Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-24 / 46. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1959. február 24. Lépteik hangjára sovány, agyagos kezű fiatalember fordult feléjük. Szeméből Ivan Iljics csodálkozást olvasott ki. — Az elvtárs a rendőrségtől jött — sietett a magyarázattal a húga. — Még csak ez hiányzott — kiáltott a fiú, majd észbe kapva, egészen más hangon folytatta: — Tessék csak, jöjjön be. — Egy ugyancsak agyagfoltos konyhaszékre újságpapírt terített és Szevercev felé tolta: — Foglaljon helyet. — Látom, munlca közben, zavartam meg. Bocsásson meg — mentegetőzött Ivan Iljics. — Úgyis tudtam, hogy előbb- utóbb ez lesz a vége. Mivel szolgálhatok? Egyébként körülbelül sejtem. — Villámló tekintetet röpített a húga felé, s a lány összerezzent. — Remélem, azonnal odaadtad az elvtársnak azt a vacakot! — Nem kérte. — Talán azt várod, hogy kérvényt nyújtson be? — kérdezte a fiú epésen. — Azonnal hozd ide. Megértetted? A lány engedelmesen megfordult és lement. — A legszívesebben lekennék neki egy pofont. De hát, sajnos, nő, mégsem tehetem — fordult a fiú Szevercevhez, s tehetetlenül széttárta a karját. Szón ja pát perc múlva visz- tzatért a pisztollyal a kezében. — Tessék — mondta remegő hangon. — De ígérje meg, kogy nem bántanak érte. — Nem ígérek semmit. Hogyan jutott a fegyverhez? — Nehogy azt higgye, hogy használni akartam, isten bizony, azt sem tudom, melyik végével kell lőni. Pár pillanatig csend volt. A szobrász komor képpel rótta a szobát, s a kezében levő cigarettáról nyomban rágyújtott egy másikra. — Még nem felelt a kérdésemre — emlékeztette a lányt Szevercev. — Beszélj már, hallod? — kiáltotta a szobrász. — Mindent mondj el! Értetted? Mindent! A lány belefogott az elbeszélésbe. Részletesen beszámolt Brajcev vizitjéről, a kórházban tett két sikertelen látogatásról, a »Halásszal« való találkozásáról. Csak arról a »-bácsiról« nem tett említést, akiről Bá- szov írt a kórházból. — Tehát maga tudta, miben sántikál Bászov? — kérdezte Szevercev. — Sejtettem — mondta alig hallhatóan a lány. — Ne add az ártatlant — szólt közbe a bátyja. — Persze, hogy tudta. Mindent tudott. Még többet is, mint kellett volna. — Ennek ellenére továbbra is találkozott vele? — Igenis találkoztam — kiáltotta hirtelen kihívó hangon. — Mert tetszik nekem, érti? Tetszik! És fütyülök rá, bármit is gondolnak rólam! — És ki az a »bácsi«? — kérdezte éles hangon Szevercev. A lány még jobban elfehé- redett. — Még egyszer kérdem, polgártársnő: ki az a »bácsi«? — Nem tudom... Nem, igazán nem tudom. Esküszöm az anyám emlékére!... — Akkor ki volt magánál, amikor az az ember, aki a kórházból az üzenetet hozta, itt járt? — Én — szólt -közbe a fiú. — Először nem akartam megengedni, hogy egyáltalán beengedjen egy ismeretlen embert,' aztán megtiltottam, hogy bemenjen a kórházba. — örült vagy! — sikoltott a lány. — Hogy tehettem volna, hogy nem megyek be, mikor... Menj a pokolba. És maga is! Hagyjanak nekem békét!... — És a pisztolyért is mindenképpen el kellett menni a »Dinamó«-hoz, ugye ? — Nem bánom, öljenek meg! — kiáltotta sírva. — Öljenek meg, mert nő vagyok... — Térj észre! Hagyd abba ezt a hisztériázást! — kiáltott rá a bátyja. — Próbáljunk meg nyugodtan végére járni az ügynek — ajánlotta Szevercev. — A saját ügyeiket meg majd intézzék el egymás közt, ha én elmentem. Tehát azt mondja, hogy a pisztolyért senki sem jelentkezett? «- Én ezt nem mondtam — 16. — Állj! Hiszen az előbb azt állította, hogy nem ismer semmiféle »bácsit«! — Nem is. — Hát akkor ki jött ide? — Egy fiatalember. Akkor láttam először. ) — És miért nem vitte maga-) val a pisztolyt? — Megnézte, és valami hibát találhatott benne, mert azt mondta, hogy »ennek kampec«. — Mást nem? — Mást nem — rázta meg a fejét. — Mikor volt itt? — Tegnap. Délelőtt tiz óra körül. — Ugyanott jött be, ahol, én? — Nem. A hátsó bejáraton, amelyik a másik utcából nyílik. Erről a bejáratról Szevercev most hallott első ízben. A dühtől fejébe tódult a vér. »Elszalasztottuk — gondolta. — Ostoba módon elszalasztottuk.« Még valamit megtudott. A fiatalember Szánjánál írt egy táviratot, de nem adta fel, hanem apró darabokra tépte, és a papír darabkákat zsebretette. — Milyen papírra írta? — Én adtam neki. Egy régi jegyzetfüzetem. Tudja, valamikor mérnöknek készültem... — Hol az a füzet? — Egy pillanat... — Homlokát ráncolva gondolkozott. Hova is tettem? ... Itt van! Itt van! — Folytatjuk — Elnököt választ a Kossuth tagsága. A kezek nyúlnak a magasba. határozottan Ltnu'nak és dolgoznak a taranyi fiatalok 1957 márciusában alakult meg Taranyban a KlSZ-szer- vezet nyolc taggal. Gombás Klára, a kiül búrfelelős néhány hete rendkívüli gyűlésre hívta össze az immár 27 főre szaporodott tagságot Megbeszélték a tél hátralevő részében végzendő munkát. Húsvét- ra háromfelvonásos színdarabot tanulnak, március 21-re, a Tanácsköztársaság kikiáltása évfordulójának megünneplésére pedig egyfelvonásos színdarabokkal készülnek. A KISZ-nek még nincs helyisége, ezért a párthelyiségben jöttek össze a fiatalok. Ekkor kérte felvételét a szervezetbe Frumen Imre és még egy fiú. A helyi úttörőcsapat támogatására a szervezet valamennyi tagja pártoló igazolványt vett, az így összejött pénzt az úttörők támogatására fordítják. Ezen a gyűlésen került szóba alaposabban a falusi ifjúsága szövetkezet megalakítása is. Horváth I s t- ván, a szervezet titkára napközben az egyik nagyatádi fűszerboltban szolgálja ki a vásárlókat. Munkája szünetében beszélgetünk. — A FISZ megalakulása már csaknem ténynek tekinthető — mondja. — Hárem hold földön akarunk gazdálkodni melyet a termelőszövetkezet bocsát majd rendelkezésünkre. Káposzta, paprika, zöldségfélék termelésével szeretnénk foglalkozni S más terveikről beszél még: — Szervezetünk bizony nem a legjobban működök közé tartozott. A mozgalmi élet a tag- könyvkiosztó gyűlés után kezdett életre kapni. Szeretnénk megalakítani a KISZ szavaló- és énekkórusát, tánccsoportját. Horváth István 1958 december óta titkára a szervezetnek. Karácsonyra két előadást tartottak a fiatalok; tiszta bevételük több mint ezer forintra rúgott. — S mit akarnak venni a pénzen? — Lemezjátszót szeretnénk, hogy érdekesebbé, vidámabbá tehessük egy-egy összejövetelünket; szórakozhassunk, klubdélutánokat rendezhessünk; bál alkalmával ne kelljen száz forintokat fizetnünk a zenészeknek, — Elmondja még, hogy a tavasszal öltözőt építenek a sportpályához társadalmi munkával. Az anyag megvan, csak a jó időt várják. A csinos, tisztára meszelt párthelyiség egyelőre — míg nem lesz külön helyiségük — otthont ad a fiataloknak. Itt tarthatják összejöveteleiket, gyűléseiket IVirátuá Kocsis Júlia KISZ-titkár elérte a fiatalokkal, amit akart Félmillió forint !» .könyrekre <[ A megyei könyvtárhálózat a J felszabadulás óta igen nagy fejlődésen ment át. 1957-ben Somogy 250 könyvtárában több mint 201 000 kötet könyvet tartottak nyilván. Az elmúlt évben ez a szám csaknem 20 ooo- rel növekedett. A Megyei é Könyvtár ideológiai műveinek ,) forgalma tavaly, 1957-hez vi- , szonyítva több mint hétszere- ’ sére emelkedett. Az olvasók (1 igényeinek fokozottabb kielé- ,l gítése céljából az idén félmii- , lió forintot fordítanak új köny- ' vek vásárlására. r Egy kis pártszervezet nagy gondjai Készül a Béke Tsz eredményeit propagáló plakát. A pedagógusok késő estig fejtegették a feliratokat. (Vámosi Júlia, Gaál Mária és Somlat Lajos.) Az idő nem rekedhet meg Somogyváron sem, tovább kell haladnia, s nem is csigaháton, hanem legalábbis lökhajtásos repülőgépen. Ezt tartják a kommunisták, s ezért tevékenykednek a mezőgazdaság mielőbbi szocialista átszervezésén, a téli program megvalósításán. Nagy munkát vállaltak a párttagok, de a helyes szervezés, a különböző társadalmi szervezetek segítése lehetővé teszi, hogy a tervek megvalósuljanak. A jövő a nagy üzemé — vallják a kommunisták —, s nemcsak vallják, hirdetik is. Február 4-én összefogott a párttagság, a népfront és a nőtanács tagsága, s megalakította az agitációs párokat. Nem titok, mindenki tudja Somogyváron, hogy a Szabadság Tsz-t akarják új belépőkkel erősíteni. Jó szót, hathatós érveket visznek minden házba. tiltakozott szipogva. — Dehogynem jött. A válasz villámcsapásként érte Szevercevet. Közös akarattal Rövid idő alatt nagy átalakulás ment végbe a falun. Kál- máncsa termelőszövetkezeti község lett. A régebbi Béke Tsz tagjai, a falu kommunistái, vezetői és a pedagógusok, valamint a MÉSZÖV aktivistái is segítettek, hogy a parasztság közös akarattal válassza az új utat, mely nyugodt, kiegyensúlyozott életet, biztos jövőt, boldogulást jelent. Képeink a Kossuth Tsz alakulásának napján készültek. Orbán József 24 holdas, a fain legtekintélyesebb embere Horváth János MESZÜV-elnöktői vette át a belépési nyilat- • kozatot. Bíró Sándor tsz-elnök a* egyetértésről, a tavaszi munkák megindításáról besztSt az alakuló közgyűlésein. A Bartók Béla úton, az úgynevezett új soron kezdték meg az agitációt. Volt gazdasági cselédek, negyvenötben föld- hözjuttatottak laknak itt vadonatúj házaikban, a termelő- szövetkezet tőszomszédságában. Ha a szövetkezeti utat választják, 35 családdal erősödik a Szabadság Tsz kollektívája. Február 16-án újabb gyűlésen vettek részt az agitátorok, s elhatározták, hogy megnövelik a mezőgazdaság szocialista átszervezésében részt vevők számát. Az elhatározást tett követte, 35 párra emelkedett a jövő szavát hirdetők száma. Két állatorvos, öt pedagógus, a Gyógypedagógiai Intézet négy dolgozója, a nőtanács, a népfront aktívái, három kiszes munkálkodik jelenleg a kommunisták vezetésével, hogy megindítsák a parasztok között az egészséges erjedést. A pártszervezet, a tanács, az értelmiség, a falu egészének ügye a termelőszövetkezet megerősítése. Fehér Imre elvtárs, a párt- szervezet titkáirhelyettese szerint máris sok biztató jel mutatja, hogy foganatja lesz az okos szónak. A tanácsülés fő napirendi pontjaként is új termelőszövetkezet alakítása, a meglévő erősítése szerepelt Sok egyéni gazdát ejtettek gondolkodóba a meggyőző számadatok, amelyek a beszámolóban elhangzottak. A tanácsülés óta a tanácstagok itt is, ott is szóba hozzák rokonnál, ismerősnél, jó szomszédnál a tsz-be lépés ügyét. A pártszervezet azért siet agitátoraival segítségükre, hogy megkönnyítse az elhatározásra jutást A pártszervezet a téli terv teljesítéséről, az írásban foglalt ötletek) valóra váltásáról sem akar megfeledkezni Eddig minden tervezett ismeretterjesztő előadás elhangzott. Legutóbb Simon József 19-es veterán tartott előadást az úttörőknek a Tanácsköztársaságról. A nőtanács kézimunka- és sütő-főző tanfolyamot indított. S hogy segítsen az asszonyokon, két mosógépet is biztosít számukra a földművesszövetkezet és Szántó János tanácstitkár segítségével. Előzőleg kioktatják az asszonyokat a mosógép használatára. A kiszesek műsoros estekre készülnek, ezenkívül előkészítik a Tanácsköztársaság kikiáltása 40. évfordulójának méltó megünneplését A november 16—i választáson 16 új tanácstag kapott bizalmat a falu lakosaitól. A párt- szervezet állandóan oktatja, neveli, képezi őket. A pártvezetőség a közelmúltban összehívta az új tanácstagokat, meghallgatta problémájukat, s útmutatással látta el őket. Egészséges légkörben folynak a tanácstagi beszámolók, a gazdák minden bajukat, bánatukat bátran elmondják. A tanácstagok felelősséget éreznek azért, hogy mindenki megkapja a választ kérdésére, problémájára. Épül, szépül a párt kilubja. Egy-két hét, és már ott ülésezhetnek a kommunisták. Somogyváron a pártszervezet mindent elkövet azért, hogy előbbre vigye a községet mind a gazdasági fejlődésben, mind a művelődésiben. Lajos Géza------------------------------------------------------------------------4 0 ÉVE TÖRTÉNT... Az urak kénytelenek egyezkedni Mint földrengést jelző szeizmográf, olyan volt a békéltető és bérmegállapító bizottság alakuló gyűlése. A nagybirtokok átkát, kizsákmányolását nyögő cselédek szava zendült meg Latinka felszólalásában; a nép kért jobblétet, emberhez méltó fizetséget. Az urak azonban tétováztak, bizonytalankodtak, spekuláltak, végül mégis egyezkedniük kellett, mert a kérelem mögött követelés harsogott. »Február 22-én délelőtt 11 órakor Széchenyi Aladár kormánybiztos-főispán nyitja meg az ülést. Ismerteti a Itor- mány rendeletét a békéltető és bérmegállapító bizottság megalakításáról — írja a Somogyvármegye. A Somogy Megyei Békéltető és Bérmegállapító Bizottság tagjaivá kinevezi a Gazdasági Egyesület és az Országos Földmunkás Szövetség által kijelölt tagokat, mégpedig a munkaadók, a munkások és a cselédek részéről járásonként 2—2 rendes és 2—2 póttagot, s 9 járás és Kaposvár r. t. város részéről összesen 40 rendes és 40 póttagot. A kinevezett bizottság ezután egyhangúlag megválasztotta elnökké gróf Hoyos Miksát, alelnökké pedig Latinka Sándort, a Földmunkás Szövetség titkárát... Majd előterjeszti a cselédek követelését: évi fizetés 800 korona, 10 mázsa búza, 10 mázsa rozs, 4 mázsa árpa, 16 köbméter fa, 50 kg konyhasó, 2400 négyszögöl réthasználat, 10 mázsa tavaszi szalma, 600 négyszögöl burgonya- föld, 2400 négyszögöl tengeriföld, 600 négyszögöl kert, két tehén két növendékkel — ahol nem lehet tartani, ott napi 3 liter tej és 600 korona borjúnevelési pénz —, szabad sertéstartás, 100 liter bor, szabad baromfitartás, 25 kg petróleum, 25 kg cukor, egy pár csizma, két heti szabadság, lakás, ingyen orvos, patika és egyéb törvényben biztosított jogok. Ezenfelül követelik a szervezkedési szabadságot és a bizalmi rendszert.« Izzadva s magukban szitkozódva, fogukat szíva, de mégis bele kellett törődniük a követelések teljesítésébe a földbirtokosoknak. 1919. február 22-én Somogybán már nem lehetett kukoricázni a szervezett munkásokkal, az öntudatra ébredő, szebb életre vágyó cselédekkel. ^__________________________________________________________
