Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-14 / 269. szám
Péntek, 1958. november 14. 2 SOMOGYI NÉPLAP Moszkvai lapok a lengyel—szovjet egységről Moszkva (TASZSZ). A Pravda és az Izvesztyija csütörtökön vezércikkben foglalkozik a lengyel küldöttség látogatásának jelentőségével és eredményeivel. A Pravda megállapítja: »Hiábavalónak bizonyultak azok a remények és számítások, amelyeket a reakciós és imperialista körök a lengyel és a szovjet nép egymás ellen hangolásához, testvéri barátságuk megboly- gatásához fűztek. A lengyel— szovjet barátság ma szilárdabb, mint valaha.« Az omani helyzetről Kairó (TASZSZ). Az ázsiai és afrikai. országok szolidaritási bizottsága állandó titkárságának főtitkára táviratban kérte Hammarskjöld ENSZ- főtitkárt, valamint az ENSZ mellett működő ázsiai és afrikai küldöttségek vezetőit, hogy harcolják ki az omani helyzet kérdésének közgyűlési napirendre tűzését. A távirat hangsúlyozza, hogy az angol imperializmus »veszélyezteti az arab nép szabadságát, amikor Ománt katonai támaszpontjává teszi«. Izrael hadikéezülődése Kairó (TASZSZ). Az Assza című lap jelentése szerint az Arab Ligának értesülései vannak arról, hogy a nyugati hatalmak elősegítik Izrael háborús készülődését. Értesülések szerint az izraeli hatóságok katonai személyeket képeztet- nek tovább nyugati országokban, köztük az Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köztársaságban és Franciaországban. A Róza el Jusszef című kairói hetilap jelenti, hogy a nyugati hatalmak ismét fegyvereket szállítanak Izraelnek. Angol fegyvereken kívül nemrég érkeztek Izraelbe nagyobb amerikai és francia fegyverszállítmányok. Hazánk lakosságának mintegy 66 százaléka választó és választható Sajtótájékoztató a választásokról a külföldi sajtó- és rádiótudósítók részére A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala csütörtökön délután sajtótájékoztatót rendezett. Részt vettek a tájékoztatón az állandóan Budapesten akkreditált szovjet, kínai, lengyel, csehszlovák, bolgár, román, NDK-beli, jugoszláv távirati irodák, rádióállomások, illetve napilapok tudósítói, továbbá többek , között az AP, a Reuter, és az UPI hír- ügynökségek állandó tudósítói, valamint a választások alkalmából hazánkba érkezett szovjet, román, jugoszláv, amerikai, angol, francia, olasz, osztrák, görög, finn, dán, japán, svájci, a Német Szövetségi Köztársaság-beli és az Egyesült Arab Köztársaság-beli tudósítók. A megjelenteket Gyáros László, a Tájékoztatási Hivatal elnöke üdvözölte, majd Varga András, az Országos Választási Elnökség elnöke tájékoztatta a megjelenteket, választási rendszerünkről, a november 16-i választások előkészületeiről. Ismertette, hogyan érvényesül hazánkban a választójog általánossága. Törvényünk szerint választójoga van minden nagykorú magyar állampolgárnak, aki nem esik a törvényben felsorolt kizáró okok hatálya alá. Gyakorlatilag tehát a 18 évet betöltött lakosságnak szinte minden tagja, nemre, fajra vagy fe- lekezetre való tekintet nélkül választó jogosult. Százalékosan kifejezve ez azt jelenti, hogy a Magyar Népköztársaság lakosságának mintegy 66 százaléka választó és választható. Választójogunk másik alapelve a titkosság. A választóknak megfelelő szavazóhelyiségek, urnák, a szavazólapokhoz át nem látszó borítékok állnak rendelkezésére. A fülkék és az urnák — amint azt a gondos ellenőrzés megállapította — ez alkalommal is megfelelnek a titkosság követelményeinek. Határozottan le kell szögeznünk, hogy nálunk a hatóságok a választásoknál csak a szükséges előfeltételeket biztosítják: a választás előkészítése és lebonyolítása, az eredmények összeszámlálása a dolgozókból alakult nagylétszámú társadalmi szervek feladata. így hazánkban a választások gyakorlatban a nép ellenőrzésével, a választópolgárok több százezres tömegének irányításával történnek. Varga András ezután beszélt szocialista választási rendszerünk egyik alapvető sajátságáról, a jelölőgyűlésekről, amelyek ugyancsak megfelelnek a törvényesség követelményeinek. Szólt ezután arról, hogyan vesznek részt törvényeink értelmében a lakosság széles rétegei a Választási munkában, a választókerületi bizottságokban, a választási elnökségekben és a .szavazatszedő bizottságokban. Varga András ismertette a szavazás gyakorlati rendjét, majd a továbbiakban a Horthy-Magyarország reakciós, antidemokratikus választási rendszeréről beszélt. Befejezőben tájékoztatta a tudósítókat arról, milyen messzemenően biztosították a törvényesség megtartását a választások előkészületeinek eddigi szakaszában, s természetesen a továbbiakban is. Időre elkészítették és közszemlére tették ki az ideiglenes és a végleges választási névjegyzékeket. A törvényadta lehetőségek birtokában csaknem ötvenezer választó élt kifogással a névjegyzékből való kihagyás miatt, 559, az ideiglenes névjegyzékben szereplő személy- lyel szemben pedig észrevételt tettek, hogy nincs választójoguk. A végrehajtó bizottságok a kihagyás miatti felfogások közül 116 észrevételt a járásbíróságokhoz továbbítottak. A végrehajtó bizottságok döntése alapján 49 790 választó pótnévjegyzékbe került. Megállapították ugyanis, hogy kihagyásuk pusztán adminisztrációs hiba következménye volt. Varga András és Gyáros László ezután részletesen válaszolt a külföldi tudósítók által a választásokkal kapcsolatban feltett kérdésekre. BELFÖLDI TUDÓSÍTÁSOK Ülést tartott a Minisztertanács A kormány tájékoztatási hivatala közli: A Minisztertanács november 13ji, csütörtöki ülésén napirend előtt Incze Jenő külkereskedelmi miniszter beszámolt a magyar gazdasági küldöttség moszkvai tárgyalásairól, kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezmények aláírásáról. A Minisztertanács a beszámolót tudomásul vette, majd folyó ügyeket tárgyalt. Csehszlovák kiállítás Budapesten — magyar kiállítás Prágában Decemberben Budapesten a Műcsarnokban csehszlovák művészeti kiállítás nyílik. Egyidejűleg Prágában Kisfaludi Strobl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművész alkotásaiból rendeznek kiállítást. A budapesti katolikus papok választási nagygyűlése A budapesti katolikus papok csütörtökön választási nagygyűlést tartottak. Több- száz katolikus pap előtt dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront országos tanácsának főbikára mondott beszédet. Többezer távbeszélőállomás felszerelését tervezi a posta A postavezérigazgatóság műszaki fejlesztési osztályán elmondották, hogy a vidéki nagyvárosok távbeszélő zsúfoltságát nyolc új automata központ enyhíti a jövőben. A vidéki központokat összesen 35 000 állomás befogadóképességgel, a kábelhálózatot pedig hatvanezer kilométerrel növelik. Négyszázezer játék karácsonyra Mód Péter felszólalása az ENSZ- közgyűiés 3. bizottságában New York (MTI). November rán javaslat vitájában. 11-én az ENSZ-közgyűlés 3. : Támogatta a fenntartás nél- bizottságában Mód Péter rend- kü:i nemzetközi együttműkö- kívüli és meghatalmazott désre irányuló ukrán javasla-1 nagykövet, a Magyar Népköz- j tot, a továbbiakban ismertette társaság állandó ENSZ kép- a magyar egészségügy fejlőviselője beszédet mondott a ■ dósét a felszabadulás óta és közegészségügy fejlesztésének és az orvosi kutatásnak szentelt nemzetközi értekezlet' A Télapó napjára és karácsonyra a kereskedelem már megtette az előkészületeket, hogy az ajándékozás ünnepére elegendő játék legyen. A Belkereskedelmi Minisztériumban elmondották, hogy az idén nem csak több, hanem jobb minőségű árut hoznak forgalomba, mint az elmúlt évek bármelyikében. A karácsonyi ünnepekre négyszáz- ezer különféle játékot hoznak forgalomba. Újdonság lesz a kémiai játék, ezenkívül ötletes társasjátékok gazdagítják a választékot. Társasutazások Csehszlovákiába megrendezésére vonatkozó ukazt a nemzetközi segítséget, amelyet egészségügyi téren kaptunk. Az IBUSZ az idén karácsonykor és szilveszterkor társas utazásokat szervez Pozsonyba, Kassára, Prágába és a Magas Tátrába. Januártól kezdve a Magas Tátrába külön sívonatok indulnak majd. Üzemek és vállalatok részére kívánságuknak megfelelően a társvállalatok meglátogatására szerveznek utazásokat. Vulkánkitörés a Holdon Komlón sorsolják a lottót Leningrad (TASZSZ). Nyi- kolaj Kozirjov szovjet csillagász vulkánkitörést figyelt meg a Holdon. A kitörés kezdetén vulkanikus hamu esett, majd gázkitörés volt megfigyelhető. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság ebben a hónapban vidéken rendezi a további lottó sorsolásokat. A lottó 46. játékhetének nyerőszámait november ^ 14-én pénteken Komlón sorsolják. A „két Kínával“ való mesterkedés írta: JING TAO Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia egyes körei megpróbálnak elméleti igazolást kiagyalni az amerikai kormány »két Kína« tervéhez. De, mint ahogy a terv szöges ellentétben áll a valósággal, a magyarázkodásoknak sincsen tartható alapjuk. Washington megtagadja az elismerést, de ennek ellenére a Kínai Népköztársaság tekintélye és ereje egyre növekszik. A kínai vezetők pedig éppen elég világosan megmondták, hogy Kína nem törődik vele, hogy az Egyesült Államok elismeri-e, vagy, hogy mikor ismeri el. Az Egyesült Államok a maga részéről semmit sem nyer struccpolitikájával, hacsak azt nem, hogy jobban elszigetelődik és a kritika és gúny állandó pergőtüzének teszi ki magát irreális állásfoglalása miatt. Hogy ebből a kínos helyzetből megszabaduljon, de azért továbbra is fenntarthassa. Tajvan megszállását, az Egyesült Államok most megpróbál »két Kínát« csinálni. Azt a módszert követi, hogy ahol csak lehetséges, nemzetközi konferenciákon és nemzetközi szervezetekben kialakítja a »két Kína« tényállását, hogy így a nemzetközi életbe a »két Kínát«, mint fait accompli-1 fokozatosan bevezesse. Csou En-laj miniszterelnök világosan megmondta a kínai nép álláspontját ebben a kérdésben, amikor 1958. február 10-én, az országos népi gyűlésen kijelentette: »Mt sohasem fogjuk megengedni a »két Ki na« helyzetének a kialakulását semmilyen nemzetközi szervezetben, vagy nemzetközi konferencián, éss semmilyen körülmények között. Ez szilárd és megingathatatlan álláspontunk:«. Az első trükk — a jövendő státus Az Egyesült Államokban és Angliában sok érv hangzik el az amerikaiak »két Kína« tervének alátámasztására. »Tajvan jövendő státusának kérdése« az egyik ilyen álokoskodás, amit a sziget tartós megszállásának impérialista céljából agyaltak ki. Ez 1950. június 27-én bukkant fel először hivatalos formában, amikor Truman elnök az Egyesült Államok koreai fegyveres intervenciója és Tajvan ezzel egyidejű elfoglalása alkalmával kijelentette: Formoza (Tajvan) jövendő státusának meghatározásával meg kell várni a biztonság helyreállítását a Csendesóceánon, a Japánnal való béke rendezését, vagy az Egyesült Nemzetek állásfoglalását. Ezt szajkózták időről időre egyes politikusok és elméleti okoskodók az Atlanti-óceán mindkét partján. Ezek a szőrszálhasogatók egyszeriben felfedezték, hogy »Tajvan törvényes státusának a kérdése soha nem nyert rendezést«, és hogy »jogilag az 1943. évi Kairói Nyilatkozat nem mond semmit arra vonatkozóan, hogy Tajvan kihez tartozzék«. Egyesek olyan messzire mentek, hogy azt a képtelen kijelentést tették, hogy »jog szerint Tajvan japán terület maradt«. A történelem azonban vala- mennyiüket megcáfolja. A tör-, ténelem kitörölhetetlenül bizonyítja, hogy Tajvan ősidők óta kínai terület. Egyik ékesszóló bizonyítéka ennek az 1895. évi simonoszeki békeszerződés, amelyben Japán a Kínával folytatott első háborúja után elrabolta a szigetet. A szerződés elrendelte, hogy »Kína engedje át Japánnak . . . Formoza szigetét, a Formoza szigetéhez tartozó valamennyi szigettel együtt«. Ugyanezek a kitételek kerültek be a sziget átadásának a jegyzőkönyvébe, amelyet a gyenge és áruló mandzsu kormány írt alá a japánokkal. Mivel a szuverenitást »átengedték«, ebből következik, hogy az átengedett terület történelmileg kínai terület volt, amit még az an- nektáló imperialisták is elismertek. Tajvan japán megszállása fegyverrel kényszerített rablás; a simonoszeki szerződés pedig rabló szerződés volt. A szigeten lakó kínaiak sohasem ismerték el az ellenséges agresszió következményét és kezdettől fogva mindvégig harcoltak ellene, ismételten felkeltek a japán uralom ellen és követelték, hogy csatolják őket vissza hazájukhoz, közben pedig a szárazföldön élő kínaiak sohasem lankadtak el küzdeni azért, hogy eltöröljék az agresszorok által Kínára erőszakolt egyenlőtlen szerződéseket és visszaszerezzék Kína elvesztett területeit, köztük Tajvant. A kínai nép ugyanolyan jogosan követelte és követeli vissza Tajvant, mint 'amilyen jogosan követeli bárki, hogy adják vissza az ellopott tulajdonát. IA Kairói Nyilatkozat és a Potsdami Nyilatkozat A Kairói Nyilatkozat, melyet 1943. december 1-én írt alá a kínai, az amerikai és az angol kormány, elismerte és megerősítette a kínai nép jogát Tajvanra. A Nyilatkozat három aláírója kijelentette: Az a szándékunk ... hogy mindazok a területek, amelyeket Japán a kínaiaktól elrabolt, mint Mandzsúria, Formoza és a Peszkádorok (Penghu-szigetek) adassanak vissza a Kínai Köztársaságnak. A Kairói Nyilatkozat e kitételét megerősítette a Potsdami Nyilatkozat, melyet 1945. július 26-án írt alá Kína az Egyesült Államok és Nagy- Britannia és amelyhez később a Szovjetunió is csatlakozott. A Potsdami Nyilatkozat 8. cikkelye kimondja: A Kairói Nyilatkozat rendelkezéseit végre kell hajtani és a japán szuverenitást a Honsu, Hokkaido, Kyusu, Sikoku és az általunk meghatározandó kisebb szigetekre kell korlátozni. A második világháborúban a szövetségeseknek e két nagyobb jelentőségű nyilatkozata nemzetközi okmány, amelyeknek jogi kötelező erejük van. Ezek képezik a Japánnal, a legyőzött agresszorral való eljárások alapját. Japán a Fegyverletételi Okiratban, melyet 1945. szeptember £»án írt alá, elfogadta ezeket a feltételeket. A két okmány kifejezetten leszögezi, hogy Tajvan Kína területének része és visz- sza kell adni Kínának. Ilyenképpen képtelenség és a Kairói és Potsdami Nyilatkozat rendelkezéseinek a durva megsértése »Tajvan jövendő státusát«, mint jogi kérdést felvetni. A Kairói és Potsdami Nyilatkozat ténylegésen hatályba léptek. Tajvant a japán fegyverletétel után visszaadták az akkori kínai kormánynak, melynek képviselője odament, hogy átvegye a szigetet és 1945. október 25-én a rádióban kijelentette: Mai naptól fogva Tajvan és a Penghu szigetek ismét hivatalosan rákerülnek Kína térképére. A Kínai Népköztársaság megalapításakor, 19496 októberében Tajvan már négy éve visszakerült Kínához, és ez alatt az idő alatt senki sem vetette fel »Tajvan jövendő státusának a kérdését«. Még Truman elnök is, az a Truman elnök, aki ezt a problémát később önkényesen kitalálta, 1950. január 5-én ezt jelentette ki: Az elmúlt négy évben az Egyesült Államok és a többi szövetséges hatalmak elismerték, hogy a sziget (Tajvan) felett a kínaiak gyakorolják a hatalmat. Ugyanezen a napon Dean Acheson amerikai külügyminiszter a következőket mondotta: ... A kínaiak kormányozták Formozát négy éven keresztül. Sem az Egyesült Államok, sem más szövetséges soha nem vonta kétségbe ezt a fennhatóságot és ezt a birtokbavételt. Amikor Formoza Kína egyik tartománya lett, senki sem. emelt ez ellen semmiféle jogi kifogást. Ügy tekintették ezt, mint ami megfelel a vállalt kötelezettségeknek. __ . Ebből látható, hogy »Tajvan jövendő státusának a kérdése« nem létező kérdés — és aminek ma látszik, azt 1950 júniusában, az akkor megindított amerikai kaland elleple- zésére agyalták ki, fügefalevélként, a pillanat nyomására. 1949-ben a kínai nép megdöntötte Csang Kaj-sek uralmát és saját maga által választott kormányzatot hozott létre. A nemzetközi jog általánosán elfogadott elvei szerint Tajvannak akkor automatikusan a Kínai Népköztársaság alá kellett kerülnie. Az Egyesült Államok fegyveres erejének az igénybevétele ennek megakadályozása céljából törvénytelen volt, mert semmilyen idegen országnak nincs joga beleszólni abba, hogy a kínai nép milyen kormányformát választ, mert ez az ő bel- ügye. Egy új kormány a megdöntött kormány uralma alá tartozott valamennyi terület felett az előző kormány örökébe lép. Ez nemcsak a dolog természetéből következik, de számos forradalom gyakorlata is megerősíti, köztük a francia polgári forradalomé is. Az amerikai agresszorok azért ráncigálták elő ezt a »Tajvan jövendő státusá«-ról szóló mesterkélt kérdést, hogy alátámasszák a Csang Kaj-sek rendszer maradványait és megakadályozzák, hogy a kínai nép befejezze területének felszabadítását. Ez Kína belügyeibe való beavatkozás. Sérti Kína szuverenitását és területi integritását. A kínai nép ezt semmi körülmények között sem fogja engedni. (A Peking Review című Kínában megjelenő angol nyelvű heti folyóirat 1958. március 11-i számából.)
