Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-10 / 291. szám

Szerda, 1958. de ember 10. 6 SOMOGYI NÉPLAP Viszontlátásra februárban] A nyári tüzelőről is ilyenkor kell gondoskodni. készülődnék! Közösségre aligha illett vol­na még rá nagyabb hűséggel Ady Endre e néhány sora: »Éhe kenyérnek, éhe a szónak, éhe a szépnek hajt titeket«. Mióta láttam őket, azóta szün­telenül e sorok zsonganak bennem. Két hónappal ezelőtt szüle­tett meg a kaposvári Munkás Színjátszó Stúdió. Tagjai he­tenként két estet töltenék együtt Próbálnak, tanulnak, ismerkednek a versmondás, a színjátszás mesterségbeli tit­kaival. A széppel, hogy miután megismerték, továbbadhassák. Kik ezek a fiatal férfiak és nők, akiket az irodalom és a színpad szeretete forrasztott rövid két hónap alatt közös­séggé? Munkások, munkásnők, adminisztratív dolgozók. Veze­tőjük Miszlay István, a Csíky Gergely Színház rende­zője, aki láthatóan kedvvel vezeti a próbáikat: tanít ösz­tönöz, útmutatásokat ad. Tőle tudjuk, hogy a stúdió jelenle­gi tagjai alkotják a február­ban bemutatkozó Munkás Iro­dalmi Színpad magivát A mostani foglalkozáson és az eddigieken erre készülődtek Mai íróink számos új alkotása a Szépirodalmi Könyvkiadó jövő évi terveiben ' A Szépirodalmi Könyvkiadó jövő évi terve számos érde­kességet ígér klasszikusaink munkáiból s a mai irodalom új alkotásaiból egyaránt. A kiadó — a többi kiadóvállalat­hoz hasonlóan — felkészül a Tanácsköztársaság 40. évfor­dulójának megünneplésére. Ez alkalomból Pirkadása a ma­gyar égnek címmel antológiát bocsátanak közre, amely iro­dalmi visszaemlékezéseket tar­talmaz 1919-re. Tovább bővül a jövő eszten­dőben a magyar klasszikusok nagysikerű sorozata: napvilá­got látnak Apáczai Csere Já­nos, Bajza József, Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály, Kosz­tolányi Dezső, Babits Mihály válogatott művei. A Magyar Parnasszus sorozatban négy­kötetes válogatást adnak köz­re A magyai novella címmel, amely a Hét évszázad magyar verseihez hasonló gyűjtemény­ben tárja az olvasó elé elbe­szélő irodalmunk legjobb al­kotásait E sorozatban egyéb­ként kibocsátják Petőfi. Sán­dor összes verseinek újabb ki­adását és Radnóti Miklós köl­teményeit. A Gábor Andor- sorozat az író Véres augusztus című kötetével, a Jókai-ki- adás az Elátkozott család és a Barátfalvi Lévita című kö­tettel gyarapszik. Nagy Lajos alkotásaiból írók, könyv, ol­vasó címmel adnak ki újabb kötetet. Napvilágot látnak Heltai Jenő összegyűjtött ver­sei, Gárdonyi Géza Kék pille című novellás kötete és Ka­rinthy Frigyes Így írtok ti cí­mű gyűjteménye. Az élő írók műveinek sorá­ban Fehér Klára, Hegedűs Gé­za, Karinthy Ferenc, Demeter Imre, Bárány Tamás, Darvas József, Erdős László, Kolozs- vári-Grandpierre Emil, Ger­gely Sándor, Hidas Antal, Né­met László, Palotai Boris, Ri­deg Sándor, Szabó Pál, Szüdi György, Tamási Áron, Urbán Ernő, Juhász Péter, a költők közül Hajnal Anna, Juhász Ferenc, Kassák Lajos, Remé­nyi Béla és Simon István kö­tete szerepeL A szép és nagy feladathoz méltó az a huzigálom és lelke­sedés, amely a készülődőket áthatja. Amikor Mucsi Sán­dor a megtanult Csokonai- verssel lép a »(pódiumot-« jelző szoba közepére, hogy elmond­ja a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshaz-t, olyan fények vil- lóznalk a szemekben, amelyek csalhatatlanul azt vallják: lé­lekben segítenek az itt szerzett barátnak, kollégának, vele mondják a strófákat egymás­után a hallgatók. Legfeljebb az kivétel, aki előre tudja, hogy versmondásban ő követ­kezik, miután Miszlay rende­ző kellőképpen elemezte az el­hangzott produkciót. A fellép­ni következő memorizál. Meg­kapó, hogy itt senki nem sér­tődik meg. Nincs harag, maga- kéretés, ha a vezető újra kéri a verset. Újra és újra kezdik, és nem lehet ez másként olyan emberek között, akiknek mun­kájában a tudnivágyáis éhe a motor. Valóban nem is lehet megállás», míg egy-egy vers mondanivalója teljes ragyogá­sában kifejezésre nem jut az előadásban. Ugyanez érvényes aj igényesen összeválogatott fotobiztositAs Egy német biztosító társa­ság újabban biztosítást köt minden kár, sérülés vagy hi­ba ellen, amely fényképező­gépet érhet. A megkötött biztosítás lopás, tűz, sőt vil­lámcsapás ellen is védi a fényképezőgépet, kivéve az atomrobbantás okozta káro­kat. novelláikra, elbeszélésekre is. Maguk talán észre sem ve­szik, csak a stúdió . vezetője tartja szigorúan számon, mennyit tágult, szélesedett tu­dásuk, hogy szinte próbáról próbára szebben buggyan szá­jukon a szó, az anyanyelv hét­köznapjainkban oly sokszor elnyomorított muzsikája. Törkenczi Erzsébet a Kaposvári Textilművek dol­gozója. Tősgyökeres somogyi ízes beszédéiből következtetve- Ö a legnehezebb Móra-írás, a »Hiszek az emberben« előadá­sára vállalkozott. Talán az ő tudndvágyása a legmegkaipóbb. Hibátlanul tudja a nehéz szö­veget. Háta mögött ugyan ♦ még ott áll a leggyakorlottabb I előadóművészeket is meg- ♦ nyugtató súgó, de Erzsinek » nincs szüksége csak itt-ott a t segítségre. Februárra talán le-! tisztul beszédéről az a kis so- ♦ mogyi íz, amit most az ismerő-1 söknek kijáró mosollyal üd-í vözöl a hallgatóság. Míg Tör-í kenczi Erzsi Móra Ferencet idézi,, önkéntelenül arra gon­dolunk, vajha sok hivatásos művészünk ily szeretni való ügyet csinálna egy-egy fellé­péséből, s megtanulná az elő­adandó mű szövegét! Lám, míg a stúdió egy tagja még tanult, máris tanítani képes: példájával! Milyen lesz a februári be­mutatkozás műsora? Méltó a Munkás Irodalmi Színpad in­dításához! A magyar irodalom gyöngyszemei szerepelnek a műsorban: versek, novellák, elbeszélések, Ady—Reiniitz- dalok, és hogy a színjátszás sem mostohagyermek, azt bi­zonyítja a műsor egyik leg­többet ígérő része; Dobozi Im­re: Szélvihar című drámája-1 nak harmadik felvonását pró-j hálják még, készitik elő a feb-1 ruári bemutatkozásra. f Ezzel búcsúzunk a városunk! kulturális életében új színt» képviselő Munkás Színjátszó | Stúdió tagjaitól: viszontlátás-! ra februárban, amikor a lel-» kés, szép munka megtenni el-; ső gyümölcsét, az első sikert! í Megvárom a Nem vagyok ijedős, de megkövültén hallottam halá­lom hírét, miszerint nem érem meg az 1959. év nyarát, meg fogok halni. Most pilla­natnyilag az a kajánság sem csillapítja háborgásomat, hogy vélem együtt jó néhány gyanútlan embertársam leheli ki lelkét, s válik földbirto­kossá a város valamelyik te­metőkertjében. Meg kell hal­nom pediglen azért az eddig »hivatalból nem üldözendő« megrögzöttségemért, hogy sze­retek felnézni a napfényes, felhős vagy csillagos égre. (Ami azt illeti, nagyon sze­retem a tintaszínű alkonyato- kat is, amikor húznak a vad­libák.) Az égboltnézés suttyomban lett büntetendő cselekedet. Több ismerősöm kérdezte ag­gódva tőlem, néztem-e az égre december 1-től a mai napig. S mikor bevallottam, hogy bizony néztem, elsápad­va húzódtak messzebb tőlem mondván: — Akkor nem éred meg a jövő év nyarát! __ •> — De igazán, miért kell ne­ked I az eget bámulni! Elvégre is a földön élünk, az anyag emberei vagyunk — így egyik­másik szigorú hangon. S ismerőseim közül sokan máris úgy néztek rám, mint­ha a ravatalozó szökevénye volnék, aki tréfálkozva a ha­lállal visszajöttem az élők kö­zé. Végre sikerült megtudnom, hogy miért, kinek a jóvoltá­ból büntetendő halállal, ha — teszem azt — decemberi estén azért kémlelem az eget, vajon jól ki vannak-e fénye­sítve a csillagok. Mert ha a takarító angyalszemélyzet igen kifényesítette a világ­mindenséget, akkor reggelre fagy várható. Ezt az egysze­rű, de csalhatatlan időjóslást öregapámtól tanultam, és nem vagyok hajlandó lemondani gyakorlásáról. De hagyjuk ezt. Meg kell halnom (csak azt nem tudom, miért éppen a karácsonyt megelőző idő­ben lett halállal sújtandó évet cselekedet az égrenézés!), mi­vel XII. Pius pápa, mielőtt örök álomra hunyta volna le szemét, több jövendölést tett, s jóslásai közül a legrémüle- tesebbet most vette szájára a világ. A jóslat gyanús igéi szerint 1959 tavaszán ki fog törni a III. világháború, és mindazok elpusztulnak ebben a dúlásban, akik 4 december elseje és nyolcadika között az égre vetik akármilyen okból pillantásukat. E szabály nem ismerése nem ment megsér­tésének következménye, je­len esetben a halál alól. Ta­núsíthatják ezt sokan azok közül, akik szívükben ész nélküli ragaszkodással csügg- nek — de a mai napokban szemlesütve — az égen, s elszántan hiszik, hogy amit az elhalálozott egyházfejedelem mondott, az maga a szentírás. Arra véletlenül sem gondol­nak, hogy szegény Piust ha­lállal küszködő lázálmaival egyetemben eszközül használ­hattak fel a félelemkeltést? azok, akik akkor élik gyöngy­életüket, ha körülöttük rom­halmazzá lapulnak a váro­sok, temetővé változik a ter­mő jmezö. A »bizonyosan« ki­törő háború híre éppen most borzongatja az együgyűeket, akik számára a pápa szava is­ten szava. És sokan nem res­tellik most híresztelni a so­kakat érintő »halálos ítéle­tet^, a karácsony, a béke, a családok meghitt ünnepe előtt. Mindig megdöbbent, ha az emberi nagyság helyett a lea- sötétebb ostobasággal kerülök szemtől szembe. Azellen pe­dig tiltakozom, hogy sok em­bertársammal együtt máris halálhíremet költsék. Eszem ágában sincs meghalni addig, míg meg nem látom, ki nem próbálom, milyen is kommu­nizmusban élni! Ahol majd az akkori gyerekek legfeljebb anekdotás könyvből olvasnak jóslatokról és egy eb :k­nem is kevés szégyenkezéssel, hogy szüleik, nagy szüleik fan­tasztikus mendemondák, bal hiedelmek világában éltek. László Ibolya ÉRDEKESSÉGEK ^URCSASÄGOK VIRÁGOKKAL JÖTT — ÉKSZEREKKEL TÁVOZOTT Renée Molinder elvált asz- szony egyedül élt párizsi la­kásában. Ismeretlen férfi­A Pedagógus Szakszervezet kaposvári járási Bizottsága ál­tal nemrég rendezett tanulmá­nyi kiránduláson 25 kaposvári és járási pedagógus vett részt. Szeretnénk az élmények gaz­dag tárházából valamit eljut­tatni azoknak, akik nem jö­hettek velünk. Tanulmányi Htunk első ál­lomása Szigetvár. Sokan már nem először járunk itt, mégis — csakúgy, mint a többiek — kissé meghatódva olvassuk a Zrínyi emlékműre vésett so­rokat: »-Honfi! Ha fellépendsz düledék várára Szigetnek, sír­va ne említs szót sajnos el­este felöl.« Az évszázadokkal ezelőtt lejátszódott dráma Kirándulás A TÖRTÉNELEMBE tulnia kell. S »áU rettenthetet- fás megjegyzések. Megborzon­lenül Zrínyi nagy gondokon«. Tudja, és érzi a harc komoly­ságát. Kipróbált katonái is felkészültek az élet-halálharc- ra. A hősiesség ellenére is győzött azonban az óriási túl­erő. A hős vezér és mint megannyi halál rontot­tak ki a végső harcra. Azóta évszázadok teltek eL Itt sétálunk most a csendes gunk. Sötét, nyirkos odúkban, egykori jobbágyok börtönében gított utcák elnyelnek képei jelennek meg emlékeze- romok között. Áhítattal lepke- tünkben. dünk a bástyákon, amelyeken 1541... Szomorú, sötét kor- egykor hősök ontották vérü- szak. Buda elveszett, s a fél- két. Bemegyünk a múzeumba, holdas zászló egyre több bás- Csendesen nézegetjük a tyán lengedez. Szükség van fegyvereket, s — talán minden várra, amelyben még jobban, mint gyermekkorunk- hű magyar hazafiak élnek, ban — szeretnénk nemcsak te- Szigetvár nagyon fontos bás- kintetümkkel, hanem kezünk- tya. Horváth Márk halála után kel is megsimogatni egy-egy Zrínyi Miklós lesz a vár ka- buzogány vagy lándzsa nyelét, pitánya. Egy nagy, szent cél- Sok tapasztalattal és érzel- ja van: megállítani, pusztítani mekben gazdagabb szívvel m- a törököt. Vezetésével, szer- dulunk tovább. Nemsokára vezésével egyre erősödik a előttünk magasodik a büszke vár. E »rozzant kis akol«-rál Siklós vára. Csodálkozva <— e düh sugallta elnevezés szemléljük a Kán nemzetség, a ellenére is — így írt ebben az Garaiák, majd a Herényiek időben (1561) IL Szelim: »... négy egymással össze­függő erős várból és kerített erődből áll, amely ritkítja párját a föld kerekségén, és amely telistele volt alávaló gyaurokkal, s jól megrakva ha­lált okozó és az ítélet napját előidéző ágyúkkal.« A török elhatározta: Szigetvárnak pusz­egykori fellegvárát. Az első percekben — e jó állapotban lévő épületet látva — nem is érezzük annyira a múlt lehe­letét, mint Szigetvárait. Kíváncsian nyitunk ki egy jelentéktelennek látszó ajtót vagyunk. A négy méter vas­tagságú falakba vájt kicsi nyí­láson nem jön be a fény. Megnézzük a »korszerű« kín­vitézei zóeszközöket. Most már na­gyon is érezzük a múlt szelét. Meglegyintett bennünket, és eszünkbe juttatja, hogy nem­csak a törökök voltak ellensé­geink. E komor börtönök la­kói az »úri szittyák« rabszol­gái voltak. A hatalomért civa­kodó gőgös uraké, akik dühös régi acsarkodásukban néha ugyan még egymást sem kímélték, de a nemesi börtönökben (ilyen is van itt) már kemencét is rak­tak. Nehogy megfázzanak urak! Ezután megnéztük egy örgg népművész alkotásait, ame­lyeket a vár termeiben állítot­ták ki. Bejártuk a termeket, ahol a büszke urak lakosztá­lyaiból megmaradt csodálato­san szép bútorok tanúskodnak a pompáról és gazdagságról, a kevesek kiváltságáról. íme, a fény és árny. A kertben vagyunk. A sötét börtönökben és fényűző szo­bákban felgyülemlett ridegsé­günk felenged, amikor a hős magyar asszony, Kanizsai Do­a vár egyik bejáratánál. Né- rattya híres várkertjének he­hány lépést haladunk lefelé, s lyét nézegetjük. Tele van szí- egyszer csak elnémulnák a tré- vünk érzelmekkel, agyunk új gondolatokkal, benyomásokkal, amikor innen is elbúcsúzunk. Nemcsak Zrínyire és Kanizsai Dorottyára emlékezünk, ha­nem a sötét börtönökre is. Ne­héz szavakba önteni a gon­dolatokat, amelyeket a régi bástyák, a sötét, nyirkos fa­lak ébresztenek bennünk. Pécsre érkezünk. A kivilá- ben­nünket. Hatalmas tömeg hul­lámzik az utcákon. Elindulunk az áradat felé megnézni, mi történt. Hirtelen nagyot dob­ban szivünk. Velünk szemben, a sok ezres tömeg első sorában mosolyogva, beszélgetve halad Kádár János elvtárs. Megfordulunk, és megyünk a tömeggel. Hová? Talán a szín­házba, talán egy térre! Nem tudjuk. De nem is ez a fontos most, hanem az érzés, a gon­dolat, amely így öltött formát: »Ez a történelem. Ennyit nőt­tünk, íme, eddig jutottunk el.« A »régi dicsőség«-re való uz visszaemlékezés öröme mel­lett boldogom érezzük saját erőnket is. Tudjuk, hogy nem elég a ki­ontott vérért könnyel áldozni, meg kell mutatni, hogy mi is tudunk harcolni a bástyán, amelynek őrzése, megvédése a mi feladatunk. Nem szabad egy pillanatra sem meginog­nunk, s elfelejtenünk a költő szavait, aki mindnyájunknak, minden pedagógusnak mondja: »... Taníts, nevelj, Hatalmas szenvedély lobogjon benned, S győzni fogsz, ne- féljh Tóth Irén, Laczó Elemér tanárok. hang hívta fel telefonon: »Rövidesen virágokkal je­lentkezem«. Fél órával később egy fér­fi csöngetett az asszony aj­taján, és hatalmas virágcso­korral a kezében belépett a lakásba. Szempillantás alatt egy karszékbe lökte az asz- szonyt, közben egy másik látogató is beállított — ke­zében géppisztollyal. Az asszonyt megkötözték, és betömték a száját. Tehe­tetlenül kellett végignéznie, hogy a két férfi kifosztja a lakását, 700 000 frank értékű ékszerrel és 50 000 frank készpénzzel távozik, és rá­adásul — elviszi a virág­csokrot is! CHumamité) LEÄNYANYA adoptálja SAJÁT GYERMEKÉT Egy angol felsőbbfokú bí­róság nemrégen hozott íté­letében engedélyezte, hogy egy leányanya örökbe fo­gadja saját kétéves, házas­ságon kívül született leány­gyermekét. Az indokolásban kifejtik, hogy ezáltal a gyer­mek mentesül a törvényte­len születés társadalmi hát­rányai alól, és az angol tör­vények szerint élvezi a tör­vényesen született gyermek normális státusát. Angol jogászok véleménye szerint az elvi jelentőségű határozat általános alkalma­zásával gyakorlatilag meg­szűnnék Angliában a házas­ságon kívüli születés társa­dalmi és jogi hátránya. (Daily Express) FOGADÁSBÓL MEGETTE AZ INGÉT Az amerikai Havard egye­tem vegytanprofesszora, J. D. Taylor elvesztett egy fo­gadást, és ezért vállalt köte­lezettségének megfelelően kénytelen volt megenni sa­ját ingét A kíváncsi érdek­lődőknek elárulta az rást. »Az inget enyhe sav« ban feloldottam, a sav ár­talmas összetételét semlege­sítettem, majd az egészet né­mi narancslével és cukorral ízesítettem. Ilyen módon könnyedén megittam a ke­veréket anélkül, hogy a leg- . csekélyebb mértékben meg­terheltem volna vele a gyom­romat Hogy zoknikkal is meg tehet-e csinálni ugyan­ezt, arra még nem jöttem rá«. (Stern) MÉG SOKRA VIHETI A 18 éves Penelope Coe- lent nemrég Londonban vi- lág-szépeégkirálynővé vá­lasztották. A fiatal hölgy, úgy látszik, nemcsak ifjú és szép, hanem jó érzéke van a pénz értéke iránt is. A »Miss World« vá­lasztás 6000 svájci frankot hozott a dél-afrikai lány konyhájára. — Mit csinál majd a pénz­zel? — kérdezte egy kíván­csi újságíró. — Dél-Afrikában fémipari részvényekbe fektetem — hangzott a gyors és szaksze­rű válasz, — Már van né­hány' részvényem, és szeret­ném növelni a számukat Szamárság lenne elkótyave­tyélni a pénzt; okosan aka­rom kezelni. Coden kisasszony azután alaposan végigtanulmányoz­ta televíziós szerződéseit, s csak miután meggyőződött róla, hogy előnyösek, írta alá azokat. Egyes ifjú újságírók flört- kísérletei számára elérhetet­len maradt: »Bocsássanak meg —1 kérte barátságosan mosolyogva —, de rengeteg szerencsekívánó táviratot kaptam, s ezeket ábécé sor­rendbe kell raknom, hogy megválaszolhassam őket«. A szakszerű ifjú hölgy még nagyon sokra viheti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom