Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-04 / 3. szám
SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1959. január 4, Javítják a gépeket Tavasztól őszig a barázdákat járja a kormos, a dülö- utakat rója a Zetor. Ilyenkor, tél idején pedig a műhelybe kerülnek — szép sorjában — a traktorok. Tüzetesen átvizsgálják mindegyiket, s nemcsak külsejüket, hanem a belső »szerveiket« is. Ha nagyon elkopott valamelyik alkatrész, új állja a helyét. Az ereje-fogyott gépeken pedig egyetlen orvosság segít: a generáljavítás. A Tengődi Állami Gazdaság műhelyéből csakis jól rendbehozott traktorok gurulhatnak ki — ez a szakemberek törekvése. Felvételeink a műhely munkájának egy-egy részletét örökítették meg. } Jó, ha tudják ! a gazdák Az őszi kalászosok tavaszi [ fejtrágyázására oly módon kell felkészülni, hogy időben vásárolják meg a termelők a j nitrogén műtrágyát. A torló- (dások elkerülése végett ne ji késlekedjenek a megrendeléssel a gazdák. * * * t Nemcsak istállótrágyával, , hanem más szerves anyaggal íis lehetséges a szőlőtermő te- é rületek talajának tápanyag t visszapótlása. Komposzttal ke• vert dúsított tőzeg, falomb, ’nádtörmelék is megjelelő erre 'a célra, műtrágyával együtt. * Fontos szabály, hogy 25—30 [cm mélyre kerüljön a szerves- [anyag. * * * Folytatni lehet, de mielőbb ibe kell fejezni a gyümölcsfák k ültetését. Ha annyira megía- jgyott a föld, hogy a gödröket (nem lehet betemetni, s a nap- |pal? hőmérséklet nulla fok (alatt marad, akkor a fák ülte- (lését ed kell halasztani a ta- (vaszra. ( * * * I Több új mezőgazdasági I szakkönyv jelenik meg ebben [02 évben. A »Gyümölcster- Fmesztés a házi és háztáji kertészetekben«, »A rózsák is- t mertetése és termesztése« cí- I mű, valamint a »Gyakorlati ) méhészszakkönyv« nagy ér- 1 deklődésre tarthat számot. A I baráti országok kutatóinak l eredményeit ismerteti egy bol- ’ Oár szerző »Dohánytermesztés« ‘ és két csehszlovák társszerző *Talajvédelem« című munkálja. Új tervek as új esztendőre Ismét eldobtak egy naptárt, s vele egy évet a községi tanácsok. Terveket, célkitűzéseket hagytak maguk mögött, melyek már megvalósultak, befejeződtek. Most új év kéz-' dődött új tervekkel, ' új tennivalókkal. Hogyan és hová kívánják felhasználni a köz- ségfejlesztésből befolyó összegeket? Erről érdeklődünk néhány helyen. Elkészül az új tanácsháza Iparos emberek ülik körül i a kaposfüredi tanácsháza egyik asztalát. . Bíró Sándor j asztalos, Horváth József kő-' műves, és Bíró Júnös ács. Az i újonnan épült tanácsháza utol- ' só simításainak költségére és ' határidejére egyezkednek Simon Jenő v. b.-titkárral. Még főijük az egyezkedés. Van helye a "tavalyról maradt pénznek is A harangozó már kettévágta a napot, ebédidő van, Fazekas ! István v. b.-elnököt a családja körében találjuk. Ebédelnek, j Míg a községfejlesztési alap ez évi felhasználásáról érdeklődünk, egy pillanatra leteszik az evőeszközöket. — A tavalyt pénzből — kezdi az elnök — 36 000 forintot hoztunk át az új évre. Ha ezt hozzáadjuk a 83 000 forinthoz (a 10 százalék mellett ennyi az egy évi községfejlesztési alapjuk), akkor lesz már 119 ezer forintunk, és még számításaink szerint jön hozzá 50 ezer forint értékű társadalmi munka —m mondja a Somogy - aszalói v. b.-elnök. — Hova megy ez a sok pénz? — vágunk a szavába. — 30 000 forintos költséggel felújítjuk a kultúrháaat, építünk 1200 méter hosszú betonjárdát 40 000 forintért, egy 800—900 méter hosszú sa’ak- járdát társadalmi munkában, kivágjuk a falu mögö( ti vizes árkot, egy 45 után épült utcasorba bevezetjük a villanyt. Érdeklődünk a KlSZ-szer- vezetről: vajon fog-e segíteni a nagyarányú tervek végrehajtásában? — A fiatalokra lehet számítani. A nyáron cséplőbrisádot a’akítottak, s nem volt fennakadás’ a munkában. Iskolát építenek Kálmán Sándor a látrányi tanácselnök is nyilatkozik. — Tavaly három' kilométer hosszan villanyhálózatot bővítettünk, hidakat építettünk. De 81 000 forintot még áthoztunk az új évre is. Nagy terveik véghezviteléhez sok pénzre van szükség. Uj iskolát éoítsnek 230 000 forintos beruházással. A régi iskolaépületből! ped'g egymillió forintos költséggel megkezdik az új kultúrotthon építését. Itt lesz majd a mozihelyiség is. Közmunkával csak 15—-20 000 forintot adnak hozzá, de itt meg kell említeni, hogy a falujukon át építendő müútnál is segédkeznek majd. Művelődési ház — négymillió forintból A fonj'ódi tanács épületét már betemette az este. Magyart Imre elnök is hazafelé s’et, de kérésünkre még visszajön. Benyitunk a nagyterembe: füst. és sok-sok szék fogad bennünket. — Talán bál volt itt? — Nem — válaszolja — gyűlés. Azt vitattuk meg, hogy a Kossuth erdőbe vagy a sportpálya fölé építsük-e a művelődési házat. Az utóbbiban állapodtunk meg. A hatalmas épületnek 600 személyes színházterme lesz, ezenkívül itt kapnak majd helyet a szakkörök, sportöltözék és a járási könyvtár is. Négymillió forintos költséggel épül, ebből 400 000 forintot társadalmi munkával fedez- j nek. Az építkezés beindításához egyelőre csak 300 000 forint bankhitelt és 150 ezer I forint községfejlesztési pénzt használnak fel. | De bíznak a megyei tanács és a Balatoni Intéző Bizottság segítségében is. A jövőben — ez távlati ter- i vük — a jelenlegi orvosi rendelőt Balatoni múzeummá alakítják át. Műkincseit a vár ásatási leleteiből biztosítják. Dolgoznak, terveznek az újonnan megválasztott tanácsok. Az új év kezdetén munkájukhoz sok sikert kívánunk. (Szentai) Hütli Vencel G—35-ös traktort generáloz. Szántó Ferenc tengelyt esztergályoz az egyik géphez. A Zetort Zelember József javítja. cAz ut&Lsé menzdLíkK' ’ övács Eszter kezdetben nem is törődött a legény közeledésével. A szerénységre, örökös robotra nevelt lánynak eszébe sem jutott volna szemet vetni a módos Márton Pistára. Pista kezdte az egészet, átköszöngelett a másik sorra is, ha Eszter útja nem az ő házuk előtt vitt el. A boltból jövet meg mindig megállította. — Na, mát viszel, Eszter?... Láttalak ám vasárnap is, csak te nem vettél észre. Ilyenkor a lány szégyenlősen elfordította a fejét. — Menjen már, tetszem is én magának. — Azt nem tudhatod. De hányszor mondtam már, hogy ne magázz an gém. Eszter önmaga előtt is csak .nagy sokára ismerte be, hogy szívesen találkozik Pistával. A falu csak akkor figyelt fel rájuk, mikor már mindkettőjük szívében érett, igazi szerelem bontogatta szirmait, s Mártonéknál meggyűltek a bajok. Az öreg csak kráko- gott, mikor arról suspitoltak, hogy a Pista elveszi Berkesék nevelt lányát. A fiának azonban nem szóltak mindaddig, amíg a gyerek maga is meg nem erősítette a szállongó híreket. De hiába volt Pista minden érvelése, az öreg ma- kacskodott és ordított. — Az én vagyonomfoa nem ül bele egy senkiházi, egy jött-ment. Ha kell, elveheted, de akkor nem vagy a fiam. Le is út, fel is út — s nyomatékképpen nagyot ütött az asztalra. — Én pedig ide akarom hozni, mégpedig a maguk beleegyezésével. Én nem bujkálok a világban, értsék meg. •— Hát akkor még sokáig várhatsz, édes fiam — sziszegte az anyja —, várhatsz, amíg felfordulunk,, azután akár el is kótyavetyélheted, amit mi szereztünk. Az ilyen összezördüléseit napról napra ismétlődtek a családban, s mintha óriás hangszóró dobta volna tovább a lármát, reggelre már tudták a faluban is. A május azonban nem törődött vele, s ha este osszetooccanták a kapák a mezőn, Eszter lopózva sietett a pataki híd felé. Pista már várta. S eggyé olvadt árnyuk — míg átértek a hídon — egy pillanatra rarajzolódott a vízre. Kívül voltak a falun, a csillagok, a csend s az álmok éjféli birodalmában. Itt fonták estéről estére a szerelem szívtől szívig érő láthatatlan kötelékét. * * * P ista ott állt a szekrény ' előtt.’ Sokáig tűnődött, végül is a búcsúra kapott fekete ruhára esett a választása. Gondosan felöltözött, s elfújta a lámpát. — Nem sajnálod ezt a ruhát? Mi? Már megint annak... akarsz tetszeni? — Anyám!... — Mit törődsz vele — för- medt feleségére az öreg Márton. — Hadd vigye, de a többit is magára öltheti, és elmehet azzal a széllel-bélelttel. — Ma vasárnap van, de nem is a ruha a fontos — szólt nagyon halkan Pista. — Utoljára kérdem: elvehelem-e Esztert? — Nem. Amíg én a kezemet emelni tudom, addig nem. — Hát akkor vessenek magukra. Jóccakát! Az udvarra érve szélesre tárta ingét, s elindult a hátsó épületek felé. Kis darabig a zsúppal fedett fészer eresze alatt keresgélt. Egy-kettőre megtalálta a rongyokba csavart hatlövetű pisztolyt. A gyilkos szerszámot zsebretéve nekivágott a rétnek. * * * A kocsmában már csak néhány legény fújta a nótát. Bomlott a hajnal, s Szán tóék udvarában nagyot nyikkant a kerekes kút. Márton Pista az állomás felől érkezett, s mint akinek már minden mindegy, belépett a kocsmába. »Miért nem jöttél a bálba?« »Hogy nézel ki?« »Véres az inged.« »Tessék, itt a fésű, szedd rendbe magad«. — Hagyjatok — hárította el a kérdéseiket. — A csendőr, az az átkozott nem jött a vonattal. Megmenekült a haláltól, mert nekem nincs több időm várni. — Eszter? — kérdezték többen is. Felelet helyett Pista ráborult az asztalra. Hosszú percekig csönd lett a kocsmában. Bíbor fénycsíkok kúsztak be az ablakon, a lámpát már el lehetett volna oltani, de ez senkinek sem jutott eszébe. — Eszter nincs többé, meghalt, megöltem — suttogta. Pista legjobb barátja, Péteri Béla intett a többieknek. — Gyertek, hazakísérjük, beteg. — Haza? Én haza? Soha! Csak egye meg a földjét az öreg Márton. Két kézzel egye, s fulladjon meg. Nem megyek haza — ugrott talpra — s ti sem mentek. — Zsebébe nyúlt, s a nehéz pengősök alatt meg- rezdültek a cimbalomhúrok. — János bátyám! Azt a nótát, hogy: »Kimegyek a temetőbe, beszélek a csősszel«. — »Az egy sír helyett, kettőt ásson«-t már nem tudta énekel- ( ni. Szeméből kigördültek a / könnyek, s hogy ne lássák a £ többiek, kiszaladt a kocsin á-^ ból. Meg sem állt a főjegyző / lakásáig. A nyitott ablakon átí bekiáltott: — Jegyző úr, jegy-í z5 úr! i A kócoshajú hivatalnok ér- ? telmetlenül bámult a legény- f re. — Mi történt, Pista? i — A.gj'onlőttem a Kovácsi Esztert. Telefonáljon a csend- ? őröknek. Csak az a kérésem, ? hogy temessenek egymás mel- i lé bennünket. * A hápogó főjegyzőt magára hagyta, s szinte futva tette J meg az utat hazáig. Nem sok- J ra rá a barátok, a főjegyző s ? aki csak kinn volt az utcán, i ott gyűrűzött Mártcnék udva-, réban. Az istálló előtt álltak' a szülők, velük szemben Már-? ton Pista, kezében a hatlöve-i tűvel. f — Egy lépést se tovább, J édesapám! De senki sem,? mert lelövöm! Kovács Eszter? itt van ezen a portán, idejött, ? ha nem is akarták. Nem hi- ? szik? Nézzék, ott fekszik a ? nagy fa alatt, virág-ravatalon. ? Most már nem kell neki a ? maguk földje, de nekem se. ? És egészen a leány holttes- j téig hátrált, nagy vigyázva le- ? szedte Eszter arcáról a har- a matos orgonavirág-szem fedőt- J A tömeg kővémeredten nézte. \ A férfiak a' kalapjukért nyúl- i tak. Pista közben lefeküdt Esz- / tér mellé, s a lány feje alatt átnyúlva, saját halántékához szorította a fegyvert. * + * i KI árton István végrende- ( ' ^ * letét nem, teljesítették./ Isten szolgái beleszóltak. »Ka- ( tolikus és református nem ke- / rülhet egymás mellé«. Márton í Istvánt és Kovács Esztert éle-1 tűkben a föld, haláluk után a# vakság kegyetlen törvénye vá-i lasztotta el egymástól. / Gőbölös Sándor i Ä szövetkezet nyugdíjasai Örömmel fogadják a járási elvtársakat. — Csakhogy eljöttetek hozzánk is .. . Mert nem csupán az irodában tud'-ak okosat mondani. .. — s az öreg harcosnak megned "esed ik a szeme alja. Pénzes Gáborékhoz nem az elnök vagy a csapatvezető szól be esténként, hogy reggel ide meg oda menjenek dolgozni. A postás jár hozzájuk — mindennap hozza az újságot, havonta egyszer pedig a 630 forintot, mert hogy nyugdíjas lett az idős házaspár. Szövetkezeti nyugdíjasok. Nem sok az a pénz, de jó segítség a megélhetés- hez. Egy kis tartalékuk is van abból az időből, amikor Shmun’megységkönyvet forgatták a naptár helyett, összegezvén a krumvlikaváláscrt, szénagyűjtésért javukra írt egysegeket. Háztáji földjük is van, ezerkétszáz öl, annak termése szintén a padlásukra került. A ház körül tipegve, pivázgatva üti agyon az idő unalmát Pénzes bácsi. Most éppen a konyhában üldögél. A benti meleg sem tudja levetetni fejéről a fekete kucsmát. És nem a maga életéről beszél a látogatóknak, hanem a szövetkezetről. Kilenc esztendő alatt annyira összenőtt a sorsa a Vörös Csillaggal, hogy a nyugalom napjaiban is minden gondolata a közöshöz repül, örül, ha látja, hogy szép terményt hordanak a szövetkezeti Jcocsik a vízvári határból — mintha közvetlen része volna a mai sikerekben is. Ha meg azt kell hallania, hogy renden mossa az eső a réti szénát, elszomorodik: miért nem osztják be okosabban a dolgot a »gyerekek«. .A fiatalok azt hiszik, hogy mindenkinél többet tudnak. Az öregekre semmit sem adnak, meg sem kérdezik őket. Búzát vetnek a Lókai dűlőbe — a Dráva mellé, ahol a krumpli jobban megteremne. Aztán ha a köd »learatta« a gabonát, ekkor rájönnek: »hibáztunk«. Olvassa az újságot, hallgatja a rádiót, s ilyenkor egyik szeme nevet, a másik sír. Örül annak, hogy a mozgalom szerte az országban újabb és újabb híveket toboroz magának. — Hallom, hogy az utóbbi időben a fiatalság is alakít szövetkezeteket. — Bántja, hogy náluk, a faluban nem akad új belépő... Más bánat is marcangolja a szivét. Az egyik fiatalember azt mondta a közgyűlésen: » a tsz fájából csak a dolgozó tagok kapnak. Az öregek szerezzék be másutt a tüzelőt, kapják a nyugdijai«. — Hát hallott már ilyent a világ? Alig evett meg pár kiló sót a szövetkezetben ez a gyerek, és minket akar kinullázni? Minket, akik leraktuk az alapot negyvenkilencben? Minket, akiknek a, kilenc és fél holdul most is a közösben van? Várjon csak, majd az ö kezéből is kiesik a kapanyél... Dombóvári Mátyás bácsi szeptember huszonnyolcadi- kán utoljára akasztotta a lőcsbe a gyeplőt. Attól kezdve nem kel hajnalban, hogy egy vetet szénát dobjon a lovai jászolába, Hiába, a hatvanhat esztendő nagy úr — elparancsolja az embert megszokott, kedvenc foglalkozásától. Három hónapja fúr-farag, gyalulgat Mátyás bácsi. Nem ivar szerűen, hanem inkább időtöltésből. Mert a fa- esztergályossághoz is van tudása — amolyan »lopott« mestersége ez: külországban szerezte, fiatalabb korában. Igazi szakmájának azonban a kocsis vagy a mai nyelven szólva a fogatos beosztást vallja. — A lovasságnál szolgáltam a katonaságnál is — mondja. A szövetkezetben szintén a lovak mellé került. Nyolc évig etetett, gondozott’, hajtott két szép paripát. Hej, az a kis fekete, a Szida nevű, micsoda tüzesvérű jószág! Csökönyös volt, senki nem boldogult vele, de ö jobb belátásra bírta. Nem gorombán, nem ostorral, hanem szép szóval, szeretettel. Igen, megérzi az állat is, hogy ki szereti. Annak szót fogad. Nyugdíjazták az öreg kocsist. Más kezére került a. sárga meg a fekete. És nem kérdi az utód, hogy »Mátyás bácsi, hogyan tanította móresre a Szidát«? Pedig szívesen elmagyarázná. Meg azt is, hogy a krumplirendben miért ment el nyílegyenesen,vezető nélkül az ő lova... Őszbe csavarodott hajú, munkában elfáradt emberek ők. De szívük fiatal maradt, s a közösségért dobban mindvégig. Vajha meghallgatná mindenki bölcs tanácsukat, amelyet igazságként mond remegő ajkuk... Kutas József
