Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-22 / 69. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Yasämap, 1959. március 22. LETENNI A FEJSZÉT! Sokszor elmondtuk már, hogy fában szegény ország va­gyunk, fabehozatalra szoru­lunk. Nem pusztítani, hanem növelni és nevelni kell fáinkat. Mégis mit tapasztalunk? Szinte rönkhegyek nőttek a gatterek mellett. Egyik-másik földmuvesszövetkezet a nagy volt kellően átfogó, mivel a más tennivalók erről a fontos nemzetgazdasági ügyről elte­relték a hatóságok figyelmét. A baj bekövetkezett — a Iefű- részelt akácot már nem lehet élővé varázsolni. De arra volt még mód a múlt napokban, hogy a megyei szakigazgatási kínálat miatt engedélyt próbál szerv megálljt parancsoljon a szerezni fafelvásárlásra. Sok további fakitermelésnek. En- helyen a falusi udvarok nagy nek értelmében a korábban ki­részét frissen kivágott fák ra- adott engedélyre sem szabad kásái foglalják el. Mosdóson a fát kivágni a tanácsi területe- magánosok egy kisebb erdejü- ken. A közúti szállítások ellen- ket annyira megtizedelték, őrzésének megszigorítása, a fe­hogy abból felújítás nélkül nem válik ismét erdő. Hogyan történhetett meg az idei tél végén a fák mértékte­len kipusztítása? A tanácsi fel­ügyelet alá tartozó területeken tanácsi engedéllyel lehet fát kitermelni. Ki-ki kért is, ka­pott is engedélyt meghatáro­zott mennyiségű fa kivágására, de sokszor túllépték a határt. Az ellenőrzés ugyanis nem lelősség utólagos megállapítá­sa és a fakitermelésben vétke­sek megbüntetése nem marad­hat el. Mindezeken túlmenően az­zal lehet valamit jóvátenni a véghezvitt nagy pusztításból, ha most, a tavaszi fásítási idényben megyeszerte minél több csemetét és su hangot ül­tetnek el. IBUSZ társasutazások az NDK-ba Az IBUSZ négy-, nyolc-, tizen­két napos társasutazásokat szervez a Német Demokratikus Köztársaságba. Budapesttől Drezdáiig és vissza, külön re­pülőgép, a Német Demokrati­kus Köztársaságban külön au­tóbusz. szállítja az utasokat. A négynapos csoportok Drezdát, Lipcsét, Meisseni, valamint a »Szász Svájcot« tekintik meg. Részvételi díj 1338 forint. A nyolcnapos csoportok a felso­roltakon kívül Erfurtot. Wei- mart, Buchenwaldoit és Mark- léberget is megtekintik. Rész­vételi díj 2492 forint. A tizen­két napos csoportok pedig ezenkívül még Kari Marx- stadtot, Disenachot. Wartbur­got és Jenát is meglátogatják. Részvételi díj ennél az utazás­nál 3420 forint. Jelentkezni lehet az összes budapesti és vidéki IBUSZ-iro- dánál. SIKERÜLT AZ Kozlinger István, a ladi Rákóczi Tsz elnöke mondta: felléptünk a dombra, hogy messzebb láthassunk. Messzebb a régi gazdálkodási módszereknél, túl az apák, a nagyapák örö­kén. A dombra való fellépést velük egy idő­ben és több helyen elhatározták. A történel­mi idő adta leckére nem lehetett és nem is lehet másként válaszolni. Megyénk egészéből Lad, Szülök, Kálmáncsa határára vetítve a reflektort, szinte megnyugszik az ember. Mindhárom község termelőszövetkezeti falu. Szulokon négy: a Dózsa, a Kossuth, a Búza- kalász és a Béke Termelőszövetkezet műkö­dik. A 6 ezer holdas határba alig nyújtóznak bele kisparcellákat jelző csíkok. A jó idő beköszöntésével a szuloki szorga­lom híréhez méltón láttak munkához mind a négy szövetkezet tagjai. A zab vetése — mi­korra e sorok napvilágot látnak — befejező­dik. Műtrágyaszórás, szántás, vetés szinte versenyszerű a tsz-ekben. A szükséges vető­magokat a gazdák adták össze, főleg a bur- gonya-vetőgumót. Ezen a vidéken ennek a nö­vényféleségnek igen nagy a kelete. A másik fő jövedelmi forrás a/dohány. A Dózsa Tsz például 60 katasztrális holdat palántáz be. Mindezek mellett legfőbb erőssége a szö­vetkezeteknek az egyetértés. Egy kis villon­gástól eltekintve nem volt perpatvar, vesze­kedés a középületek elosztásakor. Jó testvér módjára dűlőre jutottak. Már a múlt hét elején összeült a négy szö­vetkezet vezetősége, s felosztották a felosztani valót. A Kossuth Tsz 75 ezer forintért vásá­rolt egy épületet, s annak szétbontásához már hozzá is látott az iparos brigád. Ebből az épületből egy 80 férőhelyes istálló készül. A tagok egy része az új istálló építésénél talál munkát. A Kossuth tagjai több mint 600 má­zsa műtrágyát adtak össze, mondván, műtrá­gya nélkül a szuloki föld sem terem. Az említett községek határaiban a korábbi­nál egészen másként megy a munka, szerve­zettebb a mozgás, irányítottabbak az embe­rek. A szuloki Béke Tsz csutaföldjén 12 pár lófogat fordul a barázdákban. — Ennyi ez pontosan, nem kell azt számol­ni — vetette közbe az egyik kocsis. — Brigádvezető vagy vezető-féle ember nincs itt? — érdeklődtünk. — Minek az, itt mindenki dolgozik. Az asz- szonynepség válogatja a krumplit, mi meg szántunk — válaszolták. Ladon tavaly még nem dolgoztak szövetke­zetben az emberek. Ez év tavaszán két közös gazdaságba tömörültek, s a jó idő beköszön­tésével a Rákóczi és a Zrínyi Tsz-ben láttak munkához. — öröm nézni a nagy megmozdulást. Na­ponta 21 fogat forgolódik a földeken. Amint tudjuk, a Zrínyiben is az aprómagvak kivéte­lével összehordták már a szükséges vetőma­gokat — így a Rákóczi Tsz elnöke. — Nekünk van két mázsa lóherénk is — folytatta —, egyelőre azonban ezzel várni kell, mert nem egységes és előbb meg kell találni a csere módját, aztán lehet csak ... — Műtrágya? — Nem probléma, hordják a kocsik Ho- mokszentgyörgyröl, s amennyit a föld meg­kíván, annyit adunk majd neki. A kálmáncsai Béke testvérében, a Kossuth Termelőszövetkezetben sem tétlenkednek az emberek. A nagyatádi erdőgazdaságtól átvett istálló kívül-belül fehérre meszelt falai mint­egy hirdetik, hogy a tagok rendet akarnak a portán, igazi gazdái lesznek az összehordott vagyonnak,, vagy az egy tagba szántott föld­nek. Az egyéni istállókból egy födél alá kerül­tek már a lovak, s frissen rakott szénakazal jelzi, hogy nem amolyan szóbeszéd a tavaszi munlcák Jcozös kezdése. A nemrég kérgeit kor­látfák: szerszámtartók, abrak mindmegannyi tanújele annak, hogy az első lépés sikerült, már az elinduláskor is van közös alap. Szólni kell az emberekről, akár a szuloki, ladi vagy a kálmáncsai új katonákról, a szö­vetkezeti mozgalom lehet, hogy idős, de még­is legfiatalabb tagjairól. Kedvükről, tetteikről és szándékaikról, hangulatukról. Holnapjuk, elkövetkező munkájuk, mindennapjaik érté­kéért, értelméért való közös erőfeszítéseik va­lamiféle közös örömmel töltik el őket. Ez a fény talán része a varázslatos márciusnak, vagy belőlük, magukból a tagokból sugárzik kifelé, s ömlik szét a termékeny humuszon. Hogy nincsenek magukra utalva, bízhatnak egymásban, s támaszkodhat társ a társra, ta­lán ez a magyarázata csurranó kedvüknek. Igen, ezt látják, ezt érzik, miközben a csillag­borsó alá készítik elő a talajt, krumplit vá­logatnak, vagy éppen indulást parancsolnak a lovaknak. Gőbölös Sándor Több téglát vár az ország! A Somogy Megyei Téglagyá­ri Egyesülésnél arról beszél­nek, hogy még van égetett tég­la tartalékuk. A kapoamérői téglagyárnál vagonokat raknak a munká­sak. 90 ezer téglát küldenek a somogyszUi, 120 ezret a so- mogyjádi termelőszövetkezet­nek. Lám, a téglának nem kell cégér! Az építkezések még csak most indulnak meg igazán. A nyersanyagot a téglagyárak adják. Az egyesülésnél tisztá­ban vannak a megnövekedett feladattal és aana törekszenek, hogy 9 millió téglával többet adjanak, mint tavaly. Ebből 3 milliót a pártkongresszus tisz­teletére ajánlanak fél. Homok, homok, homok... A kaposmérői munkások most is átkozzák azt. aki erre a helyre telepítette a gyárat. Homokos a talaj és éppen hogy lehet belőle téglát égetni. A kitermelő munkások homok- hegyeken turkálnak. De mit lehet tenni, ha nincs másutt föld a közelben. Persze a kor­mánykereket az ógetőkemencé- nél kell igazán kézben tartani, hogy kihordásnál ne törjön da­rabokra a homoki tégla. A ne­héz körülmények ellenére ta­valy alig akadt egy-két rekla­máció. Idén ezt is el akarják kerülni. A gyár dolgozói ezért már a nyersgyártásnál résen vannak. Mert ha Katona Erzsébet nem az előírásnak megfelelően keveri a szén per­nyét a földet szállító csillék­be, akkor nehéz az égetés a kemencéknél, egyenetlen lesz, elég, vagy ki sem ég a tégla. De Erzsi nagyon vigyáz, mint ahogy percnyi elbámészkodás nélkül huzatja a csilléket Bo- zsonyi István kommunis­ta téglagyári munkás is. ö azt vallja: jórészt a kommunisták példamutatásától függ, hogy sikerül-e végrehajtani a terve­ket, megértetni, mi az előnye a hétnapos kemenceműszaknak és így tovább. Böczös József. Forró András, Havas. László és a többi párttag ebben a szellemben tanácskozik a mun­kásokkal, valahányszor csak szóba kerül a termelés. Persze, hogy a 6 200 000-res évi tervnél több téglát gyártsanak, a minő­ségen kívül ügyelni kell a gyorsaságra is, a percek, a pil­lanatok jó kihasználására. He­lyes úton indultak el, hisz a márciusi 200 ezres tervet már teljesítették. A további cél, hogy 400 ezerrel többet gyárt­sanak. Versenyfutás az idővel A Szigetvári utcai téglagyár­ban úgy gördülnek a csillék, mintha a prés már hónapok óta öntené a téglát. Pedig mindössze egy hét óta tant a nyersgyártás. Kaiman Fe­renc gyári munkás magabiz­tosan kijelenti, hogy 21-re tel­jesítik e havi tervüket. Eat a többiek sem cáfolják meg. Sőt, már az égetés mialőíblbi megin­dítására gondolnak. Az idő múlik, szárad-e a tégla? Sze­retnénk még e hónap 25-én (te­hát határidő előtti begyújtani a kemencét, mert akkor 1-én a tüzes vályogkohó már önti ma­gából a népgazdaságnak most vörös gyémántot jelentő épí­tőanyagot. A Szigetvári utcai tégla­gyárban egyébként arról biz­tosítanak, hogy a 6 200 000-es terv helyett V millió téglát gyártanak. Ebben a hétnapos műszak bevezetésének kétség­telenül szerepe van. Így vasár­nap sem kell »stagnálni« a tűz­zel és megállni a kiszállítással. A termelés folyamatosabb lesz. De a minőség is jobb, ment nem kerül a tégla kellő előme­legítés nélkül a nagyobb tűz­höz. A munkásak azért is szimpatizálnak ezzel, mert a termelés növelése mellett ők is anyagi előnyökhöz jutnák. Kémlelik az eget, lesz-e jó idő? Ha igen. akkor már 25-én füs­tölhet a kemence kéménye. Holnaptól ötezer Idén szoros a gyáraknak ki­adott termelési terv. Ennek el­lenére a festői völgy ölén nyúj­tózkodó bőszénfai téglagyárban már az első napok után ezzel a kijelentéssel találkozunk: hat helyett hat és fél millió téglát akarunk égetni. Présgépünk — mondják a munkások — órán­ként 4500—5000 darabot tud gyártani. Alig néhány napja tart az üzem, s máris meghatározzák a további feladatokat: holnaptól óránként ötezer téglát gyár­tanak, — tehát nem állnak meg a maximumig. Bőszé nfán van ennek reális alapja, hiszen a tervet máris teljesítették. De lehet gyorsítani a munkát az­zal is, hogy a kitermelt földet folyamatosabban biztosítják, mint eddig. Ehhez a most ösz- szeállíitatott Báger f:;1dki ter­melő gép is hoz „út. Le­nért József Bager-szerelő szerint az eddigi 15 forinttal szemben így egy forint húsz fillérre csökken a köbméteren­kénti földkitermelési költség. Ehhez még hozzászámíthatják a gyorsabb szállítást, téglaki- rakást. Molnár Pál öreg kommu­nista elmondta a hidasi tapasz­talatcserén szerzett benyomá­sait a gyáriaknak. Ezt is meg­valósítják, és a jövőben rit­kábban rakják a színbe a tég­lát, hogy meggyorsuljon a szá­radás. Tizennégy vagon moz­donypernyét tárolnak a tele­pen, amely meggyorsítja az égetést. Számolunk,, számolga­tunk. Mérlegre téve a bőszén­fai munkások igyekezetét, ki­derül, hogy a hat és fél millió téglából hétmillió kerekedik ki év végére. ök is csatlakoztak az ország többi gyárához. A munkaver­seny lehetőségeit kihasználva minél többet adni az ország­nak — ez a cél! Ök annyit vár­nait viszonzásul, hogy a MÁV fűtőházakban segítsék célkitű­zéseiket, kapjanak minél több mozdonypemyét! Az áramszol­gáltató vállalattól pedig azt kérik, csökkentse az áramszü­netet, mert a kiesés gátolja a termelést. A közös összefogás és együttműködés nyomán megvalósulnak azok a tervek, amelyeket a téglagyárak dol­gozói magúit elé tűztek. Szegedi Nándor Ä nagybajom! fmsz jól foglalkozik a termeltetéssel (Tudósítónktól.) A nagybajomi ímsz körze­tében Jákó és Nagybajom köz­ségekben ma még az egyéni parasztgazdaságok vannak túl­súlyban. Ezeket az egyéni pa» rasztgazdaságokat segíteni a termelés munkájában — a földművesszövetkezet fontos feladata. Szoros együttműkö­dés alakult ki a nagybajomi, jákói gazdák és az fmsz kö­zött, annak érdekében, hogy á termelés folyamatosságában ne álljon be zökkenő. Kikeltek a naposcsibék A Kaposvári Baromfikeltető Állomáson hetenként 15— 16 ezer kiscsirke kel ki. A tojásokat tsz-ektől, állami gaz­daságokból, tangazdaságokból és baromfitenyésztő minta­községekből szedik össze. A dunántúli viszonyoknak lég- jobbam megfelelő sárga magyar fajtát segít meghonosí­tani, elterjeszteni a keltetőállomás. Eddig hetvenezer darab csirkének akadt gazdája. A legtöbb naposcsibét az állami gazdaságok és tsz-ek vá­sárolják. Az Alsóbogáti Állami Gazdaság csombárdi üzem­egységében 5 ezret, a Kaposvári Mezőgazdasági Techni­kum telepére 3 ezret, a Lábodi Állami Gazdaságba 1800-at szállítottak Tsz-ek közül a pusztakovácsi Dimitrov 4500 naposcsibét rendelt a keltetöállomástól. Takács Mihályné és Pattantyús Józsefné berakják a tojást a keltető­gépbe. Osztályozzák és Ötvenes ládákba teszik a kikelt kiscsirkéket, Megindultak a tavaszi mun­kák e körzetben is. Hordják a trágyát, szántanak és vetnek, mert tudják, hogy a párt és kormány a termelőszövetkeze­ti mozgalom fejlesztése mel­lett az egyéni parasztgazdasá­gok termeiésének növeiésére is nagv gondot fordít. A kor­mányzat a szerződéses termel­tetésen keresztül hatással van a paraszti termelésre. Az el­múlt év őszén és ez év tava­szán kötöttek a jákói és nagy­bajomi gazdák is termelési szerződéseket különböző ipari I növényekre, zöldségfélékre és gyógynövényre. így pl. cukor­répából 44, tavaszi bükkönyből 20, szarvaskerepből 25, csiÜag- | fürtből 7, bíborherébőí 4 kát. ! holdat szerződtek a környék parasztjai. Megértették tehát a nagybajomi és jákói gazdák, |hogy jövedelmüket akkor tud- I jáfk növelni, ha ilyen növénye- íket termelnek. Bánfí Balázs ä l200 négyszögöl cukorrépára, Lóki Béla 1 hold bíborra, Sá- | móczi István és Sebestyén | István 1—1 hold szöszösbük- jkönvre kötöttek szerződést. A zöldségfélék termesztésére is van lehetőség a körzetben. A gazdák az fmsz-nél 29 hold zöldborsóra, 63 hold uborkára, 20 hold paprikára, 15 hold pa­radicsomra, 10 hold zöldbabra, 13 hold fejes őszi káposztára és más növényféleségfckre szerződtek. Uborkából például Kiss Ferencné, Garzó József 1—1 hold, paradicsomból Bu- novácz Andor 1 hold, zöldbor­sóból Horváth Lajos fél hold, paprikából Lukács Imre és Ács Kurucz József fél-fél hold területre kötött szerződést a földművesszövetkezettel. A nagybajami fmsz időben gondoskodott arról, hogy a szerződéses növények terme­léséhez szükséges magok, mű­trágya és növényvédőszerek biztosítva legyenek. A magki­osztás folyamatban van és az érintettek közel 80 százaléka í megkapta már a vetőmagokat. ♦ Műtrágyából 15 vagon állt a I nagy’oajomá fmsz rendelkezésé­re, ebből már 12 vagonnal meg is vásároltak a környék dolgozó parasztjai. Horváth M. István pl. 10, Juha Ferenc 8 és Kovács János 10 mázsa mű­trágyát vitt el az fmsz rak­tárából. A földművesszövetkezet köz­reműködött abban is, hogy a gazdák hibridkukoricát vesse­nek, amely nagyobb termést biztosít Az fmsz dolgozói se­gédkeztek a vetőmagigénylés összeírásában. A földművesszövetkeaet ösz- szes boltjában nagy választék­ban kaphatók a kerti magvak; A szövetkezet 1. sz. boltjában ezenkívül nagyobb mennyiség­ben vásárolhatnak a gazdák egyéb vetőmagot is, pl. 5 mázsa takarmányrépa, 3 má­zsa lóhere, 1 mázsa lucerna, 2 mázsa napraforgó és még sok más magféleségeket A szövet­kezeti boltban a szükséges nö- vónyvédőszerektoől is válogat­hatnak a gazdák. Kellő meny- nyiségben kapható a permete­zéshez gyümölcsfa olaj, ezen­kívül a kénpor, rézgálic, DDT- porozó és más növényvédőszer. Kisgép-féleségből és ezek al­katrészeiből szintén kellő mennyiség áll az egyénileg dolgozó parasztok rendelkezé­sére. A nagybajomi fmsz a helyi gépállomás közreműködésével igyekszik kielégíteni a gépi­munka szükségletet is. A nagybajomi és környékbeli gazdák élnek is a lehetőséggel és trágyahordásra, valamint vetésre igénybe veszik a gép­állomás erő- és munkagépeit; A legutóbbi napokban pL Busa János, Tóth M. Sándor, Virág János egyénileg dolgozó parasztok vették igénybe a gépállomás segítségét részben szállításra, részben pedig ta- iajmunkára. A nagybajomi fmsz igyek­szik betölteni egyiik fontos hi­vatását: minden alkalmat meg­ragad arra, hogy segítse a többtermelés érdekében a ma még egyénileg gazdálkodó pa­rasztokat is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom