosón jártak. Lázár atya megismerte a beszögellésben a kőpadot, ahol Krisztina néne elbeszélését hallgatta. Szo.kat- lan félelem fogta el. Félt, hogy meglátja Jovittát, hogy feltáLázár páter meghallotta a kiáltást. Futni kezdett visszafelé, a kertészházhoz. Nyomában az orvos, öt perc sem telt bele és ott voltak a szerszámok. Az orvos meg a pap belevágtak a csákányokkal a falba. Hamarosan akkorára tágították a rést, hogy egyenként átjuthattak rajta a vaksötét pincemélyedésbe. Elsőnek Zita nőgos falakat világított meg. A láng fellobbant a nyíláson betóduló fuvallattól, s az egyik sarokban tázna, csaknem meztelen nőt pillantottak meg. Rothadó szalmán feküdt, és csak hosszú ősz haja takarta. Nem is volt annyira borzalmas látvány, mint amilyenre a belépők felkészültek. Inkább megrendítő, elkeserítő volt látni ezt a megkínzott, szinte gyermeki testet, belenézni a halálból visszatérő, riadt, bánatos szemekbe. Az élve eltemetett Jovitta nőtár feküdt itt: a halál menyasszonya. Még a mindig cinikus orvos sem talált most szavakat. Jo- vittához lépett, karjába vette és kivitte az odúból. Olyan könnyű volt, mint egy tízéves gyermek. Ä többiek némán követték. Csak Zita nővér dilit még a szörnyű helyen, magasra emelve a fáklyát, mint a kárhozat angyala. Az első pillanatokban a megdöbbenés szinte megbénította az agyukat. De lassan engedett vér lépett be, fáklyával a kezében, utána a többiek. Csak Lá- a feszültség, s most már a gon- zár maradt kinn. A csákány dolatoknak valóságos áradata ml előtte a temető kapuja... nyelére támaszkodva várako- indult el. Mindnyájukat Jovit- fenhetett meg ilyen eseti Hátra maradt, megtilt a folyo- zott. ta sorsa foglalkoztatta, de tó kanyarulatában, behunyta a A fáklya itt is salétromvirá mindegyiküket más szemszög- — Folytatjuk bői. Az érsek nem Jovitta szenvedésére gondolt, nem szánakozott rajta, öt csak az egyház szempontjából érdekelték az események. Akármi történt, az egyházon belül kell maradna n’M az ügynek, meg kell aka- Lii dályozni, hogy a nyilvánosság elé kerüljön. Elhatározta, hogy a vizsgálat jogát mindenáron magának tartja fenn. Zita fejedelemasszony félt, irtózatosan félt. Félt attól, hogy kisérteni fogják álmában a riadt szemek. Félt az egek haragjától is, de még jobban félt a törvény embereitől. Nem mintha számolt volna a büntetéssel, vagy mintha akár egy szikrája is lett volna benne a törvény tiszteletének, az emberi együttélést szabályozó jog megbecsülésének. Ö, mint a zárda fejedelemasszonya, fölötte áll a világi törvényeknek. De félt a meghurcoltatástól,' a kolostor életének megbolyga- tásától, és félt attól a vihartól, ' melyet ez az ügy felkavarhat. Zita és az érsek csak árnyalataiban ítélték meg másképp a következményeket. Egy pásztor nyájához tartoztak. Az ügyész mélységesen fel volt háborodva. Alig tudta mérsékelni magát, már-már hangos vádbeszédbe tört ki. Ezt azonban későbbre halasztotta. Lesz arra még alkalom. Azt kérdezgette magától, hogy a XIX. században hogyan töris volna miből osztani, de a Tanácsköztársaság kormánya nem tűzte napirendre a földosztást. S ő hogyan cselekedjék a rendeletek ellen. Megegyezett hát az emberekkel, hogy Marcaliból kér- , , ... . . , , , nek tanácsot. Ott talán jobban holdat kapott._ tudják, mi a teendő. Ki is jött egy elvtárs hamarosan Tót- szentpálra. Szép szavú, határozott fellépésű ember volt és terjedelmes beszédet mondott. és Bogdán Benedek kezén volt pár száz katasztrális hold. Úgy vélték, ez éppen elég lesz a helybéli szegényeknek. Szét is osztották azonnyomban testvériesen. Ki-ki két-három kaAznap este szerény ünnepség színhelye volt a kis Tót- szentpál. Az új gazdák ittak a nagy örömre. De a jövendő képét nem mosta ki emlékezeMi úgy látjuk jobbnak, ha 32 ital ™ vk szövetkezetek- «lakul- fandor Parananoksaga alatt legyveres őrséget szerveztek a nálunk szövetkezetek alakul' nak — mondotta többek kö- . . . ... zött. - Mert a közösen művelt -w Időközben megindult az élet az állami tulajdonba vett nagyüzemi gazdaság több kenyeret ad nektek és az országnak is. H ár ,a Tanácsköztársaság ' * ' kikiáltása előtt is sok nincstelen paraszt gondolkodott ezen megyeszerte, amikor kezdték birtokba venni az úri földeket. Sok somogyi faluban ; alakítottak termelőszövetkezetet az új birtokosak. Közösen használták az uradalom felszereléseit. amit a földdel együtt szintén birtokba vettek. De a szövetkezetiek mégiscsak a falusi szegénység kisebb hányadát képviselték. A többség egyéni telket kívánt, s hangulata, felfogása egyáltalán nem volt még érett a szövetkezeti tömörülésre. Sok magyarázatra, nevelésre lett volna szükség ahhoz, hogy megértsék a közös út jelentőségét. A gyűlés feloszlott, s utána két napig hallgattak a szent-. páliak. Azután újra odaállt néhány nincstelen a direktórium elé. — Üzenjünk a megyei központnak. Ott majd segítenek. Jónás Vendel, látva a hangulatot, maga is a földosztás mellett volt. Világosan látta, hogy az ő társai még nem értik, milyen nagy dolog a falu szocaliste átformálása. S nem hozna sok áldást, ha a kormányzat az érdekeltek akarata ellenére választaná a fejlettebb termelési formát. Üzentek hát a megyéhez, és nagybirtokon, a közösein művelt földeken is. A határ e táján a társas munka öröme visszhangzott. A szövetkezetiek portáján nagy volt az öröm, mert az állam előleget biztosított a rászoruló szövetkezetieknek, kiknek nem volt kitartásuk az új aratásig. Napszámbért- állapítottak meg addig r's, mely lényegesen több volt annál, amit a gróf urak fizettek. Pénzt is és természetbenit abból, amit még találtak a földbirtokosi raktárakban. A falu népe a sok segítségen fellelkesülve élelmiszert, lisztet, marhát, élősertéseket gyűjtött a városiak megsegítésére. S amikor vagonba rakták a szállítmányt, virító mfniurn- íestékkel azt is felírták a vagon falára: »Tótszentpál küldi, a vörös falu«. A vörös falu később sokat ' ’ szenvedett a hősi napokért. Éppen csépelni kezdték a proletárföldek első termését, amikor Prónay báró szittya különítménye rárontott, a föíd- osztókra. A gép megállt, mintha kiszakadt volna a lelke. Aznap vért csépeltek a vörös faluban. • Horváth József, Kékesdi Gyula, Nemes János és Ordas Nándor »133 nap- e. riportsorozatából. Megjelent a Népszabadság 1853. HL 25-i szarna ban.
