Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-24 / 303. szám

* z % —— 5' '^POSM^ fILAG PROLETÁRJÁT* EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGY El BIZOTTSÁGA ÉS A MEG YE\ TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 303. szám. ÁRA 50 FILLÉR Szerda, 1958. december 24. Mai számunk tartalmából A Béke-Világtanács felhívása Téli este Toponáron TUDOMÁNY—TECHNIKA „Tizenhármán indulunk, de a tavaszi munkákat már sokkal többen akarjuk megkezdeni“ A kormány rendelete a nyugdijakról Búzakalász néven új termelőszövetkezet alakult Alsóhetényben Hétfőn tizenhárom családtörődjünk se az ellenséggel, se új életbe kezdett Alsóhetóny- ben: létrehozták ismét régi nevén az ellenforradalom vi­harában feloszlott szövetkeze­tüket: a Búzakalászt. Hosszú volt az út, míg el­jutottak a döntő elhatározásig. Nemrégiben tért vissza az al- sóhetényiek közé Gulyás Gyu­la, a szövetkezet volt elnöke, aki azokban a nehéz napok­ban fegyvert fogott a kezébe, és karhatalmi szolgálatra je­lentkezett. Visszatérte szinte jeladás volt a hetényi pa­rasztembereknek. Azt mond­ták, »ha a Gyula szívét visz- szahúzta a falu, akkor biztos, hogy a szövetkezeteké a jövő«. Sok emberrel beszélt, sokan várták tőle a kezdeményezést, a bátorító szót. S hétfőn el­érkezett az idő, hogy alá­írásukkal is megpecsételjék mindazt, amiről eddig csak gondolkoztak. Az alakuló ülésen feltárul­tak az adottságokból kínálko­zó lehetőségek. Marha- és ló­istálló, sertésól és más nagy­üzemi gazdálkodásra alkal­mas épület áll rendelkezésük­re. Birtokukba veszik a 60 hold tartalékföldet is. Az egyik parasztember Tarr József így fogalmazta meg, mi késztette a döntő el­határozásra: »Igaz, hogy ami­kor 1955-ben megalakult itt a szövetkezet, fenntartásokkal éltem vele szemben. A 35. belépő voltam akkor. De egy év alatt meggyőződtem arról, mit jelent a parasztnak a nagyüzem. Bátran kijelenthe­tem, ha ötvenhat októberében nem engedünk a gyenge aka- ratúaknak és a szájalóknak, ma oly erősek lennénk, hogy a ráksi *és a répási tsz-szel is vetekedhetnénk. Ezért most azt mondom mindenkinek, ne a visszahúzókkal, hanem ter­vezzünk. Ettől függ előrehaladásunk. Én ugyan szeretem a lovakat, de a szövetkezetben nem ló­val keld foglalkozni, hanem mivel megvan rá az adott­ságunk, hizlaljunk marhákat, szerezzünk mai követelmé­nyeknek megfelelő és sok pénzt hozó kocaállományt, tartsunk jól tejelő teheneket, amelyektől értékes tenyész- növendékeket is nevelhetünk! 1955-ben Alsóhetény szövet­kezeti falu lett. Az akkori eredményekre a járásnál és a megyénél is felfigyeltek. Igyekezetben felülmúltak sok más közös gazdaságot a me­gyében. Ezt az utat akarják követni most is. A járási szervek máris szá­mottevő segítséggel támogat­ják a szövetkezeit elindulását. Odaküddték Sárái Jánost, a Fonói Gépállomás főagronó- musát és néhány állami gaz­dasági szakembert, hogy a hetényiekkel együtt dolgozzák ki a közös gazdaság terveit. A szövetkezet tagjai — mi­után elnökké újra Gulyás Gyulát, vezetőségi tagokká pe­dig Banda Szilárd 10 holdas, és Szalavári János 9 holdas gazdát választották — az alakuló gyűlésről ezzel váltak el: »Tizenhármán indulunk, de a tavaszi munkát sokkal többen akarjuk megkezdeni«. :; oík>H«<!)gcí<»<38o(<»ogö<3cékKScSo^^ Takarékossági mox? alom a térmelősxövetkesetekben Uj mozgalom bontakozik ki j több helyen olyan javaslat országszerte a termelőszövet- született, mely kimondta, hogy kezeti tagság körében Szolnok, saját érdekében lehetőleg min- Békés, Baranya, Csongrád és den tsz-tag váltson takarékbe- Fejér megyében, de az ország j tétkönyvet, többi megyéiben is. A zár- örvendetes jelenség ez a számadások idején egyre több széleskörűen kibontakozó tsz- termelőszövetkezeti tag ke- takarékossági mozgalom, mely resi fel a helyi takarékpénztá- mindenekelőtt azt mutatja, ri fiókokat, postahivatalokat, | hogy termelőszövetkezeteink és jövedelmének egy részét ta- ebben az évben is tovább erő­karékbetétbe teszi. Számos termelőszövetkezet­ben a tagok megbeszélik egy­más közt a takarékoskodás j tésre futja, hanem későbbi előnyeit, és arra is felszólítják j célok megvalósítására is tar- a takarékpénztárat, hogy is- talékolhatnak pénzt, örvende­södtek. Megnőtt a tagság jö­vedelme, amiből nemcsak a ; fontos kiadásokra, a megélhe­mertesse a takarékbetétgyűjtés módjait, lehetőségeit, a taka­rékbetétesek jogait védő tör­vényeket, a kamatozást. A ka­pott felvilágosítások nyomán országszerte már sok tízezer forint összeget helyeztek ta­karékbetétbe a tsz-gazdák, és tes ez a jelenség azért is, mert a tsz-tagság a takarékos- sági mozgalomba való erő­teljes bekapcsolódásával pél­dát mutat a falusi lakosság számara a kormány takaré­kossági programjának támo­gatásában. D. L. A Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatala közli: Aa 1954-ben kiadott nyug­díjtörvény igen kedvező vál­tozást eredményezett az öreg és rokkant dolgozók nyugdíj- ellátásában. Viszonylag rövid, tízéves szolgálati idővel ren­delkező 55 éves nők és 60 éves férfiak, fizetésük 50 százalé­kának megfelelő törzsnyugdíjat kaptak. Ehhez járult a fel­szabadulás óta munkában töl­tött minden év után az 1 százalékos nyugdíjkiegészítés. Nem volt elég nagy különb­ség azonban a hosszabb szol­gálati idővel rendelkezők és azok nyugdíja között, akik csak tíz évig álltak munkavi­szonyban. Bár az 1954-es törvény a korábban nyugdíjazottak el­látását emelte, nyugdíjuk ezzel az emeléssel együtt is elma­radt az újonnan megállapított nyugdíjak átlagától. A régi és hosszú szolgálattal rendelkező nyugdíjasok ügyé­nek rendezése már 1956 nya­rán napirendre került. Vég­rehajtását azonban megaka­dályozta a súlyos anyagi ká­rokat okozó ellenforradalom. A Magyar Szocialista Munkáspárt a munkásosz­tály élet- és munkakörül­ményeit megvizsgálva úgy határozott, hogy a nyug- díjkérdés rendezése egyike r> sürgősen megoldandó feladatoknak, és azt 1959 első felében meg kell valósítani. A következete­sen végrehajtott helyes gazdaságpolitika, a dol­gozók jó munkája tette lehetővé, hogy e határozat 1959. január elsejével megvalósul. A Minisztertanács által benyújtott törvényerejű ren­deletet a dolgozók társadalom­biztosítási nyugdíjáról a Nép­OCaríeiűiuj ti&tíi natképek kis-ezt a cipőt? Itt vettem, aztán kicsi lett a lányomnak. Dehogynem. Megvan a — Tessék kérem... Mit ad­junk, nénikém?.,, Parancsol­jon. .. A pultok előtt mindenütt sok-sok erhber, de a nagy­áruház kiszolgálóinaki hangja változatlanul ■udvarias, leg­feljebb kicsit sürgetőbb, mint egyébkor. Öreg parasztbácsi a bundás sapkák között keres­gél, ami éppen a fejére ille­nék. — Ez jó lesz — állapodik meg az egyiknél. már nem is veszi le a fejéről, így kéri: — Legyen szítás azt a régit becsomagolni, már sokat mu­togattam a fejemen. A méterárunál két bőszok­nyás falusi néni a nagy piros­pettyes végből vágat ruhára valót. — Talán már a nyárra vá­sárolnák? — Dehogyis, fiam! A me­nyecsketánchoz lesz az Erzsi­kének, a lányomnak. — Gratulálok, vidám lako­dalmat, és sok boldogságot kí­vánok. — Aranyoskám, szép szín ez, az erős és élénk színek úgyis fakulnak, halványod­nak, — A rövidáru osztá­lyon is két falusi néni válo­gat az ingek között. — Ennek jó a színe, csak nem tudom, hogy mekkora nyaka kell. — Gyere csak ide, Jóska i— szól a másik a mögöttünk csendben álldogáló húsz év körüli legénynek, ö engedel­mesen előrejön, s mivel 5 sem tudja, ingnyak méretét, segít az elárusító és a méter- szalag: 38 centi — ez éppen jó lesi* a fiatalembernek. i ér nylon blúz, és bordó taft szoknya, szép ez a estélyi. — Egyszerű ruhás, ló- denkabátos fiatalasszony tű­nődik, latolgatja: megvegye-e, vagy esetleg még szebbet is talál? Arrébb a télikabát vásárlá­sa okoz gondot. — Vegye fel, lelkem, éppen ilyen nagy a fiam is — a néni a kiszolgáló fiatalembert kéri meg, hogy megállapíthassa, jó lesz-e a fiának. Amott idős férfi ingujjban álldogál. — Hát ez sem jó — mutat­ja a sötétszürke zakót, amit levetett. — Azonnal hozok egy mási­kat. .. — Ugye, ez szebb, édes­anyám? — kérdezi a fiatal- asszony a kék és eper színű paplanra mutatva. — Szebb. — Meg tudom, ez tetszik a Ferinek is. Amíg a paplan új gazdájá­hoz kerül, én is a csomogoló- kat, a vásárolt sok holmit né­zegetem: kesztyűk (kicsiknek és nagyoknak), sofőrbunda, női kalap, kis meleg ingek, nagy télikabátok, pulóverek, nyak­kendők, sálak és még annyi sok minden talál gazdára, hogy örömet szerezzen a meg­ajándékozottaknak. * * * — Ezt vagy talán a mási­kat vegyük meg? — a Szi­várvány Áruház kirakata előtt fiatal házaspár tanakodik. Benn a pultok előtt itt is tolonganak a vásárlók. Egy fiatalember fekete zakót pró­bál, = Nem lehetne kicserélni blokkja ü?... — Nem, az a szebb fajta nincs, de jöjjön be még az ünnepek előtt, addig még ka­punk. — Itt is udvariasak, kedvesek az elárusítók. — Nem nagy cm vastag — mondja élete páninak a né­ni, amint a kékmintás anya­got nézegetik, aztán az adó­hoz viszi, hóffu ott jobban lássa a színét, bizonyára tet­szett neki. r. A rt amint vissza­jött — kérek öt métert belőle — mondja. * * * Az illatszerboltban kölnik, krémek és egyéb szépítőszerek mellett jelentősebb tárgyak is gazdára találnak. — Egy szép ezüst fülbevalót szeretnék még —, s a fehér gyöngy mellé ízléses fülbevaló kerül a csomagba, s majd bi­zonyosan a karácsonyfa alá. Fiatalasszonyok a bőr-ciga­rettatárcák között válogatnak, de egyetlen férfit sem lát­tam, amíg itt voltam; úgy látszik, az asszonyok, lányok inkább készülődnek az aján­dékozásra, mint a férfiak. — Valamilyen készletet sze­retnénk venni.. * Menyasszony­nak — teszik hozzá mintegy útbaigazításul. — Fésűs, manikűrös és Melyiket adjuk? — Talán.. * megnézzük a manikűröst. — Tessék, mit adhatunk? — kérdezte már másodszor az egyik szőke kiszolgáló, s ér­tetlenül nézett rám, amikor másodszor is megköszöntem figyelmét, és megismételtem, hogy nem akarok venni sem­mit. * * * A porcelán- és edényboltból kifelé jövet meggondolja ma­gát a fiatalasszony, vissza­megy. — Azt a kis helyes kannát még szeretném... Mennyiért adják? — Tizenhárom forint, ké­rem szépen. Igen, adom a blokkot... — ... Tessék parancsolni,.. Igen, adom,... Törhetetlen mű­anyag, jól zárható... Tes­sék. .. • * * A bútorüzletben a csehszlo­vák gyártmányú konyhabútort dicsérik. — Szép és nagyon prakti­kus is, csak kicsit drága: sok az az 5400 forint. Az üzlet belsejében világos, fényezett hálószoba-bútor ki­szállításával vesződnek. — Nem az enyém, a húgo­mé lesz, kilencezer-néhányszáz forint volt. — Karácsonykor lesz az es­küvő? — Most megkapja ajándékul, az esküvő pedig farsangkor lesz, ha Kató betöltötte 16. évet. — A vőlegénynek mi a ne­ve? — Gyula. Ö 19 éves. Ha ak­kortájt Szentjakabon jár, jöj­jön be, szívesen látjuk. — Köszönöm. Mindenesetre gratulálok az ajándékhoz meg az esküvőhöz is* V, Ps köztársaság Elnöki Tanácsa 1958. december 22-i ülésén jóváhagyta. Az új nyugdíjtörvény csök­kenti az 1954 előtti és az új nyugdíjak közötti aránytalan­ságot. Ennek megfelelően felemeli a nem dolgozó régi nyugdíjasok nyug­díját 25 százalékkal (legalább 500 forintra és leg­feljebb 800 forintig. Ez az emelés egyben a régebbi szol­gálati idő elismerését is je­lenti. A munkaviszonyban álló régi nyugdíjasok nyugdíját (akik nyugdíjnótlékban nem részesülnek), munkaviszonyuk megszüntetése után pótlékkal egészítik ki, és az így emeli nyugdíjhoz kapják a 25 szá­zalékos emelést. Az 1954 előtti jogszabá­lyok alapján özvegyi nyug­díjban részesülők nyugdí­ját is 25 százalékkal emeli fel az új törvény, leg­alább 250 és legfeljebb 400 forintig. Az özve­gyek nyugdíját abban az esetben is emelik, ha je­lenleg dolgoznak. Az 1954. évi nyugdíjtörvény alapján megállapított 500 fo­rintot elérő nyugdíjaknál az 1929—1945. év között munká­ban töltött és igazolt szolgá­lati idő arányában pótlékot állapítanak meg, legfeljebb 800 forintig. Az 1954-es törvény alapján megállapított özvegyi nyug­díjakat 10 százalékkal emelik fel, legfeljebb 400 forintig. Az új törvény felemeli az árvasági nyugdíj minimu­mát. Félárvák az eddigi havi 109 forint helyett legalább 250 forint árva­ellátásban részesülnek. A régi, úgynevezett OMBI mezőgazdasági járadékosok ellátását havi 80 forinttal, az özvegyekét havi 75 forinttal emeli az új törvény. A me­zőgazdasági járadékos eddig nem kapott házastársi pótlé­kot. Az új törvény szerint ha­vonta 50 forint házastársi pót­lékot kap majd. Az eddigi havi 18 forint helyett 100 forint házastársi pótlék illeti meg azokat a nyugdíjasokat, akiknek a há­zastársi, pótlékkal együtt nyugdíja nem haladja meg a 850 fori ntot. Az ezután megállapításra kerülő nyug­díjakra is vonatkozik a ren­delkezés. Az új nyugdíjtörvény igazságos különbséget te­remt a hosszú szolgálati idővel rendelkezők és azok között, akik csak rövidebb ideje állnak munkaviszonyban. Az 1959. január 1. után benyújtott nyugdíjigényeknél már az 1929. január 1-től iga­zolt minden szolgálati év után jár a nyugdí.jkiegészítés, va­gyis az 50 százalékos törzs- nyugdíj évenkénti 1 százalé­ka. Az új törvény fokozatosan felemeli az eddigi tízévi váro- mányi időt 25 évre. Az 50 százalékos törzsnyugdíj meg­állapításához 1959-ben 14, 1960-ban 15, 1961-ben 16 éves szolgálati időt kell igazolni. A fokozatos emelkedés 1970-ig (Folytatás a második oldalon) A szakszervezeti bizalmiak munkájáról tartott tanácskozást a MEDOSZ megyei bizottsága Tegnap délelőtt tartotta má­sodik megyei bizalmi tanács­kozását a kaposvári KIOSZ- székházban a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szak­szervezete Somogy megyei Bi­zottsága. A tanácskozáson részt vett Kovács István, a MEDOSZ országos elnöksé­gének tagja, Fekécs Lajos, a MEDOSZ megyei elnöke és az elnökség tagja, valamint a megye szakszervezeti bizal­mijai közül mintegy 300-an. A tanácskozás Fekécs Lajos elvtárs megnyitó szavaival kezdődött, majd Kovács István elvtárs mondott beszédet. — A szakszervezet — han­goztatta bevezetőjében — az uralmon levő munkásosztály legnagyobb érdekvédelmi szer­ve. E szervezet jelentősége ál­landóan növekszik. Természe­tesen csak akkor, ha megad­juk a kellő segítséget és tá­mogatást a bizalmiak munká­jához. A továbbiakban a szakszer­vezetek jelenlegi és jövőbeni feladatait határozta mag. — Szakszervezeti munka nélkül nem lelhet szocializ­musé építeni — hangoztatta —, de munkánk csak úgy lesz eredményes, ha közvetlen kapcsolatot teremtünk a dol­gozó tömegekkel. A múltban még elég volt, ha egy szak- szervezeti vezető rácsapott a felsőbbség asztalára: adjatok ezt vagy azt. Akikor ez nagy tettnek számított. Mert akitől követeltünk, annak érdekei nem egyeztek, nem is egyez­hettek a dolgozók érdekeivel. Ma másként van. Ma azt is meg kell néznünk, hogy mi­kor, mit és kitől kérünk, és jogos-e a kérés*. — Feladataink sokoldalúak. Helyi adottságokhoz, körűimé-* nyékhez vannak kötve. De egyben mindenképpen egyez­nek: el kell érnünk a lehető legnagyobb takarékosságot, a termelékenység erőteljes fo­kozását, a dolgozók életszín­vonalának emelését. Helyes például, ha a határidős mun­kákért célprémiumot adunk, vagy ha megjutalmazzuk a termelésben élenjárókat sitíb. Többet és lelkiismeretesebben kell foglalkoznunk a jövőben a dolgozók magánügyeivel is*. Ébresszünk nagyobb bizalmat és megbecsülést munkánk iránt, hogy apró-cseprő, helyi­leg is megoldható panaszuk­kal ne forduljanak a tagok mindjárt a Ludas Matyihoz vagy az Okos Katához. Nem helyes, ha 50—60 szakszerve­zeti tagja van egy bizalminak, mert így képtelen jól ellátni feladatát. Az sem szerencsés, ha a brigádvezető viseli a bi~ zalmi tisztséget, mert munká­ja közben önmagával kerülhet szembe. — Mindig világosan, nyíltan beszéljünk a dolgozókkal, s ha lehat, segítsük őket prob­lémáik megoldásában, ha meg nem, mondjuk meg azt is — fejezte be beszédét Kovács István elvtárs. Az előadás -után felszólaltak: Németh Gyula, a Balato­ni Halászati Vállalat dolgozó­ja, Lantos László, a Nagy­baráti Állami Gazdaság ko­vács részlegének vezetője, Völgyesi János, az öreg­laki Kertimagtermelő Vállalat igazgatója, Galambos Já­nos, a Nagyberefci Állami Gazdaságtól és még sokas másai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom