Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-07 / 289. szám
SOMOGYI NÉPLAP s Vasárnap. 1958. december BORSOS JANCSI FEGYVERT FOGOTT. Kaposvár ntcáln kemény, katonás léptekkel munkásőrök szürke egyenruhás csapata vonuL Az egyik sorban fiatal, alig 18—19 esztendős szőke fiú halad. A járdán a munkából hazatérő emberek megállnak egy-egy pillanatra, tekintetük szeretettel simogatja végig kiképzésre induló társaik alakját. Most néhány fiú verődik össze az egyik üzlet előtti járdaszegélyen, s egyikük felkiált: — Nézzétek...! — Ott a Jancsi...! — ö is munkásőr...! — Valamennyiük keze baráti üdvözletei int a sorban lépkedő fiú felé, aki mosollyal, fejbiccentéssel viszonozza barátai köszöntését™ Igen, Jancsi, azaz Borsos János is tagja lett a kaposvári munkásőrségnek. Ott találkoztunk vele munkahelyén, a Baromfifeldolgozó Vállalat lakatosműhelyében. Munkája közben megkérdezzük: miért fogott fegyvert, miért lépett a munkásőrség soraiba. Kicsit gondolkodik, de látni rajta, hogy nem érte váratlanul a kérdés. Jól megfontolt mindent, mielőtt elhatározását végrehajtotta. Keze szaporán forgatja a szerszámot, miközben lassan válaszol: — Édesapám is munkásőr. De nem ez késztetett arra, hogy én is munkásőr legyek. Inkább az, ami két esztendővel ezelőtt, 1956 őszén történt.. Szegeden tanultam akkor a gépipari technikumban. Az ellenforradalom időszakát úgy rettegtem végig. Nem tudtam, mi lehet édesapámmal, alá akkor a néphadsereg tisztje volt™ Amikor leverték az ellenforradalmat, láttam, hogy néhány ember akadályozza az élet megindulását Nem akartak dolgozni, a Szovjetunióból érkezett segélyszállítmányokat a vonatból kirakni, csakhogy ezzel is hátráltassák a munka megkezdését. Végül katonák jelentkeztek és végezték el a kirakást, illetve átrakást. Édesapám is köztük volt. Mivel az iskolában akkor még nem indult meg a tanítás, elkísértem. Nem volt könnyű a munka különösen annak, aki ezt nem szokta. Lapátolni a szenet emelgetni a gépeket, hasábfákat és egyéb nehéz terheket. De mégsem ez volt a rossz, hanem az, amit tapasztaltunk... Láttunk néhány embert, amint gúnyos tekintettel nézegetett bennünket, fitymálta munkánkat. Nem mondták, de látszott szemükből: hiába dolgoztok, úgysem sikerül helyreállítani a rendett, úgysem indul meg az élet... 17 esztendős sem voltam akkor, de éreztem, tudtam, hogy munkánk nem hiábavaló. S akkor, ott elhatároztam: én is vigyázni fogok erre a hatalomra, hogy többé ne támadhasson az ellenség. Hát valahogy így történt, így lettem munkásőr — fejezi be Jancsi. — No és nem rossz arra gondolni, hogy míg más fiatalok szórakozni járnak, moziba, színházba mennek,' a munkás- őrnek talán éppen akkor kiképzésre vagy szolgálatba kell mennie? — A szórakozást máshol is megtalálom, önként vállaltam a munkásőrséggel járó szolgálatokat, terheket, tehát becsülettel is akarom ellátni — hangzik a válasz. — Voltam már vasárnap is szolgálatba, de még csak eszembe sem jutott, hogy milyen jó lenne barátaimmal moziba vagy táncolni, szórakozni menni. Figyeljük a fiatalt, de határozott, komoly fiú. Apja egyszerű parasztszülők gyereke, csak néhány elemit járhatott, de Jancsi már gépipari technikumot végzett, s most technikus a Kaposvári Baromfifeldolgozó Vállalatnál. Harmadik hónapja végzi ezt a munkát, s igyekszik tisztességgel ellátni feladatát. Technikus, munkásőr, ezenkívül sok más tennivalója is akad. A vállalat KlSZ-szervezeté- nek ő a titkára. Azon fáradozik néhány fiatallal, hogy új- j ra megindíthassa a pangó KISZ-életet. Kultúrcsoportot, j tánccsoportot szerveznek. A nőtanáccsal közösen dolgozó társaik gyermekeinek karácsonyi megajándékozására készülnek. Jancsinak más tervei is vannak. Részt vesz a Mö- HOSZ indította gépkocsivezetői tanfolyamon, hogy mire katonának hívják, ne csak a fegyvert tudja kezelni, hanem értsen a gépjárművekhez is. Beiratkozik az egyetem leve- i lező tagozatára, mert végső célja: elektro-mérnöki képesítést nyerni... | Borsos Jancsi tudja: érdemes tanulni, mert nem hiábavaló munkát jelent a jövőre való készülődés. De tudja — s ezért fogott fegyvert —, hogy ezt a jövőt meg is kell védeni. És amíg a fegyvert Borsos Jancsi s a hozzá hasonló munkásemberek szorítják, addig jövőnk védelme biztos, jó kezekben lesz... A téli programról, a kommunisták feladatairól nyilatkozott Hevesi Dános elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára hogy pártszervezeteink — még a számbelileg kicsik is — képesek nagy tettekre, ha bátran kilépnek a tömegek elé. így vagyunk a mezőgazdaság szocialista átszervezésével is. Igenis: a párttagok legyenek a szövetkezés szószólói. Ne féljenek felelősségteljesen beszélni a szövetkezés szükségszerűségéről, még ha ma sokan nem is határozzák el magukat a belépésre. A célt megértik az emberek, s mint az idei választások sikere is bizonyítja, dolgozó parasztságunk egésze a szocializmust választotta. Annál is könnyebb a kammuims- ták dolga, mert a párt, a kormány támogatja a szocialista nagyüzemi útra való áttérést, mégpedig a lenini szövetkezeti elvek alapján. —Ez az egyedül járható út a falusi kommunisták számára is a szövetkezetek eredményeinek, s a jövő távlatainak megmutatásával. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: óriási felelősség hárul a terme- lőszövetkezetbelá kommunistákra a mezőgazdaság átszervezéséért. Megyeszerte folynak a zárszámadások. Készülnek a jövő évi tervek. Használják fel ezt az alkalmat is a kommunisták a szövetkezetek népszerűsítésére. Mondják el paraszt- társaiknak az igazságot életükről, minden szépítés nélkül, oszlassák el a szövetkezetekkel szemben még sokakban meglévő kételyeket, s hívják maguk közé őket baráti szóval. Ha a kommunisták ezt teszik, akkor a szövetkezet többi tagja is követni fogja a jó péklát, és megszűnik az átt-ott még meglévő elzárkózás a kívül állóiktól. A téli terviben jelentős helyet foglal el a lakosság általános műveltségének emelését célzó tanfolyamok és a különböző ismeretterjesztő előadások szervezése. A mezőgazdasági termelés színvonalának, a dolgozó parasztok szaktudásának emelését segítik elő a tanácsok és népfront-bizottságok szervezésében beindult ezüstkalászos tanfolyamok. Esti tanfolyamokon képezik a gépállomások, állami gazdaságok dolgozóit. Nagy lehetőségek 'kínálkoznak a falusi lakosság többi rétegének tanítására is. A KISZ és a nőtanács szervezzen minél több sütő-főző-, szabó-varró- tanfolyamot. A pedagógusok bevonásával szépirodalmi esteket rendezhetnek. De szívesen vállalkoznak — ha kérik őket — az orvosok Is egészség- ügyi tárgyú előadásokra. Második éve, hogy a megyei pártbizottság a tanáccsal és tőmegszervezetekkel közösen — a téli hónapokra szóló — átfogó munkaprogrammal lép a megye lakossága elé. A kezdeményezés első éve, a tavalyi — a próbálkozással együtt járó több-kevesebb sdkertélemség ellenére is — eredményes volt. A múlt évi téli program elérte célját: sikerült megvalósítani, hogy a párt- és tömegszervezetek egy nyelven beszéljenek: egyformán értsék és hajtsák végre a párt és a kormány politikáját az élet minden területén. Sikerült sok-sok embert mozgósítani és ráébreszteni, hogy felelős községe fejlődéséért. Igen sokan vettek részt a télá programban megrendezett tanfolyamokon, előadásokon. Azzal a kéréssel fordultunk Hevesi János elvtárshoz, az MSZMP megyei bizottsága másodtitká- ] rához, tájékoztassa a lap olvasóit a téli programról és a} kommunistáik előtt álló legfon- j tosabb feladatokról: — Miben különbözik az idei téli terv a tavalyitól? — Először is abban, hogy az új terv nemcsak a télre, hanem egy teljes esztendőre szóló tennivalót ölel fel, illetve foglal magában. Tavaly, amikor a téli tervet lezártuk, egynémely pártszervezetünkben nem tudtak mihez kezdeni, azért döntöttünk úgy a terv készítésekor, hogy helyesebb szeptembertől szeptemberig szóló programot adni a pártós tömegszervezeteknek. Persze, a feladatok zöme a téli hónapokra esik, hiszen ez az az időszak, amikor az emberek, különösen a falusiak nemcsak ráérnek, hanem igénylik is a tanulást, a velük való foglalkozást. Másrészt abban különbözik idei tervünk a tavalyitól, hogy mértéktartóbb. Igyekeztünk úgy tervezni, hogy inkább kevesebbet markoljunk, de reális elhatározásainkat valósítsuk meg az utolsó betűig. Ügyeltünk arra is, hogy csak annyi feladatot adjunk a tö- megszervezeteknek, amennyivel boldogulni képesek. — Melyek az idei terv legfontosabb célkitűzései? — Az egyik legfontosabb célkitűzés a pártszervezetek — különösen a kislétszámúak — politikai, ideológiád, szervezeti megerősítése. Ez a legfontosabb, mert az előttünk álló feladatokat csak egységes, ütőképes pártszervezetekkel oldhatjuk meg. A pártszervezetek megerősítésének egyik módja, hogy egészítsék ki soraikat a KISZ és a többi tömegszervezet legjobb aktivistáival. Ha valaha volt erre lehetőség, akkor most van. A nemrég lezajlott választási előkészületekben a pártonlkívüldek ezred vették ki részüket teljes szívvel, lelkesedéssel és példamutatással. A párt számbeli erősítésében érdemes ezek közül a legjobbakat elvezetni a párt kapujához. — Ugyancsak a választások során bizonyosodott be az is, Könyvtáraink életéből üj, szép helyiséget biztosított a Kisgyalánd Községi Tanács a népkönyvtár számára a művelődési otthon épületében. Klubszoba berendezését is tervezik, ahol napilapokat és folyóiratokat olvashatnak, s a KISZ-fiatalok is itt tartanák összejöveteleiket, színdarabpróbáikat. A községi tanács megígérte, hogy a községfejlesztési alapból vásárol könyveket a népkönyvtárnak, s még egy szekrényt ad a könyvek elhelyezésére. Nagyon nehéz körülmények között működik az igali népkönyvtár. Két, könyvekkel zsúfolt szekrénye az általános iskolai egyik tantermében van 1 elhelyezve. A kölcsönzés ne- Szalai László héz, mert minden alkalommal a könyvtárosnak és az olvasóknak kell elhúzniuk a padokat a szekrények elől, hogy a könyvekhez hozzáférjenek. Az elmúlt három évben háromszor költöztették a könyvtárat, de sohasem megfelelő helyiségbe. Megérdemelne már az igali népkönyvtár egy rendes helyiséget, ahol a több mint 600 kötet könyv és az olvasók is méltó otthonra találnának. * * * A kaposkeresztúri József Attila népkönyvtár, mely megalakulásától kezdve 1957 őszéig kiválóan működött, egy évi szünetelés után a községi tanács és az új könyvtáros odaadó munkája eredményeként ismét az olvasók rendelkezésére áll. Vasili] •Ardamakzklj fordította: La]o$ Géza 12. Mindenáron közelíteni szeretett volna a kutatóintézethez vagy vezetőjéhez. Amikor tudomására jutott, hogy Volsz- kij küldött, s rendszeresen tart fogadóórát, elhatározta, elmegy hozzá, s ha sikerül, elcseni küldötti blokkját, vagy legalább irat valamit az egyik lapra, hiszen még jó szolgálatot tehet neki a professzor aláírása ... Volszkij a telefonhoz lépett, s elnézést kért Okajemovtól, amiért mégvárakoztatja: — A városi tanács szociálpolitikai osztályának vezetője? Itt Volszkij, a Legfelső Tanács küldötte ... Üdvözlöm. Mindjárt ott lesz magánál egy nyugdíjas, Szugrobov elvtárs az én ajánló soraimmal (Okajemov jól megjegyezte magának a professzornak azt a kilétét »az én ajánló soraimmal-«). Fogadja soron kívül, s figyelmesen hallgassa meg. No jó, viszontlátásra — Volszkij letette a kagylót, s Okajemovhoz fordult: — Tessék, elvtárs ... Okajemov, mielőtt elmen! Volszkij fogadóórájára, aprólékosan kifundálta, miről fog beszélni. Elhatározta, hogy lehetőleg nem árulja el nevét. Viszont arra az eshetőségre is felkészült, ha nem kerülheti el a bemutatkozást. A régi újságokból megtudta, melyik választókerület jelöltje a professzor, s a lakók névjegyzékéből egy hétköznapi nevet választott: Jegorov, s megjegyezte jól, hol lakik ez a bizonyos Jegorov. Okajemov olyan ürügyet talált a látogatásra, ami nem kelthetett gyanút... Okajemov az asztalra fektette kezét, forgatta, bámulta, miközben fojtott izgatottsággal, s elbűvölő őszinteséggel beszélni kezdett: — Kisember vagyok. Könyvelő egy kisipari szövetkezetben. Egy kisembernek azonban nagy kínjai is lehetnek. Egy éve kezdődött az egész, amikor épp pénzszűkében voltam. Az ellenőrzés, hisz maga is tisztában van ezzel, nem túl szigorú nálunk ... Fogtam, elkönyveltem 500 rubel kiadást, a pénzt pedig zsebre raktam. Közben kinyílt a szemem, ha ennyit szereztem, többet is szerezhetek. Üjra hozzányúltam c szövetkezet pénzéhez... Nagy a család, sok a gyerek, olyanok, mint az orgonasíp. Tizedikbe megy a nagyobbik fiam, Miska, aki egész tragédiám okozója. Okajemov nagyot sóhajtott, majd így folytatta: — Észrevették otthon, hogy jóval több pénzt hozok haza, mint a fizetésem. Egyszer aztán feleségem torkomnak szegezte a kenyérvágó kést, s vallatom fogott. Töredelmesen elmondtam mindent. Hogy, hogy nem, Miska kihallgatta a beszélgetésünket. Egyik nap elcsípett, s szemtől szembe fejemhez vágta: »Mint komszo- molista szégyellem, hogy az apám tolvaj. Válassz: vagy be- x allasz mindent illetékes helyen, vagy elmegyek itthonról ...« Milyen könnyű ilyen tanácsot adni, s mennyire nehéz azt megtenni. Bíróságot és börtönt jelent az őszinteség, a család pedig eltartó nélkül marad. Különben a fiam a múlt héten elment, s most egy barátjánál lakik. Ügy hallom, dolgozni akar. Azért jöttem ide, Szergej Dmitrijevics, hogy tanácsot kérjek. Mit tegyek? Volszkij zavarban volt, nem tudta, mit mondjon, először keresték fel ilyen meglepő — Melyek a legközvetlenebb tennivalók? 4 — A megyei pártbizottságügyben. Fogalma sem volt ar- \ ngjj a közelmúltban beszámol- ról, hogyan segíthetne valasz- J az állami és tömegszerve- tóján. 4 zeti vezetők a téli terv megHát mit is mondjak 4 valósításáért végzett muniká- kezdte a küldött. — Megértem 4 r<y; a további előkészületekről. a maga lelkiállapotát, a fiáét i Némely területen már történt is. Persze, ezzel nem akarom 4 előrehaladás. Eredményeket magát mentegetni... Remélem j értünk el a kislétszámú pártért engem. j* szervezetek erősítésében, a ter— Tudom én, hogy bűnös z melőszövetkezetek fejlesztésévagyok — Okajemov felállt —, 4 ben, az általános műveltség tisztában vagyok azzal is, hogy j emelésében is. Most, a válasz- nem. kerülhetem el méltó bűn- ^ tások után minden téren át tetősem, de hát a család.,, a f kell váltani a téli tervre. A gyerekek... _ I járási pártbizottságok vegyék — Hát igen, igen, épp ez 9 elő saját tervüket, s a tömegaz... — Volszkij egy darabig é szervezetek a tanács vezetői- gondolkozott, majd megkér-r vei vizsgálják meg, mát haj- dezte. — Sokat, hogy is mond- r tottak végre, mit mulasztottak jam ... keresett így melléke- f el. Mindebből következik a sen? f további tennivaló is. — Nem számoltam, de leg-f Azt javasoljuk a pártbdzottalább háromezer rubelt. f Ságoknak, pártszervezeteknek, — S mi lenne, ha egy kér-! hogy a választási előkészülevény kíséretében eljuttatjuk \ tek szervezésére mind járási, ezt a pénzösszeget az ügyész-\ mind községi szinten létrého- ségre? f zott operatív bizottságok ma— Gondolja, hogy ez segíte-\ radjanak együtt, irányítsák, eine rajtam? — Okajemov hóm- \ lenőrizzek a terv megvalósítását. Tanácsoljuk, hogy a párti bizottságok a járási tanáccsal I közösen küldjenek minden ’ községbe egy-egy felelőst, akii lokát ráncolva bámulta Voísz kijt, tettetve, mintha a küldött ötletét latolgatná. — Szerintem az egyetlen megoldás. S akkor én is segítek, beszélek az ügyésszel telefonon, hogy megértéssel kezelje az ügyet. A családot a jogászok se hagyhatják figyelmen kívül... — Hát ugyan? — Persze. Ígérem. Okajemov felállt. — Szergej Dmitrejevics!... — könny futotta el a szemét. — Köszönöm, hálásan köszösegít a helybeli pártvezetőségnek, a tanácsnak, a tömegszer- vezeteknek a téli terv megvalósításában, a pártoktatásban, és segíti a többi feladat meg- i oldását is. megteszi? Csak- f Első lépésként a községi pártvezetőség tűzze napirendre az elkészített programot, s tegyen meg mindent, hogy közüggyé váljék a téli terv az egész faluban, s ez további fellendülést, sikert eredményeznöm. Ha megtettem, amit ta- 4 zen egész politikánkban — fe- nácsolt, megint eljövök. Meg- 4 jezte be nyilatkozatát Hevesi engedi? (FolytatjukJ t János elvtárs.
