Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 21. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasámrp, 1959. január 25. Megkönnyebbülés Gondolatok a pártszervezetek terveiről Határozott a fellé­pése, megnyerő a megjelenése. A har­mincadik évét tapos­sa, nem is látszik idősebbnek. Pedig két gyermek anyja, s kínzó lelki gyötrelem hordozója. A tiszta erkölcs pírja ég he­re kded arcán, becsü­letes lelkivilágot tük­röz szemének tenger­kékje. Gondosan el­igazítja jószabású ka­bátját, egyszerű, de szépen megvarrt ru­háját, mielőtt leülne, nehogy meggy űrőd- jék. Sokat ad a kül­sejére. És most belső énjét is rendbe akar­ja hozni, meg akar szabadulni a nyo­masztó lelki tehertől. — Beléphetek-e is­mét a pártba? — ez a marcangoló kérdés hozta őt a megyei párttitkárhoz. * * * Messze, az ország másik végében lakik ezerkilencszázötven hatig. Férje vidékre járó, vállalati ember. Előbb csak a fizetést, majd az apát is elra­bolja a családtól a züllés. Iszik, otthon gorombáshodik, s el­zavarja feleségét. Az asszony a legszüksé­gesebb holmikat ösz- szecsomagolja, és vo­natra ül. A három- és a négyéves kislá­nyával elindul az is­meretlenbe, távol az eddigi otthontól, hogy hírt se felenné sáról. Csak a lombhullató ősz fogadja városunk­ban. Végre megfelelő albérlethez jut. Ahogy apad erszé­nye, úgy sokasodnak megélhetésének gond­jai. Kitör a vad el­lenforradalom. Állás kell, mert kenyeret kér a két kis éhes száj. Járja a várost, hogy munkaalkalmat szerezzen. Egy intéz­ménynél biztató ígé­retet kap: — Fel­vesszük adminisztrá­tornak, havi hatszáz­ötvenért, polgártárs- nő, de csak egy fel­tétellel, ha nem kom­munista. — Nem, nem vol­nevezik gatartásáért és két­éves hallgatásáért. Az igazságot meg­vallva, mi jobban szeretjük munkások­kal növelni taglétszá­munkat. Ne jöjjön közénk senki jobb tévedjen, mert akkor állást, magasabb fi­kiadnák az útját. Két zetést remélve. A darab százassal vas- párttagsági könyv könyvelővé ki. Beleveti magát a munkába. Minden es­te hazaviszi a nyil­vántartásokat, újra meg újra átnézi a halljon becs- számadatokat, nehogy vált élettár­A z üzemek, a hivatalok, a I adósságot is törleszt: a kom- területek pártszerveze- munisták ideológiai képzését | teiben egyre inkább polgárjo- | segíti ellő a Cseri úti területi tagszik fizetési borí­tékja. A könyvelés dolgo­zói maguk közé fo­gadják, bár most már kinyitja a száját, ha olyant lát, amit szó­vá kell tennie. Ismét emelloedik bére, ezerötven fo­rintra. Tanfolyamra iratkozik, s annak el- szony. nem több jogot, ha­nem több kötelessé­get jelent — magya­rázza a megyei tit­kár. — En nem előny­re számítva akarok belépni, hiszen most már rendeződtek anyagi körülményeim — mondja az asz­végzése után biztosan tovább javul anyagi helyzete. * * * Gyakran beszélget munkahelye párttit­kárával. — A tizen­nyolcadik születésna­pomon vettek fel a pártba. Azóta... — és elmondja élete törté­tam párttag — vágja netét és vágyát. Visz- rá gondolkodás nél- szakívánkozik az kül. Kis fizetés — apró darabka kenyér. Más munkahelyet keres­tet vele a szükség. Sikerül. Táblázó elvtársak közösségé­be. A titkár azt taná­csolja, menjen el ma­gasabb fórumhoz. így került a megyei tit­kárhoz. — Nem jár dicsé­ret az ötvenhatos ma­— Azt javasolom, hogy egy évig dol­gozzék a nőbizottság­ban, meg aztán elég fiatal még ahhoz, hogy segítsen a KISZ-nek. Utána le­het róla szó, hogy útra felvegyük a pártba. Készülődik. Indul vissza munkahelyére. Mintha könnyebben vinné lába, mint ahogy idejött. Mert itt hagyta lelki ter­hét, s a várt iránti őszinteségével -köny- nyített a szívén. Szabó-varró tanfolyam Gamáson A gamási nők már tavaly novemberben meghányták-ve- tették, hogyan lehetne a hcsz- szú téli estéket okosan eltölte­ni. A nőtanács javaslatára a szülői munkaközösség érte­kezletén a jelenlévők egyhan­gúlag elfogadták, hogy szabó­varró tanfolyamot szerveznek. Jelentkező akadt bőven, hisz melyük leány ne örülne an­nak, hogy a tavasszal már maga varrhatja ruháit, me­lyik anya ne örülne, hogy sa­ját kezével készítheti el kis­fia, kisleánya ruháját. A tan­folyam két hónapja kezdődött húsz résztvevővel. Szabó Ilona varrónő vállalta az asszonyok és leányok oktatását, szíwel- lélekikel el is végezte ezt a munkát. A tanfolyam e héten befe­jeződött. A lányok, asszonyok sírva búcsúztak el egymástól. Horváth Dezsőné háromgyer­mekes anya boldogan mondta el, nagyon jól érezte magát a tanfolyamon, s örül, hogy ez­után maga varrhatja meg ki­csinyei ruháit. A tizenhat éves Sekoli Teréz azzal búcsúzko- dott a többiektől: >*Az életben nagy hasznomra lehet még, hogy elvégeztem ezt a tanfo­lyamot«. Nem feledkezett meg azokról sem, akik szeretnék megtanulni a szabás-varrást, rendez a nőtanács. got nyer az a tudat, hogy kap­kodás nélkül, jól dolgozni csak úgy lehet, ha helyesen választ­ják meg a módszereket és az időt is: mikor mire kell az erőt, figyelmet, segítőkészséget összpontosítani. A város szá­mos pártszervezete igen ala­pos, megfontolt és sok min­denre kiterjedő tervet készí­tett a télre, illetve az év első negyedére. Lapozzunk fel egy­két programot. A III. kerületi — a Cseri úti körzet — pártszervezeté­nek terve kétségkívül a leg- megfontolftabb és közérdeklő­désre számottartó terv. Nem lesz egyetlen esemény, évfor­duló sem, melyért a kommu­nisták ne éreznének felelőssé­get, még ha annak megszerve­zése közvetlenül nem is a pártszervezet feladata. Feb­ruár 23, a Vörös Hadsereg megalakulásának évfordulója, a március 8-i nemzetközi nő­nap, a Tanácsköztársaság ju­bileumi ünnepségével kapcso­latos pártnap és veterán-talál­kozók előkészítése nemcsak ál­talánosságként szerepel a terv­ben. A kommunisták azt is meghatározták: a különböző rendezvényekért személy sze­rint ki felel. S hogv a kommu­nisták érzik: nem önmagukért, hanem a népért, területük la­kóiért vannak — ez a mély fe­lelősség érződik a pártszerve- (Kutas) izet legújabb elhatározásából is: a párt vezetőség egy-egy tagja minden hét szerdáján kétórás fogadóórát tart a terü­leti pártirodán. Ez a döntésük minden bizonnyal még köze­lebb viszi őket a párton kívüli emberekhez. Ebben a pártszer­vezetben az elsők között szüle­tett meg az az elhatározás, valóra váltani a városi pártbizottság által nemrégiben meghirdetett lakásépítési akciót. Február elején a Munkásotthonban ze­nés, táncos ünnepséget rendez a pártszervezet, s a teljes be­vételt a lakásépítési akcióra fizeti be. Nemcsak a harcban számíta­nak egymásra a terület kom­munistái, hanem akkor is megtalálják egymást, ha vala­kit baj ér. Csak üdvözölni le- l hét, hogy a pártvezetőség ma este egyik fontos feladatúi szabta rend­pártszervezet azzal, hogy a közeljövőben megnyitja saját könyvtárát a Munkásotthon­ban. * * * G yakran felvetődő kérdés a pártszervezetek háza­dé erről most valamilyen ok­ból lemaradtak. Azt javasolta, indítson a tanács új szabó- ■ hogy tettekkel segítik varró tanfolyamot. Ez a ké­rés nem marad teljesíttetlen: Futics Mária, a nőtanács elnö­ke biztosította az asszonyokat, hogy február elején már meg is indul az új tanfolyam. Kálmer Magdolna, a tanfo­lyam tizennégy éves örökmoz­gó, virgonc leánya köszönte meg Szabó Ilonának a fárad­hatatlan munkát. Hogy még emlékezetesebb legyen a tanfolyam résztvevői­nek a szabás-varrás mestersé­gének e’sajátítása, nagyszabású záróünnepélyt meg a beteg párttagok 6. Brajcev azt mondta, ami épp révkalauz, úgy lavírozott a ve- meg nem érkezik a lány any­áz eszébe jutott: Viktor iskola- szélyes buktatók között: óva- ja. társa volt, évek óta nem látta, tosan kérdezgette a lányt ar- átutazóban van Moszkvában, ról, hogy s mint él most »-régi elhatározta, hogy megkeresi barátja«, hol dolgozik, kivel régi barátját. De hát úgy lát- tölti a szabad idejét, szik, nincs szerencséje: a vo- A lány tovább folytatta a natja pár óra múlva indul, és hajcsavarást, s közben készsé- Kovalenkóék ajtaja zárva van. gesen válaszolt a kérdésekre. — Tényleg, nincs szerencsé­je — bólintott a lány —, azt hiszem, Viktor ma délutáni műszakos. Egyébként nem tu­dom pontosan, de mindjárt itt­hon lesz Maria Avkszentyev- na, csak lement vásárolni. Brajcev kitalálta, hogy Ma­ria Avkszentyevna nyilván Kovalenko anyja. — Köszönöm, majd megvár Minél tovább hallgatta a szá­zados, annál jobban nőtt a csodálkozása. Nem, ez egyál­talán nem az a Kovalenko volt, akit idefelé jövet elkép­zelt magának. Kovalenko a golyóscsapigy- gyárban dolgozott, és a lány szavaiból ítélve, nem volt rossz munkás: majd minden hónapban kapott prémiumot. rom a folyosón — mondta Esti iskolába járt. A gyári fut- órájára pillantva. ballcsapatban középfedezetei — Miért a folyosón? Jöjjön játszott; a pedagógiai főiskolá­be hozzánk. — A lány félre­állt, hogy beengedje Brajcevet. — Ne haragudjon, hogy ilyen rendetlenségben talál, de ... — Dehogy, inkább én kérek bocsánatot, hogy zavarom — szabadkozott Brajcev. Néhány udvarias mondatot váltottak, mint ilyen esetben szokásos. Brajcev már átkoz­ta magát, hogy ilyen könnyel­műen belement ebbe a szokat­lan játékba. Mert lényegében mit tudott Viktor Kovalenkó­ról udvarolt egy lánynak. Mindez valahogy nem vágott össze a büntetett előéletű bű­nöző fogalmával. A lány végre befejezte a fé- sülködést, fejét bekötötte egy kendővel, leült Brajcevvel szemben, és most az ő szájá­ból kezdtek záporozni a kér­dések. Nyilván háziasszonyi kötelességének tartotta, hogy szellemes társalgással szóra­koztassa a vendéget, és Braj­cev vért izzadva, hozta össze — Épp az előbb láttam Ma­ria Avkszentyevnát — mond­ta, amikor megtudta, kit ke­res a vendég. — A tisztítónál találkoztunk, Vityenka kabát­ját adta be tisztíttatni. Most biztos a zöldségesnél áll sor­ban; gyönyörű alma érkezett. Várjon, leszaladok érte, hiszen magának minden perc számít— De Brajcev már nem is hal­lotta az utolsó szavakat. A tisztító említése villámcsapás­ként érte. Eszébe jutott Losze- vék lakása, a leszúrt farkas­kutya, a parketten szétkent vér. Vajon mindez véletlen volna? Miért kellett Kovalen­ko anyjának épp ma tisztító­ba adni a fia kabátját? Nem, ezt az új adatot mindenkép­pen ellenőriznie kell. Az óramutató veszedelme­sen közeledett a hatos szám­hoz. A tisztító bármely perc­ben becsukhat. — Ne fáradjon — utasította vissza mosolyogva az asszony ajánlatát. — Most hat óra, a vonatom fél tizenegykor in­dul. Ha beülök egy taxiba még beszaladhatok a golyós- csapágy-gyárba. Viszontlátás­ra, minden jót! táján: mikor és milyen időkö­zökben szükséges összehívni a taggyűlést, a vezetőségi ülést. Akadnak, akik azt tartják: minden hónapban szükség van a taggyűlésre, másutt vi­szont soknak vélik ezt, és úgy gondolják: csak akkor kell összehívni, ha olyan probléma adódik,' amelyben halasztha­tatlan a kommunisták dönté­se. Arra, hogy melyik véle­mény a helyesebb, s hol, mi­kor legcélszerűbb a taggyűlés összehívása, általános recep­tet nem lehet adni. Lássuk hát a legilletékesebbek vélemé­nyét: A Húsipari Vállalat párt- szervezete úgy határozott, hogy nem tart minden hónapban taggyűlést, illetve az egyik hó­napban taggyűlést hívnak ösz- sze, a másikban pedig pártna­pon vitatnak meg egy-egy fon­tos, akár üzemi, akár más problémát a pártonkívüli dol­gozók részvételével. Hogy he­lyes-e ez? Kívülről nehéz akár igent, akár nemet mondani rá. A húsüzemi elvtársak ezt a módot tartják a legcélsze­rűbbnek, a leghatáscsabbnak. De ha úgy látják, hogy ez a módszer nem jó, akkor meg­változtatják. Annyi bizonyos: abból a tényből, hogy csak kéthavonként hívnak össze taggyűlést, nem lehet olyan következtetést levonni — leg­alábbis egyelőre nem lehet —, hogy emiatt kárt szenved az üzem. Mert így nagyobb fele­lősség hárul a pártvezetőségre, viszont csak úgy tudja felada­tait jól ellátni, ha »menet köz­ben« is szoros kapcsolatot tart minél több párttaggal, jól is­meri az életet, s gyorsan, ami­kor a helyzet megkívánja, megfelelő intézkedéseket hoz, és képes mozgósítani nemcsak az egész párttagságot, hanem a pártcnkívülieket is. A hús­üzem taggyűlése egyébként olyan határozatot fogadott el, mely kimondja, hogy a válla­lat vezetősége kétlravonként köteles beszámolni az üzem termelési, gazdasági, pénzügyi helyzetéről. A kommunisták a problémákat taggyűlésen tár- gyáljék meg és felvilágosító | munkával,' személyes példá- A tisztító már bezárt, de aljukkal segítik megvalósítani a kiszolgálónő még ott volt. Braj-% gazdasági vezetés által kitűzött cev felmutatta igazolványát, | célokat A segítésnek persze mire szó nélkül beengedték. | rengeteg módja, eszköze van. Nyomban átment a műhelybe, I Ezek közé tartozik a nevelés, és megkérte az asszonyt, mu-t a termelési értekezletek, az fossa meg azt a zakót, ame-j üzemi tanácsck eredményessé- lyet ma délután hagyott itt egy > a baráti beszélgetések s a asszony Kovalenko névre. ♦ többi. A kabátot gondosan átvizs-l A pártvezetoség a tagsággal gáttá, és valamivel a bal kő-! egyetértésben előre meghatá- nyöke alatt friss stoppolás és|rozza’ azok az emberek, egy kis sárgás foltot vett ész-*akik szociális származásuknál, re. Visszájáról, a bélésen már * gondolkodásuknál, magatartá­sokkal nagyobb volt, de vala-1 suknál, képzettségüknél és I szeres meglátogatását. Régi mivel halványabb. A folt színe: és alakja nem hagyott kétsé­get: vérfolt, melyet megpró-: báliak kimosni. Brajcev a tisztítóból felhív­ta a rendőrséget, és kért egy kocsit. Most már — gondolta — csak gyors és határozott i cselekvésre van szükség. Meg; volt róla győződve, hogy a bűntény egyik fő láncszemét a kezében tartja. A tisztítóból egy cédula ellenében magával vitte a kabátot az átvételi el­ismervény másolatával együtt. Néhány percre beugrott a technikai osztályra, leadta a kabátot, és magával vitt két embert, arra az esetre, ha Kovalenko ellenállna a letar­tóztatáskor. Hármasban ki­mentek az üzembe. Brajcev megkérte kísérőit, szorgalmuknál fogva számba jöhetnek a párterősítésben. Noha tisztában vannak azzal, hogy az öntudatot nem lehet betervezni, ám mégsem tekin­tik puszta véletlennek a párt- építést Most is három olyan emberrel foglalkoznak, akik­ből — úgy látják — tagjelöltet, majdan pedig kommunistát nevelhetnek. örvendetes, hogy »lent« is egyre inkább gyökeret ver a napi munkában az a munka­stílus, amely a párt központi bizottságában és az államveze­tés gyakorlatában az elmúlt két esztendőben meghonoso­dott, s ez az emberekre, a belé­jük vetett bizalomra épül. Szinte alig volt fórum, ahol a párt vezetői ne intettek, fi­gyelmeztettek volna a párt és a párttagok hivatására: nem uralkodásra, parancsolgatásra vagyunk hivatva, hanem a nép vezetésére, és hűséges, szerény, zetőitől azt hallja, hogy a kommunisták nem parancsol­gathatnak. Mert néha bizony az üzemben vagy a falun élő egyik-másik kommunista en­nek éppen ellenkezőjét teszi: durva, önkényes, kiskirály. Vagy szépen beszél ugyan, de nem törődik azzal, hogy a kö­rötte élő vagy éppen vezetése alá rendelt emberek megkap­ják-e mindazt, amit számukra szocialista törvényeink bizto­sítanak: egyszóval gondosko­dik-e róluk, örül-e örömüknek, együttérez-e velük bánatuk­ban, vagy tud-e szívből bosz- szankodni, s ha kell, az asz­talra csapni, amikor mások embertelensége, könnyelműsé­ge vagy részvétlensége miatt bosszúság éri őket El tudja-e viselni a bírálatot, s miközben őszinte véleménymondásra serkenti az embereket, nem fűfci-e az oktalan megbántott- ság érzésétől bosszú a bíráló­val szemben, s nem várja-e az alkalmat, hogy amúgy szép finoman« visszaüssön. Ne hunyjunk szemet afölött, hogy ha nem is sokan, de akadnak ilyen emberek is közöttünk. S éppen az a bosszantó, hogy né­hány rosszul dolgozó ember képes lerombolni mindazt, amit sokak áldozatos munká­val felépítettek. S itt van előttünk egy terv, a Kertészeti és Útkarbantartó Vállalat párt- szervezetéé. Hosszasan foglal­kozik az emberekről való gon­doskodással. »Minden az em­berektől függ — szószerint nem így hangzik a szöveg, de a tartalom ez. »Az alapszerve­zet a vállalati munkahelyeket — a vidékieket is — havonta egyszer felkeresi és beszél a dogozókkal saját és vállalati problémáikról.« »Megvizsgál­juk, megkapják-e a dolgozók a kormány által biztosított szociális juttatásokat«. Ho­gyan? Azt is megtalálhatjuk benne. Megmondják, mit kell ezért tenniük a szakszervezet­ben dolgozó kommunistáknak, a pártvezetőségnek, a kom­munista igazgatónak s az egy­szerű párttagnak. Nemcsak a dolgozókkal va­ló beszélgetést értik ezen, ha­nem gondoskodást a normális munkafeltételekről is: hogy a gépek kellően kijavítva vár­iák a munkakezdést; legyen a fuvarozó lovaknak elegendő takarmányuk, alomszalma, patikósiarok és miegymás. Le­gyen tüzelőanyag a milliós értékű növényház fűtésére, ha egyszer a fagy szükségessé tenné a fűtést. A munkásszál­lásokon rendelkezésre állja­nak a szórakozási lehetőségek: könyv, sakk, újság. S amikor a hőmérő higanya plusz négy fok alá süllyed, minden mun­káshoz eljusson a védőétel, és így tovább. Hogy ezt megte­remteni a gazdasági vezetés dolga? Igaz: de a vezetés el­sősorban a kommunistáké, s nem az-e a legszentebb, leg­alapvetőbb kötelessége minden kommunistának, hogy segítse szebbé, könnyebbé tenni — néha saját kényelméről való lemondás árán is embertársai életét? Bizony, kommunista hivatástudat ez is. Ugye, nem is olyan nehéz kommunista módon dolgozni? hogy várjanak az autóban, es ♦ önzetlen szolgálatára. Szép ez bement a műhelybe. Az első, | az ejv tetszik az embereknek. ami a szemébe ötlött, az ajtó | Qg minden kommunistától mellett a falon elhelyezett ^*"|függ, hogy népünkben tovább csöségtábla volt. Balról a má- $ terebélyesedjék a pártról, a sodik fénykép mindjárt is- ♦ vezetésről alkotott kedvező vé­ről? Elég egy meggondolatlan habarovszki életének sohasem szó, és máris lelepleződik a létező részleteit. Isten tudja, csalás. De már nem visszakoz- mivel végződött volna ez a ki­kötött. Mint valami tapasztalt nos beszélgetés, ha közben S mielőtt a két nő magához merősnek tűnt: nyílt arcú, jó- . lemónv, a bizalom. Nem sza- térhetett volna, gyorsan távo- képű fiú, világos, hullámos soha elfelejteni: nem zott. Kettesével szaladt le e üaj, kicsit hunyorító szem... | elégséges, ha az üzemi roun- lépcsökön. — Folytatjuk — íkás va^y a paraszt a párt ve­Új kezdeményezés Városi sajátosság, hogy ép­pen a lakóterületen esik ne­hézségbe a pártpolitika ter­jesztése, az úgynevezett házi agitáció megszervezése. Ennek főként az az oka, hogy a párt­tagok nagy része munkahelyé­nél fogva a város valamelyik üzemének, hivatalának vagy intézményének alapszervezeté­hez tartozik, s arra már ke­vesen gondolnak, hogy ahol idejük nagyobb részét töltik, ott is szükség volna szavukra. A városi pártbizottságon az­zal a gondolattal foglalkoznak, hogy átszervezik a lakóterületi pártmunkát. A kezdeményezés lényege — melyet először a Donnerban próbáltak ki —, hogy az üzemi, hivatali és más pártszervezetekhez tartozó párttagokat lakóterületükön is nyilvántartásba veszik, belő­lük sejtet alakítanak, s köte­lezik őket, hogy ott is fejtsenek ki pártán inkát,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom