Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-16 / 271. szám

Q> LU K Ö /v-*• ’fypQS^* ' VILÄG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS Á MEGYEI TANÁCS LAP3A XV. évfolyam, 271. szám. Ara 60 FILLER Vasárnap, 1958. november 16. Mai számunk tartalmából Városunk legfőbb gondjairól és jövőjéről Amiből a jólét fakad VILÄQOS ablakok HEZVÄL ElVTÉRS LATOGITASI a CSURGÓI IARASBQN Dr. Nezvál Ferenc igazság­ügyminiszter, megyénk ország­gyűlési képviselőjelöltje a pénteki napot is választóke­rületében töltötte. Pénteken ellátogatott a csurgói járásba. Délelőtt a járás párt-, állami és tömegszervezeti vezetőivel tárgyalt, utána találkozott a Csurgói Faipari Vállalat Tegnap délelőtt érkezett meg Kaposvárra a Hazafias Nép­front Somogy megyei Béke­bizottságának meghívására a keletnémetországi Erfurt bé­kebizottságának két tagja, Irene Weiss háziasszony és Paul Schleip újságíró. Látoga­tásuk első napján fogadáson vettek részt, melyet Szirmai Jenő, az MSZMP megyei bi­zottságának első titkára és dr. László István, a megyei ta­nács elnöke adott tiszteletük­ve­Német vendégek Somogybán Megalakult a Gábor Andor emlékbisottság Január 20-án lesz Gábor An­dor író és költő születésének 75. évfordulója. A Somogy me­gyei Tanács VB Művelődés­ügyi Osztálya az évforduló megünneplésének előkészítésé­re emlékbizottságot hívott lét­re. Az emlékbizottság tagjai: dr. Bellyei László gimnáziumi igazgató, Csákvári János, az MSZMP Kaposvári Városa Bi­zottságának első titkára, Cze- czeli Károly, járási könyvtárve­zető, Honfi István osztályveze­tő-helyettes, Kánya János, az MSZMP megyei bizottságának Hangverseny a Bartók-teremben Szonáta-est lesz 17-én, hét­főn este 8 óraikor a Bartók-te­remben. A Liszt Ferenc Ál­lami Zeneiskola tanárai, Le- hota Dezső hegedűn és Nagy- miklósi József zongorán a ze­Van miből válogatni a marcali áruházban (Tudósítónktól.) Mindig híres volt a marcali fnisz áruháza arról, hogy a lehetőségekhez mérten gazdag árukészlettel várta a vásár­lókat. Ezernyi ember fordul meg naponta itt. Három és fél­millió forint értékű készletben válogathat a betérő. Felkészült az áruház az őszi és téli csúcsforgalomra. Textilféleségekből, kész ruhákból, kötött- és méterárukból, csizmából, cipőből, télikabátból is bő a választék. Október­ben 1 480 000 forint értékű áru talált gazdára. Amióta meg­forrtak a borok, mintegy 150 menyasszony és vőlegény vá­sárolta menyasszonyi, illetve vőlegényi ruháját a marcali áruházban. A vásárlók egymásnak adják a kilincset az áruház vas­osztályán. A nagy szőlőtermésre való tekintettel elfogyott az áruház összes szőlőprése és szőlődarálója. Az őszi hóna­pokban 35 mosógépet adtak el és 10 porszívót vásároltak a környék dolgozói. A kismotorok iránt is van érdeklődés. A nagymotorok már kevésbé keresettek. Férfi kerékpárból mintegy 20 fo­gyott el csak októberben. Tűzhelyből 50 darabot, kályhából 20 darabot adtak el. A környék parasztjai az 1430 forintos rádiót keresik leginkább, ebből teljesen kifogyott a készlet az áruházban. Az utánpótlásról természetesen azonnal gon­doskodtak. Mindezek azt bizonyítják, hogy a marcali áruház dol­gozói Kálmán Sándor vezetővel az élen, megállják a he­lyüket. BELFÖLDI HÍREK zetőivel és dolgozóival, majd a határőrség tisztjeivel és har­cosaival folytatott nagyon szí­vélyes hangú beszélgetést. Nezvál elvtársat csurgói já­rásbeli útjára elkísérte Hevesi János elvtárs, az MSZMP So­mogy megyei pártbizottságá­nak másodtitikára. re. A délután folyamán meg­tekintették a textiJműveket és a cukorgyárat, ahol a dolgozók megajándékozták őket. A ven­dégek két hetet töltenek ha­zánkban, melynek során meg­látogatják Somogy neve­zetességeit, gyárakat, gazda­ságokat, találkozón vesznek részt a megye békeharcosai­val. A program szerint egy napot Pécsett és Komlón, két- két napot pedig Veszprémben és a fővárosban töltenek el. Legyen a szavazás a bizalom forró kifejezése a párt és a kormány iránt DOBI ISTVÁN RÁDIÓBESZÉDE ♦ A Budapesti Csokoládégyár üzemeiben máris »teljes gőz­zel« gyártják a szaloncukrot és a karácsonyfadísz csokolá­dé figurákat. Az idei terme­lésnek mintegy tizenkétszere­sét gyártja a Stühmer-gyár a háború előtti termelésének. Az akkori 14—16 vagonnal szemben a Budapesti Csokolá­munkatársa, Kávássy Sándor, a művelődésügyi osztály mun­katársa, Soós Árpád, a Megyei Könyvtár vezető-helyettese, Wállinger Endre, a Hazafias Népfront Somogy megyei Bi­zottságának kulturális felelőse. A bizottság megtartotta alaku­ló ülését, amelyen elhatározta, hogy az író szülőházának he­lyét emléktáblával jelöli meg, népkönyvtárat létesít Rinyaúj- népen. Végül a megyében le­zajló Gábor Andor-ünnepsege­ket beszélte meg. neirodalom legszebb zongora- szonátáiból adnak elő. A mű­sorban többek között Mozart: C-dur, Beethoven: G-dur és Cézár Franck: Á-dur szonátá­ja szerepel. dégyán az idén 170 vagon szaloncukrot készít. * * * A ' •rtohágron nagy az ide­gent .-idom. Eddig belga, okis német vendégek vet­tek a világhírű vadliba­vadászato' on, legutóbb pedig két angol vendég töltött egy hetet a Hortobágyon. Magyarország dolgozó népe a választási urnák elé járul. Mielőtt erre sor kerülne, en­gedjék meg, hogy a rádió és a televízió nyilvánossága előtt elmondjam néhány gondolato­mat a választások ünnepi al­kalmából azzal a becsületes nyíltsággal, ami politikai mun­kámban mindig vezetett és amit — azt gondolom ■— el is vár tőlem mindenki. Ünnepi alkalomról beszélek. Nép és a néppel együttélő, ve­lük mindenben egyetértő ve­zetők között aligha lehet el­képzelni ünnepélyesebb talál­kozást, mint a választásokat, amikor a nép szavazataival megmondja véleményét arról a politikáról, amit eddig nevé­ben és megbízásából folytat­tak és ugyanakkor felhatalma­zást, útmutatásokat ad a jö­vőre. Milyen politikát követett a párt és a forradalmi munkás- paraszt kormány 1956. novem­ber 4-e óta? Együtt a néppel és annak legszélesebb tömegeire tá­maszkodva számoltuk fel az ellenforradalmat. Hely­reállítottuk a békés terme­lés rendjét és nyugalmát. A párt és állami vezetőknek nagy lelki megnyugvás volt a munka menetében élvezni a nép egyre növekvő támogatá­sát, ami nemcsak politikai ma­gatartásában mutatkozott meg, nemcsak a bizalom érezhető, állandó gyarapodásában. Meg­mutatkozott abban is, hogy napról napra javult a munka az iparban, a mezőgazdaság­ban és az értelmiségi munka- területeken, s a termelés emel­kedő eredményei gazdaságilag mind jobban alátámasztották a népi hatalmat. Világos, hogy ez nem volt valami új politika. A válasz­tási programokból is megért­hette mindenki, hogy ami ez­után következik, az minden­képpen folytatása lesz a mö­göttünk lévő éveknek. Semmit sem változik a követendő irány. A párt és a kormány ezután is a szocializmus épí­tésének azt a politikáját kü vánja folytatni, amit a mun­kásosztály a felszabadulás után kezdett el és a hatalom átvé­tele óta folytat. Csak azt sze­retnénk, arra törekszünk, hogy ami ezután jön, abban még több legyen a jó, még több a szépség, mint az ed­digi legjobb esztendők eredményeiben volt és hogy ez a törekvésünk be­teljesedhetik, arra minden re­ményünk, minden tárgyi elő­feltételünk megvan. Az ellenforradalom sok min­denre — és elsősorban éber­ségre — tanította meg népün­ket. Az 1956. november 4-e óta eltelt két esztendő alatt pe­dig láthattuk, hogy a forradal­mi munkás-paraszt kormány következetesebben, jobban, hi­bátlanabbal csinálta a szocia­lista építés korábban már be­vezetett politikáját, a munkás­hatalom, a munkás-paraszt szövetség, a proletárdiktatúra politikáját, mint régebben tör­tént, s a kormány jó munkájának előnyeit egész dolgozó né­pünk élvezte és élvezni fogja. A talpraállt, újjászervező­dött pártban és a forradalmi munkás-paraszt kormányban volt erő kijavítani a múltban elkövetett hibákat, megbün­tetni azokat, akik 1956-ban a néphatalom ellen törtek. Volt és van ereje megbocsátani azoknak, akiket félrevezettek, azoknak, akik megtévedtek. Ennek politikai értelmét és je­lentőségét könnyű megérteni. Fia a munkáshatalom átvé­teléig tekintünk vissza a múltba, hatalmas alkotások büsz­kesége tölthet el bennün­ket. Felépítettük Szíálinvárost, a borsodi vegyiműveket, Kom­lót, Inotát és egész sorát a ki­sebb, de fontos és ma már gazdagon termelő üzemeknek. Fejlesztettük Csepelt, Özdot, Diósgyőrt, Salgótarjánt, a ha­jóépítő- és az olajipart. Kór­házak, egészségházak, kultúr- otthonok, lakások, színházak, mozik épülnek szerte az or­szágban. Kiépítettünk és fenn­tartunk egy olyan iskolarend­szert, amit 30—40 milliós ka­pitalista országok irigyelhet­nek tőlünk. Hasonló a helyzet tudományos kutatóintézeteink és országos közkönyvtáraink dolgában. Felépítettünk mező- gazdasági nagyüzemeket, ame­lyek közül nem egynek már európai híre van. Hogyan tud­tuk elérni ezeket az eredmé­nyeket? Olyképpen, hogy népünk széles milliói, mér­nökök, tudósok, munká- sofi, parasztok, jóákáratú írók, művészek tehetségük­nek, képességüknek legja­vát adták oda az építkezé­sekhez. Egy országnak építkezéséhez, amit azután 1956 őszén majd­nem romba döntött az ellenfor­radalom. Ismeretesek azok a vadállati kegyetlenséggel végrehajtott terrorcselekmények, amelyek Budapesten, Miskolcon és az ország egyéb helyein történtek. Ezeknek nemcsak régi mun­kásmozgalmi harcosok, fegy­verrel a kezükben helytálló derék katonák, hanem nők és öregek is áldozatul estek. Nagyrészt ismeretesek az Országházban 1956. október 23-a és november 4-e között történt dolgok és belső áru­lóink kapcsolatai a nyugati imperialista vezetőkkel és ügy­nökökkel, akik 1956-ban azért szerették volna Magyarorszá­got kézrekeríteni, hogy ben­nünket megragadva innen pró­bálják meg sarkaiból kiforgat­ni az egész szocialista világot. De azt gondolom, még évek kellenek hozzá, hogy minden részletében feltárjuk és meg­ismerjük a magyarországi bel­ső, titkos felforgató munkát, aminek a hatása már 1956 első hónapjaiban is érezhető volt. A forradalmi munkás-pa­raszt kormánynak munká­ba lépése után még hete­kig, hónapokig kellett küszködnie megfoghatat­lan belső ellenségekkel. Ez volt feladatának egyik leg­nehezebb része. Felismerni a bujkáló ellenséget, keresni a barátokat és végül megnyerni munkához és politikához az egész dolgozó népet. A kor­mány — világosan látva, hogy nép nélkül népi hatalmat csi­nálni nem lehet — ezt a mun­káját is kemény akarattal, okosan és jól, elvégezte. A fegyveres lázadás leveré­se után hosszú hetekig ezer meg tízezer ember viaskodott és vitatkozott itt önmagával, hogy megtalálja a helyes utat és kiszabaduljon az eszmei zűrzavarból, ami reá szakadt. A pártnak, s a forradalmi munkás-paraszt kormány­nak történelmi érdeme, hogy országos méretekben az elképzelhető legrövi­debb idő alatt felszámolta az eszmei zűrzavart és ez­zel lerakta a nyugodt poli­tikai munka alapjait. Emellett, mint tudjuk, sür­gős feladat volt a termelés és a közigazgatás rendjének, a közbiztonságnak, a törvényes­ség rendjének a helyreállítá­sa, kialakítása a köztudatnak, hogy munkáshatalomban élünk, proletárdiktatúrában, amely megoltalmaz minden ár­tatlan embert bárminő tör­vénytelenséggel vagy túlkapás­sal szemben. De könyörtelen a népi hatalom bármely ellen­ségével szemben, bárkinek hív­ják, bárminő hivatala, rangja volt azelőtt. És meggyőzése a népnek, hogy a nyugati im­perialisták semmiféle gyűlöl­ködő acsarkodásától nincs fél­nivalónk: élünk, vagyunk és élni fogunk a magunk módján, szocialista módon, akár tet­szik Amerikában valakinek, akár nem. Az állampolgár, mielőtt a szavazófülkébe lép, tekint­sen vissza az elmúlt két esztendőre és helyezze mérlegre annak eredmé- ,'veit. Utána — hitem szerint — igaz lelkiismerettel a párt és a kormány mellé fog állni a sza­vazatával. Két nehéz esztendő, de két igen szép esztendő volt ez, amiben dolgozni jóleső ér­zés, az is mondható, hogy tisztesség volt. Építkeztünk, dolgoztunk, szót értettünk egymással a legkényesebb kérdésekben is. Gazdasági, politikai; kulturális, irodalmi, szociális problémák dolgában, világpolitikában a Szovjetunió hatalma és baráti segítsége oltalmazott bennün­ket. A Szovjetuniónak s a többi baráti országnak támo­gatása felbecsülhetetlen érté­ket jelentett számunkra. Ide­bent pedig kibontakozott pártnak, párt- és állami vezetők­nek olyan bizalmas, em­berséges szocialista kap­csolata a legszélesebb tö­megekkel, amire ritkán van példa a történelem­ben, s azt gondolom, nyu­godtan építhetjük rá a jö­vendőt. A nyugati vezetőkörök gyű­lölnek bennünket, rágalmaz­nak. Csalódtak 1956-ban, de legalább akkorát csalódtak 1957-ben és 1958-ban. Magyarországon békesség és nyugalom van. Növekedik a termelés, építkezünk, terjesz­kedünk iparban és mezőgazda­ságban. Szépen fejlődik a kul­turális és az irodalmi élet, a dolgozó emberekről való egész­ségügyi és szociális gondosko­dás. Nincs munkanélküliség, nincs éhező ember, emelkedik a nép életszínvonala, tele van gazdagodással, új szépségekkel az életünk. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány a párt döntései­re támaszkodva megadta a pa­rasztság által joggal követelt anyagi könnyítéseket és külön­böző intézkedésekkel helyreállította a mezőgaz­dasági termelés biztonsá­gát. Egész sora történt az olyan rendelkezéseknek, amelyek a falu javát szolgálták, haszno­sabbá tették az egész dolgozó parasztság munkáját. Ugyan­akkor a kormánynak volt bá­torsága és jól megfontolt okos­sága hozzányúlni a munkásság és az értelmiség jövedelme kö­rül a múltból örökölt arányta­lanságok és hiányosságok kija­vításához. Emelte a fizetése­ket és az ipari munkásság anyagi érdekeltségét a terme­lésben. Ahol megvolt a lehe­tőség, ott habozás nélkül előbbre léptünk, ahol pedig szükséges volt, ott takarékos­kodtunk. Nem mondtunk le a nehézipar elsőbbségéről az iparfejlesztésben, de töreked­tünk megteremteni a nép nö­vekvő igényeinek megfelelő minőségben és mennyiségben az emelkedett keresletet ki­elégítő közszükségleti cikke­ket. Két év alatt lakások ezreit adtuk át új lakóknak és me­gint ezreknek és tízezreknek adtunk állami kölcsönt, anya­got, hogy építkezzenek. Bármerre fordul az ember az országban, gyáraik, üze­mek, erőművek épülnek. városok és falvak terjeszked­nek. Az ellenforradalmi rom­bolás után két évvel mindin­kább szépül és gazdagodik az ország és ennek legelső ma­gyarázata a párt és a forradal­mi munkás-paraszt kormány helyes politikája, a nép bizal­ma a politika iránt, a párt és a kormány bizalma a nép irá­nyában. Ebből a politikából szárma­zik a proletárdiktatúra helyes gyakorlása, a munkás-paraszt szövetség fejlődése, népünk erős, egészséges, demokratikus egységének kibontakozása. Életünk és eredményeink ta­núsítják, hogy a munkáshata­lom erős proletárdiktatúrával, szilárd demokratikus nemzeti egységgel, népünk tehetségével és szorgalmával párosulva — csodákra képes mind külpoli­tikában, mind belső fejlődé­sünk értelmében. Választani és szavazni fo­gunk, kedves barátaim! A je­lölőgyűlések ezrei s a nagy tö­meg-megmozdulások, amelyek Budapesten és vidéken a párt­ós állami vezetők megjelené­sét kísérték, beszédes bizonyí­tékait szolgáltatták nemcsak választási rendszerünk demok­ratizmusának — hiszen a je­löltek kiválasztásánál minden­ki szabadon állást foglalha­tott, és ez meg is történt szer­te az országban —, hanem a párt szélesedő tömeg­kapcsolatairól, a párt ve­zetése alatt működő Haza­fias Népfront tekintélyé­nek növekedéséről is ta­núskodtak. Ezeken a gyűléseken és talál­kozásokon milliók juttatták ki­fejezésre, hogy hívei a szo- cfalista építésnek, meg akar­ják valósítani a szocializmust városban és falun, s részt akarnak venni ebben a mun­kában. A párt és a népfront jelölt­jeit általában mindenütt biza­lommal és szeretettel, szívesen fogadta a nép. Miért? Mert annak a politikának a képvi­selői, amely politikát a párt és a kormány a néppel szoros egyetértésben az ország javára folytatott és folytatni kíván. Most azután meg fogjuk vá­lasztani azokat a személyeket, akiket az országgyűlésben és a tanácsban akarunk látni, hogy képviseljenek bennünket (Folytatás a 4. oldalon.) Szavazz a Hazafias Népfront jelöltjeire!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom