Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-20 / 16. szám

SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1958. január 29. A VÁLASZTOK KOREBEI Dp. Nezrál Ferenc elvtárs látogatása a nagyatádi üzemekben Dr. Nezvál Ferenc ígaz- ságügyminiszter, megyénk or­szággyűlési képviselője pénte­kem délután Nagyatádra láto­gatott, s a konzervgyár és a fonalgyár dolgozóit, vezetőit kereste fel személyes beszél­getésre. Kíséretében volt He­vesi János, az MSZMP megyei bizottságának másod­titkára, ö z v. Tóth János- n é, a járási pártbizottság tit­kára és Sasvári Ferenc járási tanácselnök. A konzervgyárban >— ahol a nagyon jó ismerős­nek kijáró szeretettel fogad­ták az üzem vezetőd a vendé­get — Nezvál elvtáirs elsőként a savanyúságot és a befőttet feldolgozó üzemrészt, majd a kiszerelő részleget látogatta meg a raktárban, ahol jelen­leg folyik a gyár készítmé­nyeinek a fogyasztókhoz való útnak indítása. A kedves ven­dég mindhárom üzemrészben beszélgetett a dolgozókkal, meghallgatta panaszaikat, ész­revételeiket, tájékoztatásukat a munkájukkal kapcsolatos problémákról. Később a gyár vezetőd: Ju- hász Árpád igazgató, Szűcs István főmérnök és Pa ezek Mihály párttit­kár az idén megvalósítandó üzemfejlesztési tervekről szá­moltak be, melyek egytől egyig azt célozzák, hogy meg­szűnjék a konzervgyár igen fontos és megbecsült munká­jának idényszerűsége, s a jö­vőben ne kényszerüljön csök­kent kapacitással dolgozni, mint e napokban is, amikor úgyszólván csali az elkészített áru kiszerelése folyik. Ez évben egy olyan gépi be­rendezésű kazánházzal gaz­dagszik a gyár, mely a foko­zott termelést el tud ja látni energiával. Saját erővel száz vagonos raktárt építenek; er­re azért van szükség, mert a gyár áttért az üveges áru ké­szítésére. Az üzem egységes képének kialakítását célozza majd a savanyúságot és be­főttet feldolgozó üzemrész te­tőzetének kicserélése lapos te­tőzetre. Bakteorológiai résszel bővítik a laboratóriumot. So­kat ígér az a terv is, mely sze­rint a termékek előállítása közben visszamaradó hulladé­kot saját erőből létesítendő szeszfőzdében hasznosítják a jövőben (jelenleg olcsó pén­zért kénytelenek túladni a hulladékanyagon). Szó van ar­ról is, hogy halat is konzervál­nak majd. A Nagyatád kör­nyéki halgazdaságok bőven el tudják látni nyersanyaggal a gyárat. Ezután arról esett sok szó, hogy milyen népszerűek a gyár készítményei mind a hazai, mind a külföldi piaco­kon. Igen kedvéit exportcikk a csemegeuborka, a különféle befőttek, a paradicsom. Ez utóbbival kapcsolatban azt panaszolták a konzervgyári vezetők, hogy nehezen megy a paradicsom és a bab szerződé­ses termeltetése. Nezvál elv­társ azt javasolta, hogy ren­dezzenek ankétot a termelők­kel, és beszéljék meg velük, milyen termelési feltételekkel, mit termelnének. A konzervgyárban tett csa­ládi, baráti hangulatú látoga­tás után Nezvál elvtárs a fomatfiyárat kereste fel. Először a nedves­osztály, a festöde, a fehérítő és szárító második műszaká­nak dolgozóival találkozott és beszélgetett, hangoztatva, hogy sokan nem is tudják, mii­kor kezükbe veszik a cérnát, a hímzőfonalat vagy a szivár­vány minden színében pom­pázó kelméket: milyen hosz- szadatmas, nehéz és mégis milyen szép munka eredmé­nye került hozzájuk. A dolgo­zókat meglepte a képviselő szakavatottsága. Mire Nezvál elvtárs megjegyezte, ennek az a titka, hogy maga is szak­társnak számít — erre büszke is —, mert dolgozott fonal- gyárban. A nyersmotringoiéban N o- vacsek Pálné köszöntötte a vendéget, s miközben keze egy pillanatig sem nyugodott, igazgatta, kötözhette az össze- bogozoit. szakadós szálakat, szinte egy szuszra mondta el, hogy elégedett, hogy négy éve van az üzemben, s hogy férje szántén itt dolgozik mint vil­lanyszerelő. Kétéves házasok, szép bútoruk, rádiójuk, mosó­gépük van, de aminek legin­kább örülnek, ami a legdrá­gább kincsük, az hathónapos kisleányuk. Németh Erzsiké mind­össze két hete dolgozik a kis karesztorsózó gépen, de moz­dulatai máris nagy gyakorla­tot árulnak el. Igencsak el­csodálkozott a látogató tréfás kérdésén: — Hogy van, fiatalasszony, szepen-e vagy jól? — Szépen is, jól is. minisz­ter elvtárs. de csak menyasz- szony vagyok miég. — Szóval fiatalasszonynak való! Végig a hatalmas munkater­men, majd mindegyik asszony­nak és leánynak jutott egy- egy baráti kérdés, a. panaszok­ra biztató szó, a komor ar- cúaknak tréfa. Nezvál Ferenc országgyűlé­si képviselő nagyatádi látoga­tása — bár kívánsága szerint jelölői a munkagépeknél fo­gadták — a késő esti órákban ért véget. L. I. Szakemberek segítsége as egyesüléssel létrejött három legnagyobb tax-nek Az elmúlt év elején a bar­csi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet tagjai elmondhatták magukról, hogy ők rendelkez­nek a megye legnagyobb szö­vetkezeti gazdaságával. Ta­valy ősszel azonban változás történt: a somodori és so- mogyaszaílói termelőszövetke- | zet egyesült a répáspusztal j Első ötéves Tervvel és majd 1800 holdra növekedett hatá­rával elkerülte a barcsi tsz-t. A répási példát elsőnek a kürtöspusztai Latimka Tsz kö­vette: egyesült a pusztaková­csi Dimitrowal. így mintegv másfélezer holdas gazdaság jött létre. Legutóbb a somogy- udvarhelyi Ady Tsz csatlako­zott a csurgói Szorgalomhoz, s ennek a két szövetkezetnek az egyesülése és a belépések után ma már 1850 holdas ha­tára van. A megyei pártbizottság és a megyei tanács javaslatára e szövetkezeti gazdaságoknak a megye legjobb szakembered­ből alakult brigádok nyújta­nak most segítséget. -Egy-egy brigádban növénytermesztési, állattenyésztési szakember és közgazdász van, akik több na­pon át tanulmányozzák a szö­vetkezet helyzetét: megvizs­gálják a terveket, a vetésfor­gó szakszerűségét, az állatál­lomány helyzetét, elhelyezését, a munkaerő és gépierő kérdé­sét, a könyvelésit stb. A bri­gád tagjai javaslataik előter­jesztésével segítik e nagy szö­vetkezeteket az eredménye­sebb gazdálkodásban. Fokozatosan, de mindig előbbre A szövetkezeti mozgalom szerves része a vál­tozatos, sokrétű, egyszerű szövetkezés. Me­gyénkben jelenleg 220 alacsonyabb típusú szövetkezet működik 6701 taggal, 20 450 kát. hold földterületen. A tagság nagy többsége megértette, hogy az állam olyan arányban támogatja az alacsonyabb típusú szövetkeze­teket, amilyen arányban kifejlesztik a nagy­üzemi termelés elemeit, közös alapot létesí­tenek és közös beruházásokat hajtanak