Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-16 / 271. szám

Vasárnap, 1958. november M. 4 SOMOGYI NÉPLAP Dobi István elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) és elősegítsék a párt politiká­jának további érvényesülését és kiteljesedését. És szavazni fogunk a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány po­litikája mellett. Meg fogjuk mutatni a vi­lágnak, hogy mi, a magyar nép ezzel a politikával egyetértünk, folytatását kí­vánjuk a magunk javára, mert ez a politika helyreállí­totta az ellenforradalom által veszélyeztetett népi hatalmat, erőinket egyesíteni tudja a szo­cialista építkezésre, a termelő munkára — hazánk szabadsá­gának, függetlenségének ol­talmára és a béke védelmére. A párt és a kormány az ét­ért nagy eredmények alapján joggal kér bizalmi szavazatot a magyar néptől. A szavazatok milliói erősítsék demokratikus nemzeti egységünket, a mun­káshatalmat, s mindinkább szélesedő és tartalmában gaz­dagodó munkás-paraszt szö­vetséget. Juttassák kifejezés­re, hogy szívvel-lélekkel hűségesek vagyunk és azok mara­dunk a szocialista tábor egységéhez. Hálásak vagyunk a Szovjet­unió iránt, amely felszabadí­tott bennünket, megnyitotta dolgozó népünk számára a szo­cializmus felépítésének lehető­ségét. A szocialista tábor gaz­dasági támogatásával és világ- politikai mellénk állásával nagymértékben hozzájárult, hogy a párt és a kormány — dolgozó népünkben meglévő képességek segítségével — két esztendő alatt oly csodálatos eredményeket tudott elérni az újjáépítésben, a mezőgazdaság, az ipar fejlesztésében és az életszínvonal növelésében. A szavazatok milliói figyel­meztessenek mindenkit, aki gyűlöl bennünket: erő­sek vagyunk. Bárminő újabb kísérlet szo­cialista vívmányaink megdön­tésére, előrehaladásunk gátlá­sára, bárminő támadás népi hatalmunk ellen egy erős egészséges nemzet ellenállásá­ba ütköznék és csúfos ku­darcba fulladna. Legyen a szavazás a biza­lom forró kifejezése a párt és a kormány iránt, és legyen buzdítás, ösztönzés, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt és a forradalmi munkás­paraszt kormány a választá­sok eredményére, a választá­sokban kifejeződő nemzeti egy­ségre támaszkodva még job­ban, még céltudatosabban, még elhatározottabban dolgozzék a népért és a hazáért, a fejlődé sért és a szocializmusért, mint ahogyan eddig dolgozott. Hruscsov téziseinek amerikai saj tóvisszha ngj a New York (TASZSZ). Hrus­csov tézisei nagy érdeklődést keltettek az Egyesült Államok­ban, annál is inkább, mert az amerikai nemzetgazdaság a hanyatlás és pangás szakasza* éli át. A lapok és rádióállomások különösen azt hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunió utol akar­ja érni és el akarja hagyni az Egyesült Államokat. A New York Times az első kiadások után áttördeüte első oldalát, hogy a legszembeöt­lőbb helyen közölje Hruscsov téziseinek rövidített szövegét. A lap a következő címet adta: »Az oroszok hét év alatt nyolc­van százalékkal akarják növel­ni termelésűiket! Hruscsov új gazdasági programot hirdet és jobb életet ígér! Az oroszok számítása szerint a szovjet tömb adja majd a világ terme­léséinek több mint a felét!« A New York Times úgy véli, hogy bár 1965-ben a szovjet termelési szint több iparágban valamivel alacsonyabb lesz, mint az Egyesült Államokban, az amerikai o-azdasági élet ha­nyatlásának fokozódása azt eredményezheti, hogy a Szov­jetunió már 1965-ben utolérhe­ti az Egyesült Államokat az ipari termelésben. Nemzetközi Szemle Ismét előtérben a német kérdés A Szovjetunió, a szocialista országok mindent elkövetnek, hogy biztosítsák a világ békéjét Hruscsov elvtárs beszéde a katonai akadémiák hallgatói tiszteletére rendezett fogadáson Moszkva (TASZSZ). N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára és a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke pénteken nagy beszédet mondott a Kremlben a szovjet katonai akadémiák végzett hallgatói tiszteletére rendezett fogadáson. Hruscsov elvtárs beszéde jelentős ré­szében kongresszusi beszámo­lójának téziseit is érintette, majd a nemzetközi helyzet néhány kérdését elemezte. Hangsúlyozta: a kommunista párt és a szovjet kormány, a szovjet nép mindent elkövet, hogy a kellő színvonalon tartsa a Szovjetunió fegyveres erőit. Ezt azonban nem azért tesz- szük, hogy valamiféle hódító hadjáratokra készítsük elő hadseregünket, amint azt az imperialisták rágalmazó mó­don állítják. Tőlünk idegen minden hódító törekvés. Az ilyesmi szöges ellentétben áll ideológiánkkal, a marxizmus —leninizmus nagy tanításával, a Szovjetunió és az összes szo­cialista országok politikájával. Hruscsov megállapította: is­mételten hangsúlyozzuk, mint ahogy ezt már korábban is megtettük, hogy fegyveres erőinket sehol és soha nem használjuk fel hódító célokra. Soha nem kívánjuk az állam­közi viszonyokban támadó vi­tás kérdéseket háborúval el­dönteni. Arra törekszünk, hogy az ilyen kérdéseket békés úton, tárgyalásokkal rendezzük. Az imperialisták — muta­tott rá Hruscsov — uralmuk fenntartására új formákat ke­resnek, támadó tömböket és szövetségeket létesítenek: ilyen például a NATO, a bag­dadi tömb, a SEATO és a töb­biek, kétoldalú szerződéseket és katonai egyezményeket köt­nek több országgal. A népek azonban — hangsúlyozta a szovjet kormányfő — szünte­lenül harcolnak az imperializ­mus és a gyarmatosítók ellen. Hruscsov ezzel kapcsolatban emlékeztetett az Iraki forrada­lom eseményeire. Irak — mondotta — ma független köztársaság, amely békeszerető politi­kát folytat. Az iraki események ráijesz­tettek sz imperialista hatal­makra, az Irakkal szomszédos és a támadó imperialista töm­bökhöz tartozó országokra. Meghökkentek ezeknek az or­szágoknak királyai és vezetői, de nem a kommunizmustól, nem a Szovjetuniótól, hanem saját népüktől kell rettegniük. Éppen népüktől való rettegé­sükben azoktól várnak támo­gatást, akik a gyarmati ren­det képviselik, akik a modern nemzetközi zsandár szerepét töltik be. Ezt a szerepet szí­vesen vállalja magára az I Egyesült Államok és Anglia. De semmiféle — sem belső, sem külső — erő nem mentheti meg azokat a ki­rályokat és vezetőket, akik tevékenységükben nem sa­ját országuk érdekeit te­kintik legfontosabbnak, hanem külső, imperialista erőkre támaszkodnak. A nyugati hatalmak egyes tábornokainak, egyebek kö­zött Gale angol tábornoknak, a NATO európai fegyveres erői helyettes főparancsnoká­nak harcias nyilatkozataival foglalkozva Hruscsov megje­gyezte, hogy a jelenlegi pusz­tító eszközök mellett elegendő egy gombnyomás és a levegő­be repülnek nemcsak egész repülőterek és különböző fő­hadiszállások, hírközlési esz­közök, hanem egész városok is, rombadőlhetnek egész or­szágok. Nem egyszer megmon­dottuk, hogy véget kellene vetni az uszító beszédeknek, amelyek nyugtalanságot és rettegést keltenek az-emberek­ben. Sokkal ésszerűbb lenne tárgyalások útján rendez­ni a vitás kérdéseket, fe­nyegetőzés nélkül és még- inkább fegyverek alkalma­zása nélkül. Az imperialista hatalmak legagresszívabb köreinek kép­viselői azonban — mutatott rá a szovjet kormányfő — foly­tatják hírhedt erőpolitikájukat. Hruscsov ezzel kapcsolatban utalt Dulles nemrégiben tar­tott beszédére, amelyben ismét kijelentette, hogy a nyugati hatalmak készek fegyveres erőt alkalmazni, hogy meg­tartsák Nyugat-Berlint. A szovjet kormány megfelelő ok­mányt készít Berlin státusának kérdéséről. Határozott javasla­tokat szándékozunk terjeszteni a hitleri Németország és a fa­siszta Olaszország elleni há­borúban részt vett országok elé. Amikor Berlinről beszélünk — mondotta•, Hruscsov —,, mi nem teszünk olyan kijelenté­seket, hogy harcolunk a Nyu­gat ellen. A mi kijelentéseink­ben nem volt ilyesmi. Ilyesmit mi soha sem mondtunk, de mondtuk és mondjuk, hogyha az agresszorok megtámadják a Szovjet­uniót, a szocialista orszá­gokat, megsemmisítő visz- szavágásban részesülnek. Ma már nem lehet büntet­lenül zsarolni és fenyegetőzni, amit pedig annyira kedvelnek az imperialista urak. A Szov­jetunió, a szocialista országok mindent elkövetnek, hogy biz­tosítsák a világ békéjét. Az amerikai tőkések egyes képviselői azt hangoztatják — mondotta Hruscsov —, hogy a versengés szó helyett inkább a gazdasági együttműködés ki­fejezést kellene hc-sználni. Ez ellen nincs semmi kifogásunk — jegyezte meg Hruscsov. — Mi hívei vagyunk a kölcsönö­sen előnyös gazdasági együtt­működésnek. A fő az, hogy ki- rekesszük a háborút a vitás kérdések megoldásának eszkö­zei közül, lehetővé tegyük a népeknek, hogy maguk válasz­szák meg fejlődésük útját. Bi­zonyosak vagyunk abban — hangsúlyozta Hruscsov —, hogy a népek helyesen válasz­tanak és minden nép azt az utat választja, amelyet a mar­xizmus—leninizmus megjelölt Nagy lelkesedéssel fogadta a szovjet nép a kommunizmus építésének gigantikus programját Moszkva (MTI). A szovjet dolgozók hatalmas érdeklődés­sel fogadták a hétéves nép- gazdasági terv irányelveit. Már péntek délelőtt az üzemekben, a kolhozokban sok ezer gyű­lést rendeztek, amelyeken rö­A távol- és közép-keleti im­perialista provokációk soroza­ta sem terelhette el a figyel­met arról a körülményről, hogy Európa közepében növek­vő háborús veszélyként jelent­kezik az újrafeifegyverkezó Ny ugat-N émet ország. Nincs még sok éve annak, hogy keresztül masíroztak ha­zánkon a győzelemittas náci csapatok, de még kevesebb esztendő múlt el azóta, hogy még gyorsabb ütemben futot­tak ugyanezen az úton haza­felé: romokat, lángtengert, vért és könnyeket hagyva ma­guk mögött. Még világosan emlékezünk a potsdami határozatokra, ame­lyekben a nagyhatalmak meg­egyeztek egymással: mindent elkövetnek annak megakadá­lyozására, hogy a német im­perializmus még egyszer vészt hozzon a világra: nem tűrik, hogy háborúra törő erők még egyszer fegyverhez jussanak N émetországban. Mi maradt ezekből az ígé­retekből? A nyugatnémet par­lament elfogadta az atomfel­fegyverzést, s jövőre a nyu­gatnémet hadügyi költségvetés már 260 000 fő felszereléséről gondoskodik. Ez nem béke­költségvetés, s a német atom­fegyverek nem a béke meg­védését célozzák. A lengyel párt- és kor­mányküldöttség látogatása a Szovjetunióban jó alkalmat nyújtott arra, hogy ráirányít­sa a figyelmet a Nyugat-Né- metország felől fenyegető há­borús veszélyre. Senkinek sincs több joga, hogy erről a kérdésről beszéljen, mint a háborúban vérben és anyagi­akban legtöbbet szenvedett Szovjetunió miniszterelnöké­nek és nem lehet méltóbb tár­sakat találni e kérdések fel­vetéséhez, mint a nácik által vandál módon elpusztított Lengyelország vezetőit. A szovjet és lengyel vezetők megemlékeztek arról a mérhe­tetlen veszélyről, amit Német­ország atom- és rakétafelfegy­verzése jelent, szembeállították a nyugatnémet háborús múlt­tal a német békeszerződés megkötésének szükségességét, a közép-európai atomfegyver­mentes övezet létrehozásának gondolatát. Az említett célok szolgálatá­ban állónak kell tekinteni Hruscsov elvtárs felvetését, hogy a Szovjetunió esetlege­sen átadja Berlin négyhatal­mi megszállásából eredő jo­gait a Német Demokratikus Köztársaság kormányának. A nyugati visszhang a szov­jet és lengyel javaslatok kö- uui elsősorban a Perum szov­jet jogok esetleges átruházá­sánál Keretesére ósszpontosuit es vad tiuaxozj aurusoan z.ngve egyet nem értését az uy6ii uiegüiuoiSöíu. v uagoj, Uugy miért ez a legfájóbb pont az egeszuen. Egy nyen aacio szuKáegazet meg Oiyan ne.yzet- oe nozna a nyugatiasat, es a Nemet szövetségi Koztársa­Stijitn, nogy tczöilüK ICH* né »les targyaiasosoa bocsát­kozni az attaiuk nem leiezoneK nyilvánított Német Uemoiuati- nus leoztarsasag Kormányszer­veivel. A tárgyalások peuig az elismerés bizonyos — s a to- vaooiaivoan leitetienül mind magasabb — fokát jelentőéi­nek. Ez a körülmény pedig végsó lökön az egész, Német­országgal aapcsoiatos nyugati politika átértékeléséhez kel- teue, hogy vezessen. Márpedig ahogy azt az eddigi események mutatták, sem egységesen de­mokratikus és békeszerető Né­metország létrehozása, sem pedig a szocialista tábor olda­lán álló békeszerető Német Demokratikus Köztársaság el­ismerése nem illik be az impe­rialista politika terveibe. Az említett szovjet felvetés körül csapott lármába azon­ban időnként — talán mint véletlen elszólás — őszinte hangok is vegyülnek. A balol­dalinak egyáltalán nem nevez­hető Daily Mail cimű angol hetilap például így ír vezér­cikkében: «-Hruscsov azzal in­dokolja javaslatát, hogy meg­sértették a potsdami egyez­ménynek az európai békére vonatkozó szakaszait, amikor a szövetségesek felfegyverez­ték Nyugat-Németországot. Igaz, hogy a potsdami szerző­dés ezt tiltja, de a szerződés már régen holt betű«. A javaslat egyik felvetése körül keltett zaj segítségével igyekeznek ugyanakkor elte­relni a figyelmet a lengyel oldalról előterjesztett módosí­tott Rapacki-tervről, mely a közép-európai atommentes övezet létrehozásának feltéte­leire tesz javaslatot. A Ra- packi terv új változata sze­rint a terv két szakaszban va­lósulna meg. Az első szakasz a nukleáris fegyverek Len­gyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság területén törté­nő betiltását tervezi. Ugyan­akkor bevezetné az olyan had­seregek atomfegyverekkel tör­ténő ellátásának megakadá­lyozását, amelyek eddig ilye­nekkel még nem rendelkeztek. Megtiltaná a terv az atom­fegyverekhez szükséges be­rendezések létesítését is. A második szakaszban kellene végrehajtani az övezetek tel­jes atommentesitését, és ezzel egyidejűleg végrehajtanák a hagyományos fegyverek csök­kentését is. Mindezeket meg­felelő ellenőrző intézkedések kísérnék és végső fokon egy, az érdekelt államok által ösz- szehivott konferencia tárgyal­ná meg a felmerült problémá­kat. Amikor hivatalos nyugatné­met vonalon mindenütt merev szembenállás mutatkozik min­den olyan kezdeményezéssel szemben, amely Németország atomfelfegyverzésének útjába kíván állni, addig magában a Német Szövetségi Köztársa­ságban — a munkásmozgalom erőit nem számítva — akad­nak olyan polgári politikusok is, akik reálisabban értékelik a helyzetet, s többé vagy ke­vésbé látják azt a veszélyt, amit az imperialista járszala- gon haladó német politika je­lent. Változás történt, vagy vál­tozás van folyamatban — írja erről az említett nyugatnémet felfogásról a Neue Zürcher Zei­tung egyik cikkében — a bé­keszerződés helyével és funk­ciójával kapcsolatos vélemé­nyekben is. Az eddigi nézetek szerint ugyanis a békeszerző­dés megkötésének feltétele egy reprezentatív, felelős' összné- met kormány megalakítása, más szavakkal mondva, szabad választások megtartása volt. A mai álláspont szerint pedig a békeszerződésnek kellene elő­segíteni az újraegyesítési fo­lyamat megindítását. S bár a kormány hivatalosan ma még szembehelyezkedik ezzel az elgondolással, de egyes tagjai­nál máris helyeslésre talált — írja a lap. — Bár ezek a meggondolások távoliról sem fedik pontosan a lengyel— szovjet nyilatkozat egyik kité­telében kifejezésre juttatott elgondolást, mely szerint mind­két fél támogatja a Német De­mokratikus Köztársaságnak azt a javaslatát, hogy kezdjék meg a német békeszerződés megkötésének előkészítését, mégis arra lehet következtet­ni, hogy az erőviszonyok érté­kelése nem marad nyom nél­kül egyes német politikusok gondolatában. Látnunk kell, hogy a német újrafelfegyverzés által előidé­zett veszély állandóan fokozó­dó fenyegetést jelent a békére. Ez pedig minden békeszerető erő összpontosítását igényli. viden ismertették a népgazda­ság fejlesztésének nagyszabá­sú terveit és megvitatták, mi- | lyen feladatok hárulnak ezek­ből a tervekből a dolgozókra. A vita máris megkezdődött, a gyűlések felszólalói több fon­tos javaslatot terjesztettek elő. I Wilhelm Pieck nyílt levele a választékhoz Berlin (TASZSZ). Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke a novem­ber 16-i választások előtt nyílt levéllel fordult a választók­hoz. Hangsúlyozta a válasz­tások demokratikus jellegét, majd megállapította, hogy a német nép történelmének dö> tő szakaszába érkezett. A v' lasztóknak elsősorban a hát rú és a béke kérdésére ki választ adniuk. Mi világosan béke és népünk jobb jövője mellett foglalunk állást — mondja az üzenet. Cseh sajtó a magyar választásokról Prága (MTI) A Rudé Prá- vó különtudósító járnak, Jozef Benesmek tollából hosszabb cikkben számolt be a magyar- országi választási előkészüle­tekről és a választást megelő­ző napok közhangulatáról. Ki­emelte a magyar dolgozók po­litikai aktivitását, rámutatott az életszínvonal emelkedésé­nek jeleire, a magyar nép­gazdaság növekvő stabilitásá­ra. J\a88xer beszéde Kairó (Reuter). Nasszer el­nök az egyiptomi Béni Szuef- ben pénteken beszédet mon­dott. Hangoztatta, hogy az imperializmus »-végső küzdel­mét vívja« Adenben — mon­dotta, majd így folytatta: — Az Egyesült Arab Köztársaság politikája arab nemzeti poli­tika. Nem csatlakozunk, egyik tömbhöz sem és a pozitív semlegességet hirdetjük«. Beszéde végén hangsúlyozta: -A Szovjetunióban tett láto- 1 ásom barátnak barátoknál tt látogatása volt. Nekik is gvam a maguk társadalmi ndszerük, nekünk is a ma­gunké. És ezt Hruscsov is he­lyeselte«. ÉRDEKESSÉGEK J URCSISiGOK SHERLOCK HOLMES MA IS PÉNZT HOZ I Connan Doyle 1930-ban be- : következett halála óta híres j detektívregényeiből az Egye­sült Államokban összesen 117 j filmet, 40 televíziós játékot, 14 j színdarabot és több mint 1600 rádió jelenetet készítettek. Az egyik New York-i Broadway színház a jövő évadot szintén Connan Doyle regényből át­dolgozott operettel nyitja meg. Az író örökösei csupán az ame­rikai átdolgozások után nyolc és félmillió fontsterling tantie- mot kaptak eddig. »UTAZÁS A FÖLD KÖZÉP­PONTJÁBA« A szverdlovi filmstúdióban fenti címmel fantasztikus tu­dományos filmet forgatnak. Erről a film két rendezője a következőket mondotta: — A fantázia szárnyain be akarjuk mutatni, hogyan jut­nak el a szovjet tudósok — áthatolva a Föld mélyének ti­tokzatos akadályain — a Föld középpontjába. Útjuk során olyan ásványfélékkel is talál­koznak, amilyeneket még a világon sehol sem ismernek, csupán ... e film alkotói. Per­sze, nem képtelen és túl me­részen szárnyaló elképzelések­ről van szó, hiszen a Szovjet Tudományos Akadémia novo-i szibirszki tagozatán már ter­vet dolgoztak ki a Föld mé­lyének alapos tanulmányozá­sára. AZ ÉJSZAKA HERCEGÉNEK PARANCSA Párizsban, 1736-ban az egyik útonálló-banda vezére, akit az »Éjszaka hercegének« ne­veztek, a város valamennyi negyedében hirdetményt ra- gasztatott ki, amelyben a la­kosságot felszólítja: halálbün­tetés terhe mellett, este 10 óra után senki ne mutatkozzék az utcán, ha nincs 120 frank, vagy ezzel egyenértékű ékszer a zsebében. » VAKMERŐSÉG A közelmúltban a düsseldor­fi rendőrőrszobán éjjel egy fiatalember jelent meg és kér­te, hogy kötözzék be súlyosan sebesült alsókarját. A rend­őrök teljesítették kívánságát, közben érdeklődtek, hogyan sebesült meg. Rövid tagadás után a férfi bevallotta, hogy az egyik élelmiszerüzlet kira­katüvegét törte be. Alsókarjá­nak kezelése után a vakmerő betörő egyenesen a börtönbe vándorait

Next

/
Oldalképek
Tartalom