Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-04 / 286. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. december 4. Községi tanácsaink feladatat javítani, eredményesebbé tenni az együttműködést a Hazafias népfront bizottságaival Interjú Sasvári Ferenccel, a Nagyatádi járási Tanács elnökével Elmúlt a tanácsválasztás, lezajlottak a nagy munkák, melyek egyaránt próbára tették pártszervezeteinket, tanácsainkat, tömagszervezeteinket. Kommunisták, pártonkívüliek vállvetve tevékenykedtek, hogy elősegítsék a tanácsválasztás sikerét. így voít ez a nagyatádi járásiban is. Ennek az együttműködésnek az eredménye, hogy a járás községeiben már a kora délutáni órákban, fél kettőre befejeződött ia választás, elsőnek a megye területén. Sasvári Ferenc elvtárssal, a járási tanács v.b. elnökével beszélgettünk az elmúlt hetek munkáiról, és érdeklődtünk tőle a tanács és a népfront közös terveiről. ■— Sikerült-e a népfront-bizottságokkal közös akcióprogramot megvalósítani? — A választások idején jó együttműködés alakult ki tanácsaink és a népfront-bizottságok között. Ennek eredménye, hogy a 23 811 szavazati joggal rendelkezőből 23 650, azaz a választók 99,8 százaléka leszavazott, s hogy minden jelöltet elfogadtak. Nagyatád, Szabás, Somogyszob, Kutas, Se- gesd, Csököly községekben szinte minden feladatot közös erőfeszítéssel oldottunk meg. Sajnos, ez nem mindenütt volt így. Kún telep, Bakiháza, Beleg községekben a népfront-bizottságok alig-alig tevékenykedtek. Munkánkat tehát nem sikerült a Hazafias Népfronttal teljes összhangba hozni. — Miben látja ennek okát? — Nehéz ezt meghatározni. Az mindenesetre tény, hogy a Hazafias Népfront dolgozik, tevékenykedik. Ezt tapasztaltuk a választások előtt és után is. Ezt bizonyítja, hogy idén a falvak lakói a iközségfejlesz- tési hozzájárulás tervezett 1 184 000 forintjából már több mint egymilliót befizettek. A vállalt társadalmi munka értéke 500 ezer forint, ennek felét teljesítették. A társadalmi munka szervezésében élen jár Taramy, ahol 67 ezer forint, valamint Szabás, ahol 25 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek el. A járás községeiben idén négyezer négyzetméternyi betonjárdát építettek 150 ezer forint, 36 kilométer utat javítottak meg 100 ezer forint, s húsz hiflat hoztak rendbe 30 000 Ft felhasználásával. Mindebben részes a Hazafias Népfront is. Talán abban van a hiba oka, hogy sem a tanácsok, sem a népfrontbizottságok nem törekedtek kellően a szorosabb együttműködésre. — Milyen segítséget várnak a népfront-bizottságoktól s azok aktivistáitól? — Elsősorban azt várjuk, hogy a súlyponti községekben: Nagyatádon, Segesden, Csekélyben, Háromfán, Somogy- szobon, Láfoodon, Kutason támogassák erőteljesebben a tanácsi szerveket. Működjenek közre mindenütt a községfejlesztési tervek elkészítésében. Kérdezzék meg a községek lakóit, s eszerint valósítsák meg a legfontosabb feladatokat Szervezzék a társadalmi munkát, működjenek közre a kulturális élet fellendítésében, tartalmasabbá tételében. Vegyenek részt a termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűlésein, vigyenek magúikkal egyéni parasztokat, hogy személyesen is meggyőződhessenek a tsz-ek eredményeiről. Segítsenek a népfront-bizottságok a nagyüzemi mezőgazdaság népszerűsítésében, fejlesztésében. — Mi a tervük az együttműködés megjavítására? — A megyei tanács határozata alapján — mely a népfront-bizottságokkal való tevékeny együttműködésre szólít fel — mindent elkövetünk az együttműködés megjavításáért. Hasonló értelmű utasítást adtunk a községi tanácsoknak. Az együttműködésre való törekvés máris tapasztalható. A negyedik negyedévi munkatervet például már a népfront-bizottságokkal készítettük el. A téli munkaterv megtárgyalásába bevontuk a Hazafias Népfront járási titkárát is. Ezt a tervet megküldjük mind a községi tanácsoknak, mind a népfront-bizottságoknak. — Tervezzük, hogy a községi tanácselnököket és a népfront-bizottságok elnökeit tájegységenként közös értekezletre 'hívjuk egybe. Hasonló megbeszéléseket már tartottunk j eddig is, s valamennyien sok Tüxelő-panas* Nemrégiben olvastam, hogy a TÜZEP-telepek versenyben vannak egymással. Nem tudom, miféle verseny ez, ugyanis a fonyódi telepen már két hónapja a másodosztályú komlói dión kívül sem fát, sem egyéb tüzelőt nem kapni. November elején érkezett valamennyi jobbfajta szén, de ez nem volt elég az igények kielégítésére. Tárolóhely-probléma miatt a járási könyvtár sem tudta korábban beszerezni tüzelőjét, s most csak gyengébb minőségű szenünk van, fa és alágyújtós nélkül. A TÜZEP-telep rendelt ugyan megfelelő mennyiségű és minőségű tüzelőanyagot, de a rendelés leszállítása helyett csak ígéreteket szállítanak. Máté György, könyvtárvezető, Fonyód. hasmos tapasztalatot szereztünk. Reméljük, hogy ez is javítja az együttműködést. — Az eddigi tapasztalatok szerint a választási időszakban megtörténtek az első lépések az eredményesebb együttműködésre. Azt akarjuk, hogy ez valamennyi községünkben megvalósuljon. Mert ha ez sikerül, akkor sókkal nagyobb eredményeket érünk el a községek fejlődésében, előrehaladásában — fejezte be tájékoztatóját Sasvári Ferenc elvtárs, a Nagyatádi járási Tanács elnöke. Szalai László Ki dönt vajon? Talán ax ENSZ? Október 8-án elvittem tisztíttatni világos színű nadrágomat a Patyolatba. Körülbelül egy hónap múlva érte mentem, amikor át is adták volna »kitisztítva« — »csak« két térdén éktelenkedett két hatalmas folt. Nem hoztam el a nadrágot, ugyanis tisztítás előtt nem volt rajta a folt. Erre tanácskozást hívott össze a Patyolat, s megállapították, köteles vagyok kifizetni a számlát, mert szerintük a folt már előbb rajta volt, nem a tisztításkor került a sző- veire. Persze nem fizettem. Kompromisszum jött létre: megfestik nadrágomat barnára. Az átfestés után ugyanúgy bent maradt és látszott a folt, mint előtte. Megint tanácskozásra ültek össze, most már pécsi és pesti szakemberek részvételével. Megint nem fizettem, mert az átvételi nyugta bizonyítja, hogy nem volt a nadrágon ki- tisztithatatlan folt, amikor beadtam. Most ismét vizsgálat alatt van ügyem. Csak azt nem tudom, végre kik fognak dönteni. Remélem az ügy nem kerül az ENSZ elé, mert akkor még évekig várhatok. Gallai Lajos Kaposvári járási Tanács Va^zillj -Ardama^zklj Fordította: Lajo$ Géza 9. Ekkor vette csak észre, milyen gyorsan sötétedik. Embereinek parancsot adott a - le- táborozásra, ö meg fogta az ejtőernyőt, s az erdei úton várakozó kocsihoz ment. Szeretett volna Potapovvál beszélni, akinek előírás szerint az erdővel szemközti Lesznaja megállóhelyen kellett várakoz- nia ... Potapov nem volt a kijelölt helyen. Az operatív csoport megfigyelője közölte Goncsa- rovval, hogy az őrnagy a vonattal bement a városba: ellenőrizni kellett a szerelvényt is. Reggelre azonban visszajön, legalábbis azt mondta. Az apró és csendes állomás néptelen volt. Goncsarov bement a váróterembe a megfigyelővel. — Olyan elhagyott, mintha mindenki meghalt volna a környéken — morogta Goncsarov, s leült a kemény padra. — Hát bizony, itt csak egy vonat jár naponta! — válaszolt a megfigyelő. S különben is ez csak szárnyvonal, amely a fűrészüzemhez visz. No, hogy halad a nyomozás? — A földetérés helye már megvan, most már csak a tűt kell megtalálnunk a szénakazalban. — Megtaláljuk! — Megtaláljuk! Sapkával merjük ki a kazalból!? — for- tyant fel Goncsarov. A megfigyelő hallgatott, majd kis idő múlva kiment a peronra. Ugyanekkor Asztangov dolgozószobájába Potapov lépett be. — Jelentem, hogy a vonatot tüvétettük, de semmi... — Tudom, semmit se találtak ... — szakította félbe Asztangov. — Nem is találhattak. A bennünket érdeklő személy már a városban van. Olvassa csak... Potapov elolvasta a két távmondatot. Az egyikben azt közölték, hogy a külvárosban a százegyes postahivatal mellett egy IZS márkájú gazdátlan motorkerékpárt találtak. A másik azt jelentette, hogy a kolhoz pásztora Osztrovszk- tól húsz kilométerre a híd alatt egy fiatalember holttestére bukkant, akiben az egyik po- nyizovi traktorost ismerte fel. — Ponyizowal már beszéltem — folytatta Asztangov. — Szergej Ljubcsenkonak hívják a traktorost, hajnalban indult el Osztrovszkba saját IZS márkájú motorján. Embereink fél órája jöttek meg Oszt- rovszkból. Semmi lényegeset nem találtak. Ljubcsenkot tarkón lőtték. A pásztor a motorberregést hallotta, de a lövést nem. Mindebből azt vonhatjuk le, hogy nagyon erős és képzett ellenség érkezett. S nem véletlen ez a vasárnapi megjelenés sem. Arra számított nyílván, hogy pihenünk, s nem dolgozunk. Az lehetett a célja, hogy bármiképp is, de eljusson a városba, ahol kőny- nyebb elrejtőznie. Ezt eddig sikeresen megvalósította. Mit végeztek Goncsarovék? — Nem tudom. Nem láttam őket. — Azonnal visszamegy az Erdei övezetbe, s megkeresi Goncsarovot. Mondja meg neki, hogy a nyomozást folytassák, s naponta kétszer tegyen jelentést az eredményről telefonon. Ellenőrizze, jól szervezte-e meg a nyomozást, és haladéktalanul térjen vissza. Reggel tízre várom. 5. Okajemov a külvárosban betért az egyik mellékutcába, megállt egy alacsony ház előtt. Körülnézett, odalépett a kapuhoz, amelyen ez állt: »Május 1 utca 6. A. P. Gurko«. Félrehúzta a reteszt. A háziasszony, Adalija Petrovna Gurko csodálkozva bámulta az udvarra belépő idegent. Okajemov átlépte a küszöböt, megállt, s mosolyogva méregette Adalija Petrovnát. — Ugye, nem ismer meg? — Ne haragudjon, de nem... — felelte zavartan. — Okajemov, Grigorij Mak- szimovics Okajemov. — Grigorij Makszimovics ?! — kiáltotta el magát Adalija Petrovna, de aztán mintha. megrémült volna saját hangjától, szájára szorította a tenyerét. «*-> Igen, igen, Adalija PétTANÁCSÜLÉS ELŐTT Az Arany utcai lakók nevében Már sok helyen és sokszor elmondtuk panaszunkat, de ez ideig, ha meghallgattak is bennünket, még nem segítettek sehol. Az Arany utca tűrhetetlen állapotáról van szó. Különösen a Honvéd utcától a Petőfi utcáig terjedő szakasz felé az a rész, amely minősíthetetlen állapotban van. A belvárosban nem közlekedhetnek a vontatók, tehát ezen az úton bonyolódik le forgalmuk. Az erősebb igénybevételtől természetesen az úttest fokozottabban rongálódik. Esőzéskor az út csupa sár, melyet a járművek vagy az arra járókra, vagy a házakra fröcskölnek. Arra kérjük az illetékeseket, teljesítsék a környék lakóinak kérését, javíttassák meg az utat. A gépkocsivezetőket pedig arra, hogy esős időben lassabban hajtsanak, ne fröcsköljék tele a házak falait, az emberek ruháját sárral. Karácsonyi Istvánná — A brüsszeli világkiállítás tapasztalatairól tart filmvetítéssel egybekötött előadást Otze Ede elvtárs, a Kereskedelmi Kamara főigazgatója, a brüsszeli kiállítás magyar pavilonjának volt kormánybiztosa 5-én, pénteken este 6 órakor a MÁV Nevelőintézet kultúrtermében. Markos László, a Hazafias Népfront helyi elnöke és Horváth György tanácselnök megbeszélik egymással a jövő évi köz- ségfejiesztési tervezetet, hogy kész programmal állhassanak a berzencei tanácstagok elé. rovna, én vagyok az saját személyemben! — Nyájasan mosolygott az asszonyra. Adalija Petrovna közelebb lépett Okajemovhoz. — Nem hiszek a szememnek ... Ez nem lehet igaz — suttogta, s könnybe lábadt a szeme, arcát a váratlan vendég vállába temette. A férfi nagyon jól tudta, miért sír Adalija Petrovna, s türelmesen kivárta, míg megnyugszik ... Végre leültek az asztalhoz szemben egymással. Adalija Petrovna izgatott és még mindig kétkedő tekintetét le nem vette volna Okajemovról. — Nézem magát, nézem, Grigorij Makszimovics, s nem tudom, ébren vagyok-e, vagy csak álmodom? — Nem, nem, Adalija Petrovna, nem vagyok kísértet... — Értse meg, az én drága Szányám egyik levelében azt írta, hogy a fronton egy alakulathoz kerültek. Rá egy hónapra azt írta, Okajemov ott veszett a gyűrűben. Több levél nem is jött tőle — Adalija Petrovna érezve, hogy köny- nyeit nem tudja visszatartani, szeméhez nyomkodta zsebkendőjét — Nem gyerekjáték a háború, Adalija Petrovna... S elsőnek mindig a nép legjobb fiai pusztulnak el. hegyen büszke a fiára, az egész zászlóalj az ö hősiességéről regélt. — Folytatjuk — QAtk tltLÍLL A H' tavasszal ismerkedtem meg vele. Jutalékosztó, beszámoló taggyűlést tartott a földművesszövetkezet. Az elnökségi asztalnál ültem a színpadon. Vélünk szemben ült özvegy Jani-Tóth Józsefné az első sorban. Nem is tűnt volna fel, hisz pontosan olyan volt, mint a többi nénike. Csak a szeme, a nézése volt más. Olyan fiatalos, érdeklődő s főleg igen értelmes tekintet volt ez, hogy nem lehetett nem észrevenni. A község régi problémáját feszegette az elnök: nincs állandó helye az italboltnak, hol ezt, hol azt a lakást alakítják át, a pénz csak elmegy, s most sincs helyiség, a boltban butéliáznak. Javasolta, hogy az osztalékot ne osszák ki, hanem hagyják együtt, az állam is ad kölcsönt, s vegyenek egy végleges épületet. Felmordultak ám erre az asszonyok. Még mit nem, fejkendő meg melegalsó helyett kocsmát? A jutalék, igaz, nemigen haladja meg átlagban a száz forintot, de az az asszonyokat illeti! A pénz az pénz, isznak az emberek úgyis eleget, ha van kocsma, ha nincs. Nem hagyjuk a pénzt! Persze az emberek sem hagyták annyiban a dolgot Jó gondolat, helyes gondolat, mi közük ehhez az asszonyoknak? A férfiak határoznak és punktum! Nem addig az! — replikáztak az asszonyok. Percek kérdése volt csak, hogy kitörjön a vihar, mivel az asszonynép a férfiakkal sehogy sem juthatott dűlőre. A legnagyobb elnöki erélyre volt szükség, hogy a rend helyreálljon. Korát meghazudtoló fürgeséggel ugrott fel Tóth néni, s szót kért. Ahogy beszélni kezdett, csak bámultam azt a határozottságot, mely csendet varázsolt maga körül. [át idefigyeljenek, asszonyok! — kezdte. — Megmagyarázom én ezt a dolgot mindjárt. Helyes is, hogy ellenzik a kocsmát. De álljunk meg egy pillanatra! A borivó ember megkeresi kocsmán kívül is az italt. Oszt nem a közösségnek lesz haszna belőle, hanem a spekulánsoknak. Akik dupla áron mérik a bort a kiskonyhában, háznál. Hát duplán kőccsenek inkább az emberek, kérdem én maguktól, asszonyok! Nem a magam érdekében beszélek, mert nekem már nem kell a kocsma, 75 évig nem is kellett soha. Az emberemnek se kell, Isten nyugosztalja. De kell a közösségnek, mert már ki hallott olyat, hogy világ csúfjára egy faluban ne legyen italbolt. Ha valakinek szüksége lenne arra a 60—70 forintra, úgy nekem lenne rá. De én felajánlom. Majd csak kerül helyette másik. Ennyit akartam szólni. Végignézett a hallgatóságon, és magabiztosan leült. Az éljenzés és taps alatt is csak ült, s hamiskásan mosolygott. Mit szaporítsam a szót, egyhangúlag megszavazták a javaslatot. Azóta meg is vették a házat, s szép, új berendezést is kapott az italbolt. Még »Rex«-asztalra is került.. így ismerkedtem meg Tóth nénivel. Azóta már többször beszélgettem vele, gondolkodásmódját sok fiatal is megirigyelhetné. Eljár a moziba, még a bálokba is elmegy, nézi a fiatalságot, gyönyörködik bennük... A választások előkészítésében is hallatta hangját. Sehol sem volt olyan jól megszervezve a jelölőgyűlés, mint Tóth néniék körzetében. Házról házra járt a gyűlés estéjén, meg is jelént mindenki. — Gyertek — mondta —, ilyen módunk sose volt, most megkérdeznek minket is. Hallgattunk a múltban eleget. Most kinyithatjuk a szánkat, éljünk is vele, van mit mondani mindig. A választás előtti éjszakán négyen tartózkodtunk a tanácsházán. Ügyeletet tartottunk, öt óra körül érkeztek meg a választási bizottság tagjai. Még sötét volt. Nem volt hat óra sem, mikor fogtuk az urnákat, szavazócédulákat, s indultunk át a kultúrházba. Itt rendeztük be a szavazóhelyiséget. A bezárt ajtó előtt nagy kendős nénike állt, behúzódva az eresz alá. — Hát maga, Tóth néni, hogy kerül ide? — kérdezte meglepetten a párttitkár. — Még hogy hogy kerülök ide? — tette tréfás haraggal az öregasszony. — Nézd, hogyan fogadja az ember lányát. Hát nem is örülsz, te gézengúz! Bezzeg, ha fiatalabb volnék, örülnél, ugye? Szavazni gyüttem, ha akarjátok tudni. Nem is alszom délig, mint ti! könny is kicsordult szemünkből, akkorát nevettünk. Mintha elfújták volna belőlünk az átvirrasztott éjszaka utáni ólmos fáradtságot. Harman is ugrottunk, nyújtottuk a színes lapokat, a borítékot a nénikének. Ö ment egyenes léptekkel a fülkébe sietősen. Sugárzott az arca, mikor kilépett. Koppanva dobta be a borítékot az üres urnába. Elsőnek szavazott. Nem hiszem, hogy boldogabb, büszkébb ember lett volna ebben a pillanatban nála. Megigazította a nagykendőt, s indult kifelé. Az ajtóban álló párttitkámak még odasúgta öreges, hallható súgással: — Rátok szavaztam, fiam! A pártra, a demokráciára! Hát Isten áldjon benneteket..; Leírtam ezt a kis történetet. Mert tanultam én is, tanuljanak mások is. özvegy Jani-Tóth Józsefnétől sokat lehet tanulni öregnek, fiatalnak egyaránt. Szilágyi János A
