Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-08 / 264. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1958. november 8. A párt­ós tanácsszervek mezőgazdasági vezetőinek értekezlete Csütörtökön összevont értekez­letet tartott Kaposvárott a megyei párt-végrehajtó bizottság mezőgaz­dasági osztálya és a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának me­zőgazdasági osztálya a járási párt- és tanács vb-k mezőgazda- sági osztályvezetőinek részvételé­vel. A tanácskozás célja a falu, különösen* a tsz-mozgalom idő­szerű gazdasági és politikai kér­déseinek megvitatása volt. Az értekezleten a megyei tanács vezetői közül Sási János el­nökhelyettes, Deák János me­zőgazdasági osztályvezető és d r. Németh Sándor közgazdász ismertették a tsz-ek zárszámadá­saival és tervkészítésével kapcso­latos tennivalókat. Ezután a járási osztályvezetők beszámoltak az őszi mezőgazdasági munkák vég­zéséről, s tájékoztatták a megyei vezetőket a tsz-mozgalom helyze­téről, a szövetkezetek erősítését, fejlesztését' illető feladatokról és elgondolásokról. A megbeszélés Illés Dezsőnek, a megyéi párt-végrehajtó bizottság mező- gazdasági osztályvezetőjének zár­szavával ért véget. Illés elvtárs összefoglalójá­ban hangsúlyozta: a tsz-moz- galomban legfontosabb fel­adatunk a gyengén működő termelőszövetkezetek gazdasá­gi és politikai megerősítése. Ebbeh az évben többször fe­lülvizsgálták már a nagy ne­hézségekkel küzdő közös gaz­daságokat. Készültek intézke­dési tervek is a bajok orvos­lására a megyei és járási szer­vek mezőgazdasági funkcioná­riusainak nyílt, őszinte, elv­társi, elvi vitái alapján. Most már nem a viták, mérlegelé­sek, hanem a cselekvés idő­szakát éljük. A gyenge szö­vetkezetekben kell először el­készíteni a zárszámadást, hogy lássuk, hol a hiba, és mi a tennivaló. Céltudatosan hatá­rozzuk meg az intézkedéseket, és következetesen küzdjünk végrehajtásukért. Amiben egy­szer megegyeztünk, arra ne kelljen három hónap múlva ismét visszatérni. Amelyik szövetkezetben nem jók a gazdasági eredmények, ott az esetek többségében együtt található az összes baj: gyenge kezű, határozatlan a vezetés, pontatlan a könyve­lés, nincs vagy nem számotte­vő a közös állatállomány. Em­berek által elkövetett hibák és mulasztások ezek — embe­rek dolga a rendteremtés is. Mert a mozgalom egészséges — bizonyítják ezt a többség­ben lévő jó szövetkezeteink —, s a gyengék betegségére van orvosság, csak hozzáértőin kell azt adagolni. A legdöntőbb do­log azt megérteni, hogy nem lehet a sorsukra bízni a gyen­ge, leginkább fiatal szövetke­zeteket, hanem melléjük kell állni és segíteni őket — mon­dotta Illés elvtárs. A tsz-mozgalom az egész ilolgozo parasztságé A NAPOKBAN ÜLÉST TARTOTT az MSZMP Kapos­vári járási Bizottsága. A ter­melőszövetkezeti mozgalom helyzetéről tárgyaltak. A járá­si bizottság tagjain, a meghí­vott tsz-elnökökön és párttit- károkon kívül részt vettek az ülésen a termelőszövetkezete­ket patronáló üzemeik, ipari vállalatok vezetői is, mind­azok, akiknek közük van a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezéséhez. Suri Sándor já­rási tanácselnök tartott beszá­molót. Előadása első részében a ter­melőszövetkezetek bevételi tervéről, a 3004-es kormányha­tározat adta lehetőségek ki­használásáról, a növényterme­lés helyzetéről, általában a tsz- ek gazdasági, politikai megerő­sítéséről, azok jó szakmai ve­zetéséről, az ez évi termésát­lagok alakulásáról beszélt. — Nem minden termelőszö­vetkezet élt az állam biztosí­totta lehetőségekkel — mon­dotta többek között. — Mű­trágyából 'Például 146 kiló a 'holdamként! felhasználás tsz- einkben. Ez jó eredmény. De nem minden szövetkezet hasz­nált föl ennyit. Akad olyan tsz is — folytatta —, ahol nem termeltek kukoricát. A pillan­gósok vetésterülete növeke­dett, azonban nem mindenütt. Egynémely helyen még min­dig a terület 5—7 százalékánál tartanaik. AllattiizHaJás, szarvasmarhatenyésztés szem- ipontjából nem mondható jó­nak ez a jelenség. A vett ta­karmányon és abrakon nevel­kedett állat nem hoz nagy hasznot egyik szövetkezetünk­nek sem. A SZERZŐDÉSES NÖ­VÉNYTERMELÉST illetően is vannak hibák. És nem elég csak egy-két üzemággal foglal­kozni. Sokoldalú gazdálkodást, több üzemágat a termelőszö­vetkezetekben! A meglévőket és az ezután alakulókat is ilyenné kell fejleszteni. A je­lenlegi hibákat pedig semmi esetre sem szabad »átmente­ni« a zárszámadás utáni idők­re. Ezután a termelőszövetkeze­ti mozgalom fejlesztéséről, a különböző szervek és vállala­tok feládatairól szólt. — Egyes patronáló üzemek (AKÖV, Kaposvári Víz- és Csatornaművek, Kaposvári Cukorgyár Célgazdasága stb.) sok tekintetben többet tettek á mozgalomért, mint a járási vagy az illetékes községi ta­nács — állapította meg Suri elvtárs. — Gépállomásaink közül egyiknek-másiknak a díjbe­szedés a legfőbb gondja vagy az, hogy ki parancsoljon a traktorosoknak. Mondhatni, hogy a kívül álló parasztok jobban ébren tartják a szövet­kezeti gondolatot, és többet be­szélnek erről, mint egyes, hi­vatalból is erre kötelezettek. az Állami gazdasa­gok EMBEREIRŐL sem le­het elmondani, hogy sokat fá­radoznak ez ügy érdekében. MŰVELŐDÉS Az általános iskolákban 44 693 tanuló — 1,2 százalék­kal több, mint az előző évben — iratkozott 'be az 1958—59-es tanévre, ebből 7377 az első osztályos. Az utóbbiak száma 306 fővel (4,1 százalékkal) ke­vesebb, mint az egy évvel ko­rábban beiratkozott élsőosztá- lyosok száma volt. Az általános iskolai tanulóik csaknem egyötöde nem a sa- j át korévének megfelelő év­folyamra jár. Ezek a tanulóik hamarabb betöltik a 14. élet­évüket, mint elvégeznék a VIII. osztályt. Egyrészük be­fejezi az általános iskolát, de többségük kimarad. A tanerők száma, bár némi­leg emelkedett az 1957—58-as tanév elejéhez viszonyítva (1785-ről 1799-re), még alatta marad a szükségletnek. Leg­jelentősebb a hiány magyar, történelem es magyar-történe­lem, valamint földraj z-termé- íaetásmeret szakon. A tanerők elosztása nem arányos. A fenn­álló hiány ellenére is 198 tan­erő olyan iskolában tanít, amelyben a saját szaktárgya területén felesleges. Az osztálytermek száma hússzal növekedett (1157-ről 1177-re) egy óv óta. A középiskolákban 3234 ta­nuló — 4,9 százalékkal több, mint egy évvel korábban — kezdte meg az 1958—59-es tan­évet, ebből 1007 az I. osztályos. Az utóbbiak száma 39 fővel (4 százalékkal magasabb, mint az előző 'tanév elején. A tanerők száma ugyanannyi, mint az az 1957—58-as tanévben volt (184 fő), így az egy tanerőre jutó tanulók száma 16,8 főiről 17,6 főré emelkedett. Ugyan­csak emelkedett az egy osz­tályra jutó tanulók száma is (35 főről 36,3 főre). Katus Lajos, KSH Somogy megyei Igazga­tósága, Kaposvár. Az ott dolgozó főa<gronómusok, állattenyésztők tanácsának na­gyon is hasznát vennék a szakemberekkel kevésbé vagy egyáltalán nem rendelkező termelőszövetkezetek. így is, ilyen értelemben is lehet tenni a tsz-ek előrelépése érdekében. A termelőszövetkezeti moz­galom nemcsak a meglévő tsz- eké, hanem az egész dolgozó parasztságé. Nem elégedhe­tünk meg száz vagy ezer csa­lád jólétével. A cél, hogy vala­mennyi mezőgazdasággal fog­lalkozónak jó élete legyen. Eh­hez pedig csak úgy jutnak el a parasztok, ha az ösvények mielőbb betorkollnak a nagy és közös útba. És ide mutatni kell az irányt üzemeknek, ál­lami gazdaságoknak, földmű- ves'szövetkezeteknek, párt- és tanácsszerveknek, tsz-tagok- nak, értelmiségieknek — min­denkinek, aki csak hisz és bí­zik abban, hogy a nagyüzemi gazdálkodás többet jövedelmez és a fizikai munka terhét meg­könnyíti. katonákat ma a moz­galomba, elsősorban a sze- gényparasztok soraiból kell to­borozni. Ráébreszteni őket osz- tályhelyzetüfcre, megértetni velük, hogy a félig paraszti, félig napszámoséleit kátyúiból nincs más kivezető, csak a szövetkezés. Befejezésül Suri elvtárs a gyengébb tsz-ek gazdasági és politikai megerősítését célzó szervezeti intézkedések javas­latait terjesztette a pártbizott­ság ülése elé. Ezt követően hozzászólások hangzottak el. Árva traktor áll magában A napokban írtunk a Nagy­atádi Gépállomás elhagyott, rozsdásodó gabonamázsálóiról és kézifecskendőjéről. Mint Mórocz Lajos ke- rületvezeitő erdész leveléből megtudtuk, Kaposvárnak is van hasonló dicsekednivalója, s ez komolyabb, jelentősebb is — amint városunkhoz, a me­gye székhelyéhez »illik«. A levélből: »A kaposfüredi I. laktanya melletti ■ sportpályán láthatja az arra járó a 17 393 számú traktort teljes felszereléssel, körülbelül öt hete már. Ez idő óta nem dolgoznak a géppel, csak a környéken lakó gyere­kek, akik állandóan »javítják«, tanulmányozzák szerkezeiét. Nem tudjuk, »önkiszolgáló« traktorvezetői iskoláit nyitot­tak-e itt az elárvult traktor gazdái, vagy »csak« felelőtlen­ség történt. Ha az előbbi eset .áll fenn — dicséretre méltó kezdeménye­zés, s ha az utóbbi — akkor is érdemes lenne foglalkozni ve­le egy keveset. A Megyei Statisztikai Igazgatóság jelentése (Folytatás az 1. oldalról.) Amíg felépül a ház,.. fi rníg az új ház felépül, nagyon sokat kell fára- doznia a családnak. Évekig tartó takarékoskodás az ára. Van, ki fiatal korában elkezdi rakosgatni a pénzt s mikorra tető kerül a fészek fölé, már nagyra nőnek a gyerekei. Háromszor, négyszer is lovat cserél, tízszer is arat, mikorra a nyolc-tíz holdból összehoz annyit, ameny- nyi szükséges dédelgetett terve valóra váltásához. De egy istálló felépítését sem »ússza« meg kevesebb fölkészü­léssel a parasztember. Egy-egy ilyen nagyobbméretü be­ruházás sok esetben fél vagy egész életcélnak számít. És hol vannak az apróbb, a kisebb felújítások? Akad, ki beéri apja örökével, s a ráhagyott munkaeszközöket csak akkor cseréli ki, ha föltétlenül szükséges. Ha bírja még a fagöröndős eke, ha csak el nem törik, nem vesz helyette újat. Körülötte minden, de minden változik, ő azonban marad maradlságszigetnek, s visszahull róla a rohanó idő hullámverése. A bevételi forrásokból alig csörgedezik va­lami. Az évi jövedelem éppen hogy csak elég. Nem jut a gazdasági felszerelések felújítására, kicserélésére. Az ilyen gazdaságok csak tengnek. Könnyen össze lehet szá­molni azt a pénzt, amit beruházásra fordítanak. A kisgazdaságok előtt megközelítően sincsenek olyan lehetőségek, mint a termelőszövetkezet vagy állami gaz­daság előtt. Végesek és nagyon kicsik a határok. Még a jómódú, jól forgatolózó parasztok is belátják ezt. Öt hold föld nyolc darabban, tíz hold szántó tizenöt helyen — ez semmi esetre sem a jövő útja, és nem a magasabb ter­méshozam biztosítéka. Nagyüzem kell, amelyben kedvük­re forgolódhatnak a traktorosok, és hasznosíthatók a tu­dományos mezőgazdasági módszerek. A földdel foglalko­zók jövedelmét a föld és az állat adja, s nem mindegy az,'mennyire rúg az évi bevétel, mennyit lebet a gazda­ság bővítésére, belterjessé tételére fordítani. A z egyéni gazdaságok egy része megrekedt. Úgy és annyit dolgoznak, mint elődeik. A termelési költség nem csökkent, s a holdankénti hozam sem több, mint húsz évvel ezelőtt. Mintha állna az idő, s a parasz­tok jó része sose hallott volna traktorról, műtrágyáról. Beruházásra nem vagy csak alig jut, viszont az igények kétszeresére nőttek. Azok, akik eljutottak a nagyüzemi gazdálkodási mód felismeréséig, és kihúzták a parcellák közti cövekeket, jobban boldogulnak. Nem kell nekik fél vagy egész élet egy családi ház építéséhez, kevesebb munkát végeznek az izmok, és mégis több esik egy főre, mint a kívül álló családokban. Terveik valósággá válnak, a rajzokban megjelölt helyeken felépül az istálló, s az idő múlásával egyre több gyümölcs érik a közös kéz plántálta fákon. A siófoki járás termelőszövetkezetei például építkezés­re több mint hárommillió, gépvásárlásra pedig 495 ezer forintot fordítanak a jövő évben. 1959-ben a kőröshegy) Uj Élet Tsz ötven férőhelyes tehén- és tíz férőhelyes ló­istállót, az ottani Alkotmány Tsz 100 férőhelyes sertés- szállást, a siófoki Uj Barázda 200 férőhelyes baromfiólat, a balatonszabadi Uj Élet sertésfiaztatót és sertésszállást épít. A kötcsei Jóreménységben is új süldőszállás készül. Ebben az évben fejezik be az ötven férőhelyes tehén­istálló építését. Balatonszárszón a József Attila Termelőszövetkezet 100 négyzetméter területű hajtatóházzal gazdagodik. — Tizen­két- holdas kertészetünk lesz — mondja Szabó József, a tsz elnöke. — Primőr áruként salátát, káposztát, papri­kát és vöröshagymát szeretnénk eladni, és sokat. A tsz tagjai csak darab esztendőre tekinthetnek visz- sza — ugyanis ebben az évben szövetkeztek —, de az összefogás eredménye már az ez évi zárszámadásból is megmutatkozik. Tizenkét szarvasmarhát és tíz tenyész- sertést vásároltak — ez a kezdet. A beruházás előbb vagy utóbb megtérül. Az e cél­ra fordított pénz fokmérője a gyarapodásnak. A termelőszövetkezeti mozgalom alig tízéves. De ez a tíz ' év is számtalan példát, bizonyságot adott arra, hogy nagy családban többre képesek az emberek, mint külön- külön. Az anyagi javak közös előállítása révén több jut egyre, s a szövetkezetben dolgozó családoknak nem kell egy évtized ahhoz, hogy felépüljön az új családi ház. Gőbölös Sándor „Élt 23 évet44 Nézem a fejfít, rajta a döb­benetes felírást: ’■‘■Kálmán István, élt 23 évet, meghalt: 1956. október 30-án.-« * * * — Itt van, ilyen volt ő. Életerős és makkegészséges — nyújtja ide az aranykere­tes fényképet az édesanya, akinek szívén ma is és örök­ké fáj a seb. Kebléhez szo­rítja a képet, a drága emléket, hisz már csak ez jelenthet némi enyhülést bánatára. Két évvel ezelőtti emlékeiben ko­torász, bár nem tesz jót szí­vének az emlékezés; felejteni kellene. De tud-e felejteni egy édesanya?! Amíg dobban a szíve, mindig a fia emléke él benne. Ö volt a család re­ménysége. Az idősebb testvé­rek kiröpültek a házból, s azt Számították, hogy Pista, a középső fiú, majd ha betöl­ti katonaidejét, felváltja édesapját, aki esztendőire nézve még nem nagyon idős, de a báró igájában hamar megöregedett: gyengülnek az izmok, csökken a munkabí­rás. O, de boldogok is voltak a szülők ötvenhat októberé­ben, amikor hazajött katona­fiúk a civilruháért. Úgy várták már, hogy végleg ha­zajöjjön segíteni a munká­ban, segíteni a három, még gyámolításra szoruló Kálmán- gyerek szájába kenyeret, testére ruhát keresni. Várták a barátok, s várta régi mun­kahelye is, az erdőgazdaság. — Ne féljen, apám, egy-két hét múlva már könnyebb so­ra lesz, akkorra itthon leszek. — Nem gondolt arra, hogy Ígéretét már csak mások tel­jesíthetikf Soha nem szerel­hetett le a karhatalomtól, ahol tényleges katonaidejét töltötte. Életét elorozták azok, akik szörnyű, gyilkos szándékkal vetették magukat a néphatalomra október hu- szonharmadikán. Ok, a Kál­mán Istvánok, a munkás- és parasztgyerekek tudták, hogy amit védelmeznek, az a leg­szentebb ügy a nép fiai szá­mára. Nem is adták ki kezük­ből a fegyvert, nem, retten­tek meg, s nem lettek eskü- szegők. Orvul gyilkolták meg az ellenforradalmárok. Azon a napon, október 30-án ő is ott volt a Köztársaság téri párt­háznál, többi bajtársával együtt védelmezve azt a fa­siszta támadásoktól. Ott ver­ték agyon az iharosberényi újgazda fiát is puskatussal a budapesti pártbizottság folyo­sóján. Egyetlen »bűne<-« az volt, hogy esküjét az utolsó betűig betartotta. — Jaj, hogy milyen bor­zasztóan megkínozták a fia­mat! — kiált fel metsző fáj­dalmában az édesanya. — Volt egy halála után készült fénykép is, de azt az idősebb fiam elvitte, hogy látása ne ohozzon újabb fájdalmat ne­kem. Még nagy a fájdalom a Kálmán-családban, még túl közeli a dátum, amely emlé­kezteti őket nemcsak arra, mit akart, hanem arra is, mit tett az ellenforradalom. Bármilyen fájdalmas is az iharosberényi temető sírhal­ma, éberségre intő, figyelmez­tető jelkép: vigyázni, sokkal jobban kell vigyázni a nép­hatalomra, mint ötvenhat előtt. Kálmán Istvánék sokat, a legdrágábbat, fiukat adták a néphatalom védelméért, meg­érdemlik hát, hogy megértőb­ben, a hős mártír szüleinek kijáró tisztelettel, szeretettel, megbecsüléssel vegyék körül őket, enyhítsék )bánatukat, segítsék elviselni a nagy veszteséget. — Olyan jó érzés volt, — mondja Kálmán néni —, hogy a minap beállított hozzánk [egy katonatiszt, és érdeklő­dött hogylátünk, sorsunk, gondjaink felől. Nem feledkez­tek el rólunk Pesten sem. A nyáron meghívót kaptunk a Mélygép Vállalattól, hogy sze­retnék, ha felutaznánk hoz­zájuk, mert KlSZ-szerveze- tüket mártírhalált halt fiunk­ról akarják elnevezni. Az uram el is utazott, és igazán nagy szeretettel fogadták, mintha saját apjuk lett vol­na. Néha-néha eljuttatják ro- komzenvük kifejezését, vi­gasztaló szavukat a bánatos szülőknek az életben mara­dottak, Kálmán István volt baj társai, akik ugyancsak el­szenvedték akkor a poklok- poklát, de sikerült életben maradniuk. Egyik régi har­costársa ezt írta: »Mi Pistá­val úgy éltünk, mint testvé­rek, megértettük, szerettük egymást.-'-' Joggal gondolná az ember, hogy a községi vezetők is megadják azt a megkülönböz­tetett tiszteletet a Kálmán- családnak, amit megérdemel­nének. Sajnos, nem ígyr van. Igaz, volt már szó arról, hogy emlékoszlopot állítanak Kál­mán Istvánnak, de elfeledkez­tek az ígéretről. S milyen jól esnék az idős házaspárnak, ha egyszer-más- szor felkeresné őket ottho­nukban a párttitkár, a ta­nácselnök vagy a kommunis­ták közül valaki; beszélget­nének velük, segítenék eny­híteni a bánaton kívül az anyagi gondokat is. Mert ilyenekkel is küzdenek Kál- mánék. Otthon van még há­rom apró gyerek, Kálmán né­ni beteges, sok a kiadás, a nyolc és fél holdon csak sze­gényesen, küszködve élnek. Tanácsolta-e már valaki ne­kik azt a másik, könnyebb, gondtalanabb életmódot, a szövetkezetei? Bizony nem. Nem kíván­nak kiváltságot, csak egy ki­csivel több szeretetet, mint mások, hiszen szívük meg­tört, életet adtak a hazáért. Nem kerülne ez pénzbe, iha­rosberényi elvtársak. Varga József Több mint 22 OOO lakás, 132 általános iskola épült háromnegyed év alatt A Központi Statisztikai Hivatal beruházási osztályától kapott tájékoztatás szerint a háromnegyed év alatt mintegy nyolcmilliárd forintot fordítot­tak különböző beruházásokra, ebből 3,4 milliárdot az ipar kapott, 900 milliót a mezőgaz­daság fejlesztésére költöttek: A többi között elkészült a Tiszapalkonyai Erőmű új öt­ven megawattos gépegysége, távvezeték épül Szeged és Me­zőhegyes, Kaposvár és Len­gyeltóti között: Állami erő­ből, állami támogatással, to­vábbá magánerőből összesen több mint 22 000 lakás épült az országban háromnegyed év alatt. Különösen a harmadik negyedévben nagymértékben bővült az ország bolthálózata. Kilenc hónap alatt 132 álta­lános iskola épült 479 tante­remmel. Káros-e a nylon kefe? Az angol »Lancet« című or­vosi folyóirat egyik legutóbbi cikkében megállapítja, hogy a nylon kefék használata káros a hajra és elősegíti a korai hajhullást. A nylon kefék ugyanis az érzékeny fejbő- rűeknél tépik s a nylon sör- ték keménysége folytán törik a hajat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom