Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1959. március 21. m AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜNNEPI f (Folytatás a 2. oldalról.) elv társak és sokan mások. A Szovjetunió, a szocialis­ta tábor valamennyi orszá­ga internacionalista köte­lességüknek tartották, hogy testvéri segítséget nyújtsanak, minden támo­gatást megadjanak a ma­gyar népnek. A magyar nép szétzúzta az ellenforradalmi erőket, gyor­san felszámolta a lázadás kö­vetkezményeit, bebizonyította hűségét a szocializmus iránt. A szocializmus sikeres építése és a múlt év őszén megtartott országgyűlési es tanácsválasz­tások meggyőzően bizonyltot­HEESE ták, hogy a népi demokratikus rendszer szilárd és megingat­hatatlan. A Magyar Szocialista Mun­káspárt ma biztosan vezeti a magyar népet új győzelmek fe­lé. A magyar dolgozók őszin­tén támogatják a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának politikáját. A párt és a nép egysége szilárd biztosíték a szocializmus to­vábbi sikereinek. A. B. Arisztov a továbbiak­ban a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja XXI. rendkívüli kongresszusának jelentőségé­ről és a Szovjetunió hétéves tervének ragyogó távlatairól beszélt, majd kiemelte: A hétévé» terv nagyban hassárul a nepek békéjének es bi»ion*(«gon« k m*>g**ilarduasa hős Óriási elméleti és gyakorlati jelentőségű az a tétel, amelyet Hruscsov elvtársnak az SZKP XXI. kongresszusán tartott be­számolója és a kongresszusi határozat tartalmaz: a szocializmus országai, a szocialista rendszer lehető­ségeinek sikeres felhaszná­lásával. többé-kevésbé egy- időben jutnak el a kom­munista társadalom fel­sőbb szakaszába. Nincs messze az az idő, ami­kor valamennyi szocialista or­szág a Szovjetunióhoz hason­lóan a kommunizmust fogja építeni. E hőn óhajtott célt annál előbb érjük el, minél erősebb a szocialista országok egysége és összefogása, minél hathatósabb közöttük a köl­csönös testvéri segítség és együttműködés. A Szovjetunió hétéves nép­gazdaságfejlesztési tervének és a többi szocialista ország gaz­dasági terveinek teljesítése nagy mértékben hozzájárul a népek békéjének és biztonsá­gának megszilárdításához. Következetesen folytattuk és a jövőben is folytatni fogjuk a békés egymás- mellett élés lenini politiká­ját. A Szovjetunió vala­mennyi szocialista ország­gal együtt mindent meg­tesz azért, hogy megakadá­lyozza egy új. pusztító há­ború kirobbantását. A szovjet küldöttség vezető­je ezzel kapcsolatban utalt a szovjet kormány javaslataira, amelyeket nemrég tett a német békeszerződés megkötésére és Nyugat-Berlin demilitarizált szabad várossá nyilvánítására. A szovjet javaslatok eddig még sajnos nem találtak tá­mogatásra a nyugati hatalmak­nál. Ezeknek az országoknak az uralkodó körei továbbra is ragaszkodnak a hírhedt »erő- politikához«. Országainknak minden eszközük megvan ar­ra, hogy szembeszálljanak ez­zel a politikával, s ne féljenek semmiféle fenyegetéstől. A szovjet küldöttség veze­tője befejezésül éltette a Ma­gyar Népköztársaságot, a Ma­gyar Szocialista Munkáspártot és a világ békéjét, majd fel­olvasta annak az ü'. özletnek a szövegét, amelyet a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa intézett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságához, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsához és a magyar forradalmi munkás­paraszt kormányhoz. Ctida&zlei az íaf-urdulé uLkalmábáL Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának, Dobi István elv­társnak, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa elnöké­nek, Münnich Ferenc elvtárs­nak, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnö­kének. Kedves elv társak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa, és az egész szovjet nép forrón üdvözli önöket és az egész magyar né­pet a Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 40. évfor­dulója alkalmából. A magyar dolgozók 1919 márciusában Oroszország munkásosztályát és dolgozó parasztságát követve, meg­döntötték hazájukban a bur­zsoázia és a földesurak hatal­mát. Ez a történelmi jelentő­ségű győzelem ragyogó meg­nyilvánulása annak a hatalmas forradalmi fellendülésnek, amely a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalommal kez­dődött és egy új korszaknak, a kapitalizmus összeomlása és a kommunizmusba való foko­zatos átmenet korszakának I kezdetét jelentette. A magyar proletárdiktatúra megterem­tése újból szemléltetően meg­mutatta a dicső marxista—le­ninista eszmék mindent le­győző erejét, a munkásosztály forradalmi hősiességét, a dol­gozók jobb életéért vívott ön­feláldozó harcát. A nagy Le­nin forrón üdvözölte a Magyar Tanácsköztársaság megszületé­sét. A nemzetközi imperializmus erőitől támogatott magyar ka­pitalistáknak és földesurak­nak sikerült megfojtaniuk a munkások és parasztok álla­mát, de nem tudták kiirtani a magyar nép szabadságszerete- tét,, a ragyogó jövő, a korrnnu- nizmus iránti törekvését. A szocialista forradalom eszméi akkor diadalmaskodtak Ma­gyarországon, amikor a Szov­jetuniónak a német fasiszta megszállók felett aratott világ­történelmi jelentőségű győzel­mei következtében a magyar dolgozók lerázták magukról a horthysta zsarnokság jármát, s az új, szocialista Magyarország építésének útjára léptek. A magyar dolgozók most a szocialista országok egyen­jogú népeinek hatalmas csa­ládjában a Magyar Szocialista I Munkáspárt vezetésével ered­ményesen építik hazájukban az új életet. A szabadság sze­rető magyar nép, amely saját történelmi tapasztalatából is­meri a burzsoá reakció gonosz­ságát és terrorját, éberen őrzi szocialista vívmányait, és sen­kinek sem engedi meg, hogy boldogságára és szabadságára törjön. A Magyar Népköztár­saság dolgozói a 200 milliós szovjet népben ■ hűséges barát­ra és szövetségesre találtak. Kedves elvtársak! További sikereket kívánunk a szocializ­mus építésében, új győzel­meket a béke és a népek kö­zötti barátság erősítéséért ví­vott harcban. — Éljen a munkaszerető és lehetséges magyar nép! — Éljen a hatalmas szocia­lista tábor minden országának megbonthatatlan és szoros ösz- szefogása! — Erősödjék és fejlődjék Magyarország és a Szovjetunió népeinek örök testvéri barát­sága és együttműködése! N. HRUSCSOV, az SZKP Központi Bizottsága első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke, K. VOROSILOV. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke. A kínai n*>p nagyra becsüli a magyar nép forradalmi hagyományait Ezután a Kínai Népköztár­saság párt- és kormányküldött­ségének vezetője, Csu Te, a Kínai Kommunista ,Párt Köz­ponti Bizottságának alelnöke, a Kínai Népköztársaság alel­nöke az országgyűlés tagjai­nak lelkes üdvözlése közben lépett az előadói emelvényre. Meleg szavakkal emlékezett meg a Magyar Tanácsköztár­saság történelmi jelentőségé­ről. A munkásosztály a kommu­nista párt vezette magyar pro­letariátus, a dolgozó tömegek felszabadításáért és a társa­dalmi haladásért vívott hősi harcával, fényes lapot nyitott a magyar forradalmak és a nemzetközi kommunista moz­galom történetében. Lenin, a forradalom nagy tanítója lelkesen méltatta és üdvözölte a magyar pro­letariátus forradalmát, mondván, hogy ez a forra­dalom »még a vakot is lá­tóvá teszi«. A magyar nép büszke lehet a dicső forradalmi harci hagyo­mányaira és ezeket a Kínai Kommunista Párt és a kínai nép is nagyra becsüli — mon­dotta többek között. Az ellenség túlerőben volt, a mi erőink nem voltak olyan számosak. A Magyar Tanács- köztársaságot így súlyos harc­ban megdöntötték. Ezt a Hor- thy-fasizmus 25 éves sötét , uralma követte. De többé sem- 1 miféle reakció sem tudta ki­oltani a magyar forradalom lángját, amely egyszer már ki­gyulladt. A történelem mindig j előrehalad. A magyar kom­munisták és a dolgozó nép folytatta a harcot és végül a szovjet hadsereg segítségével 1945-ben felszabadult az or­szág. Az imperialisták és a legyő­zött reakciós erők mindig fog­csikorgató gyűlölettel tekinte­nek a munkásosztály sikereire, j Nem nyugszanak bele a ku- ; darcba, hanem újra meg újra megkísérlik eltiporni a mun­kásosztály szocialista ügyét. 1956 októberében Magyarorszá­gon az imperialisták és ellen­forradalmárok lázadást rob­bantottak ki, s újra megkísé­relték eltiporni a magyar nép hatalmát. De 1956-ban nem is- '<srré‘1A''í,íw°tt w ’co a ma­gyar nép — élén a Magyar Szocialista Munkáspárttal, me­lyet Kádár eivtárs vezet — és a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal, a szovjet hadse­reg segítségével hamarosan szétverte az ellenforradalmi lázadást. A magyar nép nem­csak megvédte szocialista vív­mányait, hanem súlyos csa­pást mért az imperialista re­akció mesterkedéseire is, mely rést akart ütni a szocialista táboron, hogy bomlassza azt. A magyar nép ezzel újra értékes szolgálatot tett a nemzetközi kommunista mozgalom és a világbéke ügyének. Az ellenforradalmi lázadás­ban a jugoszláv modern revi­zionisták az imperializmust kö­vették: a provokáció és inter­venció szerepét vállalták. »Forradalom«-nak nevezték és támogatták az ellenforradalmi lázadást. A lázadás leverése után folytatták durva beavat­kozásukat a magyar belügyek- be és minden igyekezetükkel megkísérelték Magyaror­szágot megákadályo » ' abban, hogy a szociális (Folytatás a 4. oldalon.) Díszünnepség a Csíky Gergely Színházban Tegnap este a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. év­fordulója előestjén díszünnepség volt Kaposvárott a Csíky Gergely Színházban. A díszelnökségben dr. László István, a megyei tanács v. b.-elnöke, Hevesi János, a megyei pártbizottság másodtitkára, Takács István, Nagy Lajos, Bogó László, Oravecz Ferenc a megyei párt-v. b. tagjai, Körtés Gábor, az SZMT elnöke, dr. Csiszár János, a me­gyei ügyészség vezetője, Horváth Sándorné, a nő­tanács megyei titkára, Szikszai László, a Kaposvári Já­rási Pártbizottság titkára, Suri Sándor, a Kaposvári Járási Tanács V. B. elnöke és a meghívott veteránok foglaltak helyet. A Himnusz elhangzása "után dr. László István, a megyei tanács v. b. elnöke nyitot­ta meg a díszünnepséget, majd Csákvári János, a Kaposvári Varasa Pártbizottság titkára emelkedett szólásra. Beszédé­iben méltatta a Tanácsköztár­saság jelentőségét, a dicső 133 nap ma is ható példáját, mai harcunk szoros összefüggését az 1919-es napok munkájával. — Ma ünnepelnünk kell — mondotta —, de emlékezni is. A szocializmus három élő generációjának végig kell gondolni a munkásmozga­lom történetének utóbbi három szakaszát, a Tanácsköztársaságot, a Horthy-korszakct, annak min­den bűnével együtt, és számot kell vetnie az ajándékba ka­pott szabadsággal való sáfár- kcdással is a felszabadulást követő tizennégy év alatt. A három generáció közül az el­sőből már kevesen vannak közöttünk, sokakat elragadott a kor, sokan elégtek a hiába­valónak tűnő küzdelemben. Akik itt vannak, csontjaikban, velőjükben érzik, emlékeze­tükben hordják a 133 nap em­lékét, a dicső múltat, az el­nyomatás éveit a most megért idővel együtt. A második ge­neráció halad a mai küzdelem élvonalában tapasztaltságánál, koránál, helyzeténél fogva, hi­szen tanúja volt az úri Ma­gyarország minden napjának. Sokakat közülük, a legjobba­kat elvitte a harc a fasizmus és a háború ellen, s a többiek ezen tanulva a legkövetkezete­sebb, legenergikusabb küzdő­társai az ügynek. És itt van a harmadik generáció is, amely nem ismeri eléggé, vagy csak hallomásból, talán elferdítve is a régi helyzetet, mégis ösz­tönösen érzi, tartozik a múlt harcainak, a múlt áldozatainak, a ma céljainak azzal, hogy át­veszi és magasra tartja a zászlót, amelyért annyian ontották vérüket, annyian áldozták egész életüket. Csákvári elvtárs a továb­biakban az első világháború után kialakult történelmi hely­zetről, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomról, annak megtermékenyítő hatásáról a magyar munkásmozgalomra, a Kommunisták Magyarországi Pártjának az új Magyarország kialakításáért vívott harcáról beszélt. — Amikor a dicső időszak­ról beszélünk, mi, Somogy me­gyei dolgozók és a munkás- mozgalom veterán harcosai különösen büszkén emelj ük fel fejünket. Megyénk munkás- és pa­rasztmozgalmainak, for­radalmi harcainak egyik legdicsőbbike zajlott le az országos eseményekkel együtt, sok tekintetben azonban előtte járva és példát is mutatva. Ez a forradalmiság teljesen érthető, ha a vidék akkori helyzetét szemügyre vesszük. Kétségbeejtő volt a nagybir­tok fojtogatása. A földterület kétharmada 203 család birto­kát tette ki. míg majd száz­ezer nincstelen vagy törpebir­tokos éppen, hogy megélt vagy a városba kényszerült — mon­dotta Csákvári elvtárs, majd így folytatta: — 1918 őszétől ezért találkozhatott itt a föld­munkások, a nincstelenek és a munkások célja. Latinka Sán­dor, a földmunkások szerve­zőjeként ide érkezett forradal­már így foghatott kezet Tóth Lajossal, Szalma Istvánnal, a szociáldemokrata munkásve­zetőkkel, akik szembeszegül­tek felső vezetésük megalku­vásával és kétszínűség nélkül igenlették a proletárhatalmat, mindvégig ki is tartottak mel­lette. Ekkor már itthon voltak a frontról hazaérkezett kato­nák, az Oroszországban a Vö­rös Hadseregben harcoló vete­ránok, Györffi Antal. Somogyi Pál és a többiek, akik maguk­kal hozták, itt is képviselték a Kommunisták Magyarországi Pártja politikáját és céljait. A földosztás vágya rendkí­vüli volt. Ezen nem segít­hetett a polgári kormány­zat óvatos ígérgetése, egyes nagybirtokosok halogató taktikája azzal, hogy ré­szes bérletet adott földjei­ből. Itt többre volt szük­ség: a nagybirtok felszá­molására, a burzsoá tőke megszüntetésére. Csákvári elvtárs ezaatán a so­mogyi proletariátus mozgal­mairól beszélt. A 13-3 napról szólva a következőiket mon­dotta: — Láttáik, érezték a mi e'lvtársaiink, hogy a proletár­forradalom tudatos célkitűzése romiba1 ni a múltat, s szebb, jobb világot alkotni, amelynek alapja a munka. Meg is tettek mindent, amit lehetett, a ne­hézségek, a nyersanyaglhiáíny, a reakció aknamunkája ellené­re... Rendelkeztek az ifjú­munkások segítéséről, a gye­rekek számára igíénybe vették a Balaton-parti nyaralóhelye­ket, ólelmiszersegélyeket küld­tek Budapestnek, ammkáslaká- soikat, iskolákat építettek, 35 ezer kötetes megyei könyvtá­rat. munkás zeneiskolát létesí­tettek. Az ünnepség szónoka ezt kö­vetően arról beszélt, hogyan üldözték a Tanácsköztársaság bukása utón a kommunistákat. Elemezte, mát hozott a népnek az uraik unalma. Kitért a kom­munisták harcára, amit a Hortíhy«reakció ellen folytat­tak. A felszabadulásról és az azóta eltelt esztendőkről szól­va hangsúlyozta: — Munkánkban mindig lel­kesítő hatással voit ránk az első magyar proletár­diktatúra emléke. — A Tanácsköztársaság el­bukott. De itt vagyunk mi, az örökösök: új nép, másfajta raj, ahogyan a méltatlanul elpusz­tult József Attilánk mondta rólunk. Itt vagyunk és egyre sokasodunk, mint kükéit pipa­csok szerte a réteken. Itt va­gyunk, és érezzük, nemcsak ösztöneinkben és szívünkben