vég­re. Mind többen tapasztalják, hogy az egy­szerűbb szövetkezés széleskörű kifejlesztése elősegíti a parasztság kulturális színvonalá­nak emelését. Megismerteti velük az össze­fogás számtalan előnyét, megtanítja őket az egyéni gazdaságnál nagyobb méretekben va­ló gondolkodásra, és lehetővé teszi, hogy a közös vagyon gyarapításával saját erőforrá­sukból megteremtsék a termelőszövetkezeti gazdálkodásra való áttérés anyagi alapját vagy annak jelentős részét. Ezért támogatni kell a parasztság egyszerűbb szövetkezei alakítására irányuló törekvését. De ugyanak­kor ügyelni kell arra, hogy ezek ne váljanak kizsákmányoló jellegűvé, és ne szolgálják az egyéni gazdálkodás konzerválódását, hanem valóban átmenetet képezzenek a legmaga­sabb fok, a termelőszövetkezet felé. Lenin elvtárs nyomatékosan figyelmezte­tett, hogy a parasztok gyakorlati emberek, és számukra kézzelfogható, tapasztalati úton kell bebizonyítani a közös gazdáUtodás elő­nyét. A haladás legfőbb útja a termelőszö­vetkezet, amely a terméshozamok növelésé­vel, a tagok jövedelmének emelésével iga­zolja a társas gazdálkodás magasabb rendisé­gét a kisparcellás gazdálkodással szemben. Az egyszerű szövetkezeti formák bármelyiké­ben a parasztember alacsonyabb fokon, de a gyakorlatban, saját gazdálkodásán, saját zse­bén keresztül ismerkedhet meg az összefogás hasznosságával. A legalacsonyabb szövetkezeti forma a gép- használati társulás. Tagjai számára kedvez­ményes díjszabással dolgozik a gépállomás: ha a társult parasztok földjei egymáshoz kö­zel fekszenek, s két kilométeres körzeten be­lül 12 normálholdnyi munkát végez a gép, akkor 20 forinttal csökken a szántás holdan- kénti díja. A növénytermelő társulások és szakcsoportok, ha, az alapszabályzat szerint működnek, a közösen termelt és közösen ér­tékesített áruk után nagyüzemi felárat kap­nak. A szőlő- és gyümölcstermesztő szakcso­portokat ugyancsak felár illeti meg a törvé­nyes' feltétetekkel. Több szakcsoport az ilyen jövedelemből közös alapot létesített, így a jelenleg meglévő 61 szakcsoport 459 047 fo­rint közös alappal rendelkezik. Ezt az össze­get munkaeszközök vásárlására fordítják. Fe’árat fizet az illetékes vállalat a baromfi- tenyésztő szakcsoport árujáért is. A megyé­ben sorjában alakulnak málna- és szamóca­termelő szakcsoportok, amelyek szintén fel­árral értékesíthetik termelvényeiket. A szakcsoportok jelentős szerepet töltenek be az ipar mezőgazdasági nyersanyaggal való ellátásában. Eddig a növénytermelő szakcso­portok 1436 Icát. holdnyi növény termelésére kötöttek szerződést 1507 holdon termelnek olyan növényféleséget, amelyet értékesítési szerződés útján, egy tételben adnak el. Ézért felárat is kapnak. A szőlő- és gyümölcsterme­lő szakcsoportok fejlődése is biztató. A meg­lévők nagy része új telepítéseket végzett, amelyen közös termelő tevékenységet foly­tatnak. A fokozatosság lényeges eleme: a paraszt- ember meggyőzése az összefogás előnyeiről, gyakorlati tapasztalatok alapján. A dolgozó parasztok szövetkezetekről vallott nézetei változatosak: az egyikre előbb hatnak a tsz pé dái, másokra egyelőre mérsékeltebb ha­tással vannak. Csököly községben például termelőszövetkezet is van, de működik nö­vénytermelő' és gyümölcstermelő szakcso­port, tejszövetkezet, hegyközség, vízgazdálko­dási, valamint talajjavító társulás is. Az egy­szerű szövetkezetekben tömörült emberek alacsonyabb fokon próbálkoznak a közös ter­meléssel. Ez a sok társulás nem akadályozza a termelőszövetkezet fejlődését, 'hanem előse­gíti azt. A fokozatosság elve ugyanis megkö­veteli, hogy az egyik egyszerű szövetkezeti formát idejében váltsa föl a magasabb szö­vetkezeti forma. Az fmsz-ek minden dolgo­zójának, választott vezetőségének legfonto­sabb kötelessége segítséget nyújtani ahhoz, hogy a falu egyénileg dolgozó parasztjai fo­kozatosan, de megértsék a szövetkezeti gaz­dálkodás előnyeit. Muesi György, MESZÖV-előadó. ______ ______ E bben a regényben megtörtént eseményekről számolunk be, csupán a szereplők nevét vál­toztattuk meg. (Szerzők.) Viktor Sutov a moszkvai rendőrség 19. számú Örsének ügyeleti szobájában ült, és csak félfüllel hallgatta, hogyan tesz jelentést telefonon ügyé­ről a főhadnagy. Alig egy órá­val ezelőtt három ismeretlen ember beült a taxijába, az egyik pisztolyt szegezett neki, és el­rabolták az egész addigi bevé­telét — még nem volt sok —, majd kihajították a taxiból, és ellopták a kocsit. A főhadnagy szájából szinte bántóan közöm­bösen és semmitmondóan hangzott az egész: beültek, ki­rabolták, ellopták... A hosszú pad, amelyen ült, keskeny és kényelmetlen volt. A mennyezetről lógó lámpán legyek ültek, a nyirkos sarkok­ból fertőtlenítő szaga áradt, s ez a rideg környezet még job­ban elkedvetlenítette. ... Az első utas egy középko­rú férfi volt. A Belorussziái pá­lyaudvar előtt szállt be, és a Pravda utcáig ment. A taxamé­ter három rubelt mutatott. »Ilyen rövid távra taxit venni, ki hallott ilyet?-» — dohogott magában. A Szovjet Szálló előtt fiatal pár intett. — Hová? — kérdezte Sutov. — Mindegy — felelte az if­jú. Aztán kis töprengés után hozzátette: = A legjobb lesz talán végig a körúton. — Tud­ja — hajolt a sofőr füléhez —, nincs hol egy kicsit kettesben lenni. Magának úgyis mindegy hová, nem? Végeredményben igaza volt, mi köze neki ahhoz, hová pa­rancsolnak az utasok? Fő, hogy a taxaméter minél többet mutasson. A kereszteződésnél pár per­cet álltak, aztán az autó neki­lendül, és nyílsebesen suhant végig a Leningrádi úton. A Majakovszkij térnél Sutov jobbra fordult, és szép. lassan elindult a Szadováján. Az egyik kereszteződésnél véletlenül felpillantott, és a tükörben látta, hogy azok ott a hátsó ülésen csókolóznak. A Kaluga téren ismét felpillan­tott: ugyanaz a kép. »Kíváncsi vagyok, mennyibe kerül nekik egy-egy csók?» — gondolta. A Kurszké pályaudvar előtt a fiú megállította és előszedte az erszényét. Alig volt elég a pénze, az utolsó rubelt apróban .szedte össze a zsebéből. Háromnegyed kilenc múlt ■ tíz perccel; nemrégen kezdett. Valaki energikusan felrán­totta az ajtót, és egy fiatalem­ber préselte be magát az ülés­éé. Két másik hátra ült. — A Jaroszlavi útra, az Északi pályaudvarhoz, de gyorsan! — A fiatalember fel­hajtotta gallérját, és kényel­mesen elhelyezkedett. Világos­szőke fürtjei engedetlenül ki­buktak a sapka alól. Arcán mély sebhely húzódott végig. A Vörös Kapunál befordulva átvágott a Komszomol téren, aztán a Perejaszlavkán át ki­hajtott a Mescsanszkajára. Amikor elhagyta a Rigai pá­lyaudvar hídját, rákapcsolt a sebességre. Elszáguldottak a Mezőgazda­sági Kiállítás főbejárata előtt, áthajtottak a sínek fölött az új hídon, elhagyták az Északi-pá­lyaudvart. — Tovább — intett a mellet­te ülő utas. Sutov kezdte magát kelle­metlenül érezni. Újabb öt kilométert tettek meg. — Hol álljak meg? — kér­dezte. — Mindjárt itt, jobboldalt. Sutov lefékezett. — Akkor megérkeztünk. Egyetlen ház sem látszott a közelben. Vagy háromszáz méterrel odébb pislákolt csak halványan egy lámpa. — Tizenkét rubel — mondta Sutov, és ebben a pillanatban észrevette, nem is, inkább megérezte, hogy egy pisztoly csöve mered felé. — Ne moccanj! A figyelmeztetés teljesen fe lesleges volt. Sutovnak végig futott a hátán a hideg. Ebéen a pillanatban valaki Mintegy 2,51 millió forint forgalmat bonyolított le a múlt évben a zákánya földművesszövetkezet tüzelő- és építőanyag-telepe. A környék lakossága a nagy­arányú építkezéshez itt vásá­rolt mag például 700 000 tég­lát, 12 vagon meszet, 200 000 cserepet, 2 vagon palát, 161 vagon cementet és mintegy 40 köbméternyi fenyő fűrészárut. Simon József, aki nyol­cadik éve vezeti a telepet, nem emlékszik hasonló forga­lomra. Az eladott anyagok mennyisége is mutatja: meg-1 nőtt az építkezési kedv, s van is miből fedezni az igényeiket Zákányban és környékén. hátrarántotta és lenyomta a hátsó ülésre. Karját hátracsa­varták, ledöntötték, és az egyik ráült. Közben az autó megfordult, és puhán suhant tova az asz­falton. Nyilván a sebhelyes ült a volán mellé. Visszafelé men­tek — ez volt az egyetlen, amit Sutov meg tudott állapí­tani. Látni nem látott semmit, arccal lefelé feküdi. Ellenállás nélkül, mozdulat­lanul hagyta, hogy átkutassák. Még a kabátját is lerángatták, annak a zsebében voltak az iratai. A sebhelyes szótlanul hajtott, a kereszteződéseknél szabályo­san fékezett. A másik kettő sem beszélt. Csak egyszer szólalt meg az egyik: — Óvatosabban, itt nem Ve­het balra fordulni! Az autó lassított. Sutovot felemelték. — Eszedbe ne jusson kiálta­ni, amikor földet érsz — fi­gyelmeztette hátrafordulva a sebhelyes. — Ha csak meg­mukkansz, golyót kapsz. Sutov nekicsapódott az asz­faltnak. Az autó alig tíz centi­vel mellette suhant el, majd­nem súrolta a hátsó kereke. A sarkon befordult egy vil­lamos. Sutov feltápászkodott, és elindult a megálló felé, majd amikor észrevett egy rendőrt, gyorsan odasántikált. Mindezt pontosan beírták a jegyzőkönyvbe. Az eset lénye­gét a főhadnagy telefonon je­lentette a főkapitányság ügye­letes tisztjének. Mikor aztán túl voltak a szükséges formalitásokon, a fő­hadnagy felállt az asztal mel­ói, s odalépett a sofőrhöz. Alakulóban van a takarékszövetkezet Öreglakon (Tudósítónktól.) Megyénkben az elmúlt év­ben 1.8 takarékszövetkezet munkálkodott azon, hogy a falu népe ne legyen kénytelen pénzkölcsönt uzsora kamatra magánosoktól felvenni. Ezek a kis falusi bankok gyűjtötték össze a parasztság fölösleges pénzét, a betéteket, és nevel­ték takarékosságra a falu dol­gozóit. A szervezési munka tovább folytatódik, öreglakon a föld­műves sző v atkeze t irányításá­val megkezdték megyénk 3 9. takarékszövetkezetének alakí­tását. Eddig 98 paraszt, terme­lőszövetkezeti tag és más dol­gozó írta alá a belépési nyilat­kozatot. s fizette be a 100 fo­rintot részjegyre. Horváth József, az £m:z felvásárlója egyedül 56 tagot nyert meg a falusi bank gondolatának. Vele együtt K o- vács József, az fin.sz elnö­ke, Kádi Béláné fimsz-i dolgozó és Kiss István igazgatósági tag járták sorba a falu családjait, és toborozták a híveket a takarékszövetke­zetnek. Azt szeretnék elérni a taka­rékszövetkezet szervezői, hogy legalább 150 taggal alakíthas­sák meg megyénk idei első fa­lusi bankját. Úgy számítanak, hogy január 22-én összehív­hatják az alakuló közgyűlést, és utána megkezdheti mun­káját az öreglakd takarékszö­vetkezet is. Jól dolgozik a nagyatádi fmsz A nagyatádi járás földmű­vesszövetkezetei tavaly 1 mil­lió 200 ezer forinttal több érté­kű terményt és terméket vá­sároltak fel, mint 1957-ben. Burgonyából 700, zöldségből pedig 20 vagonnyit továbbítot­tak. — Folytatjuk üres síé csak a Somogy megyei Épsiiefszerelő Vállalat ígérete? Gyékényesen a múlt évre tervezték a falu vezetői a még sötét két-három kilométernyi útszakasz villamosítását. Ja­nuár 22-én levelet írtak a Somogy megyei Épületszerelő Vál­lalatnak, s kérték, hogy végezze el a szerelési munkálatokat. Egy hét múlva küldött válaszlevelében a vállalat a követke­zőket írta: »Folyó hó 22-én kelt fenti számú átiratukra. vála­szolva értesítjük címet, hogy a munkát folyó évben elvállal­juk», s írják még, hogy a közeljövőben szakembert küldenek a helyszínre, hogy megállapítsa a tennivalókat. A közeljövőből a mai dátumhoz közelmúlt lett, ugyanis csak november végén jelent meg a vállalat mérnöke a villa­mosítandó terület feltérképezése végett. Tájékoztatása szerint a vállalat hamarosan elkészíti a tervet, a költségvetést és a szerződést, s megkezdődik az építkezés. A tervek, a költség- vetés és a szerződés azonban még a mai napig sem készült el, vagy ha elkészült is, a Gyékényesi Községi Tanács nem tud róla. Egy 1958. december 20-án megírt levél adott hírt a gyé­kényeseknek az Épületszerelő Vállalat létezéséről és a mun­ka megkezdésének körülményeiről. »Értesítjük önöket, hogy az ÉM 4. sz. épület elemgyárától 1959. január hónapban fog érkezni az önök címére 50 db. G. típusú betongyám. Kérjük ezen vagont kirakni, a villamosításhoz elszállítani.» Ennyi a levél lényege, és 1959. január 15-én is várták még a vagont Gyékényesen. A község lakói — jogosan — méltatlankodnak, annál is inkább, mert az oszlopokat részben a gazdák adták össze, s a befizetett községfejlesztési hozzájárulásuknak még semmi eredménye nincs. Sokan a község vezetőit okolják. Mert ha a tanács nem nyugodott volna bele a halogatásba, hanem szer­ződést köt a vállalattal, akkor a kötbér kifizetésének veszélye bizonyosan ösztönzi a vállalatot, az építkezés mielőbbi meg­kezdésére és befejezésére. Feltétlenül el kell azonban marasz­talni az Épületszerelő vezetőségét. Tudniuk kellett volna, hogy jut-e idejük rá, vállalhatják-e a megbízást, eleget tehet­nek-e ígéretüknek. Most már okvetlenül cselekedniük kááU

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom