Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-15 / 12. szám

Csütörtök, 1959. íanuár 15, 6 SOMOGYI NÉPLAP A Vörös Csillag Filmszínház műsorából Maria Schell, úgy látszíi*, eljegyezte magát az irodalom klasszikusaival. Egy­más után kelti élet­re a világhírű regé­nyek különböző nő­alakjait. Most meg­rázó erővel kelti élet­re Rose Bernd alak­ját. A nyugatnémet al­kotók ezúttal Ger­hart Hauptmann ha­sonló című színda­rabja nyomán vitték színre Rose Bernd, a kis szolgálólámy bol­dog-boldogtalan éle­tét. Gerhard Haupt­mann (1862—1946) naturalista dráma- és regényíró, vala­mint költő, Salzburg­ban született 1862- ben. Huszonkét éves korában jelenik meg első műve, a Das Promehidentos című költeménye. Igazi nagy naturalista drá­mája A takácsok. Másik világhírű szín­darabja, melyet mind a magyar színpadról, mind filmvászonról ismerünk, a Naple­mente előtt. Ugyan­csak nyugatnémet filmalkotás. ... Rose Bernd nagyon boldog. Flamm úr, a gazdája neki ajándékozta az éjszaka született kis- borjút, ez lesz majd Rose eljövendő gaz­daságának első te­hénkéje. Szinte csa- pong örömében a kis szolgálólány. Úgy tű­nik, lába előtt hever az egész világ min­den szép lehetősége, a gyönyörű élet. A jómódú, de csú­nya August Keil majd két éve igyek­szik megközelíteni a lányt, de az hallani sem akar házassági tervéről. Sokat sza­ladgál a fiatal te­remtés után Streck- mann, a csinos, fe­kete hajú kotrógép­vezető is. Persze ő nem házasságra gon­dol. Egy este italosán tér meg a gazda, aki­nek béna feleségét Rose odaadóan ápol­ja. Flamm úr finom, gyengéd szavai meg­szédítik a szerelem­re vágyó kis cselédet. Erre várt régen. Nem sokkal a történtek után Rose rádöbben, hogy anya lesz. Flamm úr kényszere­detten veszi tudo­másul, és városba akarja vinni orvos­hoz. Rose azonban ragaszkodik a gyer­mekihez. Elhatározza, hogy inkább férjhez megy Augusthoz. Streckmann kilesi, amikor Flamm úr Roset ölelgeti. Ez­után még erőszako­sabb, mint máskor. Rose hiába költözkö­dik haza készülődni közelgő esküvőjére, nincs nyugalma. Streckmann zsarolja, majd adandó alka­lommal aldhcsekedik sikerével August előtt Az öreg Bernd be­csületsértési pert in­dít a kotrógép-keze­lő ellen. A bíróság előtt Rose letagadja szégyenében, hogy kapcsolata volt Flamm úrral és Streckmannal. Am apja előtt nem tit­kolhatja, hogy gyer­meket vár. Esküvője napján feltárja neki is, Augustnak is az igazságot Rose mindenkitől magára hagyatva egy vasúti híd alatt szüli meg gyermekét. A borzalmas körülmé­nyek között született gyermek, akiért any- nyvt szenvedett a lány, meghal. Az ap­ja durva szitkokkal illeti lányát. Flamm úr a bíróságon tett hamis eskü révén tisztának érzi magát, rá sem néz a lányra. Egyedül Flammné érez együtt a szeren­csétlennel, azonban már ő sem tud se­gíteni rajta. Rose ösz- szetörten hagyja ott gyermekségének ott­honát, s August meg- bocsátóan követi őt. Szüleik helyett szülők Kajszibarack telepítési szerződést lehet kötni a földművesszövetkezetekkel A SZÖVOSZ 1958 elején in­dított kajszibarack-telepítési akciója sikeresnek bizonyult. Országszerte mintegy másfél­százezer kajszibarack-csemetét ültettek el az akcióba bekap­csolódó termelők. Különösen szép eredményekről érkezett jelentés Bács, Pest és Heves megyéből, ahol az akció kere­tében kiadott csemetéknek több mint a felét vették igény­be. Tekintettel az akció nagy sikerére, ebben ez évben is­mét lehetpvé teszik a terme­lőknek, hogy kajszibarack-te­lepítési szerződéseket köthes­senek. A telepítésre szerződő termelők részére ötven száza­lékos árkedvezménnyel, dara­bonkénti 5,50 forintos áron, készpénzfizetés ellenében szol­gáltatják ki a csemetéket. MARX: ÉRTÉKTÖBBLET-ELMÉLE­TEK (Első rész.) A kiadvány a »Tőke« Marx által tervbe vett IV. könyvé­nek kéziratban fennmaradt anyagát tartalmazza, amely a politikai gazdaságtan történeti elemzésével foglalkozik. A mű a történeti problémákkal kap­csolatban feldolgozza a poli­tikai gazdaságtan számos elvi kérdését is. «-SZÜLEIK HELYETT SZÜ­LÖK«— hallani a pedagógu­sokról egyik vagy másik isko­lában. Ennél nagyobb elisme­rés nem érhet egy nevelőt sem, hiszen azt bizonyítja, hogy odaadással, szeretettel, szinte a szülő féltő gondosko­dásával tanítgatja az iskola padjaiban ülő aipró emberké­ket. Még inkább így van ez a Gyógypedagógiai Iskolában, ahol a tö'bibé-kevésbé beteg gyermekekkel való bánás­mód nagy türelmet, sok szere- tetet kíván a pedagógustól. 1948-ban alakult az intézet. A bíróság épületében helyez­ték el. Más iskolákból kiselej­tezett régi padok között kezd­ték meg munkájukat a neve­lők. öt éve költöztek mostani helyükre, a Beloiannisz utcá­ba, egy bölcsőde helyére. Az egymásba nyíló szőbák nem tantermeknek készülték, de falai között említésre méltó eredmények születtek. De mégsem az elismerés, dicséret méltányolja igazán a nevelők munkáját, hanem az a tudat: »Nemhiába fáradoztunk, sok gyermekből sikerült embert, hasznos, munkás tagját ne­velni társadalmunknak«. A nevelőtestület valamennyi tagja önként vállalta nemes feladatát. Egyiküket sem úgy nevezték ki a felsőbb szervek. * » * — KÜLÖNLEGES, az álta­lános iskolától eltérő módsze­rekkel dolgozunk — mondja Bojtay Béla, az intézet igazgatója. — Tanulóink csök­kentett, minimális anyagot sajátítanak el, s ha itt végez­nek, akkor különbözeti vizs­gával megszerezhetik az álta­lános iskolai bizonyítványt. Sokan közülük nagyon jó ipa­rosok lesznek — s mutatja a tavaly végzett növendékek -tablóját: — ő lakatos lett, a másik fiú ez. a harmadik az, a negyedik meg díjat nyert szakmájában készítményeivel. — Tudásuk gyarapításán kí­vül elsősorban egészségük helyreállítására törekszünk, s arra, hogy gyakorlottá te­gyük őket a különböző kéz­ügyességet igénylő munkála­tokban; fejlesszük — akiknél szükséges — mozgás- és be­szélőképességüket;. A kézi­munka órákon gyöngyfűzéssel, apró tárgyak készítésével, könyvkötészettel (a gyerekeik maguk készítik — színezik, festik — a könyvborítókat is), népi hímzéssel, kis párnák és egyebek díszítésével foglalko­zunk. A hímzéseket tanulva és gyakorolva megismerkednek egy-egy vidék népének életé­vel, szokásaival is. — Sok szülő súlyos anyagi 1 gánhangzókkal ismerkednek a áldozatot vállal, hogy fiukat, leányukat elhelyezhessék a városban, s itt az iskolában ta­nulhassanak. Államunk min­den segítséget megad, hogy a gyerekek ne szenvedjenek hiányt: évenként félmillió fo­rintot biztosít az iskolának. A napközi otthonban ötvenen kapnak ellátást, akiknek szü­leik nem érnek rá otthon fog­lalkozni velük. Karácsonykor a tanulók készítette, kisebb- nagyobb tárgyakkal, a buda­pesti vöröskereszt pedig 80 melegítővel ajándékozta meg a gyerekeket. Úttörőcsapatunk is van. Tagjai részére — és akik még megérdemlik a kí­vül állók közül — évről évre tanulmányi kirándulásokat rendezünk. Tavaly Szigetvá­ron voltunk, a nyáron pedig a Velencei-tavat nézzük meg. — FÉ-SÜ — mondja kó­rusban az előkészítő osztály, amint dr. Debreceni Kálmánná a táblai rajzra mutat. Az egyik kis barna fiúcska ugyan jobban ' szeretne a frissen esett hó örömeivel megismerkedni, . mint a fésű írott, rajzolt és valóságos ké­peivel, de a tanár néni kedves szigora figyelmet parancsol számára — majd a szünetben lesz idő játékra is. — Pé-sű — mondja egy má­sik kisfiú, előtte az »f» betű képzésének módját keli sok­szor, nagyon sokszor elismé­telni — ez is hozzátartozik a nevelő munkájához. Minden kicsi külön módszert igényel, más és más problémát jelent. Megtalálni mindegyikhez az utat, lekötni mindegyiknek a figyelmét, bizony sok-sok hozzáértést és szeretetet kíván. Az első osztályban a ma­kicsik: Győrffy Gabriel­la nem régóta tanít itt. A bankban hivatalnoikoskodott, s néhány száz forinttal keve­sebb fizetésért jött el taníta­ni. — Nem bántam meg, de­hogy — mondja. — Talán az a legjobb kifejezés rá: szebb ez. Nem az élettelen aktákkal, hanem az élettel, a gyerekek­kel foglalkozni sokkal többet jelent. — Mosolyog, amint ter­vedről beszél: — Különbözetit teszek a tanítóképzőről, majd levelező úton főiskolát végzek. A negyedik osztályban e tanévtől kezdődően helyesírást is tanítanak. Király La­jos n é éppen szöveget mond tollba; egy kislány a táblára, a többiek füzetükbe írják. Egy-két hiba belecsúszik néha a mondatba, de majd lassan menni fog, s addig is van se­gítség: jelentkező, aki kijavít­sa. * * * A KŐVETKEZŐ TANÉV szeptemberében már nyolc­tantermes, korszerűen beren­dezett iskola várja a nyári szünetről, pihenésről vissza­térő gyerekeket; az őszre megépül az emelet. Zavartala­nul, kedvező körülmények kö­zött végezhetik majd munká­jukat az iskola nevelői. Mun­kájukat, melyet jellemezni alig merünk az »odaadó«, »ál­dozatkész« kifejezésekkel, mert félünk: megszokottnak, frázisként hatnak a szavak. Ehelyett köszönetét mon­dunk a gyermekek nevében azoknak, akik szüleik helyett szüleik az iskolában — s ez minden szónál többet mond. Virányi Pál ÉRDEKESSÉGEK f J URCSBSÜGOK GOETHE ÉS THOMAS MANN »LEVÉLVÁLTÁSA« Egy New York-i régiség- kereskedő próbára akarta tenni vevői műveltségét. He­tekkel előbb nagybetűs fel­iratokkal közölte az időpon­tot. amikor elárverezi . a Goethe és Thomas Mann közötti levélváltás teljes gyűjteményét. Sok száz te­kintélyes és nagypénzű ame­rikai polgár gyűlt össze a megadott időpontban az üzlet előtt... mindannyian meg akarták vásárolni a valóban nagyon érdekes »levélváltást«... Az amerikai irodalom „megvert nemzedéke" írta: M. TUGUSEVA A kritikusok már másfél-két évvel ezelőtt is foglalkoztak az amerikai irodalom »megvert nemzedékével«. Lawrance Lip- ton amerikai író akkoriban a Costlines című folyóiratban cikket tett közzé ezzel az ere­deti címmel: »Az amerikai irodalom illegalitása«. Lipton azt írta, hogy az utóbbi idő­ben számos olyan irodalmi mű látott napvilágot, amely had­járatot folytat a »társadalmi hazugság« ellen. Lipton azokat sorolta a »társadalmi hazug­ság« ellenzői közé, akikben még fellelhetők a társadalmi erkölcs, a vallásosság és a jó­szándékú emberi kapcsolatok ismertetőjelei. E »megvert nemzedék« írói között felsorol­ta Jack Keruac prózaíró, Ken­neth Rex-rooth, Kenneth Pat­chen, Allan Ginzburg költők és mások nevét is. ... Lapozzuk fel a Look cí­mű szenzációhajhász amerikai folyóirat egyik friss számát. Az egyik oldalon szakállas, unott arcok tekintenek az ol­vasóra, akik nyilván már sem örülni, sem szomorkodni nem tudnak. Mellettük egy sötét szemüveges, micisapkás ember képe, aki meztelen felsőtestére takarót csavart. A kép alatti szövegből megtudhatjuk, hogy San Francisco egyik kocsmájá­ban a kíváncsiak mindig ta­lálkozhatnak »az amerikai nagyburzsoázia osztályából menekült emberekkel, akik egy időre meg akarnak sza­badulni unott életmódjuk nyű­gétől«. Közöttük találjuk a »megvert nemzedék« egyik­másik képviselőjét is. Amikor 1957-ben megjelent Jack Keruac »Az úton« című regénye, egyszerre magára vonta a kritikusok és az olva­sók figyelmét. A regény cse­lekménye a jelen század ötve-' nes éveinek elején játszódik. ... Tavasz kezdetén néhány fiatalember csavargó körútra indul Amerikában, természete­sen amerikai módra — autóval. A fiatalok ide-oda utazgatnak, isznak, egymásután váltogat­ják szeretőiket, kábítószereket szednek, időnként ködösen fi­lozofálnak az élet értelméről, s naiv büszkeséggel idézget­nek különböző vallásos, misz­tikus és filozófiai művekből. Az egyik »aranyifjú«, Dean, aki megjárta már a javítóinté­zetet is, csaknem a teljes idio­tizmusig viszi az ivást és a kábítószerek élvezetét, s köz­ben megismeri az élet legsöté­tebb mélységeit is. De ez már csak a regény végén követke­zik be, addig pedig barátaival együtt vad sebességgel száguld az országutakon, s kihívja a rendőrség és a »tömötterszé­nyes« polgárok gyanúját. A hatóságokkal történt egyik sú­lyos félreértés után az egyik fiatalember bánatosan meg­jegyzi: »Az amerikai rendőr­ség pszichológiai háborút foly­tat azok ellen az amerikaiak ellen, akik nem tudják elkáp­ráztatni a rendőrséget fontos papírokkal és fenyegetések­kel«.... Kik hát Keruac hősei? Harcra képtelen, tragikusan védtelen kis emberkék, akik tehetetlenül nézik a könyör­telen, antagonisztikus világot. A regényben van egy jelenet: amikor Trumant másodszor el­nökké választják, Washington­ban katonai kiállítást rendez­nek. Milyen furcsán és nyo­morúságosán hat a bombázó­gépekkel és a hadihajókkal összehasonlítva a csavargó fia­talok régimódi, porlepte kis autója! És még nevetségesebb a regény hőseinek az a kísér­lete, hogy behunyják szemüket az ijesztő valóság előtt. Dean ezt tanácsolja barátainak és kedvesének: »Képzeljük azt, hogy a világon minden gyö­nyörű, és nincs semmi olyan, ami miatt nyugtalankodni kel­lene«, »éljünk, és ne *szóljunk bele más emberek akaratába, beleértve a politikusokat és a gazdagokat is«. De ezek a de­kadens individualisták fegy­vertárából kölcsönzött monda- tocskák erőtlenül és hamisan csengenek. A szerző is meg Paradise, az egyik regényhős is megérti, milyen hazug Dean egzaltált, egészségtelen életvi­dámsága, és úgy látják, hogy az. élet »értelmetlen, lidérces út«, »sivatag, amelynek nincs se vége, se hossza«. A reménytelen pusztulásra kárhoztatottság és bánat érzé­keltetése különbözteti meg ezt a regényt az értéktelen best­sellerektől. Az amerikai és az angol kritikusok is beismerik, hogy ez a regény nem a szo­kásos erotikus könyvecske. A kritikusok — Liptontól elté­rően — csaknem valameny- nyien »megvetik« ezt a »meg­vert nemzedéket«, s képvise­lőit azzal vádolják, hogy a közrend megszegőinek olcsó dicsőségére vadásznak. Ezek­hez a kritikusokhoz tartozik például D. Adams, aki egy iro­dalmi folyóiratban »felhábo­rodott« cikket írt a fiatal írókról. »Ez a csoport — írja egy másik kritikus, Sam Hay­nes a Commonwealth című fo­lyóirat szeptemberi számában — minden ok ' ■nélkül fellázad a társadalom ellen«. A »megvert nemzedék« em­lékeztet a fiatal burzsoá írók egy másik csoportjára, az »el­veszett nemzedékre«, amely a második világháború után szü­letett Európában. A »megvert nemzedék« azonban tipikusan amerikai jelenség. Képviselői hangsúlyozottan távol állnak a politikától Filozófiájuk végte­lenül eklektikus és olyanféle elemek keveréke, mint az anarchizmus, az egzisztencia­lizmus es a freudizmus. Nem nagyo l érdeklődnek a szociá­lis problémák iránt. Kölcsön­vett in eliektualizmusuk. a miszticizmusra való hajlamuk, az üzlet világában elfogadóit erkölcsi kritériumok elutasítá­sa azt az elégedetlenséget tük­rözi, ami a második világa i- ború után születeti az ameri­kai fiatalság egy részében, a modern valósággal kapcsolat­ban. A maczarthyzm-j.s, a »hideg­háború«, a »boszorkányüldö­zés«, a koreai háború, az atom- hisztéria, a fegyverkezési haj­sza aláaknázta e fiatalság jö­vőbe vetett hitét, az »amiri kai életforma« iránti tisztele­tét. Miért éppen a »megvert nemzedék« képviselői kelterek bosszúságot és elégedetlensé­get a burzsoá kritikusokban? Nem azért, mert sok erotikus jelenetet festenek le, néha kli­nikai hitelességgel, nem is azért, mert sokat és mélyen- szántóan filozofálnak, és c Nyugaton oly divatos pesszi­mizmus sugárzik belőlük. A »megvert nemzedék« azért lett a kritika »hazafias« elégedet­lenkedésének tárgyává, mert tagadja a farizeuskodó kispol­gári erkölcsöt, mert életszem­lélete nem egyezik az ameri­kai »paradicsom« típus-dicsőí­tésével. Hol hát a kiút? Ezt nem látják a fiatal írók és költők. A »szürke flanelt« (a nagyvi­lági társasághoz tartozás jele) emberei elleni anarchikus lá­zadásukban Keruac és társai a csavargásban és a passzív különállásban keresik az »igazságot«. Azonban a »meg­vert nemzedék« már létével is azt bizonyítja, hogy a mai Amerika még mindig az a »tragikus Amerika«, amelyet Theodor Dieiser oly nagy le­leplező erővel tárt a világ elé. MIÉRT LETT AZ ÉV LEGJOBB GÉPKOCSIVEZETŐJE? Cansas Cityben mindéin évben emlékéremmel és 100 dollárral .tüntetik ki az »IdeáLisi gépkocsivezetőt«. 1958-ban a választás Jim Dottlynonra esett, aki a nagy forgalomban példásan közlekedett, a jelzéseket .pontosan betartotta, és így kitűnt a többiek közül. Amikor Dottlynonnak át­adták a jutalmat és meg­kérdezték, mi a titka a pél­dás gépkocsivezetésnek, za­varba jött, s ezeket mon­dotta: »Semmi esetre sem akartam kitűnni, sőt min­denáron el akartam kerülni, hogy valamilyen szabályta­lanság miatt felírjanak, mert akkor kiderült volna, hogy nincs gépkocsivezetői engedélyem«. A PISAI FERDETORONY MEGMENTÖJE Dr. Romuald Cebertowicz, a danzigi műszaki főiskola tanára közölte az olasz ha­tóságokkal, hogy az általa feltalált módszerrel meg le­het óvni a Pisai ferdetor­nyot -a további ferdüléstől és a velencei Doge-palotát a süllyedéstől. Cebertowicz tanár elektrokinetikai eljá­rással megkeményíti az épü­letek alatti földréteget. Olasz- országi tartózkodása alatt olasz és külföldi tudósok előtt sikeres kísérleteket hajtott végre, úgyhogy az olasz kormány Velencében teljes laboratóriumot ren­dezett be számára. Ceberto­wicz »munkába vette« a Doge-palota altalaját, amely »vaj.puha volt«. Négy nappal később ugyanez a földréteg már kőkeménnyé vált. A sikeres kísérlet után Bellui- gi tanár, a Pisai ferdetorony gondnoka meghívta a len­gyel tudóst Pisába. Cebertowicz ajánlatot tett az olasz kormánynak, hogy módszerével kiszárítja a mi­lánói Santa Maria della Grazie templom refektóriu- mát, és ily módon megóvja Leonardo da Vinci »Utolsó vacsorá«-ját a teljes pusztu­lástól.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom