Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

SOMOGYI NÉPLAP s Vasárnap. 1958. december BORSOS JANCSI FEGYVERT FOGOTT. Kaposvár ntcáln kemény, katonás léptekkel munkáső­rök szürke egyenruhás csapa­ta vonuL Az egyik sorban fiatal, alig 18—19 esztendős szőke fiú halad. A járdán a munkából hazatérő emberek megállnak egy-egy pillanatra, tekintetük szeretettel simo­gatja végig kiképzésre induló társaik alakját. Most néhány fiú verődik össze az egyik üzlet előtti járdaszegélyen, s egyikük felkiált: — Nézzétek...! — Ott a Jancsi...! — ö is munkásőr...! — Va­lamennyiük keze baráti üd­vözletei int a sorban lépkedő fiú felé, aki mosollyal, fejbic­centéssel viszonozza barátai köszöntését™ Igen, Jancsi, azaz Borsos János is tagja lett a kaposvá­ri munkásőrségnek. Ott ta­lálkoztunk vele munkahelyén, a Baromfifeldolgozó Vállalat lakatosműhelyében. Munkája közben megkérdezzük: miért fogott fegyvert, miért lépett a munkásőrség soraiba. Kicsit gondolkodik, de látni rajta, hogy nem érte váratlanul a kérdés. Jól megfontolt min­dent, mielőtt elhatározását végrehajtotta. Keze szaporán forgatja a szerszámot, miköz­ben lassan válaszol: — Édesapám is munkásőr. De nem ez késztetett arra, hogy én is munkásőr legyek. Inkább az, ami két esztendő­vel ezelőtt, 1956 őszén tör­tént.. Szegeden tanultam ak­kor a gépipari technikumban. Az ellenforradalom időszakát úgy rettegtem végig. Nem tudtam, mi lehet édesapám­mal, alá akkor a néphadse­reg tisztje volt™ Amikor le­verték az ellenforradalmat, láttam, hogy néhány ember akadályozza az élet megindu­lását Nem akartak dolgozni, a Szovjetunióból érkezett se­gélyszállítmányokat a vonat­ból kirakni, csakhogy ezzel is hátráltassák a munka meg­kezdését. Végül katonák je­lentkeztek és végezték el a kirakást, illetve átrakást. Édesapám is köztük volt. Mi­vel az iskolában akkor még nem indult meg a tanítás, el­kísértem. Nem volt könnyű a munka különösen annak, aki ezt nem szokta. Lapátol­ni a szenet emelgetni a gépeket, hasábfákat és egyéb nehéz terheket. De mégsem ez volt a rossz, hanem az, amit ta­pasztaltunk... Láttunk néhány embert, amint gúnyos tekin­tettel nézegetett bennünket, fitymálta munkánkat. Nem mondták, de látszott szemük­ből: hiába dolgoztok, úgysem sikerül helyreállítani a ren­dett, úgysem indul meg az élet... 17 esztendős sem voltam akkor, de éreztem, tudtam, hogy munkánk nem hiába­való. S akkor, ott elhatároz­tam: én is vigyázni fogok er­re a hatalomra, hogy többé ne támadhasson az ellenség. Hát valahogy így történt, így lettem munkásőr — fejezi be Jancsi. — No és nem rossz arra gondolni, hogy míg más fiata­lok szórakozni járnak, moziba, színházba mennek,' a munkás- őrnek talán éppen akkor ki­képzésre vagy szolgálatba kell mennie? — A szórakozást máshol is megtalálom, önként vállal­tam a munkásőrséggel járó szolgálatokat, terheket, tehát becsülettel is akarom ellátni — hangzik a válasz. — Vol­tam már vasárnap is szolgá­latba, de még csak eszembe sem jutott, hogy milyen jó lenne barátaimmal moziba vagy táncolni, szórakozni menni. Figyeljük a fiatalt, de ha­tározott, komoly fiú. Apja egyszerű parasztszülők gyere­ke, csak néhány elemit járha­tott, de Jancsi már gépipari technikumot végzett, s most technikus a Kaposvári Ba­romfifeldolgozó Vállalatnál. Harmadik hónapja végzi ezt a munkát, s igyekszik tisztes­séggel ellátni feladatát. Tech­nikus, munkásőr, ezenkívül sok más tennivalója is akad. A vállalat KlSZ-szervezeté- nek ő a titkára. Azon fárado­zik néhány fiatallal, hogy új- j ra megindíthassa a pangó KISZ-életet. Kultúrcsoportot, j tánccsoportot szerveznek. A nőtanáccsal közösen dolgozó társaik gyermekeinek kará­csonyi megajándékozására ké­szülnek. Jancsinak más tervei is vannak. Részt vesz a Mö- HOSZ indította gépkocsiveze­tői tanfolyamon, hogy mire katonának hívják, ne csak a fegyvert tudja kezelni, hanem értsen a gépjárművekhez is. Beiratkozik az egyetem leve- i lező tagozatára, mert végső célja: elektro-mérnöki képe­sítést nyerni... | Borsos Jancsi tudja: érde­mes tanulni, mert nem hiába­való munkát jelent a jövőre való készülődés. De tudja — s ezért fogott fegyvert —, hogy ezt a jövőt meg is kell védeni. És amíg a fegyvert Borsos Jancsi s a hozzá ha­sonló munkásemberek szorít­ják, addig jövőnk védelme biztos, jó kezekben lesz... A téli programról, a kommunisták feladatairól nyilatkozott Hevesi Dános elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára hogy pártszervezeteink — még a számbelileg kicsik is — ké­pesek nagy tettekre, ha bátran kilépnek a tömegek elé. így vagyunk a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével is. Igenis: a párttagok legyenek a szövetkezés szószólói. Ne félje­nek felelősségteljesen beszélni a szövetkezés szükségszerűsé­géről, még ha ma sokan nem is határozzák el magukat a be­lépésre. A célt megértik az emberek, s mint az idei vá­lasztások sikere is bizonyítja, dolgozó parasztságunk egésze a szocializmust választotta. An­nál is könnyebb a kammuims- ták dolga, mert a párt, a kor­mány támogatja a szocialista nagyüzemi útra való áttérést, mégpedig a lenini szövetkezeti elvek alapján. —Ez az egyedül járható út a falusi kommunis­ták számára is a szövetkezetek eredményeinek, s a jövő távla­tainak megmutatásával. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: óriási felelősség hárul a terme- lőszövetkezetbelá kommunis­tákra a mezőgazdaság átszerve­zéséért. Megyeszerte folynak a zárszámadások. Készülnek a jövő évi tervek. Használják fel ezt az alkalmat is a kommu­nisták a szövetkezetek népsze­rűsítésére. Mondják el paraszt- társaiknak az igazságot életük­ről, minden szépítés nélkül, oszlassák el a szövetkezetekkel szemben még sokakban meg­lévő kételyeket, s hívják ma­guk közé őket baráti szóval. Ha a kommunisták ezt teszik, akkor a szövetkezet többi tag­ja is követni fogja a jó péklát, és megszűnik az átt-ott még meglévő elzárkózás a kívül ál­lóiktól. A téli terviben jelentős he­lyet foglal el a lakosság álta­lános műveltségének emelését célzó tanfolyamok és a külön­böző ismeretterjesztő előadá­sok szervezése. A mezőgazdasági termelés színvonalának, a dolgozó pa­rasztok szaktudásának emelé­sét segítik elő a tanácsok és népfront-bizottságok szervezé­sében beindult ezüstkalászos tanfolyamok. Esti tanfolyamo­kon képezik a gépállomások, állami gazdaságok dolgozóit. Nagy lehetőségek 'kínálkoznak a falusi lakosság többi rétegé­nek tanítására is. A KISZ és a nőtanács szervezzen minél több sütő-főző-, szabó-varró- tanfolyamot. A pedagógusok bevonásával szépirodalmi es­teket rendezhetnek. De szíve­sen vállalkoznak — ha kérik őket — az orvosok Is egészség- ügyi tárgyú előadásokra. Második éve, hogy a megyei pártbizottság a tanáccsal és tőmegszervezetekkel közösen — a téli hónapokra szóló — átfogó munkaprogrammal lép a megye lakossága elé. A kezdeményezés első éve, a tavalyi — a próbálko­zással együtt járó több-keve­sebb sdkertélemség ellenére is — eredményes volt. A múlt évi téli program elérte célját: sikerült megvalósítani, hogy a párt- és tömegszervezetek egy nyelven beszéljenek: egyfor­mán értsék és hajtsák végre a párt és a kormány politikáját az élet minden területén. Si­került sok-sok embert mozgó­sítani és ráébreszteni, hogy fe­lelős községe fejlődéséért. Igen sokan vettek részt a télá prog­ramban megrendezett tanfolya­mokon, előadásokon. Azzal a kéréssel fordultunk Hevesi János elvtárshoz, az MSZMP megyei bizottsága másodtitká- ] rához, tájékoztassa a lap olva­sóit a téli programról és a} kommunistáik előtt álló legfon- j tosabb feladatokról: — Miben különbözik az idei téli terv a tavalyitól? — Először is abban, hogy az új terv nemcsak a télre, ha­nem egy teljes esztendőre szó­ló tennivalót ölel fel, illetve foglal magában. Tavaly, ami­kor a téli tervet lezártuk, egy­némely pártszervezetünkben nem tudtak mihez kezdeni, azért döntöttünk úgy a terv készítésekor, hogy helyesebb szeptembertől szeptemberig szóló programot adni a párt­ós tömegszervezeteknek. Per­sze, a feladatok zöme a téli hó­napokra esik, hiszen ez az az időszak, amikor az emberek, különösen a falusiak nemcsak ráérnek, hanem igénylik is a tanulást, a velük való foglal­kozást. Másrészt abban külön­bözik idei tervünk a tavalyitól, hogy mértéktartóbb. Igyekez­tünk úgy tervezni, hogy in­kább kevesebbet markoljunk, de reális elhatározásainkat va­lósítsuk meg az utolsó betűig. Ügyeltünk arra is, hogy csak annyi feladatot adjunk a tö- megszervezeteknek, amennyi­vel boldogulni képesek. — Melyek az idei terv leg­fontosabb célkitűzései? — Az egyik legfontosabb cél­kitűzés a pártszervezetek — különösen a kislétszámúak — politikai, ideológiád, szervezeti megerősítése. Ez a legfonto­sabb, mert az előttünk álló feladatokat csak egységes, ütőképes pártszervezetekkel oldhatjuk meg. A pártszerve­zetek megerősítésének egyik módja, hogy egészítsék ki so­raikat a KISZ és a többi tö­megszervezet legjobb aktivis­táival. Ha valaha volt erre le­hetőség, akkor most van. A nemrég lezajlott választási elő­készületekben a pártonlkívüldek ezred vették ki részüket teljes szívvel, lelkesedéssel és pél­damutatással. A párt számbeli erősítésében érdemes ezek kö­zül a legjobbakat elvezetni a párt kapujához. — Ugyancsak a választások során bizonyosodott be az is, Könyvtáraink életéből üj, szép helyiséget biztosí­tott a Kisgyalánd Községi Ta­nács a népkönyvtár számára a művelődési otthon épületében. Klubszoba berendezését is ter­vezik, ahol napilapokat és fo­lyóiratokat olvashatnak, s a KISZ-fiatalok is itt tartanák összejöveteleiket, színdarab­próbáikat. A községi tanács megígérte, hogy a községfej­lesztési alapból vásárol köny­veket a népkönyvtárnak, s még egy szekrényt ad a könyvek el­helyezésére. Nagyon nehéz körülmények között működik az igali nép­könyvtár. Két, könyvekkel zsú­folt szekrénye az általános is­kolai egyik tantermében van 1 elhelyezve. A kölcsönzés ne- Szalai László héz, mert minden alkalommal a könyvtárosnak és az ol­vasóknak kell elhúzniuk a pa­dokat a szekrények elől, hogy a könyvekhez hozzáférjenek. Az elmúlt három évben há­romszor költöztették a könyv­tárat, de sohasem megfelelő helyiségbe. Megérdemelne már az igali népkönyvtár egy ren­des helyiséget, ahol a több mint 600 kötet könyv és az ol­vasók is méltó otthonra ta­lálnának. * * * A kaposkeresztúri József At­tila népkönyvtár, mely meg­alakulásától kezdve 1957 őszéig kiválóan működött, egy évi szünetelés után a községi ta­nács és az új könyvtáros oda­adó munkája eredményeként ismét az olvasók rendelkezésé­re áll. Vasili] •Ardamakzklj fordította: La]o$ Géza 12. Mindenáron közelíteni sze­retett volna a kutatóintézet­hez vagy vezetőjéhez. Amikor tudomására jutott, hogy Volsz- kij küldött, s rendszeresen tart fogadóórát, elhatározta, el­megy hozzá, s ha sikerül, el­cseni küldötti blokkját, vagy legalább irat valamit az egyik lapra, hiszen még jó szolgálatot tehet neki a professzor alá­írása ... Volszkij a telefonhoz lépett, s elnézést kért Okajemovtól, amiért mégvárakoztatja: — A városi tanács szociál­politikai osztályának vezetője? Itt Volszkij, a Legfelső Tanács küldötte ... Üdvözlöm. Mind­járt ott lesz magánál egy nyug­díjas, Szugrobov elvtárs az én ajánló soraimmal (Okajemov jól megjegyezte magának a professzornak azt a kilétét »az én ajánló soraimmal-«). Fogad­ja soron kívül, s figyelmesen hallgassa meg. No jó, viszont­látásra — Volszkij letette a kagylót, s Okajemovhoz for­dult: — Tessék, elvtárs ... Okajemov, mielőtt elmen! Volszkij fogadóórájára, ap­rólékosan kifundálta, miről fog beszélni. Elhatározta, hogy lehetőleg nem árulja el nevét. Viszont arra az eshetőségre is felkészült, ha nem kerülheti el a bemutatkozást. A régi új­ságokból megtudta, melyik vá­lasztókerület jelöltje a pro­fesszor, s a lakók névjegyzéké­ből egy hétköznapi nevet vá­lasztott: Jegorov, s megjegyez­te jól, hol lakik ez a bizonyos Jegorov. Okajemov olyan ürügyet talált a látogatásra, ami nem kelthetett gyanút... Okajemov az asztalra fek­tette kezét, forgatta, bámulta, miközben fojtott izgatottság­gal, s elbűvölő őszinteséggel beszélni kezdett: — Kisember vagyok. Köny­velő egy kisipari szövetkezet­ben. Egy kisembernek azon­ban nagy kínjai is lehetnek. Egy éve kezdődött az egész, amikor épp pénzszűkében vol­tam. Az ellenőrzés, hisz maga is tisztában van ezzel, nem túl szigorú nálunk ... Fogtam, elkönyveltem 500 rubel ki­adást, a pénzt pedig zsebre raktam. Közben kinyílt a sze­mem, ha ennyit szereztem, többet is szerezhetek. Üjra hozzányúltam c szövetkezet pénzéhez... Nagy a család, sok a gyerek, olyanok, mint az orgonasíp. Tizedikbe megy a nagyobbik fiam, Miska, aki egész tragédiám okozója. Okajemov nagyot sóhajtott, majd így folytatta: — Észrevették otthon, hogy jóval több pénzt hozok haza, mint a fizetésem. Egyszer az­tán feleségem torkomnak sze­gezte a kenyérvágó kést, s val­latom fogott. Töredelmesen el­mondtam mindent. Hogy, hogy nem, Miska kihallgatta a be­szélgetésünket. Egyik nap el­csípett, s szemtől szembe fe­jemhez vágta: »Mint komszo- molista szégyellem, hogy az apám tolvaj. Válassz: vagy be- x allasz mindent illetékes he­lyen, vagy elmegyek itthon­ról ...« Milyen könnyű ilyen tanácsot adni, s mennyire ne­héz azt megtenni. Bíróságot és börtönt jelent az őszinteség, a család pedig eltartó nélkül marad. Különben a fiam a múlt héten elment, s most egy barátjánál lakik. Ügy hallom, dolgozni akar. Azért jöttem ide, Szergej Dmitrijevics, hogy tanácsot kérjek. Mit tegyek? Volszkij zavarban volt, nem tudta, mit mondjon, először keresték fel ilyen meglepő — Melyek a legközvetlenebb tennivalók? 4 — A megyei pártbizottság­ügyben. Fogalma sem volt ar- \ ngjj a közelmúltban beszámol- ról, hogyan segíthetne valasz- J az állami és tömegszerve- tóján. 4 zeti vezetők a téli terv meg­Hát mit is mondjak 4 valósításáért végzett muniká- kezdte a küldött. — Megértem 4 r<y; a további előkészületekről. a maga lelkiállapotát, a fiáét i Némely területen már történt is. Persze, ezzel nem akarom 4 előrehaladás. Eredményeket magát mentegetni... Remélem j értünk el a kislétszámú párt­ért engem. j* szervezetek erősítésében, a ter­— Tudom én, hogy bűnös z melőszövetkezetek fejlesztésé­vagyok — Okajemov felállt —, 4 ben, az általános műveltség tisztában vagyok azzal is, hogy j emelésében is. Most, a válasz- nem. kerülhetem el méltó bűn- ^ tások után minden téren át tetősem, de hát a család.,, a f kell váltani a téli tervre. A gyerekek... _ I járási pártbizottságok vegyék — Hát igen, igen, épp ez 9 elő saját tervüket, s a tömeg­az... — Volszkij egy darabig é szervezetek a tanács vezetői- gondolkozott, majd megkér-r vei vizsgálják meg, mát haj- dezte. — Sokat, hogy is mond- r tottak végre, mit mulasztottak jam ... keresett így melléke- f el. Mindebből következik a sen? f további tennivaló is. — Nem számoltam, de leg-f Azt javasoljuk a pártbdzott­alább háromezer rubelt. f Ságoknak, pártszervezeteknek, — S mi lenne, ha egy kér-! hogy a választási előkészüle­vény kíséretében eljuttatjuk \ tek szervezésére mind járási, ezt a pénzösszeget az ügyész-\ mind községi szinten létrého- ségre? f zott operatív bizottságok ma­— Gondolja, hogy ez segíte-\ radjanak együtt, irányítsák, ei­ne rajtam? — Okajemov hóm- \ lenőrizzek a terv megvalósítá­sát. Tanácsoljuk, hogy a párt­i bizottságok a járási tanáccsal I közösen küldjenek minden ’ községbe egy-egy felelőst, akii lokát ráncolva bámulta Voísz kijt, tettetve, mintha a küldött ötletét latolgatná. — Szerintem az egyetlen megoldás. S akkor én is segí­tek, beszélek az ügyésszel tele­fonon, hogy megértéssel kezelje az ügyet. A családot a jogá­szok se hagyhatják figyelmen kívül... — Hát ugyan? — Persze. Ígérem. Okajemov felállt. — Szergej Dmitrejevics!... — könny futotta el a szemét. — Köszönöm, hálásan köszö­segít a helybeli pártvezetőség­nek, a tanácsnak, a tömegszer- vezeteknek a téli terv megva­lósításában, a pártoktatásban, és segíti a többi feladat meg- i oldását is. megteszi? Csak- f Első lépésként a községi pártvezetőség tűzze napirend­re az elkészített programot, s tegyen meg mindent, hogy közüggyé váljék a téli terv az egész faluban, s ez további fel­lendülést, sikert eredményez­nöm. Ha megtettem, amit ta- 4 zen egész politikánkban — fe- nácsolt, megint eljövök. Meg- 4 jezte be nyilatkozatát Hevesi engedi? (FolytatjukJ t János elvtárs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom