Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-27 / 49. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1959. február 27. A KŐRÖSHEGYI VÁLTOZÁS (I.) 40 ÉVE TÖRTÉNT... A számvetések Ideje ?? Akkor jönni fog a proletárdiktatúra!“ TS" őröshegy termelőszovet- kezeti község lett. A megyében, sőt talán az ország­ban is sokan kétkedve, mások meglepetésként fogadták az erről szóló hírt. Lehetséges volna az, hogy a kiváló boráról ismert falu jómódú népe ily hirtelenében szakított megszo­kott életformájával? E kérdés támadt fel itt is, ott is a kő­röshegyi változás hírének hal­latán. Hadd jegyezzük meg elöljáróban: nincs alapja az efféle hitetlenkedésnek. A kő­röshegyiek valóban a nagyüze­mi gazdálkodás útját válasz­tották. Hogy miért és hogyan? E kettős kérdésre kerestük és meg is találtuk a választ. Fe­leljünk először a miértre. A szőlőtermelés a falu dol­gozó parasztjainak legfőbb foglalkozása. Minél igényesebb növényt termel az ember, an­nál műveltebb ő maga is. En­nek a nagy tudásnak, a széles látókörnek vezető szerepe volt abban, hogy a gazdák meg­értették: helyesen teszi a párt, a kormány, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésére buzdítja a dolgozó parasztságot. A felvilágosult parasztember tud bánni a számokkal. Ért ahhoz, hogy felmérje: mi volt, mi van, mire képes a jövőben az egyéni gazdaság és mire a szövetkezet. Az elmúlt hetek­ben — a párt és kormányhatá­rozat megjelenése után — a nagy számvetések idejét él­te Kőröshegy. Geiger György 18 holdas középparaszt papír és ceruza nélkül fogta vallatóra a szá­mokat. Erről így beszél: — Van két és negyed hold olasz- rizlingem. Átlagos termés ese­tén évente 40 hektó, 56 ezer forint értékű eladni való bort szűrök a hordókba. Termény­ből nem jut a piacra. Állatból 15 ezres bevételt számíthatok. Tehát 71 ezer forint a bevé­telem. Most vegyük a kiadást: Napszámra 7 ezer, a védeke­zőszerre, a hordók és egyéb felszerelés felújítására 3 ezer forint megy. A földadó és a fogatadó 16 ezerre, a boradó 20 ezer forintra rúg. Ezek összege 46 ezer forint. A tiszta jövedelem — a pénzforgalmat számítva — 25 ezer forintra te­hető. Fia harmadmagammal a tsz-ben dolgozom, jobban já­rok. Hétszáz munkaegységre, ötven forintjával is 35 ezer fo­rint jut. Aztán a háztáji jöve­delem. — Ha nem is foglal ma­gába minden tételt ez a szám­vetés. a végkövetkeztetés — sok egyéb tényezőt is figye­lembe véve — kiállja az igaz­ság próbáját. Hasonlóan számolt Gulyás Géza 16 holdas gazda is. Ta­valy több mint 100 hektó bo­ra termett. A pincében van a drága kincs nagy része. Ha most szövetkeznek, nem kell egyéni adót fizetni erre az esz­tendőre, hanem a bor ára megmarad tartaléknak a közös gazdálkodás kezdő, esetlegesen gyengébben fizető esztendeire. V z a dolog egyik oldala. ^ A másik pedig az, hogy belátták: elérkeztek az emberi és fogatos munkán ala­puló kisparcellás gazdálkodás teljesítőképességének felső határáig. Mert milyen is a kő­röshegyi parasztgazdaságok' szerkezete? Növénytermelés, állattenyésztés és szőlészet minden gazdaságban szerves egységet alkot. Az egyéni pa­rasztok nem emlékeznek rá, hogy valamikor is adtak volna el számottevő szántóföldi ter­ményt. A mező és rét termése kell a búza-földadóba, ke­nyérre, az állatok eltartására. Az állattenyésztést, állattar­tást nem hagyhatják abba. Kell a trágya a szántóföldnek, de még inkább kell a szőlőnek, így szolgálja ki a növényter­melés és állattenyésztés a sző­lőtermelést, mint legfontosabb gazdasági ágat. Akinek 10—15 hold földje van, annak 2—3 hold szőlője is van. Érthető, hogy a munkákkal nem bír a család. A módosabb, fél­száznál is több gazda földjén, különösen pedig szőlejében idegen munkaerő is dolgozik. Az olaszrizling területének növelése — ez a cél, mert így öregbedik a község hírneve. Ám úgy kapálni, kötözni, per­metezni a szőlőben, hogy köz- ben a mezőn, az istállóban is — szinte egyszerre — elkészül­jön minden munka — csak egy módon lehet: új módon, szö­vetkezeti módon. Át kell térni a gazdálkodás nagyüzemi for­májára, ' hogy a traktor, a kombájn levegye a szántás, aratás terhét a falu lakóinak vállairól, s a mezőn. felsza­baduló munkáskezek — aV>gy Dankházi Sándor bácsi. a gyümölcs-kertészkedés nagy­mestere mondotta: a kötöző tündérujjak — a szőlőhegyen1 szorgoskodhassanak. így, a tör­ténelem intő szavát megértve, a technika segítségét elfogadva nagy társadalmi munkameg-1 osztásra nyílik mód. Aztán meg arra, hogy az egységessé, nagyüzemivé alakítandó, te­rületben megnövekedő szőlő­be is behatoljanak az uni­verzális vagy speciális gépek, és tovább menjen hódító út­ján a kőröshegyi olaszrizling. A párt és a munkásha- talom iránti mérhetet­len bizalom nyilvánul meg abban, hogy a gazdálkodás forradalmi átalakítását mu-, tató gondolatsort végigjárták a falu értelmes, a jövő üzenetét, megfogadó dolgozó parasztjai. Helyes felfogásukról tanús­kodik az a tény, hogy nap­számosaikat, szőlőmunkásaikat megelőzve, őket maguk után, és maguk közé híva léptek a szövetkezés útjára. Középpa­raszti munkaadó és szegény­paraszti munkavállaló egyet­értésben éltek egymással. De tegyük hozzá, hogy a vagyoni különbség akarva-akaratlanul bizonyos feszültséget szült a két réteg között. Ezt tagadni még akkor sem lehet, ha érez­ték is, hogy kölcsönösen egy-1 másra vannak utalva. Nyil­vánvaló, hogy a szövetkezetben' is egymásra kell tanálniuk, mert így válik teljessé, való-' ban megnyugtatóvá kölcsönös kapcsolatuk. Fontos ezt a mostr^ megkezdődött társadalmi át-1 alakulást hangsúlyoznunk, mert szükségességének meg­értése nélkül a kőröshegyi kö-1 zépparasztság nem határozta volna el magát a döntő lépés-' re. Ám elhatározásukat meg­könnyítette az a tény, hogy a másokat foglalkoztató gazdák és családtagjaik is dolgoztak — tehát nemcsak a tulajdonosi, hanem a dolgozó paraszti gon­dolkodásmódjuk is kialakult. Ennek hiteles bizonyítékául szolgál az a tettük, hogy a szocialista nagyüzemi gazdál­kodást választották. A gazdál­kodásnak azt az új rendjét, amely végül is a vagyoni vá­laszfalak ledöntéséhez, a kö­zösség érdekében végzett munka emberi értékmérő sze­repének egyetemleges uralom­ra jutásához vezet. (Folytatjuk.) Kutas József Somogy megye dolgozói újra népgyűlésre jöttek össze. A munkástanács, a Szociálde­mokrata Párt hívta tiltakozó gyűlésre a szer­vezett munkások ezreit, hogy felemeljék sza­vukat a kisgazdapárti kormánybiztos ellen, felemeljék szavukat a visszahúzó erők ellen. Ez a gyűlés már a proletariátus második se­regszemléje volt 1919-ben, másodszor hömpö­lyögtek végig Kaposvár dolgozói, a vidéki munkások a város utcáin, hogy legyőzhetetlen erejüket megmutatva igazukért harcba szán­janak. Február 23-án zajlott le a népgyűlés. Csak pár órával előbb jelentek meg a hívó vörös falragaszok, mégis megmozdultak egy­szerre — mintegy varázsütésre — Kaposvár munkásai. A párt szervezettségét, a munkás­ság öntudatát és fegyelmezettségét bizonyítot­ta a felvonulás és a r.épgyűlés. A Somogyvármegye tudósítója így számol* be a gyűlésről: »Kovács Miksa, a Szociáldemokrata Párt első titkára volt az első szónok: A Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt megmutatta, hogy öntudatos politikájához lépésről lépésre ragaszkoGik... A polgári pártok is nagyon jól tudják, hogy mily nagy szükségük van a munkások millióira. A Kisgazdapárt azonban hiába hirdeti, hogy a munkásság érdekeit is képviseli, bebizonyították eddigi szereplésük­kel, hogy ott álltak a nagybirtokos osztály- lyal együtt, hogy megdrágítsák az ország élel­mezését; a munkásság megélhetését lehetet­lenné tették, és a városok kiéheztető politiká­ját képviselték. A kisgazdák ingadozó politi­kája, reakciós iránya nem képviseli a többség politikáját, az ő eddigi működésük nem ga­rantálja a rendet és a nyugalmat, nem tudja biztosítani a termelés folytonosságát. Állan­dóan jönnek a panaszok a megyei közigazga­tás ellen; egy erélyes kéz kell, aki ezeket meg fogja szüntetni. A párt ebben a megyében szo­cialista politikát akar csinálni, mert csak az tudja a teljes rendet helyreállítani, és addig, amíg a szervezettség ily hatalmas lesz, ebben a megyében az lesz, amit a szocialisták akar­nak. Az ellenforradalmi törekvések ellen küzdeni fog a végletekig, mert nem engedi, hogy a reakció szolgaságba hajtsa a népnek millióit. Tudják, eldugott helyeken még min­dig királypárti agitációról beszélnek, a szer­vezett munkásság tudni fogja, hogy mit kell majd ezek elleti csinálni. További küzdelemre hívja fel a munkásságot. A hatalmas éljenzéssel fogadott beszéd után Schheller Béla lépett az Erzsébet-szálló er­kélyére. — Amikor a forradalmat megcsinál­ták a városok proletárjai, a szegényebb sorsú cselédemberért mentek harcba, hogy azok helyzetén javítsanak. Elkészült a cseléd- munkásak kollektiv szerződése, mely biztosítja jobb megélhetésiüket, gondoskodik arról, hogy a munka megfelelő ellenértókben részesüljön. Ezt a szerződést a szervezel nélkül megcsinál­ni nem lehetett volna. Vigyázzon a falu népe, hogy amit a városi munkások kiverekedtek, azt ne tudják elvenni a nagyurak, mert akkor jön a megtorlás, a szolgaság korszaka. Ne ül­jenek fel a szép jelszavaknak, bízzanak to­vább is a Szociáldemokrata Pártban, amely jelszavak helyett eredményes munkával fogja megvalósítani a jövő boldog társadalmát. Szalma István lépett ezután a népgyűlés elé: — A Kisgazdapárt kormánybiztosa nem képviselheti Somogy megye dolgozó népet, a Kisgazdapárt eddigi politikai működése csak dörgölődzésben merült ki a többi agrá­riusokhoz, és éppen ezért nem képviselhette a dolgozó népet, mert azokkal szövetkezett, akik mindig a kizsákmányoló rendszer hívei voltak. Somogy megye munkás népe csak szocialista kormánybiztost akar látni... min­den más ellen a legélesebb harcot hirdeti. Ha az ellenforradalmi kísérletekkel a köztársasá­gi rendet megzavarni akarják, akkor jönni fog a bajor minta, jönni fog a proletárdiktatúra. Határozati javaslatot olvas fel, amely a kö­vetkező: Kaposvár szervezett munkássága fo­lyó hó 23-án délelőtt 10 órakor Kaposvárott a Kossuth téren tartott népgyűlésen közel száz­ezres szervezett munkás nevében a legerélve- sebb tiltakozását fejezi ki az ellenforradal­márok, valamint sötétben bujkáló uszítóik ellen. Minden erővel tiltakozik az ellen, hogy Somogy megye élére kisgazdapárti kormány- biztos, dr. Neubauer Ferenc neveztetett ki, akivel szemben a legnagyobb bizalmatlanság­gal viseltetik, és hivatalában egy pillanatig sem tűri meg. Követeli, hogy Neubauer dok­tor, akinek személye ellen tüntet, állásából ha­ladéktalanul felmentessék, és Somogy megye kormánybiztosává, a megye legnagyobb és leghatalmasabb politikai pártjából, a Szociál­demokrata Pártból neveztessék ki a kormány- biztos«. Elhangzott az utolsó figyelmeztetés So­mogybán. Aki nem akar meghajolni a nép ereje előtt, aki a népet újra szolgaságba akarja hajtani, az rettegjen, mert a munkás­ság kész átvenni a hatalmat bármely pil­lanatban! A lányokra^ is számít a mesziegnyői nőtanács Nem egészen egy hónappal ezelőtt zárták szabó-varró tan­folyamukat a mesztegnyői nő­tanács asszonyai, akik — szám szerint tizenöten — a ház kő­it ■ • > ■ ini t'-'ÚBzgefeo-' fazŐó/WécCtőas 33. — A tűzbe merem tenni a kezem a fiamért. Legfeljebb holmi haszontalan diákcsíny lehet az egész — bizonygatta hevesen. — Istenem, talán egy kicsit szertelen a szórako­zásaiban, többet iszik néha a kelleténél, s valami kavaro­dást csinál a vendéglőben ... A tűzbe teszem a kezem érte. — Vegye úgy, hogy már meg is égett — szakította félbe Sze- vercev. — A fiú veszélyes tár­saságba keveredett. S talán az ő érdeke, hogy egy időre elszi­geteljük. — Igaza van! — kapott az ötlet után Volkov. — Elviszem magammal két hónapra Szocsi- ba. Vagy akár elküldhetjük Krasznodarba is a sógornőm- höz... — Késő. Most már, sajnos, mi leszünk kénytelenek a ne­velésével törődni. — Istenem, istenem! — ka­pott a fejéhez az anya. — De hiszen mindene megvolt, amit csak megkívánt, soha nem nyúltunk hozzá egy újjal sem! Szevercevet már fárasztot­ta ez a siránkozás, kéztörde­lés. — At kell kutatnom a szo­báját — közölte. — Átkutatni?! — kiáltott felháborodottan Volkov. — Házkutatás az én lakásomban? Tisztában van vele, hogy mit akar tenni? — Tökéletesen — bólintott nyugodtan Szevercev, és Grin- jukhoz fordult: — Legyen szi­rtes. hívja be a tanúkat. Az íróasztal egyik fiókjá­ban különös szerszám-gyűjte­ményt, fedeztek fel: volt itt egy boxer, két feszítővas, aztán egy közönséges fésükeretbe il­lesztett kés, sőt még egy mú­zeumba illő buzogány is, de akkora, hogy bármelyik mese­beli haramia megirigyelhette volna. Mindez azonban semmiség, közönséges lim-lom volt ahhoz képest, amit Karpatov talált az ágyban, a matracok alatt: szép rendesen összehajtogat­va tizenkét szabályos nagy­ságú, szabályos bélyegzővel el­látott inkasszáló zsákot. Ez a felfedezés többet ért minden eddiginél. Inkasszáló-zsákok! Ezért kellett hát mindenáron az autó, mégpedig nem is akármilyen, hanem taxi! Ez volt hát az a láthatatlan szál, amely Vrganov árnyékát eh­hez az oly sokféle emberből verbuválódott bandához fűzte! Csakhogy ezúttal leegyszerű­sítették a módszert: minek ke­resgéljenek kulcsot, minek tör­jenek fel zárakat, minek fúr­ják meg a páncélszekrények acélfalait, ha este, zárás után szép nyugodtan sorra járhat­nak néhány nagyforgalmú üz­letet, és minden megerőltetés nélkül bekaszírozhatnak egy­szerre több százezer rubelt, mégpedig szépen megszámolva, lepecsételt zsákokba szortíroz­va? Az idősebb Volkov frissen mosott hálóingénél is fehé­rebb arccal áUt az ajtónyílás­ban. Már nem volt felháboro­dott és nem fenyegetőzött. Sokkal jobban elképesztette ez az egész éjszakai házkuta­tás, meg az ártatlan fésűnek álcázott kés, meg ezek a pe­cséttel ellátott kékcsíkos zsá­kok, szájuknál zsinóron him­bálózó ólomplombával. Hirtelen eszébe jutott a sa­ját ifjúsága ... Kotovszkij lo­vasa volt, a legendás »ezerar­cú hősé-«. Húszban majdnem belehalt a flekktífuszba. Hu­szonötben a dcmyeci bányák helyreállításán dolgozott. Az­tán a forradás a vállán — ku- lákgolyó nyoma, a kolhozszer­vezés emléke. Egész életét, minden erejét annak szentel­te, hogy erősödjék, győzedel­meskedjen a szovjethatalom, kölyökkorában megszökött ott­honról, s fegyvert fogott, hogy kivívja, megvédje... A fia. meg, Fegyka, Fegyecska, akit a nyakába ültetett, s úgy lo- vagoltatott, akinek drágábbnál drágább játékokat vásárolt, és akitől semmit sem sajnált, boxert húzott a kezére, és a párnája alatt könyv helyett pénzeszsákokat tart, hogy ki­rabolja ezt a szovjethatalmat. — ítéljék el, küldjék a po­kolba, hogy a földet törje, kö­vet fejtsen, hogy megértse a gazember, mire vetemedett — mondta nehezen lihegve. — Az istenért, térj észhez! A fiadról beszélsz! — suttogta iszonyodva az asszony. — Hallgass! — förmedt rá olyan hangosan, hogy megrez- dültek a csillár kristálypriz­mái. — Hallgass! ... Odakinn hajnalodon. Fjodor Volkov még mindig nem tért haza. rül adódó varrónői munkák el­végzéséhez szerezhettek e tanfolyamon fogalmakat, gya­korlatot. Nyolc varrógép — méghozzá társadalmilag fel­ajánlott varrógép — alkotta a tanfolyam nélkülözhetetlen I gépparkját. S ha jól meggon­— De hát hol lehet a fia? ♦ dőljük, ez magában véve is — kérdezte Szevercev. t szép eredmény. Hiszen köztu­— Nem tudom — suttogta f domásű, hogy az ember még tétován az asszony. — Már es- | három hét időtartamára sem téré meg kellett volna jönnie, i szívesen válik meg az olyan de hát, mint látja, nem jött ♦ hasznos tárgytól, mint a varró­haza ... Biztosan lekéste a \ gép. délutáni vonatot, és csak reg- ♦ Az asszonyok — felbuzdulva gelre érkezik meg. Máskor is | a tanfolyam sikerén — most előfordult, ha vadászni ment... $ kézimunka szakkör megalapo- De Fjodor Volkov nem jött j zásán munkálkodnak. Mint meg reggelre sem. Sőt másnap | mondják, megszerették a közös is hiába várták. Szevercev be- j munkát, a párthelyiségben szüntette a Volkov-lakás fi-1 töltött otthonos hangulatú es- gyelését, és körözést adott ki. | téket. Találékonyságuk hama- Az ország minden részébe el- i rosan meg is lelte a tovább­jutott Volkov fényképe, szem-1 vezető utat, hogy ismét össze- ből, profilban és teljes alak- ♦ összejöhessenek, együtt dói­ban. Mindhiába. Volkovot el- * gozhassanak. nyelte a föld. S Panaszuk — mert az is akad Az emlékezetes éjszaka után ♦ — mindöissze annyi, hogy _ a három nappal megjelent az I fiatal lányok köreoől nem túl- , . i sagosan nagy a tolongás, a je­anyja a rendőrségen, es sírva * ° lentkezés a kézimunka szak­körbe. A szabó-varró tanfolya­mon is csak négy leányzó ár­válkodott, pedig elsősorban^ a férjhezmenő lányok részvéte­lére számított a nötanács. Nem szívesen hisszük el, hogy a meszteignyői kiszes lá­nyok nem akarnak gyakorla­tot szerezni olyan asszonyi tu­dományokban, mint a szabás- varrás vagy az otthonok szé­pítéséhez vezető, szoktató ké- zimunkázás. Higgyük el, hogy a mesztegnyői lányok nem táp­lálnak magukban tudásszom­júságot a hasznos otthoni munkák iránt? Nem akarjuk elhinni semmi áron! S szíve­sen hallanánk a most induló kézimunka szakkör majdani záróünnepségével kapcsolat­ban — melyre akkor kerül sor, amikor az asszonyokat, leá­nyokat is elszólítják a tavaszi mezőgazdasági munkák, hogy bár a varrótanfolyamról hiá­nyoztak a fiatalok, a kézimun­ka szakkör szépre, jóra nevelő életében annál tevékenyebben vettek részt. kérte, engedjék meg. hogy lás- % sa a fiát, vagy legalább egy ♦ kis csomagot beadhasson neki. J Hiába bizonygatta Szever- t cev, hogy a fia megszökött, ♦ nem hitte el. í VÁLASZOL A MÁV Február 1-i számunkban varga Gyula mernyei La- kos aláírásával levél jelent — Meg kell értenie engem ♦ meg, mely sérelmezi a Siófolk- — suttogta szaporán, idegesen | ról Kaposvárra közlekedő törölgetve beesett arcáról a { 3427. sz. vonat túlzsúfoltságát, könnyeket -, hiszen az anyja | a ^fj^tt ^ problémákkal vagyok...! ; | kapcso1 atban a MÁV Pécsi Miután egy kicsit megnyu- ♦ Igazg ága az alábbiakat vá­gódott, beszélni ’ kezdett: | laszol., . A szerelvényhez Memyen — Előző este fenn volt ai kapcsolt kocsik javaslatát már barátja, Jamcov az egyetemről, | másnap, február 2-án megva- és valami miatt éles szóváltás | lósítottuk. Következménye 30 támadt köztük. Az ajtót be-1 perc késés lett. A hideg kocsi- csukták, én meg nem szoktam \ ** a mozdony után állítottuk, . . . t de az utazok most sem ezekbe hallgatózni, így nem tudom i szá]]tak, mert az átmelegedés min vesztek össze. De amikori nem történhet meg perceik Jamcov elment, észrevettem, { alatt, a kocsik hidegek ma­hogy a fiam gondterhelt, az-t s, twá fura ,*® zsúfoltak , , . , , . i a többi kocsik. Ezért úgy ín­tan valakivel hosszú ide fon- j t.e/kedlür.k, hogy a Memyén beszélgetést folytatott, és egy-! erősítésként felvételre k»wiln re mentegetőzött. — Folytatjuk — í kerülő ♦ személykocsikat közvetlenül ♦ fűthető kályhás »E» sorozatú ♦ kocsikból állítjuk 'ki, ami saj­nos, megint nem sikerült, mert nem áll rendelkezésre kellő számban ilyen típusú kocsi. . A levél másik javaslata volt, hogy a diákoknak és gyerme­kes anyáknak biztosított ko­csikon kívül külön kocsit, il­letve szakaszt biztosítsunk a munkásoknak is. A javasolt megoldás elbírálására a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium illetékes, ezért oda to­vábbítottuk. A harmadik javaslattal kap­csolatban közöljük, hogy már­cius 31-től az új menetrend­ben Kaposvár—Felsőmocsolád .között egy késő éjszakai mo- tórvonatpárt helyezünk forga­lomba. Az új vonat Kaposvár­ról kib. 23 orakor indul, és Felsőmocsoládra 23 óra 52 perckor érkezik. Visszafelé Felsőmocsoládról kb. 3 óra 48 perckor indul és 4 óra 39 perc­kor érkezik Kaposvárra. Szabó Tibor főtanácsos.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom