Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-04 / 29. szám

Szerda, 1959. február 4­6 SOMOGYI NÉPLAP Negyven éve történt Szalma István a proletariátus összefogását sürgeti Szalma István egyike azoknak a kommunista mártí­roknak, akiket a Tanácsköztársaság idején viselt tiszt­ségükért végeztek ki a Nádasdi-erdőben. »Imádkozz és dolgozz« című hosszú cikkében — a Somogyi Hírlapban jelent meg — a proletariátus összefogását sürgeti. »... Évezredek óta élt a munkás az »imádkozz és dolgozz!-« munkamegosztás ■ elvének alapján. Évezredek óta némely urak imádlcoztak, a proletár meg csak dol­gozott. Évezredeken átéltünkmi ilyen isteni egyetértésben és békés munkálkodásban. A népmilliók ugyan gyalá­zatos elnyomatásban szenvedtek, istentelenül koplaltak, és embertelenül lerongyolódtak — és a tudatlan nép elhitte a lelkiismeretlen kufárok ama. hazugságát, hogy nem az a nép boldog, amely jó, emberies helyzetben él, hanem az, amelyik boldognak érzi magát. Bús páriák, kifosztott robotosak előtt hirdettem az igényt: a szolgaság szégyen, gyalázat, az alávetettség bűn attól, aki elköveti, és attól, aki tűri. Hirdettem az igét: minden ember szabad legyen, hogy egyenlőség legyen, nem annyira az égben, mint inkább itt a földön. S ők megértettek!... Proletárok, egyesüljetek!« Bemutató előtt Sűlni-fözni tanulnak a hetes! lányok színhazunk prózai TÁRSULATA, mely legutóbbi produkciójával, Corneille örökszép verses drámája, a Óid előadásával tett országosan nagyra értékelt tanúbizonysá­got városunk fejlődő színház- kultúrájáról, új bemutatóra készül. Csupán néhány napja kerül­tek ki a műsorplakátok az ut­cára, a hirdetőoszlopokra, de máris nagy az érdeklődés a következő műsordarab, Dobo- zy Imre: Szélvihar című drá­májának előadása iránt. Azok a színházlátogatók, akiknek igényévé, mintegy nélkülözhe­tetlen szellemi táplálékává vált a színház, várakozással te­kintenek az új premier és az ezt követő színházi esték elé. Hiszen a Cid — fiatal színhá­zunk életében mérföldkövet jelző — sikere után művé­szeink olyan előadással aján „Odaléptek az é!eh kapuja elé...77 Régi szokás, hogy az érett­ségiző diákok a nagy ese­mény, az érettségi előtt egy­két hónappal szalagot tűznek kabátjuk hajtókájára, jelezve, hogy búcsúznak iskolájuktól, középiskolás diákéveiktől. Meghitt, barátságos est kere­tében ünnepük meg azt a pil­lanatot, mikor a szalag a ka­bátra kerül. Különféle érzése­ket, gondolatokat ébreszt a diákokban ez az esemény. Akad, aki örül. hogy végre elérte azt az időt, másoknak meg kicsit összeszorul a szí­vük, hiszen a szalag azt is jelenti, hogy közel az érett­ségi, és bizony még akad pó­tolnivaló. .. De akár így, akár úgy érez a diák a szalagavatón, mindnyájan vidámak, bol­dogok. .. Szombaton késő estig szólt a zene a Táncsics Mihály Fiú­gimnáziumban; a »-híres, ne­vezetes IV. c« tartotta szalag­avató ünnepélyét. Hogy így emlegetik az osztályt, annak története van. Benne van a jelzőben a diáikok minden csintalansága, de a becsületes, tanulni, tudni akarás, a helyt­állás is. Az iskolában úgy tartják, hogy ilyen osztálya — emlékezet óta — nem volt a fiúgimnáziumnak. Majd mind a harminchét fiút tíz-tizenkét éves barátság fűzi össze, hi­szen többnyire a Május 1. ut­cai általános iskolából kerül­tek a fiúgimnáziumba, maguk­kal hozva az igen jó alapot a tudásban, sok-sok ügyességet, talpraesettséget, no és a gye­rekkori barátság minden csi- bészségét. Három éven át úgy szerepeltek, mint az iskola '«rémei«, de az idén csodálatos változáson esett át a »híres« osztály. A félévi eredményi vizsgáló mérleg a javukra bil­lent. Az iskola 15 osztálya kö­zül elsők lettek a tanulásban és a magatartásban. S ennek nemcsak szüleik, tanáraik örülnek, hanem magük is büszkén nézegetik a hirdető- táblát, ahol mindig az első helyen szerepelnek. A szalagavatót zárt körben tartották. Minden fiú meg­hívta »a kislányt«, és saját zenekaruk kitűnő muzsikájára táncoltak. A szülők körben ül­ve gyönyörködtek gyermekeik­ben. Mikor elhallgatott a zene, osztályfőnökük, Borka Géza lépett színpadra, s köszöntötte az ünneplő vendégeket, fiait. Nagy tapssal fogadták az osztályfőnök rövid, de nagyon kedves szavait. Majd a kis­lányok feltűzték a fiúk ka­bátjára a szalagot. A büfében mindnyájan koccintottak osz­tályfőnökükkel, egymással. Öry Tamás tanuló elmondta: amikor megtudták a félévi ér­tékelés eredményét, elhatároz­ták, hogy ehhez méltóan ren­dezik meg ünnepélyüket is. Egy héten át, de főleg az utol­só napokban dolgoztak sokat az est sikeréért. Kapvéter Adóm, habár ki­válóan érezte magát, mégis azt mondta: — Nem jó negyedikesnek lenni. Több a gond, mint az öröm, s az embernek ilyenkor már minden lépését jól meg kell gondolnia. ö már érzi, hogy elmúltak a csintalanságban gazdag gyermekévek, s most egy egé­szen más, nehezebb időszak kezdődik életükben. Mindegyi­küknek magvan a saját terve, mindegyikük kitűzött maga elé egy célt, amit szeretne elérni. Nem most születtek meg ezek az elhatározások. Kovács Pál, ! aki orvos szeretne . lenni, már ' évek óta behatóan foglalkozott a biológiával, s mint a szak­kör tagja komoly munkát vég­zett. A politechnikai oktatásról ők már sajnos, lecsúsztak, pe­dig sokuk — mint mondja a? osztályfőnök — már az álta­lános iskolából igen jó gya­korlati készségekkel jött. Nagyszerű rádiósok, biológu­sok, muzsikusok és repülősök vannak közöttük. Kapalka Pé­ter hat éve modellezik, s ami­óta Kaposvárott van lehetőség a repülésre, azóta repül, sőt mint ejtőernyős már ugrott is. Mindene a gép, így érthető és természetes, hogy egyetlen célja, vágya: bekerülni a mű­egyetemre, hogy felhasználhas­sa mindazt a tapasztalatot, amit a gyakorlatban szerzett. Más és más elhatározás él mindegyik fiúban, de a sza­lagavatón még mindnyájan IV. cés diákok, s még előttük van a nagy küszöb átlépése — az érettségi. Mindnyájuknak sok sikert kívánunk ehhez! Vörös Márta Előkészületek Chopin-évre 1960-ban lesz 150 esztendeje, hogy Chopin, a nagy zeneköl­tő megszületett. Ez alkalomból világszerte Chopin-esztendőt rendeznek, amelynek előké­születei már meg is kezdődtek, így például a világ 21 főváro­sa közölte, hogy 1960. február 21-én díszhangversennyel nyit­ja meg a Chopin-évet. A hetesi nőtanács négyhetes főzőtanfolyamot indított. Az induláskor még csak kilenc | résztvevője volt a tanfolyam­nak, de már felszaporodtak 14- re. A sütés-főzéshez szükséges ) össze, es Kun Sándorné dékozzák meg a közönséget, amilyen előadást — szerényte. lenül előadásokat — eddig az. új szomjazói oly szorgalmasan.*, ... , ,, reklamáltak. A mai magyarságokat közösen hozzak drámának nyitunk ajtót a Bu­dapesten és az ország nagyobb vidéki városaiban sok sikert látott Dobozy-darab színrevi- telével. Mint Fehér Klára »Nem va­gyunk angyalok« című vígjá­téka, a pécsi művészek ven­dégjátékában látott »Ilyen nagy szerelem« előadásai bi­zonyították, a színházlátogató közönség jelentős többsége^ igényli a jelent, a közelmúltat vagy a jövőt idéző, bemutató színpadi műveket. Ez áll köze­lebb szívéhez, anélkül azon­ban, hogy az irodalom klasz- szikusait kisebb ovációval kö­szöntené színházunk színpa­dán. Eleget , téve a közönség kívánságának, színházunk nem is választhatott volna méltóbb művet a »Szélvihar«- nál, amelynek drámai cse-£ lekménye az ellenforradalomí utolsó napjaiban játszódik. Hő-v sei egyfelől egyszerű emberek £ parasztok, másfelől megkótya-X gosodott fejűek. birtokaikért® mindenre elszánt földbirtoko-i sok. MINDÖSSZE KÉT NAP VÁLASZT EL bennünket aj »Szélvihar« bemutatójától. In­nen adódik, hogy bármi szíve-| sen árulna is el e híradás szer-i zője titkokat bővebben a ké­szülő előadásról, módja nincs rá. Legyen hát elég annyi, hogy a színfalak mögötti vi­lágban, az egyelőre üres néző-? tér előtt kitáruló színpadon, ab színház minden kis zugában § mindenki az elkövetkező, ün-g nepnek számító nap, a bemu-Ö tató sikeréért dolgozik. Ilyen- í kor nehéz feladat a szívét, lel-5 két a megformálandó figurá- § nak adó színészt megállítani,^ nyilatkozatra bírni. Hiszen, már minden gondolata a hősé, ü akit színpadra visz! Mikor ej sorokat rójuk, hogy híradással.® szolgáljunk a közelgő színházi« eseményről — mely minden® bizonnyal méltó lesz prózai társulatunk előző bemutatójá­nak sikeréhez —, a születő új-1 jal van elfoglalva mindenki, kezdve a két társrendezőn:^ Sallós Gáboron és Ruttkay Ot­tón, folytatva a főbb szereoe- ket játszó művészeken, Csi- hák Lászlón, Homokay Pálon, Mihályi Vilcsin, Horváth Sán­doron, Szép Zoltánon és így tovább. REMÉLHETJÜK, hogy a Cid országraszóló sikere után a mai magyar dráma. Dobozy Imre Szélviharának kaposvári előadásával nemcsak színhá­zunkban kap otthont, hanem a| közönség szívében is! ▼YTTTYVTTYTTTTYY»YTVTYWTT1 vezetésével, az ő receptje sze­rint készítik az ízletesnél ízle- tesebb ételeket. Jókor látogat­tuk meg eket: éppen tyúkhús­levest májgombóccal, tyúkpör­költet galuskával, rizskókot és kiűikókot készítettek­— A kisbárapáti színjátszó csoport pedagógusi Ecsenyben S Kun Vera hagymavágás közben« előadta Jókai regényéből irtó »Aranyemöer« c. színművet. Az| előadás nagy sikert aratott. ínycsiklandozó illat úszik a levegőben: fő a finom tyúkhúr leves. A pörköltre is vigyázni kell, nehogy leégjen. Úgy látszik, a kamaraestek­nek lassanként állandó közön­sége támad. Bár az érdeklődök többsége ma is azonos a már ■ismert koncertlátogatókkal, mégis örömteli változás, hogy a legutóbbi hangverseny után sikerült ilyen nagy számban becsalogatni ezt az érdeklődő, lelkesedő közönséget. Néhol még baj van ugyan a tárgyi­lagossággal a művészi pro­dukció értékelését illetően. De közönségünk új útra lépett, érdeklődése kiszélesedett, s fejlődésének irányát a meg­ismerés vágya jelzi... A Liszt Ferenc Zeneiskola tanárainak művészi ízléssel válogatott műsora önmagában is elismerésre méltó. Egyik- másik mű tolmácsolása pedig oly magas színvonalat képvi­selt, melyre aligha tudnánk példát az elmúlt évek helyi koncerttörténetéből. Massenet és Mendelssohn egy-egy dalát B. lttzés lr- m a énekelte nem túlságosan nagy hanggal, de kitűnő "tech­nikával, művészi megformá­lásban. Később Saint Saens Sámson és Delila című operá­jának részletével aratott meg­érdemelten forró sikert. IA- gyan csengő, könnyed éneklé­se nem korlátozódik a gyakor­lat kristályozta énektechnika csillogtatására. Jóval túlnő ezen. Énekében a mesterség­TANÁRI KONCERT beli tudás a művészi értelme­zés, a mély átélés szolgálatá­ban áll, s ezért tud hatni, fel­emelni. > J aczkó Gyula, városunk ismert csellistája az est fő­szereplőjeként jelentkezett. Händel g-moll szonátája tisz­tán, a mesterhez méltón szó­lalt meg hangszerén. Tónus­gazdagsága a szólista érzelem­világát tükrözi, s ez a Hän- del-szonátán kívül Schubert: A reményhez című művében csakúgy kifejezésre jutott, mint Fauré: Álom után című kompozíciójában. Mégis leg­inkább a szonáta emelkedett ki Jaczkó tolmácsolásában. Technikai készségéről, ener­gikus vonókezeléséről tanús­kodott Popper: Tarantella cí­mű művének bemutatása. A Tarantellát többször hallottuk már Jaczkó Gyulától, mégis azt kell mondanunk — vir­tuozitása ellenére is — több hibát vétett. Igaz, hogy kísé­rőjével nem volt teljes az összhang, de ez sem törhette volna meg a pergő, patakzó futamok folyamatosságát. Tehetséges fiatal fuvolistát ismertünk meg Csupor László személyében. Mozart fuvolaversenyének első tételét adta elő kitűnő felkészültség­gel. Hangja éneklő, lágy; tril­lái pregnánsak, s úgy éreztük, stílusa, művészi értelmezése is találkozott a nagy zeneköltő elképzeléseivel. A kádenciában voltak kisebb buktatók (talán a hangszer, talán a bonyolult ká-dencia okozta fokozottabb idegfeszültség miatt). Ezektől eltekintve szép, igazán értékes muzsikálást hallottunk. A kamaraest zongorakísérő­jének, Harsányi József­nek nehéz dolga volt. Han­delt, Mendelssohnt, Mozartot, Schubertét kísérni egymásután, megtalálni, illeszkedni az adott stílushoz nem könnyű, s ezt nem is sikerült megvaló­sítani. Különösen a fuvolaver­senynél éreztünk törést. De felszínes volt helyenként a felkészülés is. Valahogy úgy lehetne megfogalmazni, hogy jobb kíséretet érdemeltek vol­na a szólisták. .4 Kaposvári Vonósnégyes (L eh óta Dezső, d r. S zi- r dny i László, Bálint Kálmán, Jaczkó Gyula) értékelését szándékosan hagy­tuk a végére, mert ők tettek koronát az alapjában jól si­került estre. Volkmann g-mnll vonósné­gyesét játszották először. Fő­ként a választást értékelhetjük a szerző személyére vematko-' zó an. A mű különösebben nem ragadott meg. Talán a lassú té­telekben (Andante, Andantinojf csillant meg valami a szerző művészi elképzeléseiből. De a gyors tételek nemcsak az elő­adásban, hanem szerzőileg is túlságosan tanárosak. A tanul­mányszerű, skolasztikus elő­adásmód, a gyakorlás-ízű spio caiok egyhangúsága korántsem emelte magasabbra a müvet. Schubert Esz-dúr vonósné­gyesével azonban szinte ön­magát múlta felül az együttes. Ez is inkább az utolsó két té­telre, főként az Adagiora vo­natkozik, melynek csiszolt, tö-j! mör hangzása, valóban muzi­kális megformálása az együtt­zenélés igen szép példája volt.$j A tanfolyam résztvevői jó étvággyal fogyasztják el saját főzt­Az első tételben ugyan (Alleg-w jüket, ro moderato) lassacskán íalál- iCtkS<íIc§cf<%o§cS<3I<^Or<^cgcS<%aSür<!|OSc£ >£>§c>á>S>íB©>?D§D§>íDi>' ták meg a romantikus hangvé­telt, de a harmadikban már telített zenei atmoszférába for­rott össze az együttes, s a szólóállásokban is nagyon szép, schuberti éneklés csillo­gott a húrokon. Ez a mű és az előadók kitűnő felkészültsége, összehangoltsága szinte feled­tetett minden előző hibát. És hiába, mindig a legutób­bi műsorszám él elevenen em­lékezetünkben. E szép élmény után nem mondhatunk mást, mint már annyiszor: többet, többet és többet a kamaraes­tekből. Jávori Béla Az ÉM. Somogy megyei All. Építőipari Vállalat kőműves, festő, ács, burkoló, vasbetonszerelő és parkettázó ipari tanulókat vesz fel 1959. áprilisi beiskolázással 14—17 éves korig, VIII. ál­talános iskolai végzettséggeL Jelentkezni lehet a vállalat oktatási előadójánál, Kaposvár, Május I utca 57. szám alatt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom