Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-08 / 6. szám
Csütörtök, 1959. Január 8. 6 SOMOGYI NÉPLAP Gige téli programjából Azt is lehetne mondani, hogy Gige nem napközben, hanem este mozgalmasabb. A korán beköszöntő alko- nyattal együtt valdhonnét friss áramlat érkezik, s az emberek fölkerekednek, hogy kicseréljék gondolataikat egymással. A téli napművelési program szerint tíz ismeretterjesztő előadást tartanak majd a faluban. Ide is lehet menni. A lányoknak, asszonyoknak meg ott van a szabó-varró szakkör. Nagy Jánosné irányításával 19 asszony és lány ismerkedik a szabás-varrás tudományával. Persze nemcsak szakmai problémákat vitatnak meg — asszonyokról lévén szó —, más hasznos és nevettető téma is terítékre kerül. Nők, férfiak, fiatalok és öregek, akik a szomszédolás nyújtotta szórakozásnál többet akarnak, egyaránt találnak érdekes, mulattató és Nagy Istvánná, Trautman Károlyné és foglalkozás közben. Fodor Gyuláné hasznos foglalkozást Gigán. Hogy mi zajlik a kivilágított ablakok, mögött, s Farkas Sándor és Mátés Sándor magántanulókat oktatja Karbuczky Lajos iskolaigazgató. Sídekeiiég ek A KULTÚRA TERÜLETÉRŐL KULTURÁLIS MUNKASEGYETEM A SZOVJETUNIÓBAN Esti kulturális munkásegyetemet létesítettek az ar- changelszki hajójavító gyá r művelődési otthonában. Az egyetemnek négy tagozata van: orosz és szovjet irodalom; orosz és szovjet festészet; orosz és szovjet film- és színművészet; orosz és szovjet zene. A kulturális egyetem tanterve előadásokat, szemináriumi foglalkozásokat, művészekkel való találkozásokat, múzeum- és színházlátogatásokat stb. tartalmaz. ÖTSZÁZ ÉVVEL A PIRAMISOK KELETKEZESE ELŐTT Egy francia régész, Jean Perrot kutatásai során megállapította, hogy az egyiptomi piramisok keletkezése előtt 500 évvel a Negev sivatagban magasszínvonalú civilizált állattenyésztés és földművelés virágzott. Ber- seba közelében érdekes föld alatti lakóhelyeket ástak ki, amelyekben apró szobrokat, elefántcsont tárgyakat, virág- és mértani díszítésekkel ellátott szelencéket találtak. A SÉRTETT BÜSZKESÉG A párizsi Erkölcsi- és Politikai Tudományok Akadémiája nem vette át azt a levelet, amelyet egy bécsi nemzetközi szervezet angol nyelven intézett hozzá. Az Akadémia főtitkára levélben fordult a nemzetközi szervezethez azzal az óhajjal, hogy ezentúl francia nyelven kérik a levelezés lebonyolítását, mivel »a francia ugyancsak világnyelv'«. MI MINDENRŐL ÍRNAK KÖNYVEKET... Közismert dolog, hogy tudósok és filozófusok már a leglehetetlenebb kérdéseken is törtéit a fejüket, és ezekről könyveket írtak. Egyesek azonban oly furcsa témákat választottak, amelyek már-már kétségbevonják az épeimé jűséget. Menjünk vissza a múltba, és emlékezzünk meg Pitha- goraszról. a nagy filozófusról és matematikusról, aki szükségesnek tartotta, hogy »A fokhagyma dicsérete« címmel könyvet írjon. Jó néhány száz évvel később egy Aristomahos nevű tudós saját vizsgálatai alapján tanulmányt adott ki arról, hányat ugrik egy bolha percenként. Egy frankfurti tudós ezt a címet adta könyvének: »A gyermek istenhite az anyai testben«. Egy wittembergi történész pedig Éva anyánkról írt életrajzot, s könyvében Éva fügefalevél »öltözetét« a világ első »maszkjának« nevezte. Befejezésül még egy meglepő című könyvet említünk: egy tudós »Az özönvízkori irodalom történeté«- ról írt terjedelmes művet. EGY ÉV ALATT ÖTVENNYOLCEZER KÖNYV Az öt földrészen évente több mint 5 milliárd könyvet adnak ki. Ebből, a világ valamennyi országa közül, a Szovjetunió veszi ki legjobban a részét. Míg a legfejlettebb kapitalista országokban egy főre számítva évente átlag két könyvet nyomtatnak ki, addig a Szovjetunióban több mint hatot. 1957-ben a Szovjetunióban 58 000 különféle könyv látott napvilágot, összesen több mint 1 500 000 000 példányban. A szovjet olvasóközönség igényeit több mint 145 000 könyvtár elégíti ki. A moszkvai Lenin-könyvtár 9 millió különféle könyvet őriz. A Szovjetunió az első helyet foglalja el az irodalmi fordítások kiadásában is. ki mint üti agyon esténként az időt — erről nehéz volna pontosan számot adni. A KISZ-fiatalok Szigligeti: A Cigány című színművét tanulják. Az általános iskolások Benedek Elek: Többsincs királyfijának bemutatására készülődnek. A szerepeket Karbuczky Lajos iskolaigazgató tanítja be. Hozzá vezetnek a fiatalok léptei, nála kopogtatnak esténként a kiszesek. — Itt tartjuk a próbákat. Könnyebben boldogulunk. A kultúrotthon és a kocsma nagyon közel van egymáshoz. .. és ki tudja — teszi hozzá nevetve. A fiatalokon kívül hetente kétszer Farkas Sándor és Mátés Sándor is fölkeresi az igazgató-tanítót. Ok annak idején csak hat osztályt jártak, s most pótolják az elmulasztottakat. VOLTAIRE- : ANEKDOTÁKj Voltaire sok írásáról azt j mondják, hogy túl hosszú. Ezj igaz. Ezzel szemben a rövidj formák mestere is volt. Lakásán egyszer nagy társa- j ság -gyűlt össze. Társasjátékot! kezdtek, amely abból ált, hogy \ a jelenlévőknek egy-egy lopás í történetét kellett elmondaniuk, j Amikor Voltadre-re került a J a sor, mindössze ennyit mon-1 dott: "-Volt egyszer egy adósze- S dő". j Ez volt az est legrövidebb j története. Voltaire íróasztalán állandóan egy biblia feküdt. Barátai furcsának és az író elveivel összeegyeztethetetlennek találták ezt. Voltaire a bibliára vonatkozó kérdésekre így válaszolt: »A pereskedőnek mindig ismernie kell, miről ír az ellenfél«. a Qpő Diderot-val folytatott izgalmas beszélgetés közben Voltaire kijelentette: »Ha nem lenne Isten, ki kellene találni". »Ezt már megtették" — válaszolta Diderot. * * * 1743 májusában egyik ismerőse felkereste Voltairet, és közölte vele: a klérus elérte, ho°',r a legújabb Voltaire-köny- vet nyilvánosan elégetik. Voltaire, aki már időközben bizonyos tapasztalatokat szerzett a klérus és az abszolutizmus elrendelte könyvtilalmakkal és könyvégetésekkel kapcsolatban, nyugodtan így válaszolt: »Annál jobb. A könyvek olyanok, mint a gesztenye. Minél jobban sütögetik őket, annál kelendőbbek". MEGALAKULT A SZOVJET JÉGREVÜ Uj, érdekes művészegyüttessel gazdagodott a szovjet művészeti élet: Moszkvában megalakult a jégbalett. Az új együttes februárban bemutatásra kerülő műsora 25 táncjelenetből, néhány közjátékból és magánszámiból, több vidám jelenetből áll. A jégbalett műsorának címe: »Téli fantázia". Az 56 tagú jégtánc-együttes létrehozásával az volt a cél, hogy eredeti, sajátos szovjet jégrevüt alakítsanak ki, amely különbözik a híres jégrevütől, a berlini, a budapesti és a prágai együttesektől. Mind a 25 táncszám nagyon szép és látványos, de előadásuk eléggé nehéz, és fejlett technikát 'követel. A legtöbb jelenetben csaknem az egész együttes szerepel. A legkiemelkedőbb műsorszámok a »Pingvintánc«, a »Tacsánka«, a »Hamupipőke", az »Ifjúsági tánc", a »Sportkeringő" és a »Zsonglőrök tánca«. A »Téli fantázia" egyes jeleneteit ötletes keret foglalja egységbe. A szovjet jégrevü 16—20 éves if jakból és leányokból alakult, akik már 9 hónapja próbálnak és edzenek. Mint az a vénség, aki fogatlan szájával akarná bizonyítani aggkorát, úgy tátotta el száját az én egyetlen cipőm is. Bőrfelülete olyan volt sok egymásra varrt foltjával, mint egy sokat szenvedett leprás test. És most vége. Mire hazaértem az iskolából, ugyancsak megéreztem a betóduló havat és csikorgó hideget. Édesanyám két kezével fogta a lábam fejét és dörzsölte. Sírtunk mind a ketten, én a fájdalomtól, ő a tehetetlen szegénységtől. — Mitévő legyek? — jajdult anyám — Hiába lesem napról napra a postát, nem jön, nem jön, kislányom, a pénz. — Szegény, de sokáig ás de hiába várta apámtól a pénzt, aki kivándorolt Amerikába, itthagyva anyámat két kicsi lánnyal és nagy-nagy ígéretekkel. A dörzsöléstől már alábbhagyott fájdalmam, és nagyon sajnáltam szegény síró anyámat. Aztán mert hirtelen eszembe jutott, meg hogy anyámat vigasztaljam is, elnevettera magam: — Ne sírj te se, majd becsavarjuk jól ronggyal, és úgy megyek az iskolába. Mások is mennek így, és nem fáznak — tettem hozzá gyorsan, mert láttam, anyám csak nem derül jobb kedvre ötletemtől. Elfordult, nem láthattam kóny- nyeit, én pedig vidáman gondoltam arra, milyen jó lesz holnap, sokat Csúszkálhatok, nem kell a cipőt félteni, kerül még rongy másik a lábamra, ha ez elszakad. Már vagy két hete viseltem ezt a lábbelit, amikor a tanító néni felírta a rongycipősök nevét. — Cipőt fogtok kapni — mondta nekünk .—, Bethlen méltóságos asszony jótékonysági akciót indított, és ti is kaptok cipőt. Harsogó jókedvvel újságoltam odahaza anyámnak, s vártam, hogy örüljön velem... Nagyot sóhajtott, és sírni kezdett. Tovább áradoztam: — Biztosan olyan lesz, mint a Bokor Erzsié, olyan szép, barna, vastag talppal — s kirohantam, hogy másoknak is elmondhassam nagy-nagy örömem. A tél mind hidegebb lett. Már nem volt kedvünk csúszkálni, a sült krumpli is egy-kettőre fagyosra gémberedett zsebünkben. Egyik napon a szünetben minket, rongycipősöket benntartott az osztályban a tanító néni és oktatott: — Délben meghozzák a cipőket, és Bethlen méltóságos asszony fogja kiosztani közietek. Legyetek nagyon illedelmesek, csókoljatok neki kezet, nehogy szégyent vallják veletek. Megértettétek? — Igen! — zúgott a rongycipősök kórusa. Még nem ért véget a tanítás, amikor az igazgató úr jött a terembe két másik emberrel, akik letakart nagy vesszőkosarat hoztak. Nagy csend lett, csak az izgatottan gyorsuló lélegzetek jelezték a harminc gyermek jelenlétét. Néhány perc múlva nagy bundába burkolózva, valamilyen finom illatot árasztva maga körül, belépett az osztályba Bethlen méltóságos asszony. Egyenként szólítottak bennünket a cipők átvételéhez, melyeknek legtöbbje csúnya volt és otromba. S egyenként csókoltuk meg a méltóságos asszony kesztyűs kezét. A cipő legalább két számmal nagyobb volt, mint a lábam, de olyan boldogan vittem haza, hogy még a húszfokos hideget sem éreztem. — Nézd! — lelkendeztem. Anyám hol a cipőt, hol a lábamat nézte, s megint sírni kezdett. — Nem baj, ha nagy, legalább sok rongy belefér — próbáltam vigasztalni. — És milyen jószagú volt a méltóságos asszony kesztyűje, amikor megcsókoltam! — meséltem, hogyan történt... De miért sír még mindig az édesanyám? Most örülni kellene, van már cipőm ... Fejős Istvánná Nemeskisfaludon, a hajdani „kutyabői«“ falujában J A Böhönyétől Marcali felé vezető úttól balra egy kőha- jításnyira, széles völgyben parányi falut találunk. Nemeskisfaludnak hívják. Mindössze 87 háza és 303 lakosa van. Közigazgatásilag Sze- nyérhez tartozik. Hogy mikor létesült ez a kis település, a falubeliek közül kevesen tudják bizonyosan. Az egyik háznál úgy hallottuk, hogy már Dózsa idejében is lakták, s mert népe a vezér mellé állt, a mozgalom bukása után arra ítélték, hogy csak annyi birtoka lehet, »mint az évnek napjai«. Mások szerint a község még régebbi és valamikor a honfoglalás után két törzsből alakult. Ezek az állítások természetesen csak keletkezésének bizonytalanságából fakadnak. Egy dolog azonban biztos. Az első okleveles adat 1331-ben készült róla. A XV— XVI. században egy földbirtokosé volt, de 1715-ben már kizárólag nemesek lakták. Hogy ki és mikor adományozta nekik a nemesi okleveleket, erről már nem tudunk. A »So megy Megye Monográfiája« szerint első nemesi rangú települője a Madarászcsalád volt, melynek egyik sarja, Madarász József örök büszkesége marad Kisfalud népének. Annyi sok jót és szépet tudnak róla, hogy meghatódik tőle az érdeklődő. 1814-ben született. Jogot végzett. Ügyvéd lett, majd országgyűlési képviselő. Egy alkalommal — úgy mondják a falvAiak — a parlamentben hét képviselőtársával egyetemben nyíltan kijelentette: nem kell a király. Hogy így volt-e, nem tudjuk, de azt igen, hogy az 1832—33-as pozsonyi országgyűlésen bátran kiállt nézetei mellett, s Magyarország függetlenségének tántoríthatatlan harcosa volt. A szabadságharc bukása után kilenc évi várfogságra ítélték Kufsteinben. 1948-ban leplezték le emléktábláját. Ma is élnék a hajdani kutyabőrösök utódai, egy független ország szabad embereiként. Olyan országban, melynek megvalósításáért negyvennyolcban oly sokat fáradozott nagy elődjük. Igaz, hogy ma nem megkülönböztetett emberekként, kiknek a nemesi privilégium biztosítja a függetlenséget, de megvetésre sincsenek kárhoztatva múltjukért. Olyan egyenlő polgárai a társadalomnak, mint bárki más, megbecsülésük mértéke attól függ, hogyan tudnak és akarnak beleilleszkedni országunk társadalmi rendjébe. Kovács Sándor fiatal gazdához látogatunk el. Valaha az ő őseinek is volt címere, de nem sírja vissza a régit. Sőt!... Katonaidejéről mesél. Három évig szolgált a Belügyminisztérium belső karhatalmi állományában, ötvenhatban, az ellenforradalom ideje alatt Budapesten fegyverrel harcolt a múlt sötét kísérteiéi ellen. —' Borzalmas volt, amit akkor láttam — emlékezik visz- sza. — Amikor megnyíltak a börtönök kapui, következett a leggyalázatosabb gyilkosságok sorozata. Leszerelt. Most 11 hold földön gazdálkodik. Két lova, egy fejőstehene, két bikaborjúja (mindkettő szerződött), egy anyagöbéje nyolc malaccal és négy süldője van. Nem kell félnie, hogy nem lesz mit aprítania a tejbe. Már régóta töpreng: termelőszövetkezetet kellene alakítani, hogy még jobban éljenek. De akadnak mások is, akik így gondolkodnak. Madarász Zsigmond, a nagy előd unokaöccse is a termelőszövetkezetről beszél. Ö 14 holdon gazdálkodik, s ebből három—három és fél holdon vagy hétféle szerződéses növényt termel. Tudja, hogy miben van a pénz. Meglepődtem, amikor állatállományát sorolta. Egy ló, 3 marha, 2 bika stb. — Nem egy pár ló? — Csak egy. Minek több? Mindent traktorral végeztetek. ötvenhat előtt a szenyéri Uj Élet Termelőszövetkezet tagja volt. — Kár, hogy felbomlott — panaszolja. — Hatvankettő, vagy hatvanhárom forintot osztottunk az utolsó évben. Hát nem szép? Sokan meg is bélyegeztek, hogy tsz-tag voltam. De nem törődtem vele. S most is szívesen lennék tagja a termelőszövetkezetnek, ha alakulna. — Az a baj, tudja — magyarázza —, hogy soknak van itt szőlője, gyümölcsöse, és sajnálják a közösbe vinni, pedig ha ott jövedelmezne gyümölcsösük, akkor is az övék lenne. El, dolgozik, tervez a falu népe. A hajdani kutyabőrös nemesek késői ivadéka. A téli népművelés keretében tiz előadáson ismerkednek meg a világ mezőgazdaságának kérdéseivel, az SZKP XXI. kongresszusának anyagával, a somogyi parasztmozgalommal stb. KISZ-szervezetünk is van, melynek munkájában a falu összes fiatalja részt vesz. Farsangkor színdarabot játszanak: Csíky Gergely: »-Mák- virágok« című darabját. Az idén KISZ-helyiséget és kül- túrotthont építenek, az utóbbit egy régi kocsmaépületből. Elvesztek a nemeskisfaludi- ak nemesi előjogai, lassan megeszi az idő az utolsó kutyabőrt is. Ma már nem is sajnálja senki. Beleilleszkedtek az új rendszerbe, és boldogan, elégedetten élnek. Szentai Sándor
