Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-14 / 295. szám
Vasamap, 19S8. toatw R 6 SOMOGYI NtPLAP Hogyan £ör£énke£e££? Amire egy 420 ezer forintos sikkasztás figyelmeztet Erdő mellett nem jó latent, j nokat rendelt, de ebből xnagálegaiiábbis a gyenge jellemű, gyenge akaratú embereknek. No, nem azért, mert **sok fát kell hasogatni1«, hanem mert az efféle embereik nem tudnak ellenállni a •‘kísértésnek, s azt hiszik — mivel nem őriznék minden fát —, hogy övék az erdő, és azt tehetnek vele, amit akarnak. Ezt hitte Pópity Jenő, az Észak-Somogyi Állami Erdő- gazdaság volt igazgatója, s ezt . gondolták bűntársai is. Ennek következtében 420 ezer forinttal károsították meg a népgazdaságot. Hogy hogyan? Erre ad választ a rendőrség társadalmi tulajdonvédekni osztálya, amely nemrégen fejezte be a nyomozást ebiben az ügyben, „Evés közben jön meg az étvágy" Pöipity Jenő 1954-ben került az erdőgazdaság élére. Egy ideig jól dolgozott, becsülettel ellátta munkáját. 1956-ig nem is volt vele baj. Igazgatói teendőin kívül méhészkedéssel is foglalkozott. Az első szabálytalanságokat akkor követte él, amikor méheá vándoroltatásához térítés nélkül igénybe vette a gazdaság gépkocsijait. Amikor látta, hogy Senki nem szól ezért, egyre merészebb lett. Mi ösztökélte erre? Az, hogy gépkocsit vehessen magának, s kielégíthesse luxusigényét Az első “falat« meghozta az “étvágyát«. Több ízben vásárolt fát a gazdaságtól, s magasabb áron adta tovább. Háromezer forint jogtalan prémiumot vett feL 1956-ban Szegedre hívták iskolai találkozóra. A költségek fedezésére a gazdaság egyik dolgozójának — aki a találkozóra ugyancsak hivatalos volt — 800 forint jutalmat utalt ki, melyből az visszaadott neki 400-at. £957 szeptemberében vadászatot rendeztek a somogy- vári erdészetben. A vadászat után betérték a lengyeltóti fmsz italboltjába. A számlát — 1000 forintot — Kiss Lajos főmérnök fizette ki. Hogy ezt rendezze, ezer forint jutalmat utaltatott ki az erdészet vezetőjének, akitől a pénzt Kiss Lajos visszakérte. Pópity a gazdaság részére deszka kabinak készíttetett faházat méhei vándoroltatásához. Vásárolt egy gépkocsit A Siófoki Kőolaj Vezeték Vállalat egyik dolgozója dukkózta be. Ezért öt köbméter fenyőfát utaltatott ki neki — térítés nélkül. Méhedt az Erdőgazdasági Szállítási és Gépjavító Vállalattal Szegedre .szállíttatta, mélynek fuvardíját úgy számoltatta el, mintha a kocsi a gazdaságnak fuvarozott volna. A gazdaság gépkocsiját is többször igénybe vette ellenszolgáltatás nélkül. Pópity Jenő egy kát hold illetmény kukoricaföldet használt mélynek 30 mázsás átlagterméséből 50 mázsát (!) eladott, s még nyolc mázsát haza is szállított! 1957- ben a böhönyei fmsz-ben fel- fűrészeltetett hat és fél köbméter tölgyfát, amelyről vételi bárcája nem volt. A foöhö- nyed MÁV rakodóról elvitt magának három köbméter rönköt. Pópity e mesterkedéseivel több mint 70 ezer forinttal károsította meg az erdőgazdaságot A főmérnök intézkedik. .* Az Észak-Somogyi Állami Erdőgazdaság 1956 októberében felettes szervétől értesítést kapott, hogy a fűrészelt fenyőfa árusítását október 12-vel megszüntetik, mivel felemelik az órát. Kiss Lajos volt főmérnök látta, hogy ebből az értesítésből neki és másoknak jelentős anyagi haszna származhat, ha egy kicsit “ügyeskednek«. Ismerőseinek, barátainak ezért nagyobb mennyiségű — mintegy 125 köbméter — fát juttatott olcsóbban azáltal, hogy elrendelte az eladási bárcák október 12-re való visszadátu- mozását. így adott ki fát még október végién is október 12-e előtti keltezéssel. Erre utasította a többi erdészet, köztük a szántódi erdészet dolgozóit is. Kiss Lajos is használt egy kát. hold illetmény kukorica földet. 30 mázsás átlagtermése szállítás közben megszaporodott, mert haza már 50 mázsát szállított, ö is jogtalanul vett fel 3000 forint prémiumot. Kiss Lajos főmérnök »ügyeskedéseivel« több mint 125 ezer forint kárt okozott a népgazdaságnak. Az egyik , szerez', a másik lop! Azt tartják: a szabadiban élő embernek jobb a látása, mint másaknak. Ez így is van. Meg is látta az Észak-Somogyi Állami Erdőgazdaság néhány dolgozója, hogy miből szerez magának gépkocsit az igazgató, és hogy miből szerzett főmérnök. De ahelyett, hogy illetékes szervek figyelméi felhívták volna a szabálytalanságokra, néhányan, követni kezdték a példát Simon Gyiörgy sző- csénypusztad szakelőadó három köbméter ipari fát vett, s nyereséggel továbbadta. Pedig rendelet tiltja az illetményfa eladását Ha nem volt rá szüksége, vissza kellett volna adnia a gazdaságnak. 1957 februárjában a böhönyei fmsz-nek 1900 forintos egységáron nyolc és fél köbméter fát adott eL Dómba József somogy jádi lakosnak hat köbméter fát adott el négyezer forintért, öt terheli a felelősség az igazgató és a főmérnök részére kiadott 50— 50 mázsa kukoricáért is. ^ Oláh Dezső előadó is ezt az utat választotta. 1957 júliusában 10 méter illetmény fenyőfa helyett egy vagon rönköt és szerfát szállított Budapestre, és értékesítette azt. Elvitt a gazdaságtól 84,4 négyzet- méter parkett frízt, melyért csak 900 forintot fizetett. 1957- ben kiutaltak neki három köb-' méter1 mezőgazdasági szerfát. O hat köbméter szerfára fizetett be, de ehelyett az egyik MÁV-rakodóhelyről a kezelő távollétében hat köbméter fe- nyörönköt szállított el. Pópity Jenő és bűntársai a társadalmi tulajdon sérelmére folyamatosan és bűnszövetkezetben elkövetett sikkasztás, csalás, magánokirathamisítás és hűtlen okiratkezelés gyanújával kerülnek a bíróság elé. összesen tizenkilencen felelnek rnajd a bíróság előtt tetteikért. Szalai László Télapó A hirtelen kerekedett szélvihar zörgő leveleket és ritkán szállingózó hópelyheket sodor a ' boltívek alá, ahol a szelíd tekintetű, szép szál termetű, de kissé hajlott Télapó éppen most igazítja hátára egy dérútötte muskátlikkal teli vas virágtartón a puttonyát. Megy a hosz- szú, visszhangos folyosón. A kövek énekelnek vasalt sarkú csizmája alatt. Az osztályajtók egyenként nyílnak meg a háta mögött, és a felelősök csendben követik az első osztály ajtajáig. Bent ének óra van, és éppen azt énekli igen vegyes t hangszerelésben a sók vé- i kony hangocska, hogy: i Hull a pelyhes fehér hó, J Jöjj el, kedves Télapó. Í Minden gyerek várva vér, Vidám ének hangja száll... Az ajtó ekkor kinyílik, és ott áll Télapó mosolygósán, a hidegtől pirosra csípett arccal, hófehér bundában, nagy kucsmában, térdigérő szákállal, ezüst kampósbottal és hatalmas puttonnyal a hátán. Az ének beleszorul az apró torkokba-, kerekednek a szemek, itt-ott még a szájak is, nem akarván hinni annak, amit látnak. Akkora a meglepetés, hogy Guzmics Lali már nem ts bírja ki másképp, csak úgy, hogy hüvelykujját — pedig szigorúan eltiltották, amióta iskolás, és csak otthon, a takaró alatt meri szopogatni — most hirtelen a szájába kapja idegességében. 'T'élapó köszön és beszél. ■* Hatalmas áradású a hangja, de simogat, és lassan virítani kezd az öröm a szemekben, az arcokon. — No, most azután nézzük csaic, kiről mit jegynrgettem fel jártomban-keltemben. És elővesz zsebéből egy vastag, nagy könyvet, felteszi szemüvegét, és elkomolyodva lapozni kezd. A csend akkorára nő, hogy ránehezedik a szorongó apró szivekre. Legjobban talán Zsuzsa szívére, mert remegő hangon megszólal valami megmagyarázhatatlan kényszertől, félelemben és örömben. — Én jó voltam. Erre Lali, az osztály pöszé- je sietve hozzá csatlakozik, kiveszi egy pillanatra apró piros szájából a hüvelykujját hallható cuppanóssal, i és azt mondja: — Én tsz. Télapó szemmel láthatólag meghökken, mert hiszen ez nincs a műsorba iktatva. Leginkább nevetni szeretne, de a helyzethez illő komolysággal azt feleli: — Jól van, Zsuzsa, nem veled kezdtem volna a sort, de ha ilyen bátor kislány vagy, gyere csak ide. Zsuzsi ámultán áll egy darabig, mosolyog zavartan, valóságos kirakatbeli baba. Ragyogó kék szeme az ólálkodó könnyektől olyan, mint két drágakő. A tanító bácsinak keli bátorítani. — Menj oda, kislányom. Az ismerős, megszokott hangra magához tér, aprókat lépve kimegy, és rakott szoknyája szélét megfogva kétfelöl, meg is hajlik nagy meghatottságában. — Nézzük csak — keresgél Télapó a nagy könyvben —, megvan, itt vagy. Úgy ám, jó kislány vagy, jól is tanulsz, csak az írás megy nehezen, igaz? A kérdésre szétnyílik szá- jacskája, de hang nem jön belőle. Erre Télapó lehajol hozzá, és odatartja fülét. Ekkor a nagy igyekezettől olyan erővel tör fel belőle az igen, hogy Télapó hátrahőköl, és másodszor is tlaposarx meglepődik. A nyitott ajtó előtt álló felsősökön végighullámzik az elfojtott nevetés. Zsuzsa végül megkapja fenyőgallyas kis csomagját, és helyére libben boldogan. A zután Lali következik. Télapó mondja is a nevét, de ő nem mozdul. Tovább szopja az ujját, aprókat pislog, és a másik kezével megkapaszkodik a padban. Télapó láthatóan kínlódik a rátörő nevetéssel. És Lali nem megy. — Te, Lali, ide a könyvbe is bé van jegyezve, de most is látom, hogy te még mindig szopod az ujjadat, hát milyen elsős vagy te? A gyerek mintha nem értené, láthatóan szeretne innen minél távolabb lenni. Megint a tanító bácsi lép közbe. — Vedd ki az ujjadat a szádból, kisfiam. Nyilván erre veszi észre, mit csinál, és ujját hirtelen kikapva, a háta mögé rejti, mintha valakit el akarná tőle ven/ni. Télapó kezébe veszi a neki szánt csomagot és odanyújtja. Lali látja, itt nincs más hátra, ezért bizony ki kell mennie. Óvatosan oldalog, minden pillanatban futásra készen, mikor azután szerencsésen kezében tudja az ajándékot, úgy nyargal vissza a helyére, mintha kergetnék. Nevek hangzanak sorban, és kisfiúk, lányok jönnek elő az apró padokból, ki bátrabban, ki félénkebben. Zolika következik. Pislog nagy szempilláival, és igen gondterhelt arccal közeledik, mivel már az első órán sarokban állt verekedésért. Megáll Télapó előtt teljes megadással, talpig bűnbánat az egész gyerek. — Te még mindig verek* szel? Reggel is bottal verekedtél. Zolika gondolkozik, feledjen* e, merjen-e. Megszólal nagyon csendesen: — Nem Verekedtem. — Hát mit csináltál? — Vívtam, — Mi? — bámul rá Télapó — miért vívtál? — Mert én voltam a Csen* des Don. A nyolcadikosok egyszerre pukkadnak ki, alig lehet őket rendbeszedni. Télapói is igen meresztgeti szemét a mennyezet felé, azután még belenéz könyvébe. — Mi van a találmányoddal? — A putnyikkalí — Azzal ám! A gyerek arca felderül egy pillanatra erre a szakmai érdeklődésre, de azután ismét bánatba süllyed. — Nem tudom megcsinálni, — Hát az hogy lehet? — Nincs spárgám. Télapó eltátja száját ekkora szakmabeli tudásra. — Mihez kéne a spárga? kérdi teljes kíváncsisággal. — A hemyótalphoz. J\,Tajd Andris jön. Fekete gombszeme ragyog, mintha kifényesítették volna. — Jól is tanulsz, szépen is írsz, dicséretet kaptál olvasásból, de ma reggel a kútnál jeget szopogattál, igaz? Andris bólint, hogy ez így igaz. — Ugye, nem is mersz tneg- szólalni, mert úgy be vagy rekedve? — Nem attól — tiltakozik a Vadulj -Ardamatszláj fordította: Lajos Géza 18. A megkérdezett mosolygott: — Ugyanezzel az erővel az is feltételezhető, hogy húszán érkeztek a városba. — Egy gyenge cáfolat, hisz minden gondolat hitelét el lehet azzal vermi, ha abszurdumig elvisszük. A húsz — abszurdum, a kettő-három reális variáció. — Viszont ejtőernyőt csak egyet találtunk — jegyezte meg Goncsarov. — Tudom, de mit csináljak, ha ugyanúgy, ahogy a diver- záns holmijainak rejtekhelyét sem találták meg, nem bukkantak rá a másik és harmadik ejtőernyőre sem? Vagy emiatt ezt a feltételezést dobjuk sutba? Goncsarov lehorgasztotta a fejét, s elvörösödött. Számított arra, ha már meghívták a megbeszélésre, szemére hányja az ezredes az eredménytelen nyomozást. Most aztán meg is kapta. — Azért, elvtársak, nincs jogunk mindent egy hipotézis köré csoportosítani... Még egy variáció lehetséges: a Fekete erdőben ledobott diverzáns vagy diverzánsok egymástól függetlenül ténykednek, úgyszintén Okajemov, és semmiféle összeköttetésben nem állnak egymással. Ez is feltélez- hető, nem? — Ha egy »odúból-« bocsátották ki őket, akkor ez aligha hihető — mondta Kudrja- sev, Potapov fiatal munkatársa. zavartan: — Hisz épp előbb említette, hogy feladatukat mindenáron szeretnék sikeresen megoldani, ehhez pedig együtt kell működniük akkor is, ha ketten, akkor is ha hárman vannak. — Ha logikusan gondolkozunk, akkor valóban igaza van. De ha ezek az »odúk« különbözők? Vagy talán csak az egyik »odút« érdekelné Volsz- kij kutatóintézete? Különben az is lehet, hogy két diverzáns jött, s az egyik az intézettel, a másik pedig, mondjuk, a tüzérségi lőtérrel foglalkozna... Erre is feltétlenül gondolnunk kell. Asztangov szerette a helyzetelemzéseket, mert tisztában volt azzal, mennyire hasznosak ezek a többiek számára is. A mai megbeszélésen Potapov variációja látszott a legvalószínűbbnek, a tények is ezt mutatták, mégis újabb és újabb elképzelésekkel állt elő, cáfolt, kérdezett, mivel szerinte csak a vitában kristályosodhat ki, tisztázódhat a gondolád, csak így tanulják meg. hogy a leggondosabban kiválasztott adatokra építhetnek. Meg aztán mégse helyezkedhetett minden ellenvetés nélkül Potapov álÍá&iontjára, mivel nemcsak Volszkij kutatóintézetéért feletti kötelessége volt hát az ellenség minden várható lépését megvizsgálni... Potapov egyébként megértette Asztangov kételkedésének okát, s nem tartotta alaptalannak az ő variációját sem. Most azonban más nyugtalanította: tegnap este az ezredes szólt, hogy két emberét átviszi a másik csoportba erősítés végett. Ebbe nem szívesen egyezett volna bele. Potapov elkapta az ezredes tekintetét, s így szólt: — Az is lehet, hogy több variációra felkészülünk, az erőnket megosztjuk, s közben épp az igazit szalasztjuk el. Én a reális Okajemovot veszem tekintetbe. — Kötelességem az összes feltételezhető variációt számba venni — válaszolta Asztangov nyersen —, s ami a csoportját illeti, tessék, maguknak hagyom Okajemovot. Különben nem veszem el az embereit sem, meggondoltam. Potapovból önkéntelenül megkönnyebbült sóhaj szakadt ki. — De térjünk rá a maga elképzelésére, Potapov. Mi az elképzelése? — Asztangov papirt húzott maga elé. — Tehát az első szakasz a földetérés — kezdte Potapov meggyőződésből. — Milyen adatokat ismerünk ehhez? A földetérés időpontját hozzávetőleges pontossággal ismerjük, úgyszintén a leszállás helyét is. Először fordul elő, hogy a határtól ilyen távol dobtak le diverzánst. Nyilvánvalóan az volt az ellenség célja ezzel, hogy még vasárnap elérje a városban Volszkij professzor kutatóintézetét. A motorkerékpáros meggyilkolásától kezdve minden erre mutat. A gyilkosságot természetesen hangtom- pítós fegyverrel követte el. A magával hozott felszerelést nagyon jól elrejtette. Mindebből tehát az a következtetés vonható le, hogy tapasztalt, merész és mindenre kapható di- verzánssal állunk szemben. Mi az, amit még nem tudunk? Hova rejtette felszerelését. Mindent elkövetünk azonban, hogy felkytassuk. Bízom a sikerben ... A második szakasz — Okajemov megjelenése a városban, majd Adalija Petrovnánál. — Arról mi a véleménye, hogy saját nevét használta? — szakította félbe az ezredes Potapovot. — Súlyos hibát vétett — mondta — Potapov —, hisz így a külsejét is megtudtuk. — Én más véleményen vagyok— felelte Asztangov ezredes. — Egy ilyen tapasztalt diverzánsnak tudnia kellett, mit eredményez nevének felfedezése. Emlékezzék csak rá, milyen raffinált módon férkőzött közel Adalija Petrovna szívéhez. Tökéletes és sima eljárás volt! S ugyanakkor ne gondolt volna arra, mi történik nevének felfedezése után? Hihetetlen. Azt hiszem, elvtársak, hogy nevének feláldozása árán biztos menedéket szerzett magának a kezdeti, egyben legkritikusabb időben. Jól kifundálta ő ezt, épp azért, ahelyett, hogy . gyerek. hibáztatjuk, t _ ^Bertíattól, de én előbb amiért elárulta nevet vizsgál-számbarL juk meg alaposan a korúimé-] & jön s i nyékét. Folytassa, Potapov.} _ Sanyi> te csavarogsz! Bocsásson meg, hogy félbesza- \ kítottam. Az elálló fülű, kerek szemű emberke csodálattal adózik Az őrnagy csak azután folg-: ekkora tóttán. Szája letatta elképzelését, miután__ ve-} legörbül, de azért erősen tart- giggindolta Asztangov szavait, j ja magát> és szentül ígéri, — Vitathatatlanul követett t hogy soha többet, mint ahogy el azonban néhány hibát eb-1 késni sem fog, miszerint is a ben a szakaszban. Azért is | játékbolt előtt álldogál él tűnt el olyan hirtelen, mert I mindennap kilencig legalább, maga is belátta tévedését. Az t Megkapja csomagját ő is, és első ilyen hibát Volszkij fo-}megbékélten helyére indul, gadóóráján követte el, amikor | mert ugye, Télapó azért Télkísérletet tett a blanketta\opó, hogy mindent megbocsás- megszerzésére. Elvesztette a I son. Ekkor azonban történik fejét, mivel nem tudott elég ♦ valami, ami igazán műsoron találékony lenni. Érdemes »kívül volt .A nagy kampósbot megjegyezni azt is, hogy nem t kicsúszik Télapó kezéből, és lehet valami gazdag módsze-»hosszában eldől a padlón, epreinek fegyvertára, ha ekkora {Pen ® helyére ballagó Sanyi kockázatot vállal egy vacak | sarkáig. A gyerek csak azt blanketta miatt. A másik hi-1 látja, hogy a nagy bot utána bát akkor követte el, amikor l vágódik. Uzsgyi a helyére, és Gorbilev mesterrel olyan | bebújik padja alá. Mindenki hangnemben beszélt. Figyel mesen végig kellett volna hallgatnia a panaszost, és nyakra; derül. Télapó maga siet a ■ megrémült gyerek vigasztalá- • sára, de amikor Sanyi meglátfőre ígérgetni a letartóztatást. pa*eiéíe lépegető nagy csíz Biztosan a Volszkijnál elszen-}rnakM’ négykézláb hihetetlen vedett kudarc tette olyan in-}™™™ ve^masztk “ gerültté. Lehet az is, hogy\aUott’ es naint a nyúl, irányt Gorbilev megjelenésekor azon-i™*2 az es szerencsenőd konstatálta,, hogy rejtek-: helyét felfedezték. így hát \ semmi értelme sem volt ala-: sen megakad a lábak között. De minden hamar rendbejön. A kis kezekben csomag, elszállt a szorongás, és Télszolgálhat nekünk is. Most ♦ J\ a^y°n m e*Q( pedig ismertetem további fér-! .. Legelsőnek veinket... koskodni, holmi panaszosra 1 , . - r%~~’ időt pazarolni. Az eszébe se;%*V*™ ^ucsuzkodik, mmjutott talán, hogy Gorbilev ? . . ... ,, . . megsértődik a kidobása miatt, A ° LT r meggyorsítja a rejtekhely fel- f ^U mrt «*** Tetapo' fedezését, s fontos adatokkal ; J T-—i. »7—. * /V agyon elgondolkoznak. ek Lali tér ♦ magához. Hirtelen megnézi a , , | papírzacskót, és mivel már 4 — Pillanatra — szaki- } s<.mmlt sem talál b á_ tóttá felbe az ezredes Potapo-Íjába nyúl< és nyelvével vé_ vöt újra -, szeretnem felhív- {kony, fehér gilisztává sodort ni a figyelmüket két tanulsa-1 szaloncukrot mutatóujján ki- gos apróságra. Véletlenül ta-*nálja igen nagy szeretettel és láttuk meg Gorbilev mestert j hősies lemondással Télapó- es Adalija Petrovnát? Nem, i„~h. elvtársak. ♦ — Folytatjuk — I Mihályi Margit
