Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-08 / 33. szám
I Vasárnap, 1359. február 8. SOMOGYI NÉPLAP Mire beköszönt a tavasz, áll a híd A január 4-i tanácsülés nagy feladat ele állította a lakócsai tanácstagokat és a község lakosságát. Építeni kellene egy 13 méter hosszú, 4 méter széles fahidat — mondták többen is. A jelenlegi hídon életveszélyes a közlekedés. Pénz azonban nincs. A tanács tehát kiadta a jelszót: »Társadalmi úton építsünk új hidat.-« Hídépítő bizottság alakult. Tagjai: Vancsik Ferenc, Gaál Pál, Petrinovics József, Fenyvesi József és Mohácsi Pál tanácstagok szervezték meg a munkát. Az erdőbirtokosság díjtalanul adott 10 köbméter fát. A gazdák azon nyomban kocsira rakták, és elszállították Tótújfaluba t elf űrészeltetni. Már dolgos kezek állítják össze a hidat. A tanácsház udvara lelkes munka zajától hangos. Gaál Pál, Veriga Vince, Borbás András, Fenyvesi József a, padlókat készítik elő, Iliasics Vince és Veriga József pedig a 17 méteres korlátnak valót faragják. Stécz János, Farkas Gyula asztalosok is segítenek. Tanácstagok és nem tanácstagok egy akarattal igyekeznek, hogy mire megjön a tavasz, a szántás-vetés ideje, a híd a helyén álljon, és hirdesse a község ^dolgozóinak összefogását. PUSZTAI IMRE Lakócsa. A leárazott szalonna nyomában Feledékeny boltosok — Rendetlen raktárak — Csalafinta mérlegek Kormányhatározat módosította több szájon na árát Lehet hogy éppen a leárazott szalonna hiányzik a kirakatokból és a boltokból? A don- meri 22-es hentesfoolt vezetője szerint a leárazott, főként a 30 forintos szalonna a rendelet megjelenése után több hétig is hiányzott Most a 30 és 40 forintosból kapott valamennyit; úgy tudja, nem Kaposvárott készítették. Üzletének választéka belsőségből szegényes. A hentesek szerint a húsüzem a belsőség többségét a saját ke zelésében levő belsőség-boltnak juttatja — ott nagy a sorbaállás. Jó lenne, ha több hentesboltnak adnának, hogy a vevő is könnyebben hozzájuthasson. Még akkor is, ha a húsüzem így könnyebben dolgozhatja fel újra az el ne fogyott belsőségeket. Néhány lépéssel odébb a donneri csemegeboltban nagy port vert fel a rendetlenség. A leárazott szalonnát nem teszik a pultra. 10 órakor takarítanak a nyitott tejesbögrék és cukorkás üvegek fölött. Ujjunkkal a porlepte pultra írhatnánk, hogy öt hónap óta most van itt először rendszeres takarítónő, ahogy a dolgozók mondják. A mérlegsúlyokat vastagon fedi a piszok, ráadásul nem is hitelesek, régen ki Á Kefeanyag Kikészítő Vállalat LÉTÉBŐL E & Kaposvári Kefegyárban feldolgozott sértőből és szőrből készítik Budapesten, Szegeden, Debrecenben a meszelőket, a padló- és fényesítő keféket, Mosonmagyaróváron a jó minőségű fogkeféket. A vállalat múlt évi tervét 108 százalékra teljesítette. Ezért a terven felüli nyeresége eléri a 185 000 forintot Évközben kisebb-nagyobb anyaghiánnyal küzdött az üzem. A nehezen beszerezhető serte többször termelési zavarokat okozott. Ezért a vállalat hozzálátott a textil-lószőr gyártásához is, s ez kedvezően befolyásolta az üzem nyereségét. Az új gyártmányból eddig 32 mázsát készítettek. Kurncz Erzsébet sörényt fésül. kellett volna őket cserélni. A kereskedelmi felügyelő négy darab, egyenként egy kilogrammos «-előre csomagolt« cukros zacskót tesz a raktári mérlegre. Kilenc-tíz dekagramm hiányzik a négy adagnál. A boltvezető tapasztalt szakember, mégis a rossz mérlegre hivatkozik, amelyet «nem tud« rendesen beállítani. (?!) Nem akarunk összefüggést keresni, dehát vajon ki állította be úgy a mérlegeket, hogy a külső annyival mutasson többet, amennyivel kevesebbet mér a raktári? A külső ugyanis egy dekával előbbre áll. Ezek után nem reméltük, hogy nagy rendet találunk az áruraktárban. Pedig jólesett volna azt tapasztalni, hogy a nyáron elhangzott bírálat után rendet teremtettek itt. A kinti áruraktárban azonban a megdöbbentő rendetlenségen kívül az áruk raktározása kimeríti a társadalmi tulajdon hanyag kezelésének bűntettét is. A Május 1 utcai 223-as é3 120-as csemegeboltban ellenkező a helyzet. Nemcsak, hogy az összes leárazott szalonnát megtaláljuk, bennük, hanem az is bebizonyosodik, hogy jól beállíthatók a mérlegek, pontosan lehet velük mérni. Az előre csomagolt áruknál jelentéktelen az eltérés. Úgy látszik, nélia az is előfordul — mint ezt a Berzsenyi utcai 5-ös számú boltban láttuk —, hogy nem a vásárló, hanem a bolt károsodik. Több volt az inkognitóban vett kenyér, sokszor feltűnően több az előre csomagolt cukorka súlya is. A raktárban nem a boltban látható BERKEL-mér- leget használják. Pontatlanabb, nehezebb mérni rajta. Rendszerint mindig több az áru súlya. — De hát mi ez a néhány deka többlet? — mondják a boltosok. A kérdésre a 2000 forint hiánnyal zárt legutóbbi leltár adja meg a választ. Könnyű a hiba forrására következtetni, ha figyelembe vesszük, hogy a raktári «be- mérőt« is leltárhiány miatt váltották le az egyik boltból. A vállalat ellenőre is ott-tar- tózkodott. (A donneri boltban is előző nap járt az egyik ellenőr, «rendben találva mindent«.) Vajon mit és hogyan ellenőriznek a vállalati ellenőrök, ha nem veszik észre ezeket a hibákat? A Május 1 utcai nagy hentesbolt vezetőjének nyilatkozata egybevág a donneriéval. A leárazott szalonnákból most már itt is lehet találni, de nem így pl. disznósajtot. Pestről kapták a szalonnát. Ugyanis a megyében járt Pestről valaki, és kifogásolta, miért nem lehet látni a kaposvári boltokban a leárazott szalonnákból. Erre a kapcsvári kereskedelem 6zetnézetf is és van most szalonna! Megy a dolog, csak meg kell «piszkálni«. Valószínű, hogy a «piszkálgatásra« sem kerülne sor, ha az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és a húsüzem között szorosabb volna az együttműködés. Úgy véljük, hogy semmiféle szempont sem csökkentheti a szalonna választékát. Nem hittük, hogy nincs leárazott szalonra olyan boltban a pulton, ahol van a raktárban. Az Ady Endre utcai nagy csemegeboltban azonban ezt tapasztaltuk: a boltvezető jó üzletember lévén« úgy «okoskodott«, hogy addig nem hozza ki a raktárból a 30 forintos szalonnát, mfg a drágább, kevésbé tetszetős és keresett másik fajta el nem fogyott. Az ilyen boltodnak helytelen elképzelése van a választékról és a vásárlóközönség megnyeréséről. Több helyütt nem tüntetik fel az árakat, nem jelölik meg, miről mennyire szállt le a szalonná ára. Ethihőtőá Mártírok téri hentesből t vezetőjének, hogy nem azért nem tette ki az új árat a szalonnára, mert csalni akart... A szabályokat azonban be kell tartania. Elég későn tehát, de lassan megjelenik a leárazott szalonna a kaposvári boltokban. Mi történik, ha elfogy a pesti szállítmány? Nem vagyunk borúlátók, ezért azt hisszük, hogy az utánpótlást idejében beszerzi a kereskedelem anélkül, hogy ezért valaki «piszkálgatná«. Szegedi Nándor Jegyzetek a tárgyalóteremből Lakásüzérkedésért a bíróság élőit Eeyre épülnek az állami erő bői és a magánosok által, OTP-kC r«őnnrl léteítemtö házak. Mind több azoknak a boldog családo nak a «W, aktk elfoglalhatják sok éve várt új lakásukat De m, sokan vannak olyanok is, akik bár jogosan kémek l^^t de nn nem kaphatnak. Megoldjuk ezt a problémát is, de idokell hozz Éppen ezért erkölcsileg sokkal súlyosabban kell eUtélni azoka akik embertársaik szorult lakashc'yzetevel visszaélve jogtalan any. gi előnyökre akarnak szert tenni. Szerződést kötöttek Vargáéi kai, melynek értelmében: h Stamfelék kiköltöznek, akkc Vargáéké- a lakás. A kikölti zés, beköltözés meg is történ de amikor fizetésre került sor, Vargáék kijelentették: eg vasat sem adnak. Erre noverr bér 10-én Stamfel József Vai gáék távollétében benyomta lakás ajtaját, a bútort kipa kolta az utcára, ott napoki ázott, míg a rendőrség vissz nem helyezte Vargáékat a la kasba. ... — A hétezer forintot azéi kértem — hangoztatta Stam félné vallomásában —, mer már 1500 forintot ráköl töttünl a lakásra, és megígértük Var gáéknak, hogy megcsináltatjul a rossz tetőt, a mennyezetei téglából vécét építtetünk, ki vül-belül vakoltatjuk a la kást... Erre megbízást is ad tunk egy kőműves kisiparosnak ... Mindez hihető lenne, ha ... Stamfelék 1953—54-ben ve zettették be a lakásba 1500 fo rintért a villanyt. Ezt az ősz- szeget kérhették volna a házi gazdától, vagy levonhatták volna a lakbérből. Nem tették, Erkölcsösebbnek tartották négy-ötévi használat után — eddig ók élvezték a villany adta kényelmet — attól a lakótól kérni a költségeiket, aki 1958-ban költözött a lakásba Ezt az eljárást nagyon erkölcstelennek tartjuk. Évekig nem sok pénzt áldoztak a lakás rendbentartására, csak most, mielőtt új lakó költözött volna be, határozták el a vécé építést, renoválást, a tető- és mennyezetjavítást. Talán emberbaráti szeretetből tették? Vagy inkább az építkezésből visszamaradt anyagokat akarták így felhasználni? Becsületesebb eljárás lett volna, ha a lakást úgy, ahogy van, átadják a lakónak, rábízzák a javíttatást, s nem kérnek tőle 7000 forintot Ez a története annak, miért kell bíróság előtt állnia Stamfel Józsefeknek árdrágító üzérkedéssel, illetve magánlaksértéssel vádolva. A tanúk egyebet is mondanak: Pintér Istvánné, Ila Józsefné, tla János, Pintér István szinte egyöntetűen vallják: Stamfelék arra kértek bennünket: mondjuk azt, hogy csak három napra adták ki a lakást, ne lássunk, ne tudjunk semmit. A bírósági tárgyalást elnapolták, helyt adva a védelem kérésének: hallgassák ki tanúként az építkezéssel megbízott kőműves kisiparost. A tárgyalást február ao-án folytatják, s előreláthatólag ekkor kerül sor ítélethozatalra is. Nem tudni, a bíróság miben marasztalja el Stamfelékat. De ügyükön így is elgondolkodhatnak sokan. S ha valaki úi lakást kap, ne iparkodjak régi lakását különböző manipulációkkal «szívességből« másnak juttatni, hanem adja át azoknak a szerveknek, amelyek tudják, kik vannak legjobban rászorulva ... Egy házaspár áll a Kaposvári Járásbíróság dr. Mózes Gábor-tanácsa előtt. Az elsőrendű vádlottat: Stamfel Jó- zsefnét árdrágító üzérkedéssel, hamis tanúzásra való felbuj- tással; férjét másodrendű vádlottként magánlaksértés és ugyancsak hamis tanúzásra való felbujtással vádolják. Stamfel József foglalkozása MÁV-intéző, felesége ideiglenesen az egyik bölcsődében dolgozott. 1950-ben jutottak kiutalás útján az Adria utca 14/b. számú Bogdán Györgyné budapesti lakos tulajdonát képező ház használatához. Az elmúlt évben OTP-kölcsönnel az asszony szülei házánál építkezni kezdtek. De hogy a megürülő lakás «ne vesszen kárba«, ismerőseik segítségével olyan valakit kerestek, aki hajlandó megfelelő lelépést fizetni nekik. Két éve lakott feleségével albérletben Varga Sándor vasúti dolgozó. Az elmúlt esztendőben bútort vásároltak, s azt ideiglenesen egyik munkatársuknak. Pintér István ugyancsak vasúti dolgozónak a lakásán helyezték el, kérve öt és feleségét, hogy segítsenek nekik lakást keresni. Pintér- nét — vallomása szerint — arra kérte Stamfelné, keressen olyan személyt, aki hajlandó 3000 forintot fizetni lelépés címén. Szólt Vargánénak, s ő el is ment Stamíelnéhoz. Másodszori beszélgetésükkor megállapodtak, hogy 7000 forintot fizetnek Stamfeléknak. . Felmondták albérleti lakásukat, mert ígéretet kaptak arra, hogy november első napjaiban beköltözhetnek az Adria utca 14/b. szám alatti lakásba. Közben Vargáék — nyilván azzal a szándékkal, hogy túljárjanak a lakást árulók eszén — felutaztak Budapestre a ház tula jdonosához. Az tavaly október 31-én lejött Kaposvárra. Munkában a keverőgép, amely a különböző színű sértőket egyenletesen keveri. A gépnél Fülöp József né. Laduver Ferencné és Galambos Istvánné hosszúság szeri- osztályozza a szálakat. A határőrség jelentéséből: «1959. február 3-ra virradó hajnali fél 2 órakor a b-i Örs beosztottjai a hazafias lakosság segítségével határsértőt fogtak el.. .« iadó...! A parancs elhangzása után néhány perccel már teljes felszereléssel, útrakészen felsorakozva állnak az őrs harcosai. Még akik nernrégen tértek vissza őrjáratból, s aludtak, azok is ott állnak a sorban. — Elvtársak! — hangzik a parancsnok szava. — A lakosságtól bejelentés érkezett... A faluban egy idegen fiú a határ iránt érdeklődött. Bizonyára határsértést szándékozik elkövetni. Rajtunk is áll, hogy sikerül-e? Önök most kimennek a határra, s elfoglalják őrhelyüket. Vigyázzanak kettőzött figyelemmel, hogy a határsértést megakadályozzuk... A határőrök útnak indulnak. Rövid idő múlva már valamennyien kijelölt helyükön állnak, fülelnek az éjszakában... A halársértés nem sikerült 1/ őzben a falu is megélén- kül. A sötét házakban kigyúlnak a fények. Gyorsan kapkodva öltöznek az emberek. A falut is riasztották. Egymásnak szólnak a férfiak: — Elvtársak... a határőrség segítséget kér... Valaki át akarja lépni a határt... Segítsünk megakadályozni... Felszerelt a faluban levő munkásőr raj is. Párttagok, tanácstagok, kiszisták, a népfront tagjai sietnek a szövetkezeti helyiség felé, melyet «főhadiszállásul« jelöltek ki. A határőrség parancsnoka ismerteti a tervet. Megkezdődik a kutatás ... Házról házra járnak a csoportok, felforgatják a padlásokat, a szérűs kerteket. Nem marad ki egyetlen szénakazal, sötét bokor sem. A fegyveres munkásőrök a határőrökkel járják a határt. A kör egyre szűkül... « • • C lmon István kiszista ha- tárőr parancsnoksága alatt Kiss Sándor határőr indul járőrbe. Amikor elérik egy sűrű bozótos szélét, a parancs szerint őrhelyet foglalnak el... Órák telnek így. Hirtelen két sötét alak tűnik fel... Elllenőrzés. Parancsnokuk jön, s fokozott figyelemre inti őket... Lassan, egyhangúan telnek az órák. Hideg szél fúj, s bizony nem kellemes a hidegben a mozdulatlan ácsorgás... A j-i tanya felől kutyaugatás hallatszik. S mintha a földből nőtt volna ki, a nyomsáv mellett sötét alak emelkedik. — Állj...! Ki vagy! — hangzik a határőrök felszólítása. Nincs túlságosan messze az alak, látják, amint egy pillanatra megriad, majd földre veti magát. Felcsattan a géppisztoly, s tüzes lövedékek vágódtak felszólítás ellenére tovább kúszó alak mellett a földbe. De ő még mindig menekülni akar. A határőrök utána rohannak. Dörren a puska, elhangzik az utolsó parancs: — Állj...! Kezeket fel! A határsértő feláll, engedelmesen feltartja a kezét. Nem sikerült kijátszania határőreink éberségét. Hajnali fél kettőt mutat az óra .... • • * A kutatók a földműves- ' ' szövetkezet vendéglőjében gyülekeznek, miután megmotozták, munkásőrök segítségével ide kísérték a határőrök az elfogott határsértőt. Itt, a falu lakossága előtt jelentik parancsnokuknak: «A parancsot végrehajtottuk, a határsértőt elfogtuk...« Jutalmuk nem marad el. Simon István tíz, Kiss Sándor pedig 8 napi jutalomszabadságot kap a határsértő elfogásáért. De köszönetét érdemel segítségéért a falu lakossága is, köztük a munkásőrök: Szarka Árpád, M i g ác s Ferenc, Bíró József és Győri János, akik azonnal fegyvert ragadtak, ahogy a riasztás elhangzott. A határ- örparancsnok szavaira — aki megköszönte G. I.-nek, hogy felhívta figyelmüket a határsértőre, s a hazafias lakosságnak, amiért fáradhatatlanul részt vett a kutatásban — Gelencsér József heresznyei tanácselnök válaszol: «Bármikor készek vagyunk segítséget nyújtani...« • * * A határsértő, S z. Ist- ' ’ rís csolnoki lakos (Komárom megye), mindössze 21 éves, katonaköteles fiatal ember. 18 éves húga 1957 februárjában disszidált Svájcba. Itthon gépírónő volt, ott cseléd lett. Utána akart menni. Szakmája lakatos, 1200 forintnál is többet keres havonta. — Tengerész akartam lenni — mondja —, s nem vettek fel, amíg katonaidőmet le nem töltöttem. — Azért akart nekivágni a világnak. Heresz- nyéig el is jutott. * * * N_| :m sikerült tehát a ha* társértés. Szólni kell azokról az emberekről is, akik Sz. Istvánnak segítséget nyújtottak, hogy a határ közelébe juthasson. Január 31-én indult el Csolnokról egy nagyatádi barátjához. Ö vezette el Ta- ranyba egy bizonyos «jó szívű Pista bácsihoz«. Ott borozgat- tak, ott aludt, enni kapott, s az illető megmutatta, hogy merre kell mennie, sőt címeket adott neki, akik majd segítségére lesznek a határon való átjutásban. így jutott el He- resznyén D r á v e c z J óz séfé kh e z. Drávecz és leánya, özv. Sülé Józsefné befogadták, rejtegették a fiút, enni adtak neki, figyelmeztették, hogy hol, mire kell vigyáznia. De segítette Köves Pál, és Pápics (C sornál i) Mihály is. Tőlük érdeklődött a határ felől, s ők nem jelezték ezt a határőrségnek. Pedig ha jelentik, nem lett volna szükség arra, hogy az egész falu talpon legyen éjszaka. Előbb elfoghatták volna. N em könnyű határőreink munkája. Éjjel-nappal résen kell állniuk, őrizni határaink sértetlenségét. S a hazafias lakosság segítségével eredményesen oldják meg feladataikat ... Szalai László
