Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-06 / 262. szám
SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1958. novembere. Mint tegnapi számunkban hírül adtuk, kedden megyénkben, városunkban járt K á- dár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dögéi Imre elvtárs, a Központi Bizottság tagja, földművelésügyi miniszter, megyénk országgyűlési képviselőjelöltje és Sándor József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja. A délelőtti órákban ellátogattak a Kaposvári Textilművekbe, ahol az üzem vezetői tájékoztatták őket a gyár eredményeiről, arról, hogy a termelési eredmények most már az ellenforradalom előttit is túlszárnyalták. Majd megtekintették az üzemet, beszélgettek a munkásokkal. Innen a cukorgyárba, majd a Répáspusztai Egyesült Első ötéves Terv Tsz-be látogattak el. A vendégek este 9 órakor indultak vissza Budapestre. Pillanatképek a textilművekből és a cukorgyárból Ismerkedés a textilművek KíSZ-fiataljaival. Kilépnek a gépsorokból, és gyeljen meg jól az ember, ha virágcsokraikkal Kádár elvtárs egyszer látogatóba megy. felé indulnak a munkásnők. * * * * , — Nagyon, nagyon vártuk! Az egyik nagy raktárban — mondják. annyian vagyunk, hogy mar — Már régen elhatároztam, nem lehet tovább haladni. Va- hogy eljövök — így Kádár elvtárs. — Most aztán sikerült összetársulnom Dögéi meg Sándor elvtársakkal. Látogatóba jöttem csupán. Kíváncsi voltam erre a szocialista üzemre, de sokkal inkább magukra. Mert fonógépeket lehet látni itt is meg ott is, de önöket csak itt találhatom meg. Különben nagyon restellem magam — és a csokrokra mutat —, nekem kellett volna önöknek virágot hozni. Gersics Józsefné újságolja, hogy fia Pesten ipari tanuló. Lakatos lesz a gyerek, és ... —... Aztán jól érzi-e magát az iparitanuló-otthonban? fa- kérdi Kádár elvtárs. — Hogyne érezné jól! Ha kész ember lesz, majd visszajön. De ha már Pestnél tartunk — kérik őt Tóth Istvánná, Viszenyei Mária, Markovics Róza —, meséljen valamit a pesti fonodák életéről. — Többen kérték ezt tőlem. Hát én erről nem sokat tudok beszélni. De azt tudom, állunk, van közünk egymáshoz. Nagyon is megmutatta ezt az elmúlt két esztendő, amelynek eredményeit látva több az, mint amit reméltem, ás november 16-án emellett a két év mellett, szocialista jövőnk mellett tesznek hitet. Nem akarunk mi hencegni! ónok látják a legjobban, miért küzd a kormány. Dönteni kell: népi államot vagy grófokat akarunk. Itt nincs tréfa, kedves barátaim: a mi politikánk a marxizmus—leninizmus alapján áll. Ki jobban, ki kevésbé érti meg ezt, de úgy gondolom, egyet mindenképpen kell látnunk. Az ellenforradalom nagyon is megmutatta, mit akartak a grófok, nagypapok. Emlékszem én arra a B. Szabóra, aki azt mondta ötvenhat októberében, hogy pártja az 1930-as program alapján áll. Kérdezzék csak meg az öreg munkásoktól, mi az az 1930-as program. Hát mi erre nem szavazunk! És azt hiszem, a mi szándékaink nem kétségesek: munkáshatalmat akarunk! Ne felejtsék el, a A gyűrűsfonó dolgozói nevében... lahonnét előkerül egy mikrofon. Emelvény nincs hozzá, hát megteszi egy láda is. Fönt leállnak a gépek, és perceken belül munkások: férfiak nők — Hány fok van a kazánban? — kérdi Kádár elvtárs Ecsy László cn korgyári főmérnöktől. hogy nem sok ilyen modern gyár van az országban, mint ez a textilművek. Sok pesti munkásnő 14 éves kora óta jóval korszerűtlenebb gépeken dolgozik, mint az itteniek. Mert ami igaz, igaz, gépekben még szegény az ország. De jól dolgoznak, és mennyivel inkább lehetőség van erre itt! Bn nem is vonom kétségbe az önök jószándékát. És látom — mutat a tekintélyes súlyú Hornyok Károly munkásra —, jól is élnek, örülök, hogy sok hasonlóval találkoztam maguk között. Igaz — mosolyodik el ««-, hogy nekem itt most a lányokat kellene inkább nézegetnem. De hát mindent fitömege veszi körül Kádár Jánost. Mindenki látni akarja, hát a lányok a raktári csomaghegyek tetejére is felmásznak. — Nem készültem én beszéddel — mondja a ládán állva a Központi Bizottság első titkára. — Gondoltam, hogy eljövök, köszönök és hazamegyek. Agitáljon választói körében Szirmai elvtárs meg a többi kaposvári jelölt. Engem Pesten jelöltek. Persze, ezt csak tréfából mondom, mert a szavazat mégsem a személynek, hanem az eszmének szól. Azért a személyt is meg kell nézni, hogyan képviseli az eszmét. Mi úgy érezzük, hogy nekünk, vezetőknek és tömegeknek egy a célunk. Közel legrosszabb munkáshatalom is jobb a legjobb kapitalizmusnál. Mit ér az nekünk, ha mások palotáit messziről nézegethetjük. Ugye, hogy szívesebben szemléljük a viskókat is, ha azok a mieink. Sokat tettünk eddig is, eztán is fogunk. Van még problémánk, de az is biztos, hogy előbb- utóbb felépítjük az önök palotáit. • • * • Száz és száz lány tapsol. Itt látom azt a szőkét is, aki úgy diskurált Kádár elvtárssal, mintha — ki tudja mióta — közvetlenül ismerné. —... És kívánok — mondja Kádár elvtárs — a sok derék lánynak sok jóravaló vőlegényt. Csak vigyázzanak ám azokkal a fondorlatos legényekkel! Ne azután ítéljék meg őket, hogy mit mesélnek vasárnap, hanem hogy mit csinálnak hétköznap. Ne a legjobb táncosokból, hanem a legjobb munkásokból válaszszák ki a vőlegényt. • • * • A Cukorgyárban körülálljuk a több millió forint költséggel készült új óriás kazánt. Az ajtaja nyitva, a kazán begyújtásra kész. Ez lesz az első tűzrakás benne. Egy pillantás, s Kádár elvtárs gyufát ragad, meggyújtja a kanócot. Állunk körül munkások és vezetők. Lobog a láng, magasra tör, utat keres, lobog, mint két évvel ezelőtt azon a november 4-én, amikor a szívekben meggyújtották. (Szegedi) Kölcsönös ismerkedés Répáspuszié n A puszta és a környék minden nemzedéke (együtt van ezen a délutánon a szövetkezet székháza előtt. Járni nem tudó gyermekek édesanyjuk karján ülnek, a tipegő napköziseket, az óvodásokat és az úttörőket nevelőik gardírozzák; a legények, nagylányok elvegyülnek a meglett korú emberek között; a kerítésnél a nyolc évtizedet megért S z öllő si bácsi áll. Ünnepi ruhát öltött a vendégvárók apraja- nagyja. — Forró szeretettel köszöntjük Kádár János bácsit. Nagyon örülünk, hogy eljött hozzánk, megismerni a mi dolgos szüléink életét — mondják kórusban a kicsinyek. És sorban átadják az ősz virágaiból kötött csokrokat. Kötetlen beszélgetés A pártirodába vezet a látogatók első útja. — Milyen az idei termés? Lesz-e akkora részesedés, mint tavaly? — hangzanak a kérdések. Nap mint nap fejlődik a Répás- pusztai Egyesült Első ötéves Terv Termelőszövetkezet. A múlt héten mondtak igent 49 tag felvételi kérelmére. — Hallod ezt, Pali —- szól a barcsi Vörös Csillag elnökének Dögéi Imre földművelés- ügyi miniszter. — Gyere igyál egy kis szíverősítőt —, kínálja pálinkával, és buzdítja a répási példa követésére Lo- sonczi Pált az itteni elnök, S zöllősi Ferenc... Kádár elvtárs javaslata vet véget a rögtönzött megbeszélésnek. »Menjünk, nézzünk szét a gazdaságban, amíg napvilág ran.-" Szívélyes fogadtatás. Lányok a sor élén Négy fehérblúzos lány — Kovács Maris ka, K urucz Annus, S l e z ák Irén és Tóth Teri — az udvaron a sor elejére állnak, közös fényképet szeretnének Kádár elvtárssal. Kész a felvétel, de pártunk első titkára nem engedi lemaradni a leányzókat. Kalauzolják csak ők a vendégeket a majorban! Az idősebbek ugyanis azt vallják, hogy helyet az ifjúságnak. Meg hát a gyengébb nemnek udvariasság jár a férfiaktól... O sv át h Károly, a szövetkezet főagronómusa és S z öl lő s i László Kossuth- díjas tehenész büszkén mutogatják a gyönyörű szarvasmarhaállományt. — ötven tbc-mentes egyedet szeretnénk venni — mondják, de éppen jókor, mert Dögéi elvtárs is hallja szavukat. — Segítünk — ígéri meg a földművelés- ügyi miniszter. Mintha Bábolnát látnánk... A lóistállóban pompás melegvérű csikók — kisebbek, nagyobbak — heverésznek. — Egy baj van velük — kelti fel az érdeklődést Horváth Ferenc csapatvezető. — Nem tudjuk törzskönyveztetni őket, mert Somogybán csak hidegvérű lovakra terjed ki a törzskönyvi ellenőrzés. — Ehhez nem kell külön kormányintézkedés — jegyzi meg Kádár elvtárs a szakminiszterhez fordulva... i — Melyik a Sándor elvtárs? — kérdi tőlem a szövetkezet párttitkára. S a következő pillanatban már azt látom, hogy egymás vállát átölelve lépdel a Központi Bizottság bőripari munkásból lett osztályvezetője és az egykori cseléd ember, Szántó János bácsi.; Aztán hallom, amint H a- lasi András, a Munka Érdeméremmel kétszeresen kitüntetett sertésgondozó nagy szakértelemmel magyaráz munkájáról a látogatóknak..: Szívbe vésett emlékek A kultúrteremben nem petróleumlámpa pislákol, hanem villanyégők szórják szét fényüket. A néphatalom világossága elűzte a régi világ sötétjét. Mert milyen is volt az a letűnt rendszer? — Ha Eszter házy kétévenként eljött hozzánk, elbújtattak bennünket, mert az urak szemében nem számított embernek a cseléd — idézi fel a múltat a szövetkezet párttitkára A munkásnép életének sorsfordulóit sorolja: 1917. november 7-e, 1918. november 20-a, 1956. november 4-e. — Mélyen a szívünkbe véssük ezeket a dátumokat, és nagy örömünkre szolgál, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány alakulásának második évfordulóján velünk együtt ünnepel Kádár elvtárs is — mondja Szántó János, a tsz párttitkára. Erről szól Szöllősi Ferenc, az 1864 holdasra nőtt szövetkezet elnöke is. Hasonlóan méltatja a nap jelentőségét S ziks zai László, a járási és S zir mai Jenő, a megyei pártbizottság első titkára. A látogatás kettős célja Kádár elvtárs szól az egybegyűltekhez. — Termelőszövetkezetekben gyakori a vendég- járás. Mi is eljöttünk Répásra, vendégségbe. Egyrészt azért, hogy elhozzuk e szövetkezet tagjainak pártunk Központi Bizottsága és a kormány forró testvéri üdvözletét és jókívánságait. Látogatásunknak másik célja: a személyes ismerkedés. Hírből már ismertük kölcsönösen egymást, de úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy lássuk egymást szemtől szembe... — Én félig-meddig hazajöttem. A paraszti munkával én itt, ezen a tájon, Kapolyon ismerkedtem meg gyermekkoromban. Később munkás 1956 őszére mégis kell emlékeznünk. Mi volt akkor? Az ellenforradalmárok ölték a kommunistákat, hozzáfogtak ahhoz, hogy elpusztítsák a nép elejét.. — Mit kellett nekünk tennünk? A népre támaszkodnunk, a régi világ híveinek az orra alá pedig odadugnunk az öklünket. Ez a mi politikánk lényege. Emberileg nehéz dolga volt a pártnak, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak, mert sok volt az ellenségünk, de még több volt a megtévedt megtévesztett ember. Miért? Azért, mert az ellenség ravaszul támadott. Nem azt mondta, hogy »►vissza a régi világot«, hanem azt, hogy «-kijavítani a hibákat«..: Nagy különbség az, hogy az emberek megértik vagy nem értik meg politikánkat. Ma elmondhatjuk: két esztendő legfőbb eredménye az, hogy a munkások és parasztok milliói és az értelmiség százezrei megértenek bennünket A parasztság jövője Ezután Kádár elvtárs így folytatja: — A szövetkezet a dolgozó parasztság jövője. Amíg megvalósul a mezőgazdaság átszervezése, addig néha veszekedni fog egymással a szövetkezeti és az egyéni paraszt: Előfordul, hogy a szövetkezet nem akar felvenni új tagokat. E szűklátókörűség miatt a szövetkezettel kell veszekedni. Másszor meg az egyénivel kell vitatkozni, meg kell győzni a belépésre. Vitatkozzanak, veszekedjenek egymással, de tapasztalataink megparancsolják, hogy erőszakoskodni nem szabad. Ne sértsék Kádár és Dögéi elvtársak Horváth Ferenc munkacsapatvezetővel beszélgetnek, lettem Pesten. Ezt azért mondom él, mert ez is hozzátartozik az ismerkedéshez. A régi világba száll az emlékezet. A falu és a város nem a legjobb viszonyban élt egymással. A felszabadulás után mindinkább egymásra talált a munkásság, a parasztság. — Társadalmunk e két nagy dolgozó osztálya szövetségének állandó erősítése — ez népköztársaságunk legfőbb politikai célkitűzése. Két év legfőbb eredménye — Az emberek nem szeretnek mindig a múltról hallani, mert előre néznek, a jövőbe. vérig egymást, s csak annyira vesszenek össze a szövetkezetiek és egyéniek, hogy utána ne legyen nehéz kibékülniük. Mert az a sorsuk, hogy valaha együtt fognak élni és dolgozni a szövetkezetben. . Végül Kádár elvtárs köszönetét mond a szívélyes fogadtatásért, s a késő esti órákban elbúcsúzva annak a meggyőződésének ad hangot, hogy igazságérzetében és önbizalmában megerősödve tér vissza a fővárosba Igen, a helyes * politika következetes végrehajtásából született sikerek jóleső érzéssel töltik el az embert Kádár elvtárs látogatása Somogybán