kell hordanunk mindazt, ami múlt, hanem agyunkban is. Úgy kell élnünk, hogy behúnyt szemmel is lássuk az értünk meghaltak feihérlő csonthal- mait, halljuk az összeszorított fogú küzdelmet, a fájdalom­kiáltásokat, a hozzátartozók néma panaszát, érezzük ke­zeinken a bilincs csapódását, és értsük: mindez miértünk, a szocialista jövőért volt ügy kell dolgoznunk ne­künk is a jelenen, a jövőn, mint elődeink tették. Ezt megígérjük, ezt meg is tesszük. Mert azt is tudjuk, csak ez­által sáfárkodhatunk jól a szabadsággal, csak ezzel állít­hatunk méltó emléket azok­nak, aikák hazánk szocialista előtörténetét oly ragyogó be­tűkkel megírták. Éljen a Ta­nácsiköztársaság 40. évforduló­ja! Éljenek soká nagyszerű ve­teránjaink! Éljen a ma élő, al­kotó, szocializmust építő né­pünk! Az ünnepi beszéd elhangzása után a honvédzemekar elját­szotta az Intennacdonálét, majd műsor következett: a Közal­kalmazottak Szakszervezetének Szimfonikus Zenekara, a szö­vetkezetek Liszt Ferenc kóru­sa, a Szocialista kultúráért ér­deméremmel kitüntetett So­mogy Megyei Népi Együttes, a honvédzenekar, a Somogy Me­gyei Pedagógus Férfi Kórus és a Csíky Gergely Színház mű­vészei léptek fel. A díszünmepség után a me­gyei tanács nagytermében fo- godás volt a 19-es veteránok tiszteletére. sziiuinkhtn él,.. Koszorúzás! ünnepség a Nádasdi erdőben Kaposvártól nem messze, a dasdi erdő egyik dombkat- íában festői kép tárul a :m elé. Meredeken felszökol- dombok szegélyezik két ol- lról a völgyet s a karcsú, ég- nyúlo fák megsokszorozzák tását. Akik tavaly ilyenkor jártak, azt mesélik, hogy kán felül érő havat kellett mosniuk, tegnap azonban ta- szi fények ragyogták be a rnyéket. A katlan közepén rő tisztásra fekete márvány eliszket emelt a hálás utó- r. Rajta a következő fel- s: »E helyen szenvedtek írtírhalált 1919. szeptember -án a proletárdiktatúra So- >gy megyei vezetői, Latinka ndor, Szalma István, Farkas nos, Levőin Samu, Tóth La- i. Örök dicsőség a Tanács- ztársaság vértanúinak, akik tűket áldozták a magyar p szabadságáért«. lokan jöttek el tegnap dél- itt 10 órára, hogy részesei vagy tanúi legyenek a meg­emlékezésnek. A Tanácsköz­társaság régi harcosai, a párt, az állami szervek, a közületek, vállalatok vezetői és dolgozói sereglettek az emlékmű köré, ahol feszes vigyázzban álltak díszőrséget munkásőrségünk tagjai. Gimesi Aurél, 19-es kommunista mondott néhány perces megemlékezést, mely­ben rámutatott arra, hogy azok, akiket a fehérterror bes­tiálisán meggyilkolt, akik éle­tüket adták népükért, azok eszméit a mi korunk, a szo­cializmust építő gyermekek és unokák váltják valóra. A honvédzenekar indulót játszott, s kezdetét vette a ko­szorúzás. Az emlékmű talap­zatát és az azt körül ölelő rá­csot csakhamar elborította a koszorúk tömege. De az emlé­kezés látható jelei közé tar­tozott a kortársak szemében itt-ott előbuggyanó könny­csepp is. A koszorúzási ün­nepség végül az Internacioná- lé hangjaival ért véget. Míg a dolgozók különböző járműveken igyekeztek vissza a városba, az idős kommunis­ták még néhány percig együtt maradtak és szétnéztek a kör­nyéken, igyekeztek emlékeze­tükben felidézni, hogy ponto­san hol is történhetett a bes­tiális gyilkosság. Egy babócsai veterán alig fél évvel ezután járt ezen a helyen, de a köz­ben eltelt negyven esztendő annyira megváltoztatta a kör­nyezetet, hogy már nem is­merte fel a jeleket. Abban azonban mindannyian megál­lapodtak, hogy a kiadott mű­sortól eltérően ma reggel 8 óraikor elmennek az izraelita temetőbe, hogy emlékezésük jeleként koszorúkat helyezze­nek el Szántó Imre sírján. Ö az egyetlen a somogyi már­tírok között, akiről ismerete^ j uogy hol nyugszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom