Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1958. november *• A Barcsi Fűrészüzem kommunistái mindenütt ott vannak9 ahol szükség van rájuk (Az erdészettől is sok ilyen érkezik.) A korhadt részek se- lejtbe mennek, s egy-egy rönk­ből kevesebb deszka lesz. Fő feladatuk most az erdőgazda­ságból érkező gömbfa minősé­gének tökéletes ellenőrzése. A szakszervezet, a párt- és gaz­daságvezetés közösen igyekszik a művezetők révén elérni, hogy leszámíttassák az erdő- gazdasággal a korhadt sziácsot — szaknyelven sprintet —, ha rossz fát szállít. A művezetők közül kettő párttag, nekik még fokozottabban kell küzdeniük a veszteség ellen. Nem hanyagolják el a fű­részüzem kommunistái a gaz­dasági feladatokat. A múlt hé­ten pl. behatóan foglalkoztak a minőség javításával. Sokan 120, 130 százalékra teljesítik normájukat, ez a teljesítmény­emelkedés azonban többnyire a minőség romlását hozta ma­gával. A pártszervezet most arra törekszik, hogy a dolgo­zók a mennyiség fokozása he­lyett inkább a minőségre ügyeljenek. Ezzel a béralap­túllépés ellen is harcolnak. A párttagok szép számmal vesznek részt az október kö­zepén megindult »-Időszerű kérdések« oktatási formában. Juhász Vilmos utókalkulátor tartja a huszonkilenc fős tan­folyamon az előadásokat. »Szükség van az oktatásra — mondja Svendervein Béla párttitkár-helyettes —, hisz tagságunk kivétel nélkül részt vesz az agitációs munkában a területi pártszervezet révén. Épp ezért állandóan fokozni kell politikai felkészültségün­ket. Az üzemi pártszervezet szoros kapcsolatot tart a köz­séggel, mindenben segítségére siet a területi pártszervezet­nek, ha arra szükség van«. A KISZ-szervezet munkája még nem kielégítő. A párt- szervezet vezetősége ezért megbízta Juhász Vilmost és Ács Józsefet, hogy foglalkoz­zanak az üzem fiataljaival, irányítsák őket; ha valamiben nem biztosak, tétováznak, ak­kor segítsék őket a helyes utat megtalálni. Remélhetőleg en­nek a támogatásnak megterem a gyümölcse, s fellendül a KISZ-munka is. * KOMMUNISTÁKNAK ' *■ MINDENÜTT OTT KELL LENNIÜK, ahol támo­gatásra van szükségük a dol­gozóknak. A legapróbb pa­naszt is meg kell hallgatniuk, s ha helyénvaló, minél gyor­sabban orvosolni — mondta Svendervein elvtárs. — Ezért határoztuk el, hogy mostani taggyűlésünket új módon tart­juk meg. Közvetlen, baráti be­szélgetés formájában bonyo­lítjuk le. Mindenki elmondja, mint vélekednek a pártonkí- vüliek az üzem gazdasági munkájáról, a választásokról, a párt és a kormány politiká­járól. Sokkal pontosabb ké­pet kap a pártvezetőség a munkások véleményéről, ha az üzem minden területén dolgo­zó elvtársaink beszámolnak tapasztalataikról. A Barcsi Fűrészüzemben csendesen telnek a napok, hétköznap hétköznapot követ; a kommunisták azonban cse­lekvő irányítói a legapróbb eseményeknek is. Mindenütt ott vannak a mindennapi küz­delemben. Lajos Géza Választásodra készülnek Létráidban A RÉPÁSIAK PARTTITKARA károsak az apámat nézném. Az is ilyen mindenttevő, egy percig tétlenkedni nem tudó ember volt, amíg bírta szusszal, egészséggel. Tudom, számára a legnagyobb büntetés az lett volna, ha egészséges korában eltiltják a munkától. Ez a másik ember, a ré- pási, aki maholnap párttitkárkodásának tize­dik éves jubileumát ünnepli, ugyanilyen. Ta­lán rokonok is apámmal, ha nem is vér sze­rinti kapcsolatok fűzik össze őket, de egy volt a sorsuk, egyforma kitaszítottjai voltak az úri társadalomnak. Ha más és más uradalomban is, de egy urat szolgáltak. Apám meghalt, megölte a temérdek munka, a silány koszt. De Szántó bácsi él, ő új világot épít. És tudom róla, hogy soha se felejti el a régi cselédéletet. Az est sötét leplet borított a pusztára. Az istállóból villanyfény szűrődik, itt dolgoznak. Hangosan rágnak a csikók. Szántó bácsi, a gondozójuk trágyáz, almoz, úgy jár köztük, mintha legalábbis kezes bárányok volnának. A lovak még a határban vannak, rövidülnek a napok, a munka m.eg egyre inkább szorít, ki kell használni az időt. Mire kifognak, meg­etetnek, mindent rendbetesznek a fogatosok, bizony öreg este lesz. Sok városi ember akkor­ra már megnéz egy mozit, vagy az ágyban a másik oldalára fordul. Reggel is korán kelnek, mert a nyolcórás munkaidő a mezőgazdaság­ban még a szövetkezetben sem valósítható men egyelőre. M íg Szántó bácsi tesz-vesz az istállóban, megállásra nincs idő, erről a paraszti életről szőjük a beszéd fonalát. Arról, hogy innen-onnan náluk is tíz esztendeje lesz, hogy belefogtak a közös gazdálkodásba, értek is el szép eredményeket, csak meg kell nézni az egykori pusztát, a szövetkezet központját. De egyről nem szabad megfeledkezni. hogy át kell gyúrni, szocialistává kell változtatni az ember gondolkodásmódját is. Mert ne gondol­ja senki, hogy a répásiak született szocialista emberek voltak, itt is meg kellett vívni a csa­tát az emberi lelkek, az emberi szívek meg­nyeréséért. És még ma sincs minden ember vérében, hogy a magáénak tekintse a szövet­kezetnek akár egyetlen szalmaszálát is. Néha- néha megnyilvánul a fegyelmezetlenség, a ló­gás. Hiszen még a kisebb családban is van olykor-olykor nézeteltérés, torzsalkodás, irigy­ség. Kifejleszteni a mind szocialistább jellem- vonású embertípust — ebben vállal magára jelentős szerepet a pártszervezet, amelynek tíz esztendő óta párttitkára Szántó János elvtárs. jl/T ég néhány év hátra van nyugdíjazásáig, de máris azon aggódik, mi lesz, ha a szövetkezetben nem dolgozhat azután. Mert ő nem bír meglenni dolog nélkül, amíg egész­séges, az holtbiztos. S azt is reméli, hogy ezen a mostani, a tsz-tagok nyugdíjazásáról hozott törvényen is idővel — ahogy az állam meg a tsz-tagok erejéből telik — finomítások, bizo­nyos módosítások történnek majd. — Mit szólok a szomszédos pusztabeli tsz-ek egyesüléséhez? Szerintem mindegyikünknek előnyös lesz. — Este ismét hallottam ezt a nyugodt, megfontolt hangú érvelést. Nem akart ö »vonalasán«, úgynevezett zsargon sze­rint beszélni; úgy szólt, mint otthon a család­ban. Gondosan, józanul, emberül vitatkozott (táján kicsit erős is ez a szó ebben az érte­lemben) azokkal, akik a répásiaktól féltik egyenjogúságukat. Az egykori sorstárs, az embereket megértő kommunista módján ér­velt: »Amikor szegény emberek voltunk, ak­kor is megéltünk, miért ne élhetnénk s miért ne értenénk meg egymást most«. Az ö fejé­ben született meg a gondolat, hogy a társszö­vetkezetekben is legyen vezetőség, s minde­nütt kell teheneket tartani már csak azért is, nehogy a tsz-családok tej nélkül maradjanak. Jóságos volt a hangja, s bár nem mondta, hogy a párt nevében beszél, mégis mindenki tudta ezt a szavak jelentőségéből. gén, Szántó János elvtárs azért bírhatja csaknem egy évtizede a kommunisták bizalmát, mert igaz ember, mert egynek érzi magát a pusztaiak közül. Bár nincs még itt a jubileumi évforduló, azt kívánjuk, érjen meg nagyon sok munkásévet, munkálkodjék elv­társaival együtt az új típusú, szocialista em­ber kineveléséért. Varga József Híradás a párfoktatásról A BARCSI FÜRÉSZ­ÜZEMBEN csendesen telnek a napok. Hétköznap múlik hétköznap után. Ez a csend azonban csak látszóla­gos, hisz az üzemben serény munka folyik, különösen azóta, amióta választásra készül az ország. Az emberek egyre in­kább érdeklődnek a politikai, gazdasági kérdések iránt, mind többen fordulnak a pártszer­vezethez, hogy feleletet kap­janak az őket foglalkoztató kérdésekre. Hasznos ez az egészséges pezsgés. Ebédszü­netben a dolgozók csoportok­ba verődve beszélgetnek. A pártszervezet tagjai igyeksze­nek ezeket az alkalmakat fel­használni arra, hogy a jelölő- gyűlésekről, a tanácstagjelöl­tekről, a választásról is szót ejtsenek. A napokban a rönk­téren tíz-tizenkét ember ve­rődött össze. Leültek a fara­kásokra, és azonnal a jelölé­sekre terelődött a szó. Mosta­nában ez foglalkoztatja a gyár dolgozóit, hisz az üzemből ti­zenegy tanácstagot jelöltek. Az egyik dolgozó nem volt tisztában azzal, hogy a párt- szervezet javasolta-e a gyári tanácstag jelölteket, vagy nem. Az egyik párttag azonnal meg­adta a felvilágosítást, beszélt a Hazafias Népfront munkájá­ról, szerepéről a választásban. A pártszervezet leginkább a választási előkészületekkel van elfoglalva. A járás legelső je­lölőgyűlése a fűrészüzemben zajlott le, mégpedig olyan jól, hogy a községekben példának állították a vezetők elé. A dol­gozók büszkék arra, hogy üze­mükből oly sok községi ta­nácstagot jelöltek, szám sze­rint kilencet. Ezenkívül van egy megyei (Ács József főmér­nök) és egy járási tanácstag­jelöltjük (Haraga János üzem­asztalos). A tizenegy tanács­tagjelölt közül kilenc párttag. A PARTTAGOK IGYEK- SZENEK minél köze­lebb kerülni az emberekhez. A politikai kérdéseken kívül a legégetőbb gazdasági felada­tokról is beszélgetnek velük. Már biztosra vehető, hogy kap­nak nyereségrészesedést. A párttagok széles körben tuda­tosítják, hogy a negyedik ne­gyedévben végzett munkától is függ, mennyi lesz a nyere­ségrészesedés. A harmadik ne­gyedévben ugyan teljesítették a tervet, de a kihozatali ter­vet csak éppen hogy, mivel sok romlott gömbfa volt raktáron. Nagy a készülődés Látrány- ban is a közelgő választások­ra. A jelölőgyűléseken a köz­ség szavazóinak körülbelül 70 százaléka jelent meg, több mint 700 ember. A jelölések baráti beszélgetések légköré­ben zajlottak le. A jelölőgyűlések befejezésé­vel, október 26-án a Hazafias Népfront ünnepélyes keretek között nagygyűlést rendezett. A jelenlévő csaknem 200 dol­gozó — köztük sok fiatal — lelkesedéssel hallgatta Molnár László, a Hazafias Népfront megyei kiküldöttének előadá­sát. Az ifjúság is kiveszi részét a választás sikeres lefolytatásá­ért indított munkálatokból. A kiszisták az általános iskola növendékeivel közös színjátszó, ének- és tánccsoport szereplé­sét tervezik, s a helyi pedagó­gusok vezetésével november 7-re, majd ‘a választásokra nagyszabású műsoros előadás­sal készülnek. Látrány vezetői, dolgozói mindent megtesznek, hogy no­vember 16-án községünk, is hitet tegyen szocialista állam­rendünk és a béke ügye mel­lett. Vass János levelező. Fél hónap telt el a pártoktatás megkezdése óta. Lássuk — anél­kül, hogy ebből végleges követ­keztetést vonnánk le —, mit mu­tatnak az első két hét tapasztala­tai, hiszen a kezdés mindig zök­kenőkkel jár. Megkíséreljük le­szűrni a tapasztalatokat, hogy si­keresebben, zavartalanabbal ha­ladjon előre a tanulás. KAPOSVÁRI JÁRÁS A tervezett 44 »Időszaki kér­dések« tanfolyamából négyet nem tudtak beindítani, mert 'kiderült, hogy egyik helyen nincs megfelelő képességű propagandista, másutt viszont a hallgatók kiválogatásakor nem végeztek gondos, körülte­kintő munkát. Hat olyan párt- szervezetben viszont indult oktatás, ahova előzőleg nem is terveztek. Nagyobb hiba, hogy a tanfolyamok több mint felé­ben csak kétheti késedelem­mel kezdték meg a tanulást, néhánynál pedig még egyetlen alkalommal se jöttek össze a hallgatók, mert későin rendel­ték meg a tankönyveiket SIÓFOKI JÄRÄS Október 20-ig a járás vala­mennyi tanfolyamán megkez­dődött a tanulás. A legtöbb alapszervezetiben ünnepélyes megnyitókon találkoztak a hallgatók. Telekiben, Zamáir- diban az úttörők is felköszön- tötték őiket, másutt a párt- szervezet megvendégelte a hallgatókat. A községekben a választási harc időtartamára a kisgyűlések előadói, az agitá­torok is részt vesznek a fog­lalkozásokon. MARCALI JÄRÄS Kányán a kiszeseket, Andö- cson, Kapolyom a pedagóguso­kat is bevonták, Karádon el­lenben megfeledkeztek a tsz- tagofcróö.. BARCSI JARÄS Itt halad legycmtatobtaibbain az oktatás. Bár az első foglal­kozásokat a tanfolyamok zö­mében megtartották, azonban csak a hallgatók fele jelent meg. Több helyütt a második foglalkozáson is hasonló ba­jok jelentkeztek. A szuloki foglalkozást a propagandista távolmaradása miatt nem tart­hatták meg. A KISZ oktatása körök egy kivételével bein­dultak. KAPOSVÁR VAROS Lezárt ügy Mostanáig azt sem tudtam, hogy Birkás János létezik a világon. Néhány nap óta meg többet foglalkozom vele, mint rokonaimmal. A levéltárban böngészgetve egy világoskék alispáni iratgyűjtőben talál­koztam először nevével; »Bir­kás János Galambos-pusztai gazdasági cseléd panasza. 22176/1928. alispáni szám.« A kék iratgyűjtőben három rö­vidke irat értésére adja a böngészőnek, hogy miért is panaszkodott 1928 júliusában Birkás János gazdasági cseléd, meg azt is, hogy »Csonka Ma­gyarország nem ország, pgész Magyarország mennyország«, ugyanis ezt is rábélyegezték akkortájt a hivatalos iratok külzetére. Ismerkedjünk meg az ira­tokkal! lm, az első: »... Bir­kás János, aki a Mezőgazdasá­gi Ipar RT. somogyjádi (Ga- lambos-pta) bérletén gazdasá­gi cseléd, panaszt tett, hogy az uradalom magtárában tör­tént lopással kapcsolatban a csendőrség órákon át erősza­kos módon vallatta, megkínoz­ta, Franta György intéző is la­kásán megpofozta, úgy, hogy a kiállott szenvedések miatt szolgálati helyére visszamenni fél. Előadja, hogy ártatlanul ver­ték meg, és kéri, hóm Alis­pán úr érdekében intézkedjék, hogy visszatérésekor további bántalmazásnak ne legyen ki­téve. ..« A második iratot az alispá­ni hivatal intézte a lengyeltó­ti járás főszolgabírójához: »Tegye vizsgálat tárgyává Fő­szolgabíró úr a jegyzőkönyv­ben foglaltakat, s annak ered­ményéhez képest intézkedjék, ha a csendőrség indokolatlanul hatalmával visszaélt. A vizsgá­latról jelentését hozzám ter­jessze fel,« A harmadik levél a lengyel­tóti főszolgabíró körmönfontan ravasz, augusztus 31-i vála­szát tartalmazza: »Idézésre megjelent fél előadja, hogy szolgálati helyét elfoglalta, a panasz megtétele óta bántódást nem szenvedett.« És ezzel az ügy le is zárult, legalábbis hi­vatalosan. Nem történt sem­mi, hisz csak egy cseléd ka­pott néhány pofont és néhány ütleget a csendőr puska bol­dogabb végével.-Én azonban izgalomban va­gyok az iratok olvasása köz­ben. Milyen mélységes alázat kellett ahhoz, hogy egy fel­nőtt ember, egy családapa az ártatlanul történt meghurcol­tatás és megveretés után, elég­tétel nélkül tovább élhessen a régi környezetben, megalázta­tása tanúi között! Mennyi szenvedés és félelem gyűlt össze benne, míg az alispán elé szánta magát? Hasonlítga- tásra kényszerül a gondolko­dó ember. Nem azért, mert hamarosan választunk, és min­den választás az összehasonlí­tó számvetés időszaka, hanem mert hálátlankodunk sokszor a jelennel, és néha elégült vá­gyódással kezelgetjük az el­merült múltat, amely csak azért lehet kedves, mert ak­kor a deres fejűek is még barnábbak voltak. Elképzeltem magamnak Bir­kás Jánost. Tagbaszakadt, kissé hajlott hátú somogyi cselédembernek rajzolgattam. Tekintete mindig a földet ku­tatja. Megszokta a szeme a földön járást, szántáskor, ve­téskor, egyeléskor, kapáláskor, aratáskor meg urai előtt is csak a földet járja, vasárna­pokon emelkedik csak fel a felhők tájára. Keze kérgesen barázdált, kemény, csak ka­lapja zsírjával pu'hítgatja, mi­kor sűrű zavarában forgatja az öreg, hetvenszer töredezett, esőverte meg napszítta dara­bot. Hallom, ahogy üvölti a pus­katussal hetvenkedő csend­őröknek, hogy »ártatlan va­gyok!« Hallom a sűrű éjsza­kában gyermekei felett szipo­gó asszonyát, ő pedig féltében kóborol éjszakán át a galam- bosi erdő úttalan sötétjében. Arca kék-zöld a csendőrök vendégelésétől, sajognak az ütlegek nyomai. Aztán gondol egy merészet, és a város felé veszi lépteit, hátha ott lakik az igazság. A kertek alatt lopakodik, nehogy találkozzék a járőrrel. Ott áll éhesen, po­rosán a Megyeház előtt, a zóld- párnás ajtó előtt leteszi ka­lapját a földre, és belép igaz­ságot keresni, a szegény em­ber régen keresett igazságát; Másnap kinn dolgozik a já- di határban. Csak akkor bújik el a bokrok mögé, amikor megpillantja az úton a csend­őr-járőr csákójának lenge­dező tolláit. Aztán beheged­nek a sebek, és Birkás János tovább éti még sok-sok ütés- veréstől színezett cselédéletét. így volt ez? Vajon mi az igazság a sok találgatásból? Rajzanak bennem a kérdések, mikor átlépem Somogyjádon Birkás János, Táncsics utca 285. szám alatti háza küszö­bét. Tiszta, rendes ház, vasárna­pi rendben az udvar, A nyi­I lgen népszerűek itt is az »Időszerű kérdések« tanfolya­mai Pusztakovácsiban pél­dául a hallgatók egyhangú Kí­vánságára a magasabb fokú oktatási forma helyett az Idő­szerű kérdések tanfolyamát engedélyezte a járás. A 23 tanfolyam közül négyben kez­dődött párnapos késéssel a munka. Már az első foglalko­zások is aktívak voltak. Kür­töspusztán például egy kivé­tellel minden hallgató részt sem leioiem. Elmondom ]Ove--vett a vitában. telem célját. Elcsodálkozik, i hogy van még annak az eset- j FONYÓDI JÄRAS nek tudója. Már ő se igen J ... . gondol rá Az ember szívesen i Az ünnepélyes mélyítőkön feledi a rosszat. Két mázsa j részt vettek a járási partbi- csöves tengeri tűnt el a mag- j aottság megbízottai és a köz­tárból, ezért volt minden. »De é s®£i párttitkárok is. A hallga- én ártatlan voltam!.;. Volt a J tóik megjelenne 75 80 szaza- megyeházán egy iskolatársam, i lékos. Az első esték a tanfo- így jutottam az alispáni hiva- j lyamvezetők jó felkészültsége falba.« Ez volt tehát a bátor- í és a hallgatók nagy érdeklő- ság titka. Érdeklődöm, hogy j) dése közepette zajlottak le. A mi lett a pofozkodó intézőből, if szakosított tanfolyamok meg- »Leszállt a poklokra.« Azt is # kezdését gátolja, hogy a tan­megtudom, amiről nem szól- # könyveket az időbem megren- tak az iratok, hogy ártatlan- f delés ellenére sem kapták ság ide, igazság oda, Birkás f kézhez. Jánosnak Szent György nap- t , ján szednie kellett sátorfáját al NAGYATÁDI JÁRÁS galambos! pusztáról. \ Segesden a »Marxizmus­Szóba ejtjük mai életét is. f leninizmus kérdései« tarfo- Derék két fia, három kedves ^ lyamra beiratkozott hallgató­unokája van. Bánata is van, t kat zárt ajtó fogadta, mert az felesege nehezen mozgó beteg, r alapszervezet vezetői elfeled- pedig a hét hold föld bőséges * keztek a kezdési időpontról, s munkát ad, elkelne a segítség, i fgy a tanulni akaróik osaló- »De nem köll röttögni senki- i dottan hazamentek. Ilyennek tői!« kergeti el a bánatotfnem szabad előfordulni, ha a Birkás János. Szívélyesen in- f többi helyen megkezdődhettek vitái egy kis szőlőkóstolóra. t a tarfolyamok. Búcsúzóul telerakja tenyerem f viaszos, nagy szemű fürtökkel.^ TABI JÁRÁS Visszaraktam az iratokat at „ gyűjtőbe, visszaszállítottam af Huszonkettő közül harom- levéltárba. Ez az ügy végleg t ban meg nem indult meig az elintézést nyert. Birkás János ^ oktatás, néhány helyen viszont egykori Galambos-pusztai cse-f a hiányzó. A járási ta- léd nem él panasszal; ínács pártszervezeténél pél­f dául csak a hallgatók fele je- Kellner Béla t lent meg a első foglalkozáson. Az eddigi tapasztalatok máris néhány hibára hívják fel a pártbizottság figyelrfét. Több propagandista például nem készül fel rendesen, s ezért előadás helyett felolvas a könyvből. Másutt nem kö­vetelik meg a hallgatóktól a jegyzetelést, s emiatt félő, hogy sekélyes lesz tanulásuk. A pártszervezetek több helyütt nem jelölték ki még az okta­tási bizalmiakat, akik segíte­nének a tanfolyamvezetőknek és a pártvezetőségeknek. TANULSÁGOK, ÖSSZEGEZÉS Amint a leírtakból is kitűnik — s a megyei pártbizottság illetéke­seinek is ez a véleménye — még több körülmény gátolja az idei pártoktatási év sikerét. Igaz, most sok munka hárul a kommunisták­ra, ámde látszik — különösen a siófoki, marcali és fonyódi járás esetében — hogy ahol a nagy munka közepette sem feledkez­tek meg a gondos előkészítésről, ott rendben beindultak a tanfolya­mok. Mik a jellemző fogyatékosságok? Elsősorban is sok pártszerveze­tünk nem fordít elég gondot arra, hogy megértesse a hallgatókkal a tanulás fontosságát. Ez az oka a sok hiányzásnak is. Sok tanfolyam vezető készületlenül megy el a foglalkozásra, előadás helyett fel­olvasást rendez, ami igénytelen­ségre neveli a hallgatókat. Végül hibáztatható a Kossuth Könyv­kiadó is a tankönyvek késedel­mes szállításáért. —- Sikerrel szerepelt a BM. Somogy megyed Rend őrf okapi- tányságának ikultűrgárdája Baíbócsán októíber 25-én. Nagy hatást értek el a Tölgy és a háns című jelenettel, amely az elleníoriradalom rémtetteit mutatja be. — Somogy sár don a földmű­vesszövetkezet két vezető dolgozóját és két igazgatósági tagot jelöltek községi tanács­tagnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom