Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-18 / 272. szám
Nagy lelkesedéssel járultak az urnákhoz megyénk választói kormánynak. És nem csupán azért iparkodtak kora reggel az elsők között szavazni, hogy utána nyuAz 1. és 3. oldalon megjelent 1 riportokat írták: Gőbölös Sanier, Lajos Géza, Szalai László, Szegedi Nándor, Szén- iái Sándor és Varga József. VERSENY AZ IDŐVEL A boldog paraszti életért Pusztakovácsiban az áj is- kcfa egyik tantermét szavazó- helyiségnek rendezték be. Ide jöttek szavazni az új életen munkálkodó emberek, a Dd- m&rav Tesroelőszövetfkezet tagjai is. Három fiatal lép be az ajtón. Együtt jönnek, mert ösz- szetartaznak az életben és a munkában is. Pólyák Ottó és flatesége meg Pólyák Ibolya — Elégedettek vagyunk életünkkel — mondja a két testvér, de ezt vallja Polyákné i6. Eddig is megtalálták számításukat a szövetkezetben, és bíznak abban, hogy a rövidesen megtartandó zárszámadáson sem fognak csalódni. Készpénzben 40 forintot, várnak munkaegységenként, de terményben is kapnak bőségesen. Erezte az állam gondozó kezét legalább negyvenen állnak körbe. Nem látni tőlük a szavazóurnát. Ö lehunyja szép kék szemét. Csak a kezében tartott értesítő cédula árulkodik, hogy D rb án Marika 19 éves, tehát most szavaz először. Igazán csak ő tudja átérezni e nap eseményének jelentőségét... Apja, anyja rég meghalt. Árvaságra jutott, óriási kérdőjellel a lelkében: «Vajon mi lesz velem?« Hányódott országszerte, cselédeskedett... Az öreglaki állami leányotthonba került, négy évvel ezelőtt. Urbán Marika négy év óta derűsen és gondtalanul nézi az öreglaki eget. Hiszen az itt eltöltött idő alatt annyi emberi jóban és szépben volt része! Megnyugodva érezte az állam gondozó kezét. Látta a baráthegyi villamosítást öreglakon, tanúja volt a moziépítkezésnek, szép bánásmódot kapott, ha esetleg beteg volt, az új orvosi rendelőben vizsgálták, meg, és most minden hónapban pénzhez jut a magtisztító vállalatnál végzett munkája után. Egyelőre nem is álmodott többet a négy esztendő alatt. Hogy mit hoz számára a következő négy év? Ezek után nem nehéz kitalálni. Biztosan majd még több szép meglepetést az országépítésből, s egy derék vőlegényt is tán, aki éppen úgy megtalálta a boldogulását ebben az országban, mint a többi fiatal. Forró Magda életében először szavaz, s a Sétatér utcai általános iskolában átveszi a Hazafias Népfront ajándékát: egy emléklapot és egy kokárdát. A 76 esztendős Műtgy\fi J ózsefné végigszalad az utcán. Éppen tíz perc múlva lenne 7 óra, amikor a szavazóhelyiség elé ér. Megnyugszik: első lett. Ahogy kifújja magát, a zsebébe nyúl, előkotorja azt az értesítő cédulát, amit a választás megkönnyítése végett küldtek neki. — Úristen! Hisz ez az apjuk cetlije! — döbben meg, ahogy ráesik a tekintete. A József után nem olvasta azt, hogy «né«... Tán sírni tudott volna mérgében, összegyűri bánatában, de aztán megint kisimítja, erre még az urának is szüksége lesz! Kellett hát neki reggel azért kapkodni, hogy első legyen. Igazán lehetne második is. És mondjuk egy valaki 30 éves vagy fiatalabb az első. Még így se kellene szégyellnie magát. Körülnéz, még mindig egyedül van a tájékon. Bemenjen az ember cédulájával? Dehát visszaküldik, azt mondják majd, hogy a szabály az szabály. Mire észreveszi magát, már eltávolodott néhány métert a szavazóhelyiség ajtajáPILLANATKÉPEK KAPOSVÁRRÓL tói hazafelé. Most már mindegy. Meggyorsítja lépteit, nem érzi a csúzt lábában, és egyre gyorsul, a hazafelé tartó iram. Otthon hamar magához veszi a cédulát... A szaíMzóhelyiség előtt már többen köszönnek rá egyszerre. — Jó reggelt, Nagyfiúé, de friss volt, a mindenségit. Nagyfiúé egy ideig nem szól, összeszorítja két szája- szélét, aztán kivágja: — Itt ám, előbb mint maguk! — Hát ne mondja nekünk, hisz előttünk teremtett lélek sem volt itt. — Az asszony megint összeráncolja szája szélét. önkéntelenül is körülnéz: tanú kellene. Dehát igazán senki sem tanúsíthatja az ő elsőségét. Megindul a szócsata. Még senki senkit sem győz meg a tulajdonképpeni elsőségről, amikor nyílik a szavazóhelyiség ajtaja. Egymással versengve egyszerre lépnek be mind az öten. Bent egy kicsit megnyugodva néz körül Nagyfiúé. Lehet, hogy az ő lába valamivel előbb benn volt? Ezt most már senki sem tudja megállapítani, mint ahogy senki nem tudta eldönteni ezen a reggelen Marcaliban, hogy Nagyfiúé körzetében ki volt az első választó. A bolhási szavazóhelyiségben Ebéd után már megcsappant a félforgalom a kefeüzemben lévő 39-es számú szavazókörzetnél, az ide tartozó több mint 700 választópolgár közül hatszáznál többen a délelőtti órákban leadták szavazatukat. Mint Győrfi Antal elvtárstól, a szavazatszedő bizottság elnökétől megtudtuk, a bizottság már reggel fél hétkor elfoglalta helyét, s mire megnyitották a szavazást, már sokan várakoztak. szavazati joga, hiszen még csak tízéves. Apuka, anyuka lázas választási készülődése őt sem hagyta veszteg. A választás előtti napon azt mondja apukának, aki a Sétatér utcai iskola igazgatója: «-Engedd meg, hogy részt vegyek a szavazóhelyiség feldíszítésében. Ha már nem szavazhatok...-« Már kora reggel hangos a bolhási tanácsháza környéke. Az emberek kis csoportokba verődve beszélgetnek. Fel-felidézik egy pillanatra a régi világot, ami - szerencsére — elmúlt. Hét órakor megnyílik a szavazóhelyiség ajtaja. A vörös dra- péirával letakart asztalok mellett elfoglalják helyüket a szavazatszedő bizottság tagjai. Megkezdődik a vetélkedés: ki adja le szavazatát elsőnek a nép jelöltjeire. Percze János, aki a Baranya ' megyei 3-as számú Mélyépítő Vállalatnál dolgozik, mosolyogva meséli: — Majdnem én lettem az első, de a D r a g o- v e c z (a helyi tanács adminisztrátora) megelőzött. Igaz, csak annyival, hogy az ő borítékja kicsivel előbb koppanfr -tíz urna fenekén, mint az enyém. És jönnek öregek, fiatalok, fiúk, lányok, vegyesen. Ünneplőruhás emberek tolonganak az asztalok előtt. Most éppen Kóczán János gazda veszi át a színes szavazólapokat. Az urna mellett megáll, nézegeti, olvasgatja a jelöltek névsorát. — Te — kiált rá Lő cx-i György, a falu párttitkára —, be kell ám menned a »sarokba«. — Talán van egy kis kortesborod — vág vissza tréfásan ... öreg nénikék kezében reszketnek meg a kis nemzetiszínű-ke- retes lapocskák. Bíbelődnek velük, mintha csak a sublót mélyéből előkerült, féltve őrzött iratok lennének. Fiatal, sötétkék ruhás, fehér inges fiú lépked tétován a teremben. — Szavazni jöttél? — kérdi tőle barátságosan a bizottság egyik tagja. — Igen. - És átveszi a lapokat. De ő többet kap, mint más. Most szavaz először. Arca hol pírba szökik, hol elhalványul, míg szeme a nevek közt kutat. No, de emlékezzünk csak visz- sza, nekünk is az életünk egyik legnagyobb pillanata volt, mikor először tekintettek nagykorúnak bennünket. A falu református lelkésze is bedobja borítékját az urnába. Horváth Irénke megszeppent arccal áll a terem közepén. — No, te most a leendő vőlegényedre is szavazol - nevet rá Béri István kisbíró. És így folyik tovább a szava- ;• zás: vidámság közepette és mégis nagy felelősségérzettel. „Ma ünnepi ruhát illik felvenni" Haramián három szavazókörzet van... Az' óramutató délelőtt tizenegyet mutat... Az utcán embercsoportok, sarat kerülő lányok, asszonyok... A harmadik szavazókörzet helyiségének ajtaja zárva, innen már elvitték az urnát •— Kilencvenöt százaléknál tartunk, várjuk a másik ■ kát körzet jelentését — mondják a háromfai tanácsnál. — Délre végzünk. Már majdnem befejeződött a szavazás, s az egyik idős bácsit hiába várták. A szavazatszedő bizottság elnöke elküldött valakit, nézze meg, nem beteg-e az öreg. Nem telt bele sok idő, megérkezett, s szégyenkezve így szólt a bizottsághoz: — Épp indulóban voltam, de csak most etettem meg a jószágot, s így, otthoni ruhában csak nem akartam idejönni, hisz ma ünneplőt illik felvenni. Azonban annyira sürgettek, hát eljöttem, így— otthoni ruhában, pedig úgy rostellem a dolgot... pi.ia _.... ...i iuiioi ene.vi.ei, tánccal szór akoztatják a szavazókat a tanítóképzőben. Öreglakon, a falu felső vége irányából nagyobb csoport ember igyekszik a szavazóhelyiségek felé. Nemsokára ott is állnak a 2-es körzet szavazatszedő bizottsága előtt. A férfiak, asszonyok maguk elé engednek egy fiatal párt, akik kicsit megílletődött arccal lépnek előre és mondják nevüket: — Tóth Ferenc — szólal meg a jóképű, fekete fiú. A csinos barna lány is mondja: — Tóth F e- rencné — de aztán sietve kijavítja: — Vogronlcs Magda, úgy tessék keresni, még ezen a néven szerepelek a választási jegyzékben — teszi hozzá. Tehát fiatal j házaspár áll az urna előtt. A fia- \ Uasszony nem csupán az új név i kimondásától illetődőtt meg, hanem azért is, mert először gyakorolja választói jogát. Szombaton délelőtt álltak a/ öreglaki tanács anyakönyvvezetőjr előtt Tóth Ferenc és menyasszonya. A templomi szertartás ideje: vasárnapra, épp a választás napjára tűzték ki. Délelőtt 10 órakor godtan folytathassák a lakodalmat, hanem mert úgy érezték, hogy ezzel mindketten tartoznak az államnak. Tóth Ferenc cseléd- ember gyereke, aki ma 9 hold juttatott földön gazdálkodik. Felesége pedig a községben lévő mag- termeltetö vállalat dolgozója. Sok boldogságot kívánunk mindkettőjüknek az életben. Tudjuk, hogy az a jövő, melyre mindketten szavazatukat adták, biztató számukra, mindnyájunk számára. kellett a templomban megjelen niük, de előtte, korán reggel ők is és a lakodalomra érkező rokonok és pesti vendégeik is leszavaztak, hogy utána már zavarta lanul ünnepelhessenek, vigadhassanak. Az első fontos lépés, amelyet együtt tett meg az életben Tóth Ferenc és felesége, a szavazás volt. Mindketten bizalmat szavaztak a Idős házaspár nyit be a Sétatér utcai 37-es szavazókörbe. A néninek nagyon fájhat á lába, mert alighogy becsukódik mögötte az ajtó, mindjárt egy kéznél lévő székre helyezkedik, mondván: «Ha nem mondják, akkor is leülök. Azt hittem, hogy ilyen öregnek meg tehetetlennek már nem is adnak szavazati jogot, de én értem még külön üzentek is, bogy jöjjek. Látom, hogy nem is vagyok annyira értéktelen, mint amilyennek gondolom magam«. i A bácsi meg szépen elolvasgatja a szavazólapokon a neveket: «Jól van« — mondja, s szép kényelmesen egyenként összehajtja őket, s mielőtt az urnába helyezné, még jól le is ragasztja a borítékot. • * * * A fiatal legényke húszéves és most szavaz először. Drága fekete szövetruha, fekete felöltő, vastag talpú fekete félcipő, fekete kalap, fehér selyem sál, szürke bőrkesztyű — ez az öltözéke. Tizenöt-húsz évvel, ezelőtt a gróf gyerekek sem járhattak különbül. G pedig munkás, villanyszerelő egyik kaposvári vállalatnál. » * * » Tóth Mártinak még nincs Vége a szavazásnak. Balatonszen..gyürgyön a szavazatokat számlálják. A felvételeket készítették: Grábner Gyula és Jávori Béla. Kovács István kutasi tanácstag az esti ünnepségen megbízó levelet. átveszi \
