Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-30 / 306. szám

i ♦ » Hl *f*;! í k_ - • V ■ ’ .' :o ■sm w V / ­* K & - i Óriáshíd Brooklyn és Richmond között O. H. Ammann svájci hídépítő mérnök óriáshíd építését tervezi az ameri­kai Brooklyn és Richmond városok között. A hidat hat év alatt akarják fel­építeni. Hossza 4344 méter lesz, két emeletén hat sor­ban közlekedhetnek máj a járművek. A világ legnagyobb helikoptere A Szovjetunióban elkészí­tették a »MI-6« típusú tur- bólégcsavaros helikoptert, amely a legnagyobb a vilá­gon. A gép 70 utast szállít, és képes arra, hogy egy tel­jes geológiai expedíciót va­lamennyi felszerelésével — beleértve a gépkocsikat is — a magasba emeljen. Tavaly a »MI-6« típusú helikopter kísérleti gépével Kapreljan pilóta 12 tonna terhet 2400 méter magasba »melt, s ezzel kétszeresen ízárnyalta túl az eddigi ame­rikai világrekordot. GÁZTURBINÁS ENERGIA-VONAT A Szovjetunióban folyó nagyarányú építkezés egyre több energiát követel. Az or­szág energiaszükségletének egy részét az úgynevezett mozgo- erőművek biztosítják. A fenti típusú erőművek egész vasúti szerelvényt alkotnak. Ezeket energia-vonatoknak nevezik. Eddig a Szovjetunióban gőz­turbinás energia-vonatok jár­tak, amelyek 8—10 vagonból álltak.. Most áttértek a 3 va­gonból álló gázturbinás ener­gia-vonatok létrehozására. Az első vagonban a 4000 kilowat- tos erőátviteli gázturbinás be­rendezést, a másodikban az elektromos gépeket, a harma­dikban pedig a műhelyeket és lakóhelyiségeket helyezik el. A gázturbinás energia-vo­nat nyersolajjal vagy pakurá­val működik. Hatásfoka 20 százalékkal nagyobb a gőztur­binás vonatokénál. Ezenkívül a kezelőszemélyzet száma 30— 40 százalékkal csökken. A kalapács története A kalapács testvérével, a baltával, minden más szer­számnál előbb jelent meg. Közös ősük kétségkívül az a kődarab, amellyel az ősember nyél nélkül dolgozott. Ha a vastag végét használta, kala­pács volt, ha pedig a vékonyát, akkor balta. Hosszú-hosszú idő telt el, valószínűleg jó néhány évszá­zad, amíg az ember arra az öt­letre jutott, hogy nyelet illesz- szen a kalapácsra. De ettől kezdve már erősebben tudott ütni vele. A nyél megjelenése korszakalkotó az ember történetében. Az ása­tások alkalmával kétfajta ka­lapácsot találtak. A kivájt ka­lapácsot, amelybe beleillesztet­ték a nyelet, és fúrt kalapá­csot, amelyen a nyelet átszúr­ták. Valószínű, hogy az átfúrt kalapács később jelent meg, hiszen ehhez már fúróra is szükség volt. Ezzel szemben olyan köveket, amelyekben mélyedés volt, könnyen talál­hatott. az ősember. De biztos az, hogy a fúrt kalapács nyele szilárdabban állt, s az­zal jobban is lehetett dolgozni, úgyhogy ez a típus elöbb- utóbb kiszorította a másikat. Az ember a kalapácsnak mind szimmetrikusabb és sza­bályosabb formát adott, ami­kor megismerkedett a kő csi­szolásával. Amikor az ember megtanulta a tűzgyújtást, s a fémek olvasztását, megjelent a bronz, a vörösréz és végül a vaskalapács. A koXapacsöntés- hez legalkalmasabb fém a bronz volt;. könnyen olvadt, jól betölti az- öntőformát, és könnyen csiszolható. Az őskori vaskalapácsok már igen korán nagyméretűek is voltak. Az egyik berlini mú­zeumban látható egy 8 centi­méter vastag és 21 centiméter hosszú vaskalapács. Ezt a ka­lapácsot Örményországban ta­lálták, és körülbelül az időszá­mításunk előtti IX. századból származik. A vas kovácsolását már egyiptomi dombormüvek is áb­rázolják. Tehát a régi Egyip­tomnak már voltak kovácsai. Rajzokból arra következtethe­AGYMŰTÉTTEL GYÓGYÍTJÁK A GYOMORFEKÉLYT Néhány évvel efcelőtt még bolondnak tartották vol­na azt az orvost, aki gyomorfekélyes betegének agyműté­tet javasolt volna. Bikov, a kiváló szovjet tudós hosszú kutatómunka eredményeként leírta az emberi szervezet­nek azt a bonyolult mechanizmusát, amelynek folytán bármilyen' lelki megrázkódtatás gyomorfékélyt idézhet elő. Ezen a téren értékes tényeket tárt fel Speransky, Le Gora, Clarka és Meyer fiziológus is. Patkányokon végzett kísérletek bebizonyították, hogy a gyomorfekély csaknem nyomtalanul eltűnik, ha az agy bizonyos részeiben sérüléseket idéznek elő. Az emésztő­csatorna tulajdonképpeni irányító központja ugyanis az agyalapi mirigy, amelynek bármilyen sérülése felborít­ja az egyensúlyt az emésztőnedvek kiválasztásában, te­hát fekélyt eredményezhet. Az agyalapi mirigy viszont kapcsolatban áll az agykéreggel, tehát bármilyen agyiké- reg-bántalom közvetve gyomorfekélyt idézhet elő. Bikov és más szovjet biológusok alvókúrával gyó­gyítják a gyomorfekélyt. Ennek a módszernek lényege az agykéreg pihentetése, amely így visszanyeri normális tevékenységét, és ismét rendszeres impulzusokat továb­bít az agyalapi mirigybe. A másik módszer viszont az agysebészeti beavatkozás. Ennek lényege a következő: ál­talános érzéstelenítés után a homlokcsont középvonalán két parányi lyukat fúrnak. Ekkor a sebész megfelelő mű­szerrel röntgenfelvételeket készít, amelyek lehetővé te­szik a rendellenesen működő agykérégrész meghatározá­sát. Ugyancsak a röntgenfelvételek alapján kiszámítja, milyen mélységben és milyen szög alatt kell alkalmaznia azokat az elektródákat, amelyek elektro-koagulációval a legrövidebb idő alatt megölik a zavart okozó agykéreg- sejteket. Meg kell jegyezni, hógy a sebészeti beavatkozás nem okoz a betegnél lelki zavarokat, sőt csökken a beteg érzékenysége a különböző külső behatásokkal szemben, s ez kedvez teljes gyógyulásának. Természetesen a sebészeti beavatkozásnak ezt a for­máját csak abban az esetben alkalmazzák, ha a gyomor­fekély a szokásos kezeléssel nem gyógyítható, illetve, ha a beteg állapota nem bír el gyomorműtétet. Az új el­járást már több betegnél kipróbálták. Az egyik férfibe­teg az agysebészeti beavatkozás után nemcsak teljesen meggyógyult, hanem a műtétet követő négy hónap alatt 13 kilót hízott is. tünk, hogy az ókor kovács­szerszámai hasonlítottak a mostaniakhoz. Azt is tudjuk, hogy a római császárok korában minden egyes légiót kovácsok és fegy­vermesterek kísértek. Megma­radt egy római üllőnek egy ré­sze, amely 240 kilót nyom. Eb­ből kitűnik, hogy a régi Ró­mában meglehetősen nagy vas­darabokat is meg tudtak mun­kálni. A kovácsokat minden idő­ben nagy becsben tartották. Sokáig varázslóknak is tekin­tették őket, s azt hitték, hogy kapcsolatban állanak a tűz szellemeivel. Éppen ezért a középkor céhelőírásai megkö­vetelték azoktól, akik kovács­mesteri címre pályáztak, hogy esküdjenek meg: »nem tarta­nak fenn kapcsolatot az ördög­gel«. A vízkalapács Ismeretes az, hogy Németor­szágban már a XIII. századtól kezdve használtak vízerö által meghajtott kalapácsokat. A »vizkalapácsot« rendkívül egyszerű szerkezet hozta mű­ködésbe. A kalapács fejét ten­gelyre szerelt fogak mozgat­ták. A fog felemelte a kala­pácsnyelet, majd amikor a leg­végére ért, a nyél lezuhant, s a tengely körforgása állandóan függőleges irányú mozgásban tartotta. A régi fémfeldolgozó műhe­lyek általában vízerővel mű­ködtek. A fémfeldolgozás fő eszköze, a kalapács még alig különbözött az egyszerű ko­vács kalapácsától. Csupán mé­retei voltak nagyobbak. A XIX. század elején, ami­kor már nagyobb mértékben használtak a gőzgépet, a víz­erővel hajtott kalapács ütései már túl gyengéknek bizonyul­tak. Az első gőzkalapács ötlete Wattól származik, aki 1784. április 28-án váltotta ki a szabadalmat. Watt kalapá­csának mintáját már 1782-ben elkészítette. Gyakorlatilag azonban a gőzkalapácsot csak a XIX. század 40-es éveitől kezdték alkalmazni. A vízkala­pács kora tehát elég hosszú ideig eltartott. Nessmith gőzkalapácsának ötlete rendkívül egyszerű. Ha­talmas, nehéz üllőre helyezi az izzó fémet. Jobboldalán és bal­oldalán sínek vannak, s e sí­nek belső rovátkájában mozog le és fel a kalapács. A kala­pács fölött gőzhenger van, s ennek dugattyúja egyben a kalapács nyele. A dugattyúba alulról bevezetett gőz fölfelé tolja a dugattyút s vele együtt a kalapácsot. Amikor pedig ki­nyitják a henger szelepét, a kalapács lezuhan, s nagy erő­vel rácsap az izzó fémre. A kalapácsütések erejét és szá­mát a gőz beeresztésével lehet szabályozni. Az ilyen kalapács néhány ütésével képes arra, hogy szétlapítson egy nagy fémtömböt, de lassan, finoman is tud dolgozni, mintha gya­korlott munkás keze irányíta­ná. Nessmith gözkalapácsát nem­csak a vas megmunkálására, hanem cölöpök verésére is használta, amit az tett szük­ségessé, hogy egy hajógyár építésénél igen sok cölöpöt kel­lett leverni. Az eredmény cso­dálatos volt. Kézi munkával 10 órára volt szükség egy-egy cölöp leveréséhez, gőzkalapács pedig ezt a munkát 4,5 perc alatt végezte el. Vagyis 144- szer gyorsabban. A gözkalapács igen gyorsan elterjedt. Mind erősebb és erő­sebb kalapácsot építettek. Az 1875-ös bécsi világkiállításon nagy feltűnést keltett a permi ágyúgyár 50 tonnás gőzkalapá­csa, amelyet N. V. Voroconov orosz mérnök épített ugyaneb­ben az évben. A gőzkalapács legfelső hatá­ra a 150 tonnás kalapács. Az ilyen kalapács ütései olyan he­vesek, hogy körülötte nagy te­rületen még a föld is megráz­kódik. De arra mégsem alkal­mas, hogy nagyméretű acél­tömböket megmunkáljon. A gőzkalapács helyét a hidraulikus prés és a gőzprés foglalta el. Már Withwors bebizonyította, hogy a préssel készített ágyúk ellen­állása 30 százalékkal nagyobb. 1899-ben Gauthier francia mérnök megállapította, hogy az 50 tonnás kalapácsnak há­rom hétre van szüksége egy 36 tonnás tömb megmunkálására, ugyanakkor a 4000 tonna nyo­mású prés ezt a tömböt négy nap alatt megmunkálja. A prés jobban és gyorsab­ban dolgozik a kalapácsnál. Természetes azonban, hogy a fémmegmunkálásban még hosszú ideig nagy szerepet ját­szanak a kovácsok, akár az el­múlt századok során. MÉRHETŐ-E A FÁRADTSÁG? Akár iskolaköteles gyermekekről, serdülőtkorúakról, sportolókról, munkásokról vagy értelmiségiekről van szó, a fáradtság kérdése minden esetben objektív és szubjek­tív vonatkozásban merül fel. Van-e olyan eljárás, amely tárgyilagosan, tudomá­nyos alapom »méri« a fáradtságot? Állandóan folynak tu­dományos kutatások, amelyeknek célja ismereteink bő­vítése a fáradtság kérdésében. E kutatások ún. fúziós-kí­sérletekkel történnek. Ha például egészséges ember pis­logó — tehát hol felvillanó, hol kialvó — fénybe néz, tö­kéletesen érzékeli a fényváltozásokat. Ha szaporítjuk a pislogások számát, bekövetkezik egy olyan pillanat is, amikor a szemlélő már észre sem veszd, hogy a fény hol kialszik, hol felgyullad, csak egyenletesen világító fény­forrást lát. Ezek szerint a fényforrással lemérhető, hogy a kísérleti alanynak melyik frekvemciaszámnál van az a benyomása, mintha folyamatos fényt látna. E szám ese­tenként változik, éspedig aszerint, hogy az illetőnek mi­lyen az egészségi állapota, hogy a nap mely időszakában, munka előtt vagy munka után történik a kísérlet. Dr. J. B Baron, Thieffry és Kahn orvosok sok iöőt szenteltek a fúziós kísérletnek, és azt az egybehangzó kö­vetkeztetést vonták le, hogy munka után, estefelé az em­berek ritkább fényvillamásökat is folyamatos fénjmek látnak. Fiziológiai kísérletük tehát alkalmas a fáradtság "4e- mérésére«. Ugyanakkor alkalmas annak megállapítására is, hogy a munka aszerint, hogy kedvvel vagy kedvetle­nül végezzük, mennyire fáraszt, hogy a gyógyszerfogyasz­tás mennyiben befolyásolja a fáradtságot stb. A fáradé­konyság egyénenként változik. A három említett kutató mindenesetre olyan eljárást dolgozott ki, amely az orvo­soknak igen nagy segítségére lehet a fáradékonyság foká­nak megállapitásában. Műorr vadászathoz A vadászok nemsokára jó- szimatú vadászkutya nélkül is j űzhetik kedvelt sportjukat. ■ Alain Berton párizsi vegyész »mesterséges orrot« talált fel . vadászok számára. A műorr rendkívül érzékeny különféle illatokra. Elektródák és vegyi I anyagok segítségével működik. Az- új találmány persze nem- ' csak vadászatnál használható, ! hanem számos biológiai kér­dés megoldását is elősegíti: Miért jobb a kutya szaglása az emberénél? Hogyan szagol­nak a rovarok? Lehet, hogy Berton találmánya sok ha­sonló kérdésre adja meg a vá­laszt. HáBÜVEG GYÁR A Német Demokratikus Köz­társaság Taubenbach nevű helységében megkezdték egy habüveg-gyár építését. A zárt- pórusú habüveg könnyebb a parafánál, a vízen úszik, fúr­ható, fűrészelhető és tűzálló. Hő- és hangszigetelésre is ki­válóan alkalmas. Sikosság ellen villannyal fűtenek egy angliai országutat A sikosság okozta közleke­dési balesetek megelőzésére 800 méteres szakaszon villany­nyal fogják fűteni a sloughi országutat, Anglia egyik fontos közlekedési útvonalát. Az or­szágút aszfalt burkolatába 9 ezer fontsterlinges költséggel máris beépítettek egy elektro­mos fűtőtelepet. Ha az időjárá­si viszonyok megkívánják, elég egy gombot megnyomni, és az országút máris nem jelent majd semmiféle veszélyt a gép­kocsivezetők számára. Radioaktív védőruha Szovjet szakemberek szinte­tikus anyagokból radioaktív védööltözetet készítetlek. Az ültözet puha sisakból és kezes­lábasból áll. Az egész öltözet búvárruhára emlékeztei. A si­sakon szerves üvegből készült ablak van. Az öltözetet nem varrták, hanem nagyfrekven­ciájú elektromos hegesztéssel illesztették össze Ez felel meg ugyanis a legteljesebb bizton­ság követelményeinek. A si­sakba nyomás útján állan dóan tiszta levegőt pumpálnak. Az öltözet felvételére Itülönle- ges nyílás szolgál, amelyet műanyagkaipcsokkal hermeti­kusan elzárnak. Plasztik-lencsék Németországban Egy kasseli műszerész eljá­rást dolgozott ki az iiveglen- cséknél sokkal fényérzéke­nyebb, s ugyanakkor összeha­sonlíthatatlanul olcsóbb plasz­tik-lencsék gyártására. E nagy­jelentőségű találmány tömeges gyártása esetén a közeljövő­ben nagymértékben csökken majd a mikroszkópok, fényké­pezőgépek és a távcsövek ára. ki talAlta fel a fűrészt ? Vajon eszünkbe jutott-e va­laha, hogy kutassuk, miben áll a fűrész munkája, s ki ta­lálta fel ezt a munkaeszközt? A fűrész egyike az asztalos és lakatos munkaeszközeinek. Azonban 200 évvel ezelőtt Oroszországban még nem hasz­nálták. Feljegyzések szerint a XVIII. század elejéig az orosz asztalosok nem ismerték a fű­részt, és csak vágóeszközöket: fejszét és gyalut használtak. De mikor találták fel a fű­részt? Az ember a fűrészt még a jégkorszakban kezdte használni. Hogyan jutott a fűrész gon­dolatára? Valószínűleg úgy, hogy észrevette, mennyivel jobban lehet vágni a csipkés­szélű, mint a simaélű kőlap­pal. Tulajdonképpen hogyan is vág a fűrész? Működését igen könnyen megmagyarázhatjuk a következőképpen: a mozgó fűrész fogai sorra behatolnak a fába, és kiemelnek egy bizo­nyos mennyiségű réteget. Olyan ez, mintha számos kés működne, amelyek rétegről ré­tegre vágják á fát. A kőfűrész természetesen na­I gyón rosszul dolgozik. Órákig tartó munkára volt szükség ahhoz, hogy vele nem túlságo­san vastag fát átvágjanak. A fűrészt a régi Egyiptomban jóval időszámításunk előtt használták. Az egyiptomiak fűrészeiket rézből vagy bronz­ból készítették. A birodalmi kor Rómájában szintén ismerték a fűrészt, és valószínű, hogy ennek a nép­nek köszönhető a keretes fű­rész feltalálása. Az ókorból és középkorból származó rajzokon nem álla­pítható me^ az, hogy milyen alakja volt a fűrészek fogai­nak. Ha a fűrészt úgy alakítjuk át, hogy a páros fogakat jobb­ra, a páratlanokat balra haj­lítjuk, úgy a vágás széles lesz, és a fűrész szabadon mozog. Elsőnek Leonardo da Vinci, a lángeszű festő, tudós, költő, ze­nész, mérnök, fizikus és felta­láló ismerte fel annak fontos­ságát, hogy milyen alakú a fű­rész foga... A régi zsidók, egyiptomiak, gö­rögök inkább rabszolgamunkát használtak. A rómaiak azon­ban feltalálták a favágó-gépet is. Nyugat-Európában a XVI. és XVII. században terjedtek el a deszkavágó-gépek. Azonban Augsburgban (Németország), amint az a város történetéből kitűnik, már 1322-ben műkö­dött egy deszkagyár. Franciaországban 1555-ben jelenik meg az első fűrészmalom. Manapság gyakran látha­tunk körfűrészeket. Ezek a fű­részek a XIX. század elején je­lentek meg Hollandiában. Ép­pen ezért Angliában hosszú időn át holland fűrész néven ismerték őket. De ez nem aka­dályozta meg Albert és Brum- mel mérnököket, hogy 1799- ben, illetve 1805-ben angol sza­badalmat kérjenek ilyen fű­részre. Gőzfűrészre elsőnek Bent- ham váltott szabadalmat (1793), az első körfűrészes deszkagyá­rat pedig Brummel tervei alapján építették 1808-ban. Miért vág jobban a körfű­rész, mint a lemezfűrész? Könnyen megértjük, hogy a körfűrész a forgásnál fellépő centrifugális erő hatására ke­vésbé hajlékony, és így egye­nesebben vág.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom