Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-09 / 7. szám

Péntek, 1959. Január 9. 6 SOMOGYI NÉPLAP Tjén gézi akváriumot szerelt {el a íiúgimnázium biológiai szakköre 1957 szeptemberében alakult meg a Táncsics Mihály Fiú- gimnáziumban a biológiai szakkör. Az annak idején 16 tagot számláló kis csoport lel­kesen dolgozott, és olyan szép eredményeket ért el, hogy meg_ alakulása után egy évre, a kö­vetkező tanév szeptemberében újabb 64 tanuló kérte felvéte­lét a szakkörbe. Jelenleg két csoportjuk mű­ködik. Az egyik az első-máso­dik osztályos kezdőknek, a rná­bírálnak, mint mi tennénk — mondja Horváth Zoltán biológia tanár, a haladók veze­tője. — Néha alacsonyabb pontszámot adnak a bírálók egy-egy előadásra, mint én ad­tam volna. Az ülés végén el­mondom erről vagy arról a vé­leményemet, ez persze semmit sem változtat az ő döntésükön. A legtöbb pontszámot elérők év végén különféle jutalmat kap­nak: üdülés, könyv stib. — Nagyon komolyan veszik sik pedig a harmadik-negyedik; valamennyien a szakkört; ők osztályos haladóiknak ad isme­reteket. — Sejfrvizsgálartolkkal, növé­nyek külső alaktanával és bel­ső felépítésével, majd rovar­gyűjtéssel foglalkozunk — mondja Matuszka József, a biológia tudományával csak most barátkozó, ismerkedő el­ső-második osztályosok szak­körének vezető tanára. — Cé­lunk, hogy alapot -adjunk a ké­maguk hoztak egy határozatot, mely szerint, aki egy ülésről indokolatlanul hiányzik, az au­tomatikusan kizáródik a szak­kör tagjai közül. —■ Büszkék is arra, amit csi­náltak — s velük én is —, de még többet akarnak és fognak is megvalósítani. Tavaly má­jusban Badacsony—-Fonyód kö­zött kerékpártúrát rendeztünk a legeredményesebb tagok sőbbi évek komolyabb anyag- részvételével, ebben az évben ismeretéhez felkészüljenek a gyerekek, hogy majd a haladó csoport tagjaiként, dolgozhas­sanak. Ezenkívül — hasonlóan más szakkörökhöz — az ülésen tartott előadásokkal, vitákkal, bírálatokkal önállóságra, sze­replésre szoktatjuk a fiatalo­kat. Sokszor tapasztalható — mivel javul beszélőképességük, bővül szókincsük, és gyakorlot­tabb előadók lesznek —, hogy más tantárgyakból is jobban szerepelnek, vagyis javul ta­nulmányi eredményük. — A csoport felépítése ugyanaz, mint a másiké: van egy elnök, egy titkár és egy gazdasági felelős. Mi, tan-árök a szó jó értelmében amennyire csak lehet, magukra -hagyjuk a gyerekeket. — S ők sokszor szigorúbban pedig tervbe vettük az egész Balaton megkerülését. — He rezeg István, Borsos István és Ko­vács László a halak, az akváriumok főpatrónusai. Dél­után és vasárnap, sőt ünnepen is szívesen jönnek be, ha vala­mi munka, elintéznivaló adó­dik. Még nem kész ez a mo­dern, automata fűtőberendezés­sel felszerelt 350 literes ak­várium — mutatja Horváth Zoltán. — A vasvázat, a fénycső­világítás bádogtartóját a poli­technikai szakkör műhelyrész­legének tagjai készítették, a többi összes munkálatokat pe­dig mi magunk. A kisebb-nagyobb akváriu­mokban különböző — főleg forró égövi — halfajták látha­tók. Legújabb és legnagyobb büszkeségük azonban a 70 lite­res tengeri akvárium. Néhány hete, hogy a szakkör birtoká­ban van, s vele egy kicsi ten­ger-részlet, a halevő tengeri ró­zsával, remete- és üvegrákok­kal, tengeri salátával és kü­lönböző koraUképződményei- vel. — Van a szakkörnek né­hány tagból álló másik csoport­ja is, ők leginkább a madarak­kal, azok életével foglalkoznak. Nyáron sátortáborban laknak, itt egy-egy vidék (pl. Baláta- tó) madárvilágával ismerked­nek meg. A harmadik érdeklő­dési kör az emberi test felépí­tésével, működésével kapcso­latos. Bonctani, anatómiai, élettani kísérleteket végzünk a kórházban, itt az iskolában pe­dig vércsoport meghatározást, és vérsejtszámlálást. A szakkör tagjai (közül bi­zony nem mindenki tartozik a jó tanulók közé. Pedig ha iga­zán kiváló biológusok, zoológu­sok vagy orvosok akarnak len­ni, akkor tanulniuk kell, még­pedig igen szorgalmasan, és el kell sajátítaniuk nemcsak ked­venc tantárgyukat, hanem az általános műveltséghez tartozó többi tantárgyat is. (Virányi) Ötszáz forint kulturális célokra... Lakácsa néhány esztendővel ezelőtt Délszláv Népi Együtte­séről volt híres. Újabban arról kezd nevezetessé válni, hogv a megye legelhanyagoltabb kul- túrházát mondhatja magáénak. Úgymond azért, mert »a falu közössége nem tudja megbe­csülni a közös vagyont". A mi megállapításunk merőben más. A lakócsai kultúrház hanyatlá­sának oka nem más, mint a ve­zetők hanyagsága, a felelősség egymásra hárítgatása. Ma­gyarán mondva: már-már bű­nös gondatlansága. A tágas, füves, fás telek vé­gében álló hajdani zárda — mert az volt ez a felszabadulás előtt — új rangot kapott akkor, amikor a kultúrát szerető em­berek új életet varázsoltak be­le. öreg volt ez az épülettömb már akkor is, de a község lakói a maguk erejéből és tekinté­lyes anyagi támogatással ott­hont teremtettek a művelődni kívánók számára benne. Szép volt a kultúra lakócsai háza, mert a benne folyó életnek lel­kes mozgatói, gazdái akadtak. Milyen más a kép most. Ha nem is fakaszt könnyekre az DlAKHUMOR A történelem órán megkér­dezi a tanár: — Ki volt Rajesics? (Pátriárkát kellett volna mondani, erre a felelő belevág­ja büszkén): — A párttitkár. * * * A tanár kihívja az egyik gyereket felelni. — Na, fiam, te pedig beszélj arról a szörnyű mohácsi csatá­ról. A gyerek megszólal: — Jaj, tanár úr, az olyan borzalmas volt, hogy arról jobb nem is beszélni. elhanyagolt kultúrház nya, elszomorítani látvá­igen elszomorít. Beteg ugyanis ezen és ebben az épülettömbben minden: az ajtók, ablakok, falak, a meny- nyezet, a padozat. Minden a gondos gazda után kiáltozik, aki szívén képes viselni a kö­zös vagyon sorsát, Málldk a vakolat, itt-ott már kezd sza­kadozni a mennyezet, az ajtó­nap, az éj minden órájában, hi. szén itt van a kultúrház igaz­gatójának a szolgálati lakása, itt kapott helyet a kicsi iskolá­ban meg nem férő negyedik osztály. Egy helyiségben búzát tárol a 'terményforgalmi, a má­sikban, a'népkönyvtár helyisé­gében cukrot tart a földműves- szövetkezpt. Időnként munkás- szállás is itt Kerül. A nép­könyvtár könyveit természete­sen senki sem olvassa. Nem is olvashatja, mert a cukorraiktár­és ablakkereteik mellett majd ba természetesen idegeneknek- * ‘ I besüt a nap a repedéseken. A | tilos a bemenet. Az ajtóknak nagyteremben, amelyet a MO-. lehetne madzag a húzójuk, KÉP bérel, nem lehet fűteni, mert leszakadt az egyik ké­mény, a terem másik végében álló fűrészporos kályha pedig nem képes megbirkózni a fal repedésein bekérezkedés nél­kül is besurranó hideggel. A jellegzetesen zárdái, négyszög­letű udvar, noha alig nagyobb a nagyteremnél, olyan, mintha szabad szemétdombja volna mindenkinek, aki háza szemet­jét jobb, alkalmasabb helyen mert »ügyes« kezek leszerelték a kilincseiket, a legtöbb ablak szeme (betört, néhány ablak új­ságpapírral, kartonnal van »üvegezve«. IVem jnfna a 70000 forintból? S úgy látszik, a lakócsai ve­zetők, a község lakói így sze­retik a kultúrházukat, ahogy van, mivel idén sem kerül a nem tudja tárolni. Hovatovább hetvenezer forint községi ej lesz­Reggel Szabóiknál Még hajnali derengés ül az udvar felett. Kissé hűvös, csípős az idő. A kútkáván dér csillog. Dér szakállazta be a favágító forgácshalma­zát is. Toporzékolásomra kinyílik az istálló - ajtaja. Benn a légmozgástól meg­Kislányuk, a 12 éves Mar­gitka is ott van közöttük. — Látja — fordítja felém tekintetét a gazda —, ez job­ban szereti az állatokat, mint a bátyja, ö tavaly alig­hogy kiállt az iskolából, Ka­posvárra ment dolgozni a szú során beleidegzödött — ez az ő munkája, nem hagy­hatja senkire. A kút mellett egy földből kiálló csövet látok, s a mezsgyén is áthúzódó hosz- szú betonlapot. — Itt uradalom volt — magyarázza Szabó Ferenc. — Az a betonozott rész egy ököristálló alapját képezte, ez a cső pedig a már szintén lebontott tejházba vezetett. Negyvenötben nemcsak az uradalmi földeket, hanem az épületeket is szétosztották a volt cselédek között. — Rosszul tettük — álla­pítja meg. — Mennyivel könnyebben lehetne most termelőszövetkezetet létre­hozni. Volna mire. De azért így sem vetettük el a tsz- alakítás gondolatát. A barátságos, meleg kony­hában csak a nagymamát ta­láljuk. A kályha mellett var- rogat, csak úgy, szemüveg nélkül. Pedig már 76 éves. Nyolc unokát és két déduno- ■át tart számon. — Ha jó idő van, még a kertben is szívesen eldolgoz­gatok — mondja. No, erre egyelőre nem ke­rül sor. A reggeli végeztével a gazda elmegy. A daráló vam- keresetét számolják el, mert ő a földművesszövetkezet darálósa is. A kislány az is­kolatáskáját rendezgeti. Édesanyja a reggel utolsó munkáját végzi — elmoso­gat. így kezdődik egy téli fa­lusi nappal a szorgalmas Szabó Ferencék háza táján Szentai Sándor szeméttel töltődik fel az udvar. Gugán József pedagó­gus, a kultúrház igazgatója és Pusztai Imre tanácstitkár fejüket csóválhatják a látványon, s a falu vagyonát becsülni nem tudókat bírálgat- ják. Pedig a felelősség minden túlzás nélkül javarészben az övék, s nem azoké, akik bi­zony megmozdítanak minden megmozdíthatót. A községi tanács az elmúlt években mit sem fordított a községfejlesztésből a kultúrház rendben tartására. így ne|T1 csoda, ha a sok időt látott épü­let egyre siralmasabb állapotba kerül. Az ajtóik naphosszat tár­va-nyitva állnak. Szabad a te* járás boldog-boldogtalannak a tésd költségvetésben egy fo­rint sem a kultúrházra. A könyvtár 500 forintas fejleszté­se jelenti az összes kulturális beruházást. Végtelenül lehangoló ez, s úgy véljük, nem sok értelme van, hogy ebben az állapotában kultúrháza legyen Lakócsának. A vezetők kívülről, felülről várják a segítséget, a közmon­dásos sültgalambot. A sültga­lamb pedig, igen helyesen, ké­sik. Nem lenne-e helyesebb be­csukni ezt a művelődési házat, átadni az iskolának inkább — iskola úgyis kicsiny —, mint olyan állapotban működtetni, ami csak szégyenére válik nemcsak Lakócsának, hanem az egész megyének is. László Ibolya ÉRDEKESSÉGEK lf Jé megrezzenő lámpa fényében Szabó Ferenc jákói gaz­da villával az állatok alatt igazgatja az almot. Köszön­tésemre abbahagyja a se­rénykedést, de csak pár pil­lanatra, máris folytatja to­vább. Néhány kéve szárt hoz az állatoknak. Szétbontja, megrázogatja a kévéket, s így osztja szét a két ló, két fejőstehén és a bikaborjú között. Teknővel a hóna alatt felesége is megjelenik az is­tálló előtt. Nem mond sem »■pipit«, sem »híjadanyját«, csak szórja a kukoricát, mely, mint sok-sok arany­pénz, csengve hull a megke­ményedett földre. magasépítőkhöz. Pedig van hat és fél hold földem (föld­osztáskor kapta), egy hold kisbérleti meg négy katasz­teri felesföldem. Lett volna miben dolgoznia. — Hogyan állsz az etetés­sel? — kérdi férjétől az asz- szony. — Ha el akarsz men­ni Bajomba, akkor gyere, reggelizz meg gyorsan, mert nem érsz ki a fél kilences buszra. — Már csak az itatás van hátra — válászolja. — Hagyd, majd én meg itatok, csak siess. De a gazda nem muta hajlandóságot. Kannákkal siet a kút felé. Évek hosz­NOÉ ALBINO* VOLT? Dr. Arnold Sorsby, isimert angol szemészprofesszor ki­fejtette azt a véleményét, hogy Noé, aki a biblia sze­rint egy bárkában vészelte át a vízözönt, fehér hajú, rózsaszín szemű és habfehér bőrű albínó volt. Az angol orvos e különös megállapí­tást az úgynevezett apok­rif biblia adataira alapozza. Dr. Só-rsby kifejti, hogy Noé apja és anyja mindén valószínűség szerint édes­testvérek vagy első unoka- testvérek voltak. Enoch könyvét idézve Sorsby le­írja, hogy Enoch unokájá­nak, Lameinnek fia szüle­tett, akinek »bőre fehér volt, mint a hó, haja pedig, mint a fehér gyapjú. Szemefénye bevilágította a házát«. Dr. Sorsby idézi a Holt-tenger­ben talált pergamentekercs szövegét is, amely igazolni látszik azt a tényt, hogy Lamein fia, Noé mai fogal­maink szerint nem valami­féle csodálatos gyermek, hanem egyszerűen albínó volt. Fejtegetései során rá­mutat arra, hogy a közeli rokonok, testvérek egymás közötti házassága, amely biblikus időkben nem volt szokatlan, úgy látszik, kap­csolatban áll az albínók ed­dig megmagyarázhatatlan je­lenségével. (Reuter.) * Fehér bőrű, vagy szőrze- tű, vöröses szemű ember. í EGY Nö, AKIT NEM LEHET í TÜLK1ABÁLNI Az angol vasúthálózatban olyan újítást vezettek be, amely felülmúlja minden normális nő képességeit: »A mechanikus nő« 24 órán át egyfolytában beszél, és nem lehet túlkiabálni. Ha valaki felhívja a londoni Waterloo pályaudvart, hogy a menetrend iránt érdeklőd­jék, és a tudakozó foglalt, a »gépesített nő« igy vá­laszol a hívásra: Az összes telefonvonalak, amelyeken felvilágosítást adhatunk, fog­laltak. Mihelyt önre kerül a sor, azonnal kapcsoljuk« — és máris előliről kezdi a szöveget. (APJ 0RCS1SÍGQX KÉTSZER ÜNNEPELTÉK AZ ŰJ ÉVET A PAA amerikai légifor­galmi társaság közölte, hogy a december 31-én Párizsból New Yonk-ba induló gép utasai kétszer köszöntötték az új esztendőt. A repülő­gép délután hat órakor in­dult Párizsiból, és félúton, az óceán felett közép-euró­pai idő szerint 24 órakorért végett az óév. Az utasok helyi idő szerint 21,25-kor New York-ba érkeztek, úgy­hogy két és fél órát készül­hettek az új év második köszöntésére. (Welt), HA ELFELEJTIK KIKAP­CSOLNI A TELEVÍZIÓT.., Az angol televíziót »bor­zalmas balszerencse« érte, amely sok gyermekben szét­rombolta a Mikulásba vetett hitét. A televízió Mikulás­estet közvetített. Az előadás végén a Mikulást játszó színész úgy gondolta, hogy most már nyugodtan le­vetheti fehér szakállát és piros köpenyét, és XX. századbeli alsónadrágban állt a teremben, amikor ész­revette, hogy a közvetítést jelző lámpa nem aludt ki. Hiába kapkodta magára a kéznél lévő ruhadarabokat, a távolbalátó készülékek előtt ülő gyermekek és fel­nőttek tanúi voltak a »Mi­kulás bácsi leleplezésének«; MICSODA NAIVSAG! A manilai Országos Sajtó­klub tagjai egyik délután unalmukban pályázatot hirdet­tek: 25 dollárt kap az, aki azonnal elő tudja venni levél­tárcájából ... az anyósa fény­képét. A 25 dollár nem talált gaz­dára..«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom