Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-17 / 40. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Kedd, 1959. február IT

A TRANSZVILL

kaposvári telepén

Mint ismeretes, a TRANSZ- szoló- és árbockapcsolók gyárVIL.L átvette a Vaskombinátot Januárban az üzem dolgozói elkészítették a nullszériát, teljes gőzzel megkezdték a szakatását. A dolgozók elsajátították a legfontosabb új tudnivalókat, és a munka zökkenőmentesen halad.

ff

Szátug,wttak a (lük

JUarcaLiban

Bogdán Sándorné és Szánté Gyuláné az elszállításra váró 20 kilowat- tos árbocKapcsolókat tisztítják.

Festés után az ÁTCE 30 szigetelőt Magyar Józsefné tisztítja.

K8IM

Az exportra szánt szakaszoló-kapcsolókat Jutási József szereli össze.

Az együk KISZ-tag édesapja, Tóth bácsi mondta így, amikor a marcali III. kerületi szervezet, a gombaiak (régen külön helység volt, azért hívják így az erre lakókat még mostanában is) tevékenységéről beszélgettünk.

A szervezet valamelyik tagja levélben kért segítséget, mert »sajnos, nálunk nagyon rosszul működik a KlSZ-szer- vezet« — írja.

Kovács László, a járási KISZ-bizottság titkára megalakulásuk körülményeit, a szervezet további életét magyarázza:

— 1958 januárjában maguktól jöttek hozzánk a fiúk: »Alakítsunk szervezetet, tegyünk már valamit mi is«.

— Helyiségünk nem volt még, a mi konyhánkban jöttünk össze az első megbeszélésre vagy gyűlésre — mondja Szántó György, régi ifjúsági vezető. Öt választották meg ekkor titkárnak.

Hamarosan visszakapták a DISZ volt helyiségét egy nagy és két kisebb teremmel. Lelkesen, lendülettel kezdtek rendibehozásához, kicsinosították. Nemsokára bált rendeztek. Szépen sikerült, valami pénzt is hozott. A végén azonban a fél vagy egy deci likőr hiánya elindította a lavinát, amely végül darabokra zúzta a szervezet egységét. Két tábor alakult ki, mely a hamarosan megrendezett második bál alkalmával már nyíltan szemben állt egymással.

Az új titkár, — Háncs József — semleges volt, megpróbálta békíteni a békétlene- ket, de az eredmény nem változott

Kovács László egy alkalommal idősebb, józan gondolkozásé fiatalembert vitt magával a gyűlésre: segítsen összehozni, jobb útra terelni a viszály- kodókat Fogadkoztak, de aztán maradt minden a régiben.

Ilyen körülmények között lett KISZ-titkár Péter Béla. Ismét bál rendezésére vállalkozott a szervezet, néhány száz forintot megint összegyűjtöttek. Egyebet nem csináltak. A KISZ politikai körre nyolcán jelentkeztek. Az első előadás napján senki sem jelent meg az oktatáson. A járási KISZ-bizottság elintézte, hogy gerendát kapjanak a megrongálódott, beszakadófélben levő tető megjavításához. Kályhát szerzett, hogy a hideg beálltakor fűthessenek. Megtakarított pénzükből kifizethették volna a javításra vállalkozó mesterembert, az adódó segédmunkákat pedig ők maguk elvégezhették volna. Egyik-másik tag még ajánlkozott arra, hogy fogatával elhozzák a gerendát, a kályhát, Péter Béla azonban leintette őket: »Minek az. Úgysem tudjuk megcsinálni«. Maradt a gerenda, maradt a kályha is. A nagyterem ablakain ez idő szerint kedvére fütyörészik be a szék A kisteremben egy asztal és pad árválkodik meg egy szekrény a sarokban, benne összehányt hivatalos és hulladékpapír. A tagnyilvántartó könyv változatlanul őrzi régi idők emlékét: tagok nevét, akik már régen nem azok, és másokét (néhány hónappal ezelőtti bejegyzés), akikről nem tud még a járási KISZ- bizottság.

Péter Bélának gondolkodnia kellene azon, hogy egyrészt helytelen amit csinálnak, s hogyan kellene változtatni ezen, másrészt, hogy viselkedésével ő maga is oka mindezeknek.

— Veszekedés már nincs. Egyetlen problémánk, hogy nem megfelelő a helyiség — mondja. Szántó György így válaszol:

— Én se haragszom rájuk, ha hívnak, megyek.

Tóth Pista édesapja s még néhányan e körzetbeli' kommunisták közül el-eljámak a fiatalokhoz; Tóth bácsit mostanában betegsége nem engedi.

Felelősség terheli a községi tanácsot, de még inkább a pártszervezetet. Nem a helyzet tisztázásához, de a fiatalok ügyének! megoldásához vezet, hogy Tóth Jánosné Ilyen vagy amolyan kulákcsemetét kiabál Szántó Györgynek; hogy Dani Imre (nem KISZ- tag) ugyancsak nyilvános helyen azzal vádolja, hogy saját céljaira költötte el a szervezet pénzét. A szervezet szét- szakítottsága így — ha ők közelebb kerülnének és megértenék egymást, akkor is — »hála« egyes szervezeten kívüli személyek tevékenységének, uszításának, állandó jellegű. A községi párt- és tanácsi vezetőknek látniuk kellett volna ezt és tenni ellene. A fiataloknak pedig sokkal, de sokkal komolyabb, egymást megértő, segítő munkával kell hozzálátniuk szervezeti életük megjavításához.

Munkálkodjék minden becsületes ember

a magyar-szovjet barátság

elmélyítésén, megszilárdításán

_ Ünnepi esttel kezdődött megyénkben

a magyar—szovjet barátsági hónap

Zsúfolt a színház. A nézőtéren munkások, parasztok, értelmiségiek ülnek. Harcosai, tevékeny résztvevői a magyar—szovjet barátság ügyének. Az elnökségben helyet foglalnak: Szirmai Jenő, a megyei pártbizottság első titkára, Hevesi János, a megyei párt- bizottság másodtitkára, Petunyin, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének másodtitkára, László István dr., a megyei tanács v. b. elnöke, Csákvári János, a városi pártbizottság titkára, Kerekes Andrásné, a városi ta nács v. b. elnökhelyettese, Molnár Lajos alezredes a helyőrség parancsnokságtól, valamint a tömegszervezetek, üzemek intézetek, intézmények képviselői.

A honvédzenekar hangszerein felcsendül a magyar és szov-'et himnusz, majd Tabák Lajos, a cukorgyár igazgatója, az MSZBT megyei elnöksége tagjának megnyitója után Hevesi János elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára emelkedik szólásra.

■ i ■ ■ •

■ ■ ■

— Engem Oszetrovnak hívnak. Nyikolaj Vasziljevics Oszetrovnak. Mellette feküdtem a kórházban, már említettem — mondta Szonja felé intve.

— Hogy van Mitya? — kezdte a lány, de a fiú félbeszakította.

— Maga is beteg volt? — kérdezte.

— Igen, kivették a vakbelemet... Szóval meglátogatja? — kérdezte, ismét a lány felé fordulva.

— Lehet — felelte helyette a fiú, majd hozzátette: — Ha lesz rá ideje.

Brajcev ezzel küldetését befejezettnek tekintette, elbúcsúzott, és ugyanazon az úton, a konyhán át kiment.

A kapuban szó nélkül elment Grinjuk és Karpatov mellett, és kimért léptekkel elindult az utcán visszafelé. A másik kettő csak a sarkon érte utol.

, — Azt hiszem, itt a központjuk — mondta Brajcev az izgalomtól elfúló hangon, mikor befordultak a sarkon.

Két háztömbbel odébb autóba ültek, mely a járda mellett várt fájuk.

— Nem volna jobb visszamenni és lefogni őket? — ajánlotta bizonytalan hangon

Grinjuk, miután végighallgatta Brajcev beszámolóját Szon- jával való találkozásáról és a sovány fiúval folytatott beszélgetéséről, aki erősen hasonlított a Nyina Kornyejeva által leírt Fegyához.

— Ne beszelj szamárságokat — intette le Brajcev. — Az ezredes megtiltotta, hogy bármit is tegyünk az ő tudta nélkül. Azonkívül mivel tudnád megindokolni a letartóztatást? Hanem hogy eljön-e holnap a lány, vagy sem — ez sokkal jobban izgat.

... Eljött. De bárhogy kö- nyörgött, a főorvos nem engedte meg, hogy Bászovval beszéljen. Nem sikerült megvesztegetni sem a ruhatárosnőt, aki a fehér köpenyeket adta ki a látogatóknak, sem a folyosón trázsáló ügyeletes nővért. Nem volt mit tenni, felküldött neki egy kiló almát, és egy cédulát, amelyben hogyléte felől érdeklődött.

Ludmilla Aralicseva átadta a zacskót Bászovnak, és megvárta, amíg megírja a választ. Bászov ceruzával néhány sort firkantott egy levelezőlapra, borítékba tette és leragasztotta.

— És még mondd meg neki, nővérke — mondta Aralicse- vának, átadva a levelet, hogy

25.

feltétlenül intézze el. tya vagy holnap, de feltétlenül.

— Mit? — kérdezte ártatlanul Aralicseva.

— ő már tudni fogja. Benne van a levélben. De siess, ne várjon hiába ...

Aralicsevának azonban esze ágában sem volt sietni. A borítékot Szevercev ezredes bontotta fel.

»... Szcmja! Ma vagy holnap délután menj ki a »Dinamódhoz. A mozipénztár előtt kérdezd meg a fizikát, melyik a Halász Mondd, hogy én küld- telek. Vedd át tőle a petróleumot, és vidd haza. Majd valaki érte jön. Nagyon aggódom, a bácsi 15-én nyaralni készült, szüksége lesz rá. Hamarosan kiíratom magam. Sz.«

— Miért »Sz«? — töprengett Brajcev.

— »Szöcske« — mondta az ezredes. — Nem emlékszik Kovalenko vallomására? Szóval ez volt az a »Szöcske«!

Aralicseva aztán lement az előcsarnokba, és megmondta a válaszra váró lánynak, hogy Bászov nagyon szépen köszöni az almát és a levelet, de ő nem tud írni, mert még nagyon gyönge. Arra kéri, holnap is jöjjön el.

Szevercev tudta, hogy a petroleum« az alvilág nyelvén pisztolyt, revolvert jelent.

Aznap este, pontban nyolc órakor a »Dinamó« mozipénztára előtt megjelent Ludmilla Aralicseva.

— Nem láttátok itt véletlenül a Halászt? — kérdezte a pénztár körül ácsorgó kölykök- töl.

— A Halászt? Az előbb volt itt. Mit akar tőle? Jegyet?

— Keressétek meg nekem. Beszélnem kell vele.

— Én vagyok az. Mit akar tőlem? — lépett elő egy tizenhét éves forma legény. Vászonnadrág volt rajta, és fakult, vásott trikó.

— Szöcske küldött — mondta Aralicseva.

— No és?

— Add vissza a petróleumot.

— Kinek?

— Nekem.

— Tűzhely nem kell?

Aralicseva odaadta a levelet. A fiú a lámpa alá lépett, előhúzta a borítékból a levelezőlapot, és lassan tagolva elolvasta — úgy látszik, nem volt kenyere az olvasás.

— Rendben van — bökte ki végül határozottan, és zsebre gyűrte a levelet.

— Hohó! — nyúlt utána Aralicseva. — Add csak vissza.

— No nézd, milyen harcias!

— füttyentett a fiú elismerően.

— Régóta jársz vele?

— Ne húzd az időt, hanem hozd a petróleumot — mondta a lány szigorúan.

— Akkor gyere — indult a fiú, de néhány lépés után megállt. Vagy várj. Inkább idehozom.

Tíz perc múlva újra ott volt.

— Folytatjuk —

Tisztelt ünneplő közönség, kedves elvtársak, kedves barátaink!

Hazánkban a magyar—szovjet barátság hónapjának megünneplése immár hagyomány- nyá vált. Ennék jegyében jöttünk össze ma, Kaposvár dolgozói, hogy méltóképpen fejezzük ki hálánkat és tiszteletünket nagy barátunk, a hős szovjet nép iránt.

Népeink között a barátság nem 1945-ben kezdődött, hanem sokkal előbb. Az orosz proletariátus harca már 1905-ben is magára vonta a magyar munkások figyelmét. Ady Endre az 1905-ös orosz forradalomról például így írt: »Ezt a forradalmat a nép csinálja. Az orosz nép képzelhe- tetlen ereje, képzelhetetlen szenzációkat adott és ígér a világnak«. Ady Endre látnoki szavai testet öltöttek most a hétéves terv penspektívájálban, a szovjet tudomány magasább- rendűségében, a szputnyikok- ban és a kozmikus rakétákban.

Legelőször és talán leghevesebben azoknak a magyar hadifoglyoknak a lelkében lángolt fel ennek a barátságnak eszméje, akik részesei voltak a világot megrázó és a világot átformáló 1917-es nggy októberi szocialista forradalomnak.

A mi barátságunk. vérrel pecsételődött meg. S ennek a barátságnak az eszméjét azóta sohasem tudták eltiporni, elhomályosítani és kiölni a Horthy Magyarország urai az elnyomott és kisemmizett magyar munkások és parasztok szívéből.

Az októberi szocialista forradalom győzelme igen nagy hatással volt a magyar munkásokra és parasztokra. 1919. március 21-én nálunk is kikiáltották a dicsőséges Tanács- köztáreaságot.

Hevesi elvtárs ezután a Ta- nácsköztáirsatóg bukásának ►»okairól beszélt, arról, hogyan | igyekezett a Szovjetunió még

♦ Horthyékkal is a kapcsolatot t fenntartani a magyar nép térdekében, majd így folytatta:

♦ — Horthvék a fiatalok száz- J ezreit küldték a frontra meg- | halni, ezzel mérhetetlen em♦ beri és anyagi kárt okoztak | népünknek és a szovjet nép- ; nek. Ennek ellenére a Szov♦ jetunió a felszabadulás első

| pillanatától kezdve segített í bennünket, élelmiszerrel,

| gyógyszerrel, nyersanyagokkal. |am,i nagy segítséget jelentett

♦ nemzetünk talpraállásában.

1 A Szovjetunió felszabadító j harca tette lehetővé a függet- t len népi Magyarország meg- ! teremtését. Ennek nyomán tíeremthettük meg a proletár Idiktatúrát. felszabadulásunk j legnagyobb vívmányát. A feliszabadulás 14 esztendeje alatt

2 igen sokat alkottunk.

j Az őrszágépitekben elért | hatalmas eredményeinket Jegyedül nem érhettük volna el. j Ebben a fejlődésben igen jnagy szerepe volt annak a j sokoldalú segítségnek, amelyet felszabadulásunk első pillanatától kezdve kaptunk a szovjet néptől. Hiba volt w viszont az, hogy a jó tanácsolhat és. tapasztalatokat sok

♦ esetben nem jól alkalmaztuk J magyar viszonyokra.

j Ezt használták ki a reakciós i ellenforradalmi erők és rá- t galomhadjáratot indítottak a j Szovjetunió ellen, azzal a cél- tlal, hogy aláássák a magyar és szovjet nép barátságát. 1956 októberében pedig ellen- forradalmi lázadást, robbantottak ki, melynek következtében súlyos veszély fenyegette a

:

munkás-paraszt hatalmat.

Amikor népünk, az ellenforradalom -napjaiban élet és halál harcát vívta, akkor a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére a Szovjetunió fegyverrel segítette leverni az ellenforradalmat, és segítette megvédeni népi hatalmunkat, Ezzel a Szovjet» unió internacionalista kötelességének tett eleget Hruscsov elvtárs tavaly, amikor hazánkban járt, erről így beszélt:

“-1919-ben a nemzetközi és

belső reakció még a dolgozok vérében gázolt magyar földön és megfojthatta a fiatal magyar Tanácsköztársaságot, de a mi korunkban, amikor létezik már a hatalmas szocialista tábor, a magyar nép bizton számíthatott a többi szocialista ország önzetlen segítségére«.

Az imperialistáknak tehát nem sikerült visszaállítani hazánkban a fasiszta diktatúrát, közös erővel visszavertük támadásukat. De az a szándékuk sem járt sikerrel, hogy elszigeteljék és lejárassák a Szovjetuniót és hazánk nemzetközi tekintélyét. A Szovjetunió erkölcsi támogatásával sikerült elérni, hogy hazánk nemzetközi tekintélye megnőtt, s nagyobb, mint valaha is volt

A Szovjetunió nemcsak fegyveres segítséget nyújtott hazánknak az ellenség leverésében, hanem komoly anyagi támogatást is adott az ellenforradalom okozta károk helyreállításában. Most a magyar— szovjet barátság hónapja idején köszönettel és hálával gondolunk a hős szovjet népre, amely az ellenforradalom leverésével másodszor szabadította fel hazánkat, adta visz- sza szabadságunkat.

Hevesi elvtárs ezután a XXI. pártkongresszus jelentőségéről beszélt és többek között ezeket mondotta: — A XXI. pártkongresszus határozata alapján hatalmas építőmunka bontakozik ki a Szovjetunióban. A hétéves terv végére az ipar 80 százalékkal, a mezőgazdaság pedig 70 százalékkal növeli termelését. A hétéves terv során 15 millió új lakást építenek, bevezetik a 30, illetve 35 órás munkahetet. Hét esztendő alatt háromezer milliárd rubelt ruháznak be a szovjet népgazdaságba, tehát annyit, mint az elmúlt negyvenegy év alatt összesen. A hétéiaes tériméi a Szovjetunió ismét kifejezésre juttatja következetes békepoli- tikáját, a békés építés hétéves programját valósítja meg. Ez mindnyájunkat feljogosít arra, hogy magabiztosabban nézzünk a jövőbe, s bízzunk a béke fennmaradásában.

Büszkék lehetünk arra, mi magyarok is, hogy a Szovjetunió oldalán ott menetelhetünk a szocializmus és a kom,- munizmus dicsőséges zászlaja alatt. Éppen ezért kötelességünk, hogy mi is tegyünk meg mindent a XXI. kongresszus iránymutatása alapján, hogy gyorsabb ütemben haladjunk előre, s mielőbb felépítsük hazánkban a szocialista társadalmat.

Síjen a nagy Szovjetunió, a világbéke őre! Éljen és virágozzék a magyar és szovjet nép megbonthatatlan, örök barátsága!

A szovjet vendégek részéről felszólalt Deniszov kapitány és üdvözölte az ünnepélyen megjelent vendégeket.

Az ünnepség színvonalas műsorral zárult, melyben szovjet művészek is közreműködtek,