Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-07 / 263. szám
Péntek, 19S8. november 7. 2 SOMOGYI NÉPLAP Magyar államférfiak üdvöslő távirata a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulója alkalmából K. ,1. V orosilov elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének, N. Sz. Hruscsov elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. Moszkva. Kedves Elvtársak! Ä Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és forradalmi munkás-paraszt kormánya, valamint az egész magyar dolgozó nép nevében forró testvéri üdvözletünket küldjük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulója alkalmából a Szovjetunió dicső Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és kormányának és az egész szovjet népnek. Az első szocialista állam megszületésének "ünnepét e világtörténelmi jelentőségű évfordulót a Szovjetunió népeivel együtt ünnepük a szocialista országok népei — köztük a magyar nép --‘és a felszabadulásukért .még küzdő dolgozók százmilliói áz egész világon. A Nagy Októberi Szocialista > Forradalom 41 év előtti győzelme és diadalmas eszméi világítják meg a szocializmushoz vezető utat, a még elnyomott népek számára, követendő példaként szolgálnak az imperialista kizsákmányolás láncainak lerázásáért, a nemzeti függetlenségért és a békéért folyó harcban. * A nagy szovjet nép a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nyomán felépítette a szocializmust, a Szovjetunió történelmileg igen rövid idq' alatt a legfejlettebb ipari országok sorába emelkedett, szocialista nagyhatalommá vált és a gazdasági, a tudományos és a kulturális élet több fontos területén már messze maga mögött hagyta a legfejlettebb kapitalista országokat. A Szovjetuniónak a második világháborúban a fasizmus felett aratott nagy győzelme után létrejött szocialista világrendszer olyan legyőzhetetlen erőt képvisel, amely meghátrálásra kényszeríti az imperialista háborús gyújtogató- kat. A Szovjetunió vezette szocialista tábor egysége, ösz- szeforrottsága. a legfőbb biztosíték a béke és a szocializmus győzelméért folyó harcban. A szilárd és következetes békepolitika világszerte kiváltja a szabadság és a szocializmus híveinek, a békeszerető emberek százmillióinak forró rokonszenvét és támogatását. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenegy évvel ezelőtt lángra lobbantotta a magyar dolgozó nép szívében is az elfojtott szabadságvágyat, óriási mozgósító hatást gyakorolt az elnyomott magyar proletariátusra is. Örökké büszkék leszünk arra, hogy a magyar nép, legjobb fiainak; vezetésével 1919-ben elsőnek a Szovjetunió után, megteremtette a Magyar Tanács- köztársaságot. Amikor népünk e dicső győzelem 41. évfordulójának megünneplésére készül, büszkén emlékezik arra is, hogy a volt magyar hadifoglyok tízezrei együtt harcoltak az orosz, ukrán és más népekkel a világ első szocialista államára támadt ellenforradalmárok és intervenciós csapatok ellen. ^ A Magyar Tanácsköztársaságot az ellenforradalmi reakció vérbe fojtotta, de népünk szívéből nem tudta kioltani a Szovjetunió iránt érzett testvéri barátság és megbecsülés érzését. Ez a barátság még jobban elmélyült akkor, amikor a dicső szovjet hadseregnek a fasizmus felett aratott győzelme eredményeként megvalósult népünk szabadsága és rátérhetett a szocializmus építésének útjára. Az imperialista erők a magyar munkáshatalom árulóinak segítségével 1956 őszén újra megkísérelték, hogy népünket az imperializmus jármába hajtsák. Sötét terveik azonban vereséget szenvedtek a szocialista országok népeinek ösz- szefogásán és a magyar dolgozók elszántságán. A hála érzésével gondolunk nagy barátunkra, a Szovjetunióra és azokra a szovjet harcosokra, akik vérüket áldozták a magyar nép szabadságáért és függetlenségének megvédéséért. Két évvel az ellenforradalmi összeesküvés után népünk a szocialista tábor tagjaként a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével szilárdan halad a Nagy Októberi Szocialista Forradalom legyőzhetetlen eszméinek útján és sikeresen építi hazájában a szocializmust. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulóján testvéri üdvözletünket küldjük a szocialista tábor vezető erejének, a Szovjetuniónak, a kommunizmust építő dicső szovjet népnek, amely magas- j ra emelte az emberiség haladásának zászlaját, s amely áz emberiség ragyogó jövőjéért, a kommunizmusért vívott harc élvonalában küzd. Szívből jövő elvtársi üdvözletünket küldjük a Szovjetunió Kommunista Pártjának, amely kezdeményezője és szervezője az emberiség haladásáért ví vott harcnak, tántoríthatatlan harcosa a nemzetközi munkás mozgalom ideológiai tisztaságáért folytatott küzdelemnek szilárd védelmezője a marxizmus—leninizmus magasztos eszméinek és a nemzetközi munkásmozgalom egységének. Dicsőség a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak, amely új korszakot nyitott az emberiség történetében. Éljen a szocializmus győzelméért és a békéért harcoló népek sziláid egysége! Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, örök barátsága! Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, á Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dr. Münnich Ferenc, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Díszilnnspség a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulója alkalmából A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa csütörtökön este díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. Az Opera ünnepien feldíszített színpadán a díszünnepség elnökségében helyet foglalt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a kormány elnöke, Ap-) ró Antal, Biszkü Béla, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Ká- j roly, Marosán György. Rónai I Sándor, az MSZMP Politikai j Bizottságának tagjai, Komócsin i Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai. Az elnökségben foglalt he- , lyet J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli I és meghatalmazott nagykövete,! A díszünnepség résztvevőinek soraiban ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak, az Elnöki Tanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. valamint I. V. Tutarinov altábornagy a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok parancsnokságának képviseletében. 1 A magyar és a szovjet himnusz hangjai után Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyitotta mt>g az ünnepséget, majd Kiss. Károly, az MSZMP Politikai' Bizottságénak tagja mondott ünnepi beszédet. Passternak levele a Pravda szerkesztőségékes Moszkva (TASSZ). A Pravda csütörtöki száma közli Borisz Pasztemaknak a lap szerkesztőségéhez intézett levelét. A levél így hangzik: »■Azzal Ja kéréssel fordulok a Pravda szerkesztőségéhez, hogy közöljék nyilatkozató mat. Erre a lépésre az igazság iránti tiszteletem késztet. Mindaz, ami velem történt, az általam elkövetett | hibák természetes következménye volt. A Nobel-díj odaítélésével kapcsolatos valamennyi meg■ nyilatkozásom szabad és önkéntes volt. A Nobel-díjat irodalmi kitüntetésnek tekintettem, örül tem neki, és ezt kifejezésre is juttattam abban a táviratban, amelyet Anders Osterlinghez, a Svéd Akadémia titkárához intéztem. Csakhogy hibát követtem el. Ez azért történt, mert már régebben is jelöltek a Nobel- díjra, például 5 évvel ezelőtt, amikor regényem még nem is létezett. Ahogy múltak a hetek, és láttam, milyen arányokat ölt a politikai kampány regényem körül, meggyőződtem, hogy a díj számomra történt odaítélése politikai lépés volt, amely súlyos következményekhez vezetett. Saját elhatározásomból, senkitől sem kényszerítve értesítettem a Svéd Akadémiát, hogy lemondok a díjról. Nyikita Szergejevics Hrus- csovhoz intézett levelemben kijelentettem, hogy: születésem, életem és munkám Oroszországhoz fűz, elképzelhetetlen számomra, hogy elhagyjam és idegen földre száműzetésbe menjek. Mikor ezekről a kötelékekről beszéltem, nemcsak az lebegett előttem, hogy a kapcsolatok Oroszország földjével és természetvilágával fűznek össze, hanem természetesen népével, múltjával, dicső jelenével és jövőjével is. Ámde közém és e kötelékek közé falként emelkedtek azok az akadályok, amelyeket saját hibámból regényem támasztott. , Sohasem volt szándékom, hogy kárt okozzak hazámnak és népemnek. A Novij Mir című folyóirat szerkesztősége figyelmeztetett engem arra, hogy az olvasók regényemet az Októberi Forradalom és a szovjet rendszer alapjai ellen irányuló műként értelmezhetik. Én ezt nem ismertem fel és most sajnálom. Ha tekintetbe vesszük a regény bírálatából levont köved» keztetéseket, akkor én regényemben az alábbi hibás felfogást vallom: minden forradalom történelmileg törvény- télén jelenség, és e törvénytelen jelenségek egyike az októberi forradalom-, amely szerencsétlenséget jelentett Oroszországnak, és a régi orosz értelmiség pusztulásához vezetett. Nyilvánvaló, hogy nem azonosíthatom magamat az ilyen képtelenségig vitt állításokkal. Mindamellett Nobel-díjjal kitüntetett művem adott módot erre a sajnálatos értelmezésre, és ezért visszautasítottam a díjat. Ha a könyv kiadását leállították volna, miként én kértem ii( olaszországi kiadómat (a többi országban tudomásom nélkül adták ki a könyvet), akkor valószínűleg — leg'- atShb is részben — kijavíthattam volna azt. A könyv azonban megjelent, és így most már késő erről beszélni. E viharos héten senki nem üldözött, nem forgott kockán sem életem, sem szabadságom. Újból hangsúlyozni kívánom, hogy mindazt, amit teszek, önként^ saját elhatározásomból teszem. Közeli ismerőseim jól tudják, hogy semmi a világon nem kényszerített engem, hogy bármi olyat tegyek, ami ellenkezik lelkiismeretemmel. így történt ez alkalommal is. Felesleges bizonygatnom, hogy senki semmire sem kényszerített, és ezt a nyilatkozatot szabad lélekkel, a társadalom jövőjébe és saját jövömbe vetett tiszta hittel teszem, büszkén arra az időre, amelyben élek és azokra az emberekre, akik körülvesznek. Hiszem, lesz még erőm, hogy visszaszerezzem jó hírnevemet és az elvtársak bizalmát. 1958. november 5. B. Paszterna k.« I cnin, a forradalom ve- ■— zére a szónoki emelvényre lépett. Egyetlen mozdulatával csendet parancsolt az óriási teremben, majd érces hangon megszólalt: — Elvtársak! A munkás-paraszt forradalom, amelynek, szükségességét állandóan hangoztatták a bolsevikok, megtörtént. A NAPJA íita: PJOTR KAPICA L enin puha talpú házicipőben járkált a lakásban, hogy a III. emeleti lakók ne hallják lépéseit, s állandóan fenntartotta a parókát. A lakás címét senkivel sem tudatták. Csak Nagyezsda Krup- szkaja és az összekötök tudjak róla. Iljics ritkán lépett ki az utcára. Csak olyankor vette magára fekete köpönyegét és széles karímájú kalapját, amikor a központi bizottság titkos ülésére sietett, ahol a fegyveres felkelés kérdését tárgyalták. Most, a sarokszobában, a reggeli lapok elolvasása után haragos hangú levelet írt a központi bizottsághoz, melyben követeli Zinovjev és Kame- nyev azonnali kizárását a pártból, mert megszegték a fegyelmet, és az ellenségnek elárulták a felkelés kitűzött időpontját. Ezen a napon, október 24-én különösen nyugtalan volt. Tudta, hogy milyen erők gyűltek össze, kit hová irányítanak, de mégsem tudott nyugodtan ülni. Kezét állandóan az események ütőerén akarta tartani. Háziasszonyát, az idős, illegális kommunistát többször elküldte a viborgi kerületi pártbizottsághoz, hogy engedélyt csikarjon ki a központi bizottságtól a konspirativ lakás elhagyására. A forradalom főhadiszállására, a Szmolnij Palotába akart menni. Estébe hajlott már az idő, amikor a nyikolajevi híd megszállásának hírét vették. Lenin hátrakulcsolt kézzel, paróka nélkül, minden konspirációról megfeledkezve, idegesen méregette lépteivel a folyosót. Amikor meglátta a háziasszonyt, aki nagy körutat tett, hogy hazaérhessen, megrohamozta türelmetlen kérdéseivel. — Nos, mi újság, mi történik? Majd hozzátette: — Kérem, ne vetkőzzék le, legyen szíves vigyen el egy levelet a bizottságnak. Azonnal kész vagyok vele. Szobájába ment, és a következő levelet írta: »Elvtársak! Huszonnegyedikén este a lehető legkritikusabb helyzetben írom e sorokat. A napnál is világosabb, hogy most a felkelés halogatása már valóban az öngyilkossággal egyenlő. Minden erőmből igyekszem meggyőzni az elvtársakat, hogy most minden egy hajszálon függ, hogy most olyan kérdések kerülnek sorra, amelyeket nem tanácskozásokon, nem kongresszusokon (legyen az akár a szovjetek kongresz- szusa), hanem kizárólag a néppel, a tömegekkel, a tömeg fegyveres harcával kell megoldani. ... Ma este, ma éjjel minden áron le kell tartóztatni a kormányt, lefegyverezni (ha ellenállnak, legyőzni) a junkereket stb. Nem lehet várni!! Mindent elveszíthetünk!!« Fofanova, az illegális lakás tulajdonosa sokáig oda volt. Helyette Ejno Rabija, a központi bizottság összekötője kopogtatott az ajtón. — Jöjjön velem! Eljöttem önért. Az utcán egy lelket sem lehetett látni. Fgy elkésett villamos a kocsiszínbe igyekezett. Lenin utolérte, és felugrott a lépcsőre. Kísérője majdnem lemaradt. A kocsi üres volt. Vlagyimir Iljics leült a kalauznővel szemben, és megkérdezte, hová megy a villamos. A fiatal kalauznő aggódva nézett ki az ablakon a sötétségbe és hallgatott. — Ne szóljon. Ha ez a nő valaha is hallotta önt gyűlésen beszélni, työnnyen felismerheti — súgta Rabija. Lenin azonban tovább kérdezősködött. M unkásokból és katonákból álló őrség vigyázta a Lityejnij-hidat. Civileket nem engedtek át. Lenin kísérőjével együtt átfurakodott a tömegen, és az őrség parancsnokának, egy idősebb munkásnak felmutatta belépőjét a Szmolnij Palotába. A parancsnok tisztelgett, szó nélkül átvezette őket a hídon, és oda■» kiáltotta a túlsó végén álló őrnek: A ló megijedt, és néhány lépést oldalra táncolt. — Hagyd ezt a részeg dögöt! — ijedt meg a másik-lovas. — Vigye , az ördög a hü- lyéskedéseivel... Gyerünk! Az utca véget ért. Feltűnt a Szmolnij hosszú épülete. társaikkal együtt benyomultak az udvarra. Az udvaron nyitott ajtókkal egy páncélautó állt. A páncélautó legénysége benn aludt a kocsiban. Pillanatok alatt kirángatták és lefegyverezték őket. Ekkor az épület ajtajain és ablakain keresztül junkerek ugráltak ki az udvarra. Gyorsan felfejlődtek a szétszórt alakzatban nyomuló felkelőkkel szemben. Élesen csattantak a puskák závárzatai. Az udvar annyira szűk volt, hogy a felkelők egy helyre szorultak össze, s nem volt hová menniük. u — A kocsiszínbe mennek? A kalauznőnek láthatólag elege volt már az utasok oktalan kérdezősködéseiből, és mérgesen vetette oda: — Igen. — És miért? — Engedjétek át őket! A híd után mintegy száz méternyire befordultak a Spalernaja utcába. A hosszú, egyenes utca mintha kihalt volna. A házak kapui zárva, sehol senki. Az egyik sarkon hirtelen patkócsattogás hallatszott. Két lovas fordult ki egy mellékutcából. Ellovagoltak a késői járókelők mellett, majd hirtelen megálltak. Eélhangon, hosszasan tanácskozni kezdtek. Junkerek voltak a tüzérségi iskolából. enin egyenesen a III. emeletre sietett, belépett a katonai forradalmi bizottság szobájába, és miután végighallgatta a jelentéseket, kezébe vette a forradalom irányítását. »Mindannyian itt veszünk« — villant át a forradalmi osztag parancsnokának agyán. Visszavonulni már késő volt. A parancsnok, a sötétséget felhasználva, nagyot kiáltott: — Junkerek, állj! Fegyvert üríts! — Gyorsan, siessen előre — súgta Rabija Lenin fülébe. Én feltartom őket. — De ki vagy te, hogy neked mindent tudnod kell? — Munkás. Levele végén megjegyezte: «■A kormány ingadozik. Minden áron meg kell dönteni!« És még egyszer megismételte: »A halogatás az öngyilkossággal egyenlő«. — Minél hamarabb jöjjön vissza, és feltétlenül hozzon választ — nyújtotta át a borítékot háziasszonyának. A kalauznő bizalmatlanul méregette utasát. — Hová? Miért? — morogta dühösen. — Vagy talán nem tudod, mi készül? A burzsujo- kat megyünk ütni. Oda megyünk. Leninnek tetszett a kalauznő válasza. A villamos éles csikorgással a kocsiszínbe vezető vágányra fordult. Le kellett szállni. A junkerek valóban visszafordultak, és megállították Rahiját. — Igazolványt! — Miféle igazolványt? — kérdezte a nő, részegséget mímelő hangon, mintha nem értette volna. Lenin ezalatt gyorsan távozott. A junker megsuhogtatta korbácsát. , — Mutasd az igazolványt, különben... — Üss, csak üss, ha olyan ügyes vagy! — rikácsolta részegen imbolyogva Rabija, és egyik kezét zsebre dugva, kihívóan nekitámaszkodott a ló- %ak. K éső este, az elfoglalt hidakról tüzelő junkerekre fittyet hányva, motorcsónak száguldott a nyílt tenger felé. Lepecsételt csomagban a katonai forradalmi bizottság parancsát vitte a kronstadti matrózának, hogy teljes felszereléssel azonnal fussanak be Petrográdba. És a francia —orosz gyárban javítás alatt álló »Aurora« cirkáló horgonyait felszedve a nyikolajevi hídig hatolt fel a Néván. A matrózok szétzavarták a junkereket, megtisztították a hidat, és ágyúikat a Téli Palotának fordították. A forradalom főhadiszállásán némán hallgattak a városi telefonok. A putyilovisták, a matrózok és a kekszgolmi ezred katonái kapták azt a parancsot, hogy nyomban foglalják el a telefonközpontot, és állítsák helyre a telefonösszeköttetést. A felkelők hajnali 4 órakor több oldalról körülvették a telefonközpontot. A kapuk nyitva voltak. A felderítők belopakodtak, leütötték az őrszemet, lejeai/verezték. és btuA futkosó fehérek összezavarodtak a határozott parancsszóra. Egyesek valóban kezdték kiszedni a tárakat. A felkelők felhasználták ezt a pillanatnyi előnyt, s egy szemvillanás alatt körülzárták,. lefegyverezték és foglyul ejtették a junkereket. Á llandóan jelentések érkeztek a Szmolnij Palotába a pályaudvarok, a villanytelepek, a posta és a távíró elfoglalásáról, összekötők hozták az újabb és újabb örömhíreket: a felkelők sikeresen az ideiglenes kormány utolsó menedékhelyéig, a Téli Palotáig érkeztek. Hajnalra majdnem az egész város a felkelők kezén volt. jA z emelvényen álló férfi »» érces hangját dübörögve verték vissza az óriási terem falai: — Elvtársak! A munkás-paraszt forradalom, amelynek szükségességét állandóan hangoztatták a bolsevikok. győzőül
