Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-12 / 267. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1958. november 12. Megalapozott termelési terveket Colynak a leltározások a * termelőszövetkezetek­ben. Készítik az elmúlt gaz­dasági év mérlegét. Számba veszik az eredményeket, fogya­tékosságokat, hogy okuljanak belőlük. A zárszámadás ugyan­is az egyik esztendő végét, má­siknak a kezdetét jelenti. Nem lehet tehát megállni és csupán tudomásul venni a lepergett tizenkét hónap tapasztalatait, hanem előre is kell tekinteni. Egy év múlva újra eljön a zár­számadás ideje, s akkor jobb lesz azt hallani a szövetkezeti közgyűléseken, hogy »ismét gazdagabbak léltünk-«. Ám en­nek az a feltétele, hogy ezek­ben a napokban megalapozott tervet dolgozzon ki az 1958— 59-es gazdasági évre minden szövetkezetünk. Tavaly 93 somogyi tsz-ben készítettek, az idén 120 ter­melőszövetkezetünkben készí­tenek zárszámadást. Egy esz­tendő alatt tehát, ha nem is gyors iramban, de előbbre lé­pett megyénk tsz-mozgalma a fejlődés útján. Bár nem a ter­vezett mértékben, mégis nőtt a szövetkezetek gazdasági ere­je. Tovább növelni a közös vagyont, a részesedést csakis úgy lehetséges, ha nem hagy­ják feledésbe merülni az el­múlt esztendő kedvező és ked­vezőtlen tapasztalatait. A va­lóságot behatóan és minden szépítés nélkül elemző gazda­sági beszámolók biztos kiindu­lási alapul szolgálnak a többéi és jobbat ígérő, elérhető célok kitűzéséhez. Ilyen terveket vi­szont csakis úgy lehet készíte­ni,, ha abban nemcsak az el­nök és néhány vezető, hanem az egész tagság és a szakem­berek véleménye is testet ölt. F ontos követelmény — amint már említettük —, hogy az új terv a réginek a tapasztalataira épüljön. Szá­mos példa tanúsítja, hogy ott nem érződött számottevően a rendkívüli időjárás visszahúzó hatása, ahol sokoldalú s mind belterjesebb gazdálkodást foly­tatnak. Nem a véletlen műve, hanem a józan előrelátás ered­ménye az, hogy például a so- mogyszentpáli Béke Tsz-ben az aszály ellenére is több lesz a részesedés, mint a múlt év­ben, mert az állathízlalást és állattenyésztést tették fő üzem­ággá. De kapóra jön az a mint­egy 170 ezer forint is, amit aprómagért kap ez a szövetke­zet. Amelyik tsz viszont egyet­len — és amint később kide­rült —, rosszul megválasztott növényre alapozta sorsát, azt meglepetés érte. Egyik fiatal, 180 holdas közös gazdaságunk 100 holdon vetett rostlent, s a szárazság miatt bizony ráfize­tett erre az egyoldalú gazdál­kodásra. Másutt a kertészeti termelvények közül csak egyet honosítottak meg, s nem vet­tek be annyi pénzt, amennyit terveztek, mert a rohamosan megnőtt kínálat leszorította a szóbanjorgó zöldségféle árát. Ezt a l-eckét nem szabad elfe­lejteni. Meg azt sem, hogy egyes szövetkezetekben a mar- hahizlalási tervek azért hiú­sultak meg, mert a tsz nem mérte fel előre, hogy tud-e sze­rezni kellő számú hízóba való üszőt, tehenet vagy tinót. A z állam anyagilag is se­gíti a tsz-eket, s pár tunk helyes politikája nyomán nincs elvtelen támogatás. A termelést szolgáló célokra jut állami pénz, ha megyan a fe­dezete, amelyből az visszaté­rül, de o hanyagul gazdálkodó szövetkezetek tagjainak része­sedésére nem folyósít hitelt a bank. Ezt a kormányintézke­dést azért idézzük, mert még napjainkban is hallhatjuk azt a könnyelmű kijelentést, hogy »az osztalék megemeléséhez kérünk húszezer forint állami kölcsönt«. Kérni kérhetnek, de nem kapnak. A tisztességes ré­szesedést nem a csekkek alá­írása, hanem a tagok egész év­ben végzett, szorgalmas mun­kája adja. Ahogyan dolgozik a szövetkezet, olyan módban él tagsága — ezt az igazságot sem árt megismételni most, az új gazdasági év elején. Az osztalék fontos, de nem egyedüli mércéje a termelőszö­vetkezet gazdálkodásának. Az a szövetkezet nézhet bizton a holnapba, amelynek tagsága — még a pillanatnyi anyagi előnyéről lemondva is, áldoza­tok vállalása révén is — meg­veti jövője gazdasági alapját okos beruházással és erejéhez mért tartalékolással. A bala- tonőszödi Vörös Csillagban so­hasem talált talajra az a rövid­látó követelés, hogy »osszunk szét mindent, amit lehet«. Mindig úgy készítik tervüket, hogy a megélhetésre elegendő járandóság fölötti termény- és termék-mennyiséget befekte­tik a közös gazdaságokba. Szö­vetkezetük egyre sokrétűbb termelést folytat, s így meg­előzik azt, hogy az időjárás szeszélyei miatt egyik évről a másikra meredek lejtőt ve­gyen a részesedés' grafikonja. Az idén például 120 ezer fo­rintot vitt el tőlük az aszály, de a tavalyinak alig marad alatta a munkaegységenkénti osztalék. Jövőre meg málnát és epret is telepítenek, hogy a bevételnek még több forrását nyissák meg. Megkülönböztetett figyelmet követel a gyengébben műkö­dő, elsősorban új szövetkeze­tek tervezése. Ezeknél a bajok gyökerét a birtok szűk mére­teiben, s a még alacsonyabb taglétszámban lelhetjük meg. Hiába van gatteruk, daráló­juk, pálinkafőzőjük, ha nincs annyi emberük, amennyi ura tudna lenni a mezei munká­nak és a jószágtartásnak is. Ezekben a szövetkezetekben az a leggyakoribb jelenség, hogy a fő üzemágakra — a növény- termelésre és az állattenyész­tésre — nem futja erejükből, s nem egyszer napszámosok­kal is dolgoztatnak. A külter­jesén gazdálkodó, apró szövet­kezeteknek a tagjai el kell gondolkodjanak jövőjükről. Az egyhelyben topogásból egy módon törhetnek ki: új tagok felvételével. Gazdaságuk erő­sítésén csak többedmagukkal tudnak eredményesen munkál­kodni. Nem új dolog, de szük­séges megint megmondani: közös állatállomány nélkül nincs kellő tartópillére a szö­vetkezet gazdagabb jövőjének. Megértették ezt a három hó­napja alakult nagycsepelyi Bé­ke Tsz tagjai, s ezért elhatá­rozták, hogy januárban vesz­nek szarvasmarhákat. M indenütt elkel a felsőbb szervek segítsége. A gyenge szövetkezetek viszont meg sem tudnak lenni a já­rásnál, a községnél, az állami gazdaságnál, a gépállomásnál dolgozó szakemberek támoga­tása nélkül. Ahol a legtöbb a tennivaló, ott a legképzettebb mezőgazdászokra van szükség. A járási tanácsok mezőgazda- sági osztályai irányítsák hát a leggyakorlottabb szakembe­reket az új vagy gyenge szö­vetkezetekbe a tervkészítés idejére. A mezőgazdaságig fel­ügyelők — meg a földműves­szövetkezeti agronómusok is — azt tartsák napjainkban legfontosabb kötelezettségük­nek, hogy segítséget adnak a tsz-ek tervének elkészítésé­hez. így jelölhető ki pontosan a szövetkezetek jövő évi gaz­dálkodásának járható útja. Akik biztosan haladnak majd ezen az úton, azokra nyilván mint példamutatójára tekint fel a környék egyéni paraszt­sága. Kutas József Tizenhárom év számvetése a kaposvári járásban írta: Szikszai László, a járási pártbizottság titkára Só kat (e jtó dó ti a Nagyatád és Vidéke Földművesszövetkezet Ötvöskónyiban házat vásá­roltak, és azt korszerű bolttá alakították át 150 000 forintért. Rinyaszentkirólyon az italbol­tot és a boltot korszerűsítették. Nagyatádon 200 férőhelyes hiz­laldát, szövetkezeti kultúrhá- zat építettek. Ugyancsak itt épült a megye egyik legszebb cukrászdája is. Bútorbolt az­előtt nem volt Nagyatádon, most az fmsz azt is nyitott. Hűen tükrözi az elmúlt évek fejlődését az elért forgalom is. 1954-ben a szövetkezet összfor­galma 30 millió forint volt, ma — a negyedik negyedév előze­tes terveit is figyelembe véve — elérik az 50 millió forintot. A nyereség szempontjából a nagyatádiak a múlt évben el­sők voltak a megyében: 914 000 forint volt a tiszta jövedelmük, 1958Tban már a harmadik ne­gyedév végén elkerülték az egymilliót. 1954-ben a szövet­kezet állami hitelből fedezte szükségleteit. Ma a saját va­gyon meghaladja a 4 millió fo­rintot. HAZAFELÉ Nagy Ferenc segesdi gazda megrakta a szekeret kukoricaszárral. Fél holdon termelt kuko­ricát. Otthon lesi lózza a szárat, és répaszelettel keveri, hogy legyen mit enniük télen a jó­szágoknak. J lyénkor választások idején számvetést ^ készítünk. Számvetést arról, mit tet­tünk jól, és mit nem végeztünk el. Eszembe jut, hogy két esztendeje hirtelen sok bírálónk termett, akik nagy garral azt hirdették, hogy a kommunisták az elmúlt tizenegy-tizenkét év alatt mást se csináltak, mint hibát hibára halmoztak. Mi, kommunisták megmondtuk őszintén, és ma is elismerjük, hogy tévedtünk egyben-másban, de ezek a hibák sem tudják elhomályosítani a tizenhárom év eredményei­nek fényességét. Nem tartjuk sem hibának, sem tévedésnek, hogy a föld a paraszté lett, hogy a gyár, a bank, a nagykereskedelem, a közlelcedés, s a föld mélyének minden kincse fölött a dolgozók társadalma dönt és osztoz­kodik. Nem tartjuk hibának és tévedésnek, hogy ma emberségesebb a munkásélet, mint valaha; hogy megszüntettük a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát; hogy el­söpörtük a gyárosokat, bankárokat, földbirto­kosokat, hercegeket, grófokat és bárókat, s ezáltal megváltozott társadalmunk szerkezete; s megszülethetett dolgozó népünk alkotmánya. Ezekre méltán büszkék lehetünk, nincs szé­gyenkezni valónk sem népünk, sem a világ előtt. Mi volt a jellemző a felszabadulás előtt? A hárommillió koldusból a kaposvári járásra is esett néhány tízezer. Közülük sokan él­ésé ttségük ben és végső elkeseredettségükben arató- és cselédsztrájkokhoz folyamodtak. Ka- darkútról, Igáiból és a környékből húszasá­val, harmincasával vándoroltak ki Amerikába íöldtelen, hontalan szegényemberek szeren­csét próbálni, új hazát keresni. Falvaink életébe csak a felszabadulás, a kommunisták pártja hozott, változást. A mi pártunk döntötte el az ezeréves pert. A ka­posvári járásban több mint 67 ezer kát. hold föld került 10 300 család kezére. Büszkék vagyunk a tizenhárom év eredmé­nyeire. Büszkék vagyunk arra, hogy az első ötéves terv az elmaradott Magyarországból iparilag fejlett országot teremtett. Ez idő alatt hatvanöt új ipari nagyüzemet létesítet­tünk, új szocialista városokat teremtettünk, új iparágakat hoztunk létre. Egy évtizeddel ezelőtt nem gyártottunk arató-cséplőgépeket. Ma gyártunk. És sok mást is. Ipari termelé­sünk az 1938-ashoz képest megnégyszerező­dött. Ez fájt az ellenforradalmároknak, a bel­ső és külső reakciónak. Ezért zavarták meg békénket és nyugalmunkat. Népünk sohasem felejtheti el azokat a sötét napokat, a rette­gést, melyeket a fehérterror, az ellenforrada­lom két hete okozott. Az évek távlatából is tiszteletté! adózunk azoknak az elvtársaknak, "kik a kezdet kezdetén, dacolva az elleni or- adalom nyomásával, kezükbe vették az or­szág sorsának irányítását, s akik életüket ál­dozták a népi hatalomért. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok elsőként siettek segítségünkre az ellenforradalom utáni na­pokban. Megmentettek bennünket az infláció­tól, a gazdasági leromlástól; iparcikket, élel­miszert kaptunk tőlük, mégpedig sok min­dent teljesen ingyen. Gyorsan konszolidáltuk az ország életét. Dártunk és kormányunk eddigi intézke­■* déseiből láthatjuk, hogy az elmúlt ti­zenhárom év szocialista vívmányainak tovább­fejlesztéséért dolgozik. Kijavította a régi ve­zetés elkövette hibákat. A parasztság örömé­re szolgál, hogy megszüntettük a kötelező be­adást; előnyös felvásárlási rendszert vezettünk be, s ezáltal a dolgozó parasztok jövedelme megduplázódott. A kormány eltörölte a sok középparasztot is sújtó mezőgazdaságfejlesz­tési járulékot. Hogy járásunk dolgpzó paraszt­sága gazdaságilag mennyire került jobb hely­zetbe, néhány példával szeretném bemutatni. Földművesszövetkezeteink kiskereskedelmé­nek forgalma 1952-ben még 78 300 000 forintot tett ki, 1957-ben már 167 910 000 forint forgal­mat bonyolítottak le. Ebben a számban még nincsenek is benn a járási székhely üzleteiben történt vásárlások. Már az idei év első felé­ben 75 millió forintot forgalmaztak földmű- vesszövetkezeteink, pedig tekintve, hogy já­rásunk lakossága mezőgazdasági, főfoglalko­zású, jövedelmének zömét csak a második félévben kapja, vagyis előreláthatóan az idei forgalom a tavalyinál is nagyobb lesz. Járá­sunk lakossága 1957-ben 17 százalékkal töb­bet költött ruházatra, mint öt évvel koráb­ban. 1954-ben az egész járásban föddművés- szövetkezeteink nyolc motorkerékpárt hoztak forgalomba, ezzel szemben 1957-ben már 160-at. Eladtak ezenkívül 800 kerékpárt, 1000 darab tűzhelyet, 180 mosógépet, 420 különbö­ző típusú rádiót és másfélmillió forint értékű bútort Megnőtt falun az építkezési kedv is. Négy évvel ezelőtt a tüzelő- és építőanyag­értékesítéssel foglalkozó telepek havi forgal­ma 50—60 ezer forint volt. Ma ezek a telepek ötszörannyi betéteire tesznek szert Csak egy példát említek, A kösikorpádi TÜZÉP-telep egymaga 450 000 forint havi forgalomnál tart. Csupán 1957-ben 260 ház építésére kértek en­gedélyt a járás lakosai. Ez évben 53 ház épí­tésére 1 700 000 forint kölcsönt adtunk a dol­gozóknak; lie sok más változás is történt a járás- ban. 1945 óta tíz község kapott bekötő utat, most épül a somogyaszalói út és az őrei bekötő út. Harmincöt községet autóbuszköz­lekedésbe kapcsoltunk be. Járásunk községei­nek kétharmad részét ma már autóbuszjárat köti össze egymással. 1945-ben még 51 közsé­günkben nem volt villany. Ma már csak 13 községben világítanak petróleummal, három­éves tervünk végére [mindössze két-három községünk marad villamosítatlanul. A felsza­badulás óta 36 község kapott telefont. 1949 óta járásunkban 73 népkönyvtár létesült, s ezek több mint 30 000 kötet könyvet tartanak. Negyvennégy kultúrotthon épült a járásban. A kulturális fejlődést mutatja a rádióelőfi­zetők számának rohamos növekedése is. 1938-ban mindössze 927 rádióelőfizető volt, ma viszont 15 000 rádióelőfizetője van járá­sunknak. A körzeti orvosok száma a járásban 1945-höz viszonyítvk nyolccal szaporodott. Ma már 3200 főre jut egy-egy orvos, szemben a felszabadulás előtti 6 000-reL Nagy gondot fordítunk a felnövekvő nem­zedék nevelésére. A felszabadulás óta 12 új iskolát építettünk, s a régi 171 tanteremmel szemben ma 252-ben tanít a régi 174 peda­gógus helyett 348 pedagógus. 1945-től négymillió forintot fordítottunk is­kolák felújítására, s több mint egymillió fo­rintot iskolai bútorok vásárlására, körülbelül száz iskolát láttunk el teljesen új berende­zéssel. Régen egyetlen tanár sem tanított já­rásunk iskoláiban, ma 98 tanár tanít. Azelőtt hét óvoda volt, ma 18 van. Ugyanígy le lehet mérni minden községben, mit hozott a la­kosságnak a felszabadulástól eltelt tizenhá­rom esztendő. Ezt az arányt a jövőben még tovább akar­juk javítani. Több iparcikket akarunk adni a falunak, de több mezőgazdasági terméket vár a város is a falutól. Éppen azért, mint mindig, most is nyíltan és őszintén beszélünk erről a kérdésről. Megmondjuk, hogy ennek egyetlen és reális útja: a nagyüzemi mező­gazdaságra való áttérés. Ezt annál is inkább vallhatjuk, mert járásunk termelőszövetkezeti tagjainak nem kell szégyenkezniük a kívül állók előtt, többségük életszínvonala megkö­zelíti a középparaszti életszínvonalat Nagyon világosan látjuk — s azt akarjuk elérni, hogy ezt minden munkás és dolgozó paraszt is megértse —, hogy a szocializmus építése csak. akkor fejeződik be, ha faiun is meg­teremtjük a korszerű, gépesített, árutermelő, szocialista nagyüzemű gazdaságokat. Az a fő célkitűzésünk, hogy a jövő esztendőben ne legyen 500 holdon aluli termelőszövetkezet. Arra neveljük termelőszövetkezeteink tag­jait, ne zárkózzanak el a kívül állóktól, mert sajnos, vannak ilyen tünetek néhány szövet­kezetünkben. Célkitűzésünk az isi, hogy ter­melőszövetkezeteink megszilárduljanak, s jó gazdálkodásukkal vonzzák magukhoz a dol­gozó parasztok tömegeit. Választási gyűléseinken ismertetjük az or­szág, a megye, a járás hároméves tervét, s egyben lebontjuk községszintre is, kérjük a lakosság tevékeny támogatását é tervek meg­valósításához. A hároméves terv minket is kedvezően érint, hiszen falvainkból mintegy 2000—2500 ember jár be Kaposvárra dolgoz­ni, s nekik is érdekük, hogy a Gépjavító Vál­lalat és a Mélyfúró Vállalat helyébe kábel- és csőgyár települjön. Érdeke a mi járásunk lakosságának is, hogy növekedjék a munkás- osztály bázisa a megye, székhelyén, mert hi­szen a Kaposvári Ruhaüzem és a textilmű­vek bővítése munkaalkalmat jelent a kör­nyék falvaiban élő földnélküli embereknek is. Most, amikor választásra készülünk, azt is érdemes megvizsgálni, kik voltak régen a já­rás, a megye, az ország vezetői. Olyan embe­rek, akiknek havi jövedelme meghaladta a 120 ezer pengőt, akiknek autójuk, kastélyuk volt és Monte Carloba járhattak huszon­négy óra alatt elkártyázni a nép véres verej­tékének gyümölcséi:. A járás főszolgabírája volt hosszú ideig nemesdédi Stephaich Pál földbirtokos (a későbbi alispán veje), 1928-tól í 943-ig egy züllött dzsentri, nagybarcsai Bar- csay Ákos, 1943-tól 44-ig budafalvi Vermes Dezső, a nyilasok idején pedig dr. Sárközi Béla bodrogi földbirtokos töltötte be a főszol­gabírói széket. Kit képviseltek ők, kiknek a bánata fájt nekik? A népé biztosan nem. Ma a megye, a járás, a községek vezetői munká­sok és dolgozó parasztok, olyan emberek, akik nem is olyan régen még üzemekben, munkapadok mellett vagy kint a földeken dolgoztak. Ezekhez a vezetőkhöz bátran me­hetnek a dólgozó emberek problémáikkal. jlfi most azt várjuk és kérjük a dolga- zóktől, hogy jobbam támogassák a november 16-án megválasztásra kerülő ta­nácsokat, mint eddig, éljenek jogaikkal, ve- gyének részt a község ügyeinek intézésében, valósítsák meg velük közösen terveiket, el­képzeléseiket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom