Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-24 / 303. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1958. december 21. •• Ossstervíiket 94, tavaszi szerződtetést tervüket 108 százalékra teljesítették a csurgói járás fmsz-ei A csurgói járás földműves- szövetkezeteinek 906 kataszt- rális hold az ez évi szerződte­tés! tervük. E terület 16 szá- .zalékán a járásban működő hat szakcsoport és nyolc me­zőgazdasági társulás burgo­nyát, cukorrépát, rostlent, szarvaskerepet, tavaszi bük­könyt, szöszös bükkönyt és bíbort termel. — A legutóbbi értékelés szerint 94 százaléknál tartunk — mondja Varga Imre főagronómus. — A tavaszi nö­vényféleségekkel nincs hiba, a baj az ősziekkel történt: a szárazság miatt bíborra pél­dául alig szerződtek a gazdák. Emiatt aztán ez a része az éves tervnek csak 49 százalék­ra sikerült. A tavaszi vetésű magokra viszont több a szer­ződés. Miár most 108 százalék. Csak példának: cukorrépá­ból 102, zöldségfélékből 140,8, rostlenből 116,5, tavaszi bük­könyből 107 százalékra telje­sítették eddig a (tervet. A termelési felelősök közül Molnár János (Iharoebe- rény), Deák János (Por- rogtszen tkiirály) és Takács József (Szembaj tettek leg­többet a tervek valóra váltá­sáért. Jáfékkészífő tanfolyam Balatonberényben Mint mindenütt ezekben a napokban, (karácsonyra ké­szülnek a balatonberényi asz- szonyok is. Készülődésük nemcsak otthoni természetű. Néhányan összeesküdtek az ellen a »szabály« ellen, hogy csak otthon lehet fonni-szőni az örömhozó karácsonyi meg­lepetések szálait. Három, hét­tel ezelőtt játékkészítő tan­folyamat indítottak a nőta­nács és az óvoda szülői mun­kaközösségének kezdeménye­zésére. G. Sólymos Neszta óvó­nő vezetésével olyannyira si­került megtanulniuk, mint lehet otthoni hasznavehetetlen hulladékokból babát, mackót készíteni, hagy vizsgamunká­juk a karácsonyfa alá kerül­het. Nem kétséges, hogy a ki­csinyek felismerik ezekben az ajándéktárgyakban a legked­vesebbet. Körülbelül három héttel ezelőtt ült össze először a De nemcsak otthoni ihasz­nálatra készítettek babákat és mackókat a tanfolyamra el­látogató asszonyok, hanem az óvoda játékkészletének fel- frissítésére is. Követésre mél­tó kezdeményezés! Kár lenne, ha Berényben fo­nala szakadna a közös mun­kának, s a játékkészítő tan­folyam csak amolyan »kam- pány«-jel!egű időtöltésnek bi­zonyulna, és az első lépés után .nem következnék a má­sodik. Mint látogatásunkkor G. Sólymos Neszta óvónő mon­dotta,' szó volt új tanfolyam indításáról, amelyen az ér­deklődők a textiljáték készí­tését sajátítanák el. Szóba került kézimunka szakkör létrehozása is a nőtanács ré­széről. Szerintünk üdvös len­ne koprodukciós alapon meg­oldani, illetve összevonni a kettőt, A herényi asszonyok Téli este Toponáron Szülők az iskola padjaiban. Vidám hangulat fogad ben­nünket a kultúrházban, me­lyet most a KISZ-fiatalok vet­tek birtokukba. Az első terem­ben szöveget olvasnak össze, a színpadon táncot ropnak, a te­rem másik végében is színda­rabot tanulnak. Kerék László KISZ-titkár közben tájékoztat bennünket: a szervezetnek 39 tagja van, s céljuk, hogy a tag­létszámot legalább hatvanra emeljék. Karácsonykor a »-Vén bakancsos és fia, a huszár« c. színdarabot adják elő, Szilvesz­terkor pedig vidám műsoros estet rendeznek és öttagú ze­nekar szórakoztatja majd a vendégeket. A fiataloknak sok segítséget nyújtanak a pedagó­gusok: Halmos István, Turula Sándor, Kiss Józsefné és Ker­tész Sándor igazgató. De a fiatalok nemcsak szín­tanfolyam hallgatósága, s bi- \ köZül az a nyolc-tíz, aki vé- zony egyikük sem bánta meg, 1 gig kitartott az első játékká- hogy hetenként két estére el- szító tanfolyamon, élesztője le­kötelezte magát tanítványnak; hetne a közös munka megsze- szorgalmasan tanulgatta a Tettetésének a továbbiakban, babafej-készítés fortélyait, es- \ Különösen, ha elmondják asz­szony társaiknak: azonkívül, hogy igazán asszonyt tudo­mány elsajátításával töltötték ráérő idejüket, jól is szórakoz­tak. Aztán meg minden fárad­ságot megér az az öröm, amit az ajándékozó érez, amikor tőről estére a következő lec­két: a test kiszabását, tömé­sét, összeállítását. Az anyag­ról ma,guk az asszonyok gon­doskodtak, így a nőtanács tá­mogatásul adott kétszáz fo­rintjából tömőamyagot vásá­rolhattak. j a maga készítette ajándéknak Nem csoda, ha a rövid ’ örül legjobban a megajándé- tanfolyam résztvevői megsze- kozott! vették a közös munkát, hi- I L. i. szén a tanulás közben he­lyet kapott a jókedv is. A derültség legtöbbször abból \ adódott, hogy a tegnap este { még szabályosnak tűnő babai mára — hogy a törzsre fel-1 került a fej — irgalmatlanul ( megnőtt. Pironkodó kétségbe- ( eséssel kutatták az okot, míg 1 a tanfolyamvezető nevetve ( nem közölte a »diagnózist«: —| a fejbetétek bekerültek a test­be! Sebaj! A legközelebb ké- ’ szülő babák már »egészsége-j sebbek« lesznek,, ami_ az ará-] nyosság szempontjait illeti. Az egyik este Toponárra lá­togattunk el. Bár közel van Kaposvárhoz, kis falunak szá­mít: mindössze 2300 ember lakja. Télen a múltban az ilyen kis faluk legtöbbjében sötéte­déskor nyugovóra tértek az emberek. Ma már nem így van. A téli estéken tanulnak, művelődnek a falvak lakói, így a toponáriak is. A kis ablakok mögött sárgás fénnyel ég a villany, s a szobákban olvasó, tanuló emberek ülnek. Az ut­cán siető asszonyok, leányok, fiúk. Az asszonyok az óvoda, az iskola, a fiatalok pedig a kultúrház felé tartanak. Az iskola padjaiban szülők hallgatják Páti Gyuláné igaz­gatóhelyettes és Sállal Lajosné tanító szavait. Arról tanács­koznak, hogyan teremtsék elő a táncosok, a 12 tagú balett­együttes ruháit. Ugyanis Sal- lainé vezetésével a Csipkeró- zsikát tanulják az iskolások, s január végén szándékozzák előadni. Karácsonykor a ki- szistákkal közösen műsoros es­tet rendeznek, s . a. szavalato­kon, jeleneteken kívül előad­ják a balett egyik jelenetét, a fanyőfa-tündérek számát. De mást is terveznek. A gyerme­keket a szülői munkaközösség­gel közösen cukorral kívánják megajándékozni, ez is szóba kerül. Szót értenek az asszo­nyok hamarosan. Még néhány perc, aztán elbúcsúznak egy­mástól ... Már csak néhány asszony beszélget az óvodában Schilt Lajosné vezető óvónővel, aki az óvodások szüleinek »szü­A színjátszók olvasópróbát tartanak. Horváth Vendel, a népfront­bizottság elnöke. darabot tanulnak, részt vesz­nek a politikai oktatásban is. 17-en a KISZ-ben, 5-en pedig a pártszervezetben. A jól dol­gozók közül néhány név: Illés Mária, Jakab József, Czihko- vics József, no -meg a 14 tagú Ifjú Gárda. Tervük, hogy a legjobban dolgozó fiatalokat jövőre az előadások bevételé­ből külföldi jutalomutazásra küldik. Elköszönünk. A próba to­vább folyik. Bizonyára nagy sikert aratnak majd karácsony­kor, szilveszterkor. Lakásán zavartuk néhány szóra Horváth Vendel tanítót, a népfront-bizottság elnökét. Szívesen tájékoztat: tizenhat gazda jár az ezüstkalászos tan­folyamra. Ez évben több száz méter hosszúságban betonjár­da épült a községben. Jövőre 200 000 forinttal új óvodát épí­tenek, melyhez 100 000 forin­tot a község ad: a régi óvodá­ból tanítólakás lesz... Későre jár. Elbúcsúzunk. A kis házakban egymásután al­szanak ki a fények. A kultúr­házban is véget ért a próba.« Szalai László lök iskolája« tanfolyamot ve­zet. — Ez a második foglalkozás — dicsekszik a vezető óvónő —; először 31, másodszor pedig 39 anya jött eI7 Célunk, hogy segítséget adjunk á szülőknek gyermekeik neveléséhez, s hogy megtanítsuk őket játé­kok készítésére, az ajándékok helyes megválasztására. Két asszonyt megszólítunk. Bosnyák Mártonnénak fia, Ko­vács Györgynének pedig leá­nya jár az óvodába. Vélemé­nyük egyező: »Szívesen járunk ide, s örömmel hallgatnánk a heti egy, másfél óra helyett sokkal tovább is az előadáso­kat ... Nagyon sokat tanu­lunk ...« Egyre biztosabban mozognak a táncosok. C7 Va^zíllj -Ardamat^zláj C7 C7 0 0 0 % Fordította: Lajo$ Géza lakosnak Idős asszony áll meg az épü­let előtt, karján szatyor, és sokáig tanulmányozza a ház­számot. Kudrjavcev már mel­lette is áll, a fáira kifüggesz- Karácsonyi üdvözletféle\tett olvassa Az asz­, i , ; iszony bement az intézetbe, de néhány magyaratádi ^ mindjárt ki is jött, újra meg­' nézte a házszámot, s morogva átment a túloldalra. Kudrjav­cev követi. A másik sarkon el­hanyagolt külsejű legény, mez­telen lábán szandál. Kudrjav­cev mellé lép: »Látod azt az asszonyt a szatyorral? Kö­vesd«. A szandálos fiú már megy is az asszony után, Kudrjavcev meg vissza az in­tézet elé. Egy óra múlva meg­jön a szandálos fiú: »A járási 1 tanácsra ment panaszra nyug­díja ügyében. Eltévesztette a házszámot, azért ment be az intézetbe«. S Kudrjavcev újra ott strá- zsál az intézet előtt... A díszletekkel megrakott te­herautó már az utcakereszte- [ződésnél ideges rázkódásba kezdett, fülsiketítő robbanáso­kat eregetett kipufogócsövéből, mintha rögtön meg akarna állni. Miután az úttest gya­logjáróknak kijelölt szakaszán rázkódva áthaladt, megállt az intézettel szemben közvetle­nül a járdaszegély mellett. ) Kudrjavcev erre azonnal fél­reállt a pádról, ahol eddig öreg­Kedves Majgyaratádi La­kos, aki ma este meg­gyúj tód a fenyőfa ágán díszlő gyertyáikat, csillag- szórókat, megöleled örven­dező gyermekedet, gondolj rám egy pillanatra. Ma­gasba törő fejem levág­va ott van asztalotokon. Barbár kézzel, lopva, tit­kos órán vágtad le, hogy a szeretet ünnepén örömet szerezz családodnak; s ne­kem, a bennem gyönyör­ködőknek pedig szomorú­ságot. Ha szegény vagy, s nem tudtál venni a városban, ágmháimiból szívesen ad­tam volna, de ha volt rá- valód, akikor nagyon fáj cselekedeted. Mindezek ellenére kelle­mes karácsonyt kíván az általános iskola parkjá­ban levő fenyőfák nevé­ben: egy Csonkolt Fenyő. asszonyok, gyerekek között üldögélt, s elsétált a gépkocsi mellett. A sofőr káromkodva nyitotta fel a motorház fede­lét. Kudrjavcev odament a közlekedési rendőrhöz, felmu­tatta igazolványát, megkérte, nézzen utána, mi van a teher­gépkocsival. Amikor a rendőr odaért a veszteglő gépkocsihoz, Okaje- mov a lecsavart benzinvezető­csövet fújogatta szorgalmasan. A rendőr tisztelgett, s udvaria­san megtudakolta az álldogálás okát. — Járnál Csak te ilyen ko­csival! — harsogta Okajemov. — Hát nem látsz a szemed­től? Elromlott az adagolóm! Vagy azt hiszed, hogy élvezet­ből nyelem á benzint? — Ne randalírozzon — mondta nyugodtan a rendőr —, hanem minél előbb javítsa meg. Itt tilos parkírozni. Nem látja a jelzést? — Ne nyugtalankodjék, nem akarok itt aludni! — felelte Okajemov jóval csendesebben s a motor fölé hajolt. Egy perc múlva Kudrjavcev odament a gépkocsihoz. Ami­kor meglátta a kocsin az ara­nyozott trónt, önkéntelenül el­mosolyodott. Ekkor indult meg épp a ku­tatóintézet ajtaján az ember­áradat. Okajemov órájára pil­lantott: »-Tehát náluk is hat­kor van vége a munkának, mint máshol. Nagyszerű!. Há­nyán dolgozhatnak itt?... Százan? ... Nem, annál töb­ben. No, akkor továbbáliha- tok...« Előbújt a motorházból, s kö­rülnézett; egy fiatalember állt előtte, aki mosolyogva bá­mult olajjal bemaszatolt arcá­ba. Okajemov megrezzent. — Mit ijedezel? Én nem va­gyok rendőr... — Kudrjavcev unta a hallgatást, szeretett vol­na a sofőrrel beszédbe ele­gyedni. — Bedöglött? — Ma már harmadszor — a sofőr nagyot köpött, s lecsapta a motorház fedelét. — Régen generálozni kellene a kocsit, de hiába beszélek én a vezetőség­nek, csak zavarnak minden­nap a kocsival — beült a ko­csiba, s megnyomta az indítót, a motor azonban nem indult. — Az átkozott! — A gyújtást nem adtad rá! — mondta Kudrjavcev. — Nőné! Igazad van! — Okajemov homlokára csapott. — Teljesen megzavarodtam. — Kudrjavcevre sandított, s első sebességet kapcsolt. — Hát ez a trón meg kié? — kiáltott a fiatalember Okaje­mov után. — Az operai cáré! Kudrjavcev az utcakereute­zödéshez ment. Már feltűnt a váltótárs jól ismert alakja. »S ha az a legény az ő em­berük? — m-oifondírozott Oka­jemov a színház felé tartva. — S hátha az a feladata, hogy a géplrocsikat figyelje? Jó lesz akkor emlékezetembe vésni: huszonöt, huszonhét év körüli szőke fiatalember, kedvesen mosolyog. Nem felejtem el. Szükségem lehet még erre. S különben semmi csodálatos nincs abban, ha őrzik az inté­zetet«: Amikor a munkások lerak­ták a trónt a színház udvarán, újra eszébe jutott a szürke szemű legény: »En ostoba, hát nem elárultam, hogy az ope­rai cár trónja!... Megint ba­kot lőttem...« Szállására tartva, a villamoson is ezen járt az esze. »Menjek talán másik vállalathoz, mielőtt nem ké­ső? A, nincs rá szükség. Iga­zán ideális hely ez a színház, s különben sem kell minden lézengő alaktól berezelni. Egy azonban bizonyos: óvatosabb­nak kell lennem ... « A munkásszálláson nagy volt a zaj. Ma nem lévén előadás, minden lakó otthon tartózko­dott. A díszletezők egy faláda körül ültek és dominóztak. Olyan elszántan csapkodták a dominóval a ládát, mintha szét akarnák zúzni. Kibicek tömege vette körül őket. — Folytatjuk —

Next

/
Oldalképek
Tartalom