Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-10 / 34. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Kedd, 1959. február 10. A VISSZAVONULT EMBER Hatéves működés után, 1956-ban bomlott fel az Uj Tavasz Termelőszövetkezet. Az ezerholdas, jól berendezett gazdaságot maga az elnök, Berta Mihály parcellázta széj­jel. Fájt a szívének a nagy pusztulás, az évről épre több részesedést osztó szövetke­zet felboncolása. De hát nem tehetett mást. A nagyüzemi gazdálkodás útjáról letántorí­tott tagság kimondta a végső szótr vigye mindenki a ráeső részt, s újból leütjük a cövekeket. Berta Mihály a végsőkig húzta-halasztotta a határozat végrehajtását. Hiába volt; a fel- bolydult, lármázó falu ellen — úgy érezte, csak egyedül állja a sarat. Az országban eb­ben az időben nagyobb volt a tét, mint az Vj Tavasz sorsa. A hatalom kérdése, a szo­cialista rendünk léte forgott kockán, s a járástól, megyétől nem jutott segítség. Az Uj Tavasz szétesett abban az őszi ka­varodásban. Berta Mihály, a megsebzett el­nök pedig elsáncolta magát, s azóta szótla­nul járkál az emberek között: »Én nem kezdek, nem leszek többet az első. Más után szívesen belépek...« Csak ennyit mond, igyekszik eltakarni meggyőződését. Azt is el akarja hitetni, hogy rá yent hall­gatnak az emberek, neki nincs szava a fa­luban. Pedig ötvenhat után sem változott a róla alkotott vélemény. Csak látszatra sike­rült álcázni magát. Lépten-nyomon szint vall a szövetkezés mellett. Ám az a baj, hogy saját falujában nem beszél erről. Attól tart, hogy az emberek visszautasítják, azt vágják a fejéhez: »Na, már megint kezded«. Kár így gondolkodnia, azt várni, hogy má­sok lépjenek először az ötvenhat előtt járt útra. Az Uj Tavasz tagjainak legtöbbje ré­gen szerette volna meg nem történtté tenni, vagy már vissza is szívta az akkori kijelen­téseket. Két év óta meggyőződtek arról, hogy ha Berta Mihállyal ötvenhat után nem daraboltatják szét az ezer holdat, akkor ma az Uj Tavasz szövetkezet virágzó, nagy­üzemi gazdaság. Az egykori elnök tsz-be ve­tett hite, a könnyebb paraszti életről való meggyőződése, gazdasági szakismerete így csak holt tőke, amely nem jövedelmez sem­mit. Váltsa fel, s ossza szét az emberek között ezt az induláshoz nagyon is szükséges tö­két. A csalatkozást, sérelmeket félretéve áll­jon az élre. Ha ezt megteszi, a faluban már­is hozzákezdhetnek egy új termelőszövet­kezet alapjainak lerakásához. Nem igaz, hogy ellobbant belőle minden tűz, hogy fá­radt és kiábrándult, hogy teljesen letörte a kudarc. Saját szavai cáfolják. Nem is egy alkalommal adta már tanújelét annak, hogy igenis érdekli, ami körülötte történik. Nem papíron, de van térképe a meg^e termelő- szövetkezeteinek helyzetéről. Közülük nem is egyet ismer. A faluban nála nem tanul­mányozza senki jobban a tsz-ekkel kapcso­latos párt- és kormányhatározatokat. Érdek­lődése mögött nem passzió, hanem alapos kíváncsiság, a közös gazdálkodásra való ké­szülődés rejlik. »Jöjjenek ki hozzánk — hívta a, megyei elvtársakat —, de ne gyűlést tartani, hanem csak úgy esti beszélgetésre. Valamelyik csa­lád hajlékában összejövünk, s meghányjuk- vetjük a dolgot. Én bízom abban, hogy ki­kel a mag«. így beszél, nyilatkozik az egy­kori elnök. Személyét, faluját még csak ne is említsék, mert akkor — és újra — az »én egyszer már megpróbáltam«, »nem kezdek újra«, »mit szólnak«-ra hivatkozik. Úgy érzi, amiért nem sikerült ötvenhat­ban összetartani a szövetkezetét, nincs lét- jogosultsága az újabb szónak. Miért ez a csökönyösség? Az igaz ügy érdekében sosem szégyen cselekedni. 10i,3 millió forint értékű árut adnak a népgazdaságnak megyénk tsz-ei ~ Fonalgyári almaik ■ A Nagyatádi Fanalgyár me­gyénk egyik legnagyobb üze­me, éppen ezért apróságai sem mindig a kicsiséget jelentik. Egyáltalán nem kicsiség, hogy a gyár 408 munkása kapott az elmúlt hónapban textiljutta­tást, s öt híján be is váltották már az erre kijelölt 17-es szá­mú Népboltban. A legtöbben ágyneműt, ruhaféléket vásárol­tak. Az elmúlt szombati — im­már hagyományos — fonalas­bálban pedig felvonultatták a gyár munkásnői, amit vásárol­tak. Kis- és nagyestélyi, ny­lon ruhák forgatagában talál­ta magát, aki betévedt a járási kultúrotthonba azon az estén. A Fonalgyár kultúrtermében he­tenként kétszer mozielőadást ren­dez a szakszervezet igen nagy szá­mú látogatottság mellett. Az ér­deklődés érthető is, mert mindent megtesznek annak felkeltésére, jó filmek bemutatására. Nem eléged­nek meg azzal, amit a MOKEP küld egy-egy előadás megtartásá­hoz, hanem esténként, ha engedi az idő és jónak ígérkezik a film, köl- csönkeVnek a honvédségtől, és azt is levetítik a csütörtöki és pénteki napokon. • * • A takarékossági előirányzat szerint vállalásokat tesznek a napokban a Fonalgyár üzemré­szei, hogy ezek alapján ver­senyt indítsanak. A kikészítő osztály vállalásában új festési technológia kidolgozása szere­pel, mellyel egyrészt az úgy­nevezett retusparti számát csökkentik (nem kell többször is átfesteni az anyagot), más­részt ezzel jár 3,5 százalékos festékmegtakarítás is. A kisze­relő osztály, mely nemcsak cso­magolást, hanem motringolást, kimérést is végez, 0,5 százalé­kos megtakarítást ajánlott fel. Elkészítették ez évi ter­melési és költségvetési tervü­ket megyénk termelőszövetke­zetei. A múlt évihez viszonyít­va sokkal nagyobbak, többet ígérőbbek a számok. Ennek egyik magyarázata az, hogy Somogybán ma több termelő­szövetkezet működik, mint 1958 februárjában. A másik ok: egyre több tsz válik áru­termelő, belterjes nagyüzemi gazdasággá. Tavaly mindössze 41 mil­lió forint árut adtak tsz-eink a népgazdaságnak. Bevételük kereken 78 millió, kiadásuk pedig 44 millió forintra rú­gott. Az állam nyújtotta ked­vezmény kb. 5 millió forint. Ebben az évben szövetke­zeteink 104 341 000 forint értékű árut biztosítanak a népgazdaságnak. A 16 701 mázsa adógabonán kívül 15 770 mázsa kalászost adnak el 3 873 000 forint, egyéb szántóföldi terményt 36 557 000, zöldséget 4 880 000, gyümölcsöt, szőlőt 862 000, hí­zómarhát és hízósertést 39 137 000, tejet, gyapjút 9 152 000 forint értékben. A belterjesség és áruterme­lés felé való fokozott törek­vés jó kifejezője az alábbi: 1958-ban csak 2 337 000 forint árú szántóföldi terményt ér­tékesítettek az 59-re tervezett 36 557 000-fel szemben. Az ál­lamnak eladott hízómarháért, hízósertésért kapott pénz nem érte el a 27 millió forintot, 59-ben pedig megközelíti a 40 milliót is. 19 492 mázsa hízó­marhát és 8 439 mázsa hízó1 sertést, tejből 28 869, tejszínből 647 hektolitert adnak köz- fogyasztásra ebben az évben. Az említett számok nemcsak egy évre szóló iránymutatók, hanem bi­zonyítékok is, az olcsóbban és a többet termelő nagy­üzemi gazdálkodás bizo­nyítékai. Legtöbb termelőszövetkezet­ben a tagság már megértette, hogy munkaegységre csak a saját szükségletet fedező ter­mészetbenit érdemes kioszta­ni, a részesedés nagyobb há- | nyadát pénzben célszerű fel- j venni. Nem a padlásra, hanem pénzzé kell tenni a burgonyát, kukoricát, hisz pusztán ezáltal is jelentős kedvezményben ré­szesülnek a tsz-ek. Termelőszövetkezeteink 1959-ben különféle kedvezmé­nyek — bizonyos mennyiségű műtrágya felhasználása, az áruértékesítési terv teljesítése, a gépállomásokkal végeztetett munka, saját építkezési anyag felhasználása stb. címén 11 449 000 forintot kapnak. Ez több mint kétszerese a tavaly nyújtott állami támogatásnak. Évi jövedelmükből beru­házásra 9 762 000, szociális és kulturális alapra 987 000 forintot tartalékolnak. Év végén munkaegység-ré­szesedésre 41 080 000 forintot osztanak ki. Az egy munka­egységre eső termény értéke és a pénz 45,04 forint. A múlt évben a megyei átlag 37,36 fo­rint volt. Igazán nem tartozik a szorosan vehető apróságok közé a Nagyatá­di Fonalgyár január havi tervtel­jesítése sem. Mennyiségileg 104,8 százalékos eredményt ért 4! a gyár kollektívája, melyet ha forint ér­tékre számítunk át, 102,6 százalékos eredményt ad. i * * # A Fonalgyárban a jó dolgo­zóikkal bátran büszkélkednek. Gampli Kálmánné előor- sózó utolsó hat havi átlaga 106,4 százalék, a kiszista K i s- deák Erzsébet híven »Ki­váló dolgozó« címéhez 109 szá­zalékot teljesített. Béri Jú­lia a kiskeresztorsózóból 110, Zsiga Magda KISZ-fiatal 112 százalékos átlag eredményt ért el az elmúlt fél évben. Fischer István fonalfestő utolsó négy hónapi átlaga 104,2 százalék. A rosszul dolgozókkal nem szívesen dicsekszenek. Sok mindent megpróbált már az üzem vezetősége, a párt- és KISZ-szervezet érdekükben, de eleddig eredménytelenül. Pedig H o rvát h X boly a és Nyári Erzsébet már egy- kétszer megmutatták a kiske- resztorsózóban, hogy el tudják — ha akarják — érni a száz százalékot. Mégis egyikük hat havi átlaga 90, másikuké 97 százalék. (Fehér) A siófoki sörpalackozóban Hogy a nyáron zökkenőmen­tes legyen a palackozott sör­ellátás a Balaton mentén, mo­dem gépeket szereltek fel a siófoki kirendeltségen. Uj mo­sógépet és fejtőgépet állítottak be. 2 db 40 hektoliteres tank felállítását tervezik. Belső át* alakításokra eddig 39 000 forín* tot költöttek. A nyárom három gépkocsi és egy lovaskocsi fog­ja szállítani a sört az üzletek­be és a vendéglőkbe. Fél-automata mosógép, önműködően mos forró lúgos vízzel, s hideg vízzel kiöblíti a palackot. A palackok be- és kirakását Bergmann Pálné végzi. A gép egy óra alatt 2000 darab 0,5 li­teres üveget mos ki. A régi kézi mosó 8 óra alatt végezte el ezt a munkát. Fél-automata fejtőgép. A kimosott üvegeket Gelencsér Lajo« a fejtögépre rakja, amely a sört az üvegekbe palackozza. Magasra csaptak a lángok az Auschwitzból induló transz­port háta mögött. A felszaba­dító szovjet hadsereg ágyúinak tüze villogott... Auschwitz felszabadulásának évfordulóján az oda zarándok­ló különböző nemzetiségűek életben maradt tagjai mélyen meghajtják fejüket a mártí­rok előtt. Gondolatban én is velük vagyok. Az ártatlanul megölt embertársaim mártí- romságára emlékezve beszélni akarok egy anya haláláról. * * * — Érzed, hogy remeg a föld? adták tovább egymásnak a menetelő nők. A közeledő dör­gések reményt keltő mosolyt varázsoltak az elcsigázott rab­nők arcára. — Erzsiké — szólt az anya a mellette nehezen vászorgó lányához —, most már nem tart soká, talán már ma éjjel itt lesznek. Mondd Sárinak, súgja meg az előttünk haladó soroknak, lassabban menje­nek. — A nők halkan beszél­gettek. Mellettük két oldalt az SS-ek csizmái csikorogtak a havon. — Los, los! — hajtották őket, észrevéve a lanyhulást. — Nyakunkon vannak az oroszok! — ordítottak, és mind sebesebb iramot követeltek. Az esti szürkületben egy kis emelkedőn feltűnt egy ta­nya, nem volt messze, tisztán kivehettük alacsony falait, amelyeken a csúcsos tető mint valami nagy fehér sapka ült. Roskadozó pajta és megbontott szalmakazal görnyedezett a nehéz hótakaró alatt. A me­netelés mind vontatottabb lett. A rabnők alig vonszolták fa­talpú klumpába bujtatott lá­bukat. hát, és indult a pajtába meg­keresni lányát. A pajta kiesi volt, alig bírtak leülni ben­ne. .. A szétszórt, piszkos szalma arról tanúskodott, hogy jártak már itt előttük. Anna látta a reménytelen helyzetet a pajtában, ahol in­AZON AZ ÉJSZAKÁN n — Anna! — kiáltott a ve­zető SS. — Ja wohl, Herr Post — ugrott a szólított az SS elé. — Szaladj előre, nézd meg, mi van a házban' — hangzott a parancs. Az asszony, ameny- nyire a nehéz facipő és or­mótlan lágerkabátja engedte, futott. Visszatérve jelentette, hogy a ház üres. — Los, induljatok a pajtába — adták,ki a parancsot. — Te meg — fordult az asszonyhoz a vezető — csinálj rendet számunkra, és fűts be. Anna a piszkos, néhány öreg bútorral berendezett konyhá­ban a tűzhely elé guggolt, és a falról leakasztott naptár lap­jait tépte az aprófa alá. Né­hány perc múlva vígan patto­gott a tűz. Az asszony nehéz szívvel hagyta el a meleg kony­gerült, egymást taposó nők harcoltak egy talpalatnyi ülő­helyért. Hirtelen elhatározás­sal visszament a konyhába az­zal az ürüggyel, hogy még egyszer megrakja a tüzet. Köz­ben üres csajkájába néhány szem parazsat tett, kabátja ala pár darab fát dugott, s az­zal a ház végébe ment. Pilla­natok alatt sikerült kis mág­lyát gyújtani, s a két nő fagy­tól merev kezét boldogan tar­totta a lángok fölé. A tűz kiesált néhány rabnőt hozzá­juk. A piros lángnyelvek meg­világították az arcokat. Elme­rülve guggoltak, a már csak kis fényt árasztó parázs mel­lett, és nem hallották a kony­haajtó nyikorgását. — Verfluchte Bande! Ide csaljátok a tűzzel az oroszo­kat! — kiáltott az őr, és ptsz- 0 tolyára szorítva az ujját so-0 rozatot adott le rájuk. Fájdul- <* más nyögések hallatszottak, if Anna halálosan megsebezve if dőlt leányára. Utolsó erőf eszi- if téssel átölelte, mintha testévelt meg akarta volna védeni. 0 — Ne mozdulj — súgta, és 0 görcsösen szorította Erzsiké 0 szétlőft vállát. A lövésekre ki- 0 ugrott a többi őr is. Társuk be- 0 számolója megvadította őket. 0 Puskatussal és rúgásokkal haj- 0 tották ki a pajtából a megriadt, 0 sikoltozó nőket. Átkutatták a * pajtát, majd elindították a0 menetet. A széttaposott tűz 0 mellett ott maradt az öt nő’ mozdulatlanul. Erzsi homályos f szeme üresen belebámult a\ pislákoló parázsba. Tompa fáj- * dalom sajgott vállában. — Anyukám, ne szorítsd, úgy fáj — nyögte a vállába ka­paszkodó anyjának, de az nem válaszolt. Lassan valami. jótékony köd ereszkedett* agyára. Világosodott. A fehér ha­von feltűnt a mozdulatlan sö­tét tömeg, é? az udvaron ke­resztülment zovjet katonákat isztette. A szét- i két női test fe­Balogh Mihály egy óra alatt 1000 sörösüveget zár le. Illetékmentes a magánépítkezés minden okirata A pénzügyminiszterrel egyet­értésben az építésügyi mi- megállásrc '’íztette. A szét- a niszter rendeletet adott ki, taposott I i két női test fe- a mely szerint a magánerőből kiidt egy i borulva. Az* történő lakásépítkezéssel kap­orvos eg tál szanitéc se- 0 csolatos engedélyek és a meg­gítségéve rrdágyra akarta 0 szerzésükhöz szükséges ok­fektetni oyetlen élő nőt.iratok — további rendelkezé­De előbb atosan le kellett sig — díj- és illetékmentesek, fejtenie illába görcsösen tekintet nélkül arra, hogy az kapaszk ev uj jakot. ''építkezők igénybe vesznek-e Miller Renáta állami kölcsönt va£y sem. Könyvtáraink életéből A szóládi népkönyvtár ma este műsorral egybekötött tea­estet rendez, melynek bevéte­lét a községi népkönyvtár ál­lományának bővítésére hasz­nálják fel. A műsort a közsé­gi KISZ-szervezet biztosítja. Balatonszárszón a községi »József Attila népkönyvtár« és a Hazafias Népfront közös ren­dezésében könyvismertető elő­adás lesz Rideg Sándor: Tűz- próba című könyvéről. Az elő­adáshoz az úttörők adnak mi­sért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom