Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-20 / 16. szám

Kedd, 1958. január 20.

6

SOMOGYI NÉPLAP

A Tabi

Vegyesipari KTSZ műhelyeiben

A ktsz dolgozói tudásuk legjavát adják, hogy a lakosság igényeit kielégítsék. Ezt bizonyítja az is, hogy tervüket 18 százalékkal túlteljesítették, .i.ruikat nemcsak helyben, hanem Sztálinvárosban, Pécsett és Szekszárdon is ismerik. Cipőből havi 30 ezer, ruhaféléből 60 ezer forint forgalmat bonyolítanak le. Idén új üzletházat akarnak létesíteni, ahol központosítva dolgozhatnának a három részleg munkásai. Telkük van. már csak az OKISZ engedélye kell az építkezéshez.

Kovács János csizmadia, a polgári és tiszti csizmák mestere.

Szárszói Imre másodéves ipari tanuló varró-talpalást végez.

Bödök Árpád szivarzsebet, Vári Gyula kabátujjat varr.

Hat új útikönyv a világ minden tájáról

A Táncsics Kiadó Népszerű útikalandok című sorozata 1959-ben hat újdonsággal bővül. Februárban adják ki a Hiscock Kettesben az óceánokon című könyvét, amelyben egy föld körüli vitorláséiról számol be. Fiedler műve, Az Amblnanitolo egy lengyel tudós madagaszkári kalandjairól szól. Passuth László Bou- gainville-nek. Tahiti felfedezőjének regénves életéről, utalásairól írt könyvet. Muratov

Veszélyek felé című munkájában Bahring és Csirikov legizgalmasabb tengeri felfedező útjait dolgozta f«L Erich Wustmann Brazília őserdeit mutatja be írásban és fényképekben A zöld pokol című útleírásában. Egy ausztráliai fiatalember az őserdőben, a tenger mélyén és a levegőben átélt kalandjainak kötete napvilágot lát Young: Kalandra születtem című írásában.

Megvédjük

— Hozzászólás —

Egy pillanatra elszorplt a szívem, amikor elolvastam a Somogyi Néplap január 18-i számának rövid, de nagyon tanulságos kis írását, a »Gyula« című cikket. Azért fogtam tollat a kezembe, nogy megvédjem én is Gyulát, és még valamiért.

Emlékszünk még azokra az időkre, amikor Magyar- országon az ezerholdasolk, bárók, gráfok voltak a proletárok életénék és halálának urai. Emlékezhetnek a múltra abban a gazdaságban is, ahol Gyula él, ahol őt, a becsületes, de a sors mostohasága folytán nem teljesen ép embert munkatársad megvetik, bohócnak nézik.

"Összefut a könny az ember szemében, ökölbe szorul a kéz, ha a régi világra gondolunk, és a földesurak gazságait visszaidézzük. Hányszor meg hányszor megtörtént, hogy amikor munkából fáradtan, agyon- csigázva. a botosi&pán úr hajszolása után pihenni akartak menni, és az ura- ségnak úgy tetszett — mert tetszett —, hogy féllábon táncoljanak vagy cigánykereket hányjanak a cselédek, amikor a zsellérlányt maguk elé citálták, letépték róla a ruhát és meggyalázták, hogy kéjes vágyaikat kielégítsék. Vagy ezek az úri kedvtelések mind feledésbe mentek?

Sajnos, egyseknél igen.

Ha nem, akikor miért bántják Gyulát, akinek a két keze munkája után éppen annyi megbecsülés jár, mint akármelyik más dolgozónak.

Vajon mi lenne akkor a véleménye például a szakácsnőnek, ha egyébként becsületes munkával elkészített főztjét naponta oktalanul becsmérelnék; vagy annak az anyának, aki arra biztatja gyermekét, hogy Gyulát dobálja meg sárral, üsse el a lábát, és ha egy szép napon gyermeke vele tenné meg ezeket?

Gyula nem bolond, ha annak js vélik. Okosabb, józanabb, mint azok, akik megalázzák. Gyerekek és felnőttek, szabad ilyent csinálni?

Boross Gyula.

A Szabad Ifjúság Filmszínház ának műsorából jan. 19—21-ig.

EGY ANYA SORSA

Magyarul beszélő kínai film.

Az anyák, bárhol éljenek is a világon, hasonlítanak egymáshoz. Gyermekeik féltése, a jövőjükért való aggódás, áldozatvállalás. lemondás jellemzi őket. Az Egy anya sorsa című magyarul beszélő kínai film is egy ilyen névtelen asszonynak állít emléket.

Fiatalon ismerjük meg

Jangnét. Az első látásra megszeretjük a melegszívű asz- szonyt. s • fájdalommal, mély együttérzéssel szemléljük sorsának alakulását. Férjét korán elveszti, s a törékeny asz- szony maga gondoskodik gyermekei eltartásáról. A nehéz körülmények, igazságérzete hamar a kommunisták útjára

ŰJ DIVAT

A rádió egyik kabaréműsorában hallottunk filozofálni a divatról. A humorista szerint remekül fejlődünk hátrafelé, s ha igy haladunk, mint az utóbbi években, nemsokára beérjük egyetlen akácfálevelecskével...

Könnyű a humoristának, ő mindenből viccet csinálhat. De mit tegyen az újságíró, amikor az a feladata, hogy az olvasókat mindenkor komoly formában, szavahihetően tájékoztassa a világ eseményeitől kezdve egészen az új divatig.

Uj év, új divat.

Amikor Magyarországra (mondjuk inkább, Budapestre) betört az olasz fazonú cipők divatja, felszisszentek a józanabb gondolkozású férfiak: hegyes orrú, perem nélküli cipő, magas sarokkal? Talán mégiscsak sok! Most megnyugodhatnak a kedélyek: a hegyes orr marad ugyan, de lesz pereme a cipőnek.

Mellesleg szólva, Kaposvárott ha összesen tizen viseltek olasz formájú cipőt, az sok. így a mi szükebb hazánkban nem vált ki nagyobb izgalmat majd, miszerint nem divat 1959-ben a felhajtó nélküli csőnadrág sem. Most felhajtás nadrágot kell csináltatni, de olyan rövidet, hogy a boka kimaradjon belőle. Zakónk is új vonalú lesz: válla, fazonja marad ugyan, de ismét meghosszabbodik. Elöl három gomb, közülük a felső kettő begombolva, az alsó nyitva marad. Milyen ésszerű és csinos! De menjünk tovább. Erre az elegáns öltözékre felvesszük raglánszabású felöltőnket, s úgy megyünk el a randevúra, hanyag, könnyed eleganciával, szorító cipőben, hideg bokával, férfiasán.

Hölgyünk már vár a cukrászdában. Asztala környékéről mindent elpakoltak, hogy szoknyája elférjen. Persze, hiszen bő szoknya a divat, ahogy szakértő helyeken nevezik: paraszt-szoknya. Néhány üdvözlő szó után természetesen a divatra terelődik a beszélgetés. Elmeséli, hogy éppen kombinált ruhát csináltat a szabónál. Hát az mi? Olyan ruha — magyarázza —, melynek felső részét alkalomadtán le lehet vetni, s akkor blúzokkal viselhető az alja. Ez az új divat. Nagyszerű! És még mi? Kiskosztüm reggel, délben, este. Illetve, hát igen, este: kis- és nagyestélyi, valamint tűsarkú, hegyes orrú cipő. Mindenkor és mindenhez.

A humorista humorizálhat. Mi nem. Ez, amit elmondtunk, az új divat. Ne tesséki se csodálkozni, se megbotrán- kozni: láttunk mi már ennél sokkal nagyobb bolondságokat is. Még messze vagyunk az akáclevélhez, ezek csak a kezdeti lépések a divattörténeti *visszafejlődésben. Félek azonban, hogy rövidesen baj lesz a »jampec« szavunkkal, hiszen ezt a f igurát csak csapott vállal, csőnadrágban, tripla talpú cipőben tudjuk elképzelni. Szerényen azt javasolnám, hogy keressünk valami merőben új kifejezést a divat túl- hajszolóira.

Legyen a nevük gigerli!

(Fehér)

viszik. A legnehezebb időben lesz tagja a pártnak. Gyermekeit kitartásra, bátorságra neveld, ő maga megismeri a börtönt, az illegális munkával járó sok kockázatot

Nagy érdeme a filmnek, hogy széles körképet fest a kínai társadalomról. Huszonhat évet ölel fel egy anya életéből, ezenkívül megmutatja Csang Kaj-sek politikai és gazdasági rendszerének rothadtságát, elnyomását.

A film minden kockáján látható, hogy az alkotók nagy szeretettel készítették ezt a filmet, amely sokban hasonlít Gorkij ismert regényéhez és az abból készült szovjet filmhez. Bár hasonlatossága van, a mű mégsem »utánérzés«. Míg Gorkij Nyilovnája fia helytállása révén lép a kommunisták útjára, mintegy követve példáját; Jangnét körülményei. igazságérzete és barátainak felvilágosító szavai érlelik kommunistává.

Kuitúrházra gyűjtenek

| Nem sok a lakója Gige- l Nagyipusztának. A ritka mozi- r előadások alkalmával mégis | mindig telt ház van. s ha a 1 fiatalok színdarabot mutatnák [ be, a kis iskolateremben mo- : zogmi sem lehet. A falu életé* nek az ifjúság a lelke. 33 tag- [ ja van a KlSZ-szeirvezetnek, [ s a kiszesek nemcsak gyűlé- | seznek, báloznak, hanem is- (meretterjesztő előadásokat is i tartanak, színdarabokat ját- | szanak.

> A farsangnyitót A vén ba- [ kancsos és fia, a huszár c. | népszínművel tartották. Sze- ( rétinek színdarabot játszani, í erre mutat, hogy még R o- fmolhatatlan János is,

► aki pedig már kinőtt a KISZ- 1 tagok sorából, szívesen közé- I jük állt

t A beszélgetés közben gyak- t ran fordul elő még két név: [Tóth György, a KISZ-tit- íkár és Szarnék István, a t kultúrfelelős neve. ök irá- t nyitják az ifjúságot, t A csökölyiek meghívták I őket vendégszereplésre. A be- ; vételt szorgalmasan gyűjtik, i félrerakják a kiszistálc Nagy : céljuk van. Kultúrházat sze- i retnének építeni, ahol estén• ként összegyűlhetne, szóra- : kozhatna az egész falu.

Balázs Hajnalka

Nagy baj, ha anyós és mere között megkezdődnek a súrlódások. Sajnos, ez történt velünk is; egyetlen jó megoldás az lett volna, hogy külön költözzünk. De hova? 1945-öt írtunk, és nagyon sok spekulánsnak biztosított könnyű megélhetést a lakásüzérkedés.

Jakab úr, a temetkezési vállalkozó nyájasan kínálta fel házában az egy szoba-konyhát.

— Ne hozzanak bútort se, be van rendezve — mondta.

— Nagyon jó emberek — lelkendeztem férjemnek, annál is inkább, mert a mi lak- berendezésünk ugyancsak hiányos volt. Odaköltöztünk. A lakás békességet hozott házaséletünkbe, s a szűkös viszonyok között is boldognak éreztem magam. Később mégis zúgolódni kezdtem...

... A hatalmas szemétláda, ahova én is hordtam a szegényes konyhahulladékot, szinte gúnyos lenézéssel röhögött, amikor fedelét fölemelve behajítottam a kevés kis krumpli- és hagymahéjat. Hatalmas száját kinyitva mutogatta gyomrának tartalmát: rántott hús, tészta, gyümölcs, liszt. Láttukra összefutott számban a nyál, és nagyot nyelve mérgesen csaptam le a kaján ládafedelet.

Lopva, szégyenkezve szedegettem össze a cigarettavégeket, hogy férjemet megörvendeztessem. Keservesen sírtam, panaszkodtam esténként:

— Látod, nekünk még most is nyomorogni kell, ezek meg a szemétbe hordják a sok mindenféle jót.

Férjem csitítgatott:

— Hát azt hiszed te, hogy egyik napról a másikra meg lehet változtatni mindent? Idő kell ehhez, s nekünk is türelemmel kell lenni.

— Tudod, úgy bánt, hogy idejöttünk. Fáj látni ezt a pazarló bőséget, én pedig krumplin és babon kívül alig

tudok egyebet adni neked, aki egész nap dolgozol.

öreg néni állított be egy nap a nagyságos asszonyhoz. Sírva kérte: járjon közre Jakab úrnál, hogy szegény öregét eltemessék.

— Tudom, hogy most pénzért nem temetnek, és netemplomba«. »Meri nem vagyok katolikus«, feleltem. Már ez is majdnem bűnnek számított, s azt hiszem, magának Lucifernek a megjelenése sem válthatott volna ki nagyobb megdöbbenést, mint az, amikor megtudták, hogy tulajdonképpen nem is vagyok megMEGKERESZTELVE j

kém sincs semmim, amit adhatnék, de vám egy kis ma-, lackám, ha isten segít, meghizlalom és maguknak adom.

— Jakabné jóságosán fordult százhúsz kilójával az öreg néni felé, s megígérte, hogy intézkedik. A néni há- lálkodását így hárította el:

— Csak siessen, néni, az adóssággal, mert mi sem lopjuk a pénzt.

Dőlt hozzájuk a sok termény, zsir, disznó, lassan már nem tudták hova tenni. Sok éhes embere volt még akkor az országnak, de Jakabné a temetésért kapott zsírt nem használta fel saját konyháján.

— A világért sem, ki tudja, milyen maszatosan bánhattak vele — szokta mondogatni.

Es a drága zsír, melyet mások szájától harácsoltak el, ment a szappanfőzőbe, hogy onnan mint szappan a templomba kerüljön miseruha- mosáshoz. Mert ők jó emberek, buzgó katolikusok voltak.

Nekem nem volt egy darab szappanom sem, és bizony bűnre vetemedtem: el-elcsen- tem néha egy darabot. Igaz, jobban szerettem volna elöb- beni állapotában, de akkor nem férhettem hozzá.

Egyszer házigazdáink szóvá tették: »Miért nem járok

keresztelve. Eszem ágában sem volt keresztvíz alá tartani fejemet, de ők valóságos hadjáratot indítottak ostromlásomra. Férjem pedig — gazdasági helyzetünket mérlegelve — azt mondta:

— Fogadd el, nem fáj az, és ajándék fejében igazán ránk férne egy kis malac, majd. az öregeknél meghizlalnánk.

Nem vagyok haszonleső, de akkori életkörülményeink férjemet igazolták, és beleegyeztem pogányságom megszüntetésébe. Leendő keresztanyám — a nagyságos asszony — egy pár arany fülbevalót ígért, én meg nyögve és dadogva kirukkoltam malac-óhajommal. Szívesen beleegyezett, így részesültem a keresztség szentségében, és lettem egy hatvan kilogrammos süldő boldog tulajdonosa. Életünkben más változás nem történt, hacsak az nem, hogy most már esténként nem vitték be az előszobából a rádiót, hanem minket is részesítettek a külföldi hírszolgálat örömeiben.

Megjött 1946 és vele az új pénz: a jó forint. Megszűnt az infláció, már tudtam pénzért vásárolni én is, s ez visszaadta önbizalmamat. Jó házigazdáink feje fölül is elvonult az a veszély, hogy lefoglalják lakásukat (később

derült ki, hogy azért adták nekünk oly :n szívesen). Burkoltan bár, de tudtunkra adták, jó lenne, ha máshol keresnénk lakást, ők négyen nemigen férnek meg a kétszobás összkomfortos részben.

Egyik délután két hatalmas érckoporsó volt az udvaron, amikor hazatértünk. Eddig ilyet sohasem láttam itt, egészen megdöbbentem. Aggodalomra azonban nem volt ok. Két munkásuk a már berozsdásodott csavarokat próbálta kitágítani, hogy a tetőt levehessék. Sikerült is nekik, és az ámulattól majd hanyatt vágódtam. Mindegyik koporsó tele volt tömve ruhaneművel. Ezt a töméntelen sok ruhaneműt korábban egy kriptába zárták, s most egy év után vették fel. Több vált hasznavehetetlenné, megpené- szedett, de sokat még használni lehetett volna közülük. A sok szép vég damaszton, vásznon itt-ott volt ugyan kisebb- nagyobb penészfolt, de még igy is kincsnek számított a magamfajta szegény embernek. Letörten szemlélték a pusztulást, majd kijelentették, hogy ez mind hasznavehetetlen, nekik ez már nem kell. Félve kockáztattam meg:

— Tessék eladni, biztosan sokan vannak, akik örülnének neki, én is szívesen vennék belőle.

Drága jó keresztanyám a méltatlarűcodás eleven szobrává válva tiltakozott:

— Nem! Szó sem lehet róla! — és kimondta megmásíthatatlan ítéletét:

— Mindent el kell égetni — és napokig égett rongyszag terjengett a levegőben.

Úgy látszik, valami hiba csúszhatott keresztvizem ösz- szetételébe, vagy a koponyám volt már túl kemény, mert vadul vetettem magam a lakáskeresésbe, hogij mielőbb szabadulhassak e keresztény úriházból.

Fejős Józsefiig