Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1959. január 13L titka SL&at&g.i^i kő tu/ü Évek óta kutatnak a somo­gyi könyvtárosok egy sokszor keresett kis könyvecske után. Alig van Kaposvár történel­mével foglalkozó mű, mely ne hivatkozna rá. De mintha a föld nyelte volna el, nem ta­láltak a böngészők egyetlen példányt sem Somogybán, sőt nagy könyvtáraink legtöbbjé­ben sem. Végre a Debreceni Egyetemi Könyvtárban talál­tunk rá, és már készül a Ka­posvári Megyei Könyvtárban a betűhív másolat. »Kaposvár 40 év óta. Irta Berget József orvos. Kaposvá­rott Nyomatott Jeiteles Her­man nyomdájában 1877.« ol­vasható a címlapon. A könyv azonban nemcsak 1836-tól, Bergel doktor Kaposvárra ér­kezésétől foglalkozik a város fejlődésével, hanem az előszó­ban vázlatos összefoglalást ad ■történetéről 1458-tól, az első történeti nyomtól kezdődően. A 72 oldalas könyv kitűnő, tömör képet ad a múlt század feudális Somogyáról. A szer­zőnek első találkozása a so­mogyi kiskirályokkal kelle­metlenséggel kezdődött. »Azt hívem, hogy orvosi okle­velem folytán a szenvedő em­beriségnek mindenütt segélyé­re lehetek bármely gazdatiszt engedélye nélkül is.« E téves hite miatt teherkocsijával kinn rekedt a városon kívül a sza­bad ég alatt. Csak az előrelá­tóbb hercegi ügyvéd közben­járásával telepedhetett a vá­rosba. Nem lehet ma sem csodál­kozás és elismerés nélkül ol­vasni a szerző bátor és ha'a- dott felfogását: »A magyar ember akkor csak a nemestől kezdődött. Ki ezek alatt állott, annak számára a jó Isten egy darabka földet sem teremtett.« »Azt, hogy »L’état c’est moi« (Az állam én vagyok) csak a magyar nemes mondhatta. Ha a széles hazában a legkisebb helyet sem mondhatta a ma­gáénak, ö azért mégis úr volt a földön, s csupán ő előtte vol­tak nyitva az államháztartás kapui.« Gúnyolódva emlékezik meg a deressel nevelés emberte­len, megalázó módszeréről. “A herczeg, saját törvényhatósá­gának birtokában nem ritkán vendégeié meg hű alattvalóit ben »nagyon tanulatlan há­romság", a mindenkori kántor és két segédje tanított. Igen alacsony volt a kaposvári is­kolák színvonala. 1868-ban községivé alakították a fele­kezeti népiskolát, erről a tény­ről igen haladó szellemben foglal állást a szerző: »Úgy, mint mai napság minden hang az egyháznak az államtól el­különítése mellett szólal fel, éppen úgy kell ennek az egy­ház és iskolával lenni. Az is­kolának feladata a gyermek­nek társadalmi és állami czé- lokra való fejlesztése, amazé pedig a kedélyt erkölcsi önér­zetre ébreszteni.« Megismerjük a könyvből az 1816-ban alapított megyei könyvtár sorsát az 1869-es esz­tendőig, amikor átadták a gimnáziumnak. Elismerőleg szól a könyv egy kiválóan mű­ködő óvodáról. A zenei kul­túrát egy cigányzenekar kép­viselte. A színházi élet a mű­kedvelők által felállított szín­padon a Koronában és a Szarvas vendéglő kertjében épült színkörben zajlott ahol műkedvelők és vándortársu­latok tevékenykedtek. Derűs ma olvasni, hogy Ka­posvár útjainak kikövezése annak volt köszönhető, hogy Nicky grófnő néeyesfogata úgy belera-radt a sárha. hogy csak ökrökkel tudták kisegí­teni a kátyúból. »A leaköze­.. , , | lebbi mecryegm~'lésen a kavos­szallitotta időnként a levele- . . . . . két. A hercegi magánposta he- ^ ■■■ kövezetre tiket­tenként egyszer működött. [ e*'~ Igen nagy örömet váltott ki az | Bereel a s,„lumber ió 1863 augusztusában létesített távírda. Az 1864-ben alapított friss mogyorófapálczával.« “így részesült az akkoriban még kiskorú, műveletlen nép min­den oldalról gyökeres nevelés­ben.« Az 1836-os évtől kezdődően részletező képet fest a könyv Kaposvár ipari, kereskedelmi, gazdasági és kulturális életé­neik, isikolaügyénak fejlődésé­ről, kibontakozásáról. Az ipar nehezen vert gyö­keret a feudális szellemű vá­rosban. Alig indultak el a Me­gyeházban létesített posztó­gyár gépei — melynek mun­kásai a megyei börtön rab­jai voltak —, hamar elcsende­sedtek, a gyár tönkrement. Megnehezítette az ipar kibon­takozását a város elszigetelt­sége. Bár a haladóbb szelle­mű vezetők tettek kísérlete­ket, hogy a várost összekös­sék Balatonboglárral, s bekap­csolják a déli vasút útján az országos kereskedelmi háló­zatba, erre irányuló tervük »értelmetlenség, irigység és cselszövények által meghiúsít- tatott«. Az első életképes ipari vállalkozás az 1864-ben épült gőzmalom volt. Az elszigeteltség miatt a ke­reskedelem is pangott. A köz­ségnek Nagykanizsán kívül alig volt a külvilággal kapcso­lata. Nem volt szabályos és megbízható postai összekötte­tése. A legközelebbi posta öreglakon volt, onnan egy ke­reskedelmi társaság futárral Somogy megyei Takarékpénz­tár Részvénytársaság némi élénkséget hozott a kereske­delmi életbe. A könyv színes képet rajzol i a község és a kor elmaradott j kulturális életéről. Berge' ság ®'Mn. doktor nem sokra becsülte a kormányzat művelődésügyi politikáját: »Az iskolára vo­natkozó rendeletéi is inkább gátlók, mint fejlesztők való­nak«. A szerző harcban állt a gimnázium elmaradt szellemű tanári karával, és tanítási módszereivel. A gimnáziumon kívül egy 1748 óta fenn ál’ó elemi iskola működött — 1832- ben emelettel bővült —, mely­a szakember in sze­mével íria le Kanosvár elma­radt közesészsé'zü gyi körül­ményeit és azt a harcot, ame­lyet az orvosoknak ke1 lett folytatniuk a native] etl«m«ég. a babonás szemlélet, a maradi­»Kanosrár 40 év ma« á Ka­posvár múltját kutatóknak n.élkü'örhetefen kúi forrása. A város története iránt érdeklő­dőknek hasznos és szórakozta­tó olvasmány a haladó szel­lemű. városunkat és lakóit szerető orvos írása. Kellner Béla AZ ö R E Q E l< DCárpélLás Szeretem a parkot még ilyenkor is, amikor nem a lombok susognak sejtelme­sen, hanem hideg szél fü­tyül a csupasz ágak kö­zött. A játszótér... Ez az, amiért mostanában is szí­vesebben megyek a parkon keresztül, ez az, ami a lucskos, fagyos télben is tavaszt, vidámságot jelent számomra. Fülemben visszhangzik az édes gyer­mekcsacsogás, csilingelő, boldog nevetés. Szemem­ben káprázatként jelenik meg a magasra libbenő szoknyácska, pattogó lab­da, zsivajgó gyermeksereg. Január kora estje m.ár szétteregette sötét fátylát a város felett, mikor leg­utóbbi sétám alkalmával a park játszóteréhez értem. Nem messze lépteket hal­lottam és suttogást. Elmo­solyodtam: lám csak, a szerelem virága a legzor­dabb évszakban is virágot hajt. Meggyorsítottam lép­teimet s — gyere anyu, most nincs senki — hal­lottam mégis, s rá válasz­ként a kuncogó nevetést. Aztán két árnyékot pil­lantottam meg a játszótér közepén. Megálltam. — Ez a kicsi — szólalt meg a női hang —, a má­sikhoz menjünk. Csodálkoztam, aztán rá­jöttem, hogy mégsem sze­relmesek meghitt sétájá­nak lettem tanúja. Nagy csomagjaikat óva­tosan egymás mellé tet­ték, és újra felcsendült a kuncogó nevetés, majd »felültél, anyu?«, »igen« — hangzik a suttogó pár­beszéd. — Tartsd a zseblámpát kezedben — kéri a nő és lendítsd meg jól a hin-- tát. Nyikorogni kezdett a váz, és lendült, lendült magasra a hinta. Megfeledkezve minden óvatosságról, csendült, gyöngyözött nevetésük is. Szállt a hinta a két em­berrel, szilit, visszarepít­ve őket a gyermekkorba, amely talán sokkal boldog­talanabb, örömtelenebb volt mint a ma, s amiért egy röpke időre most kár­pótolták magukat. Fejős Józsefné SEGÍTSÉG AZ ISKOLÁNAK lom. (Folytatás a 6. oldalról.) — Van vagy tizenöt, fiam. — Akkor mind. — Szüzanyám ... hiszen ez egy lartoda­De már vágja is, szeleteli szép vékonyan, serceg azon nyomban a serpenyőben, száll az illata, erre a Tejfel is megjelenik, és nagy ér­deklődéssel nézi a sürgölődő kis öregasszonyt. A macska megint megemeli a hátát és a far­kát, oldalog, aztán már csak járkál az asszony lába alatt, é$ minduntalan a szoknyájába dörgölödik. Előkerül egy piros csíkos abrosz, aztán a kenyér, savanyúság meg vörös bor, meg hozzá a tojásos kolbász, és neki is látnak derekasan; most már kutya, macska az öregasszonyt lesi, mert egy-egy falatot mártogat nekik evés köz­ben. Hajagos hatalmas étvággyal eszik, bics­kájával vágja a kenyerét, majd a hegyére szúrja, és úgy emel rá kiadós falatokat a sár­ga fodros, piros zsírú kolbászszeletekböl. Az öregemberben felenged a feszültség, a pálinka átjárta testét, és valami jóleső zsib­badtságában ö is jó étvággyal eszik — Hát, papa — mondja Hajagos a máso­dik pohár bor után —, azt regélik itt a tagok, hogy magának annak idején olyan dinnyéi vótak, de olyanok, hogy a káptalan a saját dinnyése mellett magától vitte a dinnyét, ha jót akartak enni. Aszongyák, olyan vöt a, mint a méz, és akkora, mint a kocsikerék. — Nono! — mondja csendesen az öreg­ember —, akkora azért mégsem, de jónak jó vöt — és felcsillan a szeme a büszkeségtől, hogy még emlékeznek erre. — No, papa, én most a zárszámadáskor kimondom, hogy jövőre száz fői int lesz egy munkaegység, de nekem ehhez kell■ hat hold dinnye is, fene jól ment az az idén is... hat hold dinnye ... hát magára gondoltam. Az öreg elhül, majd sóbálvánnyá változik, és csak ennyit tud mondani: — Öreg vagyok én már. —* Dehogy öreg maga, papa... csak a fe­jébe verték, hogy öreg, hogy fölösleges a vi­\ (Tudósítónktól.) f Az elmúlt év utolsó tanácsülésén f a Siófoki Községi Tanács 9400 fo- $ rintot ajánlott fel a helyi általános j iskolában megindult műszaki gya- lágon... de nekem olyan szükségem van most 1 korlati oktatás céljaira. Az iskola magára, a tapasztalatára hozzáértésére, hogy , ezert meg kell fiatalodjék. J padot vásárol, és a műhelyeket Idős Kasza János elmosolyodik, és csen- 1 neonvllágftássai szereli fel. desen szól: — Es hogy gondolod, Imre ? — Hogy? Hát úgy, hogy belép hozzánk — Tagnak? — Annak... hiszen egyszer már akart... — Minden nélkül? — A tudásával. — Hát én nem is tudom ... Népművészeti kiállítás Balatoníenyvesen A népi kultúra kincseit gyűj­tötte össze a tanács és a nép­művelési osztály .az év első napjaiban a balatonfenyvesi új iskolában. Népművészeti ki­állítást rendeztek a községben élő alkotók és gyűjtők mun­káiból. A cél az volt, hogy egyrészt megismertessék a lá­togatókkal Balatonfenyves né­pi kincseit, másrészt, hogy fel­kutassák az eddig ismeretlen értékeket. Elhozta faragványait a “Nép­megoldott kézimunkák, szőt­tesek, gobelinek, és thorzó-ké- pek hosszú scrá sem. Egy új tehetség, Ruzsics József is be­mutatkozott ezen a kiállításon. Ruzsics az állami gazdaság kertészeti dolgozója, aki bal­eset következtében hosszú ideig nem járhatott, barack­magból aprólékosan és a leg­tökéletesebb formában zene­kart és egy szüreti jelenetet faragott, melynek külön-külön mindegyik tagja kis remekmű. Gazáig Róbert a régi, bárói művészet mestere« címet vi- . selő, s a brüsszeli kiállításon 1 kastély makettjét készítette el világhírnevet szerzett Kálmán és helyezte üvégbúra a'á. István és felesége. Gyönyörű j Czeinperger Lipát műgyűjte- ládúk, hamutartók, kisebb do- t ményével, képekkel, faragvá- bozok dicsérik ügyes kezük nyokkal, dorogi Szabó József A Siófoki Kőolajvezeték Vállalat is segítségül sietett, s hogy a mű­helygyakorlatokat minél eredmé­nyesebben folytathassák, 14 000 fo­rint értékben 10 db fémcsőből ké­szített munkapadot ajándékozott az iskolának. A műszaki oktatásba bevont V. osztálvos tanulók k*"d rlöttsége kedves ünnepség kereté- a ben mondott köszönetét a nemes \ ajándékért Dobányl Imre — Nézzék, itt élek egyedül, nincs nekem nak?■,nak’ a v‘lllalat igazgatójá­senkim, lelenc gyerek vótam én, maga is tud- j ja.,. itt maradna velem... a szüle süt, főz j majd nekünk, annál is inkább, mert azt mond- i ják, olyan túrós rétest tud sütni, de olyat... i én meg azt úgy szeretem, hogy egy tál túrós f rétes után megkerülném a falut. f — Mit tudsz te még mir ólunk? — kérdi az t öregember nevetve. Hajagos elkomolyodik. — Mindent. — És a tagság? — Nem értem. művészi munkáját. Nemcsak alkotnak, hanem tanítanak is, mesteri tudásukat sok-sok fia­tal igyekszik átvenni; ennek szép eredménye: a tanítványok kiállított tanulmány-munka- , ja. Ott voltak Schrammel Ká- I rolynak és feleségének ipar­művészi értékű alkotásai, szőttesei, aranybrokát kézi­hímzései és képei. Seeman György nyugdíjas erdőmérnök a vidéket járva, eddig csak | önmaga szórakoztatására fes- tegetett, most örömmel bocsá- tóttá közre húsz képét, me- i lyek természetábrázolási te­hetségéről beszélnék. Nagy el- i ismerést váltottak ki özo. Szi- | lassy Jánosné alkotásai. A majd 70 éves özvegyasszony egy egész szobaberendezést ki­tevő, finom faragású bútort mutatott be, melynek értéke mögött nem maradt el a gon­dos, sokszor új módszerekkel régi szép háziszőttesekkel vett részt a kiállításon. Kuthy Fe­renc 34 évi falusi pedagógus emlékeinek kis részletét adta közre »Egy néptanító legked­vesebb emlékeiből« címmel. A gazdag, sokoldalú, művé­szi kiállítás a népi kultúra el­terjedtségét bizonyítja Bala- tonfenyvesen. Habár rövid ideig volt nyitva, sok száz lá­togató nézte meg az értékes munkákat. Az alkotók nem­csak a közönséggel, hanem egymással is megismerkedtek, s elhatározták, hogy kljbot alakítva munkájukon kívül más tehetségek felkutatásával is foglalkoznak majd. A szép eredményre és sikerre való te­kintettel a kiállítást a nyara­lási idényben is megismétlik, s akkor még többen, más vi­dékről jött látogatók is gyö­nyörködhetnek Balatonfeny­ves népművészeinek munkájá­ban. Vörös Márta Szülők Fjjijiuúy között — Mit szólnak, hogy egy ilyen öreg ... — Hagyja már azt az örökös öregséget, holnap jön velem, és mindent megbeszélünk, | nekünk maga kell, érti? Elrendezi a meleg­ágyat, a gyeptéglákat, a magot, meg mit tu- i dóm én, magának kell azt tudni, és maga is < fogja eldirigálni azt a hat holdat. t A hainali sötétben az egész család elkí- 'sérte a vasútra a kis 1 lányt. V aló jábar 'nem is kislányró’ 'van szó, már a tizen nyolcadik felé jár csak otthon tekintik még kislánynak. Jó tanuló, becsületes di- 'á'k, nyelvet tanul, muzsikál, eredmé­..... , nyesen sportol, iga A kis öregasszony csak azt veszi észre, fz^n megérdemelte hogy már papír van előttük, rajzolnak, szá-, hogy szabadságábó- molnak, vitatkoznak, közben isznak, majd har- f egy hetet kedves ba sányan nevetnek valamin, elkomorodnak meg f rátnőiénél Pestet kiderülnek. Nézi őket, nézi, arcán végigfolyik 7 töltsön. a könnye, vékony kis ujjával szigorúan le- ( a hajnali ködben törli őket, aztán otthonosan leszedi az asztalt, - szuszogva mindenki vizet tesz fel a konyhában, a maradékot oda- t vitt egy bőröndöt kaparja a Tejfelnek meg a macskának, ke- vagy szatyrot, csak a nyeret is ad hozzá, aztán elmosogat, rendet ‘kislány rém,' mert tesz, majd rak még a tűzre a szép sárga akác- * ».neki elég megterhe­bóZ, azután a kályha mellett, a doromboló ‘ lés maga a hajnali macskával az ölében, egyre álmosabban hall- felkelés js« (legalább- gatja a vég nélkül vitatkozó két férfit. * is a nagymama véle1 menye szerint). Az ara megváltotta az el- ő osztályú gyorsvona- 'i jegyet, és a hasznos ití tanácsokat meg oldotta 200 forrni .sebpénzzel. -A fér ’iák általában kicsi­nyesek« jelmondatai íz anya titokban 100 őrintot csúsztatott a íyerek zsebébe. »Szó- akozz jól. angyal 'cam! biztatással a ''agymama is elvont 50 forintot a konyha ténzből. A vonat kifutott, o kislány könnyű szív­vel elindult a nagy város izgalmas szó rakozásai elé. Mire a vonat a váltókon át- "sattogott, már a hol napon járt az esze színházon, mozin, ba­letton ... talán még az ismeretlen pesti fiúkra is többet gon­dolt, mint arra a há- om öregre, aki zseb­kendőt lobogtatott az eltűnő vonat gyengén nirosló lámpái után, majd letörölték a endövel könnyeiket. Az első nap itthon i sóhaiok napja volt áz apa viselte leg­könnyebben a lány hiányát. Hallgathatott s érte. »Milyen em- ker! Még csak nem is izgul, hogy a lánya uegérkezeU-e.« Vé­gül is felmorduit: -Miért izgulnék« Megérkezett az a gyerek baj nélkül. Ügyes, talpraesett kö­lyök az. Az én lá- 'i yom!« NpOow oeregtek a napok, melyeknek legnagyobb eseménye egy-egy levél volt, mely beszámolt a lány vidám pesti napjairól. A házban ünneptelen volt a karácsony, és hangulattalan a Szil­veszter-est. Végül is eljött a hazaérkezés előre megbeszélt nap­ja. Ott álhak mind­hárman a befutó vo­nat mellett és izgatot­tan keresték a lányt. Nem jött meg. De jött helyette egy távirat: “Remekül érzem ma­gam. Csak holnap ér­kezem.« Az anya és a nagymama fájdalma­sat sóhajtott, az apa dörmögött is: »Per­sze, hogy nem jön meg, ha jól szórakoz­hat. Elvégre a ti lí- nyotokl«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom