Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-25 / 47. szám

Szerda, 1959. február 25. 6 SOMOGYI NÉPLAP KALL AI ISTVÁN: DCÄtcLtänc Egy színpadi mű sikerét soha nem az határozza meg, hogy a kritikus akár elöljáró beszédében, akár utószavában sokszor használja a szóbanforgó előadás kapcsán a »siker* szót, hogy jól labdázik e fogalommal. A színpadi mű sike­rének adott esetben legavatottabb mérlege a nézőtér, az, hogy milyen hatást gyakorolt a közönségre az előadott da­rab, mondanivalója célba talált-e. A Kötéltánc kapostúri bemutatója kapcsán azt kell mondanunk: — igen! Színházunk gyors egymásutánban két mai tárgyú színmű bemutatására vállalkozott. Nem akarunk az elbiza­kodottság, önelégültség hibájába esni, sem másokat e bűnbe ejteni, de mindkét bemutató — kivált az utóbbi — jogos büszkeségünkre szolgál. Úgy mondják, a kritikus kell kép­viselje a hideg észt, a könyörtelenül boncolgató elmét, mely ízekre képes szedni egy-egy művészi produkciót: Nos, a Kötéltánc bemutatója esetében nehéz hidegvérrel, fagyos tárgyilagossággal bonckés alá venni az új silcer titkát. Az előadást bármely oldaláról is közelítjük, el kell ismernünk, hogy színházunk prózai társulatának vezető gárdája reme­kelt a Kötéltánc szinrevitelével. A kitűnő darabot — mely kiszakított rész napjaink embereinek életéből, örömeiből, küzdelmeiből — kitűnő előadásban mutatta be. Színházunk színpadán úgyszólván fennállása óta ez az első olyan mai tárgyú darab, amelyre ráillik a kissé aktualizált klasszikus mondás: jött, láttuk és győzött! Mondanivalójára élénken rezonál a mai néző, lelkiismerete, fantáziája mozgásba len­dül, s míg a darabbéli emberekkel ismerkedik, észre sem veszi és máris állást foglal azok ellen, akik új életünk leve­gőjét rontják. Seregi László vendégrendezése becsülendő mérték- tartással aknázta ki a darab szituációiból eredő szellemes fordulatok egész sorát. Anélkül azonban, hogy akár egy árnyalattal is szürkült, gyengült volna a cselekmény jól felépített feszültsége. A gazdag fantáziára valló, avatott rendezésnek kis szépséghibája mindössze az, hogy az iröilag szükségtelenül hosszúra méretezett expozíciót, a lakis- szentelő hangulatteremtő, de ugyanakkor vontatottsággal kisértő momentumait nem terelte valamivel sodróbb mederbe. Wegenast Róbert tervezte — Éva, a fiatal feleség kialakulatlan ízlésének ^bélyegét magán viselő Benkő-lakás díszletét. Ne-m nagyigényű munka, de becsülendő értéke, hogy Éva jellemének egyik fő vonásához vállalta megadni a hangsúlyt. A Kötéltánc együttesének játékából kimagaslik F il­lő, r István — Zalai Sándor alakítása. Fillér István mind­végig egyenletes hús-vér embert formál Zalai szerepében. Mikor megjelenik, feszültséggel lesz tele a levegő, s nem­csak szorosan körülötte, lent a nézőtéren is. Egy megejtöen eszünk és szivünk védelmet kereső embert ismerünk meg benne,-aki nem tülekedésre született, hanem munkára az emberekért. Zalai Sándor Fillár játékában ijesztően ki­égett, életkedvében meglopott, majd harcbalendülö alakja sokáig emlélcezetes élménye marad azoknak, akik vala­hányszor áhítattal képesek ünnepelni a színművészet igaz embert teremtő erejét. Köznapi nyelven szólva; az elmé­lyült emberábrázolással magát eljegyzett tehetséget. Ruttkai Ottó Völgyesi Istvánja a Kötéltánc elő­adásának másik fő erőssége. Már az első felvonásban ha- tarozott vonásokkal mutatja meg a tehetségtelen, de ügyes törtető, mindenkin és mindenen átgázolni képes ember jel- lemét, akiről ekkor még csak sejtjük, hogy idegen toliakkal ékeskedik. Ruttkay Ottó fokról-fokra teszi leleplező játé- gyűlöletessé Völgyesi figuráját. Játékának gazdag kelléktárában mindvégig akad újabb és újabb szín, ami hltelesse teszi Völgyesijét. Művészi szándéka célba is talál: Kivívja a Völgyesi-féléket illető megvetésünket. Szép színészi munka a hidegfejű, legalább annyira ra­vasz, mint okos, de jellemtetenségében férjével vetekedő Vera megformálása Veszeley Mária játékában. Különö­sen jó azokban a jelenetekben, amikor is a pergő esemé­nyek, a szükségszerű »véletlenek« szembe állítják szövet­ségesével, a férjjel, s az izzó lendületű szópárbajban lelep­leződik, hogy őket kettőjüket nem a legszebb emberi ér­zések kapcsolják össze, hanem hasonlóságuk az aljas­ságban. Benkő Zoltánt, a fiatal tudóst S o mog y v ár i Pál kel­tette életre és tette mértéktartó játékával rokonszenvessé. Li ó r á n d Hanna Éva íróilag csak körvonalazott figuráját friss, lendületes játékával hitelesítette. összegezve: a Kötéltánc kaposvári előadá.sa nem szo­rul védelemre azokkal szemben, akik idegenkednek min­dentől, ami mai. E darab beszél magáról és magáért. Ér­demes megnézni! László Ibolya ÉRDEKESSÉGEK JURCS1SÉG0X A csombárdiak öröme Aki megismeri az MSZMP 1958 szeptemberében kiadott kultúrprogramját, az önkénte­lenül nyomban összehasonlítja a jelent a múlttal. Lehetett-e kulturális életünkben szebb, nemesebb célokat kitűzni an­nál, hogy: >»a kultúra közkincs legyen«? Erről álmodott már Petőfi Sándor is. A múltban ragyogott-e ilyen fénnyel a »szellem napvilága« a dolgozó tömegek életében? Olvassuk tovább a kultúrprogramot: »Felszámolni *a volt uralkodó osztályok műveltségi monopó­liumát«. Tanul-e a világ bár­melyik kapitalista országának közép- és főiskoláin több mun­kás- és parasztfiatal, mint a népi demokratikus államok­ban, köztük Magyarországon is? A művelődési terv célul tűzi továbbá minden pedagó­gus, szülő és társadalmi szerv elé: »Arra kell törekednünk, hogy minél előbb részesüljön minden általános iskolai ta­nuló szakoktatásban«. A csombárdi nevelők, szü­lők és tanulók belátták, hogy minden igyekezetük ellenére sem sajátíthatják el a tanulók az összevont V—VIII. osztály­ban a szocialista népgazdaság építéséhez szükséges ismerete­ket. Gondolkodtak, s szülői ér­tekezleten, családon belül is sokat vitatkoztak ezen. Mikor ők a hat elemit — vagy ennél is kevesebbet — végezték, nem voltak ilyen magas követel­mények az iskolában, őszintén megvallják, hogy nem tudnak segíteni gyerekeiknek a nehéz feladatok megoldásában és a lecketanulásban. »A múlt rendszerben nem volt cél a kultúra közkinccsé tétele«. A Kaposvári Járási Műve­lődésügyi Csoport felügyelői, hetesi és csombárdi pedagógu­sok felkeresték a szülőket Csombárdon: »Hetesen szakok­tatás folyik, kedvező az autő- buszjárat is. Küldjék át gyer­mekeiket a hetesi' körzeti is­kolába tanulni«. Egyes szülők helyeselték, mások gondolkodtak, ismét mások idegenkedtek a problé­mától. Szeptember-október hó­nap eldöntötte a vitát Tanév­nyitáskor hét csombárdi gyer­mek jelentkezett a Hetesi Ál­talános Iskolába. Csombárd szülői munkakö­zössége köszönettel fordul a MÁVAUT dolgozóihoz. Nagy Lajos, az igazgatóság dolgozó­ja szívügyének érezte a tanu­lók segítését. Módosították a menetrendet. A novemberi szülői értekezleten elmondták a szülők, hogy a MÁVAUT dolgozóiról: a kalauz bácsik­ról- és nénikről milyen boldo­gan mesélnek othon gyerme­keik. Kérésük, hogy ők is érezzék magukat nevelőknek, s ha kell, figyelmeztessék a rendetlenkedőket. Hetesen az első napokban idegeneknek érezték magukat a csombárdi tanulók: új köz­ség, új iskola, új ismeretlen gyermekarcok, új pedagógusok. A hetesi pajtá­sok azonban kedvesek voltak, igyekeztek megkönnyíteni az első napok nehézségeit Min­den reggel 10—15 tagú kül­döttség várta őket az autóbusz­nál. Hamarosan jó barátok is akadtak a szomszéd falubeliek között Meghívták egymást szüleikhez, segítenek egymás­nak a tanulásban. Most már jó visszagondolni a nyári szülői értekezletre: eredményét hasznát látja szü­lő, pedagógus és gyermek egy­aránt Szülői munkaközösség, Csombárd. TÉLI ÉLET a Segesdi Szociális Otthonban Kopár puszta most a nyáron oly dús, gyönyörű park. A Segesdi Szociális Otthon lakói behúzódnak a meleg szobákba, a társalgóba, ebédlőbe. Egy-két öreg, aki any- nyira megszokta a munkát, hogy nem tudja napjait tétlenül tölte­ni. meleg kabátba öltözve az ud­varon irtja a gallyakat, bozótokat. Néha-néha behúzódnak az épület­be megmelegedni, aztan újra fel­csattannak a fejszék, folytatják munkájukat. Az otthon lakói most is megtart­ják a Házirendet azzal a különb­séggel, hogy délutánonként nem mennek sétálgatni, hanem az épü­letben keresnek maguknak szóra­kozást. A 600 kötetes könyvtárnak a téli napokbSn van a legnagyobb forgalma, összeülnek egy-egy szo­bában, felolvasásokat rendeznek, és beszégetnek a könyv tartalmá­ról. Az asszonyok varrogatnak, nemcsak a saját, hanem férfitár­saik ruháit is javítgatják. Meleg, békés otthont nyújt mindnyájuknak az egykori kas­tély barátságos, szép épülete. Hús-e a faggyú? Február 14-én este 5 óra után a következő nézeteltérés­nek voltam szem- és fültanúja a Májius 1 utca 218. számú hús­boltban: Idősebb néni 30 deka marhacombot kért A kiszolgá­ló egy szép szeletet dobott a mérlegre; pontosan 30 dekát nyomott. — Lehet öt dekával több? A néni, valószínűleg nem fi­gyelte a mérleget azt felelte: — Jó, hagyja csak rajta. Erre a kiszolgáló 5 deka faggyúdarabot tett rá nyoma- téknak. A néniké méltatlanko­dott. és hivatkozott a Somogyi Néplapra, melyben azt olvasta, hogy a combot nyomaték nél­kül kell árusítani. A kiszolgá­ló viszont azt erősítgette, hogy a faggyút is el kell adnia, az­tán félredobta, és eléggé tiszte­letlen hangon azt mondta: »Hogvha nem tetszik, hagyja itt«. Egy férfi beavatkozására kicserélte a faggyút húscafa­tokkal, és leszámlázott 35 de­kát 8,05 forintos árban. A hús kiváltása után az ellenőrző mérlegen történt utánmérés 34 dekát mutatott. A további rek­lamációnak a közben beállott áramszünet vetett véget Persze, nem sok az az egy deka hús, de néhány perccel később az előbbihez hasonló jelenet iátszódott. le a boltban. A vásárlók érdekében szóvá kell tenni, hogy nem ezt «vár­tuk a szocialista kereskedelem dolgozóitól. Szálkái Ferenc, levelező. Rövidesen sorozatban gyártják az automata traktort A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának decemberi plénumán N. Sz. Hruscsov nagy elismeréssel szólt I. Loginov traktoris- ta automatikus traktoráról. Ez a traktor — különleges szerke­zetek segítségével — vezető nélkül szánt. Loginov traktorát tökéletesítették, s a cseljabin- szki traktorgyárban megkezd­ték a sorozatgyártás előkészíté- tantermek, i sét is. Sereg Fercncné, Klumzer Róza, Benkó Istvánná, Major Janosné délutánonként összeülnek a társalgóban, és varrogatnak, közben fiatalkori élményeikről folyik a szó, Sokan szeretnek olvasni. Dr. Simon Antal ügyvéd minden három­négy napban felkeresi Gundi Feri bácsi könyvtárost, hogy kicserél­je az elolvasott könyveket, A férfiak fő szórakozása a kártya és a dominó. Szabad Idejükben a hosszú téli délutánokon Tóth János, Marosi István, Kiss György Ferenc a társalgóban dominóznak. A CERRO TORRE CSÚCSÁN Egy olasz—osztrák expedí­ció tagjai megmászták az argentínai 3128 méter magas Cerro Torre csúcsot, amelyet eddig megmászhatatlannak tartottak. A hegymászók február 15- én érkeztek vissza Buenos Airesbe; a győzelem felett érzett örömüket azonban be­árnyékolta, hogy az expedí­ció egyik tagját, Tonni Eg­gert a hegycsúcsról vissza­térőben halálosvégű baleset érte. MINDKÉT LÁBON VISELHETŐ CIPŐ Zrenjanin észak-jugoszlá­viai városban él Mica Mir- kov cipész, aki bal és jobb lábon egyaránt viselhető női cipőket készit. A cipésznek az adta az ötletet, hogy sokat töpren­gett, miként lehetne az egy­oldalúan kitaposott cipők problémáját megoldani. Az általa készített modern olasz szabású cipőknél nem merül tel ez a kérdés, mivel ugyan­A fákon még nem zöldell levél, a réteken még nincse­nek virágok, a mezőkön még nem szánt-vet a paraszt Nincs még tavasz. Az utak kanyarodéiban hófogók bar­nán anak, s az árkok és dom­bok északi peremeit még api­ró, mocskos hórongyok bar­nítják. Nincs még tavasz. De megenyhült a lég. A min­dent ünnepélyessé varázsoló meleg napsugár, mint színes szivárvány-eső permetez az olvadt tájra, s megragyogtatja a házak falát. Előjöttek az első kis méhecskék is. Bizony­Tavasz felé... azt a cipőt hol az egyik, hol a másik lábon viselik és így egyenletesen tapossák ki. Mica Mirkov »univerzális« cipőket tervez férfiak szá- . mára is. Ujtípusú cipőit ai belgrádi tavaszi vásáron mu- ^ tálán lassúsággal röpidösnek tatja be. a az emberek kalapjai körül — MI MINDENRE JÓ \ S«h°gyis el őket! A RAKÉTA? f Dr. Krafft Ehricke ameri kai rakéta szakértő olyan öt­lettel hozakodott elő, amely szerinte »ragyogóan« megol­daná a hulladék eltávolítás \ lábukat. Fiatal lánykák áll nak ki a ^ kapuba, pírba szökő arccal, 1-1 szemüket enyhén lehunyva, mintha csak álmodnának, öreg bácsikák és nénikék igazgatják frissebb lépésre problémáját. Azt javasolja, hogy a hul­Ragvogva tűz a nap, nagy gazdag kévékbe hullanak su­ladékot a rakétákban lőjjük^ garai. Nincs még tavasz De ki a világűrbe, mivel az) mar mindenki érzi, tudja, visszaesve a légkör határán amúgyis elég. 1 AZ INFLÁCIÓ ISMÉRVE $ Hollywoodban egy nagy-? szabású film gyártását kéz-' dik meg, amely a legújabb? amerikai állam, Alaszka tör­ténetével foglalkozik. Alasz­kát 1867-ben az Egyesült Ál­lamok 7 200 000 dollárért vá­sárolta Oroszországtól. A film piőá’ioá^i költsége 7 500 000 dollár. . hogy nem lehet messze, s ezért készülődik rá..; • * * * A kőröshegyi fmsz-boltban Fehér Béláné vásárol. — Kérek egy kiló dúg- hagymát — tekint a boltosra —, de aztán nehogy rothadt legyen. — Nem. nem — válaszol a kiszolgáló —, nincs ebben egy szem rothadt sem — és máris méri Meghallva a diskurzust, özv. Dankaházi Istvánná is odasiet. — Hű, tényleg, nekem is adjon egy kilót, majd elfe­lejtettem. * * * Kovács Károly kőröshegyi tsz-tag az udvarban tesz-vesz. Topárral a kezében ágakat aprít. — Nem lehet dolgozni még a mezőn — mondja —, hát felaprítom ezekben a napok­ban. Egy pillanatra megszakad a beszélgetés. Felegyenesedik, a toprot a tuskóba vágja, ki­gombolja a kiskabátját, s körültekint a portán. A ház oldala mellett nagy tarka kandúr hempereg, majd fel­ugrik és továbbfut. A trágya- domb tövében verebek tol­lászkodnak, apró kis porpa- macsokat verve maguk körül, s a vérvörös tarajú kakas akkorákat kukorékol köztük, mintha egyenesen egy forin­tot talált volna. Elmosolyodik a bácsi, s ráncos arcát fiatal nedv fut­ja be. . — Szép idő van — állapítja meg. Majd jobb kezét homlo­kára téve mintegy szemelien- zőként a gyümölcsös felé mu­tat meg — Holnap ezeket is kellene tisztogatni. * * * A teleki határ fényverte domboldalán férfiak és asz- szonyok körvonala látszik. Közelebb érve hozzájuk a ka­pákat is észrevesszük ke­zükben. — Mit dolgoznak? — Hát rendbe kell tenni ezt is — adja meg a kerülő választ Marton József bácsi, a csapat vezetője. — Itt az ideje. S nem is várunk nyilt vá­laszra, amint egyik-másik hozzácsap az alvó csipkebo­korhoz. Legelőt tisztítanak. — No, és mennyi a fizetés? — Még az kellene — vála­szolják egyhangúlag -—, hi­szen a mi érdekünkben dol­gozunk, a mi marháink jár­nak ide. Csak úgy, közmun­kában tesszük. * * * A kötcsei Jóreménység Tsz-ben ilyenkor sem szüne­tel a munka. Ügyes kezek dolgoznak a műhellyé változ­tatott irodában. Nádtakaró­kat készítenek. Egyszerre ket­tő is folyamatban van. Egyik állványon, a másik csak a padlón készül. — Hova lesznek ezek? — kérd07'7'"'V — A melegágyakra — vá­laszolják —, hogy meg ne fázzanak a pialánták. Persze, persze, itt van a piai ántanevelés ideje is. * » * Lassan kocog a kocsi a ba- latonszárszói határ felé. A frissen bolygatott trágya piá- rája ködbe vonja a szekeret, de azért kirajzolódik a kocsis alakja Lányka ül a bakoa Ostorával meg-megsimítja a lovak tomporát, közben hal­kan dudorász. Felugróm mel­lé, s meglepietésében hirtelen félbeszakítja dalát. — Ó, de megijesztett — mo- solyodik el szemérmesen —, s szinte látszik rajta, hogy csak nagyon nehezen tud hét­köznapi dolgokról meséink — Hogy hívják? Sokára, de azért megmond­ja: — Csuti Erzsinek. — És maga bír ezekkel a..?! — Igen, én hordom a trá­gyát, ez már a harmadik forduló ma. Ár pia alá lesz — válaszolja. Elköszönök tőle, s mikor már nagy távolság szakad közénk, újra folytatja dalát: »Tavasszal a Tisza, mikor ki­virágzik«. * * * Nincs még tavasz. A fákon még nem zöldell levél, a réten még nincsenek virágok, a me­zőkön még nem szánt-vet a paraszt. De nincs már mesz- sze, s ezért készülni kell hoz­zá. ,, Szálltai bánom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom