Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-14 / 38. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Szombat, 1959. február 14­VASS GAZDA IS ALÁÍRT A ház, az Udvar, az istálló és a külön­böző gazdasági épü­letek csinossága, el­rendezése mind arról tanúskodik, hogy jó­módú gazdálkodó csa­lád birtokolja a por­tát. S a látszat való­ban nem csal — győ­ződhettünk meg róla, mikor benyitottunk Vass Jenő balatonsza- badi középparaszt konyhájába, s egy ki­csit elbeszélgettünk vele egyről-másról. Huszonegy hold földön gazdálkodnak, van egy tehenük, há­rom süldőjük, egy lo­vuk, a másikat elad­ták, mert az utóbbi időben traktorral szántottak. Birkákat tartanak, a nyáron adtak le egy hízott bikát és öt szerződé­ses hízót. Megvannak a gazdasági eszközeik is, ekék, boronák, ve­tőgép stb. Semmiből sem éreztek szüksé­get. S mégis már hosszú éveken át va­lami megoldhatatlan­nak tűnő nagy prob­léma foglalkoztatja őket: Sok a föld, ke­vés hozzá az erő. — Édesapám — mondja Vass gazda — még a második vi­lágháborúban meg­halt, s azóta csak fe­leségemmel és idős édesanyámmal vir­gácsunk a birtokban. De egyikük mégsem jöhetett mindig a me­zőre, mert a két kis­gyerekre is vigyázni kellett. Úgyhogy valójában csak ket­ten voltunk a 21 hold. földhöz, s a még emellett levő 500 négyszögöl szőlőhöz. Segítségre volt szük­ség, napszámosra, az­tán ismét megpróbál­tunk a magunk ere­jéből létezni. Gyür- kőztünk, küszköd­tünk, dolgoztunk sza­kadásig. Hétköznap, vasárnap, ünnepnap egyaránt. Valósággal rabszolgái voltunk saját birtokunknak, de mégsem győztük. Az adónk is 19—21 ezer forint között ingadozott. Évről évre újabb­nál újabb számításba kezdtek, de a megfe­szített munkát és a belőle eredő hasznot sohasem sikerült pár­huzamba hozni. Pe­dig Vass bácsi értett a gazdálkodáshoz, és ezt nemcsak a szü­leitől tanulta. Negy­venhatban ezüstkalá­szos tanfolyamot vég­zett, s ahogy a falu­ban beszélik. ő az egyike azoknak, akik a legtöbb szákköny­vet viszik ki a köz­ség könyvtárából. Most ismét beiratko­zott az ezüstkalászos tanfolyamra. De mindez keveset segített már — látta be ő is. A rossz úton még elhajt a jó fu­varos, de a járhatat­lan úton ő is kátyú­ba jut. Ilyen töprengések, vívódások közepette látogattak el hozzá a tsz-szervezők. No, ne gondoljuk, hogy mindjárt aláírt. Szó sem lehetett róla, de az általuk ismertetett kedvezményeken bi­zony gondolkodni kényszerült. S any­agira soknak, ked- vezőeknek találta azokat, hogy a vidéki elvtársaknak — mi tagadás — nem is hitte el. Ezért arra kérte őket, hogy küldjenek ki egy he­lyi vezetőt, tőle sze­retne hallani a dol­gokról. És ismét számítga- tásba mélyedt, de most már az egyéni­leg elérhető tiszta jö­vedelmét a kedvez­ményekkel beindítan­dó új tsz-éhez mérte. Mindent felszámolt. S ez nem volt köny- nyű, hát még a dön­tés. .. Hiszen az idei év­re már berendezke­dett. Elvetett négy hold búzát, egy hold rozsot, másfél hold árpát, egy hold bal- tacimot stb. Megtrá­gyázta földjeit, nincs egy fillér adóhátralé­ka sem. De többet is nézett. Nézte fele­ségét, édesanyját és saját magát, amint görnyedve húzza a hosszú nyári napokat, és maga előtt látta a húszezer forint adót. Végül is így ösz- szegezett: Az egyéni gazdaságból tavaly tízezer forint tiszta hasznom volt. Ennyi esett a feleségemre és reám. Az idén sem várható több. Ha ez­zel szemben a tsz- ben háromszázötven munkaegységet szer­zünk, ez már — 30 forintjával is — tíz­ezerötszáz forint. Eh­hez hozzájön a kis háztáji, az 500 négy­szögöl szőlő, tehát máris jobban járunk. Nem ámította ma­gát, sőt azt hisszük, nagyon is keveset számolt. Mikor másnap ki­ment hozzá Lőrinc István helyi v. b.-el- nök és Szőke György iskolaigazgató, s megerősítették hitét a kedvezményeket ille­tően, már nem inga­dozott. Alákanyarin- totta nevét a belépé­si nyilatkozatra. Szentai Sándor Műtrágyát és növényvédőszert importálunk Fejlődőben az olvasó­mozgalom a fonyódi járásban A múlt évi statisztikai ki­mutatások szerint a fonyódi já­rásban jelentősen fejlődött az olvasómozgalom. A járási könyvtárban például 542 be­iratkozott olvasónak 16 099 kö­tet könyvet kölcsönöztek ki. Az előző évihez viszonyítva 1958- ban az olvasók száma 16, a kölcsönzött kötetek száma pe­dig 25 százalékkal emelkedett. Az előző évi 27-tel szemben 1958-ban egy-egy olvasóra át­lag harminc kikölcsönzött könyv jutott. Ez évi szállításra több mint 80 000 tonna nitrogén műtrá­gyát kötött le a Chemolimpex. Egyharmada még az első ne­gyedévben megérkezik, sőt te­kintélyes részét máris itthon tárolják. A vállalat legutóbbi értesülése szerint további mennyiségek behozatalára is lehet számítani. Ezenkívül hat­vanezer tonna kálisót szerez­nek be az NDK-ból. A Szov­jetunióból foszfátot kapunk a szuperfoszfát gyártásához. Iz­raelből és Franciaországból foszforitot vásároltak, és na­gyobb területen kipróbálják, megfelel-e ez nálunk a sa­vanyú talajok javítására. Az importált növényvédők közül legfontosabb a rézgálic, ebből több mint tízezer tonnát hoznak be. A szakemberek vé­leménye szerint ennyi elegen­dő lesz, mert az idén már megindult a hazai gyártása is. A szovjet film ; ünnepe előtt Immár hagyományossá vált hazánkban a szovjet film ün­nepének megrendezése. Me­gyénkben idén. február 26-tól március 4-dg fog tartani az ün­nepi hét. Olyan filmeket láthatunk majd, amelyeket még nem mu­tattok be magyar filmszínház­ban. Ezek között szerepel a "Tengerészrevü«, a “-Hárman jöttek az erdőből«, a »-Botcsi­nálta sofőr«, »Az én drága pá­rom«. “Csodálatos kút« stb. A régi filmekből is láthatunk né­hányat. A “Szállnak a darvak«, a “Csenden Don« és több, nagy sikert aratott szovjet film ke­rül ismét bemutatásra. Változatos, szép műsort ígér az ünnepi hét. Akik beülnek majd egy-egy előadásra film­színházainkba, azzal az érzés­sel fognak távozni, hogy igen szép és nagyon jó mindaz, amiért a szovjet emberek oly rendíthetetlenül harcolnak. Sipos Sz. Péter, Moziüzemi Vállalat. Mikei jelenté« t (Tudósítónktól.) i A mikei úttörők a szülői# munkaközösség segítségével a f napokban farsangi bált rendez-i tek. Az úttörők maguk készí-J tették ötletes jelmezeiket. 4 A községben élénk úttörői munka folyik Brukneri László tanító, úttörővezetői irányításával. Szorgalmasan i készülnek a próbák letételére, i Az iskolában tisztasági hetet f indítottak. A szülői munkakö-i zösségtől nemrégen mentőszek- * lényt kaptak. ' A nőtanácsiban is szorgalma­san dolgoznak. Varrótanfolya- mot szerveztek, melyre har­mincán jelentkeztek, s két 15-ös csoportban tanulnak. En­nek befejeztével kézimunka- tanfolyamot indítanak, mely március 8-án kiállítással feje­ződik be. A tanfolyam résztve­vői által készített babákat a kiállításon kisorsolják, s a be­vételből egy-egy családot aján­dékoznak meg március 8-án. A napokban kigyúlt a vil­lany. — Ezután még eredmé­nyesebb munkát végzünk majd — ígérik az úttörők, a szülői munkaközösség és a nőtanács asszonyai. Somogyi puszták 1959-ben A fiatalok már más életet akarnak GERÉZDPUSZTAI JEGYZETEK J[ törökoppanyba VIVŐ ORSZÁGÚT szé­lén elszórtan házak terülnek el. A közigazgatásilag So- mogyacsához tartozó Gerezd- pusztát találja az itt utazó. 50 család, 50 ház, a volt intéző­lakás helyén levő iskola és a kis templom, ennyiből áll a puszta. Helyén valamikor er­dőség volt. 1710 táján teleped­tek le az első lakosok; favá­gók hozták ide családjukat, s maradtak itt véglegesen. A múltban a veszprémi káptalan tulajdonát képezte a puszta és a környező földterület is. Fő­leg cselédek lakták akkor a nyomorúságos szalma- vagy nádfedeles viskókat. A felsza­badulás óta húsz új cserépte­tős, egészséges ház épült, s nem látni ma már egyetlen nádfedeles, zsúpfedeles házat sem. S bár a táj meglehetősen kopár, mégis kellemes látványt nyújt a szemnek a pusztát szinte kettészelő Koppány-pa- tak, a dimbes-dombos vidék s a 300 méter magas József-hegy szőlőivel, gyümölcsöseivel... * * * fWETKÖZNAP VAN, de ■*-* mégis mintha ünnep volna. Feketébe öltözött, ra­gyogó fényes csizmát viselő férfiak, vasárnapi ruhás asszo­nyok, lányok, legények járják az utcát. Néhány férfi és asz- szony előtt hófehér kötény. Majd minden háznál sütnek- főznek. Lakodalom van a pusz­tán. A tanács egyik tagjának fia, P ón er János tartja es­küvőjét. Nemcsak Gerézdpusz- ta egész lakossága, de a kör­nyékről is nagyon sokan hiva­talosak ide. Teherautó szállít­ja az embereket a kultúrház- hoz, ahol szól a zene, áll a lagzi. Nehéz ilyenkor szót ér­int hétköznapi dolgokról, de azért mégis megpróbáljuk. Nyakunkba vesszük a pusztát megtudni, hogyan élnek, ho­gyan tervezgetnek az emberek. * * * fJJ HÁZ, nemrégen épült, ahova először bekopog­tatunk. A puszta legöregebb embere, a 81 esztendős R ing- li Ad ám bácsi lakik itt egyik fiával, a 45 esztendős Györggyel, s annak családjá­val. Csak fiát éi menyét talál­juk otthon. Ádám bácsi a hegyre ment egy kis borért. Később azonban beállít, s ké­résünkre néhány szóval visz- szaemlékezik Gerézdpuszta múltjára. — 30 évig voltam itt cse­léd. Nem házunk, de jóformán ruhánk, betevő falatunk sem volt. Mikor megnősültem, négy család lakott egy földes szobá­ban. Huszonketten zsúfolód­tunk össze egy kis helyiség­ben ... Bizony itt is, mint az ország minden részében nyo­morúságban éltek a cselédem­berek, s csak a felszabadulás hozott változást életünkben. — Ádám bácsi — kérdez­zük —, amióta itt él, a fiatalok közül sokan hagyták el a pusz­tát ... ? — Sokan, több mint fele. Falura, városba mennek, ahol jobb életkörülmények vannak. Én hét gyereket neveltem, s ma már csak egy él itt. A fia­talok elhagyják a földet, szak­mát tanulnak ... Olyan kenye­ret akarnak, ami biztosabb, mint ez. Ráterelődik a szó a jövőre is. Fia veszi át a beszéd fona­lát: — Tudja, itt nincs jövője a nagyüzemnek, mert nem meg­felelők a földek. 1952—53-ban volt már itt tsz, de feloszlott. Nem tudják a gépek a földet megművelni, itt csak fogattal lehet dolgozni... Búcsúzunk. Ringli bácsi egy kis szívességet kér tölünk. — Hét gyereket felneveltem, har­minc évig cselédeskedtem, s bár fiammal élek, jó lenne egy kis nyugdíj, mert már nem na­gyon tudok dolgozgatni.., Tudják meg, hogy van-e erre mód... * * * \§EG KÉT HÁZHOZ té- rünk be. Az egyikben Horváth József, a koráb­ban működött Új Élet Tsz brigádvezetője, a másikban pedig a volt tsz-elnök, K i m- m el Sebestyén lakik. Tő­lük egyet kérdezünk: — Miért oszlott fel akkor a tsz, s volna-e lehetőség új ala­kítására? Válaszuk szinte egyforma: — A szövetkezet létrejöttét nem alapoztuk meg. Szegények voltunk. Kenyérgabonánkat vetettük el, mert hiányzott a vetőmag, utána meg nem volt kenyerünk. A tagok éheztek, gyakorivá vált a veszekedés. A kívülállók ezért lenéztek ben­nünket. Igaz, a tagság sem akarta igénybe venni az állam adta lehetőségeket. Nem fo­gadták el a felkínált törzs- állat-állományt. Aztán jött Nagy Imre ... Nem volt, ami összetartson bennünket... — Az persze nem igaz, hogy ez a terület nem alkalmas ter­melőszövetkezet számára. Tény, hogy géppel nem lehet a dombhátat művelni, de do­hányt, búzát lehet fogatos mű­veléssel is termelni, s nagysze­rű lehetőség van az állatte­nyésztésre, szőlő és gyümölcs telepítésére. Az állattenyész­tés különösen kedvező lenne, hiszen üresen áll egy nagy is­tálló, amelynek rendbehozisá­ra a tsz 35 ezer forintot köl­tött. K özvetlenül az or­szágút MELLETT van — a volt intézői lakásban — az iskola. Horváth Ala­jos igazgató fogadja itt majd negyven esztendeje, 1920 óta a tanulókat. Édesapja is az ura­dalomban dolgozott, s ö is itt járt elemi iskolába. Innen ment tanítóképzőbe, ide jött vissza nevelni a puszta gyere­keit. Jelenleg a négy alsó osz­tályt tanítja. Igen szereti a puszta gyerekeit, s ez látszik az iskolán, és azon, ahogy fog­lalkozik tanulóival... A kellemes meleg osztályte­rem padjaiban tizenöten ül­dögélnek. Szőke, barna, fekete hajú gyerekek, lányok, fiúk vegyesen. — Ki gondolt arra, mi lesz, ha felnő? — tesszük fel a kér­dést a gyerekeknek. Majd mindenki jelentkezik: M ad a- r ász Jóska és Kimmel Karcsi motorszerelő, Guz- mics Jóska és H a sző­ni c s Pista traktorosok, F e ul e Zsuzsa tanítónő, F int a Ibolya varrónő akar lenni. A tizenöt gyerekből csak egyetlenegy, Kimmel Gyu- l a jelenti ki: földműves le­szek ... * * * fL&l LESZ A FÖLDDEL, mi lesz az öregekkel? Hiszen, a gyerekek nem akar­nak a nehéz paraszti munká­val gyötrődni. Nem akarnak hajnali három' órától késő éj­szakáig a földön dolgozni. Vá­gyakoznak a könnyebb élei és a szórakozás után. Ezért ment el Ringli Ádám bácsi unoká­ja, a 15 éves Gyurka Buda­pestre kőműves tanulónak, s ezért követte példáját a tsz volt brigádvezetőjének fia, BŰ\ A Moziüzemi Vállalat al­kalmazottai — gondolom :— éppen olyan jói ismerik a művelődésügyi miniszter 1/1959 (I. 10) MM. számú rendeletét, mint én. Ha ne­tán nem ismertették volna velük, az újságokban olvas­hattak róla eleget. Minden hazai lap — a Somogyi Nép­lap is — örömmel üdvözölte a kiskorúak mozüátogatásá- nak szabályozását. Ismerik, hogyne ismernék ezt az új rendeletet a Sza­bad Ifjúság mozi dolgozói, hiszen a szabály szerint függesztették ki a Bűn cí­mű jugoszláv film játszá­sakor a “Csak 18 éven felülieknek« feliratú táblát. Persze, ezzel a ki­akasztással még nincs min­den elintézve. A többi az alkalmazottak lelkiismeretén múlik. Folyik a filmvetítés. Való­ban csak felnőtteknek való témája, akár a felvételek, képek, melyek sora a mon­danivalót tolmácsolja. A film elején, valahonnan a terem elejéről nevetés hang­zik. Ne is mondjam, éppen nem nevetnivaló az a rész Később a hátsó széksorok­ból csilingel egy gyerek­hang: — Nézd anyu, milyen éde­sen szopik! Fent az emeleten is gye­rekek lármáznak. Nekik szintén nagyon »tetszhettek« a jelenetek. Például, ami­kor — meglehetősen erős naturalista eszközökkel — mutatják egy kiscsikó vi- lágrajöttét. A film elemzése, bírálata külön írást érdemelne, most csak arról a közjátékról esik szó, melyről a mozi alkal­mazottai tudomást sem vet­tek. Mintha hallásukat és lá­tásukat elfátyolozta volna a vászonra vitt érdekes Mau- passant-novella. Pedig már sokszor láthatták. Sajnálatos dolog. A beve­zetőben idézett miniszteri rendelet azonban lehetőséget nyújt a fátyolos szemek, fel­nyitására, amikor kimondja, hogy azok a moziüzemi dol­gozók, akik nem szerez­nek érvényt az új szabályzatnak, fe­gyelmi büntetéssel sújthatok. Ezért jegyzem meg, csak úgy mellékesen, hogy ta­pasztalataimat 1959. február 12-én, a délután 4 órai elő­adáson szereztem. Minden írott betű any- nyit ér csupán, amennyit tet­té váltanak belőle. Ez a ren­delet még alig egyhónapos. Mi lesz belőle, ha már most fittyet hánynak rá a legille­tékesebbek? Hogyan véle­kednek majd gyerekeink, ha a felnőttek így váltják be ígéreteiket, melyeket ép­pen az ő érdekükben hoz­tak? Bizony', a gyermeknevelés sok áldozatot kíván a fel­nőttektől. Tegyük meg, s ne engedjen be többé senki apróságokat egy olyan filmre, mely nem nekik va­ló. Mert ez a bűn iga­zán! (Fehér) Népkönyvtárt kapott Somogymeggyes Somogymeggyesen népkönyv­tár nyílt február 7-én. Az el­ső napon 79 olvasó iratkozott be: 40 felnőtt és 39 gyermek. A járási könyvtár 200 kötet könyvet adott az új népkönyv­tárnak. Az első kölcsönzéskor 125 kötetet vittek el az új ol­vasók. Hogy nem többet, an­nak az az oka, hogy a terrné- sjettudományos és ismeretter­jesztő könyveket még nemigen szeretik itt. Csák ezek nem ta­láltak gazdára. A felnőtt olvasok többsége tsz-tog. A téli estéken hű ba­rátra találnak a könyvben, kö­zelebb kerülnek az irodalom­hoz. Rájuk várnak azonban a mezőgazdasági és ismeretter­jesztő művek is, ezeket is el kell olvasniuk, ha lépést akar­nak tartani a rohamosan fej­lődő jelennel. Somogymeggyesen is lerakta tehát a művelődés alapját a járási könyvtár. Ez a könyvál­lomány azonban nem nagy; a gyorsan és sokat olvasó fel­nőttek, gyermekek hamar kiol­vassák az őket érdeklő köny­Horváth G y ul a is, bár az apja nem akarta elengedni. De még többen vannak: F int a János, Ringli Tibor és Kimmel János is Pesten tanulják a kőműves szakmát, s nem valószínű, hogy akár egyikük is a pusztára vágyik vissza... — Jól élhetnek az emberek a pusztán — mondaná a felü­letes szemlélő, hiszen sok az új ház. De látni kell azt is, hogy a gazdák egy része az elmúlt években még adóját sem volt képes teljesen kifizetni, ötezer, nyolcezer, sőt tízezer forinttal is tartozik némelyikük. Hol a megoldás? A Somogy- acsai tanács Gerézdpuszta fej­lesztésére is tervet dolgozott ki. A puszta egy majdani ter­melőszövetkezetnek lenne az üzemegysége. Ez a megoldás. S ha ez megvalósul, nem kell rettegni attól, mi lesz a föld­del, ki műveli meg, ki gondos­kodik az öregek eltartásáról. S attól sem kell tartani, hogy a fiatalok elvágyakoznak majd a pusztáról. Hiszen a termelő­szövetkezetben sok géppel dol­goznak, szükség van motorsze­relőkre, traktorosokra, vonta­tóvezetőkre, no meg a kerté­szethez, szőlőhöz értő fiúkra, lányokra. Jól tennék a fiata­lok, ha ezt is tanulnák. S a tsz-ben levő tagok jövője, ha megöregszenek is, biztosítva van, mert nyugdíjat kapnak... * * * /% PUSZTÁN az elmúlt évben salakjárdát épí­tettek az emberek társadalmi munkával. Ez évben 134 ezer forint költséggel bevezetik a villanyt. Szívesen áldoznak a pusztaiak, mert tudják, hogy ez az ő érdekük. De gondolja­nak arra is, hogy saját es gyer­mekeik jövője, érdeke mit kí­ván tőlük. Miként tudják biz­tosítani öregségüket, azt, hogy alföld ne maradjon művelet­lenül, s gyermekeik ne vágyód­janak el innen máshova? Meg­oldást csak egyetlen út nyújt: a nagyüzemi gazdálkodás ___ S zalai László ’veket, s a pedagógusok nem­sokára nem tudnak majd mit ajánlani. Sokat tehet a tanács, hogy ez az állapot ne követ­kezzék be. Már most gondol­janak a tan-ács vezetői a nép­könyvtár fejlesztésére. Kultúrház épül Varászlón Parányi község Varászló, mindössze 480 lakosa van, de igyekszik lépést tartani a fej­lődéssel. Ezt mutatják a szám­adatok is. 1956-ban még csak 5 százalék volt a községfejlesz­tési alapjuk, 1957-ben már 10 százalék. E két évi bevételből autóbuszgarázst építettek mint­egy 25 ezer forintos költséggel és 7 ezer forint értékű köz­munkával. A közös erőfeszítés eredményén fellelkesülve még többet akartok. Legyen kultúr- Ijáza is a falunak. És hogy a tervből valóság lehessen, fel­emelték a községfejlesztési ala­pot. 1958-ban 15 százalékot szedtek, az idén is ennyit. A múlt évben semmit sem építettek, így a befolyt 34 ezer forintot, s az előző évről ma­radt néhány ezret a 7400 forin­tos költségvetési többletbevé­tellel együtt áthozták az idei évre. Most 50 ezer forintjuk van. Az ez évi községfejleszté­si alapipal együtt 84 ezer fo­rint. Körülbelül ennyibe kerül az épittetési költség. Maguk adják az összes anyagot a mész és a cement kivételéveL Együtt van a pénz, ez évben hozzáláthatnak már az új, mo­dern nagy teremmel, KISZ- könyvtár- és öltözőhelyiséggel rendelkező kultúrotthon építé­séhez. De mert utolsó kívánság nincs, csak a mesében, így Varászló népe is tovább tervez, többre vágyik. A következő években árkokat vágnak, uta­kat, hidakat építenek, s meg akarják javíttatni az iskola te­tőzetét is. “Egy lépéssel mindig előbb­re« — ez a varászlóiak v*.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom