Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-11 / 292. szám
Csütörtök, 1958. december 11. 6 SOMOGYI NÉPLAP A RENDÉ A SZÓ (KÁBELGYÁRI TAPASZTALATOK) Az üzemmérnök könyökig olajos. Lakatosnak nézném, ha nem mondanák, hogy ő az új üzemmérnök: Pochner László. Ez a kép egyébként — amióta megindult az átszervezés a kábelgyárban — igen gyakori látvány. Cipelte a nehéz gépeket itt még a főmérnök, Kovács Endre és az igazgató, Lak János is. Dolgoztak munkaidő után meg éjjel Csuma Árpád, Lukács József, Papp D. János, Vécsad Sándor, Szabados István, Magyar József munkások, ha éppen így hozta a sor. Es sokszor hozta így! Mert Budapestről idetelepíteni egy egiész gyárat hetvenegy vagonnyi rakományával: nagy vállalkozás! Aggodalommal néztünk elébe az átszervezésnek, de mert' a cél: fejleszteni városunk iparát, több munkalehetőséget biztosítani Kaposvár munkásainak, meghátrálásról szó sem lehetett. És mi történt? Szinte óramű pontossággal hajtották végre az áttelepítést. Ahogy tervezték: november 30-a' előtt már termelésre készen álltak a gépek. Az utolsó negyedévben megkezdték a népgazdasági szempontból oly fontos bowdan-szál és hajlékony tengely gyártását. Olyan ütemben, hogy már az új gyártmány tervszámaival is kibővített negyedéves tervteljesítés októberben 101,3, novemberben 101,9 százalékos volt. Más is történt itt: rendet teremtettek. Igaz, sokaknak nem tetszettek az új telepen hozott szigorú rendszabályok. A Kohó- és Gépipari Minisztérium képviselői hamar felfigyeltek arra, hogy a drágább szerszámok közül ez is, az is eltűnik az üzemből. De mert a »szemétdombból« nemcsak úgy igyekeztek Kaposvárnak egy nagy perspektíva előtt álló gyárat kovácsolni, hogy az udvarról eltüntették a szemetet, hanem úgy is, hogy kialakítják a teljes belső üzemi rendet, a jó munkaszellemet, véget vetnek a fusizásnak, ezért a munkások többsége helyeselte a kapunál bevezetett motozást A rendszabályok többnyire azoknak nem: tetszettek, akik nem értették sneg- az új telep létesítésének jelentőségét, nem értékelték kellően a pártbizottság és a minisztériumok erőfeszítését: hogy az üzem mi' előbb termelhessen, s hogy egyetlen munkást se kelljen elbocsátani. Közülük kerültek ki azok is, akik már az átszervezésikor irreális igényekkel álltak az új üzem vezetősége élé. Ugyanis olyan bérezés kialakításáért kopogtattak, ami csak akkor valósítható meg, ha a régi munkásgárda »■belejön« a gyártmányok készítésébe, kifejlődik az üzem, és úgy billen a mérleg, hogy azt, amit gyártanak, exportálják — mert ez a cél. A bérek túlnyomó része semmivel sem csökkent a régi vállalat közismerten igen magas bérezéséhez viszonyítva. A helytelen normákat nem egy esetben 190 százalékra is »tudták« teljesíteni. Természetes, hogy az ilyen bérezést a KGM nem tűrte, mert nem volt meg mögötte a kívánt termelés. Átmeneti béreltolódások keletkeztek az átszervezésből is, hiszen az új profilnak megfelelően — hogy mindenkit foglalkoztassanak —, a régi mun- ikásgárdából egyeseket más beosztásba, alacsonyabb kategóriába is kellett sorolni. Az üzem vezetősége és párt- szervezete — helyesen — nem ígérgetett, nem pocsékolja a- nép pénzét, mert az ilyen ígérgetésektől előbb-utóbb vissza kellene táncolnia. Inkább ai átmenettel járó nehezebb pontról indul el. Mennyivel megalapozottabb dolog az, ha majd a termelés» nek megfelelően —. kinek-ki- nek érdeme szerint — emelhetik a béreket! Az üzem munkásainak többsége egyetértett ezzel. Az ő becsületes munkájuk révén érték el az eddig kitűzött célokat. Csupán azok támasztottak indokolatlan igényeket, akik az áttelepítési munkáktól is húzódoztak, és nemigen vállalkoztak arra, hogy munkaidő után megmozdítsanak valamit is a siker érdekében. Az üzem vezetősége, és azok a munkásak, akik látják a kábelgyár jövőjét, a kínálkozó lehetőségeket, nem tágítanak a szigorú üzemi rend mellől, és nem tartják vissza azokat, akiknek ez nem tetszik. Hozzá kell szokni végre ahhoz a munkafegyelemhez, amely már a pesti és főként a szovjetunióbeli gyárakat jellemzi. A gyár jövőjét alapozzák meg azzal, hogy véget vetnek a tusinak, szombatonként bezsí- roztatják a gépeket, megkövetelik , hogy a bér mögött megfelelő termelés legyen. Csak így küzdhetik le a gyár előtt álló nehézségeket. A pártszervezetnek és a gondokat eddig is vállalt munikásgrárdának — amely egyúttal az üzem törzs- gárdája lesz — nem szabad lemondania a dolgozók neveléséről. Magyarázzák meg, hogy üzemükben — amely Budapestről most azt a feladatot kapta, hogy igyekezzék a 9-es bowden gyártásával, mert nem tudják elindítani az exportautóbuszokat — nem lehet a termeléssel tréfálni. A gyár, a város munkásainak érdekében kaptuk ezt az üzemet. Elsősorban az ő érdekük, hogy az ezzel járó felelősségteljes munkát is vállalják, amelyben — nagyon helyesen — most is, továbbra is a rendé a szó. Szegedi Nándor Szárnyas próféták... »A próféták istenének egyháza« (egy clevelandi vallásos szekta) 3b repülőgépet vásárolt propagandacélokra. »Kik azok — kérdezte Ézsaiás —, akik repülnek. miként a felhő, avagy miként a galambok?« Nos, hát ők azok: a lelkipász-] tor-pilóták néhány napja az r órdemes a&Lt segíteni őket Kaposvárott, a Honvéd utca elején vannak az Agyagipari Ktsz műhelyei, irodái, raktárai. Akadnak, akik még nem is hallottak létezéséről, vagy ha igen, nem nagyon tudják, mit készítenek a kis udvarban meghúzódó helyiségekben. Pedig az itt készített tárgyak bejárják szinte az egész világot, hirdetve népünk művészetét, a magyar ember kézügyességét. Az Agyagipari Ktsz 1952. július 1-én létesült. 1953 novemberében csaknem megszűnt, mert ráfizetéssel dolgozott. Akkor lett az elnökük Bart Ferenc, a ktsz addigi főkönyvelője, akit később, 1955. november 7-én a »Könnyűipar kiváló dolgozója« jelvénnyel tüntettek ki. öt esztendő telt el azóta, hogy a ktsz-t meg akarták szüntetni. Ez az öt esztendő azt bizonyítja, hogy érdemes volt lehetőséget adni az ott dolgozók munkájának kifejtésére ... Cserépkályhától az apró népművészeti dísztárgyakig sok mindent készítenek a ktsz műhelyében. A kályhák készítésében, az utánpótlás nevelésében nagy érdemei vannak Szentmihályi Lajosnak, aki idén ünnepelte 50 éves kályhásmesteri jubileumát. A ktsz- nek megalakulása óta tagja. Említést érdemel Elbert Imre kályhás, az utánpótlás nevelésében neki is nagy érdemei vannak. Az ország majd minden részéből érkeznek megrendelések cserépkályhára. A Népművészeti Alap a nagymarosi alkotóház ebédlőjébe, a miskolci, pécsi népművészeti boltok, a kalocsai alkotóház is itt rendelt cserépkályhát. Siófok, Ba- latonföldvár, Fonyódliget, Göl- le, Mernye, Nagyatád nem egy lakóházában, a kaposvári vasútállomás éttermében is a ktsz készítette cserépkályha adja a meleget. Ez év július 15-én az Ady Endre utcában mintatermet létesítettek. Ezután még jobban emelkedett forgalmuk. Míg tavaly 61, ez év július 15-től december 1-ig 96 cserépkályhát' ' készítettek a lakosságnak, í A ktsz-ben 53-an dolgoznak, j Köztük van Tamás László, ■ aki 1954-ben a »Szocialista I kultúráért« jelvényt, 1956. auforintot, melyből raktárt építettek. Az elmúlt esztendőkben összesen 350 000 forintot fordítottak fejlesztésre, de ez nem elég. Tervük, hogy jövőre saját erőből és állami támogatással mintegy 800 ezer forintot fordítanak korszerűsítésre, fejlesztésre. Ha e tervüket sikerül megvalósítani, akkor újabb hat-hét tanulót vesznek fel. A ktsz-nek nagy problémát jelent az áruk elszállítása. A brüsszeli iroda sürgetésére bőröndben voltak kénytelenek Budapestre szállítani az elkészített tárgyakat. Gépkocsira volna szükségük. Jövőre igényelnek is, s helyes lenne, ha a gépkocsik elosztásánál gondolnának a Kaposvári Agyagipari Ktsz-re is. Emellett szól eredményük is. Évi tervük: 1 800 000 forint, melyet 8—10 százalékkal, kb. 170—180 ezer forinttal túlteljesítenek. A ktsz dolgozói előreláthatólag három heti bérnek megfelelő nyereségrészesedést: 1000—1000 forintot kapnak. Az itt készülő sárközi tálak, süteményes készletek, fali tálak, vázák stb. külföldre is elviszik a magyar népművészet hírét. Nem mondunk nagyot, amikor azt állítjuk: ezek a tárgyak is segítenek abban, hogy más népek jobban megismerjenek bennünket. És ebben nagy részük van — amiért köszönetét érdemelnek — az Agyagipari Ktsz öttagú vezetőségének, a népművészeknek, Gonda János műszaki vezetőnek és valamennyi dolgozónak. Szalui László r m , ' «ifi* í :f v Ili a t "'S I "í i'ril * r : 4 t fii y • ■ —é *:• <?'■ ■'•■■■ ■■ ■ / f ' » i * í r~' l ">■ f . # * • ' i .«* f * j * ' * * f' M ! Az Agyagipari Ktsz Ady Endre utcai mintaterme. Fő a fegyelem A brit hadseregben boxmér- kőzéseket rendeztek. Ennek során történt, hogy Kelly őrvezető a harmadik menetben kiütötte felettesét, Sheridan hadnagyot. Amikor a versenybíró elkezdett számolni, az őrvezetőnek eszébe jutott, hogy a hadseregben szolgálati szabályzat is létezik. Vigyázzba vágta tehát magát, a földön fekvő hadnagy előtt és box- kesztyűs jobb kezével tisztelgett. Amikor a bíró kiszámolta a hadnagyot, a derék őrvezető szabályos hátraarcot csinált, és díszlépésben vonult le a porondról. A hadnagyot ki vitték. Kicsif furcsa esef CJjőVL n uun. legjitoh’ó kaliuidja; a címe a legújabb magyar zenés film- vígjátéknak, melyet a Vörös Csillag filmszínház tűzött műsorára. Éjfélt kongat Sevilla főterén a toronyóra, amikor Dem Juan, a nők bálványa ablakon át kénytelen menekülni a kormányzó palotájából. — Meggyalázta a lányomat! Utána! — kiált bősz haraggal a kormányzó. Az üldözőik egy erdei házacskában találnak rá Don Jüanra Donna Anna karjai között, s hamar kiderül, hogy a nők bálványa épp oly jól érti a kardforgatást, mint a hódítást. A kormányzó halálos sebet kap, s utolsó szavaival megátkozza a szerelem kalandorát. — Addig élj, míg egy olyan növel találkozol, akit te akarsz, de ő nem akar téged! Ö legyen a végzeted! És akkor válj kőszoborrá! Valóban, a kormányzó átka nem tréfál. Valentin gróf Don Jüanra emeli pisztolyát, de nem fogja a golyó. Ez a festmény díszíti annak a pazarul berendezett budapesti hotelnak a hallját, ahova most érkezik meg Juan Thamuz Rio de Janeiróból sofőrje, Leporelló kíséretében. A sofőr a megérkezés után hamar megtudja, hogy gazdája tulajdonképpen a négyszáz éve elátkozott Don Juan, aki ma is változatlanul bolondul a szép nőkért, bár most vonatvásárlással foglalkozik kardforgatás helyett. Éppen Kovács mérnökkel kell találkoznia és tárgyalnia. Don Juan rémülten ismeri fel a bemutatkozó magyar mérnökben, Kovács Valentinban a gitáros grófot, aki azonban semmit sem tud köégbolton cikáznak, hogy mo- . , „„ , demebb módszerekkel, gyor- §usztus ■lO-an pedig a »Napsabban terjeszthessék az igét... művészét mestere»" kitüntetést 1 kapta. Három elismert nep- művész: Balogh Károly kály- f hás, Faludi Júlia és Szirmai i Olga díszítők is a ktsz tagjai. } A ktsz-ben tizenegy tanulót < szabadítottak fel eddig, s két katona kivételével valameny- nyien itt dolgoznak az ifjú zos múltjukról. Szo-l Szép számú látogató fordul ba torul a szerelem) meg a ktsz műhelyeiben. Idén egy kszovjet, “ — Válasszuk kiíCSOport’ egy kozos lensyel— n „^szovjet turista csoport, a Nézi met Demokratikus Köztársam ^ eZéZ - E'sisásbó1 érkezett vendégek* egy h/7 ■nz.rr,-) V j ^ angol újságíró, valamint a Ma- gyár Rádió munkatársai látomémök tétován, ön bizonyára jól tudja: kószoborrá válók — válaszol Don Juan magabiztosan. A gáláns brazíliai rohamra indul, azonban a biztató kezdet után nem sok sikerrel. Másnap 11 óra előtt már nem sok veszíteni való ideje van. Tizenegykor lejár a fogadás órája, addig meg keÜ kapnia ár. Kovács Katát, aki egy medikus bálon jókedvűen táncol Valentin karján. Don Juan elragadja Katát, vallomással, házassági ígéretekkel ostromolja. A lány elutasítja a brazíliait. A bálozók örömére igazi párbaj kerekedik a magyar mérnök és a lovag között. Tizenegy órát. Don Juan kétségbeesetten fordul a vendégsereghez: — Ne nevessetek! Don Juan áll ■előttetek! — Erre még nagyobb kacagás a válasz. A gáláns lovag eközben... de nem áruljuk el mégsem, mi a vége Don Juan utolsó kalandjának. gatták meg őket. Évente mintegy 35—40 000 népművészeti tárgyat szállítanak belföldi és külföldi üzleteknek. A brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjába 11000 db különböző tárgyat: mokkás csészét és aljat, vázát, tányért, tálat vittek. Mind el is Eogyott. Érkezett Dániából is i megrendelés. Angliából pety- i tyes, hatszínű poharakat ren- i deltek. Nyugat-Németország- ból egy Singer nevű kereskedő korsók után érdeklődött Az IBUSZ 400 személyes ét- i készletet rendelt. Most készülnek a mintadarabok. Ott- 1 jártunkkor a Budapesti Nép- 1 művészeti Vállalat érdeklő- 1 dött: tud-e szállítani újabb 'árukészletet a ktsz. Bak Sán- 1 dor, a Budapesti Népmű vésze- 1 ti Vállalat főraktárosa kérésünkre nemcsak a saját, ha- ! nem a vevők, a különböző , szervek véleményét is el- ♦ mondta a Kaposvári Agyag- ♦ ! ipari Ktsz készítményeiről. í i»Örömmel veszünk át tőlük; minden tételt, mert szépek, | i ízlésesek, technikailag kivá-1 i lóak. Az üzletek, a vevők egy- j i aránt örömmel fogadják. Kár, ihogy kicsi a kapacitásuk. Ér- 'demes lenne fejleszteni a • ktsz-t...« Igen, gondolni kellene az 'Agyagipari Ktsz fejlesztésére! 'Ez évben kaptak ugyan a 1 Népművészeti Alaptól 100 000 Innen is, onnan is érkezik panasz a Kaposvári Ingatlan- kezelő és Közvetítő Vállalat munkájával kapcsolatban. Nem állítjuk, hogy mind jogos, s hogy minden esetben a panasztevőnek van igaza, a Noszlopy Gáspár utca 6. sz. alatti lakók panasza azonban elgondolkoztató. A lépcsőházban nem ég a villany, de az IKV számtalan kérés és számos hónap után sem szereltet be egyetlen villanyégőt sem. A lakók esténként koromsötétben tapogatnak le- vagy felfelé menet, Cs. Sebestyén Ferenc századosnak nemrégiben kificamodott a lába a sötét lépcsőn. Koczka Jánosék lakásában nincs lefolyó a konyha vízcsapja alatt, a mqsófazék- ban összegyűjtött szennyvíz bűzös, ártalmas tizhónapos gyermekük egészségére. A cserépkályha nyílásain a falra világít a tűz, meggyulladhat a lakás, de nincs pénz a ■kályhát megjavítani, s lefolyót szerelni a vízcsap alá. Nagy László főhadnagy konyhája és éléskamrája egyetlen helyiség, ö felajánlotta, megveszi a téglát az alkovszerű éléskamrát elválasztani, csak végeztesse el a munkát az Ingatlankezelő, s a konyha-éléskamra ajánlata után is egyetlen helyiség maradt. Kályhájuk megjavítását (kislányuk még kicsi volt) hiába kérték kerek három évig, csak ennyi idő után javították meg. Konyhájuk vízvezetéklefolyója csöpög, és össze van kötve a vécé levezető csövével. Sebestyénekkel közös előszobaajtajukat — régóta rossz — nem csinálják meg. Egyes családok panaszainak ismertetése helyett még csak annyit, hogy a ház külső, belső részén hullik a vakolat, az utcai részen téglák estek a járdára, az erkélydísz leszakadása várható, s a panaszok elintézése: »nincs keret, nincs rá fedezetünk«. Érdekes, hogy van ennek; a háznak*egy lakója, akinek• eddig minden kérését teljesí-j tette az Ingatlankezelő Vál- 3 lalat. Az eset okát és összefüggéseit nem ismerjük, de; a. szocialista törvényesség sze-1 rint alapos vizsgálatot és tisz-t tázást érdemel az ügy. | ♦ Rábai János nem panasz- í kodik. Maga mondta, amikor; náluk jártunk: nekik meg-1 tettek mindent, amit eddigi kértek: új ajtókat, ablakokat t építettek be, betonozták, t majd parkettázták szobáju-t kát. A panasztalan házaspár ► portréját a következőkkel le-1 hét kiegészíteni: három csa-\ Iád — köztük Rábaiék is —| használt egy vécét, későbbi Rábaiék és még egy családi maradt. Rábaiék csak ma-1 guknak követették és lezár- í tők a vécét, (a másik vécét a: ház többi összes lakója hasz-% nálta). Pereskedésre került j az ügy, a bíróság ítélt: jogai van használni a másik csa-i Iádnak is. Fellebeatek Rá-1 baiék (!), a felsőbbfokú bt- j róság megerősítette a kcrráb-1 bt ítéletet. Rábaiék ezután megmutat- ♦ ták, mit fudnak. Hamarosan ♦ felvonult az IKV, felvonultaki a munkások, s máris elké-t szült egy új vécé. (Nem,i nem kell rosszmájúnak lenni, { nem Rábaiéknak, a másik * családnak építették. Elvégre ♦ mások is laknak a házban. J Nem igaz?) ♦ A kinyitott pinceajtó és at folyosóra épített vécé között | igaz alig-alig lehet elférni..., J de hát egyelőre nehéz prob- ♦ léma ez a lakáskérdés. Rábaiék lakásában (a föld-! szinten laknak) a lépcső mel- 3 letti sötét részen kell elmen- • ni. ök mégsem járnak sö- < tétben, mert a fordulónál vil- 1 lanyégő, kapcsolója pedig j Rábaiék konyhájában van.. Nem akarunk következtéié- j seket levonni (tegyék meg i illetékesek), azonban — eny- j he kifejezéssel szólva — kicsit furcsa eset... Virányi Pál j
