Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-12 / 293. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1958. december fi. Két termelőszövetkezet egyesüléséből — 173S holdas gazdaság Zárszámadás a pusztakovácsi Dimitrov Tsz-ben Jelentős ünnep színhelye /olt a minap délután a pusz- .aikovácsi Dimitrov Tsz kultúrterme: a szövetkezet közgyűlésén hirdették ki a zárszámadás eredményét, és mondták ki az egyesülést a •cürtöspusztai Latinka Tszszel. Az ünnepségen megje- ent Szigeti István, a marcali járási pártbizottság titkára, Takáts András országgyűlési képviselő, a Marcali Gépállo- nás igazgatója, Kula József, 1 járási tanács elnökhelyettese és Molnár Imre, a járási tanács mezőgazdasági osztály- vezetője is. A kora délutáni órákban divatos ruhájú fiatalok, csinos öltözékű asszonyok és meglett korú férfiak töltötték meg a termet. Itt voltak a termelőszövetkezet gyótapusz- tai üzemegységének tagjai, két óra körül pedig megérkeztek a kürtöspusztaiak is. A kibővült nagy család tehát együtt volt. Puskás József, a Dimitrov Termelőszövetkezet elnöke üdvözölte a megjelenteket és első napirendi pontként a tsz elmúlt éri eredményeit, fejlődéséit ismertette. Elmondotta a többi között, hogy az év elején mindössze 294 hold összterülettel rendelkező tsz jelenleg 697 holdon gazdálkodik. Ezen belül kéthol- das halastó és 10 hold erdő is tartozik a gazdasághoz. A taglétszám alakulásáról szólva megemlítette, hogy a terv- készítés időszakában 32 taggal működő szövetkezet jelenleg 62 taggal zárja az évet. Az év közben történt felfejlődés természetszerűleg akadályozta is a terv teljesítését. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy ennek, valamint a rendkívüli aszály ellenére a tervezés — főképpen a növénytermesztésben — jónak bizonyult, és a szinte próbatételnek számító év a gazdaság megerősödésével zárul, s a tagok is megtalálták számításukat. Az egyik legjelentősebb eredmény — hangsúlyozta az elnök —, hogy a 3004-es határozatban biztosított különböző lejáratú beruházási hiteleken kívül a tsz-nek semmiféle kötelezettsége, adóssága nincs, és jelenleg 521 ezer forint értékű vagyonnal rendelkezik. — Sikerült megvalósítani a merész tervezésű 3000 literes fejési átlagot is, így a belső felhasználáson kívül 81 ezer liter tej került eladásra. A tsz sertésállománya 30 anyakocával szaporodott, s jelenleg 80 marhát hizlalnak szerződésre. Puskás elvtárs ezután ismertette az egy munkaegységre jutó részesedést, megjegyezte, hogy a kiosztásra kerülő termény mennyisége és pénz összege valós alapból fakad. A munkaegység természetben juttatott és készpénzben kézhez kapott együttes értéke 50 forint 4 fillér. A beszámoló után az elnök a két tsz egyesülését tárta a közgyűlés elé. Hangsúlyozta, hogy az egyesülés nem teszi tönkre a szövetkezetei, sőt, szilárdabb gazdasági alapot teremt az így már 1735 holddal rendelkező gazdaságnak. Ezután pedig mind a Dimitrov, mind a Latinka Tsz vezetősége bejelentette lemondását. A gyűlés vezetését Éder Pál korelnök vette át, s háromtagú jelölő bizottságot javasolt Amíg a bizottság elvonulva végezte munkáját Szigeti István, a járási pártbizottság titkára szólt a közgyűléshez. Elmondotta, hogy a gyótapusztai, valamint a libickozmai üzemegységgel a megye egyik legnagyobb szövetkezete működik Pusztakovácsiban, választotta meg: Puskás József, Éder Pál, Peresztegi Péter, Laskai János, Forró Lőrinc, Misa József és Kristóf Jenő. Egyszerre lendültek magasba a kezek, amikor Puskás József elnökké választását terjesztette be a bizottság, és nagy örömmel vette tudomásul a tagság, hogy Kristóf Jenő, a marcali járás főagronó- musa hasonló minőségben szövetkezetükben kíván dolgozni. Az újonnan megválasztott vezetőség megbeszélésre vonult vissza, majd röviden megtárgyalta « jÖYŐ év terveit, s ezt a közgyűlés elé terjesztette. Eszerint a tsz célja a jövő évben is az állattenyésztés fejlesztése. Evégből 110 sertés és 225 szarvasmarha hizlalására kötnek szerződést. U j kezdeményezésként baromfi- tenyésztéssel kívánnak foglalkozni. Egyelőre 3000 naposcsibét és 500 felnőtt baromfit vásárolnak. Végül az elnök — hivatkozva a tsz jó hírnevére — az egyesült szövetkezetnek a Dimitrov nevet ajánlotta, amit a tagság egyhangúan el is fogadott. Ezután következett a nap »fénypontja«, a munkaegységekre jutó készpénz kiosztása. Fegyelmezetten, egymás után járultak a borítékokkal megrakott asztalhoz a Dimitrov tagjai, zömmel volt cselédek, kisparasztok. Varga Imre, aki másodmagával dolgozott, 24 600 forinttal távozott az asztaltól. Buzsák József júniusban belépett, volt 14 holdas középparaszt 18 500 forintot kapott. Szőke János négy borítékban vette fel munkája ellenértékét. Rövid számolgatás: 8193 forint a tartalmuk. — No, eh- Kérte ' ^ez még hozzájön 12 ezer fo- . . . . , . . rint előleg meg a természetbea tagságot, hogy mindenki úgy | ni. Érdemes volt dolgozni - fogjon munkához, mintha már teszi hozzá elégedetten A JÓ MUNKA DICSÉRETE évtizedek óta e közösségben dolgozott volna. A közgyűlés ezután a jelölő bizottság javaslatára a következő vezetőségi tagokat A pénzkiosztás után a »nagy család« vacsorához ült, és vidám hangulatban együtt szórakozott a hajnali órákig. Paál László EGYSZERŰ EMBEREK, harcosok. A tegnap és a ma, a múlt és jelen edzette őket azzá. A nép sűrűjéből jöttek, oda tartoznak ma is. Huszonöt-harminc vagy még annál is több «munkában eltöltött esztendő áll mögöttük. Közülük többnek őszbe csavarodott a haja, arcára mély barázdákat szántott az élet. Kezük eres, a munkások keze ilyen. A nép egyszerű fiai ők, kommunisták. Ünnepelnek. Öröm, boldogság mosolyog az ötvenkilenc éves Száméi Dezső elvtárs sovány arcán. Sok-sok régi harc öreg tanúja ő. De mit is mondok? Öreg? örök fiatal! Hát megöregedhet az, aki egész életében a népért dolgozott? Akkor is a népért, amikor csak a legnagyobb titoktartás, állandó életveszedelem közepette tevékenykedhettek a kommunisták. S nem fiatal-e, aki ősz fejjel, a tetemes munka mellett is nekifog a tanulásnak, hogy pótolja, amit a múltban el kellett mulasztania, önszorgalomból, magánúton elvégezte a hetedik általánost, s amilyen fürge, tán még a nyolcadiktól sem riad vissza. Vannak itt olyanok is, akik már 1919-ben a kommunisták közé tartoztak, már akkor hozzáfogtak annak a nagy műnek az építéséhez, amelynek alapjait csak egy negyedszázaddal később építhettük betonszilárd alapba. Tudják ők valamennyien a fiatalokkal együtt, hogy ma is — ha más körülmények között is, de —, harccal, küzdelemmel, áldozat- vállalással jár életük. Ma is nagy szükség van a kommunista helytállásra, a felvilágosító szóra, hiszen a harcnak, ma már van látszata, az épülő szocializmussal szépül, változik a nép élete, az ország, a társadalom arca. SZERDÁN ESTE ezt, a mostani áldozatvállalást ültek ösz- sze ünnepelni Beloiannisz utcai párt-klubjukban az I. sz. területi p árta Lapszervezet kommunistádnak legjobbjai. Boross Gyula párttitkár mondta: »A legnehezebb hivatás, amit ember vállalhat, a közösség, a nép hűséges szolgálata. Azok vannak itt, akik a kommunista helytállás szép példáját adták a nemrég LeVa^zíllj -Ardamafalá] Fordította: Lajos Géza 16. ■— Várjon, várjon, engem nem az az író érdekel, hanem Volszkij professzor, a Legfelső Tanács küldötte. Nála nem járt? — Professzor! •— kacagott Gorbilev. — Professzorok ezek mind. Beállít egy hús-vér ember az íróhoz, elmondja, hogy szélhámos kalandorok ki akarják készíteni, az meg csak kidob, anélkül, hogy meghallgatna. Most aztán itt állok meg- fürödve, a szövetkezetből kidobtak. Professzor! Fúj! — Várjon csak, hogy hívják azt az írót? Gorbilev mérgesen legyintett: — Ki tudja? Különben is tudni se akarok róla. Csizmában jár a nép között, s ugyanakkor utálja a népet. Szintén professzor! — No, igen, igen, tehát Volszkij professzornál a városi tanács épületében nem járt? •— Nem. Nem volt rá időm. Tehát magát se érdeklik a mi »cápáink«? Vagy ha ezt a cápát elnöknek hívják, nem lehet ellene semmit se tenni? — Ne nyugtalankodjék Kitin Jergenyevics... — Potapov kitépett egy lapot a noteszéből, s ráírt egy telefonszámot. —• Holnap hívja fél ezt a számot, akkor azonnal fogadják, s mindent elintéznek. Most, megbocsásson, de mennem. kell... — Mindent elintéznek? « forgatta Gorbilev hitetlenkedve a papírt. —* Ismerem én Potapov kiment az utcára, s beült a gépkocsiba. A sofőr begyújtotta a motort. — Várj csak, Kolja, hadd gondolkodjam előbb ... Potapov mereven nézett maga elé, emlékezetét erőltette. Ez a titkolódzás felkeltette Potapov gyanakodását, s megkérte a háziasszonyt, hogy kövesse a házba. — Beszédem van magával... Kezdetben döcögősen indult a beszélgetés, de Potapov kérGorbilev egyik mondata meg- éléseire az asszony elmesélte legyintette tudatát, de nem ra- a különös történetet, gadt meg benne, tova suhant. Újra végiggondolta beszélgetésüket, s rájött, mi volt az: »Csizmában jár a nép között«. — Várj meg, Kolja, bemegyek még ebbe a házba. Potapov kiszállt a kocsiból, s bement Adalija Petrovna Gurko házába, miközben azon törte fejét, hogyan magyarázza meg jövetele célját. Adalija Petrovna ruhát teregetett az udvaron. Amikor a feléje tartó Potapovot meglátta, rögtön sejtette, hogy csakis Okajemovot keresheti, s határozottan eléje ment. — Kit keres? —» kérdezte mérgesen. — Egy író lakik magánad, azt szeretném meglátogatni. ■— Grigorij Makszimovicsot? ™ Igen. — Az írónőik minden oboa- sója ismerőse is egyben «-s — Talán ismerőse neki? mosolygott nyájasan Poíapon. — Elutazott — bökte ki barátságtalanul Adalija Petrovna hosszú szünet után. ís Mikor? s— Tegnap. 5-» S hová? — Mi köze hozzá? Elutazott és kész. ■— Adalija Petvet ír a fiamról, aki hősi halált halt a háborúban. — Jó ismerősök voltak? Adalija Petrovna elmesélte, hogyan ismerkedett meg Oka- jemov családjával, s azt is, hogyan jelent meg házában a »halottaiból feltámadt« Oka- jemov. g V JL ^ * Gm v /dr zajlott országgyűlési képviselő- és tanácsválasztások előkészítésében. Elvitték a párt szavát a választópolgárokhoz. Gyűléseiken, házi agitációkon vettek részt, szívesen vállalták a rengeteg fáradsággal járó különféle bizottsági tagságot. Azok vannak itt. akik az ezerkilencszázötveohatos ellenforradalom után az elsők között voltak a párt talpraál- lításában. Hányszor találkoztunk akkor még a becsületesek részéről is megnemértés- sel, kétkedéssel, de biztosak voltunk dolgunkban, s nem riadtunk vissza a nehézségektől. íme, a termés, a fáradozás gyümölcse a választáson is megérett.« Egymásután hangzanak a nevek, s a jó munka dicséretéképpen a párttagok az asztalhoz járulnak, hogy átvegyék az anyagilag ugyan nem nagy, de annál nagyobb erkölcsi értékű könyveket, okleveleket, a pártvezetőség és a felsőbb szervek jutalmát. Amikor Fehér elvtárs a városi pártbizottság képviseletében átadta a párttitkárnak, Boross Gyula elvtársnak a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által kiállított oklevelet, a dörgő tapsiban benne volt a párttagság elismerése is azért a derekas munkáért, emelyet Boross elvtárs — különösen az ellenforradalom után — kifejtett a városban. Az X. sz. területi pártszervezet az elsők között mozdult meg, s az idetartozó kommunisták hangos szóval, tettekkel segítették az elindulást a nehéz napokban. A TERÜLETI PARTSZERVEZET tagjai közvetlenül kapcsolatban vannak a lakossággal, azokkal, akik között legtöbb idejüket töltik, ahol életüket élik, azért is van nagy 'becsülete a területen végzett pártmunkának. Erről szólott Csákvári János elvtárs, a pártbizottság titkára is, amikor átadta a végrehajtó bizottság elismerését a párt- szervezetnek. A munka még sok, a bizalomért még több bizalmat kér a lakosság, még nagyon sok elvégzendő munka vár a területi pártszervezet tagjaira. Ki vonná kétségbe, hogy ezek az emberek megbirkóznak a további feladatokkal is? Varga József — Mikor érkezett? — kérdezte Potapov, s feszülten leste a választ. — Két héttel ezelőtt, vasárnap. — Reggel? Este? — Úgy szürkület után. — Aha ... Értem ... Adalija Petrovna nem tudta, — Tehát a neve Okajemov, miről van szó, de érezte, hogy Grigorij Makszimovics Okaje- valami nincs rendben __ m ov? Nem hallottam még — Ne izguljon, Adalija Pet- ilyen nevű íróról... . rovna — nyugtatta meg Pota— Csak azután tudtam meg, pov az asszonyt, miközben hogy író, amikor megérkezett egész bensője remegett arra ide. A háború előtt építész- a gondolatra, hogy itt lakott mérnök volt. Most pedig köny- az ellenség. — Tehát tegnap utazott el! — Igen, igen... Azt mondta, hogy egyik bajtársához utazik Borszkba. Történt talán valami? Vagy ... — Ne nyugtalankodjék. Mondja csak, amíg itt lakott magánál, mit csinált? — Folytatjuk — már az ilyet: »Majd meglát- rovna tüntetőén a fehérneműjük, majd elintézzük«. ceí megrakott lavórhoz ment. ifftUllHllé P z a hétfő reggel semmiben sem különbözött a töb- *- bt munkás hétköznaptól, csak fehér hidege volt harapósabb, mint az előző napoké. Az emberek frissebben siettek munkahelyükre, az időn kívül a hideg is sürgette lépteiket. A pincébe, ahol a napi aprófát hasogattam, még nem húzódott be a tél. Anti bácsi is kényelmesen baktatott le, kezében két szenesvödörrel. Álmosan rám köszönt, aztán esztendős szokás szerint megbeszélgettük a napi programot. így terelődött a szó a városi tanács alakuló ülésére. — Aztán rendes képviselőnk legyen! — kötötte telkemre Anti bácsi. Először magyarázgatni kezdtem, hogy én nem képviselője vagyok, hanem tanácstagja, de Anti bácsi nyakas magyarnak bizonyult. — Akire én szavaztam, az az én képviselőm, akárhogy is hívják! Akarva—akaratlan a nap folyamán többször is eszembe jutott, hogy itt, a mi csendes kis városunkban is sok ezer ember azt várja most, hogy akire nemrég igenjét adta, rendes képviselője legyen. És ki tudja, mi lakik az egyszerű meghatározás, a látszólag világos kívánság mögött? C most itt ülök a sokat látott, remekmívű, faburko- latú tanácsteremben. A gyenge téleleji fény sokszínűén sugárzik be a mozaik-ablakokon. Ünneplőbe öltözött tanácstagok várják helyükön az ünnepélyes tanácsülés kezdetét. Együtt a száztizenkettő! »A nép küldöttei!« Az irodalmi sznobok, a finnyás ficsúrok fintorgatva figyelnek fel nyilván erre a kifejezésre, és rendszerint a »sematikus« jelzővel intézik el. De hát az igazság akkor is igazság, ha sematikus! Én a száztizenkettő közösségében, kétkezi munkások, parasztok, orvosok, mérnökök, tanítók között érzem, hogy ez a közösség százszor kedvesebb népünknek, mint a »városatyák« egykori gyülekezete. Mert történelmi igazság, hogy több száz virilista városatya mellett is apátián árva volt városunk és tízezernyi dolgozója. Akinek csupán sematikus megállapításként cseng a mi társadalmi rendünk legigazibb demokráciája, nézze csak meg, milyen emberi közvetlenséggel beszélget őszhajú miniszterünk két egyszerű tanácstaggal, két országgyűlési képviselőnk szomszédaival; figyelje csak. hogy a párt első titkárának, a megyei tanács elnökének is van mindenkihez egy- egy kedves szava, és mutasson ehhez hasonlót a polgári világban! Virággal köszöntik gyermekeink a város első tanácskozását. Az erkélyen szimfonikus zenekar készülődik a tanács köszöntésére. A tele vendégsorok figyelemmel tekintenek a tanácstagok sorai felé. Az ünnepélyes hangulat József Attila kiteljesedett kívánságát idézi: »... föl kéne szabadulni már! S a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk.« Beszél a tanácskozás legidősebbje. Megfontolandó tanácsokat oszt a miniszteri vendég is: »A Párt vezeti az országot ... A Párt nélkül nincs népi hatalom ...De elért eredményeink a nép munkájának gyümölcse... A néppel mindent, a nép nélkül semmit sem valósíthatunk meg... Továbbra is az a helyes út, hogy munkánkban a Hazafias Népfrontra támaszkodjunk!« Négy esztendő munkájához ad útraváló hasznos gondolatokat a Párt megyei első titkára, a megyei tanács elnöke. Gondolataimban egymás mellé rakosgatom az okos útmutatást: »Teremtsünk eleven, emberi kapcsolatot a választópolgárokkal! ... Alkalmazzuk helyesen a párt politikáját továbbra is!... Ne ígérgessünk felelőtlenül, de tegyünk meg mindent, amire képesek vagyunk!... Ismertessük meg hároméves tervünket a város lakosságával, és mozgósítsuk körzetünk lakosságát a végrehajtásra!... Kívánatos lenne Kaposvár dolgozó parasztjainak mintaszerű termelőszövetkezetét megteremteni... Segítsük a helyi kezdeményezések kibontakozását!« Gondolatról gondolatra világosabban bontakoztak ki előttem tennivalóim körvonalai, küldetésem súlya és szépsége. M o, mérői volt szó? — érdeklődött Anti bácsi a kedd ' reggeli »pinceszeren«. — Megmondták, hogy hogyan lehetek Anti bácsi »rendes képviselője« — tréfálkoztam. De Anti bácsi komolyan fogadta a szót: — Akkor rendben van... No de majd meglátjuk! Rajta leszünk, Anti bácsi, hogy meg is lássa. Keikier Béta
