Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-25 / 304. szám
SOMOGYI KÉPLAP 5 Csütörtök, 1958. december 2S. LAJOS-PUSZTÁN SZÜLETTEK- LAJOSHÁZÁN LAKNAK ¥ ajospuszta a kis telepü- lés régi neve. Kálmán- csától — ahova közigazgatásilag tartozik — nyolc kilométerre esik. Sáros, ragacsos dű- lőutakon lehet csak megközelíteni. A múltban mindössze egy lakóépület állt a mezőség közepén. Hosszú évtizedek és szomorúság festették feketére falait. Tágas, nagy udvarán képzeletben még szinte most is látjuk a nehéz, fáradt járású embereket. Cselédek lakták. Nemzedékek születtek és nemzedékek fulladtak bele a puszta sarába, s ha fájdalmuk, panaszuk már kiáltássá vált, akkor sem hallgatta meg senki; elnyelte, felitta a nagy, végtelen mező. Áll még a régi ház, sötéten, komoran, őrizve a múlt kegyetlenül sok szenvedését. De lakói már elhagyták. A felszabadulás után földet és házhelyet kaptak az egykori cselédek. Éltek a lehetőséggel, összefogott négy-öt gazda, és felépült az első új családi otthon, a majorba vezető dűlőút mentén. Ezt követte a második, harmadik és a többi. Ma már utca lett a dűlő- útból és a két oldalán 65 ház sorakozik. Amikor a neve után érdeklődtünk, már így mondták: Lajosháza. Nem falu még, de már nem is puszta. Nagy erő hozta létre és emelte ki a süppedő, ragadós mezőből ezt a ids települést; p.z egykori cselédek felszabadult, lelkes életereje. A napokban ünnepre készülődtek. Meszeltek, takarítottak, disznót öltek. No meg a boltot is felkeresték, hiszen a bevásárlásokat is ekkor kellett elintézni. Mi is betekintettünk a boltba. Alig tudtunk megmozdulni a sok vevőtől: W?ábián néni már bevá- sárolt. Kisfia a kötényébe kapaszkodva toporzékol. — Mi a neved, kicsi? — No, mondd meg szépen, fiam — biztatja az anyja. — F áb án T i bit e — válaszol sejpítő hangján. — Rossz fiú vagy, Tibiké, te biztosan nem kapsz ajándékot. — De tápot — bizonygatja — tajácsonyfát, meg sót cut- jot... — özvegy Stummer Sán dóméra kerül a sor. — Egy üveg mézet, egy csokoládéport, egy csomag magyar- borsot, két karácsonyi lapot, három csomag sütőport és két kiló cukrot kérek. — Katonacsomag lesz — válaszol kérdésünkre. — A testvérem fiának küldjük, most vonult be az ősszel. Egy nénike magyarborsot kér. — Akkor még nekem is adjon egy csomaggal — jut eszébe, hátha kevés lesz. Wf osarával a boltból ha- zafelé siető Kr ap e c z Jánosáéhoz csatlakozunk. — Régóta lakik itt? — Bizony már negyvenhét éve. Itt is születtem. Lakásukhoz érünk. A szobában lánya, a 17 éves M a r i s- k a szöszmötöl. — Ezt karácsonyra kapta — mutat anyja a 8700 forintért vett új szobabútorra. — Leadtuk a négy szerződéses hízót és azok árán vettük. — Mit vásároltak már az ünnepekre? — Lányomnak még garnitúrát is vettünk a szobabútorhoz meg egy cipőt. Az apjuk télikabátot kapott. Én semmit sem vettem magamnak. — Dehogynem, azért te is vettél egy szoknyát — szól közbe a lánya. Meg az istállót is megajándékozták. A tinókért kapott tízezer forinton két bikaborjút és egy tehenet veitek. Jancsi fiúk, aki a pécsi sörgyárban dolgozik, motort akart venni, de egyelőre lemondott róla. A kislány, a hozzájuk 300— 400 méterre eső Buváriban, a sertéstenyésztő üzemegységben dolgozik, a férj az erdészetben. 1X1 éhány házzal tovább 1 * megyünk. A cementlappal lerakott konyhában a 75 éves Kiss Ferenc bácsi kukoricát morzsol, ölében két kis unokája hancúrozik. A magtáros asszony A VÉGELSZÁMOLÁSKOR 125 EZER FORINTOT osztott szét és rakott a kék borítékokba. Az elnöki beszéd elhangzása után kinek-kinek kezébe adta a pénzt — aláírás ellenében. Az egyik sorba ő is odakanyarította a nevét: Sárközi Istvánná. Hogy mennyi részesedés jutott a kapolyá Szabadságban? Nem sorolja az adatokat, hanem elém tesz egy papírt: — Itt az írás. olvassa. A 283 munkaegységre készpénzben 6962 forint járt. Előlegbe felvett 2690-et, most pedig 4272 forint került a borítékba. A cédula a természetbeni részesedést is mutatja. Kenyérgabonából 702, árpából 339 kiló, burgonyából több mint 14 mázsa, cukorból 42 kiló 45 deka stb. az osztaléka. — Kiszámítottam, hogy pénzben 11 772 forintnak felel meg évi részesedésem. Ebhez még tegyen hozzá legalább 2600-at, mert annyit megér a háztájiban termett kukoricám — mondja, aztán férjéhez forEzeknek az anyjuk csak dúl, aki másutt dolgozik. 1 — Többet kerestem, mint négyhónapos volt, amikor az anyja meghalt. Azt mondták akkor nekem, nem adod őt te már férjhez. És ni, már hatéves a nagyobbik dédunokám. Még talán azt is megérem, hogy ezeket férjhez adhatom. — Édesanyjuk, vagyis az unoka ...? — nézünk kérdőn a bácsira — Elment Szigetvárra bevásárolni. Valami ruhát akar venni a kicsinyeknek meg ajándékot. Én is vettem nekik két babát — mondja büszkén. — Hej — emlékezik vissza az öreg bácsi, aki kilenc éves te... Kiteszi az egyéni borítékot, és megmutatja a közös kazettát. A zöld ladikéiban most 4900 forintja van a szövetkezetnek. Mert sok forint elment az utóbbi időben Erről hitelesen vallanak a piénznek pedig nehezebb és több dolgot felelősség vezeti Sárközinét — Ezért kap figyelmeztetés helyett csupa dicséretet az ellenőrző bizottságtól. meg több munkaegységet — húszat — is ad. Akár a lakószobában, olyan rend és tisztaság honol a magtárban is. — Két év óta raktáros Sárköziné, és soha nem volt hiá- kijáró gondossággal őrzött bi- nya mondja Marosi Já- zonylatok. Petróleumra, kötő- n °s elnök. fékre, gépalkatrészekre nem- Hogyan is lett volna, ami- ^ __________ r ég költöttek. Pintér Kál- kor a pánztárosságban vérévé vaj““nagyobl5:k részét* — Szemén és Magyar Rózsa vált pontosságot a magtárba is rettem voina új szobabútort — mindketten szövetkezeti ta- magával hozza. Ha például vermj_ ^e nem tudtam bemenkorpáért jön Kudomrák ni a városba. Megvan a ráva- István * ■ " KARÁCSONYRA KÉSZÜL a Sárközi-család, amikor otthonukban beszélgettünk. Mégsem az ünnepről, hanem a munkáról esik a legtöbb szó, hiszen a dolgos hétköznapok töltik meg az emberi élet jókorától egészen a felszabaduOCQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOC lásig cseléd volt —, mi még három-négy, egymásba tolt asztal mellett ünnepeltük a karácsonyt, s azt néztük, hogy ki mit'eszik. — A mai fiataloknak már jobb, pedig kevesebbet dolgoz- j nak, mint mi valaha — bizonygatja a dédnagymama, miközben kinyitja a sülőajtót, ] hogy ráegnézze, nem égett-e A korszerű szakismeretek tárháza : a Mezőgazdasági Lexikon Hazánkban utoljára 1927- karmányozási és áUategészség- ben jelent meg mezőgazda- ügyi kérdésekről is részletes sági lexikon. Érthető tehát, tájékoztatást kaphatunk, hogy a gyakorlati szakembe- A mezőgazdasági gépek és rek, kutatók s az érdeklődők eszközök jelentőségükhöz rnél- évek óta sürgették új, korsze- tó helyet foglalják el a mű- rű mezőgazdasági lexikon ki- ben. Számos címszó ismerteti adását. íme, teljesülhet az a közgazdasági és agrárpoliti- igény, mert ebben a hónap- kai fogalmakat. Tartalmazza a ban az olvasók kezébe adja az lexikon a mezőgazdasági jog új művet a kiadó. és szakigazgatás legfontosabb 1954-ben kezdődött a lexikon tudnivalóit is. szerkesztése. Csaknem félezer- E vázlatos felsorolás is mu- nyi elméleti és gyakorlati tatja, hogy régóta nélkülözött szakember látott hozza akkor £s hasznos könyvet kap a kejön Kudomrák ,®s Magyar lm- tó — mondja abban a meg- re tehenesz, akkor nem ügy ^yygtató tudatban, hogy »“jó van ám, hogy »-telemerjük a lesz az ^3^ után is~ így zsákot és majd elszámolunk«. sem szamolPú kaTácsoHanem a raktáros asszony így nyUlk Mert a 15 esztendős kiskezdi az abrak kiadását: »»Hol Erzsiké nagyon-nagyon a keretutalvány?« És ha azon örült napofckai ezelőtt a---- - - os&k 230 kiló zabdara szere- kar£Csonyra kapott barna cipeli ma hozta meg az agronó- pel, akkor nem ad egy szem ipgnek a saép ruhának meg a mus a dughagymát a kapós- kukoricadarát sem, bárhogyan kuligáimak e rélyesikedjenek is a férfiak. ' Kutas József Tíz napira két mázsa húsz káló____________________________—— c söves tengeri jár a lovaknak — ráadást hiába kérne Szabó Gyula, a fogatosok »fogok — 4000 forintot kaptak házassági segélyként, november 29-én. — A menyasszony- tánckor adtam át az ezrest a Rózsinak — mondja Sárköziné. A lovak patkójához éles sarkot vettek a télre a tabi földművesszövetkezietben 280 forint 60 fillér értékben. Ép>és rendezés rébe a Mezőgazdasági Lexi- j csonyait... Fáradozásuk témakört kon olvasója. az adatgyűjtés munkájához, eredményeként 96 ölel fel, és kereken 27 ezer címszót tartalmaz a mezőgazdasági szakismeretek gazdag! . Égy asszony életének tárháza. A kétkötetes mű sző- J szomorú tragédiáját akarjuk vegét kétezer rajz és fénykép,^ az elvtársakkal megismertet- valamint 36 színes tábla egé-6ní- ■ •« — így kezdődik a levél, sziti ki. A legkorszerűbb szak-*melyet eMik községünk lakói i i ^ . 4 küldtek nekünk egyetlen rekerdeseket magaban foglalja,! mÉnysóvárgo szóval a végén: a tárgyalt témakörökét telje- * »»segítsenek«, sen feldolgozta, s egységes* Vajon hányszor akadunk egészet ad a lexikon, amelyet * össze a sok jogos és jogtalan, Muraközy Tamás szerkesztett. Ez a mu foglalkozik a me- f gítsenek, ha tudnak... S az zőgazdasággal kapcsolatos tu- f újságíró meg hadakozik az em- dományok közül a biológia a\ berek orra alá — szerencsére fizika, a kémia és a meteoro-íegy:\ teinsebbszer - borsot 7 - • . , , \toro bürokratákkal, a hanyagZogux idevágó ismeretanyaga-* sággal é$ lelketlenseggel> de val is. Legrészletesebben ter-\ can, amikor úgy érzi, lehetet- mészetesen a mezőgazdasági * vári vetőmagboltból, az meg újabb 3853 forintos tétel. Bevétel viszont tél idején, hónap közben csupán kertészeti áruk eladásából jön. — Itt meg a pogácsa. — Ezeknek az van_ tegnap retekért és sárga- kázója« (takarmány felvétele- apja is itt dolgozik Buváriban,' répáért 132 forintot kaptunk zője). Csontos bácsi, a ser— mutatja a pénztárkönyvet, té:gondozó is jól tudja: ha az Mert minden-nap beírja a be- agronómus netán kevés kuko- véteilt is, kiadást is. Ebben a ricadarát 'kalkulált volna bele szakmában nem lehet »ná- érősdit« játszani, mert ha néhány nap alatt elkallódna egy kiadási bizonylat, aktkor... Szóval akkor a psiát erszény siratná meg a mulasztást... HAVONTA ÖT EGYSÉGET KAPOK a pánztáirosságért, pedig ez a »»fölösebb« beosztá- Szentai Sándor som. A másik, a raktárosság jól keres, nincs kutya bajuk sem. A kis dédunokák nem értik ezt a beszédet, nem is figyelnek rá... tt1 elkészült az ünnepre ■* »Lajosháza« népe és a 25 tagú KISZ-szervezet tagjai is, akik kabaréműsorral és bállal sietnek mielőbb elfeledtetni a hajdani cselédek régi karáaz abrakszabványba, akkor nem a magtárossal, hanem az utalványozóval kellene alkudoznia. A vetőmag, a gabonaelőleg meg az abrak minden kilójának nyoma van a raktárGamma'ugarakksl emelik a gyapothozamot Az Uzbég Állami Egyetem kísérleti telepén szokatlanul magas gyapottermést értek el. Ennek oka az, hogy a gyapotmagvakat vetés előtt kobalt-izotop gammasugaraival telítették. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy a sugárzás hatására fokozódik a növények életműködése és a termés 7—10 nappal előbb érik be. Megállapították, hogy a besugárzott magvakból nőtt cserjén könyvben. Mindig Mtelesen ' Slagban öttel játszik a mázsa, mindig a ra- 15_2 grammal több, mint a kő- bízott (közös vagyonért érzett z’önséges száraztemésé. @£ak e&aládL üg tj. ?... most is, hűtlenül elhagyottan lett is szereti férjét. Az asszony pirospozsgás, almaarcú, barna teremtés. Olyan, mint a harmincnyolc éves parasztasszonyok, akiknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, mintsem a tükörben nézegessék magukat, ápoltermelés közvetlen tudományai szerepelnek a lexikonban. Az általános növénytermelés, a talajtan és trágyázástan, valamint a földműveléstan szakkérdéseire tagozódik. len. Noha ö is látja a sérelem, a kifakadás jogosságát, mégsem tehet semmit, mert aki segíthetne, abban nincs erre hajlandóság. Az asszony, akinek tragédiáját teljesen önzetlenül papírra rótták baját, szomorú életét, .... ... , ., '> keservét régóta ismerő és megA részletes növénytermesztés jelégel- igenek, évek óta bús* lakodik, emészti magát amiatt a hazánkban termesztett minden növényre vonatkozó ismereteket közli. Szól a növénynemesítésről is, a gyógynövényekről, az öntözéses gazdálkodásról, a gyomnövényekről és a vegyszeres gyomirtásról. A kertészet, a borászat és erdészet — ezen belül a vadászat — szintén helyet kapott a lexikonban. Az állattenyésztés címszavai alatt megtaláljuk az állat- tenyésztés általános ismereteit, valamint a hazai haszonállatok megmaradt egyszerű parasztasszonynak, egyre inkább lenézi, s most, tizennégy évi házasság után, túl az ötvenen veszi észre: nem méltó hozzá a felesége. Szégyell vele elmenni moziba, színházba vagy munkahelyén egy társas összejövetelre. Fájók s megőrizzék szépségüket, zik, szabadulni igyekszik tőle, fiatalságukat. A munka volt a csak késő éjszaka tér haza, s mindene, annak élt, ebből pe- azzal mentegetőzik: hiába nmei ig ugyancsak kijutott neki. ne társaságot haza, az asszony Övé volt a disznóetetéstől a úgysem tudna bekapcsolódni a mezei munkáig minden, sok- beszélgetésbe. Persze, ez nem szór még az istállós jószág gondozása is, de nem szégyellt felülni a ló után a szekérre, ha trágyát kellett kivinni vagy a mezőről hazaszállítani valamit. S a férj? Neki mindig a dolog könnyebbik része jutott. Esze is, vagyona is megvolt hozzá, hogy megkímélje magát a nehéz testi munkától. Régen egyéb üres — és hozzátehe- tem: igaztalan — kifogásnál. Az első ember, akit megkérdeztem az asszony felöl, így jellemezte: >»Szorgalmas, tisztességes, ritka jó gondolkodású asszony.« S így vélekednek róla mások is. »*Én nem is tudom, mi van ezzel az emberrel, egészen felkavarta az eszét, behálózta az a nősze•az ember miatt, aki tizennégy is, meg a felszabadulás után is mély, akivel egy munkahelyen 1 éve, házasságkötésükkor, örök 1 hűséget esküdött neki. Az ünnepélyes ígéreteknek, a szépen 1 indult házaséletnek már csak az emlékei élnek az asszonyban, s él a vágy, hogy egyszer mégiscsak észretér a férj, és házukba visszaköltözik a rég . áhított családi szeretet. Mert , a boldogság a múló évekkel (együtt messze szállt közülük, i messze űzte a férj szeretetlen- tsége és egy másik asszony, aki ! szépségével magához láncolta a férfi szívét. A férfiét, aki után tizenhárom esztendős kistanvesztésének tudnivalóit Ta-lánya sóvárog és a feleség, aki a vezetők között forgolódott, elég intelligenciát szerzett magának, hogy a parasztok úgy emlegessék, mint a »falu eszét«. S ha az egyik közfunkcióból kiesett is, egy-kettőre akadt neki másik. Szóval, már ez is lehetővé tette, hogy művelje, pallérozza eszét. Öt nem viselte meg az élet. Felül van már az ötvenen, de negyvennél nem látszik többnek. Kövér, erős, egészséges... Ö is tudja ezt. Sőt talán túl is becsüli magát. Mert mivel lenne magyarázható, hogy feleségét, aki a nehéz munka meldolgozik. Amióta ennek az asszonynak meghalt a férje, azóta állandóan nála van. Nem bír szabadulni tőle, ha valami miatt nem megy hozzá, már küldi érte saját kisgyermekét. Ez az asszony valamivel fiatalabb a feleségnél, és hát kezét sem törte fel sem a •kapanyél, sem más szerszám: férje világéletében hivatalban dolgozott, nem volt rászorulva a kétkezi munkára, Szívtelenség, lelketlenség tőle, hogy elrabolja egy másik asszonytól a férjet, egy gyerektől az apát, megszégyenít egy családot«. S mit mond a »harmadik«? Természetesen az asszonyt okolja mindenért. Ö nem tehet arról, hogy az asszony nem ad meleg családi otthont férjének — mondja. Nem is tiltakozik a »csábító« jelző ellen, sőt azt bizonygatja, hogy az ember nem is szerette soha a feleségét, mert az az asszony hisztériás, kiállhatatlan nőszemély, s csak kényszerházasság volt, amit vele kötött a férj. Szégyenkezés nélkül azzal hárítja el saját maga felelősségét: »férfit tudni kell kezelni«. Igen, ő tudja, ő ráért ilyennel agyonütni férje mellett is napjait, de az az asszony az istállóban és a mezőn kukoricakapálás közben nem foglalkozhatott ilyesmivel. Nem akarom levenni teljes egészében az ö válláról sem a felelősséget, mert ha akarata ellenére is, de ö is hozzájárult ahhoz, hogy elhidegüljön köztük a jóviszony, és megkaparintsa tőle a férjet egy harmadik, aki ügyesebb volt nála. A feleség, aki becsületesen élt és dolgozott férje mellett, mit. Az asszonyok többsége a hűtlenül elhagyott feleség pártján áll, ha tőlük függne, már rég segítettek volna, de a férfiak __Igen, szóba került a z egyik gyűlésen, hogy a nőt, a »harmadikat«, aki felborított egy 14 éves házasságot, el kellene helyezni a faluból, de a férfiak sógor-koma alapon, kézlegyintéssel intézték el az egészet: mindenki azt szeret, akit akar, különben is ez »családi ügy«, ők ebbe nem szólhatnak bele. Ilyen bántóan, közömbösen veszik egy család tragédiáját. Nem rótták meg a férjet, sőt akadnak, akik mulatnak rajta. Nem jól van ez így, elvtársak! Beszélgettem a »vádlottal«, o férjjel is. Bánkódást mutat, s megérti, hogy rossz mederben halad, de tanácstalan, nem tudja, mit tegyen. Először is bátornak kellene lenni, szakítani azzal a hirtelen jött szerelemmel, és őszintén leülni, megtanácskozni a feleséggel, ami idáig történt. Azt is: hogyan lehetne pontot tenni az ügy végére és elindítani új alapokon életüket. A férj ötvenhárom éves. Gondoljon aria, hogy az élet nem csupán napsütéses. Ha megbetegedne, vajon ápolná-e az a másik elhagyottan vár. Tizenhárom asszony, az idegen. Aligha. Ötéves kislányával együtt pironkodik férje tettei miatt. Fáj nekik, hogy sokan nevetnek rajtuk. Mert akadnak ilyenek is. Az egész falu, mindenki tud az esetről. Tudnak a munkahely, a tanács, a pártszervezet vezetői is. Rimánkodott náluk a feleség nem is egyszer: nézzék a családot, tegyenek valavenhárom éves ember gondolkodjék ötvenhárom éves ember fejével, és ne húszévesével. Ha alaposan magába száll, megérti, hogy amihez én tehetetlen vagyok, abban ő tud segíteni. Azért hiszem, mégsem volt felesleges így, név és község nélkül is papírra vetni * sorokat Varga Jóméi
