Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-24 / 70. szám
SOMOGYI NfiPLAP 5 Kedfl, 1939. március 24. Javítsák meg a munkát a siófoki járás fmss-eiben A megye földművesszövetkezeted közül a siófoki járás fensz-eá érték el a leggyengébb eredményt a múlt évben. Éves nyereségtervük 1 740 000 forint volt, s 884 477 forint nyereségeit értek el. Nyereségtervét csupán az ádándi és a balatonendrédi fírisz teljesítette. Érdekes, hogy egykét évvel ezelőtt e két szövetkezedben volt a legtöbb sikkasztás, hűtlen vagyonkezelés, rossz vezetés. Azóta alapos szervező 'munkát végeztek itt a vezetők és dolgozók. Fogukhoz verdék a garast, a veszteséges üzemágakat megszüntették, ésszerűen gazdálkodtak, egyszóval jól teljesítették az fimsz-efcre bízott gazdasági feladatókat. A kötcsei szövetkezetnek 69 800 forint nyereséget kellett volna elérnie, de majdnem ugyanennyi ösz- saeg. 67 389 forint került a veszteség rovatba. Az FJK vezetői évközben mar látták a bajokat, és revíziót rendeltek el a szövetkezetnél. Az fensz vezetőd azonban nem tartották be az utasításokat A másik, nagymértékben veszteséges szövetkezet a kőröshegyi fensz. Itt 216 000 forint nyereségtervvel szemben az eredmény: 148 697 forint veszteség. A kőröshegyi fmsz már évek óta nehézségekkel küszködik. A legnagyobb hiba az, hogy nem találnak erélyes kezű, a gazdasági és politikai munkáihoz egyaránt értő igazgatósági elnököt. Volt olyan év — például az 1957-es —, amikor három igazgatósági elnök is váltotta egymást. A szövetkezet főkönyvelőjét is le kellett váltani a műit évben. Tarthatatlan ez az állaipot. A saját kezelésbe vett tartaüékföld megmunkálására 80 000 forintot fizetett rá a szövetkezet. Bolti leírás, romlás és az áruk tönkremenése miatt nem kevesebb, mint 30 000 forintot kellett a veszteség-számlára írni. Az eltörött és elveszett szikvízüvegek miatt 26 000 forinttal (!) növekedett a veszteség a kőröshegyi szövetkezetbe. " A járás harmadik veszteséges szövetkezete Zamaróiban működik. Itt nem 2621 forint veszteséget, hanem 75 900 forint nyereséget kellett volna elérni. A- járás többi veszteséges szövetkezete közül egyedül a zamár- di frnsz-t lehet némiképp megérteni. Nagyon rossz adottságokkal rendelkezik, komolyabb forgalmat csak nyáron tud elérni, ennek ellenére meg kell javítaná a munkát Zamárdiban is. A siófoki járás többi fensz-e ért el nyereséget, azonban az előirányzatot nem teljesítette, így például Bafetomszaibadi ban a tervezett 176 ezer forinttal szemben 96 ezer, Balatonszárszón 126 ezerrel szemben 32 ezer, Sásváron 67 ezerrel szemben 49 ezer. Siófokon 677 ezerrel szemben 379 ezer forint tiszta jövedelmet értek el a f öldm ű vesszövetkezetek. A felsorolt nyereséges szövetkezetek közül a siófokinak legjobb az adottsága, s az élőid években mindig arról adhattunk túrt, hogy Siófokon túlteljesítették az éves terveket, .jól működött a földmű vesszövet- kezet. Egyetlen példát ennek bizonyítására: a Balaton cukrászdát úgyszólván teljesen saját erejéből hozta létre a szövetkezet. A siófoki járási központ vezetőinek főleg a személyi kérdések minél előbbi megoldásához kell segítséget nyújtaniuk: Meg kell találni végre azokat az embereket, akik életcéljuknak tekintik a földművesszövetkezeti munkát, és nem haszonszerzésből vagy egyéb előnyök élvezete végett vezetik az egyes frnsz-eket, s aztán ha j már minden a fejetelejére áll, akkor továbblépnek. Az ellenőri gárda tagjai is sűrűn váltogatják egymást. A múlt évben például két körzeti ellenőrt fegyelmi határozattal kellett elbocsátani, illetve alacsonyabb munkakörbe helyezni. Két másik ellenőrt ugyancsak más munkakörbe osztottak be. A siófoki járási központ vezetői tanuljanak a hibákból, és ezt az évet szervezettebb munkával, fokozottabb ellenőrzéssel tegyék eredményesebbé. Dévai Zoltán A régiek helyett f új cikkeket gyárt] a Finommechanikai Vannak olyan árucikkek, amelyek kiöregszenek, a vásárlóknak már nem kellenek, a kereskedelem nem veszi át, szóval többé nincs szükség rájuk. A gyártó cég ilyenkor természetesen nem erőlteti tovább az előállítását, és olyan újabb áruféleségeket keres, amelyeknek ismét van jó piaca, megfelelő kereslete. A Kaposvári Finommechanikai Vállalat három gyártmánya öregedett ká erre az évre: nem keresik már a régimódi háromkerekű gyermektricikllket (pedig kétfélét is készítettek eddig), úgyszintén feleslegessé vált a húzós kis kocsi gyártása is. Helyettük új cikkeket vezet be az üzem. Két igen ügyes, ötletes gyermekjáték elfogadása most van folyamatban a felsőbb szerveknél. Egyik a «-Panni« robogó kicsinyített mása, a másik a "-Moszkvics« személygépkocsi modellje. Mindkettőt lábbal, pedállal kell majd hajtani a gyerekeknek. Modem, tetszetős játékszerek, az autónak még világítása is lesz. Ebben az évben kezdték el gyártani az üzemnél a csővázas, falécekkel burkolt kerti székeket, asztalokat is a vendéglátó- ipar számára és a Moziüzemi Vállalatnak. A robogók és a kisautói-: gyártását a második félévben kezdik majd el, és a Sportszer Nagykereskedelmi Vállalatom keresztül fog eljutni a somogyi, kaposvári vásárlókhoz. Somogyvári látkép Javult a Patyolat munkája A Kaposvári Patyolat munkája javult az utóbbi hónapokban. Ez főként a jobb munka- fegyelemnek és az előrelátóbb szervezésnek tulajdonítható. Hogy így van, azt leginkább a kevesebb panasz és a lakosság nagyobb bizalma tanúsítjaA vállalat tavaly félmillió kilogramm ruhát mosott ki. Az, üzem kapacitása azonban még mindig nincs egészen kihasználva. Ugyanakkor a vidéki vállalatok, állami gazdaságok, gépállomások helyben drágábban mosatnak, mint ezt a Kaposvári Patyolatnál tehetnék. A Kaposvári Patyolat ezért arra törekszik, hogy ezt a mosást is elvállalja. A legnagyobb problémát a távolságok legyőzése okozza. Úgy vélik azonban, hogy a szállítást részben azzal megoldhatják, ha a vidéki vállalatok mosásra szánt ruháikat behozzál:, illetve elviszik akkor, amikor autóik, aetorjaik a városban járnak. De a Patyolat is igyekszik segíteni azzal, hogy ha kell, saját gépkocsijával is kiviszi vagy behozza a mosásra szánt ruhát. Főként könnyen vállalkozik erre a járási székhelyeket érintő útvonalakon. A szabad kapacitást kihasználó vidéki üzemek és vállalatok abban a kedvezményben is részesülhetnek, hogy a Patyolat a mosásban érvényben levő tíznapos határidőt számukra hét napra csökkenti. Aliiig* két év át áll st — Fosztogató, rongáló gyerekek a siófoki vasútállomáson A vonat «késésekor, a kocsik fűtési, világítási vagy bár- milyen hiányosságait tapasztalva gyakran mondjuk bosszúsan: »Hát ez a MÁV«. Csak így, általánosan, személy szerint nem is gondolva senkire. S nem gondolunk arra sem, mennyi felesleges fáradságot és munkát okozunk mi magunk nagyon sokszor — akaratlanul vagy szándékosan —- a vasút dolgozóinak. A jegyvizsgálóknák is, akikkel személyesen érintkeztünk, s azoknak, akiket nem is látunk, nem is tudjuk, hogy mennyi fáradsággal végzik munkájukat, hogy napról napra tiszta, hibátlan kocsik gördülhessenek velünk az állomások vágányairól. Minden gondolkodás nélkül leszórjuk a hamut, cigarettavégeket a padlóra, felrakjuk lábunkat a padra, s fellépünk a bőr- vagy pámás ülésekre, ha nem érjük el a csomagtartót. Akadnak olyanok is, akik megfontoltan rongálják a Vasúti kocsikat, szórakozásból vagy pénzszerzés végett. A siófoki vasútállomáson délutánonként két kaposvári szerelvény áll két-két órát. A fűtőházfőnökség kocsi- sérülési jelentésében már az év nyarától kezdődően olvasr- hatók az e szerelvényeken keletkezett, szórványosan tapasztalt kisebb-nagyobb károk. Okozóikat elfogni nem sikerült, s jelentékeny rongálások nem is történtek ez év január, februárjáig. Január 14-én azonban eltűnt egy főbiztosíték és töltőbiztosíték. A karbantartók pótolták a hiányt. Másnap ugyanebből a kocsiból ugyanezek az alkatrészek vesztek eL A következő napokon más kocsikban, más hiányok és károk keletkeztek. Január 28- án egy gáz-feszméró, majd izzók és felhúzó heveder, négy csomagtartó teljes hosszában levágva, ismét gáz-feszméró és kétszer fél négyzetméter mo- kett-párnaiülés felhasogatva, ajtóitól incsek, reteszek stb. sbb. szerepel a rongálások listáján. A kocsijavító műhely dol- •oaiiM és a siófoki állomásfőnökség a vasúti rendőrség segítségét kérték... • « • A kocsik homályos belsejében az ablakokon keresztül kezeiket látni, amint az égők felé nyújtózkodnak. A három gyerek elfutna, amikor észreveszik a felnőtteket, de már késő. — Tegnap nem mi hasogattuk szét a párnát — így kezdik megszeppentem s odabenn megmondják a nevüket: O. F., A. L., K. F. — Nem mi voltunk, hanem a H. M. meg a... és sorolják a többieket is. — Miért csináltátok? — A féket azért rontottuk el, mert élveztük, hogy nem tud majd fékezni a kalauz bácsi, ha megy a .vonat. A gázharisnyát is... Miska azt mondta, hogy megmutatja, hogyan kell disznót ölni, és akkor beleszúrta a kést a párnába, s hasogatni kezdte. ... Misi éppen különórára indult. Ráismerni a gyerekek elbeszélése alapján. Félszemmel kacsingat a szerelvény felé, s már ott ül ő is a többiek között. — Meséld el.:. Ö is meséli: — Tavaly nyáron indiános- dit játszottunk a vonatokon, bedobtuk az ablakokat... Az ősszel éjjeliőrökért ijesztgébtünk a villany égőkkel; a közelükben hozzá vágtuk a falhoz, és nagyot durrantak... A réz- alkatrészeket eladtuk a MÉH- nek, a pénzen cigarettáit vettünk. (Erre Sz. L. — egy fodrászmester fia — vette rá a gyerekeket, ö a legidősebb, már 14, a többiek 8—12 évesek). .. Egyszer téglát tettünk a sínek közé, lássuk, hogyan siklik ki a vonat... A gáz- feszmérő mutatójából nyílhegyet készítettünk... S előkerülnek még a többiek is. A gyerekek később tagadnak, hazudoznak, és egymásra próbálják Venni a történteket, csak a kis Kőszegi Ferire vallják a többiek is, hogy ő nem csinált semmit, csak járkált velük. Az eset így napvilágra került, és csattognak erősen a szerető szülői pofonok. Persze már késő, és semmit sem javít az eddigi helytelen nevelésükön, ez az újabb helytelen és cseppet sem valószínű, hogy eredményhez vezető módszer. De a szülői szigor az erős felindulásban nem talál más megoldást. ígérik is valamenyFgerben les* az idei borverseny Az immár hagyomány ossá vált borversenyeket az idén Egerben rendezik meg. A verseny nevezéseit az idén a borok mennyiségétől teszik függővé. Így például az állami gazdaságok csak olyan borokkal indulhatnak a versenyeken, amelyekből legalább tíz hektoliterrel rendelkeznek. A termelőszövetkezeteknél legalább öt, az egyéni termelőknél pedig legalább három hektoliteres a követelmény. nyien, hogy a gyerekeik által akozott 1370,45 forintnyi kárt egyenlő részben elosztva megfizetik. Napok múlva már meggondolják magukat. — Én nem fizetek, az én gyerekem csak egy ablakot tört ki — mondja egyik is, másik is, két szülő kivételével. Említést érdemel még, hogy a 14 éves Sz. Lászlót az elmúlt nyáron egyszer kitiltották a vasútállomás területéről, mert rendetlenkedett, apróbb tárgyakat lopott az utazóktól. — Sz-né mégis — mint akkor — fenyegetőzik. Neki és a többi szülőnek is érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy más módszerrel kellene nevelni gyerekeiket, nem beszélve arról, hogy még helytelenebb, ha már edkövetett hibáikat mentegetni, takargatni akarják, s felmentem őket a felelősségre vonás alól. Nem valószínű, hogy a bírósági paragrafusok között találná olyat, mely Sz Lászlót vagy szüleit marasztalná el egyedül ez ügyben. De az emberi lelki ismeret törvényei ezt teszik. Sz László — a bandafőnök — hatására lettek bizonyos mértékben ilyenek a többiek, a fiatalok is... Az ügy végső soron a bíróságra kerül, ha e felesleges huzavonát maguktól nem előzik meg a szülők. Három bárány bánta A siófoki gyerekek történetének tanulsága minden fel- • nőhet figyelmeztet: a vasút dolgozóinak a kulturált utazási lehetőséget biztosító munkáját gyerekeink, de mi inogunk se gátoljuk, ha segíteni úgysem, csak néha-néha szülni tudjuk őket. Virányi Pál A hatalmas üstben pörkölt gőzölög. A műszaki vezető a konyhán mint főszakács az utolsó terepszemlét tartja. Szemközt három bárány megnyúzott bőre kiterítve néz szembe a délutáni éggel. A főkönyvelő kultúr csoportot fényképez a gyárudvaron. Az igazgatónő az irodájában áll, kezében tartja ünnepi beszédét. — Most mentek el a fő- igazgatóságtól itt járt vendégeink — mondja —, éppen csak hazaszaladfam átöltözni. Ha már a felkészülésemen nem is, legalább a ruhámon lássék, hogy megtisztelem ezt a mai délutánt, mert ünnepnek érzem én is... Az ünnep szót másutt talán erős kifejezésnek találtam volna. De mert jól tudom: a Kefeanyag Kilcészltó Vállalatnál az első félévben azon drukkoltak, hogy meg ne álljon az üzem, és anyaghiány miatt gondolni sem lehetett a tervteljesítésre — őszintének érzem az ünnep kifejezést. Hiszen most nyereségrészesedést osztanak. És hogy erre sor kerülhetett, valami nagy dolog történt időközben. A függönyt széthúzzák, és akik az imént fényképezked- tek az udvaron, most a színpad deszkáin ropják a táncot. Jelenetek peregnek, és a kacagás kibújik a nyitott ablakon, megrázva a lassan virágba boruló fákat a városvégi rétszélen. Az események egyre gyorsulnak az esti műsor programjában. Pénzzel tömött borítékok zizzenése olvad bele a taps zúgásába. Mire a névsor utolsója is kifordul a borítékos asztaltól, a három birka ízletes pörköltje már ott gőzölög a vacsorához terített asztalokon. Ehhez persze bor csúszik igazán. Igaz, hogy itt főleg nők fogyasztják, mégsem maradnak üresen az asztalra rakott apró boros- üvegek. És még itt a bor illatát érzem, amott, az asztal túlsó végén sör habja púpo- zódik a poharak öblén. Ekkor már szól a muzsika is. Csupa ritmus, pergő tánc, színes forgatag a terem. — Szabad egy keringőre? — szólítom a hosszú hajú szőkét, Kovács Magdi L-et. Szállunk, suhanunk. — Mennyit kapott? Hetet? — Igen, hétszázat. Kicsit meglepett. Nem számítottam rá. Elkeseredtünk mindnyájan az első félévben, amikor nem volt anyag. Aztán egyszerre csak megérkezett. Kiadtuk a jelszót magunk között: Rákapcsolni, lányok, munkára! — Tervet akartak teljesíteni mindenképpen, ugye? A zenekar remekel »... Így élni, jaj, de szép, így élni, jaj, de jó...« összemosoly- gunk. Kicsit eltértünk a tánchoz közelebbi témától. — Ugye, unalmas vagyok? — kérdem. Csik Rózsival pergünk tovább. —... Szóval nem kaptak anyagot... —... Igen, és akkor elhatároztuk, hogy nemcsak teljesítjük az első félévi tervet, hanem túl is teljesítjük, és amit lehet, behozunk az első féléviből. Bevezették a jól jövedelmező textil lószőr- gyártást. Takarékoskodtunk, igyekeztünk. így osztottak szét köztünk most 120 000 forint részesedést. A keringő tart. Uj ismerősöm Jüngling Györgyné. — ... És mondja csak — kérdem —, ezt a kapóra jött részesedést milyen boltban hagyja ott? — Tudja, mi az a kiskosztüm? No, olyat szeretnék, vagy a most vásárolt konyhagarnitúrához egy kis tűzhelyet, mivelhogy a családi tűzhelyben már négy hónapja meggyújtottuk a tüzet. Azóta vagyunk házasok. Az uram a Textilművektől kap nyereségrészesedést, és... — Az áldóját! Hagyjuk, mert egyre bonyolultabb lesz a számvetés! Figyeljen csak? . Szép a lány, jó a lány ... « Mondjam, hogy az üzem vezetői ugyancsak félreraktak jó néhány ezer forintot a munkaver&enyek jutalmazására? Aki itt megfogja a munka végét, annak tele lesz az erszénye. De mielőtt ezt szóba hoznám, a dióbarna szemű Z. Marika megelőz, és tudtomra adja, hogy ők ki is akarják használni a lehetőségeket. Hiszen az idén meginduló exportgyártás nem babaruha-játék. Ezekről a lányokról mondták nekem, hogy szorgalomban felülmúlhatatlanok. A munka a midenük, a terveket teljesítik. Marika mosolyog, és csak annyit mond: — Érdemes is, nem? »___Vörösbort ittam az este...« Tyuhaj! Ragyogó a hangulat. Jól érzem magam, pedig még részesedést sem kaptam. Tessék akkor ezt a hangulatot a többire átszámítani, akik idetartoznak, és ma a borítékos asztalhoz járultak. Az egész estét három birka bánta. És a jelekből úgy tűnik, hogy jövő ilyenkor a hízásban jó előmeneteli tanúsító birkanépség újabb három tagjának megint nyakára teszik a kést. — Szegedi —
