Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-20 / 300. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1958. december 20. A NAQYATADI lARAS X téli kulturális programjáról Készülőd es a Latinka Sándor kulturális seregszemlére Fokozottabb gondoskodást, tartalmasabb politikai és szakmai továbbképzést Interjú Újházi Ilonával, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet területi bizottságának titkárával Az orvosok és az egészség- ügyi dolgozók 1945-ben kül-ön- külöin szakszervezetet alakítot­tak. 1949 végén egyesítették a két szakszervezetei. Kezdetben nehezen 'haladt a munka. Az orvosok úgy vélték, hogy az egyesített szakszervezet neon képviseli kellően érdekeiket. Azóta eltelt nyolc esztendő. Újházi Ilonát, az Orvos- Egeszßegügyi Dolgozók Szak- szervezete területi bizottságá­nak titkárát kértük meg, tájé­koztassa a Somogyi Néplap ol­vasóit: vajon megszűnt-e ez a bizalmatlanság, s hogyan kí­vánják munkájukat még ered­ményesebbé tenni. — Hány tagja van a szak- szervezetnek? — A megye 2013 egészség- ügyi dolgozójából 1909 tagja a szakszervezetnek. Számszerű erősödésünket akadályozza az, hogy igen sok az állományon kívüli dolgozó, és gyakori a munkahely-változtatás. — Erősödik-e a bizalom a szakszervezet iránt az orvo­sok körében? — Igen. Több helyütt, így a ka­posvári kórházban a függetle­nített szakszervezeti bizottsági elnök, Fenyvesi Ferenc- né, a marcali járásban K u- csera Ernő járási SZB-el- nök, a marcali kórházban 11- lés József, Nagyatádon dr. Magyar Vincze, Fonyódon tír. Berend Ernő munkájá­nak eredménye, hogy az orvo­sok egyre nagyobb számban kapcsolódnak be a szakszerve­zet munkájába. Sajnos, ez nem mindenütt tapasztalható. A csurgói járásban pl. az orvosok közül mindössze kettő tagja a szakszervezetnek. A bizalmat­lanság teljes megszüntetése céljából hozzuk létre 18—20 taggal az egészségügyi munka- bizottságot. Ez a bizottság szakmai kérdéseket vitat meg, segíti a középkáderek oktatá­sát, s érdekvédelmi feladato­kat is ellát. — Az etikai bizottság mi­ként végzi munkáját? — E bizottság feladata, hogy megvédje az orvosi kart az alaptalan rágalmaktól, s fel­lépjen azokkal az orvosokkal szemben, akik az írott vagy íratlan törvényeket megsértik. E bizottság határozatát az ál­lami szerveknek is figyelembe kell venniük. Eddig mindössze egyetlen orvos ügyét tárgyal­ták, s megállapították, hogy az illető nem követett el szabály­talanságot. A bizottság vezetői: dr. Horváth István, a Kaposvári Textilműveik orvo­sa és dr Tarján László, a Véradó Állomás főorvosa nemrég voltak Budapesten ér­tekezleten, s megkapták a bi­zottság munkájához szükséges szempontokat. — Hogyan segítik a közép­káderek politikai nevelését, szakmai továbbképzését? — Az időszerű politikai kér­désekről rendszeres tájékozta­tókat tartunk. A járási pártbi­zottságokat is kértük,, tartsa­nak negyedévenként a járási szakszervezetekben előadáso­kat. Nagyatádon, Fonyódon, Marcaliban, Siófokon igen eredményes politikai nevelő- munka folyik. Nagyatádon pl. »Az egészségügyi dolgozók sze­repe a mezőgazdaság átalakí­tásában« címmel tartott elő­adást a járási pártbizottság, utána egy tszrbe látogattak el a résztvevők. A napokban Nagyibolya (a szakmai központból) tartott előadást a területi bizottság aktivistáinak. A különböző szakszervezeti kérdésekről havonta rendsze­resen tartunk előadásokat. A középkáderek — ápolónők, szülésznők, védőnek stb. — továbbképzése azonban megol­datlan, mivel nincs, aki a köz­ponti előadások anyagát kidol­gozza. Néhány osztályon ugyan f-olvik továbbképzés, de ez nem megfelelő. — Milyen a kapcsolat a tö­megszervezetekkel? — A nőtanáccsal jó a kap­csolat. Miivel a kórházaknak nincs külön nőtanácsuk, ezért szakszervezeti nőfelelős végzi ezt a munkát. A kaposvári kórházban ötven tag részére indítottunk szabó-varró tanfo­lyamot. A vöröskereszttel, saj­nos, még nem sikerült megfe­lelő kapcsolatot teremteni, pe- di<* sok segítséget nyújthat­nánk egymásnak. Hiába hív­tuk meg a vöröskereszt veze­tőit a területi bizottság ülésére, nem jelentek meg. — Milyen szociális segítsé­get, kedvezményt ad tagjai­nak a szakszervezet? — A szakszervezet pénzén vásárolt mosógépeket, porszí­vót, padlőkefélőit a tagok 5, il­letve 2,50 forint ellenében ki­kölcsönözhetik. Ezt a példát több járási székhelyen is kö­vetik. Idén igen sokan vettek részt szakszervezeti üdültetés­ben. 124-en SZOT-beutalóval, száznál többen a kórház, illet­ve ej Gyógyszertár Vállalat üdülőjében, tizennégy család pedig a szakszervezet ürömhe­gyi üdülőjében pihente ki az év fáradalmait. Ezenkívül 6500 fo­rintot szülési, 2445 forintot te­metkezési, 11 850 forintot rend­kívüli segélyként utaltunk ki a tagoknak. — Hogyan kívánják még eredményesebbé tenni mun­kájukat? A szakszervezetben élénk sportélet folyik. Tenisz, aszta­litenisz, röplabda szakosztá­lyunk, foto és természetjáró szakkörünk eredményesen mű­ködik. A sportélet fejlesztésé­re teniszpályát létesítünk, a többi szakosztályt is megfelelő­képpen támogatjuk. Célunk a többi közt pl. azt elérni, hogy az etikai és a munkabizottság a dolgozók munkavédelmével és újításokkal is foglalkozzék. Megvizsgáljuk azt is, hogy a fiatal ápolónők közül miért hagyták el többen munkahe­lyüket. Ha megjelenik az orvo­si rendtartás, azt az egész me­gyében -minden szakszervezeti taggal ismertetjük. Rajta le­szünk, hogy egészséges kap­csolat alakuljon ki valameny- nyi tömegszervezettel: hogy a szakszervezet munkájába min­den orvos, egészségügyi dolgo­zó tev,éken yen bekapcsolódjék; s hogy még eredményesebb szociális munkát végezzünk — fejezte be tájékoztatóját Újhá­zi Ilona, a területi bizottság titkára. A Nagyatádi járási Tanács népművelési felügyelője, V á- radi Gyula tájékoztatott bennünket a járás téli kulturá­lis programjáról és %. Latinka Sándor kulturális seregszemlé­re való készülődésről. — Téli kulturális tevékeny­ségünk a Latinka-seregszemlé- re készülődés jegyében fo­lyik. A kutasi népi együttes a ku- koricafosztás népi szokást dol­gozza fel, ezzel a versenyben is szerepel. A KISZ-szervezet színjátszó csoportja Csizmarek: A borjú c. 3 felvonásos zenés vígjátékát tanulja. Lábodon az Ellencsoport c. egyfelvonásossal készülnek. Üjabb számokkal: népdalokkal és mozgalmi indu­lókkal készül a felnőtt kórus is. Segesden a KISZ népi együt­tese népi játékokkal készül az első bemutatóra. Ugyancsak népi táncot tanulnak a szabási fiatalok is. Csökölyön Sásdi Sándor: Nyolc hold föld c. 3 felvonásos színművet tanulják a színjátszók. Taranyban a fel­nőtt férfi kórus új énekszámo­kat tanul a községi és járási bemutatóra. Színjátszóik Szig­ligeti Ede: A cigány című há- romfelvonásos népszínművét tanulják. A bolhásiak szavala­tokkal és táncokkal neveztek be. A községi nőtanács pedig műsoros estre készül. Háromfán Csíky Gergely: In­gyenélők című négy felvonásos színművét tanulják. Részt vesz­nek a bemutatón a rinyaszent- királyi és a mikei tánccsopor­tok is. A mikeiek a Partizánok című jelenettel is beneveztek. Somogyszobon Móricz Zsig­mondi: Nem élhetek muzsika­szó nélkül című színművével készülnek a színjátszók. A köz­ség pedagógusai összegyűjtik és betanítják a somogyszobi lako­dalmas szokásokat is. Belegen Felkai: Játék című drámáját tanulják. A nagyatádi járási művelődési ház színjátszói Jó- kai-Kovács: A gazdag szegé­nyek c. háromfelvonásos tra­gikomédiát tanulják, a próbák már több hete folynak. A sza­lonzenekar és a báb szakkör is készül a kulturális seregszem- ' lére. Nagykorpád, Bakháza és Kisbajom, valamint a nagy­atádi üzemek kv.ltúrcsopcrrtjai eddig nem neveztek be, re­méljük azonban, hogy ők is részt vesznek a bemutatókon. — Mit találunk még a téli programban? — Több községben — így például Mikében, Nagykorpá­don, Kutaskozmán, Kisbajom­ban, Bakházán, Szabáson és Somogyszobon — analfabéta- tanfolyamok. indulnak decem­ber végén, január elején. Ku­tason népközépiskola második évfolyama indult meg. Lábo­don most szervezik az első év­folyamot. Tarany, Csököly, Há­romfa, Kuntelep és Görgeteg községekben, valamint az álla­mi gazdaságokban megindult az ezüstkalászos tanfolyam el­ső évfolyama. Második évfo­lyam indult Segesden és Bolhá­son. Mikén még ebben a hó­napban megkezdődik a helyes­írási tanfolyam. — Mi a helyzet az ismeret- terjesztő e'őadá-.ok. körül? — Eredetileg 8 előadásból ál­ló ismeretterjesztői előadásso­rozatot indítottunk. Most az előadások száma kettővel nö­vekedett. Ezeken kívül tartavak még szórvány-edőadásokat is. Nagyatádon például öt elő­Az a szabály, hogy a talált tárgyat huszonnégy órán belül el kell juttatni tulajdono-sához. cím hiányában a rendőrségre. Meglepett tehát a Somogyi Néplap egyik apróhirdetése, amely felhívja a oékaket, hogy elveszett aktatákájukat a benne lévő huszonhétezer fo­rintról szóló »csekkmásolattal« jutalom <!) ellenében Nagysze­ben u. 1/a. szám alatt Simonék- nál átvehetik. A bank nem tud semmiről Ki a vesztes fél? A károsult nyilván jelentette az esetet a bankóiknál. A zárlat biztos, és erre a csekkre -nem adnak ki egyetlen fillért sem. Meglape­adásból álló zenei sorozat in­dult. Különösen nagy az ér­deklődés az előadások iránt Nagyatád, Tarany, Somogy- szob, Mike, és Lobod községek­ben. — Nagyatádon még a művelő­dési házban báb, zene színjátszó, foto, kézimunka szakkör műkö­dik. A falvakban főként a sü- tő-főző, szabó-varró és kézi­munka szakkörök népszerűek. Itt, ahol az anyagi fedezet megvan rá, szeretnénk mező- gazdasági szakköröket is létre­hozni. — Milyen a művelődési ott­honok gazdasági ellátottsága? — A járásban 14 művelődési otthon van. Valamennyi fenn­tartásáról a községi tanácsok gondoskodnak, kivéve a járási székhelyét. Tüzelővel minden kultúrházunk el van látva, a berendezések megfelelőek. Lá­bodon és Bolháson a jövő év­ben kezdik meg az új kultúr- ház építését. Kívánatos lenne, hogy a járási művelődési há­zat a Nagyatádi Községi Ta­nács tekintse községinek is, és erejéhez mérten anyagiakkal is támogassa. Ne várjanak min­dent az állami költségvetéstől — fejezte be tájékoztatását Vá- radi Gyula. Dorcsi Sándor lésünkre azonban a bank sem­miről sem tud De a MÉSZÖV és a pékek se, pedig a kárt szenvedett velük áll a legköz­vetlenebb kapcsolatban: a tö- rökkoppányi -pékmester, aki motorjáról az országúira ejtet­te akta-táskáját, a somoigyacsai földművesszövetkezetnek szál­lított süteményről szóló csek­kel és számlákkal. A vonal túlsó végén a somogyaicsai szö­vetkezet jelentkezik, s közli, hogy a törökkoppányi pák nyu­godtan dagaszt. Hallott vala­mit arról, hogy megtalálták a »cuccot«, de azt tartja, hogy »ej, ráérünk még« átvenni. — És a ju-talom? — Az ő dolga, hogy ad-e, nem-e — ütik el a kérdést. Pénz kellene... Pénzért kínált szívesség Goncsarovot megölték ... Háromszorosan nehéz a bána­tot elviselni, amikor nemcsak hozzátartozóiddal nem osztoz­hatsz benne, hanem még az ezredesnek se árulhatod el, mit élsz át. S Lena mintha csak megérezte volna, hogy va­lami nincs rendben. Amikor felhívta, hogy este ne várja haza vacsorára, néhány pilla­natig hallgatott, majd megkér­dezte: — Valami kellemetlenség ért? — Semmi. Csak nagyon bo­nyolult ez az ügy. — Ne ess kétségbe, Nyiko- laj. Hisz tisztában vagy képes­ségeiddel, én is tisztában va­gyok vele, munkatársaid is. S különben, csak azt nem érheti kellemetlenség, aki semmit se csinál... Aludni hazajössz? — Nem tudom. Ezzel be is fejeződött a be­szélgetés. Megcsikordült az ajtó, s Asztangov lépett be a szobába. Leült a díványra, s Potapovra függesztette tekintetét: — Barátom, mi most igen kemény vizsgán esünk át. Ez az utóbbi évek legnehezebb vizsgája. És semmi se megy olyan könnyen, mint a köny­vekben, filmen az lenni szo­kott. Eddig a diverzánsé min­den előny, annak ellenére, hogy nyomára bukkantunk. Sok taktikai hibát vétett, de nem maradtunk adósai neki ilyennel mi sem. Itt van pél­dául Goncsarov ... Megenged­hetetlen hiba!... — Hátha nem tudott érint­kezésbe lépni a többiekkel, azért határozta el magát arra, hogy követni fogja. — Tegyük fel, Potapov, hogy ez így van, bár én másként képzelem el az egészet... Goncsarov meghalt, de Okaje­mov él, s újra ellógott az or­runk elöl — ezen kell hát in­kább rágódnunk. Az ezredes Potapovhoz lé­pett: — Tudom, hogy barátja volt. Én is szerettem őt... — Asztangov hirtelen sarkonfor- dult, s az asztalhoz ment. — Üljön le. Vizsgáljuk meg újra a nyomozás menetét — az ez­redes tiszta papírt és ceruzát vett elő. — Mi az, ami új? Megtaláltuk az ellenség fel­szerelésének egy részét. Ezt Goncsarovnak köszönhetjük. Okajemov az adókészüléket persze magával vitte... — Az ezredes felvette a kagylót és tárcsázott. — Veszeljov? Asz- tangov beszél. Közöljék az el­lenőrző állomással, hogy na­pokon belül új hívójelnek kell jelentkeznie az éterben. Meg­értette? Egész nap figyeljék, s ha van valami, azonnal te­gyenek jelentést... — Tehát továbbmenve, Potapov, birto­kunkba jutott egy csomó pa­pírdarab, amin sifrírozott írás van — az ezredes tenyerével a karfára csapott. — Mit szól ehhez a rafinériához? Mindent átgondolt, mielőtt összetűzött Goncsarovval, sőt még arra is jutott ideje hogy megsemmi­sítse a sifrierkulcsot. Ha egyet­len értelmes szót is kihámoz­nak ezekből a papírdarabok­ból szakértőink, megérdemlik, hogy emlékművet állítsunk ne­Va^ztU] -ArdamaUzklj fordította; Lajos Géza 23. kik!... Igen ... Borszkban pe­dig nem hiszek. Nem hiszek és kész. Érzi ő azt, hogy a nyo­mában vagyunk. Azzal is tisz­tában van, hogy sietnie kell, egy percet sem szabad késle­kednie. Épp ezért nem mehet messzire, semmiképp sem! Lo­gikátlan lenne. Mindenesetre átvizsgáljuk az összes állo­mást, szállodát, vendéglőt, ká­véházat, szóval azokat a he­lyeket, ahol éjszakai menedé­ket találhat, vagy csak né­hány órára is meghúzhatja ma­gát, hogy ne az utcán kelljen csatangolnia. Ez a vakmerő ember nem alszik, hát mi sem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust. 6. Okajemov egy elhagyott megállóhelyen szállt le a vo­natról. Jól ismerte ezt a he­lyet, a háború előtt ide járt építőanyagért. Egy keréknélküli tehervagon helyettesítette a megállók szo­kásos épületeit. Az út mentén elszállításra váró fekete tőzeg­kupacok húzódtak. Közvetle­nül a megálló mögött tőzegte­lep terült el, amit sűrű éger­erdő vett körül. Okajemov em­lékezett arra, hogy a telepet három kilométerrel odább or­szágút szeli át. ügy döntött, hogy itt rejti el a magával ho­zott felszerelést. Bement a sűrű bokrok kö­zé, s leült egy mohos zsom- békra. Hirtelen olyan fáiadt- ság öntötte el tagjait, hogy legszívesebben rögtön lefeküdt volna. Gyorsan bekapott egy erősítőt és serkentőt tartalma­zó csokoládét. Néhány perc múlva érezte, hogy visszatér ereje, beljebb ment há.t a bok­rok közé, hogy megfelelő he­lyet keressen, ahol elrejtheti a felszerelést. ... Egy óra múlva magas férfi lépett ki a bokrok mögül az országúira sötétkék öltöny­ben. Karján kopott esőkabát lógott. Körülkémlelt, majd méltóságteljesen az autóbusz­megálló felé tartott, ahol már jó néhányan várakoztak. Hatalmas, poros autóbusz állt meg, elnyelte az utasokat, majd a város felé robogott. A gidres-gödrös úton összevissza rázta az utasokat. Okajemov leült a busz elejé­ben, térdére tette esőkabátját. »Minden kitűnően megy — gondolta. — Ha nyomomra bukkantak, akkor is hanyatt- homlok Borszkba rohannak, én pedig épp ellenkező irány­ba utazom. Ott ütök tanyát az orruk előtt- Hol? Ez eszükbe se jut majd ... « Esteledett. Az alkony kék fátyolt borított a városra, a lámpák azonban még nem gyulladtak ki. Okajemov be­lépett a Central szálló előcsar­nokába. — Van üres szoba? — for­dult a portáshoz. — Nincs és nem is lesz. Hát nem látja!? — az előcsarnok homályos sarka felé biccen­tett, ahol a szobára várók bó­biskoltak a karosszékekben. — Nincs is rá remény? — kérdezte Okajemov mosolyog­va. — Nézze, joga van re­ménykedni — mondta közö­nyösen a portás, és a vastag vendégkönyvbe temetkezett. — Ha én reménykedhetek, maga is megteheti ugyanezt. Reménykedjünk együtt. No? — súgta Okajemov? — Hagyja itt a személyazo­nosságiját — parancsolta nyer­sen a portás. — Folytatjuk — 55555 í Nos, hát nem is annyira a péken múlik, ad-e jutalmat. Simonék az apróhirdetésben nem kis szerénytelenséggel ki­kötötték, hogy csak jutalom ellenében adják át a talált . holmit. És amikor a' mosótek- I nő mellett álló Simonnét er­ről kérdezem, megerősíti az apróhirdetést. Majd ahogy a talált dossziéba rakott számlá­kat rakosgatja, mintha meg- hökkenne előbbi kikötésétől, bizonytalanul ismétli: — ... Szóval pénz... nekem pénz kellene ... Nem mondom, hogy ennyit vagy annyit ad­jon, csak adjon. Remeg a hangja, mint a nagy nyerteseiknek szokott, akik nem biztosak az összeg­ben, de tudják, hogy a pénz fordulatot hoz majd életükbe. Amint látom, a pék nyugalma nem alaptalan, a számlákkal és a csekkel valóban sehol sem lehet pénzt kiváltani. A sáros, megtiport aktatáska ér vala­mit az egészben. Ennek ellené­re a jutalomból cseppet sem enged az asszony, s amikor lát­ja, hogy ez meglep, halkan hozzáteszi: — Sofőr a férjem.., ivott a múltkor, és elkapta a közlefcedésrendé- szet. Egy hónapra megvonták a jogosítványát... Ugye, megér­ti, hogy pénz kellene... Megdöbbenek. Már megint az ital! A meggondolatlan apa, a felelőtlen sofőr gondok közé sodorta az anyát és gyerekét, aki lám, az emberi szívességet is pénzért árulj-a. Amíg ezt végiggondolom, a rendőrség talált tárgyak osztályáról talán már el is indult a nyomozó Simonékhoz, és birtokba veszi a táskát. A péknek pedig nem kell jutalmon tömi a fejét. ö csak a táskáját vesztette el, de Simonék — akármi vitte is rá őket — emberségükből hagytak el valamit amelyet, ha pénzént adunk, olyan, mint­ha nem is adnánk. A segítő szándékból, amellyel mi embe­rek midenütt és mindig tarto­zunk egymásnak, (Szegedi}

Next

/
Oldalképek
Tartalom