Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-20 / 16. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Kedd, 1958. Január 2d Ez a kastély tatarozás ellenében átadó... T­■?V ■$: ; ' ■r ÉT'. -< * V • ’ w. A romlásnak in­dult, hajdan (még egy-két esztendővel ezelőtt is!) csodaszép közép-rigóci kastély falára, illetve be­járati homlokzatára valószínűleg csak azért nem került ki még eddig az a bizo­nyos »Ez a kastély tatarozás ellenében gyermekotthon, üdü­lő vagy iskola cél­jaira átadó«, mivel a szóban forgó kastély kissé kiesik a for­galomból. Persze meddő igyekezet is lett volna ezzel vagy hasonló szövegű fel­irattal fejtörést okoz­ni akárkinek is. Úgy­sem igen lehetett volna kiírni se­hová. A helybeli gye­rekek ugyanis szen­vedélyesen itt élik ki képzőművészeti hajlandóságaikat, be­tűnyi tiszta hely sincs a falakon. Em­berek, állatok áb­rái, üzenetváltások, lesújtó kinyilatkozta­tások egymás értelmi képességéről tar­kítják a falakat. Barcson, a járás székhelyén úgy tud­ják, hogy a kastély­ban — mely igazán festői környezetben fekszik —, körülölel­ve szálegyenes fe­nyőkkel, sudárterme­tű nyírfákkal — je­lenleg iskola műkö­dik, Tudja csuda, mi­lyen iskola ez. Ta­lán, mivel se ajta­ja, se ablaka, a szél ide járatja rakoncát­lan kölykeit, akik aztán itt tanulják meg mindazt, amit egy j&ravaló téli szélnek tudnia kell A ki- és bejárás mindenesetre any- nyira szabad, hogy tökéletesen mind­egy, hol lép be az ember, az ajtón-e avagy az ablakon. Senkinek nem tű­nik fel a közép-rigó­ci kastély állapota, hogy gazdátlanul ha­gyott épületeket rág használhatatlanná az idő foga. De nem­csak a múló idő rombolja, lopkodja meg. önzetlen va­gyonnak hamar lá­ba kél. Az a csodál- nivaló, hogy az anyagszerző lele­ményesség még nem kezdte bontogatni a falakat. Némely he­lyiségben már-már befejezés előtt ál­lanak a tölgyfa par­ketta felszedésének gigászi munkálatai Mint a beszakadással fenyegető mennyezet tanúsítja, ügyes ke­zek arról is idejében gondoskodtak, hogy a palatetőből elcsórva néhányat, azővíz sza­badon áztatgassa az épületet. De még ez elég. Található táskámra is. sem itt Csak úgy bedobált fával. Aztán, nem tudni, ki az az önként jelent­kezett gazdák közül, aki itt rendezte be a füstölőjét. A nádfüg­gönnyel és egyéb al­kalmatossággal el­tömött ablakon csak úgy tódul kifelé a füst. Csupán ezen az egyetlen helyiségen van mutatóban egy ajtó. Gondosan le­zárva. Hja, itt ma­gántulajdont rejt a füstös sötétség! Ezt őrizni kell, nem úgy, mint a kastélyt, amely a közösség va­gyona. Ámbátor, ha úgy tudják a járás­nál, hogy itt iskola működik, nem lehet sejteni az igazságot. Az sem lehetetlen, hogy nem füstölő van ebben az egyetlen »lakható« szobában, hanem ide fészkelt a tizenhárom és fél fejű sárkány, mint önkényes lakásfogla­ló. Akkor viszont az vár kiderítésre, hon­nan szállingózik az az orrcsiklandóan jó füstölt oldalas és fokhagymás kolbász szag? Sok a szó. Ennyi beszéd után talán rászánják magukat a feleletre azok, aki­ket a felelet köteles­sége illet: miért is pusztulhat elhagyat­va ez a kastély, amikor igazán arra teremtődött. hogy gyermekotthon, üdü­lő vagy iskola le­gyen belőle! NEHEZ ITELET Egy fegyelmi bizottsági tárgyalásról A MEGYEI IPARI A postás kézbesítő R eggeJ nyolc előtt még ? — A nagymama küldte •együtt van a három fiamnak, karácsonyra kézbesítő az andocsi posta- hivatalban. özvegy Huszár Imréné, Petucskó Kálmánná beltelekiek és Pál Ferenc, Németsűrű és Nagytoldi-pusz- ta kézbesítője. Ilyenkor szét­rendezik a leveleket, újságo­kat, folyóiratokat, értesítése­ket és ki-ki a maga »adag­ját« a bőrtáskába téve el­indul körzetébe, hegy isme­reteket, tudást és örömöt vi­gyen a lakásokba özvegy Huszár Imréné már ötvenhárom óta kézbesít Szinte örökölte férjétől e szakmát, aki egyfolytában 23 évig volt kézbesítő. Reggel háromnegyed nyolctól dél­után négy-öt óráig — mikor, hogyan végez — járja a ki­lenc utcáját. Mellészegődöm, és együtt járjuk a házakat. Először a boltba megyünk. Itt mar nagy részét szétosztja az üdvözlő lapoknak és szerelmes leve­leknek. Várják a fiatal fiúk és lányok. Először nem merik megkérdezni tőle, hogy “-Na­ni ca néni, jött-e levelem?« Csak keringenek, beszélgetnek, nevetgélnek körülötte, hogy észrevegye őket. Csak végső soron szánják rá magukat a kérdezésre: »Jött valami?« »Nem«, vagy »igen«, mind­egyiknek megadja a megfelelő választ, és megyünk tovább. l'ltközben, míg egy na- gyobb térségen hala­dunk keresztül, az újságolva­sók számáról érdeklődöm. —i A Népszabadságnak 45 előfizetője van — világosít fel —, a Somogyi Néplapnak ket­tővel több. Ebből hétközna­ponként 11, szombat és va­sárnaponként 18 áruspéldányt is kapunk. De sok más újsá­got és folyóiratot is járatnak a gazdák. Falusi vasárnapot. Élet és Tudományt, Nők Lap­ját. .. — Hű-ha! — bocsánat — szakítja meg a beszélgetést, majd elfelejtettem bemenni Nagyékhoz. Vigyázni kell, hogy senki ki ne maradjon. — Nagy né, Nagyné — kocog- tatja az ablakot. — Hogyan le­het, hogy nem szól? — tekint rám. — Egy kiáltásra mindig ki szokott jönni. — Nyílik az ajtó, és kilép a háziasszony. — Tessék, itt az utalvány... SOO formt — Egy kicsit megkésett — vetem közbe. — A pénz az mindig jókor jön... — Viszontlátásra — kö­szön el a háziasszonytól, a megyünk egy házzal tovább. — Bejön velem Makaiékhoz is? — kérdi. A konyhában 73 éves bá­csika üldögél. Átnyújtja neki a nyugdíjat. Az idős, hajdani vasutas aláírja a papírt, s máris az utcán vagyunk. Huszár Istvánná majdnem futva jön ki a lakásából. — Nanica! — kiált a postás után. Adj egy somogyi újságot Már tegnap is lestelek. — Miért éppen Néplapot kér. néni? — Tudja, vannak benne olyan írások, aminek hasznát vesszük a gazdái kodásban. Meg hát olyanokról is ír, aki­ket ismerünk. KJ úté László kőfaragóho: *v ■ lapunk egyik előfizető­jéhez nyitunk be. — Miért és mióta járatja. a Somogyi Néplapot? — érdek lődöm. — Én kérem — már 37 óta járatom a megyei lapot. Ez a legkedvesebb újságom. Azt tartom, hogy aki ezt nem olvassa, az nem is ismer­heti a körülötte zajló esemé­nyeket. Meg azért is jó, mert a kisebbik és nagyobbik fiam éppúgy megtalálják benn a maguk olvasnivalóját, mint mi a feleségemmel. Ezenkívül jár még nekik a Falusi vasárnap, a Füles, az Élet és Tudomány, a Tábor­tűz és a Ludas Matyi is. Ürge Imréné is régi olva­sónk. Én inkább az Otthon-ro­vatot szeretem. Abban sok­szor szép horgolásmlntákat találok, de szívesen olvasom a szép, irodalmi ízű írásokat is. A férjem meg inkább a tűdo- mányos cikkeket és a sportot szereti. És megy tovább a postás. Benyit a házakba, bekiált az udvarokba, bezörget az ab­lakokon, kiosztja, kinek mi jön. Őutána is kiabálnak Anna, Naca, Nanica vagy Hú­szamé, ki hogy szokta meg: »Jött-e levelem, van-e bélye­ged« stb. í gy telnek özvegy Hu- • számé napjai. S ha ki­fogynak a táskából a kézbesí­űjraf tár­Ki­tenivalók, két óra félé a postára siet mindkét savai együtt Elszámol, viszi az esetleg időközben be­futott táviratokat, majd dolga- végeztével otthonába megy, s míg mások olvasnak, ő is bele-beletekint az újságba, és várja, hogy jön a holnap. Szentai Sándor TANÄCS osztályán együtt a fegyelmi bizottság. Valaki csendben megjegyzi — míg a vádlott bejön —, hogy az elmúlt éjszaka ezen a tár­gyaláson gyötrődött. Miire a mélyre szívott cigarettafüst el- oszlik a jegyzőkönyvek és a revíziós vizsgálat anya­ga fölött, már nyílik az ajtó, s belép Tóth János, a Marcali Sütőipari Vállalat igazgatója. TerhéŰ-e őt, az igazgatót fe­lelősség azért, mert — a reví­ziós vizsgálat bizonysága sze­rint — egy sor hanyagság miatt egy év alatt leromlott a sütőipari vállalat gazdálkodá­sa? Először igent mond, aztán nemet. Majd Major Gyu­lára — volt főkönyvelőjére — hárítja a felelősséget: — Folyton összecsapások villog­tak közöttünk. Major nem tu­dott egy gazdasági mérleget elkészíteni... — Hat évig meg tudta csi­nálni Major a mérleget? Ép­pen 1958-ban nem? — hang­zik a bizottság kérdése. Tóth János megharapja szája szé­lét: — Higgyék el — most meg­vallom —, sok esetben magam készítettem el a jelentések szövegét is, mert annak az embernek csak a teste volt a vállalatnál, az esze és szíve az soha... — Kérte valakitől a főköny­velő leváltását? — Nem kértem ..: Tágranyflt pupilláiból ije­delemféle sugárzik. Mintha csak azt kérdené, hát elvtár­sak. mi történt? Álmodom csak, vagy igazán itt ülök a : fegyelmi bizottság előtt? Hát hogyan, azokból a jelentékte­lennek tűnő visszásságokból, amelyek tavaly a Marcali Sü­tőipari Vállalatnál mind gya­koribbá váltak — lehetséges, hosv ilyen szívet gyötrő, nagy dolgok keletkeztek? Felkapja kezét és érvel: — Etvtáftak! A vállalat jeleik: hát kinek ne volna ért­hetetlen, hogy az a munkásból lett igazgató, aki egy-kettőre élüzemet csinál gyárából, hat évig példát mutat a termelés­ben, a hetedikben egyszerre csak megbomlik egyensúlya, s mintha a világon se volna népgazdasági és vállalati ér­dek, szinte nagyfiúskodva visszamondja a megye szén- kiutalását. és busás kiskeres­kedelmi áron saját szakállára szerzi be Marcaliban. Felrúgja a pénzügyi fegyelmet: idegen vállalat munkásainak jutal­mazására fordítja saját igaz­gatói alapját. Tetszése szerint — amolyan gondolomformán — állapítja meg az egyes ki­szállási költségek mértékét, és elhanyagolja a számlák alá­írását. ¥£ EZDETBEN ELLENZI, hogy a hiánnyal el­számoló Kupi Dezsőt, a, balatonmáriai pékség vezető­jévé tegyék meg, majd mégis annak a főkönyvelőnek és be­osztott könyvelőnek a befo­lyására, akikről ő is tudja, hogy ingadoznak, kevésbé jó szakemberek. gátlás nélkül kineveztet.1 Kupi Dezsőt. A Marcali SütőiDari Vállalat ál­landó ellenőrzése során sem veszi észre — a revízió első alkalommal tetten éri Kupit, hogy feketén süti a lakosság­nak a ster kenyeret. A Marca­lihoz tartozó böhönyei üzem­ben hosszú ideig az előírtnál kevesebb a kenyér súlya. A böhönyei üzemvezető 90 má­zsa fa helyett — állítólag — csak hetvenet vesz át, mert annyit kap, de senkinél sem reklamál (?!). A böhönyei üzem 100 mázsával több fát tüzel, mint az ugyanakkora igali. És senki se veszi észre, hogy a játszma a központi raktárban levő sok mázsa fa­hiány kiegészítésére folyik. A földmúvesszövetkezet pecsét­jével látják el. de maszekok­tól veszik a fát. És Tóth Já­nos, a felelős vállalati igazga­tó itt a fegyelmi bizottság előtt is mentegeti a helyzetet: szerinte nem történt vissza­évekkél ezelőtt az elsők közt. élés! Most sem okuL nyerte el az Élüzem-címet. | 51 ooc forint fekete beruhá­A keze visszaírni!. Csend 2ást kér számon tőle a bizott- van a teremben. A fegyelmi ság. Megsértődik, és azon tű­bizottság tagjaiban is — akik nődik, miképpen lehetséges, ismerik a vizsgálati anyagot hogy felelősségre vonják, mert — ott sziporkáznak a kérdő- j fekete beruházással építette Pödörinek nevezték régen a somodori vasútállomástól alig pár száz méternyire fekvő te­lepülést. Hatalmas istállók meg ezekhez hasonló cselédlakások alkották a pusztát. Mert az volt — Eszterházy herceg ura­dalma. Bezzeg nagyot nézne, aki m-ost, tízegynéhány év után vetődne ismét erre. A pusztának hire-pora sincs; az épületeket elbontották, s he­ELTŰNT A PUSZTA meg az új olajtüzelésű beren­dezést, hiszen fűtőanyagot ta­karított meg a népgazdaság­nak. Ismertetni kezdd a törté­netet olyan őszintén, hogy ek­kora jószándék láttán meg­esik az ember szíve: —... Tet­szett az olajfűtés, gondoltuk, meg kell csinálni, önköltség- csökkentő beruházást kértünk a banktól. Azt mondták, csak előzetes gazdasági számítás után adhatnak. Mi hitel nél­kül is nekiugrottunk, és sa­ját pénzünkből megcsináltuk: 6000 forintot takarítottunk meg. Elhallgat. Ami ezután tör­tént, azt már nem mondja. A banknál elkéstek. És ha a me­gyei tanács nem ad nekik 20 ezer forint rendkívüli segélyt, akkor a munkások bérét sem tudják kifizetni. Azt már nem látja, hogy pénzügyi szabály­talanságaival a csőd szélére sodorta az üzemet Füst, füst, füst.:. Verejté­ket sajtoló ez a fegyelmi tár­gyalás. Nehéz az ítélethozatal, hiszen munikásigazgató ül a munkáshatalom számonkérő szerve előtt Ide jutott, mert elfelejtette, hogy egy személyben felelős mindenért; mert tisztánlátását elhomályo­sították: mert felszínessé tette az üzemi tanácsüléseket; sokat távol volt a vállalattól; nem gondolt arra, hogy egyetlen esztendő is óriási fejlődést je­lent, és az az igazgató, . aki nem törekszik a rendeletek, szabályok megismerésére, előbb-utóbb megtéved. Hogy mi lesz Tóth János­sal és mulasztó munkatársai­val? Azt majd a további vizs­gálatok döntik el. Büntetését semmiképpen sem kerülheti el. Esete legyen tanulság. 17 ELÁLL, lassan ki­*- FELÉ BALLAG. Bent tömény a füst, csend van, és senki sem mondja ki hango­san: — Sajnáljuk magát, Tóth elvtárs, őszintén sajnáljuk..; Szegedi Nándor ba járó gyerekek is. Egyre erő­sebb a tanulási vágy az egy­kori puszta lakóiban. A jövő, Antalmajorban nincs ter­melőszövetkezet, nem is volt. Takács István elvtárs, az ötvenen túli parasztember, a más lett az élet. Az emberek, talmajorban talán mindössze akik azelőtt lakták, itt ma- három-négy az olyan ház, ahol __ radtak, itt laknak új házuk- még nincs rádió). Tíz- és ti- rárítitfcV ^ ab­_ ... ban. Vajon változtak, forma- z&negy eves gyermekük heten- ban lat^ hogy ninc3 egyetlen lyükön két sor utca — hatvan- lódtak-e ők, s hol állnak, mer- ként két alkalommal a kapós- vaiamirevaiő nagyüzemi épü­három családi ház büszkéi- re tartanak, hogyan képzelik vari zeneiskolába jár, másik ietük sem. Aztán — jómaga is kedik. Az egyik végen hajdani el a jövőt? három helybeli gyerekkel úgy ran — kiCSit fáj a szívük cselédek, a puszta régi lakói együtt. Az állomáshoz öze Q nem ^s öiyan régen felépí­vetelték meg lábukat, immár Az emberek laknak, a vonatkozlekedes jó, tett^ három-négy jószágra mé­sajátjukban. A másik végen — W a bejárás nem okoz kulo- rete2ett kisüzemi istállóért, egy negyvenholdas tábla hosz- Az egyik szolid kis házban nősebb problémát. Mint mondja, a nagyüzemi szúságban pedig — azelőtt So- lakik feleségével és két kis- De azt is örömmel újságol- gazdálkodás előnyét és fölé­modorban élő zsellérek építet- gyerekével Csonka Imre. ték fel házukat, közel ahhoz a Egy szoba-konyhás a ház. birtokhoz, amelyből nekik is Igaz, elkelne már nagyobb is, kihasították ősi jussukat. A de eddig még nem tudtak hoz- fiatalok közül már csak ke- zá ragasztani. Ha kicsi, sze­resen tudják, hogy a szép há- rény is, de kedves emlékek fű- zak helyén valamikor milyen zik ide lakóit. ta Csonkáné, hogy férje es nyét nemigen vitatják az em- még másik nyolc felnőtt most j,ere/c, csak az időt szeretnék végzi levelező úton az általá- még késöbbre (oíní. Itt is nos iskola hetedik-nyolcadik akad olyan furcsa nézet: az osztályát. Higgye el, fér- menjen a szövetkezetbe, aki jeninek nincs egy nyugodt már nem birja egyéniieg_ Szó. perce, mindig tanul. Hogy mi val< nem kevésbé szükséges uradalmi épületek álltak. — Negyvenhétben kerültünk hajtja erre? Egyetlenegy: hiá- m az igaz, őszinte szó, mint Keller bácsi — aki pedig össze. Nem volt többünk két nvut érzi a tudásnak. Kép- mondjuk egy nagyjából lcö- 1924 óta lakik a pusztán — ki- süldőnél, amikor nekifogtunk zelje csak — szóm tovább a zépparaszti községben. Terme- csit tréfásan jegyzi meg: ma- az építkezésnek. Ezek árából beszed fonalat Csonkáné , löszövetkezeti tagok vélemé- holnap ők is csak térképről futotta a kőművesmunkára, az úgy meg vagyunk rokonyodve, nygt szeretnék hallani. — tudják megmondani, mi hol ácsot meg apám fizette ki. Az- amikor gyerekeink könyveit, örülnénk, ha eljönnének hoz- állt — elfelejtették. A régi óta aztán mi csináltattunk rá lecfcett nézegetjük: hírét se zdnk nemcsak a szövetkezetek pusztából már csak egy épület ajtókat és mást — sorolja a hallottuk az algebrának, ami- vezetöi, hanem az egyszerű ta- áll, a volt intézölakás. Ezt mosóteknö mellett a háziasz- <or jmi jártunk, iskolába —, gok jSj s bk ggőznének meg nem bontották le Antalmajor szony. 4 cíot? szinte sze- hennánkét — hallottam az lakói — ez ma a település hi- A férj vidékre jár dolgozni, ÓV éltjük magunkat. Azért is egyik módosabb gazdától, vatalos neve —, hanem rend- neki nem mértek negyvenöt- tanui a Tjrjem hogy segithes- Takács elvtárs helyesnek, behozták, átalakították. Két- ben földet. 1300—1500 forint sen majd nekik. hasznosnak látná, ha a járás­tantermes iskolát csináltak be- körül mozog a havi keresete. fín_^7n’a0Pm’ a 'mozibe ról is kijönne egy-egy kép­löle. Azelőtt Répásra kellett A feleség hetenként egyszer, ou Au'en ts járnák; hogy zett> tapasztalt vezetö, és be­járni a gyerekeknek, bármi- vetítéskor ellátja a mozi pénz- ® szülői munkaközösségben szélne ezekről a dolgozó pa- lyen rossz idő volt is. Jutott tárosi teendőket ezért havi a°lgozo asszonyok karácsonyra rasztokkal. ügy érzik, elha­- een elég a lyeJagoPu/ ^zaspár segítse- nyagolják 6ket. A párttitkár vár hold lével színdarabot tanultak, s szavai szerint például az asza­hely benne a pedagógus há- 100 forintot kap zaspár otthonának, sőt a kul- tejpénzre. EzenI túrháznak, a párthelyiségnek bérletes földet i 'ni, meri is. Ahova másfél évtizeddel — amint Csonka ’’’3jegy' ezelőtt egyszerű halandó csak — falun föld nélk. 1 tél­iéivé vagy rossz érzéssel tét- élni. te be a lábát, az az épület ma Hogyan élnek? Nem pan az antalmajoriak második leg- kodnak, megelégedettek. I kedvesebb otthona. nyérből, tejből nincs hu Szóval az itt lakók szeme- Hár°m disz,nót vá± láttára rövid egy évtized alatt diót iáttam a lakásuk' eltűnt a puszta — merőber (Csonkáné szerint az egész A 'Z 1200 forint bevételt az is­iói tanácselnök — közigazga­olánnk adják, mert szeretnék tásilag oda tartoznak- az el- alamüyen kirándulásra vinni ... . gyerekeket, meg aztán sok mult negy ev alatt e9Vszer sem linden hiányzik is még az is- tartott náluk gazdagyűlést. Az ólából. Mintha legalábbis a ilyesmi fáj az antalmajoriak- családban hiányzókról volna nak. Úgy érzik, még nem min- '■tó, ugyanúgy tartják fejük- .... .... . t . , „ ; . , denutt vettek eszre, hogy el­n, mi kellene meg az isko- . ,, , , , . , tunt a puszta, előre akarnak nak: fogas, zászló stb. S lépni ;l már vannak középiskola- Varga Józs^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom